Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-21 / 93. szám
Pálinkdzás a vonatokon Hatalmas cigarettafüst, pálinkabűz, hangoskodás, ízetlen tréfálkozás, káromkodás... A bejárók közül ki ne ismerné a hajnali vonatok nyomasztó hangulatát, „romantikáját”? Ki ne ismerné azt a „bizonyos” kocsit, ahol az indítóállomástól Budapestig érve literszám fogy a pálinka? Pedig mindenkinek tudnia kellene: szigorúan tilos és tiltott az efféle zugitalozás. És ezzel, elsősorban a pálinkát méricskélőnek kellene tisztában lennie... i „Az igazság az, hogy már kora reggel ittasan jön be az üzembe sok ember, többségében a vidékről ingázók. A vonatról megmaradt pálinkából pedig tovább folyik az italozás, sokszor veszélyes gépek mellett. Nemegyszer emiatt történt baleset” — mondotta egyik budapesti nagyüzemünk munka- és balesetvédelmi felügyelője. í Mit lehetne ez ellen tenni? Elsődlegesen a kalauzoknak lenne a kötelességük az ilyen árusok fülöncsípése, feljelentése. Sajnos, a tapasztalat az, hogy többségük „szemet huny”, és elkerüli e kocsikat... így azután aranykorát éli jelenleg a vonatos pálinkázás. Éppen ezért, a néhány évvel ezelőtti kedvező tapasztalatok alapján gyakoribbá, szigorúbbá kellene tenni a rendőri ellenőrzést a hajnali vonatokon. Mindannyiunk érdekében! J. I. Cserebogár-invázió Soha nem látott méretű cserebogár-invázió tartja nap mint nap megszállva a mag- lódi és a gyömrői vasútállomást. A szigetperon esti fényeire százszámra-ezerszám- ra röpködnek a bogaraik, kellemetlenséget okozva az állomásokon tartózkodóknak, várótermekben várakozóknak. De a kellemetlenségből kijár a vonaton utazóknak is, mert a lehúzott ablakokon- át pállanátok alatt tucatszám száll- dosnak befelé a hívatlan látogatók. Persze, ez elsősorban a női utasok körében okoz nagy riadalmat. Ami ma még a tavasz csalhatatlan bizonysága —maholnap kellemetlen kártevővé változik. Készülhetünk az irtásukra. (-dó) NOHOB'VnttKZ A"p ESJ •;MEG1V El HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1972. ÁPRILIS 21., PÉNTEK Havonként ellenőrzik az utcai vili any égőket A hibákat soron kívül megszüntetik tudunk áramot adni, vagy körülbelül még egyszer ennyinek bővíteni. Ez persze nem sok, az igény ennek többszöröse. Az utóbbi időben kevesebb a közégőt rongálok száma. Inkább külterületeken fordul még itt-ott elő. Sajnos, továbbra is sok szigetelőnket (porcelán kagylókat) lőnek vagy dob-/ nak le, különösen a községeket összekötő határ menti utakon. Ezért a „felújítás” szinte mindennapos dolgunk. — Mi a kérése a lakossághoz? — Legyenek nagyobb türelemmel és megértéssel irántunk. A hibákat, különösen ha nem világít egy-egy utcai égő, s ha egy egész utcasorban nem gyulladnak ki a lámpák, azonnal jelezzék, mert ezt soron kívül megjavítjuk. És ne tűrjék felelőtlen emberek rongálását. Ács György Házhoz szállítják a bútort Megoldódott a raktározás gondja Nagy forgalmat bonyolított I le az első negyedévben a mo- nori járás egyetlen bútorüzlete Monoron. Amint Kiss Máriától, az üzlet vezetőjétől megtudtuk, a három hónap alatt egymillió 620 ezer forint értékű bútort adtak el a készletből. Különösen kedvelt Monoron és