Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
/ fBSl MEGYEI IO ívlap 1973. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP n ^ /céf Dózsa eszélgetés Somogyi József szobrászművésszel Amikor felhívom telefonon Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművészt csillaghegyi műteremházában, hogy találkozót beszéljek meg vele, szabadkozik: — Sajnos, itt nem lehet. Dózsa György elfoglalta a műtermemet ... — Ezt olyan plasztikusan mondja, szinte látni vélem, hogy legyőzötten széttárja a karját. — Pedig éppen Dózsáról szerettem volna beszélgetni — közlöm kívánságomat. — Talán az Epreskertben, ha az megfelel... Az Epreskart a Képzőművészeti Főiskola szobrásznövendékeinek alkotóműhelye. Nem mintha itt, a Somogyi feliratú műteremben sokkal tágasabb lenne a hely, mint a Dózsa elfoglalta műteremházban. Egy több mint háromméteres, nylonba burkolt agyag nőalak a fél termet kitölti. A másik felében kisebb, félig kész szobrok, agyagra váró armatúrák osztoznak a jókora asztallal, dobogóval, szobrászszerszámokkal. Támlás szék csak egy van, s annak is szigorú funkciója: a modell ül rajta vagy támaszkodik hozzá a stúdiumok idején. Somogyi rongyot keres, gondosan megtörli a széket, csak aztán mondja: — Foglaljon helyet! Maga még nem ül le, vizsgálódó arccal körüljár, mintha keresne valamit, pedig tulajdonképpen csak a belérögző- dött mustrát végzi: hol is helyezkedhet el, hogy rálátása a modellre a legjobb legyen. Vagy háromméternyire teszi le az alacsony, kerek szobrászszéket. Lehuppan rá, aztán egy elnézést kérő mosoly suhan át rusztikus arcán, és közelebb húzódik. — Tessék, kérdezzen, csak arra kérem, semmi udva-. riaskodás, ha lehet, vágjunk bele a dolgok közepébe. Minden újságíró örül az ilyesfajta biztatásnak. • Tudomásom szerint ez lesz a második Dózsa-szobra. — Igen. Az első, még 1957- ben, szintén Ceglédre készült. • És felállítása óta sok vihart kavart. — Tudom — mondja nyílt tekintettel, amelyből hiányzik a megbántottság érzésének legkisebb árnyéka is. — Még az ősszel is, amikor tulajdonképpen az új szobor gondolata fogalmazódott, de tréfás hangnemben ugyanazzal kezdődött a beszélgetés, hogy egyes, befutott szabrászok megengedik maguknak azt a luxust, hogy nem sokat törődnek a környezettel, ahova művük kerül, s ezáltal az sokat veszít hatásából. Akkor még nem gondoltam arra, hogy rólam van szó. Csak amikor megkérdezték: mi a véleményem egy monumentális Dózsa-szobor elkészítéséről, villant át rajtam a felismerés: csak az én ceglédi Szobromról lehet szó. • Egyetért azzal, hogy a jelenlegi Dózsa-szobor elvesz azon a téren, ahol áll? — Igen, pedig nem is olyan kicsi, mint amilyennek látszik, hiszen magassága meghaladja a két méter húsz centit. Hadd tegyem még hozzá: egy szobor méretét nem csupán és nem is elsősorban a térben való jelentkezése szabja meg. Sokkal inkább az, hogy a tér fókuszába kerüljön. • De nincs a fókuszában. — Ezt elismerem, s csupán az igazság kedvéért teszem hozzá: nem az én hibám. Amikor 1955 végén meghívtak Ceglédre, nem ezt a helyet jelölték ki a szobornak. Földszintes parasztházak és gömbakácok övezték a kijelölt helyet. Ám mire a szobor elkészült, azon a helyen már egy gyümölcsszárító épülete állott. Nem maradt más választás: a kész szoborhoz kellett keresni a legmegfelelőbb hátteret. A tér azonban, amit ezúttal kijelöltek, lényegesen nagyobb volt az előzőnél. Ha a fókuszába kerül a szobor, még inkább elvész. Ezért került oda, ahol áll. A szemlélőben azonban nem asszimetriaként — ami elviselhető —, hanem á tér szélén állóként jelentkezik. • Nem okozott belső konfliktust az, hogy önmaga mond ítéletet a felállítandó új szoborral a régi felett? — Nem erről van szó. Ma sem tartom rossznak a 15 esztendővel ezelőtt elkészített Dézsa-szobromat. S hogy az új éppen Ceglédre kerüljön, az az én gondolatom volt. Ha más alkotó Dózsa-szobra állna ma Cegléden, nem vállalkoztam volna