Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
197S. ÁPRILIS 8., SZOMBAT "“^/Círiaa 3 Mezőgazdasági szövetkezetek Előretekin tés Járványügyi kirendeltségek — kongresszus után Emelik a magánautók térítési díját Új rendeleteket adott ki a Minisztertanács | Március végén három napon át a Parlament fényei emelték érdeméhez méltóvá a mező- gazdasági szövetkezetek II. kongresszusát Való igaz, halvány tükröt tudott nyújtani erről az országos fórumról a krónikás, majd csak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által kiadandó dokumentum gyűjti — gyűjtheti — egybe azt a sok javaslatot és kritikát, amit a küldöttek, illetve — mintegy rögtönzött válaszként is — a vendégek, köztük két miniszter mondott el, nem szólván Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes nagy hatású beszédéről. Fejlődik a vállalatszerű gazdálkodás Milyen impressziók gyűltek föl a szemlélőben, aki, persze, korántsem hidegen vizsgálódó kívülállóként, hanem az ügy iránti elkötelezettséggel ülte végig azt a három napot? így summázva mindenekelőtt megállapíthatja: bizonyságot tett a kongresszus arról, hogy a gazdálkodásbeli szövevényekben tempósan eligazodó gárda vezeti ma már a termelőszövetkezetek zömét. Mert hiszen az eredményekről vagy még inkább a gondokról — hangsúlyozottan munkakongresz- szusról volt szó! — számot adó, a velük való megbirkózás útját- módját kereső fölszólalók túlnyomó többsége éppúgy tsz-el- nök volt, miként a küldöttek zöme is. így van ez rendjén: aki a természet és a közgazda- sági szabályozók változásaival vívódik, azokhoz igyekszik idomulni odahaza, nyilvánvalóan az a legalkalmasabb arra is, hogy aggályait a kormány illetékeseinek jelenlétében kifejtse. Ami a szigorú tényeket illeti: visszatekintve az első kongresszus óta eltelt fél évtizedre, fölsorolhatatlanul. sok pozitívum fémielzi a közös gazdaságok fejlődését. Meggyorsult önálló, vállalatszerű, egvszersmind demokratikus működésük kibontakozása; dinamikusan, kétmilliárd forinttal emelkedett termelésük értéke. nemkülönben gyarapodott közös vagyonuk. És a jövedelem? Nos, az utóbbi három évben hozzávetőleg egyazon összeget osztottak szét az ország termelőszövetkezetei. Jóllehet a bruttó jövedelem az 1967. évi 19,5-ről 1969-re 25 milliárd forintra ugrott, a rossz 1970-es év következményeként 21.8 milliárdra csao- pant. s még a tavalyi újbóli nekilendülés is pusztán azt eredményezte, hogy az 1969-es színvonalat érjék el nagv általánosságban a gazdaságok. A magyarázat: növekedtek a mezőgazdaságban egyre nagyobb arányban felhasznált ipari eszközök árai. továbbá az adók. különféle elvonások szintúgy emelkedtek. Import helyett export Ha jövedelmekről beszélünk, gyorsan hozzá szokás tenni: és a háztáji? A közösnek ez a sajátos „üzemága” olykor-olykor valóban impozáns eredményeket produkál, így legutóbb egyik évről a másikra jóféle gonddá fordította a sertéstenyésztési helyzetképet: import helyett exportálhatjuk a sertéshúst. Ám az ipari munkás is gyakorta élvezi a háztáji előnyeit — éppen a két Pest megyei felszólaló egyike, Szeniczey Lajosáé kiskunlac- házi tsz-elnök bizonygatta a kongresszus fórumán, hogy falujában — de nyilván másutt is, sokféle — a családok többségében már nemcsak tsz-tag található, hanem munkás, sőt értelmiségi is. Félreértések, a közvéleményben rosszul elplántált hiedelmek száműzését szorgalmazta Dóra Mihály, a rákospalotai