Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

I MST MEGYEI yfiríű!) 1972. Április 23., vasárnap MŰVÉSZETI FESZTIVÁL 72 Harmadik napja tart a gö­döllői Agrártudományi Egye­temen az országos egyetemi, főiskolai, művészeti fesztivá­lon a vers- és prózamondók szemléje. A színvonalas ver­senyen közel 70-en vesznek részt, az ország valamennyi egyetemének, főiskolájának képviseletében. A háromtagú zsűrinek ne­héz a dolga, hiszen nemcsak az előadások módját, kivite­lét, hanem a megfelelő vers­választást is értékelik. Sajnos, a három nap alatt alig-dlig hallhattunk prózát, pedig ez még változatosabbá tehette volna a programot. Az ünnepélyes díjkiosztásra ma délelőtt kerül sor az egye­tem színháztermében, majd gálaesttel zárul az első ízben megrendezett egyetemi vers- és prózamondók versenye. PEST MEGYEÉRT EMLÉKÉRMESEK Az ember - egy táj portréjában ———-—;------ találkoztam I T izenöt éve | először An­------------------- talfia Jenő­vel, a tápdószelei Kísérleti Gazdaságban. Akkor talán né­hány kilóval könnyebb volt és a haja is sötétebb, de ugyan­olyan jókedélyű és ízes beszé­dű, akárcsak ma. Gazdasági igazgatóként kalauzolt végig több ezer holdas „birodal­mán”, majd nagyon őszinte eszmecserét folytattunk arról, hogyan lehetne rentábilissá tenni ezt a jó adottságokkal rendelkező, mégis vesztesége­sen termelő gazdaságot. Nem szépítette a gazdálkodás hi­báit, nem hozta fel okként a kevés és korszerűtlen gépet s nem hallgatta el az emberek rossz hangulatát sem, amely elsősorban az alacsony kerese­tekből fakadt. Gondokról be­szélt, tervekről és elképzelé­sekről, de légióként az embe­rekről, akiknek — hadd idéz­zem őt magát: munkáján, hoz­záállásán, akaratán múlik a megálmodott holnap valósága. M i ntha író mondta volna — jegyeztem fel akkor, s csak a későbbi találkozások során jöt­tem rá, nem is tévedtem na­gyot: erőteljesen fellelhető benne a régi falukutató írók ok-okozat kereső szenvedélyes­sége, mely a föld népének mélységes tiszteletéből és sze- retetéből fakad. Hol és ho­gyan fogant meg benne ez a tulajdonság?--------------------------- szüle­| A Viharsarokban | tettféi évszá­zaddal ezelőtt. Életének fele a tiszántúli tájhoz köti. Az orosházi tanulóévek alatt itt találkozott először Darvas Jó­zseffel, Erdei Ferenccel, Ve­res Péterrel, s került még kö­zelebb e találkozások kap­csán a kisemmizett, de jogos tulajdona, a föld után vágya­kozó — s ha kellett, érte ten­ni is tudó —, parasztemberek­hez. Ezt hozta magával, a szülő­MEGVETELRE AJÁNLJUK AZ ALABBI ÁLLÓESZKÖZÖKET: két FT — 5-ös toronyszárító (répceszárításra is alkalmas), két T—100 M típusú lánctalpas traktor, egy DT —75-ös lánctalpas traktor, három ZMÁJ —ZK típusú csőtörő, tíz CK—4-es gabonakombájn, továbbá: Rapidtox RSN vegyszerező gépek, ETB-tárcsák, sormüvelő kultivátorok, rendfelszedők, fűkaszák, Lipos, Tigar és P — 5 — 35-ös ekék, FBA borsóaratő, Vámosi ventillátorok, valamint ezek új és bontásból származó alkatrészei. A gépek megtekinthetők és megvásárolhatók a gazdaság központi gépműhelyében. FELSÖNYOMASI ÁLLAMI GAZDASÁG TELEKGERENDÁS ügyintéző: S. Petrovszky Mátyás főmérnök. Telefon: Telekgerendás 1. SEX-SAL-LINK (barna tojóhibrid) NAPOSCSIBE beszerezhető az Uraiújfalui Állami Gazdaságtól. Naposjérce: darabonként 13 Ft Vegyesivarú csibék: darabonként 7 Ft 500 db-on felüli rendelés esetén a csibét házhoz szállítjuk. A szállítási és a dobozköltség csibénként 45 fillér. Naoosjércét és vegyesivarú csibéket május 1-től tudunk szállítani. A megrendeléseket a következő címre kérjük: URAIÚJFALUI ÁLLAMI GAZDASÁG ­URAIÚJFALU Telefon: Uraiújfalu 4. Telex: 037-355. Kőműves és ács szakmunkásokat, kőműves segédmunkásokat - 16 éves kortól - komplex brigádokat, kubikosokat, kubikosbrigádokat keresünk budapesti munkára, AZONNALI BELÉPÉSSEL. Jelentkezés: az Április 4. Szövetkezetnél, Budapest Vili., Auróra u. 23. Munkaügy. Április 26-27-28-án nagyszabású ANTIKVÁR KÖNYVVÁSÁRT rendez a szegedi antikvárium CEGLÉDEN, A KÖNYVESBOLTBAN Könyvek vétele és eladása • Nagy választék Szabad böngészés föld örökségeként Pest megyé­be is, éppen negyedszázaddal ezelőtt. Dolgozott Gödöllőn, mezőgazdászként a Baromfite­nyésztő Tangazdaságban, gaz­dasági igazgatóként Tápi ósze­lén és tudományos kutatóként a Kisállattenyésztési Kutató Intézetben. Onnan került Nagykátára, mint a járási pártbizottság első titkára, köz­ben egy ciklusban országgyű­lési képviselőként az egész megye előbbrejutását segítet­te. Tudta, amikor megválasztot­ták járási első titkárnak, hogy nehéz feladatra vállalkozott. Akkor még a nagykátai járás a megye legelmaradottabb te­lepülései közé tartozott. Ipara egyáltalán nem volt, a lakos­ság-jelentős része — több, mint húszezren — a fővárosban ke­restek és találtak munkát. És több mint tízezer volt azoknak a száma, akik szétszórt tanyai településeken éltek. Kezdeményezések persze történtek addig is a járás tár­sadalmi-termelési struktúrájá­nak megváltoztatására, de a legtöbb jó gondolat megre­kedt — elsősorban az embe­rek nagyfokú befeléfordulása következtében — az ötlet szintjén. És azért is, mert hiányzott egy tervszerű, átgon­dolt felmérő és előkészítő munka ahhoz, hogy az óhaj­tott változások bekövetkezhes­senek. Két éven át készül­tünk az iparfo­gadásra — emlékezik csendes szóval. — Csak azután ültünk le tárgyalni negyven vállalat vezetőivel, miután a felmérés kimutatta, hogy a járás hat­ezres munkaerő-tartalékkal rendelkezik. A negyven közül hattal sikerült előnyös meg­állapodásra jutni. Ez a hat üzem ma már négyezer em­ber számára biztosít ipari munkaalkalmat. Ennek ered­ményeként majd háromezer­rel csökkent az ingázók szá­ma. Hét esztendővel ezelőtt a já­rás vezetése három főfelada­tot tűzött maga elé: megtörni a járás egyoldalú agrárstruk­túráját, helyi munkalehetősé­get biztosítani és enyhíteni az ingázást. Mindhárom felada­tot lényegében megoldották, s ebben nem kis szerep jutott Antalfia Jenőnek. — Feladataink most meg­változtak — beszél ismét ma­ga helyett a járás egészéről. — Az ipartelepítés lényegében befejeződött, ez persze nem jelenti azt, hogy meglevő ipar- vállalataink számára nem biz­tosítanánk a továbbfejlődés le­hetőségét. A fejlesztés ered­ményeként 1975-ig újabb két­ezer ipari munkahellyel szá­molunk. Amiben feltétlenül tovább kell lépnünk: a mező- gazdaság belső mechanizmu­sának megszilárdítása, vala­mint az infrastruktúra erőtel­jes fejlesztése, amely messze elmaradt az iparfejlesztéstől. Lakások, iskolák, óvodák, mű­velődési intézmények építésé­re az elkövetkező esztendők­ben lényegesen többet kell fordítanunk, mint tettük azt eddig.--------------------------- róla | Tiilajiionkéjipm | szeret­volna írni, mint nagyon sok­szor már az elmúlt esztendők során, de beszélgetéseink nyo­mán egyéni portréja helyett mindig csak a járás arculatát sikerült megrajzolnom. Egy tájegység portréját, amely szemmel láthatóan többet vál­tozott az elmúlt tizenöt esz­tendő során, mint Antalfia Jenő, aki legfeljebb néhány kilóval lett nehezebb és a haja világosabb, de kedélye, biza­kodása és ízes beszéde ma is ugyanaz, mint volt első talál­kozásunk alkalmával. Prukner Pál FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK Versenyt a szelekkel Janus Pannonius emlékezete az Irodalmi Színpadon Aktuális előadást teremtett az Irodalmi Színpad: a Ver­senyt a szelekkel Janus Pan- noniusról szól, a nagy hu­manista költő halála évének ötszázadik évfordulóját. Az Irodalmi Színpad komolyan veszi feladatát, népszerűsíteni az irodalmat, a költőket, író­kat. Ezzel az előadással is ezt a célt szolgálta. Azt is mondhatnám: művészi isme­retterjesztést vállalt. Hegedűs Géza, a bemutatott mű szerzője ugyanis Janus Pannonius életét — illetve éle­tének legdöntőbb mozzana­tait — dramatizálta. Aki nem ismerte, most megismerheti a reneszánsz elévülhetetlen érdemű magyar költőjét, aki nemcsak verseket írt, hanem felvilágosodott, humanista gondolkodó és jogtudós, sőt pécsi püspökként államférfi is volt. Felvillant néhány ku­lisszatitkot a szerző a Mátyás király elleni összeesküvésből, amelynek a költő is részese volt, mert nem értett egyet Mátyás török politikájával. Érdeme Hegedűsnek, hogy nem idealizálja Janust — magyar nevén Csezmicei Já­nost —, hívságos ember tu­lajdonságait is felvillantja, pél­dául hiúságát, amely a Má­Pest-Buda egyesítésének emlékműve Kiss István szobrászművész kapott megbízást, hogy készítse el Pest-Buda egye­sítésének emlék­művét A műal­kotást a Margit­szigeten, a szö­kőkút előtt állít­ják fél ebben az évben, Budapest centenáriuma al­kalmából. Ké­pünkön: Az em­lékmű bronzból készült makettje és a művész. tyás elleni összeesküvés tá-r borába sodorta. Hegedűs Géza széles tablót fest a Mátyás korabeli Magyarországról, de e királyt sem idealizálja, esen­dő embernek mutatja. Néhány olyan didaktikus elemet azonban kihagyhattak volna az előadásból, mert így helyenként a katedráról ma-r gyarázó irodalomtanárt véli jük kihallani a szövegből. Az előadás Bozóky István rendezésében, noha erények­kel nem dicsekedhet, korrekt, tisztes munka. Színészegyezte tési nehézségei is lehettek i rendezőnek — a színháznak nem áll rendelkezésére teljes társulat — talán ezért hívta meg Janus szerepére Bitskei Tibort, akinél ideálisabb Ja­nus Pannonius is elképzelhe Mátyás kirány szerepében fáradtan mozgó Tördy Gé. sem keltett illúziót. Az együ tesből ki kell emelnünk So: hegyi Györgyöt, Csíkos Sí dort, Barcsai Ferencet, Virágot. Meluzsin Mária jel mezei és Rajkai György d létéi nem tüntettek ötletes ségükkel, Vujicsics Tihami zenéje stílusos volt. Berkovits György Emlékezés Tessedik Sámuel« Kétszázharminc évvel ez előtt, 1742. április 20-án, szü letett Alberti községben Tes sedik Sámuel, iskolánk név adója. Az iskola falán lév emléktáblára az évforduló al kaiméból a kisdöbosok só szép virágot helyeztek el. Em lékeztek. Emlékeztek a nagy pedagc gusra, aki korát megelőzv hirdette és tanította a gyakoi lati foglalkozást. Kiterjedt figyelme mindenre, ami a né jólétét, boldogulását, égés: ségügyét előbbre vitte. A akácfa elterjesztése, a szik« talaj javítása, a takarmány növény-termesztés', a töbl között, mind-mind az ő nev< hez fűződik. Ponicsán Gyula kisdobos-raj vezető, Albertirsa A főnök természetrajza EGYÉNI ÉS TÁRSADALMI ÉLE­TÜNK üteme örvendetes és aggasztó tempóban gyorsul; ez a tény is egyik lényeges oka annak az ugyancsak nyug­talanító korjelenségnek, hogy mert nem készültünk fel időben s a szükséges módon a mozgás ilyen ritmusára, tehát életünk sok eseményét, pozitív és nega­tív hatását egyre gyakrabban csak hiá­nyosan, részlegesen vagyunk képesek befogadni, asszimilálva magunkévá tenni, vagy mint ártalmasat elvetni, és rájuk tervezni-építeni a következő lé­pésünket, s hogy nem figyelünk föl idő­ben olyan jelenségek fölbukkanására, megizmosodására, amelyek így ellen­állás, okos elrendezés hiányában aka­dálytalanul érvényesülhetnek, jó irány­ban elhatalmasodhatnak, de mérgezve- rombolva, számításainkat keresztezve- áthúzva elburjánozhatnak. Mondhatnánk, hogy sok, valóban