Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
1978. ÁPRILIS 8.. VASÁRNAP PEST MEGYEI »Vlno 15 PtfSr MEGYEI ALKOTÁSOK Vallomás Szőnvi Istvánról Tóth-Máthé Miklós: Haláli történet társ együttérzésével észrevett, és szoborrá alakított? Küzdelme a betegséggel. Ez az, amit hősiesen viselt magában, amit nem adott tudomásul környezetének — a tüdőroncsolódást Vili Tibor kivetíti az üreges, Az előszoba idegen lett, vaskos szekrények terpeszkednek a homályban. Mintha sohasem jártam volna itt. A középső szobában a mi időnkben nem volt más, csak zsúfolt könyvállványok és egy íróasztal; dolgozni próbáltam a kivetett- ség hónapjaiban, teljesen sikertelenül, csak hevertem itt, mint a szélütött. Belépek a furcsa barlangba. Sok bútor, nehéz szag, a redőnyök leeresztve, a cirádás csillárban egyetlen pókhálós égő, a sarokban ormótlan, régi zongora, festése hámlik,' s a zongorán befőttes üvegek. Érződik a penész szaga is. A házfal, ott a sarokban, negyvenötben is vizes volt. Semmi kétség, a nagysága nem ismert meg. Negyvenhatban jött meg nyugatról, s idejárt hozzánk, jobbára a feleségemet zaklatta, hogy adjuk át a házat, mert ő a városparancsnok úrral egyezett meg annak idején, és a férjét úgy telepítették ki Németországba, nem önként mentek, szüksége van a házra. Magam is menni akartam, s azonkívül védelmet nem kaptam a városi vezetőségtől, nem volt meg a régi, negyvenötös kiutalás sem, úgy menekültünk el a házból, bizonytalanba, pesti társbérletbe, ahonnan hamarosan továbbüldöztek. — Nos, kipróbálja uraságod a zongorát? — Az asszonyság sebtében sorjáztatta a befőtteket az ablakpárkányra, pongyolája aljával lecsapta a por nagyját, és feltámasztotta a fedelet. — Nem tudok játszani, asz- szonyom. Nem is magamnak szeretném... — Azért lehajolva nézegetem a márkát, felírást a meg sárgult .billentyűk felett. — Ilyent manapság már hem kapni, uram ... Valódi bécsi... Hangoltatni kéne, de úgysem használjuk, és nincs rá pénz ... Eladom, ne álljon itt, tsak fájó emlékeket ébreszt. Leánykoromban a főispánék tstélyén is játszottam, uram... Ha szegény édesapám nem ellenzi, konzervatóriumba mehetek ... Eltűnt a muzsika az én életemből!... — Szíveskedjék valamit játszani, asszonyom. Seppegett a nagysága, még kérette magát, nyújtogatta, ropogtatta tömzsi ujjait, kavarta a pongyoláját, igazgatta az állítható kerek széket, és lehuppant. Tekintetét rámfüggesztette — szürke hajában rozsdásodó fémcsavarók —, s nagy igyekezettel kalimpálni kezdte a „Herkulesfürdői emlék”-et. Nem vagyok zene értő, de a nagysága rettenetesen játszott a zörgő zongorán. Majdnem felordítottam, mintha vernének. Ki akartam rohanni. Mire a negédesen vigyorgó nagysága felocsúdik, egyetlen szökkenéssel eltűnhetek. Lopakodtam az ajtó felé. A nő abbahagyta. — Nos, uram? Ha ön netán mégis közvetítő, azt megmondom, tíz százaléknál több províziót nem adok ... Az ár pedig, de a legutolsó ár, ötezer... .Legfeljebb négyezer-nyolcszáz. Gusztival, a főpincérrel maga számol el, annak egy fillért sem adok, mindig becsap. Ne adja a szentet, uram, magát Guszti küldte a Koronából! — Nem ismerem Guszti főpincért. — Lári-fári, uram! Gusztit mindenki ismeri. Nos, mennyit ér önnek ez a príma bécsi zongora? Hallgattam. A nő törült még egyet a kopott zeneszerszámon. — Nem mondtam, hogy teljesen hibátlan, hangoltatni kéne ... Miért hallgat? Ön komoly embernek látszik. Manapság könnyen csalódik az ember. Azt megmondom, részlet — nuku! Hoci a készpénzt, uram, addig nincs szerelem, amíg kétszer meg nem olvasom. Érdekli a bőrkabát is? Azt hiszem, ostobán pisloghattam, magamban átkozod- tam, mi a fészkes fenének jöttem be a házba. A nagysága legyintett egyet, és ment a másik szobába. A küszöbre óvakodtam, bepillantottam. Idegen volt az a szoba is. A nagysága a szekrényben matatott. Érdeklődésemet teljesen félreértette, démoninak A Nö KERESZTBE RAKTA a lábát egyik díszpárnát az ölébe vette, mint egy gyereket, paskolta, simogatta, megfricskázta a fülét. — A nagyapja üdvözletét hozom — közölte aztán —, annak idején őt is én vittem el! — Nar-ne mondja! A nagyapám hál istennek, él, most töltötte be nyolcvanötödik évét! — Akkor a dédapja gondol magára szeretettel! — helyesbített a nő — nagyon kedves öregúr, a múltkor megcsíp- kedte az arcomat és félreérthetetlen ajánlatot tett. — Na most már elég! —állt fel a férfi és a telefonhoz lépett. — Mindennek van határa! — Hová akar telefonálni? — A rendőrségre! A nő lassan fölemelkedett, szorosan a férfi elé állt. — Miért? A férfi nem felelt, tárcsázott. A nő lassan kivette kezéből a telefonkagylót, visszahelyezte, majd hosszú karjait a férfi nyaka köré fonta. — Külföldi nincs? — vett ki egyet a nő és változatlanul, kicsit gúnyosan mosolygott a megdermedt férfin. — Tüzet nem ad? — Ho... hogyne!... Parancsoljon! — A férfi kezében kattant a gyújtó. — Ne nézzen úgy, mint aki még sosem látta a Halált!... Ja, igen, persze! — nevetett fel. — Még valóban nem! — Kérem... — kezdte a férfi. — Én nem vagyok semmilyen viccnek az elrontója, értem a humort, de most már mondja meg őszintén, melyik barátom van a tréfa mögött? — A tréfa mögött? — kérdezte komolyra vált arccal a nő. — Azt hiszem, ön nincs tisztában a dolgokkal!... A halál nem ismer tréfát, és én, amint már említettem, a Halál vágyok! A külső ne tei 5 ÉLES CSENGETÉSRE éb5 redt. Álomtól bódult nehéz 5 fejjel kaparászott a papucsa ^ után és magában a díjbeszedőt átkozta, akinek mindig $ ilyen korán jut eszébe vizitels ni. $ Nagyon csinos, húsz év kö- 5 rüli lány állt az ajtóban. Ma- $ xikabátja prémekkel díszítve, J barna haja kis kontyba csava- i rintva. Nagy szeme festékkel $ még nagyobbra kerekítve, és 5 valamilyen furcsa illatú par- $ főm lengte körül. ^ — A Halál vagyok! — 5 mondta egyszerűen, aztán fi- 5 nőm éleganciával, mellével ki- $ csit a férfi karját érintve be- ^ simult az ajtón. 5 A férfi megrázta a fejét, ^ mintha nem jól hallana. $ — Mit mondott?! — kérdez^ te a hosszú kabátból nyugodt $ mozdulatokkal kibontakozó $ nőtől. 5 — Bemutatkoztam — mo$ solygott rá a nő és leült a 5 heverőre. Kényelmesen fész- $ kelte el magát a díszpárnák $ között. Piros műbőr forró nad- 1 rágot viselt, rojtosat. 5 — Igen ... — nézett rá me$ rév tekintettel a férfi —, de 5 mintha égészen furcsa nevet 5 mondott volna.... Azt hiszem, S nem jól értettem. Megismétel- j né? ; —■ A Halál vagyok! — S mondta a nő és hosszú ujjai- < val végigzongorázott a comb- j ján. — Megkínálna egy ciga- ! rettával!? ! A férfi odatartott egy doboz ; Fecskét. , ! — Magáért — mondta nyu! godtan a nő és forró nadrág- ! ján igazgatta a rojtokat, j A férfi nagyot nevetett. ! — Maga színésznő? | — A Halál vagyok, momd! tam már! ! — Ide figyeljen, Halálka, S most már hagyjuk a viccet! | Tudni szeretném, ki maga, ki ' küldte és miért? földgödrös, törmelékes, kavicsmeder patakágyfelületre, ahol egyszerre látszik és érződik a szobrász lázas kezemunkája, de a hajdani festőkéz ecsethúzó buzgósága, s a nagy baj, amit elnyelt köhögések jeleztek a 40-es évektől. E szoborember félig élet, félig halál ■— az idő váltóhelyén várakozik, és szikár tartása szelíd bölcsességgel nem adja tudtára senkinek a szervezet pusztító robbanásait; ezt saját félelmének őrzi meg. A festői magaslat mellett ez volt Sző- nyi István jellemének csöndes értéke, s ez az emberi teljesítmény az, amit Vilt Tibor nem engedélyezett szobrából elszivárogni, központi elemmé dúsította. A Vilt Tibor értelmezte Sző- nyi ezért néz ránk oly magabiztosan, mert szellemiségének épségét nem kezdte ki a fiziológiai omlás. A szobor méltó módon tiszteleg a nagy festő emlékének. Losonci Miklós Zebegény központja az a park, ahol 1966-ban felállították Vilt Tibor Szőnyi Istvánról készült bronzszobrát. Vonat dübörög át a közeli viadukton, nénike sétál a Malom-patak mellett, s ez ugyanúgy a nagy festő motívuma volt, mint a mellszobor hátterében emelke- 5 dő Juhász-domb vagy a János- $ hegy a temetővel, amit a nép- $ hagyomány egyszerűen Franki padlásának nevez. Sorjáznak | most is azok a fontos töredé- 5 kék, melyek festmények alap-í indítékául szolgáltak, csak az $ Este szürkésfehér tehene tűnt $ el a Szőnyi nélküli alkonyok $ homályában, helyette kutya- $ ugatást hallok a sövénybokor $ mögül. Festője nélkül mégsem ^ maradt árván a táj, tanítvá- i nyai járják a vidéket, hogy? művekké gyűjtsék a még fel-$ használatlan látványkincset, s$ a hálás utókor szoborral emlé- $ kezik Zebegény nagy fiára. $ Vilt Tibor alkotása nem $ elégszik meg azzal, hogy Sző- $ nyi István külső megjelenését ^ ismételje csupán. Mi volt a? titok, amit a világ nem látott s belőle, amit magányosan húr- ? colt, amit Vilt Tibor a pálya- $ DEMÉNY OTTÓ: Nyílik tűzfejű tulipán Hózáporokkal a tavasz jelenéseket hordoz megőriz egy foltot belőlük eslig a horhos hajnalra elolvad az is gyönge fű szökken nyílik tűzfejű tulipán kék kertjeinkben egy szilánkot a fagyból árkok északi öblén különben ragyog minden — új láng a régi üszkén szándékolt kacér mosollyal visszanézett rám a válla felett. Mellette gyűrött, piszkos, vetetten ágy. Egy pajzán dalocskát dúdolt a nagysága, amint elment mellettem a küszöbön, nekem dőlt, mintha véletlenül történne. Hozta a nemrégen befestett vedlett bekecset, nyújtotta, de el sem vettem. Ilyenben támaszkodtak régen falusi vásárokon a kupecek a szemlére kiállított jószág farának. Közömbösségükkel is szédítették az érdeklődő parasztokat. — Felpróbálja, uram? — Nem, asszonyom. Ügy látom, kicsi is lenne ... Az asszonyság kicsit eltartotta magától a bőrkabátot — valószínűleg fog még a festék — s érdesen mondta: — Ezer az utolsó ára! Gusztinak nem adok külön jutalékot. Ilyen bőrt, uram, manapság nem kapni már! Kínomban odahajoltam a büdös kabáthoz. , — Minden nélkülözhetöt el kell adnom, ez szegény apámé volt. Azelőtt szobát is adtam ki megbízható uraknak egy-két napra... De feljelentettek, megrágalmaztak, uram, idejárt a rendőrség, mert elmulasztottam a bejelentést. — Hát akkor mennék, asz- szonyom. Megbeszélem a zongorát és bőrkabátot, s ha már úgyis kitalálta, hogy Guszti küldött, majd őneki szólok a Koronában. — Egy szava sincs, uram? Ha mindent dicsér, maga ugyan nem hoz vevőt. Mit akar tőlem? Játsszam még magának? Minek jött be? A képe olyan ismerős ... Ugye, találkoztunk már?... Az arcokra emlékszem, a neveket elfelejtem. Biztosan vett már ki szobát nálam. Ha ilyesmiről lenne szó, megbeszélhetjük, nappal szabad a másik szoba, teljes diszkrécióval. Előre kell fizetni, uram. — Viszontlátásra, asszonyom. — Mentem kifelé. — Azt megmondom — a nagysága majdnem kiáltott —, a férjemnek semmi köze a holmikhoz, üzletet csak velem köthet. Nem érdemes visszafelé bóklászni. A ház teljesen idegen belülről. Miránk itt semmi sem emlékeztet. S a kertben, mint aki örökre búcsúzik, megsimogattam egyik fenyő törzsét. Az asszonyság odaperdült, lecsapott rám. — Cédrusfenyő, uram! Ilyent manapság másutt nem kaphat... Vannak komoly érdeklődők, műbútorasztalosok. Most már értem, maga a fenyőket nézte és odabent csak kamukérozott. A fenyők érdeklik. Remélem, nem egyezkedett a Koronában az urammal?! — Nem ismerem a férjét, asszonyom. — Jobb is... Azért nagy hóhányó uraságod, bámul rám, mint egy udvarló, zongoráztál és a fenyőkre gondol. Haha, a férfiak!... Tudom jól, a fenyőket árulja az a gazember uram! Már jöttek ide, mindenkit elzavartam... Hohó! Maga se állít falhoz. Megmondom Gusztinak is a magamét. Psz, éppen jön az uram... Talán megbeszélték?! Álltam a szélső fenyőnél. Odakint a járdán megint sepert a nénike. Ott ugrált a kislány is, megtalálta a színes követ. S botozott befelé egy peckes öregúr, messziről villogtatta porcelánfehér műfogait. Integetett a bottal. — Jónapot, uram!... Magát küldte a Guszti? — Ugye, megmondtam... — mormolta a nagysága. Csak dadogni tudtam, hogy nem ismerem a közvetítőt, magamtól nyitottam be. A bot a magasban, az öregúr harciasán rikácsolt: — Remélem uram, adott előleget?! Mennyit? Meghajtottam magamat. — Csak érdeklődtem, még meg kell beszélnem. — Mi érdekli? — A zongora... és talán a bőrkabát is. — Bagatell! A fenyőket vegye meg, uram! A nagysága integetett, hogy ne szóljak, menjek már. Igyekeztem kifelé. A botos öreg elém állt, ki kellett kerülnöm. Kiabált az öreg a pénzről, szájában mozgott a sok fog. S aztán egymásnak estek ketten, mosdatlan szájjal mocskolódtak, az öreg emelgette a botot, mintha megütné a nagyságát. A seprős néni befelé loholt. — Mondtam én, a szeme se jól áll az úrnak! összeveszítette őket... — S a seprővel közéjük állt. — Tessenek már csendben lenni!... Elmegy ez a ... hekus vagy végrehajtó! A vaskapunál visszafordultam. A házaspár a veranda lépcsőjén állt. Az asszonyság aranyfogait villogtatta, az öreg lekapta régimódi sörétes kalapját és lengette felém. — Legyen szerencsénk máskor is! — Viszontlátásra, uram! — Intett a nagysága, hogy jöjjek máskor és a fenyőkre mutatott. Kívülről is idegenre változott a ház. Valóban, itt éltem valamikor? A fenyők egyhangúan zúgtak a szélben. A fák tovább élnek, mint az emberek. Ha ugyan végig nem döndülnek a kerten, mert sokan építkeznek, kelendő a fenyődeszka és Guszti főpincér majd szerez vevőt, illő jutalékért, s ezeknek itt szükségük van a pénzre. Majdnem futottam az egyetem kultúrterméig. A rendezők már türelmetlenkedtek, pár percet késtem. Nagy közönség várt, egyetemista fiatalok, néhány előadó, tanár. Vöröshajú és szeplős, szép szemű könyvtároslány tájékoztatott mire számítanak a j fiatalok. írásban is kérték, be- i széljek börtönélményeimről, i Braun Éváról. Figyelő várakozás feszült a| teremben. : Fölmentem a pódiumra és> beszélni kezdtem nemzedékemé nehéz éveiről és kitörölhetet-é len emlékeiről. I
