Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

MONOB’VIDfiH i» ’hírlap .'különkiadása n XIV. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM 1972. ÁPRILIS 18., KEDD Kiadós eső Teljes üzem a földeken Kifizetődő a napraforgódé rmesztés Megkezdték a kukorica vetését Az enyhe, csapadék nélküli tél nem tett jót a monori já­rás mezőgazdasági területén sem. Az elmúlt időszakban a közös gazdaságok vezetői ál­landóan kémlelték az eget, mi­kor jön már a várva várt csa­padék ... Nos, ami késett, nem múlott. Az elmúlt héten szer­dától folyamatosan kiadós eső öntözte a járás földjeit is. Megelevenedett a határ, az őszi vetések szemmel látha­tóan megnyúltak. Jól áttelel­tek az ősziek, a fagykár mini­mális volt. A közős gazdaságokban tervszerűen, jó ütemben haladnak a tavaszi mun­kákkal. Befejeződött a borsó vetése 465 hektáron. Ahol előbb elvetették, ott már ki is bujt a földből. A tavaszi árpa vetésével is vé­geztek, 196 hektáron vetettek a tsz-ek. Népgazdasági szem­pontból sem közömbös a cu­korrépa-termesztés. Az állam nagy segítséget ad a cukorré­pa-termesztéshez. A terven fe­lüli leadásért felárat fizet. Az üllői Kossuth Tsz jól felismer­te ezt a lehetőséget, az összes járási vetésterület csaknem egészét Üllőn vetették el, 58 hektáron termesztenek cukor­répát. Az elmúlt években kissé el­hanyagolták a tsz-ek az olajos növények, így a napraforgó Fedettek klubja Morsoron BESZÉLGETÉS A SZAKMAKÖZI BIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL A MONORI SZAKMAKÖZI BIZOliSAü klubjában jól érzik magukat az emberek még akkor is, ha csak leülnek az asztalokhoz egy pohár sörrel, és beszélgetnek. Ismerősök, re­gi munkatársak találkoznak itt, vagy azok a bejárók, akik együtt utaznak évek óta. A klubvezetőség, persze, gazdag programról is gondoskodik, ez amolyan ráadás a kikapcsoló­dás, pihenés perceihez, amit a „szakmaköziben” eltöltenek az emberek. Előadások, rexverse- nyek, borkóstoló, hogy csak néhányat említsünk. Ripp János a monori szak­maközi bizottságnak 1969 óta titkára. Két éve ment nyug­díjba, műszerészként dolgo­zott a MÁV-nál, a biztosítóbe­rendezéseket javította, tehát évekig mint bejáró munkás lá­togatta a szakmaközi klubot. — Jelenlegi tagságunk! fele bejáró munkás, fele nyugdí­jas, összesen 156 tagunk van. A klub programjának kidolgo­zásakor nagy figyelmet fordí­tunk arra, hogy arányos le­gyen az elosztás a nevelő cél­zatú előadások, a szórakozás, sportolás és esetleg kirándulá­sok között. A MŰLT ÉVBEN egyébként előadást hallgattak a ‘ szakszer­vezetek időszerű feladatairól, a nyugdíjtörvényről, a vegy­szeres növényvédelemről a házikertekben — hiszen a leg­több bejáró vagy nyugdíjas odahaza, akár pihentetőül is, szeret kertészkedni. Külpoli­tikai tájékoztatók, orvosi elő­adások több ízben is elhang­zottak. — A klubtagság Igényli eze­ket az előadásokat, a szakma­közi akadémia múlt évi hall­gatóinak száma 210 volt. Sze­retnénk az idén is hasonlóan érdekes témakörökből, ugyan­ilyen jól felkészült előadókkal folytatni az akadémiát. A múlt évben egyébként anyagilag is gyarapodtunk — mondja Já­nos bácsi. — Huszonöt széket vettünk, öt függönyt, olajkály­hákat, evőeszközöket, étkező­készleteket. Eddig ugyanis a klub rendezvényei alkalmából kölcsön kellett kérnünk, sza­ladgálnunk a visszaszállítás­sal stb. A szakmaközi klubnak évi költségvetése az idén 45 ezer forint. Központjuktól ‘ évi 7 ezer forint ellátmányt kapnak, a többi pedig a rendezvények bevételéből, a játékok haszná­lati díjából jön be, szinte fillé­rekből. Tárgyaltak a nagyköz­ségi tanács vezetőivel, szeret­nék felújítani az idén a klub- helyiséget. az udvaron pedig egy sátortetős ■ kerthelyiséget alakítanak ki, vagy kis „gom­bás” asztalokat vásárolnának. A tanács költségvetési üzeme vállalta a tatarozást, a Pest megyei Vendéglátóipari Vál­lalat segítségével pedig a kert­helyiség is meglesz. RÉGI VAGYUK, hogy a sza­badban, a jó levegőn pihen­hessenek, szórakozhassanak esténként a klub tagjai. A költségvetésből 6 ezer forintot terveznek sportra. Támogatják — amióta feléledt Monoron — az „öregfiúk csapatát”, nem­zetközi mérkőzések szervezé­sébe segítenek be. A klubtagok között, sőt a klub vezetőségben is akadnak sportszerető, időn­ként még pályára lépő „öreg­fiúk”, érthető, hogy ilyenkor a klubtagság zöme kint van a pályán, s hogy utána a szak­maközi a színhelye a vidám beszélgetéseknek, a „harmadik félidőnek”. Emellett természetesen min­den társadalmi ünnepet előké­szítenek, megszerveznek a klub keretein belül, ennek ré­gi hagyományai vannak a köz­ségben. / (f. o.) termesztését. Az idén kedve­zően változott a helyzet. A pi­lisi Űj Élet Tsz például 58 hektárnyi területen vetett nap­raforgót. A kedvező tavaszi időjárás előbbre hozta a kukorica veté­si idejét. Már április 10-e után megkezdték ezt a munkát a tsz-ek. Eddig az ötezer hektárnyi • területből 700 hektáron fejezték be a vetést. A maglódi Micsurin tsz vet az idén is a legnagyobb te­rületen kukoricát, mégpe­dig 570 hektáron. A mendei Lenin Tsz jár vi­szont az élen a munkában, ed­dig 103 hektáron vetették el a kukoricát. Befejezés előtt áll a járás­ban a burgonyavetés, kész már a hagyma, silókukorica és a zab vetése. Üj lucernát a kö­zös gazdaságok 411 hektáron telepítettek. A monori járás két legna­gyobb fóliakertészete Üllőn és Sülysápon van. Mindkét közös gazdaságból az első szállítások megtörténtek, az igazi döm- ping azonban május elején lesz majd. Néhány közös gazdaságban folynak a talaj javítási mun­kák. A járás az idén az állam­tól közel egymillió forint támogatást kapott a me­liorációs munkák végzésé­re. Igazi tavaszi nagyüzem van tehát a járás területén. A jó# időt kihasználva a hét végén," vasárnap is dolgoztak a földe­ken. (gér) Áramszünet Monoron Áramszünet lesz április 21- én, pénteken Monoron, az Új­telep Pest felőli oldalán reggel 7-től délután 16 óráig. Otthonra találtak Nem kis gondot jelent ha­zánkban az idős, beteg embe­rek szociális otthonokban való elhelyezése. Államunk sókat tesz ez ügyben. Az elmúlt év­ben, november 7-e tiszteletére adták át a megye egyik leg­korszerűbb, jól felszerelt 60 fé­rőhelyes járási szociális ottho­nát Gyömrőn. Jól érzik magu­kat az