arra, hogy újat készítek helyette. Most viszont magam kívántam, hogy a régi helyre állítsák, mert tudom: a jelenlegi azon a helyen nem érvényesülhet • Mi a különbség a régi és a készülő új szobor között? — A különbség nem csupán a méretben jelentkezik, hanem sok másban is. A régi egy kicsit romantikusabb figura volt, mint amit most csináltam. Ez a romantika elsősorban életkoromból és akkori művészi szándékaimból adódott. Most egy sokkal szigorúbban komponált, kétalakos szobrot készítettem, amely Dózsából és egy parasztfigurából áll. A figurák. magassága 3,5 méter. És ugyanilyen magas lesz a tardo- si vörösmárványból készült talapzat is. Néhány percre megszakad a beszélgetés, látogató érkezik, Páizay Pál. S bár a rövid eszmecsere témája merőben más, Pátzay mégis a Dózsa-szobor- ral fejezi be, azzal a kívánsággal, hogy mielőbb látni szeretné már azt a Dózsát, akiről oly sok szó esett az elmúlt hónapokban, éppen Somogyi szobra kapcsán, a főiskolán. • A híres ceglédi beszéd Dózsáját formálta meg új szobrában? — Nem. Mostani Dózsámban ott van az az érzelmi és történelmi többlet, amely mozgalmához és történelmi szerepéhez az elmúlt évszázadok alatt kapcsolódott. Bennem nem csupán az akkori kereszteshadak, illetve paraszttömegek fővezérének alakja él, hanem egy kicsit a parasztkirály is. Megégetésének koronája királyi szimbólummá is változott bennem. Ügy érzem, ez a jel — az elhivatottak jele — ott volt már rajta Cegléden is. Ezért lett az én új ceglédi Dózsám koronás parasztvezér. Ugyanakkor figurája, mint minden nagy gondolat, minden nagy tett, korának aktualitásán túl időtlen is, mert ezzel az erővel képes csak megújítani későbbi korok társadalmát és kultúráját Vallom, hogy Dózsa a magyar történelemnek ilyen alakja volt. Benne megújul a vállalás, a küldetés ereje, és olyan nemzeti hagyománnyá válik, amely a későbbi korok emberének is élni segít. • És a szobor parasztfigurája? — Azokat a tömegeket szimbolizálja, akikkel és akikért Dózsa megvívta harcát • Ezek szerint mindenki számára közérthető kompozíció? — Én ezt egy kicsit másként fogalmaznám. A szobrászatnak, mint minden művészeti ágnak, sajátos nyelve van. A szobor nyelve a bennem felhalmozódott gondolatoknak olyan tömörített, plasztikai képlete, amely alkalmas arra, hogy a szemlélő számára visz- szaf ordítsa azokat a gondolatokat, amelyek bennem Dózsával kapcsolatosak. Természetesen nem mindenki számára tolmácsolja ugyanazt, illetve mindazt, amit én az alkotás során belegondoltam ebbe a kompozícióba. Aki eddig csak annyit tudott Dózsáról, hogy a felkelt parasztok vezére volt, azok ennyit értenek majd meg a szoborból. Akik azonban többet tudnak a korról, a paraszt- felkelés gondolatáról, azok számára a szobor is többet mond. Ügy gondolom, a modern szobrászat egyik alapvető szándéka, hogy ennek a többszólamúságnak az intellektuális határait kiterjessze, és az eddiginél lényegesen több szólamon legyen képes szólni az embereikhez. • Nincs szándékában több Dózsa-szobrot készíteni? — Az ősszel öt Dózsa-szobor kompozíciótervét készítettem el. A lektorátus ebből négyet elfogadott Akkor még úgy volt, hogy a lovas Dózsát készítem el Ceglédnek. Közben változott a-terv, de az a szándékom megmaradt, hogy a négy kivitelezhető elképzelésből legalább hármat megvalósítok. A lovas Dózsát talán csak kicsiben, de a megkínzott Dózsát legalább 2,5 méteresre tervezem. Bízom benne, hogy ez a két szép terv nemcsak szándék marad. • Telefonbeszélgetésünkkor miért mondta azt, hogy csillaghegyi műteremházát elfoglalta Dózsa. — Mert ez szó szerint így igaz. A két hatalmas alak gipszöntvényei ott készültek, s jelenleg a műterem minden talpalatnyi helyét elfoglalják darabjai. Szerencsére már csak néhány napig, aztán átszállítják őket a bronzöntőbe, hogy a júniusi ceglédi országos ünnepségen már az elkészült szoborról hullhasson le a lepel. Prukncr Pál 15. VÁC (I.) Nem vetettem még soha