Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 85. szám

fE Iff 1972. ÁPRILIS 12., SZERDA KÖNYVESPOLC Dózsa-bibliográfia Dózsa-bibliográfiát jelente­tett meg a Ceglédi Városi Ta­nács és a megyei könyvtár. A kiadvány címlapját, amelyen Derkovits Gyula Dózsa-réz- karcsorozatából a Menetelük című rajzot láthatjuk, Balogh László, szentendrei festő- és grafikusművész tervezte. A kötetet Boros Pál szerkesztet­te, bevezető tanulmányának szerzője Székely György törté­nész. A tartalmas bibliográfia hármas csoportosításban tárja fel anyagát. Az első részben a Dózsa Györggyel és az 1514-es parasztháborúval kapcsolatos történelmi irodalmat, a máso­dikban a szépirodalmi műve­ket, a harmadikban pedig a Dózsához kapcsolódó képző- művészeti alkotásokat találjuk. Az első, történeti rész is há­rom fejezetre tagolódik. Egy budai polgár 1514 májusában keltezett, s később Augsburg- ban alkalmi újságként megje­lent levelével kezdődik a feu­dalizmus korabeli történeti munkák felsorolása. A polgá­ri szerzők művei között rész­letes ismertetést találunk ko­rabeli oklevelekről, valamint Márki Sándor polgári szerző „Dózsa György és forradalma”, „Dózsa György” és „A magyar parasztháború 1514-ben” című műveinek, s Féja Géza 1939- ben megjelent történelmi ta­nulmányának fejezeteiből. Ugyancsak itt ismertetik Opel Jenő 1939-ben Cegléden ki­adott, a parasztlázadás ceglédi előjátékát Budai Sebestyén deák pőrét, tárgyaló munkáját. A marxista szerzők, Mód Ala­dár, Molnár Erik, Székely György művei között megta­láljuk Trukli János 1947-bep Buenos Airesben megjelent dolgozatát, amely tárgyát la­tin-amerikai példákkal hozza kapcsolatba, és J. V. Tarle- nak, a híres szovjet történész­nek egy magyarországi kong­resszuson elmondott felszóla­lását. A szépirodalmi alkotásokat a Dózsával kortárs Taurinus István, s Eötvös József, Jókai Mór, Szigligeti Ede, Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Sza­bó Pál, Illyés Gyula, Csoóri Sándor s mások műveit hár­mas, verses, prózai és drámai csoportosításban, végül pedig a képzőművészeti munkákat az alkotók betűrendjében kap­juk a bibligráfiától, amelyet szerzői névmutatóval is ellát­tak. A megyei kiadású Dózsa- bibliográfia válogató jellegű, de az ajánló bibliográfiánál szélesebb körű, szakemberek és a téma iránt érdeklődők egyaránt haszonnal forgathat­ják. A tartalmas összeállítás elősegíti a Dózsa-évforduló méltó megünneplését. P. A. Kis Ervin: Vakformázás A regény főhőse, Jákob, harmincöt éves és főosztály- vezető egy fontos állami inté­zetben. Mindemellett albérlet­ben kínlódik, mert a főosz­tályvezetői fizetésből „nem képes” lakásgondjain segíteni. Igaz, gyermektartást is fizet, és meglehetősen gyakran fo­gad hölgyVendéget. Jákob rá­döbben, elrontotta az életét; ő valójában művészember, éjje­lente, reflektorfényben szob­rokat mintáz. Hosszas vívódás után szakít addigi életével, és vállalva a várható nyomort — ő maga használja ezt a kifeje­zést — csupán a szobrászatnak szenteli életét. Lázár Ervin: A fehér tigris Egy átlagos fiatalemberhez a kávéházban hófehér tigris csatlakozik. Mindenáron le­rázná az állatot, de az test­őrévé szegődik, s mint kide­rül, éppen e szolgálatra ter­mett; a tigris golyóálló és ér­ti az emberi szót. E különös körülmény ket­tős rettegést kelt a környe­zetben, a fiatalembert pedig fokozatosan megváltoztatja. A sebezhetetlen és szolgálatkész csodatestőr jelenléte eleinte közösségtől-elrugaszkodó, kö­vetelőző semmittevővé, majd unatkozó monomániássá, kö­nyörtelen öncéllal kegyetlen- kedő kényúrrá zülleszti vélet­len gazdáját. A kezdetben hó­fehér és asztétikusan koplaló, kezes vadállat pedig annyit veszít fehérségéből, amennyi­vel kevésbé szürke a véreng­ző őrültté váló fiatalember. Az állat végül nem egyéb, mint csapzott, piszkosfekete, közönséges, lakájjá domeszti- kált négylábú. A meseszerű indítás két kézzel kínálja a továbbfej­lesztés változatait, a morális tanulság kifejtésére alkalmas feldolgozást. S hogy az író mégis azt a megoldást válasz­totta, amelyben jelkép és rea­litás nem erősíti, hanem foko­zatosan leszereli egymást, kétszeresen sajnálatos. A könyv ugyanis kevésbé tisz­tán fejti ki témáját, mint rö­vid tartalmi kivonata. Ha lenne írófőiskola, fel­vételi alapkérdésként szere­pelhetne pedig; — Mit produ­kálna ön egy szürke fiatalem­ber és egy hófehér, golyóálló tigris kávéházi találkozásá­nak alaphelyzetéből? A diák — akárcsak az egyre türel­metlenebb olvasó — alig hes- senthetné el a képzettársítá­sok tömegét. Sajnálatos, hogy az író a magának feladott té­telt indiszponáltan oldotta meg. P. G. Indonézia művészete Szumátra, Borneó, Cele- besz ... Iskoláskönyvek föld­rajzleckéire emlékezve köny- nyen el tudjuk sorolni az in­donéziai szigetvilág nagyobb „egységeit”, s némi fejtörés után talán még arra is emlé­kezünk, hogy valahonnan a világnak e tájáról származik a mostanában újra divatossá vált díszítőtechnika, a batik. Ám arról, hogy az évezredek során milyen művészetet te­remtettek meg a szigetvilág la­kói, s hogy korszakról kor­szakra hogyan változtak, cse­rélődtek a különböző techni­kák és motívumok, már sok­kal nehezebben tudott volna választ adni a képzőművésze­tet kedvelő átlagolvasó. Bodrogi Tibor magyar kuta­tó 1964-ben UrjTESCO-ösztön- díjjal egy évet töltött el a tá­voli világban, s adatgyűjtő útjának — valamint Európa több múzeumában folytatott kutatásainak — eredménye­ként adta közre mindazt, amit a téma kapcsán közölni akart. A Kass János által tervezett — s a Corvina Könyvkiadó által közreadott — könyv a kezdetektől dolgozza fel az egyenlítő két oldalán fekvő szigetvilágot, amely egyéb­ként a XIX. század egyik ve­zető etnológusától, a német Adolf Bastiantól kapta a ne­vét. Paleolitikum, mezolitikum, neolitikum... sorakoznak a a fejezetcímek. A kezdeteket az emberala­kok plasztikus ábrázolása jel­lemzi. A későbbiekben viszont ez mind ritkábbá válik, s egy­re gyakrabban tűnnek fel két­dimenziós munkák, díszítőmo­tívumokkal. Ez a tendencia erősödik fel ezután: oz indonéz képzőmű­vészet egyre inkább díszítő- művészetté alakul. Ez a sajátosság a későbbiek­ben is megfigyelhető, s így érthető meg az, hogy a „tár­gyiasult” szépséget elsősorban a használati tárgyak hordoz­zák. Remekbe faragott va­rázslóbotok, víztartó edények, varázsszertartók díszei gyö­nyörködtetik a nézőt, aki min­den bizonnyal nagy örömére s többször is forgatni fogja a kötetnek jó felét kitevő rend­kívül szép képanyagot. Ilyenformán világos okfej­téséért, gazdag illusztrációs anyagáért egyaránt dicsérhet­jük Bodrogi Tibor könyvét. És még külön azért, hogy — mindenütt, ahol lehet — érté­kes történelmi, kultúrhistó- riai kitekintést is ad; nem­csak a szigetvilág művészetét mutatja be, de azok sorsát is, akik ezt a különös művészetet az évezredek során létrehoz­ták. A. L. Huszonöt év a színpadon Vecsés Jászai Mari-díjasa A debreceni