öregek. Igazi otthonra találtak, és hogy így van, azt bizonyítják az alábbi történe­tek. Fűlőp bácsi kálváriájáról ír­tunk lapunkban is. Az idős monori bácsi rendkívül mosto­ha körülmények között, egy istállóban lakott. Most, ottjár- tunkkor boldógan beszélt ar­ról, hogy fájós lába meggyó­gyult, és nagyon jól érzi ma­gát. — Nem is gondoltam, hogy ilyen körülmények között él­hetek majd. Nem mennék él innen ... Vári Kornélia gyémántdip­lomás tanítónő. Mivel hozzá­tartozója nincs, ezért került a szociális otthonba. — Nagyon aranyosak a nő­vérkék. Szeretem nézni a tele­víziót, az újságokat is szívesen olvasom. Azok, akik még fizikailag jól bírják magukat, nem tét­lenkednek. A közelmúltban Rácz és Laczkó bácsi vezetésé­vel a kupacokba rakott sa­lakot szétszórták a bevezető úton. Az élelmiszer-szállító ko­csik nem tudtak beállni. Most megoldódott a gond. Az öregek fáradtságot nem ismerő mun­kával végezték el az út meg­javítását. Barna bácsi szenvedélyes kertész. Néhány társával már elültette a palántákat, innen látják majd el a konyhát zöld­áruval. Mindenki Lilikéje a szociális otthon portása, ö látja el pos­tai árukkal, dohányáruval az öregeket. Kedvesen fogad min­denkit, aki belép az épület­be ... © Magócsi Istvánná, a Monori Járási Hivatal szociális főelő­adója mondja: —Jelenleg is 46 rossz körülmények között élő idős embert tartunk nyilván a járás területén. Sajnos, sok­szor későn szerzünk tudomást az esetekről. Néha az újság­cikkekből tudjuk meg, hogy egy-egy községben valaki szo­ciális otthoni elhelyezésre szo­rul. Igyekszünk tárgyilagosan elbírálni a kérelmeket. Ez­úton is kérjük, hogy az elhe­lyezési kérelmet a járási hiva­tal egészségügyi osztályára küldjék el az érdekeltek. G. J. A minap látogattam meg barátságos üllői otthoná­ban a három nyolcas eszten­dejében (1888) született Szabó Feri bácsit, a magyar munkás­mozgalom régi harcosát, akit a községben szinte mindenki ismer. Ilonka néni, a felesége ve­zetett be hozzá a szobába. — Fekszik az öregem! — adta tudtomra a 80 esztendős szép, egyenes tartású asz- szony. — Tán csak nem beteg ...? — Biz egy kicsit megfázott a múltkor ... Legyöngült, s erősítő injekciót kap naponta. Fél óra múlva jön a nővér, hogy beadja. — No, addig elbeszélgetünk egy kicsit! — feleltem, s be is léptünk a betegszobába. Ép­pen délután két óra volt. Örömmel fogadott. — Teli üveget a terítékre asszony, meg két poharat! — rendelkezett mosolyogva a gazda, aki nyomban házikö­penybe bújt. Egymással szem­ben ültünk a nagy asztal mel­lett, s ő nyomban töltött az Ilonka néni által sebtiben be­hozott óborból. Mivel tudomásom volt ar­ról, hogy a közelmúltban ülte qyémántlakodalmát a Szabó­házaspár, erre ürítettem az első poharat, majd beszélget­ni kezdtünk. Egyelőre csak a ház körüli dolgokról folyt a szó. de rövidesen a lényegre tértem: FERI BÁCSI — Hány éves korában kap­csolódott be a mozgalomba, Feri bácsi? — A tizenötödik esztendő­met tapostam. Molitoris Gyu­la sütőipari munkás, a Pest­ről kitiltott szocialista 1903- ban Üllőn telepedett le. S mint szegény szülők gyerme­két. ő taníttatott ki