Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-06 / 80. szám

VÁCI WAPL A PEST MEGYfJ HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1972. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK KATONAI TISZTELETADÁSSAL Ünnepségek Vácott és a járásban Jutalmak a termelésben kitűnt dolgozóknak Hazánk felszabadulásának 27. évfordulóját Vácott és a járásban, ünnepségsorozattal köszöntötték. Vácott március 31-én tar­tották meg az ünnepségeket. Az üzemek, az intézmények, hivatalok dolgozói, az iskolák és a pártszervezetek ünnepi megemlékezést tartottak. Dél­előtt 11 órakor a Híradástech­nikai Anyagok Gyárának nagytermében rendezték a vá­rosi ünnepséget. A széksorokon a váci nagy­üzemek, a DCM, az Izzó, a Kötöttárugyár, a Heuré­ka Gumigyár munkáskol­lektíváinak küldöttei fog­laltak helyet. Az elnökségben Papp József, a városi pártbizottság titkára mellett az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó egyik szovjet katonai alakulat pa­rancsnokai foglaltak helyet. Kovács Károlyné, az MSZMP városi végrehajtó bizottságá­nak tagja emlékezett meg az ország és Vác városának fel- szabadulásáról és a 27 év alatt végbement átalakulásról. Ez­után a DCM irodalmi színpa­da mutatott be irodalmi mű­sort, majd az egyik szovjet vendég kért szót. Gratulált Vác lakóinak a békés építő­munkában elért sikerekhez, majd hozzátette: „Népeink barátsága a biztosítéka annak, hogy a magyar nép a jövőben még boldogabban, további si­kereket érjen el". Délután Vácott koszorúzás: ünnepségek voltak. Először az alsóvárosi temetőiben a szovjet hősök sírjánál helyezték el koszorúikat a város képviselői, majd a Konstantin téri szov­jet hősi emlékműnél, több ezer résztvevő előtt tartottak katonai tiszteletadást, illetve koszorúzása ünnepséget. A magyar és a szovjet himnu­szok elhangzása után a mun- kásőr-zenekar hangjai mellett, a városi és járási pártbizott­ságok, az üzemek, a KISZ- esek és a fegyveres testületek képviselői helyezték el a ke­gyelet koszorúit. A váci járásban az ipari üzemekben, a hivatalokban az utolsó ünnep előtti munkana­pon tartották meg a megemlé­kezéseket. Ezeken az ünnepségeken adták át a kiemelkedő munkát vég­zőknek a jutalmakat, több helyem, például a gödi ter­melőszövetkezetben most értékelték a munkaverse­nyeket, jutalmazták a ter­A váci zeneiskolában nyitják meg a költészet hetét Hétfőn, április 10-én este fél 7-kor a költészet hetének Pest megyei megnyitójaként József Attila-estet rendeznek a váci zeneiskola hangver­senytermében. A költőről dr. Czine Mihály irodalomtörténész beszél. Az esten fellép Sólyom Ildikó a Nemzeti, Bodor Tibor a Ma­dách és Papp Zoltán, a szol­noki Szigligeti Színház tagja. ZEBRÁN GÁZOLT A TRABANT A hármas ünnepen sok ezer turista felkereste a Dunaka­nyar bal partját, igazi nyári csúcsforgalom volt az utakon. A rendőrkapitányság közleke­désrendészeti osztálya az előző évektől eltérően mégis mind­össze három közlekedési és egy üzemi gépjármű-balesetről számolt be. Április 2-án délután öt óra­kor két személygépkocsi ütkö­zött össze szabálytalan kanya­rodás miatt Vácott a Népek Barátsága útján. Személyi sé­rülés nem történt, az anyagi kár viszont jelentős. Másnap este 8 órakor ugyan­csak Vácott a Március 15. té­ren történt baleset. A körül­belül 40 kilométeres sebesség­gel haladó személygépkocsi egy gyalogost ütött el, aki térd­kalácssérülést szenvedett. Negyedikén a 2-es úton, a Lenin út 33-as számú ház előtti zebrán délelőtt fél 12-kor gá­zolt egy személygépkocsi. A gyalogos súlyos, de nem élet- veszélyes sérülést szenvedett. Ugyancsak az ünnepek alatt, húsvét hétfőn történt baleset az Alagi Állami Gazdaság köz­ponti telepén. Felborult egy vontató, a szabálytalanul rajta ülő két utas nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Cs. Kulturális hírek Színes csillagvilág. Szom­baton, április 8-án délelőtt negyed 12-kor két filmet ve­títenek a dunakeszi József Attila Művelődési Központ úttörőklubjában: a világegye­temről és a csillagok vüágá- ról. TIT-előadások Dózsa Györgyről. Az Építők váci munkásszállásain Dózsa Györgyre emlékeznek a kö­vetkező napokban. Csütörtö­kön, 6-án este fél 7-kor a C- telepi munkásszálláson, 11-én, kedden, a Rádi úti, 12-én, szerdán a Damjanich utcai munkásszálláson tart a nagy parasztvezérről előadást Zse- besi István tanár. Csütör tökön: Ingyenes jogi tanácsadás Ma. hatodikén lesz az első áprilisi ingyenes jogi tanács­adás a Len n úti párt- és tö­megszervezetek székházában. Ügyeletes: dr. Csenterics Fe­renc, a Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség tagja. melésben kitűnt brigádo­kat. A járás’ 25 községében ápri­lis 4-én tartották meg az ün­nepségeket. Megkoszorúzták a felszabadító harcokiban elesett szovjet katonák sírját, és az emlékműveket. Az ünnepi szó­nokok több helyen az alkot­mánymódosítás tervét is is­mertették az ünnepségek résztvevőivel. Szobon, Nagymaroson és' Kemencén, a felszabadulási ünnepségeken, szovjet katonák is részt vettek. Cs—B ÍÖRZSGÁRDAJEEVÉNNYEE DÍSZÍTETT HERENDI VÁZA Közel negyven évig tanitoltak Csütörtökön délután ked­ves esemény színhelye volt a 204-es számú Kilián György Ipari Szakmunkásképző Inté­zet emeleti kultúrterme. Szekeres Sándor igazgató­helyettes emlékezett meg áp­rilis negyedikéről, s a felsza­badulásunk évfordulójának méltatása után Szintai Már­ton igazgató mondott beszé­det. Jakab Lajost és Soltész I Gyulát köszöntötte, akik több mint 35 évi nehéz, fáradságos | pedagógiai munka után else­jétől nyugdíjba mennek. Jakab Lajos 1937-ben a szeghalmi községi tanoncis­kolában, nagyon nehéz körül­mények között kezdte a ta­nári pályát. A váci iskolánál 1950 óta végzett nevelő mun­kát. Többször kapott elisme­rést, miniszteri dicséretet. El­nyerte az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Soltész Gyula harminc évig tanított községi iskolákban. 1967-ben lett kollégiumi ne­velője a viáci intézetnek, ö is nagy lelkesedéssel, példamu­tatóan töltötte be hivatását, ezért megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. — Az ifjúság nevelését igaz hivatással, lelkesedéssel, szí­vetekben meleg szeretettel végeztétek. Szívből kívánjuk, hogy fáradságos pedagógus munkásévek után boldogság­ban élvezzétek nagyon sokáig a megérdemelt nyugalmat! — búcsúzott tőlük Szintai igaz­gató, majd mindkettőjüknek átadta a 40 éves szolgálati jubileumi jutalmat. Ezenkívül Jakab Lajos egy törzsgárda arany jelvénnyel díszített herendi vázát, Sol­tész Gyula pedig ■ pénzjutal­mat kapott. A tanulóifjúság nevében Kovács Lajos másodéves ön­tőtanuló köszöntötte a nyug­díjba menőket. P. R. Ötbő’. hárman A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata keretében a fegyveres erők klubjában rendezték a váci irodalmi szín­padok bemutatóját. Az előké­szítés munkáját a Híradás- technikai Anyagok Gyára vál­lalta. A Géza király téri Gim­názium, a Lőwy Sándor Gép­ipari Technikum és a DCM együttese színvonalas, gondo­san rendezett műsorral lépett a közönség elé. Kár, hogy az öt benevezőbői két együttes — a Sztáron Sándor Gimnázium és a Váci Kötöttárugyár iro­dalmi színpada — távol ma­radt. Képeiken az alkotás felszabadult öröme Embersége tiszteletet ébresztett Oldősí tónktól.) Nagy részvét mellett kísér­ték utolsó útjára Nagymaro­son a 96 éves korában elhunyt Heincz Jánost, aki élete so­rán igazi hazaszeretetével, a munkásosztályhoz való rendít­hetetlen hűségével, emberségé­vel vívta ki magának a község tiszteletét. Heincz János kora ifjúságá­tól részt vett a munkásmozga­lomban. Közvetlenül a század- forduló után alapította meg Nagymaroson az Építőmunká­sok Szakszervezete helyi cso­portját. Később tagja, majd vezetője lett a Szociáldemok­rata Párt helyi szervezetének. Abban is a baloldalt képvisel­te. A Tanácsköztársaság idején az elsők között csatlakozott a forradalomhoz, ő lett a nagy­marosi direktórium elnöke. Az ellenforradalom börtönbe ve­tette. A felszabadulás után. idős kora ellenére ő lett a község bírója. A tisztet 1948-ig töltöt­te be. A Tanácsköztársaságért Em­lékérem, a Felszabadulási Ju­bileumi Emlékérem és sok más kitüntetés tulajdonosát a nagymarosi temetőben helyez­ték végső nyugalomra. Róna Béla Érdekes kiállítást nyitottak a napokban a Sztáron Sándor gimnázium ifjúsági klubjá­ban. Az iskola képzőművésze­tet szerető, s művelő diákjai, Paál Elek szakkörének tagjai mutatják be legjobb munkái­kat. Az érdeklődő izgalommal járja körül a kis termet, hi­szen ez alkalommal nemcsak arra kíváncsi, mit mutatnak a képek, arra is, milyenek Vác, Galamb utca 5. Vácott, a Konstantin tér szomszédságában húzódik a kis Galamb utca. Régi utca, s különösen a Duna felőli olda­lán csupa öreg ház, 100—120 évesek. A Galamb utca 5-ös szá­mút mégis úgy tartották szá­mon az elmúlt esztendőkben, mint olyat, ahol a lakók jó­voltából mindig rend és tisz­taság- van. Igaz, mindannyian évek, sőt évtizedek óta ott élnek. Ebből a házból küldtek pa­naszos segélykérő levelet szerkesztőségünknek. Jóllehet, az aláírás nélküli levelek sor­sa rendszerint a papírkosár­ban ér véget, ezzel a levéllel kivételt tettünk, mert a benne fölsoroltak több öreg váci ház lakóit is nyugtalanítják. Két évvel ezelőtt megjelen­tek a házban a Városgazdál­kodási Vállalat szakemberei, hogy megvizsgálják: érde­mes-e a ház felújítására köl­teni? A statikai vizsgálat so­rán körben felbontották a padlást, hogy megnézhessék, milyen állapotban vannak a gerendák. A szakemberek el­mentek, a padlás csatatérként ott maradt utánuk. Azóta két tél telt el. A la­kók egy ideig várták, hátha mégis jönnek az építők, az­tán többen és többször kér­ték — csináljon rendet a vál­lalat. Kürtös János bácsi nyugdí­jas. Nem szívesen megy fel a padlásra vezető meredek lép­csőn, mégis fel kellett men­nie. és vissza töltenie a földet, mert az első télen nagyon sok tüzelőjük elfogyott. A meleg kiszökött a mennyezeten, a gerendák mellett, hiszen nem szigetelte a tapasztás. Illés Ferencék is arról pa­naszkodnak, hogy az idei eny­he télen is elfűtöttek 67 má­zsa tüzelőt. Mennyit kellett volna venniük, ha zimankós lett volna a tél? A háziasszony az ablakot mutatja. Akkor rakhatták be, amikor a ház készült. Csak a sóhaj tartja. Kinyitni nem le­het — kiesne. Kérte, legalább azt cseréljék ki, ha már nem újítják fel a házat. Tavaly vendégei voltak, szégyellte a salétrom marta falakat, a fér­jével együtt meszelték le kí­vülről a lakást. Már elment a kedvük a szépítgetéstől. Kü­lönösen azért bosszúsak, hogy ha már a vállalat feltúrta a padlást, s úgy hagyta, leg­alább azt is mondta volna meg Időben; nem lesz tataro­zás. Bárány Jánosné úgy érzi, a padlásra már nincs értelme szót vesztegetni. Nemrégiben azt kérte a városgazdálkodási vállalattól, hogy legalább a lakásának padlóját cseréljék ki, mert hepehupás, vizes. Idős a férje is, ő is, veszélyes nekik az öreg, linóleummal le­terített padlón járni. Ottjártamkor éppen egy hónapja volt, hogy ezt kérte, addig nem kapott bejelenté­sére választ. Bérezi Pálné, a ház szószó­lója. Ha a lakók közös érde­kéről van szó, rendszerint ő jár utána. Azt mondja: ,.Öí éve a Váci Napló megírta, hogy az állami házak lakóinak példaképei le­hetnénk. A legszükségesebb javításokat magunk megcsi­náljuk a ház körül. De a szennyvízcsatornát mi nem köthetjük be a Galamb utcá­ba lefektetett fővezetékbe. Ez a legutóbbi dolog pedig, ami­kor fölbontották a padlást, és két évig úgy hagyták, ez vég­képp elvette a kedvünket. Nem találjuk értelmét, hogy úgy dolgozzunk a házon, úgy szépítsük, mint régen.” Dornai Sándor, a vállalat igazgatója nem ismeri a Ga­lamb utcai ház lakóinak pa­naszát. Behozatja a lakók be­jelentéseit tartalmazó köny­veket, s benne meg is talá­lunk egy bejelentést, Bárány néniét. A munkát már kiad­ták. (Milyen jó lett volna, ha erről néhány sorban a nénit is értesítik.) A többi bejelentés­nek a könyvekben minős nyo­ma. Viszont megtudom, a stati­kai vizsgálat eredményeként a városi tanács nem tartotta érdemesnek, hogy a házra költsön, nem rendelte meg a felújítást. Az az álláspontjuk, hogy az ilyen öreg házakon csak a legszükségesebb, halasztha­tatlan munkákat végzik el a jövőben. Az állami házak szennyvíz­csatornáit viszont még ezen a nyáron bekötik az utcai fő­csatornába. Néhány napja a Galamb ut­ca 5-ben lakók levelet kap­tak a városgazdálkodási vál­lalattól, melyben értesítik őket, hogy júniusban elvég­zik a szükséges javításokat. Nem lehetett volna ezt egy kicsit korábban? (—i) lesznek a következők, melyik tehetséges fiatal lépheti át a bűvös határt, •melyikükből válhatik művész. A kiállítás rendezői látható­an maguk is ilyen irányba te­relik a figyelmet. A tárlat egyik része a gimnázium régi diákjainak képeit vonultatja fel. Közülük néhány ma már rangot vívott ki magának a képzőművészetben, mint pél­dául Mizser Pál. Nehéz lenne eldönteni, hogy a maiak közül ki a legígére­tesebb tehetség. A rajzokon, festményeken és a viaszmet­szeteken a legszembetűnőbb az alkotás felszabadult öröme. Pálinkás Erzsi érettségi előtt áll, rajztanár alkar lenni. Mis­kolci Andrea még csak máso­dikos, nem foglalkoztatják ilyen gondok. Váci témájú tusrajzai a város szeretetéről árulkodnak. Bemutatott rajza is váci sorozatának egyik da­rabja. Figyelemre méltóak Mogyo­rósi Gabriella viaszmetszetei is. De a többiek munkái is arról árulkodnak, hogy szív­vel, örömmel, s egyre több szakmai tudással „képzőmű- vészkednek”. CsuláU András A Híradás sakkozói nyertek el a serleget 1970-ben a városi üzemek és középiskolák sakkozóinak a Híradás SE sakkszakosztálya április 4. tiszteletére egy dí­szes serleget ajánlott fel — vándordíjként. Négytagú csa­patok versenyeztek minden évben. A serleget 1970-ben és 71-ben a Híradás nyerte el. Idén 16 csapat részvételével január 24-től minden hétfőn közel nyolcvanan hajoltak a táblák fölé. Szoros küzdelmek után a Fodor, Huszár, Kocsis, Simonyi összeállítású Híradás csapat véglegesen elnyerte a vándorserleget. Második he­lyen a DCM, míg harmadiknak a Gépipari Technikum csapata végzett. A városi TS felszabadulá­sunk évfordulójának tiszteleté­re rendezett egyéni sakkver­senyben harmincötén vettek részt. A TS által felajánlott tiszteletdíjat Kocsis Ferenc (Híradás) nyerte Szliva János (DCM), és Káka Vilmos (Egye­sült Izzó) előtt.-bi \

Next

/
Oldalképek
Tartalom