Csokonai Szín­ház Jászai Mari-díjas vezető színészét, Simor Ottót, gyak­ran láthatjuk Vecsésen. A szü­lői ház, a gyermekkor ideköti. Emlékkötelékek — Apai nagyapám és nagy­anyám. Vecsésen telepedett le, oda is kötődtek halálukig. S bár családom tagjai Jó­zsefvárosban születtek, bele­értve minket, testvéreket is, apámat valami nosza talgia Ve- cs-ésre húzta, nem is tágított szegény haláláig, s' most ő is ott fekszik szeretett bátyám­mal együtt nagyszüleink mel­lett, a vecsési temetőiben. Hosszú volna az út a vecsési zárdái elemi, a vecsési polgári és a Színészegyesület Szí­nészképző Főiskolájától Deb­recenig. — Az idén ünnepeltem szí­nészi pályafutásom 25. évfor­dulóját. Gyermekkori álmom valóra vált ugyan, színész let­tem, de minden komédiás kál­váriáját megjárva. A szín­házhoz a szenvedélyem köt, Vecséshez még a Báthory u. 42-, alatti ház, mert ott él édesanyám. Vecsésre gondolva az em­lékképek hosszú sora eleve­nedik fel. Az országút mellett, ahol akkor szép park volt (nem tudom, most miért nincs), mai napig is ott áll a 14-es világháború halottainak emlékműve, ott szavaltam először életemben. Műkedvelő előadások, tánciskola, apám barátai, gyermekkori cimbo­rák, Rátkai bácsi, akinél úgy ellestem a gombvarrást és nadrágvasalást, hogy legszí­vesebben ma Is én csinálom. Vándorlással kezdődött A színészi pályafutás? 1944­ben, a Főiskolás Tábori Szín­házzal, Erdélyiben jártam, majd 1946-ban végeztem el a színművészebi iskolát. A sors humora, hogy én is vándortár­sulathoz kerültem először. Jancsi bohóc jutott eszembe, a Busch-cirkuszból. Ott láttam egyszer, amint önmagáról éne­keit „Egy ócska cirkusz ócska padján ültem egyszer én, s csak bámultam, csak bámul­tam, mint apró kis legény”. Hát így jártam én is az orszá­got. Aztán az államosítás után í z Állami Bányász Színház, a Fővárosi és a Kamara Varieté, Majd Miskolc és Debrecen kö­vetkezett. — Huszonöt éves színészi pályafutására visszatekintve, mintegy 250 főszereppel és 50 epizódszereppel színészi tar­NÉPI TEXTÍLIÁK Érdekes kiállítás nyílt a hó­nap elején Vácott, a Vak Baty- tyán Múzeumban: az ideigle­nes kiállítóteremben egy hó­napig látható a „Vác környéki népi textíliák” című bemutató. A kiállítás legértékesebb da­rabja az a nagybörzsönyi házi szőttes, amelyet 1863-ban ké­szített egy elnémetesedett (gót betűkkel hímezte ki a nevét) leány, Susana Somodi. Talál­hatunk még itt pruszlikokat, s több teljes népviseletet, rok­kát, cserépedényeket és gere­beneket. A látogatók között nagy feltűnést keltett az a so­mogyi cifraszűr, amelyet egy váci szűrszabó készített a szá­zadforduló idején. Ez a darab egyébként sohasem volt hasz­nálatban. Stefaits István múzeumigaz­gató elmondta, hogy a jövő­ben még több néprajzi kiállí­tást rendeznek, ugyanis a mú­zeum rendelkezésére állnak még másfajta népművészeti al­kotások: fafaragások, kerá­miák, munkaeszközök s egye­bek. A legközelebbi tárlat áp­rilis 30-án nyílik: ekkortól Fe­jér Zoltán budapesti fotómű­vész, a Dunakanyar Fotóklub tagja, alkotásai láthatók. sólyában, mire emlékszik leg­szívesebben? — Eljátszottam az összes klasszikus operett főszerepét, szívesen gondolok rájuk. Bol­dogan emlékszem Móricz „Nem élhetek muzsikaszó nél­kül” című színművére. ját­szottam Molnár Ferenc Li­liomát. és Shakespeare Víz­kereszt (Malvolio) (a tv is közvetítette), Lear király (Kent), Makrancos' hölgy (Pet- rucchió), játszottam Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör című színdarabjában az éne­kest (szintén közvetítette a tv.) Legkedvesebb musicalem a My Fair Lady — Higgins professzor szerepe volt. Jelenleg egy zenés vígjáték, a Mona Marie mosolya, fősze­repét játszom, és készülök Georgi Dzsagarov, bolgár író, Ügyész című színdarabjának címszerepére. A tömegekhez szólni — Huszonöt éves színészi pályafutás után önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mVyen színházat szeret? Hogyan lát­ja a színész a színpad és a néző kapcsolatát, igényét? — Olyan színházat szeretek, mely nem a vájt fülűiké, ha­nem mindenkié. A színház­művészet tömegekhez szól, nem lehet konzervatív, de egy­értelműen avantgarde és kí­sérleti jellegű ájem. Elgondolkoztató, hogyan tu­dott Shakespeare olyan szín­házat teremteni, mely egy­aránt élvezetes volt az álló­hely és a karzat közönségé­nek ÍS'. 1965-ben kiemelkedő színé­szi munkáját Jászai Mari-díj­jal jutalmazták. A debreceni közönség vastapssal köszönti, amikor megjelenik a színpa­don, de Vecsésre mindig ha­zaérkezik. És hazaérkezni min­dig nagyon jó. Szalontai Attila A Röpülj páva körök megyei bemutatója Galgahévízen rendezik meg április 30-án a Röpülj páva körök országos bemutatójára készülő Pest megyei csopor­tok seregszemléjét. A Magyar Televízió, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia népzenei osz­tálya és a Kórusok Országos Tanácsa képviselőiből, vala­mint a Pest megyei szakem­berekből álló zsűri 18 csoport programjából válogatja össze azt a 15 perces műsort, amely Pest megyét reprezentálja majd az országos bemutatón. Mamy Blue a Könnyűzenei Koktélban Koncz-koncert Százhalombattán Az olvasóink szavazatai alapján összeállított komoly és könnyűzenei rangsor alaposan megváltozott a legutóbbihoz képest. A márciusi sorrend a következő: Vokális zene: 1. Kodály: Há­ry János, 2. Kacsóh Pongrác: János vitéz, 3. Verdi: Nabuc- co, 4. Muszorgszkij: Borisz Godunov, 5. Kodály: Fölszál­lott a páva. Hangszeres zene: 1. Pagani­ni—Liszt: La Campanella, 2. Vivaldi: Négy évszak (Nyár), 3. Beethoven: Für Elise, 4. Beethoven: IX. szimfónia, 5. Ravel: Bolero. Könnyűzene (zárójelben a Pest megyei Hírlapban már­cius 1-én megjelent slágerlis­tán elért helyezési számot közöljüilí): 1. (—) Mamy Blue (Kovács Kati, valamint az Ex­pressz együttes előadásában), 2. (—) Érints meg (LTG), 3. (15) Jelszó: Love, szeretet (Ber­gen dy), 4. (—) Fekete árnyék (Zalatnay), 5. (8) Tudod-e te kislány (Illés), 6. (12) Csodála­tos fehér kő (Omega), 7. (4) A lány és a madár (Neoton), 8. (3) Ezüst nyár (LTG), 9. (1) Te is jársz néha tilosban (Ber- gendy), 10. (11) Valahol egy lány (Koncz Zs.), 11. (—) Kis herceg (Koncz Zs.), 12. (6) Őszi levél (Délhúsa Gjon), 13. (2) Búcsúzom tőletek cimbo­rák (Bergendy), 14. (10) Da, da, da, da, da, da (Juventus), 15. (13) Gondolj néha rám (Illés). Megalakult a Taurus Ezek után pedig közöljük azokat az áprilisi könnyűzenei eseményeket, amelyekről eddig hírt kaptunk, a megyei műve­lődési házakból. Százhalom­battán a „Tavaszi kulturális napok” rendezvénysorozata keretében április 26-án este a Barátság Művelődési Házban mutatja be show-műsorát Koncz Zsuzsa és a Bergendy együttes. Egy nappal később Vácott, az Építők Művelődési Háza rendezésében slágerbe­mutató lesz, amelynek vendé­gei között van Ambrus Kyri, Bencze Márta, Harangozó Te­réz és Aradszky László. A jelek szerint még mindig nem ért véget az ismert beat- zenészek „mozgása”. A