környékén a Bizánc-, a Bácska-lakó-szobabútor. Az előbbi 15, az utóbbi 19 és fél ezer forintba kerül. A Bács* ka-garnitúra 12 darabból áll, többek között virágállvány, ágyneműtartó tartozik a komplett szobabútorhoz. Van román sötét színű szobabútor és egyéb garnitúra is. A monori bútorüzletben ezenkívül kaphatók még szóló fotelek, heverők, szekrénysorok. Az utóbbiból különösen az Ámor a kedvelt. Bő tehát a választék az üzletben, sajnos, azért gondokkal is küzdenek. Kiállítási területük kicsi, két szobabútor-garnitúra alig fér el a helyiségben. Másutt a bútorüzlet a város vagy a község központjában van. Itt Monoron is jobb helye lenne a főtéren az üzletnek. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség. Megoldódott viszont a raktározás gondja. Eddig a község szélén lévő raktárhelyiségbe kellett a vevőket kikí- sém', hogy megtekintsék a kiválasztandó bútort. Most, a főtér mel'ett, a Deák Ferenc utcában, megfelelő raktárban tárolják a bútorokat. Ami a bútor szállítását illeti. általában délutánonként folyamatosan a Volán teher- taxijai végzik a bútor haza- szállítását. A délelőtt kiválasztott és megvásárolt bútort délután máris házhoz szállítják. Megtudtuk még, hogy csaknem valamennyi bútorfajta OTP-részletre is kapható Monoron. G. J. A külterületek Alsóiarkasti: 6 ház, 22 lakó. Felsőfarkasd: 63 ház, 216 lakó. Tetepuszta: 16 ház, 44 lakó. Harcvölgy: 16 ház, 68 lakó. Közös nevük hivatalosan: külterületek. Közigazgatásilag a Gombai Közös Községi Tanácshoz tartoznak. A tanácsok összevonása óta most első ízben kerülnek tanácsülés elé a külterületek gond- ; r.i. Alsó- és Felsőfarkasd, Tetepuszta, Harcvölgy és a Bé- nyéhez közeli Űjtanya sorsáról lesz szó. BÉBIK ■— Oáááá! Ez a telefonkagylóból hallatszott, a „legújabb” újszülött üdvözölte hangos sírással a szerkesztőséget, amikor hírek után érdeklődtünk a monori szülőotthonban dr. Lon- kay Lászlótól. Az „oáá” gazdája egy pilisi kislány volt, igaz, a szülők fiút szerettek volna, de a hangból ítélve ő sem lesz „gyönge nő”... A tavaszi hónapok „babadömpin- get” hoztak, április végén 14 gyerek került az újszülöttek hófehér rezidenciájába, a cse- csemőszobába. Nyolc lány: Walter Mária, Silmann Marianna Stella, Borús Julianna, Púpos Mária, Horváth Zsuzsa, Rövid Mária, Nagy Zita és Kovács Anita — hat fiú: Jakab László, Rádi Sándor, Morvái Zsolt, Fekete Imre, Mogyorósi Attila és Vince István. A kicsikre Berlinger János- né, Margitka nővér vigyáz, aki saját egyszem bébije mellett mindig egy egész babasereget mondhat magáénak. (k. zs.) m a #rv.- ü k * ■fs * mi; '• T .; VX-VV >'•>' h m i j s ■sr9 í ~ 1, Fekete a haja, kicsit korábban érkezett a kelleténél, de nagyon örülnek Somszegi Beátának, aki mára már kiköltözött a csecsemöszobából. Foto: Péterffy Részlet a beszámolóból. „A Gombához tartozó külterületeken többnyire szoba- konyhát régi épületek vannak. Építési engedélyt évek óta nem kértek. A külterületek távolsága a gombai központtól: Alsófarkmd 4 kilométer, Felsőfarkasd 5 kilométer, Tetepuszta 4 kilométer, Harcvölgy 2 kilométer. A Bénye újtanyaiak Bényére gyalog, földúton juthatnak el, de Mo- nori-erdővel kövesút és autó- buszjárat köti össze a települést. Közművesítés a külterületeken nincs, csupán Bénye Űjtanyán van villany”. — Ezek szerint az lenne az ésszerű, ha Bénye Űjtanya közigazgatásilag is Monori- erdőhöz, illetve Monorhoz tartozna ... — Igen — mondja Margita Miklósné vb-titkár —, ezt kérni fogjuk. A gyerekek Monori-erdőre járnak át iskolába, napközibe, óvodába, a felnőttek ott vásárolnak, hiszen jóval egyszerűbb buszra ülni, mint begyalogolni Bényére. Ha ez a külterületünk Monorhoz kerülne, egy súlyos teherrel kevesebb lenne a vál- lunkon. Igaz ugyan, hogy a Harcvölgy hamarosan eltűnik — idős1 emberek laknak ott, s egyre többen költöznek be a faluba —, de még mindig megmaradnak Farkasd és Tetepuszta égető gondjai. Far- kasdot felszámolni nem lehet, nem is akarjuk. Az emberek ragaszkodnak lakóhelyükhöz, a közeli állami gazdaságba járnak dolgozni. Megszokták, szeretik ezt a települést, annak ellenére, hogy nagyon mostohák az állapotok ... Az orvos és a védőnő rendszeresen látogatja ezt a települést, de télen rendkívül nehéz a helyzet, ugyanis a földúton sem gépkocsival, sem kerékpárral nem lehet közlekedni, vagy a mély sár, vagy a hó miatt”. — Űt kellene... — Lesz is, de ezt nem merjük elkiabálni. Vámos Géza országgyűlési képviselővel beszéltünk erről a gondról, az állami gazdaság is ígért segítséget. Ha ebben az ötéves tervben nem is kerül sor rá, a következőben mindenképpen meglesz. Most a villany bevezetése a legsürgősebb. Ha villany nincs — nincs semmi. Se rádió, se televízió, se háztartási gépek. Négyszázezer forintunk van a villanyra. A bevezetéshez hozzájárulnak az ott lakók, és munkával segít az állami gazdaság is. A gazdaság egyébként sokat tesz azért, hogy itt emberibbek legyenek a körülmények. ök adták azt a telepes tv-készü- léket is az iskolának, amit esténként az egész település együtt nézhet... Részlet a beszámolóból: „Farkasdon egyetlen üzlet van, a pilisi ÁFÉSZ kezelésében. Ez vegyes- és italbolt is egyben. Az áruellátás viszonylag kielégítő, alapvető élelmiszerek — liszt, cukor — mindig vannak, de nincs tej és tejtermék. Hűtőszekrényt — mivel nincs villany — nem lehet beállítani. A kenyér hétfőn, szerdán és pénteken, a nyitás idejére érkezik. Az üzlet 55—60 ezer forintot forgalmaz havonta.” — Ez nem is kevés. — Nem. És ehhez képest rettenetes körülmények között árusít a bolt. Nincsenek polcok, nincs raktárhelyiség, vasasztalok, rossz székek állnak a rozzant épületben. Ügy látszik, a pilisi ÁFÉSZ-től talán túlságosan is messze van, hogy törődjenek vele ... Ezen is változtatni kellene, minél előbb. A tanácsülés, amelyen majd ezekről a gondokról Is szó esik, megtárgyalja a lehetőségeket. Főleg Farkasdról lesz majd szó — ez a legnagyobb külterületi település, ahol a legtöbb a gond. Azért, hogy a külterületeken emberibbek legyenek a körülmények, a tanács már eddig is sokat tett, az iskolatatarozástól a ravatalozó építéséig. De sok mindenre szükség van még, s ha kevés is a pénz, az összefogás — a tanács, a lakók és az állami gazdaság közös munkája — sokat segíthet. (k. zs.) Szelíd motorosok? Részlet a beszámolóból: „Felsőfarkasdon egy tantermes iskola van, szolgálati lakással, de 1971 szeptembere óta pedagógushiány miatt, a felsőtagozatosok Gombára járnak, a központi iskolába. Az én ismerőseim korántsem szelídek. Vadul robognak keresztül-kasul a községek belterületein, élvezik a sebességet, a veszélyt.