Béke Tsz elnöke, amikor dokumentálta: csakis a melléküzemágak segítségével érhette el a főváros 14 termelőszövetkezete, hogy négy év alatt egy- milliárd forintot költött beruházásokra. Ezek eredményeként mind több élelmiszert vihetnek piacra ezek a gazdaságok. Azért emelem ki ezt a példát a hozzászólásokból, mert ami a fővárosi tsz-ekre áll, azt bízvást elmondhatjuk a Budapest vonzáskörzetében, tehát Pest megyében működő mezőgazdasági szövetkezetekről is, kiváltképpen az úgynevezett gyenge adottságúakról. Többen némi borongással jegyezték meg mind a folyosói beszélgetéseken, mind a szónoki emelvényen, hogy az elöregedés üteme nagyobb, mint a fiatalításé. S ez a gond már nem pusztán az ipari körzetek, így a Pest megyei gazdaságok specialitása, hiszen lám, a legtávolabbi táj, Szatmár küldötte is ecsetelte ezt a folyamatot. Egynémely szakiskola igazgatója csak rábólinthat arra a sürgetésre, ami a kongresszuson elhangzott a tarpai tsz-elnök- től: „Már az általános iskolában orientálják mezőgazda- sági szakmákra a gyerekeket.” Aminek ma és a következő években — miként ezt általában hangsúlyozták a küldöttek — egyik legfőbb föltétele: készüljön távlati program a társadalombiztosítási hátrányok fölszámolásának fokozatos menetrendjéről. Nyíltan — teljes felelősséggel A. kongresszuson a közgazdasági szabályozó rendszerről is teljes nyíltsággal szóltak a küldöttek — ám tegyük hozzá rögvest —, teljes felelősséggel is! Mind a mezőgazdasági és az élelmezésügyi, mind a pénzügyminiszter magáévá tette a kívánalmak egy részét. Dr. Dimény Imre például szólt arról, hogy a biztonságos gazdálkodás érdekében a szabályozókban teendő változásokat időben hozzák a tsfc-ek tudomására; Faluvégi Lajos pedig arra tett ígéretet, hogy felülvizsgálják az adatszolgáltatási kötelezettségeket. (Miként az egyik felszólaló elmondta: az éves statisztika 1967-ben még 3570 — 1971-ben már 8578 rovatot tartalmazott, de egyebekben is kétszáz százalékos az adattömeg növekedése öt esztendő alatt!) Élesen fogalmaztak a küldöttek annál is inkább, mert gyorsan felismerték: a roppant megnövekedett számviteli igény alkalmat teremtene a tsz-ek lejáratására egyesek részéről. Szintén tartalmazott azonban kritikai észrevételeket mindkét miniszter beszéde is; így Faluvégi Lajos okkal nehezményezte, hogy ma még azonos minőségű földeken azonos gépeikkel is két-három- szoros az eltérés a termelési színvonalban. Pest megyében is akad azonos határú falu: az egyikben szanálnak, a másikban öröm hallani az eredményekről. Hogy azonban maguk a termelőszövetkezeti szakemberek is mennyire látják a belső tennivalókat, azt az egyik baranyai küldött felszólalása bizonyítja. Szinte szállóigévé lett a kongresszus végére azon megállapítása, hogy a különféle termelési feszültségek — lásd cukorrépa, zöldség, szarvasmarha —megszüntetésében a felelősség fölébresztése a legnagyobb tartalék termelőszövetkezeteinkben. A tanácskozás szellemében A kongresszusi munkából a mindennapok munkájához visszatért megyei küldöttek nyilván beszámolnak a tagságnak erről, a Parlamentben I eltöltött három napról. Tegyék ezt teljes nyíltsággal, egyszersmind az idézett mondás szellemében. Ha megpróbálunk előretekinteni a most következő esztendőkre, úgy nem túlzás azt állítani, hogy a kongresszus légköre-szelle- me áthatja majd az állami irányítás, valamint a szövetkezetek kapcsolatát. Jogosan kérik a