nagy gondunk mellett mosolyra kész- tetően bagatell, egy túlságosan ráérő vagy akadékoskodó, netán nagyképű ember érdektelen mágánmutatványa a Főnök természetrajzáról készítendő kurta dolgozat. Valóban az volna? Nem igaz az, hogy a kicsiny csepp- ben benne van a tenger, hiszen tudjuk, hogy annak a megvizsgálható parányi cseppnek kémiai összetétele, a H20 képlet pontosan azonos a tengerével, s fontos jellemzője, sótartalma is azonos, de már a színe is más, átlátszó üveg­fehér s nem haragoskék, és semmit el nem árul az analizált vízcsepp a ten­ger legfontosabb sajátosságából, félel­metes hatalmasságából, szinte megmér­hetetlen végtelenségéből. A „Főnök” társadalmi életünk mos­tani pillanatában már szemmel látha­tóan létező embertípus: ő is az iménti példához hasonlóan kínálja a lehetősé­get a kutató vizsgálódásra. MINDENNAPI ÉLETÜNKBEN, ha vezető beosztású emberről van szó, már alig emlegetik másként, mint így: Fő­nök, Nagyfőnök, a Vezér, ha magasabb pozíciójú valakiről van szó. Így vált Főnökké a szerény kis csoportvezetőtől az igazgatóig, s innen kezdve Nagy fő­nökké vagy Vezérré mindenki, aki nem lépett fel idejében e minősítés el­len. S így lettünk mi magunk is mind­annyian Főnök úr, ha a Tüker szénle- hordója kezdi el az áhított magas bor­ravaló reményében a puhító „sódert”, de megkaphatjuk ezt a furcsa-bosszan­tó megszólítást esetleg italboltban, fod­rászatban s különféle helyeken^ ahol borravalót várnak tőlünk. Nem szeretem a „főnök”-öt, nem sze­retem ezt az embertípust. Nem szere­tem, miért hosszú évek megfigyelé­sei győztek meg arról, hogy e fogal­munk használata minden esetben ellen­kezik a mi társadalmi törekvéseink alapelveivel, semmi köze egy szocialis­ta közösség jellemvonásaihoz, szerveze­ti-hivatali hierarchiájához sem. Minden egyes esetben olyan ember viseli, fi­gyeljék csak meg saját körükben, aki megbízatása legelső órájától kezdve nem utasította vissza ezt a munkatár­saitól, környezetétől kapott titulust (amelyet napjainkban már mindenki készen kap, kitérni sem könnyű előle, ostoba divatja annyira eluralkodott). Olyan embert jelez a Főnök, Nagyi nők, Vezér titulus, aki az egészség« elviselhető mértéknél sokkal nagyol hiúságban, önhittségben szenved, a nem bízik szakmai képességeiben, é talános tudásában és emberismeret ben, munkatársaihoz fűződő kapcsol taiban, kételkedik tehát abban, ho; erényei meghozzák-e neki a beosztás ban nélkülözhetetlen megbecsülést, t kintélyt. S aki nem utasítja vissza « a régmúltból örökölt és nagyszár szomszédságunkból ma ezerféle csak nán át ránk zúduló divatot, enged őt megudvarló emberek hízelgésén« lakájhajlongásának, törtetésének, ilyen Főnök körül veszedelmes gyors Sággal megromlik a levegő, megméri ződik a munkahely légköre, mert g; lástalanul tenyészhet a talpnyalás, 1 lekedés, árulkodás, fúrás, és a Nagyi nők és kisebb Főnökök hatalmaskoc sa, kiskirálykodása, durváskodása, nem egy esetben törvénytelen, bűr üj£lme is. A Főnök körül mindenn gyötrelem az élete a múnkáját szorg masan-becsületesen elvégző, önérze embernek, emberi méltóságát és álla; polgári egyenrangúságát naponta m< alázzák, a porba tapossák. Gyötrődn« vergődnek tehát éppen a legértékese emberek az akadálytalanul hatalmi kodó, pózoló, Főnököt játszó kisszí figuráktól, elviselik őket, amíg bírj; közben egészségük megromlik, idegi megkopnak, aztán odébbállnak, új mi kahelyet keresnek, mihelyt sikerül menekülniük. Miközben a Főnök mi kaerőhiányról szaval a termelési ér kezleten. IGEN TANULSÁGOS ideiktatni, r mond A magyar nyelv értelmező szó rának 1960-ban kiadott kötete „főne szavunkról: ,,a) Ált. vmely közösség, testület fe

Next

/
Oldalképek
Tartalom