- Hogy ezzel nemcsak magukat hozzák veszélybe — ez nem érdekli őket. Vannak hasonlóan „szelíd” autósok is. Megfigyeltem, az a kedvenc szórakozásuk, hogy lehetőleg a járdához közel, vadul hajtanak a tócsákba. Kárörvendően nézik a szitkozódó járókelőt, akinek sáros lett a ruhája. Nemrég hallottunk egy esetet. Egy monori kismama tanácsadásra vitte picinyét A Petőfi utcán haladt, a kocsiban, hófehér paplan alatt, szép tiszta bébiruhában, békésen szunnyadt a baba. A Bokros-'éle zöldségbolt közelében elhaladt mellette egy száguldó személykocsi, és úgy összefröcskölte a kismamát, a babakocsit, a hófehér paplanhuzatot, hogy az asszonyka sírva és tanácstalanul állt meg a zöldségbolt előtt. Az asszonyok megvigasztalták, de' mindez mit sem segített. A kismamának vissza kellett fordulnia, hiszen nem magyarázhatta el mindenkinek, hogy egy lelketlen autós bánt el így velük. A „szelíd” kerékpárosak a veszélytelenebb réteghez tartoznak, de ők vannak a legtöbben, csengő, fék, világítás nélkül robognak a községek járdáin — mivel a kocsiút nem az ilyen finom járműnek való. Részegen kerékpározgat- nak, világítás nélkül a főúton, áthajtanak a vasúton és' sorolhatnám tovább. Megtehetik? Meg. Az ellenőrzés még mindig messze van a kívánttól, és különben is a felsorolt hibák egy része nem szabály- sértés. Csak emberi hiba. És ebbe — ugye — nincs joga beleszólni senkinek! Sz. A. MAI MŰSOR Mozik Monor: A lovakat lelövik, ugye? Nyáregyháza: Betyárkapitány. Pilis: Egy férfi, aki tetszik nekem. Vecsésen: Rettegett Iván. I—II. Három éve szerverték át az Elektromos Művek pesterzsébeti üzemegységének üllői ki- rendeltségét. Az átszervezés célja a lakosság igényeinek gyorsabb és jobb kielégítése volt. — Vajon bevált-e a gyakorlatban? — kérdezem Salgó Lászlót, a kirendeltség vezetőjét. — Föltétlenül. Jelenleg nyolc község tartozik hozzánk, ebből öt nagyközség: Vecsés, Gyömrő, Üllő, Maglód és Gyál, valamint egy összevont tanácsú község: Felsőpakony, és két kisközség: Ecser és Péteri. Dolgozóink száma húsz, ebben benne vannak az adminisztrátorok, a gépkocsivezetők, a raktárosok és a szerelők is. Kevesen vagyunk tehát, a feladatokat — ilyen nagy kiterjedésű községekben — csak korszerű technikával lehet megoldani. Ha éppen korszerűnek nem is mondhatom, de a régihez képest előrehaladottnak igen. Két gépkocsink van. Azelőtt egy sem volt. A kocsikba URH-készülékeket szereltünk. Így állandó kapcsolatban vagyunk a területen dolgozó emberekkel és az Elektromos Művekkel is. — Milyen gondjaik vannak? — A lakosság munkánkat azon keresztül értékeli, hogy mennyi idő alatt kapcsoljuk be a kért vezetéket, vagy éppen az órát. Sajnos, mindössze 12 szerelőnk van, a betanított munkásokkal együtt. Ezért havonta csak egyszer tudjuk a hozzánk tartozó községekben a közégőket megvizsgálni, a hibásakat kicserélni. Sűrűbben kellene, mondjuk, kéthetenként vagy hetenként, de ezt egyelőre