Metro együttes egykori dobosa, Brun­ner Győző most új együttest alapított, amelynek neve: Taurus. Tagjai: a Neotonból kivált Som Lajos és Balázs László, valamint Radics Béla, aki a Tűzkerékből jött. Első fellépésükre — ez szakmai be­mutató lesz — április 27-én kerül sor a Citadella-klubban. Kíváncsian várjuk, milyen ze­nével lép a közönség elé a Taurus együttes. Könnyűzenei Koktél A Zeneműkiadó most meg­jelent kottásfüzetének címe: Könnyűzenei Koktél. A füzet érdekességeket tartalmaz, most először találkozhatunk a Ltj- comotív GT számainak kottái­val. Ezenkívül szerepel a fü­zetben Bergendyék első nagy­lemezéről is néhány saját szer­zemény. Megtalálhatjuk az el­múlt hónapok nagy külföldi slágerét is, amelynek címe: Mamy Blue, szerzője Höbert Giraud, s a füzetben Tardos Péter magyar szövegével je­lent meg, s ebben a formájá­ban Kovács Kati vitte sikerre a dalt. MÁRCIUSI NYERTESEINK A nagylemezt Mészáros László (Vác, Lőwy Sándor u. 5.) nyerte. Kislemezt nyert: Tolnai Edit (Nagykőrös, Ceglédi út 14/a fsz. 3.), Szántó Irén (Alsóné- medi, Diófa u. 13.), Mádi Er­zsébet (Abony, Szolnoki u. 3.), Czene Ilona (Törtei, Kossuth* L. u. 9.), Kálmán Margit (Ká­va, Hunyadi u. 1.), Mácsik Ma­rianne (Vácrátót, Petőfi lér 5.), Kasza Sándor (Vácduka, Rá­kóczi u. 26.), Gubik Katalin (Bag, Malom u. 4.), Szeker Ró­zsa (Cegléd, VII., Kossuth L. u. 43.), Szabó Zsuzsanna (Tö­rökbálint, Köztársaság u. 22.), Lovass Ágnes (Monor, Petőfi Sándor u. 33.), Kiss Judit,(Cse- mő, VI., Pesti u. 15.). A nyereményeket két héten belül postán küldjük el. Vágja ki, írja rá a legkedvesebb vokális, hangszeres és könnyűze­nei számnak a címét, úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Bp. Vin., Somogyi Béla u. 6.) április 30-ig. A borítékra ne feledje felírni „Ked­venc lemezem”. Szavazóink között havonta egy nagy- és 12 kislemezt sorsolunk ki. r Meglehetősen extrém a tör­ténet, a regény azonban ettől még lehetne jó. Sajnos, nem az. Az egyedi szintjén marad, nem sikerül általános igazsá­gokat kimondania, bármennyi­re törekszik erre az író. Egy szakaszt ragad ki a főhős éle­téből, s csupán ennyit ismer­ve meg, sok mindent nem ér- i tünk, s nem hiszünk el az író­nak. Hpgyan juthatott el Já­kob harmincöt éves korára a főosztályvezetői rangig, ha szí­ve és tehetsége mindig a szob­rászathoz vonzotta? Két út lehetséges. Vagy nagyon jó szakember, vagy nagyon rossz. A regény azt sugallja, hogy Jákob átvette ellenszenves és meglehetősen korlátolt főnöke stílusát, így sikerülhetett a karrier. A pohár azonban be­telt. Hogy mitől, miért? Ezt csak sejteni lehet: jobban megismerve főnöke visszata­szító életmódját, gondolkodá­sát, mindazt most már tudato­san elutasítja. Kérdéses, ho­gyan döntene Jákob, ha a fő­nök történetesen rendes, be­csületes, Jákob szobrászkodá­sát megértő és támogató em­ber lenne? Tovább lehetne boncolgatni a regény ellentmondásait, tisz­tázatlanságait. És erényeit is. Egyenletes hangvétel, kimun­kált forma, helyenként jól si­került, drámai párbeszédek, néhány szép, lírai fejezet. A sikerhez mindez kevés, ösz- szességében: mégis helyes volt, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadta a könyvet, mert bukások kockázata nél­kül nem lehet élni. Egy író pályáján ez is előrelendítő erő lehet. A könyv 1967-ben íródott, és öt év múlva, 1972-ben jelent meg. Könyvkiadásunknak cí­mezzük: ez abszurdum. D. G,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom