Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

n”. 41? r a

14

BT/uiW

1972. ÁPRILIS 30., VASÄRNAP

SIMON ISTVÁN:

A munka azért készül

Lehet-e munka végűi valami kicsike piszok nélkül,

mely kezedet nem keni be?

Amit megfogsz, nem engedelmes, mert az is visszafog és dühében beszennyez; így áll hát a dolog.

A munka azért készül, s tudja, ki nekilát, hogy épp általa szépül, tisztább lesz a világ.

Hisz annak is azért van a keze annyiszor a fölmosófazékban, ki gangot mos, súrol.

Ha félted tisztaságod, és magadat ezért mindenből kivágod, az életed mit ér?

A tisztasághoz, látod, s azokhoz nincs közöd, kik szépítik a világot, s azoknál nem vagy te se több,

kik kényeskedve húznak lábukra bármi híg sár ellen sárt papucsnak, de tiszták, azt hiszik.

László Lilla linómetszete: HENGERMŰBEN

Nyugdíjasok

Csendes hajnalok

„Nézzétek csak, testvéreim , jönnek a kicsi öregek, jönnek;**

(Soós Zoltán)

Mire gondolhat az ember, amikor a suhanó autó vagy a robogó vonat ablakából figyelve leszűri magának az összemosódó látvány lényegét? Ha szemem lassított felvételre is képes lenne, vajon hány kis ház kertjében láthatna munkálkodó embereket? A májusi naptól teljes pompájukat próbálgatják a fák, a virágok, kora hajnalban is van elég tennivaló a ház körül. Az öregek az évtizedes korán kelés fegyelmétől hajtva mennek ki a kertbe, a mostani csípős reggeleken is láthatjuk őket dolgozgatni. Néha rá támaszkodnak a gereblyére, szemügyre veszik, vagy csak elképzelik a zakatoló vonatot, s az ablakai mögé látnak. Látják a megérkezés előtti ulti partit, amit még hamarjában be kell fejezni, érzik hónuk alatt a kopott aktatáska kemény vi- szontszorítását, hrdlják a hangokat, amelyek beáramlanak a műhely csikorgó vaskapujának nyitására a gépek szigorú világába.

©

A kutya nagyon haragszik, még szerencse, hogy meg van kötve.

— Makvári József itthon van?

— Itthon van az, kérem, mindig, öreg már.

Ódivatú szoba, század eleji bútorokkal, illik hozzájuk a nagy csend. Odakint a házőrző már elhallgátott, belenyugodott az idegen érkezésébe, hanem a túlsó oldalról jön már a zajongás, tehervonat csattog. Makvári József a pilisi állomás; épületében lakik már régóta, ide költözött be, amikor ő lett a2 állomásíö- r.ök, 1947 augusztusában.

— A húgom 1934-ben Pesten dolgozott egy drogériában. Kedves vevője volt neki egy idősebb úr, aki a Közlekedési Minisztériumban dolgozott. Szépen megkérte azt az embert, ugyan helyezze már el a bátyját a vasútnál, mert az majd meghal, hogy oda kerülhessen. Ez a Tóth rovezetű, aki segített, nem él már, szegény, de nekem további protekcióra azóta nem volt szükségem a mai napig sem. Akkor is csak azért, mert

nagyon nehéz volt bekerülni vasutasnak.

Nagy öröm volt.

— Többet akartam. Lestem a távírók munkáját, figyeltem a jegypénztárost. Mindent meg akartam tanulni.

Aztán úgy jött ki a lépés, hogy többet is tanulhatott, mint amennyit akart. Végigjárta az iskolát, a vasutas szakma minden posztján megfordult, a térközőrtől a forgalmi szolgálattevőig. Lelkesedésre, persze, szükség volt. És nagyon sok erőre.

— A forgalmista elmehetett huszonnégy órás pihenőre. Nekem sokszor éjszaka sem volt nyugtom. Bezörgettek. Nem hallottam meg. Kopogtak erősebben. Felcsaptam a takarót: mit akartok már megint? Hej, főnök úr, telefonon keresik, kisiklott egy vonat, be kell járni a szakaszt, meg kell keresni a hibát. Éz az utasítás'.

— Hogy az a...

De azért ment. Hajtotta a felelősség, meg a tudat, hogy ő az állomásfőnök, az első ember itt, akinek munkájától sok minden függ. Meg lehetett benne bízni, ezt a többiek is tudták.

— Nyugodt éjszaka ritkán volt. Előfordult olyan esztendő, hogy nem vettem ki a szabadságomat. Magamra voltam utalva, megfelelő helyettes sokáig nem állt mellettem.

Lassan beszél, nincs nagy mesélő kedve. Sokszor elgondolkozik közben, talán képek futnak előtte, egy-egy kudarc, vagy éppen siker, ma már alig megfogható jelenetei. Ott meglátja a fiatal, majd középkorú embert, aki vasutasruhában, öles léptekkel megy végig a pilisi kisállomás peronján.

— Van négyszáz öl szőlőm, ott kapirgálok gyakran, abba a földbe ölöm minden előtörő energiámat. A. kis deszkaház azon a földön csak arra jó, hogy belerakjam a szerszámokat, vagy, ha elered az eső, magam is be tudjak oda állná. Valamit most is kell dolgozni. Az öreg csontoknak is hiányzik egy kis hajladozás. Aztán sokszor csak idehaza üldögélek, nézem a falakat.

És az élmények, a mindennapok, ma már megszelídült harcai? Az egykori munkatársak mozdulatai, szavai? Azok hová lettek?

A kéz összekulcsolódik a megsárgult csipketerítőn.

— Az élményt, a munkám élményét a kor rohanása adta. Amikor ide kerültem, tizenkét méteres síndarabokból álltak a vágányok, sok is volt a síntörés. Azután bevezették a harminchat méteres darabokat. Mások lettek a fényjelzők, a mozdonyok, a kocsik ... A szemem előtt tűntek el a boci-pullmannok, a fapadok, a kályhák a kocsikból. Ez mind eszembe jut, ha néha kiállók a peronra. Ha vonatzúgást hallok, azt mondom magamban: jön a villanyvonat.

®

Vecsésen 1945-ben L endvai József volt a párttitkár. Május elsején felvonulást rendeztek a faluban, de a párttitkárt bántotta valami. Ott volt a faluban az élelmezési kormány- biztos, kicsikart tőle három zsák fehér lisztet.

— Na, emberek, vigyék ezt azonnal a pékműhelybe!

— Ott aztán mi legyen vele? — kérdezték és megbűvölten néztek a kincsre.

— Süssék meg kiflinek és zsemlének. Ez legyen vele.

Elvitték a zsákokat, délután már kosarakba rakták a pirosra sült péksüteményeket és kivitték a futballpályára. Mindet szétosztották. Könny csillogott az emberek szemében, ahogy nézték az apróságokat, akik falták a soha. nem látott, soha meg nem ízlelt finomságokat.

De van még egy emléke a munka ünnepéről, melyet 1924-ben Berlinben éltetett a többi kommunistával. Délelőtt volt a felvonulás, délután a nagygyűlés. A rendőrség parancsnoka közéjük lövetett. Sok vér folyt akkor.

1919. május elsejét nem a zászlók alatt ünnepelte, hanem Salgótarján mellett a fronton. Mint vöröskatona,

Áz első világháborúban megbélyegezték, hogy rontja a bajtársi szellemet. Hogy lázit és uszít. Pedig csak az igazságot mondta meg a többieknek. Háromévi várfogságra ítélték.

Kövezetlen utca tartozik a kis vecsési házhoz. Az épület körül szépen gondozott a kert, legalább nyolcfajta virág van benne.

Lendyai József az előtte fekvő nyitott könyv lapjain pihenteti kezét. Odakint lassan alkonyodik, a szobában félhomály takarja a falon függő képeket.

— Hiányzott nagyon sokáig a bemenetel. Nem mondom, nagyon nehéz és fárasztó volt az ingázás. Tudja, még ma is minden áldott nap felébredek fél ötkor, mert évekig akkor kellett kelnem. Nehéz volt másik életritmusra átállni, nem is bírtam mindjárt. Sokszor kimentem az állomásra, felszálltam a vonatra és beballagtam a vállalathoz.

A Kazánjavító Vállalat angyalföldi üzeméből ment nyugdíjba. Nem volt ott gyerekjáték a munka. 1905-ben inasgyerekként kezdett dolgozni az Egyesült Izzó akkor még kis üzemében. Aztán végigdolgozta a világot, a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba ment, s csak 1937-ben tért haza. Az élet alkonyán egyre gyakrabban kopogtatnak az emlékek, egy-egy régi szó, vagy mondat, törölhetetlenül maródik az agyba.

— Mindig, de mindig érzek valamit, ha szerszámot veszek a kezembe. Vagy már ennyire öreg lennék?

A másik szobában az egész falon végigkúszó könyvespolc roskadásig tele van. A munkásmozgalom egy-egy becses krónikája, könyvritkaságok, újságok. Konzervált történelem. Ma már nyugalom. A fiatalnak utazás a múltba, a hírből az ismert világba,

— Nagyon szerettek engem az üzemben, én is nagyon szerettem őket. Akkor értük éltem, mindenkiért dolgoztam. Elmúlt. Egyetlen szórakozásom ma már az olvasás, ezit még bírom. A kertet már nem, mert beteg vagyok. Három hete operáltak epével. Nem kell mondani, mit jelent ez ebben a korban. Bár egészen jól vagyok, a járás sem essik nehezemre.

Az asztalon heverő Munkásért nyúl, rágyújt.

— Sokszor terhes a nyugalom. Beszéd és zaj kellene, s valami megújulás féle. Az hiányzik a legjobban.

Két esztendeje kapott Munka Érdemrendet. Arany fokozatot. Jelenleg a vasasszakszervezet vecsési nyugdíjas csoportjának az elnöke.

Azokat a hétköznapokat kellene megfejteni, amelyeket ők hagytak maguk mögött.

FEHÉR BÉLA

OKLEVÉL A KORMÁNYTÓL

Egy szövetkezet, ahol 37év az átlagéletkor

Mi az a különleges termelési szerkezet?

Foszlott kéményű, vörös téglás épület jobbra, idő aszalta házak bololdalt — s az öröklődött múltmaradványok között halványkékre festett, ezüstösre vont, még kipróbálatlan berendezések adják keretét a jövendőnek. Hamarosan beköltözhetnek ebbe az állat-csodapalotába azok a tehenek, amelyeknek egy részét már megvásárolta a szövetkezet, s amelyek remélhetően tovább gyarapítják a tagokat éppúgy, miként a tágabb értelemben vett közösséget. Olyan modem szakosított tehenészeti telep készül el itt, Örkény határában, amelynek mása még sehol sincs az országban. Nem véletlen tehát, hogy amidőn az elnök, Nádaski Pál társaságéA Pest megyei Hírlap

melléklete

ban végigjártuk ezt a leendő

szarvasmarha-birodalmat, egyszer csak osztrák rendszámú gépkocsi fékez előttünk. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem építészeti tanszékének vezetője hozta el vendégeit: lám, ilyen is van a mi tsz-einkben ...

„Melléküzemek” a múltban

Hát azok a megrozzant épületek? Hajdani cselédházak, amelyek ma még, de már csak ideiglenesen, teheneknek adnak szállást; ott jobbra pedig, az a vörös téglás, sokkalta masszívabb alkotmány az egykor volt földbirtokos szeszgyára. Mert Pálóczi-Horváth István éppúgy nem a földből teremtette csupán elő a vagyonát, miként a mai tsz-tagok is vajmi sovány kenyérhez jutnának, ha pusztán a földre hagyatkoznának. Akkortájt: szeszgyár és hengermalom, cserép- és téglagyár, s ki tudja, miféle, korántsem csak — mai, divatos szóval — élelmiszer-gazdasági vertikumhoz

tartozó munkálatok színhelyei ... Aki nem tartja természetesnek, hogy a szövetkezetek is — főként az utóbbi években — berendezkedtek a kiegészítő tevékenységre, az bízvást eltűnődhet a gazdálkodás eme szükséges velejáróin Örkényben.

S ma? Háztartási vegyicikkek, hűtőfolyadék, csomagolás, de mindezt a VEGYTEK- vállalaton keresztül értékesítik, vagyis ipari termékekkel — mint az elnök mondja — nem piacol a tsz.

Először

országos elismerés

... Nagyon is érthető tehát, hogy az Örkényi Haladás Termelőszövetkezet a tsz-ek országos versenyében a C kategóriájúak mezőnyében rajtolt, vagyis azokéban, amelyek profilja erősen vegyes, de inkább a kiegészítő tevékenység határozza meg gazdálkodásukat. Ismeretes, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának előterjesztése alapján a kormány a minap öt Pest megyei gazdaságot tüntetett ki részben kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címmel, vándorzászlóval, részben elismerő oklevéllel. Az előbbiek közé jutott megyénkből a püspökhatvani Űj Barázda és a hernádi Március 15 tsz, míg oklevél jutott a zsámbéki, a gal- gahévízi, valamint az Örkényi szövetkezetnek.

Tudván tudom, hogy nincs köztük egy sem, amelyből ne lehetne jó példát fölmutatni a többiek elé, ám úgy vélem, az Örkényi szövetkezet hallat most először magáról, legalábbis országos fórumon. Igaz, az elnöki iroda (ez az iroda különben a földbirtokos lányának — időszerűtlen Időpontban, 1944-ben — fölépült kúriájában található) falán ott szerénykedik a megyei tanács elismerő oklevele az 1967-es és az 1969-es gazdálkodásért, országosan azonban csak most tűnt ki, ugrott meg az Örkényi szövetkezet első ízben.

Dr. Kecskeméti Lajos, a Budapest környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének titkára — miként már annyiszor — segít eligazodnom a gazdálkodás rejtelmeiben, így elmagyarázza azt is, milyen kritériumok alapján emelkedik ki valamely szövetkezet a tekintélyes mezőnyből. Nádaski Pál pedig, az elnök, elém teszi, kiegészítésként, a tsz „nevezési lapját”, abban rendre elősorolták a legkülönfélébb adatok tömkelegét. Azt hiszem, könnyű szívvel eltekint tőlük az olvasó — ennyire azért ne mélyedjünk el az elemzésben.

Száztizenöten harminc alatt

Amit azonban szükséges megtudni, az a gazdálkodás kerete mindenekelőtt.

— Van 1709 hold földünk, ebből 939 hold a szántó — mondja az elnök. — Százötvenhat tsz-tag és százharminc alkalmazott dolgozik a szövetkezetben, nincs munkaerőgondunk. Az aktív dolgozók átlagéletkora 37 esztendő, s 115 harminc év alatti f iatalunk is van. Amikor idejöttem, 60 év volt a szövetkezetben tevékenykedők átlagéletkora ...

— Új tagot vesznek föl?

— Van rá eset, de ügyelünk, hogy csak a legalkalmasabbak léphessenek be. Maga a törzsgárda vigyáz erre. így tehát a munkaerőmozgás nem nagy, jóllehet jelentkező akadna, hiszen ma a faluból vagy kétezren járnak, utaznak napi 4—5 órát Budapestre.

Talán a jövedelmek vonzók? Mi tagadás, szolidan fölfelé ívelő ez a mutató, hiszen 1969- ben 24 300, 1970-ben 24 592,

1971-ben 25 109 forint volt az átlagjövedelem. Vagyis a megyében akadnak ennél jobban fizető szövetkezetek, ám a személyes jövedelem alapos szociális kiegészítéssel jár együtt. így 500 forintra növelik a járadékot, nyugdíjat, van az iparinak megfelelő táppénz, fizetett szabadság és munkaszüneti nap, továbbá kiegészítik a családi pótlékok összegét, s a gazdaság szociális bizottsága évente fölülvizsgálja valamennyi öreg tagjának anyagi helyzetét.

„Mindennap kéne eső”

A különleges termelési szerkezettel gazdálkodó tsz-ek közül nőtt ki az Örkényi siker, látnivaló, hogy e különleges kategóriába azok tartoznak, ahol tekintélyes a melléküzemek aránya, mégpedig jórészt azért, mert a természeti adottság ugyanakkor mostoha. Az Örkényi határban például mindössze 5,7 a földek átlagos aranykorona-értéke, s csak akkor van viszonylag elfogadható terméshozam, ha komoly csapadék hullik. Nos, az idén erről nem beszélhetünk.

— Vagy 25 milliméternyi eső volt az utóbbi napokban, de hozzávetőleg 180 milliméter hiányzik, ez tehát nem pótlódik semmiképpen — így az elnök. — Mindennap kéne eső ezen a tájon, de most szép a határ, 70 centis a rozs. Búza helyett ugyanis nálunk a rozs dominál, meg a triticale, amelynek fehérjetartalma jobb.

Meglehetősen specializálódott a gazdaság növénytermesztése, hiszen mindössze három főbb növényt vetnek a szántók 80 százalékába: lucernát, kukoricát, valamint egynyári szálastakarmányt. A tsz összes vagyona 1971 végén 37 millió 660 ezer forint volt, de mind a gazdálkodás kerete, mind a vagyon megnagyobbodik: a tsz, valamint a táborit