nem tudjuk vállalni. Célunk természetesen ez, de hogy valóra váljék, az előfeltételeket kell előbb megteremteni. Az árammérőket viszont gyorsabban kötjük be, mint régebben, és főleg nem kell a lakosoknak mindenért Budapestre menniük, mint az átszervezés előtt. — Hol végeznek korszerűsítést, felújítást? — Rengeteg a régi állomások túlterhelése miatti üzemzavar, amiket csak a hálózat | és az állomások bővítésével lehet megszüntetni. Gyálon nemrég fejeztük be a korszerűsítést, jelenleg Vecsésen dolgozunk, itt voltak a legtűrhetetlenebb állapotok. A meglevő 14 elavult faoszlopos állomás helyett 22 korszerűbb, két-há- rom törzsű vasoszlopos transzformátorállomást állítunk fel. | Ez azt jelenti, hogy minden igényt ki tudunk elégíteni. Később Üllőn folytatjuk a már régebben itt-ott elkezdett korszerűsítést. A körzetünkhöz tartozó községek energiáját évenként 6— 700 kilowatt árammal tudjuk növelni. Így 140 új lakásnak . I Jámbor Ottó járási elnökhelyettes vezetésével közművelődési bizottságot választottak, amely megtartotta első megbeszélését. Napirenden a Dózsa- évforduló járási megünneplése szerepelt. Az ünnepségsorozat összeállításakor figyelembe vették a járási hivatal művelődésügyi osztálya, a járási könyvtár, a járási KISZ-bizottság, valamint az úttörőelnökség és a megjelent bizottsági tagok javaslatait, melyek alapján a következő járási programot állították össze. A monori járás kiemelt- ünnepségét Gyomron tartják július 2-án. Ekkor kerül sor a Dózsa-szo- bor avatására egy egész napos program keretében a gyömrői kulturális napok befejezéseként, mely eseménysorozatot a Rákóczi-hagyomány ébrentartása mellett, ebben az esztendőben részben a Dózsa- évforduló jegyében rendezik. Négy vándorkiállítás készül a járásban a Monor, Pilis, Vecsés és Gyömrő művelődési házai köré vont körzetek számára. A kiállítások anyagát az Országos Levéltár oklevélanyagának fel- használásával, az erről készült reprodukciók alapján, a négy község művelődési intézménye készíti el. Az alapanyagul szolgáló oklevél reprodukciókat a közművelődési bizottság már meg is rendelte az Országos Levéltárnál. A községek könyvtárainak anyagát felhasználva, mindenütt rendeznek könyvkiállításokat. A járási KISZ-bizottság emléktúrát rendez azon az útvonalon, hol feltételezhetően Dózsa serege a monori járásban átvonult. Minden ezzel kapcsolatos társadalmi észrevételt, adatot, ötletet szívesen fogadnak a bizottságon és a Hazafias Népfront járási bizottságán is. Az iskolai megemlékezéseken túl, minden Dózsa nevét viselő úttörőcsapat külön emlékünnepséget rendez az iskolában. A kiállítások, amennyiben az anyag időben érkezik, még a tanév befejezése előtt elkészülnek és eljutnak a járás minden községébe. A járási bizottság kéri a lakosságot, kísérjék figyelemmel az évfordulóval kapcsolatos jelzéseket, és vegyenek részt az évforduló alkalmából rendezett ünnepségeken. Furugiyás Géza Mint arról korábban a Hazafias Népfront járási szerveinek megválasztása során már hírt adtunk, bővült a népfront társadalmi bizottságainak köre. Dózsa-ünnepségek Megtartotta első ülését a Hazafias Népfront járási közművelődési bizottsága