lakatos­nak, majd általa kapcsolód­tam be a vasasszakszervezet­be mint ifjúmunkás. Pár hó­nap múlva a Tisza Kálmán téri Piskóti vendéglőben nép­gyűlés volt, ahol én is beszél­tem. Nosza, kaptam is a gyű­lés után egy hatalmas pofont Andrási Sándor rendőr törzs- őrmestertől. Ezzel az első rendőrpofonnal léptem be iga­zán a mozgalomba. — Nagyon rosszul esett ez a durvaság? — kérdeztem. — Elég rosszul, de már ak­kor tudtam, hogy nem vár­hatok mást a fennálló hata­lomtól. Emlékszem, amikor a rendőr elment, hozzám lépett Bokányi elvtárs, aki maga is ott volt a gyűlésen, és szere­tettel megsimogatta a fejemet, meg egy pár vigasztaló szót is mondott. 1919-ben már szo­rosabb kapcsolatom volt Bo­kányival. Az ő biztatására alakítottam meg néhány har­costársammal a szociáldemok­rata várt helyi szervezetét. Milyen funkciója volt Feri bácsinak a Tanácsköztársaság fennállása idején? — Tagja ,voltam az üllői direktóriumnak, de már ek­kor a kommunista párt porai­ban tevékenykedtem. Majd a néphatalom kinevezett a mo­nori járásban törvényszéki bírónak. A Horthy-rendszer­ben ezért 4 évet ültem a Szerb utcai fogházban. Rab­társam volt többek között Paulik altábornagy is, ki ezt megelőzően Stromfeld vezér­kari tisztjeként szolgálta a néphatalmat. JT'eri bácsi 1944-ben, közel a 60. életévéhez, is mint bátor, tevékeny ellenálló mu­tatkozott be. Nem nézhette jó szemmel a német megszállók garázdálkodásait, és a front mögött, ahol csak tehette, ár­tott az ellenségnek, s rejte­gette az ártatlan üldözötteket. Hasznos szolgálataiért 1945- ben kormányunk honvéd had­naggyá léptette elő. — Nagyon örültem a láto­gatásnak! — jelentette ki Feri bácsi, amikor búcsúzás­kor erős kezet adott. S a lel- kemre kötötte, hogy máskor is nézzek be hozzá, ha erre já­rok. Megígértem. Valóban sze­retnék még vele sokat beszél­getni a régi harcos időkről. Rakovszky József Vecsésre került a vándorserleg Járási honismereti vetélkedő Monoron Tizenegy éve hagyomány már a monori járásban a honismereti vetélkedő meg­rendezése. Az eddigi vetélke­dők is jól sikerültek, de a legutóbbi, amelyik vasárnap délután zajlott le a monori járási művelődési házban, gazdagabb és sikerültebb volt valamennyi eddiginél. A já­rás minden községe képvisel­tette magát, s már az indító kérdésnél 'lázas izgalommal dolgozták ki a választ mono­riak, pilisiek, sülyiek, vecsé- siek, üllőiek. Hogy mennyire nem volt könnyű a verseny­zők dolga, bizonyítja néhány „ízelítő” feladat: Erkel Bánk bánja nyomán írjanak szati­rikus balladát (sikerült, a versenyzők mindent „bedob­tak”, hogy a legmagasabb pontszámot érjék el, s a zsűri­nek nehéz volt kiválasztania a legjobbat). Minden község feladatul kapta, hogy szólal­tasson meg — rögtönzött ri­portban — egy olyan szemé­lyiséget, aki hírt szerzett szű- kebb „hazájának”, községé­nek, falujának. A vetélkedő­nek ez volt a legérdekesebb mozzanata: A monoriak Ba- ranyi Ferenc költőt kérték szólásra, a vecsésiék Bulla Péter népdalgyűjtőt — aki megénekeltette a versenyző­ket, a zsűrit és a közönséget egyaránt —, az üllőiek Kiss Istvánt,, a Jókai kultúrcsoport vezetőjét, a gyömrőiek ifjú Pál Mihály szobrászművészt. A neves vendégek szeretettel beszéltek szülőfalujukról, la­kóhelyükről. A vetélkedő nemcsak szó­rakoztató volt, de hasznos is. A kérdések a járás — sőt a megye — gazdasági, politikai és kulturális életét érintették, s a válaszok arról tettek ta­núságot, hogy a versenyzők alapos, értő ismerői környe­Baranyi Ferenc költő inter­jút ad Benedek Adámnak, a monori csapat tagjának. zetük múltjának, jelenének. A zsűri igazságosan bírált, a vándorserleg az idén a ve- csési csapathoz került. Mind­azok, akik ezen a honismereti vetélkedőn részt vettek — nyertek. Tudást, tapasztalato­kat — és kellemes órákat töl­töttek a művelődési házban. Kár, hogy a „szurkolók” ke­vesen voltak, pedig -elfértek volna még jó néhányan a nagyteremben. Több közönsé­get érdemelt volna a ver­seny, s a rendezők, a ver­senyzők dicséretére szóljon: senki sem távozott volna csa­lódottan. Eredmények:” 1. Veesés, 97, 2. Monor 93, 3. Gyömrő 92, 4. Pilis 88, 5. Péteri 87, 6. Üllő 84, 7. Sülysáp 74, 8. Gomba 73 ponttal. k. zs. 97 ponttal első Veesés nagyközség csapata. Foto: Péterffy s * p ■ O ■ R ■ T Területi bajnokság Monori SE—Ceglédbercel 3:2 (21) Ceglédbercel, 150 nézőj ve­zette: Horváth dr. Monor kezdte a játékot, és már az 5. percben Déri lövése alig szállt a kapu fölé. Nem sokkal ezután Petries előtt nyílt al­kalom a vezetés megszerzésére, s amikor már a kapus verve volt, egy berobbanó hátvéd menteni tudott. A 20. percben Zákó—Szegedi összjáték után Szegedi megszerezte a vezetést, 1:0. Továbbra is a monoriak támadtak és a 22. percben Perics lövése centiméterekkel, szállt el a kapufa mellett. A 30. percben ismét nagy lövést küldött kapura Déri, a kapus kiejtette, de a hátvéd ismét felszabadított. Egy ártalmat­lannak látszó berceli táma­dás után Peszeki egyenlített a 38. percben, 1:1. Három perc­cel ezután Szegedi játszotta magái tisztára, s megszerezte a monoriak második gólját, 2:1. Szünet után ismét Monor támadott többet, Gergely és Zákó lövése alig szállt a kapu fölé. Az 55. percben mégis a hazaiak értek el gólt, 2:2. Köz­ben megeredt az eső, s a szél is a hazaiaknak kedvezett. Egyre nagyobb nyomás nehe­zedett a monori kapura, de a védelem mindig közbe tudott lépni. A 65. percben Déri ha­gyott ki nagy helyzetet, a 70. percben az előre törő Szege­divel szemben szabálytalan­kodtak, s a játékvezető lefújta a támadást. Ezzel az ítélettel Monort sújtotta. A vezetést azonban a 75. percben mégis sikerült a monoriaknak meg­szerezni, Kécskei góljával az eredmény 3:2. A 84. percben szabadrúgáshoz jutott Monor, Kacsánál a labdát Petricsnek továbbította, aki szép gólt fe­jelt, de a játékvezető nem ad­ta meg. Jók: Szegedi, Simonovics, Petries és Zöldi. Monori ifi—Ceglédberceli ifi: (vitéz) Ócsa—Péteri 2:1. Sülysáp—Gyömrő 3:1. MAI MŰSOR Gyömrő: Kockázatos akció. Maglód: Ragyogj, ragyogj, csil­lagom. Mende: A csendőr nyugdíjba megy. Monor: Ke­lepce. Nyáregyháza: Homolká- ék az uborkafán. Pilis: Nyírfa- liget. Üllő: Psycho. Veesés: Mouret abbé -vétke. 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom