Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-06 / 80. szám

/ ffsi UECVEI KtJCtrStm 1972. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK B A Válasz cikkünkre A Pest megyei Hírlap feb­ruár 29-i számában „A fekvő nem felel” című cikknek az Országos Mentőszolgálat mun­káját érintő részével kapcso­latban vizsgálatot rendeltem el. Tájékoztatásul közlöm, hogy az Országos Mentőszolgálat fő hivatása a balesetet szenvedett, illetve egyéb okból életveszé­lyes állapotba került emberek elsősegélyben részesítése vagy orvoshoz juttatása. Más a helyzet a mentőhívások eseté­ben. Az egészségügyi miniszter rendelkezése szerint mentő csak abban az esetben köteles kivonulni, ha a megkeresőtől kapott adatok alapján a beteg a telefonügyeletes megítélése szerint életveszélyes állapot­ban van, illetve sürgős orvosi beavatkozásra szorul. Ellenke­ző esetben orvost kell hívni. A nagykőrösi mentőállomás tele­fonügyeletese a bejelentőtől nem kapott olyan tájékozta­tást, amely a beteg életveszé­lyes állapotára utalt volna, ezért a hívót orvos Ifihivására utasította. A vizsgálat során bebizonyo­sodott: dolgozónk nem köve­tett el mulasztást, az adott helyzetben helyesen járt el. Dr. Bencze Béla, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója Vöröskereszt-ülés Nagyközségünkben aktíva­ülést tartott a Vöröskereszt he­lyi szervezete. Zsinka Istvánná titkár beszámolt a tavalyi munkáról, s elismeréssel szóit az aktívák eredményes tevé­kenységéről. A tüdő- és rák­szűrés megszervezése, a vér­adómozgalom sikere, a tiszta, virágos nagyközség érdekében kifejtett munkájukért köszö­netét mondott. Az ülésen meg­jelent aktívák vállalták a so­ron következő feladatokban való tevékeny részvételt. Be­hatóbban igyekeznek meggyőz­ni a község lakóit a szűrővizs­gálatokon való megjelenés fon­tosságáról. Irházi Mária Veresegyház, Szent István út 6. Hiányzik az összefogás Az elmúlt hetekben jóleső érzéssel olvastuk a Pest me­gyei Hírlap hasábjain Csiba PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Budapest környéki A-kategóriájú ipari vállalat pályázatot hirdet üzemgazdasági osztályvezetői munkakör betöltésére. Munkaszervezési, munkaügyi gyakorlattal rendelkezők előnyben. Fizetés a kollektiv szerződés szerint. Szükség esetén a lakás megoldható. Jelentkezéseket „Fontos munkakör 1972.” jeligére, a Magyar Hirdetőbe kérjük (Budapest V., Felszabadulás tér 1.) 1 József tudósító kollégám so­rait, amelyben azt írta: egyre gyorsabban fejlődik és szépül Gödöllő. Az utcákat közösen parkosítják, fákat, virágokat ültetnek. Mindez pedig a város vezetői, valamint a lakosság szoros összefogásának köszön­hető. Sajnos, nálunk hiányzik ez az összefogás. Véleményem szerint a tanácstagoknak töb­bet kellene foglalkozniuk a község rendezésével. Az Örké­nyi emberek reménykednek abban, hogy a felvetett prob­lémával az érintett illetékesek is egyetértenek. Ha ez így van, akkor min­den bizonnyal a közeljövőben én is beszámolhatok — gödöl­lői tudósítókollégámhoz hason­lóan — jó hírekről. Bodor Tibor Örkény, Bartók Béla út 6. Élt kilencvennyolc évet Az elmúlt héten kísérték utolsó útjára Szigetszentmiklós legidősebb pedagógusát, Poór Gézánét. Férjével együtt 1394- ben telepedtek le községünk­ben, férje tanító, ő pedig óvó­nő lett az akkor alapított óvo­dában. Egész életében nevelte a falu gyerekeit egészen nyug­díjazásáig. Férje betűvetésre tanította