egybe, hogy melyik magyar város, milyen mértékben dolgozta fel helytörténetét, kultúrhistóriá- ját, irodalmi kapcsolatait, folklórját, anekdotakörét. De nagyjából felbecsülve, valószínűnek tartom, hogy — legalább viszonylagosan — a váciak szerkesztettek városuk köré legtarkább kaleidoszkópot. Aki Vác múltjában kalandozik, lépten-nyomon belebotlik a múzeumegyesület- és népkönyvtár-alapító Tragor Ignác nevébe. A komoly helytörténész és a tréfás Váci Náci tucatszám írt^ szerkesztett, segített világra Vácról szóló monográfiákat, anekdotikonokat, adomagyűjteményeket, antológiákat — ez a sokoldalú, művelt, munkabíró ember a múlt század végén s századunk elején az egész hajdani s korabeli Vácot megidézte. A történeti létének 900 éves fordulójához közeledő város — az 1075. évi garamszentbenedeki oklevélben említik először WAC CIVITAS-t — megvalósult és megvalósításra váró létesítményeinek számbavétele előtt nem lesz érdektelen, ha belepillantunk sorsának, A SEREG NYOMÁBAN A ceglédi Várkonyi István általános iskola Dózsa György úttörőcsapata is késéül névadója születése 500. évfordulójának megünneplésére. A gyerekek módszeresen gyűjtik a Dózsa Györgyre vonatkozó helytörténeti emlékeket, a Dózsa korára jellemző tárgyakat, és írásos feljegyzéseket. Felveszik a kapcsolatot az ország Dózsa nevét viselő úttörőcsapataival. A nyári vakációban nagy túrára készül a csapat. Dózsa seregeinek útvonalán kirándulást szerveznek Ceglédtől Túráig, a közbeeső községek úttörőcsapataival találkozókat rendeznek. Mammuícsont Viszonylag ritka jelenség a mam- mutcsont, de különösen ritka igazgatói irodában. Márpedig hosszú hetek óta mam- mutagyar és combcsont darabok láthatók a Felsőbabádi Állami Gazdaság igazgatójának hivatali szobájában. Első időkben azért, nehogy esetleg valaki illetéktelen elvigye, most már azonban azért, mert nem tudnak mit kezdeni vele. Hetek múlva megjelent Felsőbabádon a területileg illetékes ceglédi múzeum megbízottja. Tüzetesen megszemlélte a leletet, majd közölte, hogy múzeuma, de feltehetően más múzeum sem tart rá igényt. Ügy látszik, mammut- csontdömping van Magyarországon. Persze, az is meglehet, ha teljes csontváz vagy egész agyar lenne a lelet, akkor elvitte volna. Mi lesz most a felsőbabádi csontlelettel? Szobadísz marad? Szemétdombra kerül? Esetleg lisztté őrlik állati tápszerbe? — Talán az ősembernek sem volt annyi gondja, baja az eleven mammuttal, mint amennyit sok ezer év múltán a mai embernek okoz a csontja. Közlekedési Ohmann Béla domborműve. embereinek, mindennapjainak sajátosságaiba. Kötelszára lehetett Vácról érdekességeket, furcsaságokat meáélni. Még ha le is hánt- juk a lokálpatriotizmus túlzásait, tömérdek esemény és mozzanat közül szemelhetjük ki a legkülönösebbeket. Magát a város nevét a tudományos és szivárványos nyelvészkedés magyar, latin, német, szláv, ezen belül szlovák, cseh, lengyel eredetűnek tartja, de van teória, amely a Védákig viszi vissza, összekötik Szvatopluk fejedelem meghódolásával, I. István király pogány Vajk nevével, sőt a legenda kitalált egy Boldog Vác remetét is, aki égi segedelemmel támogatta Géza és I. László hadait Salamon király ellen. Minthogy Vác ősrégi püspöki város volt, nem hiányozhattak belőle a csodák sem, amiknek hírét szerzetesrendek, kalendáriumok és ponyvairatok bőven vitték szét az országba. És itt mindjárt helyet követel magú* nak a nevezetes Lőcsei Kalendárium méltó utóda, az 1780- ra először kiadott Vátzi Ó és Űj Kalendárium, e félszázadnál tovább megjelent köznépi olvasmány, s a működését 1770-ben kezdő Ambró Ferenc Ignác-téle váci nyomda, amelyet negyedszázad múlva Máramarosi Göttlieb Antal s később más mesterek sora vett át. A váci nyomda munkásságának két fő ága híres és hir- hedett. Váci sajtógépen nyomták Kármán József: Urániáját, Vácott jelentek meg Fanny hagyományai, Csokonai: Do- rottyá-jának első kiadása, Fa- ludi Ferenc, Virág Benedek és más költőink művei, s a legrégibb Énekes Gyűjtemények, de GŐttlieb Antal nyomdája az egész országgal, Pest- Budával versenyre kelve, többé-kevésbé silány ponyvairatok és daloskönyvek ezreivel is elárasztotta a betűre kapó népet. Hogy Vác régi ipari termékeinél maradjunk, említsük meg a kisváci asszonyok, molnárfeles'égek sütötte, meggypirosán dagadó, foszló belű, kerek váci cipót, a századunk elején alakult, s két évtized múlva csőd be jutott Kobrák-gyár az időben agyonreklámozott váci cipőjét, 'a debreceni és miskolci mesterekkel egyenrangú váci csizmadiákat, akik nemcsak lábbelikészítésben jeleskedtek, hanem gyermekeik neveltetésében is, hiszen a váci gimnázium XIX. századi anyakönyveit vizsgálva kiderül, hogy a váci fiúk háromnegyedrészének csizmadiamester volt az apja. Az ősfoglalkozások közül az angyalfejekkel, sellőlányckkal díszített orrú bárkák hajósai, a XV. században már céhet alkotó halászok, s ugyancsak a késő középkorban gyökerező ötvösmesterek, a szekeresek, a hintókészítők emelkednek még ki ennek a főváros mellett hajdanában legnagyobb Pest megyei ipari városnak csaknem 20 céhe közül. / No, meg a váci bortermelők — akiknek italát még a török is annyira kedvelte, hogy emlékmű Vácott Dollinger Erhardt felvétele. vallási tilalmát megkerülendő: magyar sorbetnek nevezte el. A váci borkereskedők szekerei egész Közép-Európát bekalandozták. Irodalmiunk főleg a váci püspökség borait emlegeti, á népdal meg így zengi dicséretét: — Bor, bor, bor — Be jó ez a váci bor: — Ha az asszony szí belőle, — Félre áll a kontya tőle... A nótával ellentétben a szájról szájra járó történetkék nem félreálló kontvú asszonyokról, hanem férfinemen lévő, emlékezetes váci borivókról szólanák, akik még az öblös torkú bácskaiakat is asztal alá itták... A váci bor mellé kívánkozik az ősidőikbe visszanyúló váci vásár, a váci révcsárda, amely a múlt században kapta a Pokol-csárda nevét, a váci hurka, amit bor- korcsolyának sütöttek és a váci fene, ami; annyit emlegettek italos és nem italos emberek. V Komolyra fordítva az emlékezést: a húsz váci csata közül a legtragikusabb az 1241. virágvasárnapi tatárdúlás, a legvégzetesebbek az 1500-as évek tőrök hódításai, a leg- dicsőibb a honvédhadak 1849. március 10-i győzelme a császáriakon, legemlékezetesebb Vác nádi-nyilas rémuralom alól való felszabadítása a Vörös Hadsereg által, 1944. március 8-án. . Irodalmunk, művészeti életünk számos jelesének útja indul Vácról, érinti Vácot, torkollik Vác- ba. A Pesttől Vácig futó első hazai gőzmozdonyú vasúton utazgatott rajongva 1846-ban, a megnyitás évében, az ifjú Petőfi Sándor, ezen vitte Vácott tartózkodó szülei látogatására feleségét 1847-ben, s ez lelkesítette a Vas-úton című költeményére, amelyben a vasutat a szabadság eszméjével társítva, beleépítette politikai és kulturális forradalmi koncepciójába. Kossuth Lajost különösképpen az őt a kiegyezés után képviselővé választó váciakhoz írt váci levele örökíti meg a várostörténetében. Ez az írás, amit a közlése miatt börtönben elpusztított Böszörményi László evangéliumszerű nyil,atkoz- ványnak nevez, amelynek villámszerű varázshatása alatt elbűvölten áll a magyar nemzet — döbbenetes előrelátással állapította meg, hogy az osztrák császárság intézménye nem fér össze Magyarország függetlenségével... Mä is épülnek Vác nemes hagyományai. A múlt év november 7-án. a felszabadító szovjet katonák véráldozatát megörökítő emlékoszlop üregében, ünnepélyesen helyezték el azt az urnát, amelyben, rögöket hoztak a távoli Omszk- ból, az 1919 nyarán kivégzett Ligeti Károly és sóik száz, a szovjet hatalomért vérét ontó magyar vöröskatona sírjáról. A világfelszabadításért vívott küzdelmek két egymástól térben messze fekvő pontján így testvériesült a harcosok és mártírok emléke, így csendült vissza a váci vasúttól ihletett Petőfi-sor: — Törjetek szét minden láncot...! Békés István ¥ í Pest me^i^el baranc^oiáóoh