tsz-ek, hogy legyen rugalmasabb, gyorsabb egykét minisztériumunk a rendelkezések kibocsátásában — ne késsen például négy hónapot egy kormányhatározat végrehajtási utasítása! —, ám a termelőszövetkezeteknek is van mit tenni a népgazdasági érdekek jobb fölismerése érdekében. Keresztényi Nándor (Folytatás az 1. oldalról.) A Minisztertanács tegnapi ülésén módosította a közületi szervek személygépkocsi használatának szabályozására vonatkozó korábbi jogszabályt. Az állami szervek, intézmények, vállalatok, szövetkezeitek személygépkocsi-állományának növelésével nem érvényesültek eléggé a célszerűség és a takarékos kihasználás elvei. A kormányrendelet értelmében ez év közepétől folyamatosan mintegy felére kell csökkenteni a kizárólag személyszállítást szolgáló gépkocsik számát. A csökkentéssel egyidőben jelentősen szűkítik a személygépkocsi használatára jogosító munkakörök számát. A csökkentés azonban nem érinti a termelést és a szolgáltatást közvetlenül szolgáló szerviz, oktató, taxi, az egészségügyi ellátást biztosító és hasonló feladatokat végző személygépkocsikat. Mivel az országban a személygépkocsik száma lényegesen megnőtt, ezért indokolt, hogy a magánautókat az állami és a gazdasági feladatok ellátásában az eddiginél jobban hasznosítsák. A magángépkocsik használatának bővítése érdekében emelkedik a térítési díj. A felszabaduló gépkocsikat a taxiforgalomban és a lakosság egyéb szolgáltatásai terén kell felhasználni. A kormány megtárgyalta az egészségügyi miniszternek az állami közegészségügyi és járványügyi felügyeletről szóló előterjesztését. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette, és a tanács- törvénnyel összhangban kormányrendelettel szabályozta a közegészségügyi-járványügyi felügyeletet. A volt járási, valamint a megyei városi és kerületi tanácsok által fenntartott közegészségügyi-járványügyi szervezet a jövőben a megyei tanács által fenntartott közegészségügyi-járványügyi állomás kirendeltségeként működik. A kormány a járványügyekkel kapcsolatos feladatokat a megyei tanács elnökének hatáskörébe utalta. A Minisztertanács meghallgatta a külkereskedelmi miniszter tájékoztatóját az ENSZ III. világkereskedelmi konferenciájának hazai előkészületeiről, és jóváhagyta a tanácskozáson részt vevő magyar küldöttség tevékenységének irányelveit. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. “T" ,1 , egyaránt banyafát fűrészelnek, | 0lCri“”n VárOn bántanak a dobogókői erdők- / ben. A pilisszentkereszti erdészet dolgozói akácfát használnak erre a célra. Foto: Gábor JEGYZET Élő hiánycikk? FELSOROLOK néhány tapasztalati példát. Nem mindennaposak, de — sajnos — nem is muzeális ritkaságok. Tavaly a váci DCM családi munkásszállásán ottragadt négytagú családról írtam: eltitkolták, hogy nincs sehol bejelentett lakásuk, hogy a férfi sokszorosan büntetett előéletű. Az már itt derült ki, hogy inkább érzi otthon magát az italboltban, mint munkakörében, s hogy elitta a munkaerejét, emiatt alighanem leszázalékolják. Persze, az ilyesmi eltitkolásához kettő kell. Munkaadó is kell hozzá, aki a jelentkező munkakönyvébe sem pillant bele. A beszélgetés záróakkordja ez volt: „Munkaerő- hiány van. Mit tehetünk? Felvesszük, aki éppen ajánlkozik!” Másfél éve ismertettem a leváltott vízműtársulati vezető ügyét, aki engedély nélkül százával alkalmazott embereket, szabályszerűtlenül felvállalt, nagy értékű bérmunkák elvégzésére. S amikor ezt leállították, a mélyépítő vállalat felajánlotta: átveszi a félbeha- J gyott munkákat s a fizikai dolgozókat is. A bűnvádi eljárás alá vont volt vezető azonban feltételeket szabott: csak akkor adja fizikai munkavállalóit. ha börtönviselt vezető állásúnkat is átvesznek azonos pozícióba. A mélyéoítő nem engedhet meg magának törvénytelenséget, aiánlatától elállt. Á „partner” vállat vont, Tudta, akad még vállalat, amely átveszi a rovottmúltúa- kat vezető állásba i§ — ha enélkül nem jut fizikaiakhoz. NEM TUDOM, sikerült-e a munkaerő-láncolás. Nem is sokára hasonló esettel találkoztam. Munkahely-változtatással dugig telezsúfolt munkakönyvvel, erkölcsi bizonyítvány nélkül, akármi áron, többszörösen büntetett előélettel akár felelős állásba is alkalmaznak embereket; sok helyütt szemet hunynak bármi felett. „Mert kevés a munkaerő.” A Telefongyár nagykátai telepéről az egyik tehergépkocsi-vezető folyamatosan lopott, mindent, ami keze ügyébe esett. Felesége azt vallotta a rendőrségen, hogy nem tűnt fel neki a három teherfuvar- nyi lopott áru, amit férje a teleppel szembeni kis családi házban felhalmozott. Ottjár- tamkor javában folyt a vizsgálat. S aki felhőtlen mosollyal kaput nyitott előttünk, a gyári rendész: a tolvaj felesége volt. Mindketten még akkor is a gyár alkalmazásában, mert... Mert nincs munkaerő. OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS föltétlenül van. De talán megfordítva. Kevés a munkaerő, mert helyenként munkaerőnek tekintik, javadalmazzák, a becsületes és jól dolgozó munkással egyenrangúként kezelik a rossz, alkalmatlan, becstelen munkavállalót is. Mennyiben és miért minősül munkaerőnek az, aki minden erejét munkán kívül eső ügyeire összpontosítja? Mennyi hasznot hoz, vagy inkább visz a látszatmunkaerők tömege — az egyik imént említett példa alanya nyolc esztendő alatt összesen 445 napot töltött munkahelyén, s csak részletkérdés, hogy vajon mit csinált akkor is. Milyen közvetlen és áttételes, továbbgyűrűző — és nem csupán anyagi — kárt okoz a megfordított szemlélet, amely munkaerőhiánytól való félelmében álmunkásokat alkalmaz, végtelenségig megtűri a hátra- mozdítókat, felelős beosztásba szabályellenesen erkölcsi bizonyítvány nélkülieket vesz föl? Ha utánaszámolnánk, kiderülne, hogy az ilyen plusz egy- főnyi létszám csak papíron az. Valójában inkább egy főnyi negatívum: rossz példa, ami a becsületesek kedvét szegi. ' AZ ELEKTROMOS MÜVEKNÉL jártam nemrég. Csakhamar elhangzott a refrén: a munkaerőhiány. Elmondták, hogy belső tartalékokkal oldják meg a gondot, feltárják és radikálisan megszüntetik a veszteségidőt, mert minden terméketlen munkaperc: a termeléskiesésen túl rossz beidegződést is okoz. Aki megszokta a szervezetlenségből, laza munkafegyelemből adódó örökös téblábolást, tén- fergést s a kényszerű dologta- lanságot felváltó „rákapcsolást”, vagyis a ritmustalansá- got: az már akarva sem képes folyamatos, egyenletes munkatempóra. A kiegyensúlyozott munkaütem nemcsak optimális hatásfokot eredményez, hanem mindenképpen egészségesebb is az egyén és a társadalom számára. A ritmus és a munka oly elválaszthatatlanok, mint a szívdobogás és a vérkeringés. Az emberi fejlődés korai szakaszán belső szükségszerűségből születtek a munkát kísérő munkadalok. A gyengén szervezett, átgondolatlanul, hanyagul végzett munka ütemtelen- sége és a közgondolkodásban hosszú idők alatt kialakult munkaerkölcsnorma felenge- dése-lazítása: egyformán természetellenes és káros. A KRÓNIKUS MUNKAERŐGOND okozati összefüggéseit, több szempont mellett, nem árt e vonatkozásban iS megvizsgálni, s felfigyelni a többrétű belső tartalékra. Péreli Gabriella A SZÍV NAPJA Péntek a szív napja volt. A szívé, mert a mi gondo- latvilágunkban azonos az élettel. Az emberi képzelőerő ősidők óta azt tartja róla, hogy a szeretet és a szerelem benne lakik, s akit nagy lelki megrázkódtatás ér, annak bánatában meghasad a szíve. Ha pedig valaki nem szívesen mondja ki a halál szót, ehelyett szinte költői szárnyalással fejezi ki magát: megszűnt dobogni a szíve. S valóban, ha a szív megáll, elszáll az élet. Vigyázni kell hát a szívre. De vigyázunk-e rá kellő gondossággal, a magunkéra és embertársainkéra? Óhatatlanul felmerült ez a kérdés ezen a napon, amikor az ENSZ Egészség- ügyi Világszervezete immár hagyományosam, április 7-én egészségügyi világnapot rendezett, és az ideit a szívnek szentelte, Ernői évre más súlyos és nagyon elterjedt betegség elleni küzdelmet tűz ennek a napnak a programjára az ENSZ. Az orvosok világszerte még elmélyed- tebben tárgyaltak tegnap a szívbetegségek kezeléséről, gyógyításáról. Tanácskoztak, kicserélték egymással tapasztalataikat, hogy egyre hatékonyabb segítséget nyújtsanak a betegeknek. És erre nagyon nagy szükség van, mert a beteg szívek szaporodnak olyannyira, hogy a statisztikai kimutatások szerint a földkerekségen mindenütt a szívbetegségek okozzák a legtöbb halált. Nemcsak magának a szívnek, hanem a keringő vért szállító ereknek a betegségeit is ide kell sorolni. Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi évtizedekben a szív- és keringési betegségek legtöbbjére igen hatásos gyógyszerek állnak az orvos és a beteg rendelkezésére. A tudomány új, bevált kezelési módszereket alkalmaz, s ha a beteg betartja az előírásokat, nagyon gyakran szinte gyógyultan él tovább, magas életkort ér meg. Tanúi lehetünk ennek Pest megyében is, ahol a szívbetegek száma aránylag épp oly magas, mint bárhol másutt. Körzeti és rendelőintézeti orvosaink nagyon sok esetben sikerrel szüntetik meg a kínzó tüneteket, vagy legalább enyhítik a bajt, ha szándékukat megkönnyíti a beteg magatartása. Amikor új beteg jelentkezik náluk, gyakran kórházba kell utalniuk, az otthoni ápolás állandó orvosi felügyelet nélkül nem mindig elégséges. A megye jól képzett orvosi kara, ahogy annyi más tömeges betegséggel szemben, felkészülten folytatja a küzdelmet a szívbajok kezelésében is. Újabban általános betegszűrések sarán számos embernél felderítenek kezdetleges, éppen ezért könnyebben orvosolható szívbetegséget. A beteget aztán gondozásba veszik, vagyis rendszeresen ellenőrzik. Rendelőintézeteinkben korszerű szívvizsgáló készülékek segítik a küzdelmet, kórházaink felszerelése ezen a téren lépést tart a tudomány fejlődésével. Csak éppen a beteget nem könnyű elhelyezni a kórházban. Még mindig kevés a kórházi ágy Pest megyében, nemcsak a szívbajosok részére, hanem általában. Ez a gondolat is felmerül, amikor az idei egészségügyi világnapról emlékezünk meg, mert minden bizonnyal még eredményesebb lenne megyénkben a szívbetegségek elleni harc is, ha meglenne már az új megyei kórház, s benne több ágy, még korszerűbb és jobb felszerelés szívbetegeink kezelésére is. Szokoly Endre » # Csökkentik a közületi személygépkocsik számát