a gyerekeket, a gaz­dákat pedig gyümölcstermesz­tésre, méhészkedésre. Poór Gé- zánénak teljesült utolsó kíván­sága: Szigetszentmiklóson he­lyezték örök nyugalomra. Ki- lincvennyolc esztendős korá­ban hunyt el. Kincse József Szigetszentmiklós, Lenin út 12. Futball az aluljáróban Dunakeszin a vagongyári vasútállomás melletti aluljáró a gyalogosoknak épült. Tiszta, kivilágított környezetben köz­lekedhetnének itt, ha nem len­nének felelőtlen egyének, akik úgy látszik, nem ezt akarják. Egyik este hazafelé jövet, az aluljáróhoz érve nem kis meg­lepetéssel vettem észre, hogy ott nyolc fiatalember futballo- zik. Egy arra járó férfi rá­szólt a fiatalokra, hagyják ab­ba ezt a játékot Erre olyan goromba kifejezésekkel illet­ték, hogy jobbnak látta to- vábbállni. A labdázók még ez­zel sem elégedtek meg, utána­mentek, bántalmazták az ille­tőt. Az aluljáró nem futballpá- lya. Valamit tenni kéne, hogy ezt mindenki megtanulja. Tinka György Dunakeszi Szerkesztői üzenetek S. L.-né, Veresegyház: Egyetér­tünk önnel: valóban felháborító a pénztárosnő viselkedése. Pana­szát továbbítottuk a MÁV Buda­pesti Igazgatóságának. Kivizsgál­ják az ügyet, s az eredményről tájékoztatják szerkesztőségünket Is. M. B., Máriabesnyő: Az utasok panaszát továbbítottuk a Volán Trösztnek. A vizsgált eredményről tájékoztatják szerkesztőségünket is. J. E., Gödöllő: A Gyorsíró Szö­vetségben elmondták: érettségizett fiatalok számára egy év, az álta­lános iskolát végzettek számára két év a tanulmányi idő a gyors- és gépíró tanfolyamon. Három­hónapos tanfolyam csak magán­úton végezhető el, de az itt meg­szerzett bizonyítványt a vállalatok, üzemek nem fogadják él hivata­los végzettségként. Vácott és Hat­vanban egyaránt jelentkezhet gyors- és gépíróiskolába. A bukaresti Comedia vendégszereplése Április 14-én — a Vígszín­ház tavalyi romániai ven­dégjátékának viszonzásaként — Magyarországra érkezik a bukaresti Comedia Színház. A mintegy 50 főnyi együttes három alkalommal, április 14-én, 15-én és 16-án lép a fővárosi közönség elé. Első­nek Alecsandr Popescu Pá­rizsi ruhák című játékát mu­tatják be, a második nap Bertolt Brecht Egy fő, az egy fő című tandrámáját. A har­madik mű hazánkban ősbe­mutatónak számít: a francia Jean Anouiln Cher Antoine cí­mű négyfelvonásos színjáté­ka. A színház április 18-án Kecskemétre utazik, ahol még aznap eljátsszák Alec- sandr Popescu Párizsi ruhák című játékát, másnap este Bertolt Brecht Egy fő, az egy fő című művével ismertetik meg a kecskemétieket. Néprajzi pályázat A Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága — akárcsak az elmúlt években — az idén is megrendezi a néprajzi és nyelvjárási gyűjtő- pályázatot. A pályázók feldolgoz­hatják a földrajzi és helynevek történeteit, gyűjthetnek meséket, népdalokat, babonás történeteket, népi szokásokat, gyermekjátéko­kat, s ehhez hasonló néprajzi ér­dekességeket. Az idei év javasolt témaköre ezen belül a földrajzi és helynevek gyűjtése és feldolgo­zása. A néprajzi pályázatot két kate­góriában — ifjúsági és felnőtt — hirdették meg. A pályamunkákat két példányban kell a ceglédi Kossuth Múzeum címére, a sze­mélyi adatok feltüntetésével el­küldeni, az ifjúságira nevezőknek április 20-ig, a felnőtteknek jú­nius 31-ig. A fiatalok eredményeit a tanévzáró alkalmával hirdetik ki, a felnőttekét októberben. A kiemelkedő pályamunkák fel­emelt díjazásban részesülnek. Mindkét kategória első három he­lyezettje az országos döntőbe jut, ahol további pályadíjakat lehet nyerni. A beküldött anyagok, a szerzői jogok figyelembevételével, a budapesti Néprajzi Múzeumba, illetve a ceglédi Kossuth Múzeum­ba kerülnek. TV-FIGYELŐ Műsorbőség, a szabad' szombatot is beleszámítva, négynapos példátlan műsorbő­ség áramlott át a néző tuda­tán, s ebből természetesen csak egy hányad volt a hazai tv- produkció. Nem kívánunk sta­tisztikakészítéssel ünnepet rontani, annyit azonban meg­állapíthatunk, hogy a nagyjá­ból- egészéből jó választékot nyújtó, a különféle közönség­rétegekre arányosan tekintő műsorfolyamban viszonylag még mindig kevés a „saját termés”, bár szerencsére se- lejtáruval sem találkoztunk. Örömmel nyugtázzuk a hiány­cikkek listáján régóta nyilván­tartott ifjúsági tv-film (A ka­zamaták titka) megjelenését s egy kiválóan sikerült rövid­film (Társbérlőnk, az ecetfa), valamint egy gyermeknek-fel- nőttnek egyaránt szórakoztató, fanyarkás humorú tv-film (Ne­veletlenek) megismétlését. Folytatódott az új Ki miben tudós?-sorozat is a történelem­elődöntőkkel, s megtartották a premierjét egy, Vitray Tamás vezette újfajta vetélkedőnek (Kétszer kettő ...), amelynek értékelésére később majd visz- szatérünk. Dokumentumfilmek. A saját produkciók közül két jól sikerült dokumentumfil­met emelhetünk ki. Az önsajátmagamról... jel­legzetes portréfilm, mely egy különleges pusztai egyéniség, Balogh Gusztáv Kossuth-díjas számadó kanász népmeséién színes emlékezéseit vette film­szalagra Bozó László mérték­tartó rendezésében, Tomkai Judit tapintatos riporteri köz­reműködésével. Egy eltűnt életforma gondolkodásmódját, tapasztalatait sajátos bájjal és páratlan előadói készséggel megelevenítő idős ember kép­zeletet és valóságot egybekötő anekdotázása szórakozásnak, ismeretterjesztésnek egyaránt tartalmas volt. A Pro Űrbe (A városért) olyan „snittfilm”, mely egykori híradók, plakátok, újsághírek, karikatúrák segítségével emlé­keztetett Budapest felszabadu­lásának nehéz időszakára. Az ötletesen bevágott mai életké­peken kívül a képsorok kitűnő egybeszerkesztése is eszmélke- désre késztetett: Wiedermartn Károly rendező és munkatár­sai korszerű hangnemben, csi­nált optimizmus nélkül is-tár­gyilagos derűvel mutatták be a múltat. Filmekről. Szombaton fe­jeződött be a Sienkiewicz-re- gényből készült tv-filmsorofet, a Michal úr kalandjai. Nem különösebben igényes, helyen­ként vontatott, de végső ki­csengésében vonzó, néhány ro­konszenves alakot elénk állító adaptációtól búcsúztunk. A Bonivur szíve, Nagiskin regényének háromrészes szov­jet tv-változata jól ötvözte a kalandosságot a végéhez köze­ledő polgárháború küzdelmei­nek bemutatásával. A szó jó értelmében vett közönségfilm pátosztalan egyszerűségével közel tudott férkőzni a néző­höz. Mark Orlov rendező jól megválasztott típusokkal dol­gozott: Progunov, Csirkov, Korsunov és a többiek alakí­tásait a sikerült magyar szink­ron (rendező: Csákány Már­ta) is erősítette, elsősorban Fodor Tamásnak a főszerep­ben nyújtott hangalakításával. A Légyfogó ismét ízelítőt adott Andrzej Wajda gazdag, több rétegű kompozíciós tech­nikájából, legkivált pedig ab­ból a keserű iróniából, mely- lyel keményen bírálja a mű­vészértelmiség életének nega­tív vonásait. Zygmund Mala­nowicz és Malgorzata Braunek alakítása, a film nyugtalan ké­pi világa gondolkodásra ser­kentett, s a filmnyelv tovább­fejlesztésének lehetőségeit ke­reső rendezőt mutatta. Röviddl. A Brecht-dalo­kat énekelő Gisela May kemé­nyen drámai előadásmódja egy nálunk szokatlan stílus izgal­mas tanulságaival szolgált. A Karikacsapás e. Tabi-víg- játék elnyújtott anekdota, melybe a színészi alakítások tudtak némi életet injekciózni. Őröltünk Alekszandr Mitta költői hangú, finoman meg­komponált filmje (Ragyogj, ra­gyogj, csillagom) műsorra tű­zésének. Mokiszinnek, a mű­vészet aprószentjének e bájos­furcsa története egy kiváló színész, Oleg Tabakov képes­ségeire is felhívta a figyelmet Ma délután újabb gazdasá­gi létesítmény megnyitásán le­hetünk jelen (Felvétel nyitás közben), érdekes vendégei lesznek a Tízen Túliak Társa­ságának, este pedig folytatódik az új televíziós filmfolyam, az Érdekházasságok vetítése. A Tv Galériája ezúttal a VI. or­szágos plakátkiállítást mutatja be. Péntek délután ismét lát­ható lesz Makk Károly egy régebbi sikeres filmje (Ház a sziklák alatt), majd Magyar- ország és a FAO-szervezet kapcsolatát elemző műsor kö­vetkezik. Izgalmasnak ígérke­zik a My Lai-i vérengzésről készült, vallomásokat bemuta­tó film (Öten a kilencvenöt­ből ...), este pedig egy híres vendégművész, a 70 éves Ob- razeov tiszteletére készült báb- műsorfelvétel és a Goda Gábor regényéből adaptált Poldini úr című tv-játék teszi válozatos- sá a programot. Lehotay-Horváth György Heti filmjegyzet Holt vidék Törőcsik Mari és Ferenczy István a Holt vidék egyik je­lenetében. Az élet és a fejlődés gyak­ran kíméletlen. Úgy söpör el régi életformá­kat, évszázados, megrögzött, de még mindig a vérben éló szokásokat, hogy nincs tekin­tettel rá, mennyire fáj ez az egyennek, vagy egy-egy kisebb közösségnek. Az, hogy a túl­haladotton átlép ma a holnap nevében, számtalan tragikus konfliktus eredője volt már, mióta a művészetek létez­nek. A világirodalom legki­emelkedőbb alkotásainak leg­alább a fele ebből a témakör­ből táplálkozik. S aki azt hi­szi, hogy napjainkban nem születnek hasonló tragikus konfliktusok, alaposan téved. Az iparosodás, a szocialista mezőgazdaság fejlődése elke­rülhetetlenül kimondta ná­lunk is az ítéletet egész sor kis lélekszámú, a világtól el­zárt, lényegében még a feu­dalizmus viszonyait őrző te­lepülés fölött. Nemrégiben nagy sajtóvisszhangot kapott egy kis falu, vagy inkább csak lakott hely sorsa: Gyűrűfű megihlette a riportereket, a te­levíziót, a képzőművészeket — s most, az új magyar film, Gaál István alkotása, a Holt vidék tanúsága szerint, a fil­met is. Nem szívderítő mű ez. Lég­köre, képsorai nyomasztóak. Hősei — Juli, a férje, Anti, szomszédjuk, Erzsi néni — egy eltűnő, idejétmúlt, csak­nem évszázadokkal ezelőtti légkört árasztó világ képvi­selői, s úgy élik át ennek a világnak az elsorvadását, hogy szinte maguk sem veszik ész­re: azt képviselik és vé­delmezik, ami ellen lázad­niuk kellene. Beletörődés, csüggedt lemondás, a szoká­sok bilincseitől való megsza­badulás igényének csaknem teljes hiánya, anakroniszti­kus célok és vágyak erőlte­tése — ezek adják meg a film alaphangulatát. A településen, amelyből már mindenki el­költözött. csak a Kántor csa­lád (Juli és Anti) meg az öreg szomszédasszony marad­nak. az enyészet csendesen romboló légköre leng, de eb­ben a légkörben még van annyi miazma, ami elegendő egy jobbra és többre érde­mes ember, Juli elpusztítá­sához, s ahhoz, hogy a férje évtizedekkel túlhaladott vá­gyak érdekében áldozza fel a maga életét, a felesége sze- retetét, az emberi kapcsola­tokat. Gaál István jól tudja, hogy ez a nem képzeletbeli, hanem valóságos magyar település (egyébként Gyűrűfűn készül­tek a felvételek) nem tipikus és nem általánosíthatók azok a konfliktusok sem, amelyek ezt a mikroközösséget fel­dúlják. Éppen ezért ragad­ja meg ezt a mikrovilágot a maga szinte irreális voltában, irreálisan ható egyéniségében. S amíg erről beszél a film, addig nincs semmi baj. A környezet, a körülmények, az állapotok rajza hibátlan. A Kántor család emberi drámá­jának felrajzolása is az. Ab­ban a pillanatban vinzont, amikor ezen a szociográfiai hűségű „jelentésen” túlme­nő céljait akarja megmutat­ni, a film elbizonytalanodik. Juli belső jellemfejlődése is elveszti korábbi logikáját, s inkább egy tanulmány il­lusztrációjává válik, mintsem egy élő alak tragikumának hordozójává. Az erőltetett be­fejező képsorok pedig szin­te kihúzzák a talajt a film előző háromnegyedének hi­tele alól is. Ez a megoldás nemcsak hogy visszaköszönő számos filmből, hanem köz­hely is, és tévútra viszi a né­zőt, aki megzavarodottan kel fel a székből, mert nem tud­ja: végül is sajnálnia kell-e ezeket az embereket és ezt a világot, vagy kegyetlenségé­vel együtt is el kell fogad­nia, hogy a fejlődés nem állhat meg. Ami a filmből egyértelműen dicsérhető, az Törőcsik Mari Juli alakítása, amely mélyebb és összetet­tebb, mint maga a megírt és megrendezett alak, s az opera­tőri munka, amelyben Zsom- bolyai János helyenként fő­szereplővé lép elő. Vidékiek New Urbanofóbia — így lehet ne­vezni azt a furcsa, de jól is­mert érzést, amely akkor tör rá az emberekre, ha a vi­szonylag csöndes, lassú tem­pójú kisvárosból az eszeve­szetten rohanó, emberi kap­csolatok teremtésére rá nem érő nagyvárosba kerülnek. Ez történik a Kellermann házas­párral is ebben az amerikai filmben, amelyet a nálunk nem egészen indokolt karriert befutó darab- és forgatókönyv­gyáros Neil Simon írt és Arthur Hiller rendezett. Kel- lermannék Daytonból, a hír­hedt majomper városából ke­rülnek fel egy szerencsésnek látszó lehetőség révén New Yorkba, az álmok és vágyak városába. Korántsem zavarta­lanul. Már maga az utazás is felér egy kisebbfajta kínszen­vedéssel, de ami az áhított városban fogadja őket, az az­tán maga a vesszőfutás. Mint­ha az egész elgépiesedett, bornirt, kíméletlen ameri­kai életforma valamennyi bosszantó vonása összefogna a jobb sorsra érdemes házas­pár ellen. Már túl sok is a jóból — ennyi zűrzavart, kel­lemetlenséget, félreértést, haj­szát, bonyodalmat csak egy túlburjánzó képzeletű forga­tókönyvíró zsúfolhat össze, nem pedig maga az élet. Egy idő után mindez fárasztóvá válik, noha a filmet vígjá­tékként hirdeti a mozimű­sor. Egyedül az elpusztítha­tatlan humorú Jack Lemmon tesz meg minden tőle telhe­tőt (sőt annál is többet), hogy ez a film mégse süppedjen teljesen az érdektelen szé­riaalkotások langyos vizébe. A völgy törvénye A heti műsor (vagy a film- forgalmazó szervek szerkesz­tési elvei) jóvoltából a harma­dik új film is a fejlődés és elmaradottság kérdéseit fe­szegeti. A Bakir Tanovic ren­dezte jugoszláv film azonban nem emelkedik túl a mái számtalanszor látott hegyi-1 pásztor-történetek sémáin. Na­turalista részletei, túlzó szí­nészi alakításai még tovább gyengítik a film összhatását. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom