Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-20 / 92. szám
rtíí MCM’II 1972. ÁPRILIS 20., CSÜTÖRTÖK K0íirUm A DUNAKANYAR - KÜLFÖLDI SZEMMEL Jövőre: egyéni utazásra Majdnem egy hetet töltött hazánkban a Nemzetközi Szálloda Szövetség ifjúsági szekciója, húsz ország több mint nyolcvan küldöttje, aktív és leendő szállodatulajdonosok, alkalmazottak. A tanácskozásokat országjáró körútakkal tarkították. Két napot töltöttek a Balaton mentén, egyet a Dunakanyarban. „Csalódások” Először Szentendrén állt meg nyolcvan utasával, tolmácsokkal és kísérőkkel a két nagy piros panorámabusz. Belgák, olaszok, franciák, görögök, angolok és írek, ny ugatás keletnémetek, bolgárok, csehek és osztrákok, svájciak egyforma elragadtatással sóhajtottak a Templom-dombról eléjük táruló panoráma láttán. Járták az apró utcákat, megálltak a kirakatok előtt, sokan még a boltokba is betértek. Kritikai megjegyzések is elhangzottak: miért nem tartják jobban karban csodálatos kincseiket, az apró udvarokat? A szerb egyházi múzeum elhelyezése, tárgyai nagy érdeklődést váltottak ki. A tolmácsok nem győzték fordítani a kérdéseket az állam és az egyház kapcsolatáról, Mint mondták, erről a témáról eléggé negatív elképzeléseik vannak. Most viszont meglepődtek. Ez utóbbi vallomás szinte állandó motívuma volt a napnak. A tahi borospincében, ahol a hordók tetejére terített íalapocskákról falatozták jóízűen a kolbászt, szalonnát, arról beszélgettek, hogy ez az út kétszeres „csalódást” jelent. Nem találkoztak pitykés men- téjű legényekkel, ellenben csodálatos világvárost, nyílt szívű és szavú, kulturált embereket ismertek meg, számos követésre méltó példát találtak. Legtöbbjük most járt először nemcsak hazánkban, hanem szocialista országban is. Mátyás-diszkosz Pomázon át vitt az út Dobogókőre. Sajnos, az idő itt sem kedvezett. Köd takarta a gyöAZ OGV HEURÉKA GUMIGYÁR (Vác) FELVÉTELRE KERES — portást, salakozót, nőket betanított munkára, — vezető beosztású dolgozó mellé nagy gyakorlattal rendelkező gép- és gyorsirónőt, — tervelőadót, kalkulátort és általános adminisztrátort közgazdasági technikumi végzettséggel. Jelentkezés: a munkaügyi osztályon. nyörű kilátást. A vendégek csoportokba verődve ismerkedtek a fennsíkkal. Beszélgetés közben elmondták, hogy a szekció kétévenként ülésezik, legutóbb Dublinben. Ott kapták a magyar meghívást, ennek tettek most eleget. Amint az egyik olasz fiatalasszony elmondta, ezért az útért nem sajnálja a dollárokat. Pilismarót, Dömös, Esztergom következett, majd Viseg- rád, az apajkúti vadászház, ahol a helyi specialitással, a Mátyás-diszkosszal ismerkedtek. A kitűnő ételek, a remek piros bor hatását a zápor sem rontotta. Buzgón tanulták a magyar dalokat. Szakemberképzés Nemcsak nótával és fokossal megrakottan indultak vissza Európa minden tájára. Heinz D. Ostwinkel még a Lippstadt- ból származó szállodája látképét is ideadta. 1721-től családi vállalkozás. Valamennyiüknek meglepetés volt — sok más mellett —, hogy milyen nagy gondot fordítanak nálunk a szakemberképzésre, a vendéglátó-iskolák tananyagára. Módjukban volt megismerkedni a magyar konyha ízletes fogásaival, ezek egy részét eredeti recept szerint hasznosítani fogják. Sok jó barátot szereztünk. Este a Hotel Silvanusban tartott búcsúvacsorán egymás után bejelentették, máris jelentkeznek jövőre egyéni utazásra. Ez a hét csak nyitány volt, kóstoló, amit az alapos megismerésnek kell követnie. k. m, Nyugdíjasklub alakult Pomázon Mintegy százötvenen jelentek meg szerdán délután Pomázon a művélődési házban a nyugdíjasok klubjának ünnepélyes alakuló összejövetelén. Boros István községi tanácselnök méltatta az esemény jelentőségét. Elmondotta, hogy a tízezer lakosú községben ki- lencszáz nyugdíjas él. Mindennapi életük, anyagi és szociális körülményeik, kulturális igényeik foglalkoztatják a község tanácsi és tömegszervezeti vezetőit, ismerik a nyugdíjasok gondjait. Tudják, hogy sokuknak hiányzik a gyárban megszokott közösség. Ezt akarták most pótolni, amikor arra törekedtek a népfront, a Vöröskereszt, a művelődési ház és a szakmaközi bizottság segítségével, hogy klubot hozzanak létre az idős embereknek. A nyugdíjasok klubja a művelődési házban fog működni. Különböző társasjátékokkal szórakozhatnak. HETI FILMJEGYZET Volt egyszer egy család GÖDÖLLŐI GOND Tánc a BMKO körül Gödöllő városának naponta 1800—2000 köbméter tisztítandó szennyvize van, a működő berendezés azonban csak ezer köbméternyit tud „elemészteni”. Ezért a használaton kívüli halastóba, onnan a Rákos-patakba, s végül a Dunába a megszabottnál szennye- zettebb vizet enged Gödöllő. Építeni kellene tehát egy új, nagy kapacitású berendezést, gondolva természetesen a jövőre is, hiszen 1973-ban már 3500 köbméter, 1975-re pedig már 5000 köbméter szennyvíz tisztítása a követelmény. Kapóra jött a találmány A fentieket persze a város vezetői is tudják, s már 1968- ban megszületett a döntés: tisztító berendezést kell létesíteni. A kivitelező a Péceli Víz- és Csatornamű Társulás lett, amely hamarosan megépítette a napi ezer köbméter szennyvíz tisztítására alkalmas derítőrendszert. Jelenleg is csak ez üzemel, mivel a másik hasonló építményt — mert kettőt terveztek — a pé- celiek nem készítették el, kijelentve, kár lenne megcsinálni, mert az korszerűtlen. AZ ERDÉSZET FAGYÁRTMÁNYÜZEMÉBEN VERŐCÉN KÖTEGELT FAIPARI HULLADÉK 20 százalékos árengedménnyel KAPHATÓ Gépkocsirakomány esetén házhoz szállítást is vállalunk. ÁLLAMI ÉS SZÖVETKEZETI VÁLLALATOK! A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI nyersanyaghasznosító VALLALAT HASZNÁLT GÖNGYÖLEGET VÁSÁROL felújítás céljából, Budapesten, valamint Pest, Bács-Kiskun és Nógrád megyében. Felvásárol minden, felújítás után használható göngyölegként forgalmazható FÉMGÖNGYÖLEGEKET, VAS- ÉS BÁDOGHORDÓT, VASDOBOT, VASTARTÁLYT A kiselejtezett, használaton kívül helyezett göngyölegek felvásárlásával a vállalat kereskedelmi kirendeltsége foglalkozik. Címe: Budapest XIII., Kresz Géza u. 45. ügyintéző: Pécsi Ferenc. Telefon: 209—895. 1970. június 29-én a városi tanács megbízta a megyei beruházási vállalatot, hogy terveztessen egy napi 3000 köbméter szennyvíz tisztítására alkalmas derítőrendszert. Ebben az ügyben több lépés nem is történt, még legfeljebb annyit tudhatunk meg, hogy az építésnek nagyon sürgősen meg kellett volna kezdődnie. A szennyvíz persze ilyen dolgokra nincs tekintettel, továbbra is tisztítatlanul foly- dogált a Dunába; akkor, amikor a környezetvédelmi utasítás szerint a szennyvizet csak 98—99 százalékos tisztasággal szabad a természetes folyóvizekbe engedni. A megoldás tehát sürgető lett, s kapóra jött két debreceni mérnök találmánya, az úgynevezett biológiai-mechanikai-kombinált-oxidációs (BMKO) rendszerű szennyvíz- tisztító. 1971 májusában a városi tanács felkérte a Találmányi Hivatalt, tájékoztassa őt a BMKO alkalmazhatóságáról. Ez egy személyes találkozás alkalmával megtörtént. Később a tanács a Kö- VÍZIG vízellátási és csatornázási osztályától megkérte a szennyvíztisztítóval kapcsolatos műszaki-minőségi mutatókat. A KÖVÍZIG ezeket jegyzőkönyvben ismertette, megjegyezve, hogy ők a BMKO-t nem ismerik. Húszmillióval olcsóbb A tanács még ugyancsak májusban levelet küldött a Találmányi Hivatalnak, hogy a BMKO-rendszer tervezésére és kivitelezésére készítsenek szerződéstervezetet. Érthető a városi tanács buzgalma, hiszen a szennyvízkezelés nehézségei tulajdonképpen még ennyi halasztást sem tűrtek volna. A fenti kérésre viszont csak szeptemberben érkezett válasz, amelyben a Vegyigép Tervező és Fővállalkozó Vállalat (CHEMITAS) leszögezi, hogy — a BMKO-rend- szerű tisztítómű kizárólagos jogú kivitelezője és forgalmazója. Ekkor újabb fordulat következett, melyet némileg a városi tanács — egyébként nagyon is érthető — vissza- rettenése jellemez. Ök alapos munkát szerettek volna, tanulva a péceli esetből. Ezért még tavaly szeptemberben írtak a beruházási vállalatnak, hogy a Mélyépítő és Tervező Vállalatnál rendeljenek egy — 190 ezer forintba kerülő — tanulmánytervet, amelyben mind a hagyományos, mind az új BMKO- rendszer előnyeit és hátrányait is felfedik. Később ugyanezzel a vállalattal kötöttek egy 900 ezer forintos kaoacitásszerződést. Természetesen ennek csak akkor lesz előnye, ha a tanulmánv- terv alapián a Mélvéoítő és Tervező Vállalat által készítendő hagyományos víztisztító rendszert rendeli meg a tanács. A kockázatot azonban vállalni kellett. Itt az amúgy is bonyolult cselekménybe újabb szál fonódik. Gödöllő ugyanis jelenleg még nem fizet szennyvízbírságot. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, mint első fokú vízügyi hatóság megszabta, hogy csak akkor tűri tovább ezt az állapotot, ha a tervezés ez év március 31-ig, a kivitelezés pedig 1973. december 31-ig elkészül. Tény, hogy a BMKO-rendszer eddig még nem ismert, működéséről azonban már vannak tapasztalatok. Ügylátszik, még nem elég meggyőzőek, hiszen a mellette vagy ellene szóló döntés késik. Tény viszont, hogy csak 7 millió forintba kerül, mert minimális mennyiségű építőanyag felhasználása szükséges elkészítéséhez. A hagyományos rendszer kereken 20 millió forinttal drágább! Mikor? Az ügy jelenleg itt tart. Most pedig idézek Praznovszky Istvánnak, a BMKO egyik tervezőjének és feltalálójának leveléből: „Ez év februárjában a gödöllői tanács küldöttsége a helyszínen tekinthette meg az üzemelő hajdú- böszörményi tisztítótelepet, s ez alkalommal élőszóban is választ kaphattak kérdéseikre. Pótlólag írásban megküldtük a Pest megyei Beruházási Vállalatnak a megszemlélt berendezés építési, szerelési költségvetését, valamint a tisztítás előzetes vizsgálati eredményeit. Az első vizsgálatok eredménye a vártnál is kedvezőbb és teljesen kielégíti a jelenleg érvényes hatósági követelményeket, de az eredmények tartósságát csak a huzamosabb üzem tudja igazolni.” A Vegyigép Tervező és Fő- vállalkozó Vállalat egyébként bármikor szerződik a BMKO elkészítésére. Érdeklődéssel várjuk, mindezek után milyen módon és mikor oldódik meg a gödöllői gond, mert a tisztázatlan kérdések miatt a szennyvíz fele máig — tisztítatlan. Fehér Béla Szigetmonostor a televízióban. Tanácsok a serdülőknek címmel hangzott el a közelmúltban beszélgetés a nevelők és a gyermekek között Szigetmonostoron, az általános iskolában. A beszélgetést filmre vette a televízió, és az Iskolatelevízió műsorában május 6-án és 13-án sugározza. Irodalmi estet rendeznek április 27-én Albertir- sán, a könyvtárban. Nagy Attila színművész ad önálló műsort. Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán, a Volt egyszer egy család főszereplői. Sokféle nyomot hagyhat a társadalom legkisebb egységén, a családon a történelem. Egyetlen kis közösség sorsában is sűrűsödhetnek mindazok a konfliktusok és ellentmondások, amelyek egy adott korra jellemzőek. A világirodalom nagy családregényei erre a felismerésre és lehetőségre építenek. Persze, az írói módszer sokféle lehet, akárcsak a stílus. Súlyos, tragikus hangvételtől a szatirikus-gúnyos fintorig számos megoldás lehetséges. Goda Gábor kisregénye, a Volt egyszer egy család az utóbbi válfajt képviselte. Egy meglehetősen zűrzavaros életvitelű, haladó értelmiségi család életének egy szakaszát írta meg benne, nagy történelmi események időszakára — a Tanácsköztársaság körüli hónapokra — koncentrálva. Ebből a kisepikából írt és rendezett most filmet Révész György. Szándékai világosak voltak: e család tagjainak sorsában, a velük történő események tükrében kívánta megmutatni a Tanácsköztársaság eseményeinek visszfényét. S mivel ez a bohókás-felületes, ám mindenre érzékenyen reagáló família maga is kissé el- rajzoltan látja a körülötte zajló világot, Révész ilyen, néha groteszk, néha tragikomikus, néha már a burleszk határát súroló stílusban akarta elkészíteni a filmet. A szándéknak sajnos, alatta maradt a megvalósítás. A Volt egyszer egy család sokkal inkább a régi amerikai filmbur- leszkek zsúfolt cselekményéhez hasonlóan „eseménydús” alkotás lett, mintsem egy korszak, s benne egy érdekes család lebilincselő rajza. Ebben nem csupán a film túlságosan, is bonyolult meséje a ludas (ez a nehezen követhető, mozaikra hulló eseménysor sem segíti elő az írói és rendezői elképzelések megfelelő kibontását), hanem hibáztatható — s talán elsősorban! — az a figura-építkezés is, amely a szereplőket egy-egy stereotip 'alak jól ismert vonásaival ruházza fel anélkül, hogy megadná nekik az egyénítés mélyebb lehetőségeit. így aztán sokkal kevésbé a film hőseit, a kisregényben még élő és plasztikus figurákat látjuk a vásznon, mintsem inkább X. vagy Y. színművészt vagy színművész- nőt. Mindez éppúgy felróható a forgatókönyvírón'ak mint a rendezőnek — azaz Révész Györgynek. A film szervi fogyatékosságain néhány kitűnően megoldott jelenete sem segít (a főtéri ünnepség komikus kéosorai, a két kisgyerek, Gabi és Zsuzsi néhány epizódja), sőt. inkább fokozza a hiányérzetünket,, mert ezekből világossá válik: a Volt egyszer eav család sokkal jobb, egységesebb, következetesebb 'alkotássá is sikeredhetett volna. Haláltánc A képrombolás nem mindig kellemes feladat, de néha elkerülhetetlen. Ha erről a színes angol filmről beszélünk, alighanem ezt kell tennünk. August Strindberg, a múlt század végének jeles drámaírója a maga korában nagyon is létező és élő konfliktust írt meg legjobb művének tartott drámájában, a Haláltáncban. Végletes szituációba helyezett hősei, egy sziget öreg erődjébe zárva egymást emésztik, gyötrik módszeresen és mesterien. Edgar és Alice sorsa a legszélsőségesebben példázza, mivé fajulhat egy rossz házasság, az emberség milyen pokoli meg- csúfoltatásává aljasulhat a legnemesebb emberi kapcsolat is. Hetven-nyolcvan évvel ezelőtt ez a fajta mondanivaló és ez a stílus a robbanás erejével hatott. Ma már azonban lejárt fölötte az idő. Talán nem is annyira a konfliktus, mint inkább a kifejezési eszközök fölött. Hiszen gondoljunk csak a nemrég látott Edward Albee- film, a Nem félünk a farkastól házaspárjára: ők legalább olyan módszeresen gyötrik egymást, mint Edgar kapitány és a felesége, Alice. Csakhogy Albee már a modern lélektan eszközeivel, modern hősökkel a mában élő konfliktusok alapján végez elrettentő élveboncolást. Strindbergben ma már túl sok a fellengzősség, a pate- tikus hang, s túlságosan el- nyújtottan adja elő mondanivalóját. Színpadon is nehéz elviselni ezt a légkört és stílust, filmen még nehezebb. S hiába játssza Edgar szerepét a maga rendkívül magas színészi szintjén Lawrence Olivier, az angol Nemzeti Színháznak ez a szinte egy az egyben filmre vitt előadása a filmvásznon hosz- szadalmas, helyenként unalmas, érdektelen és idegen. Ami mégis nagy élmény a filmben, az Olivier játéka, figura-felépítésének bámulatos következetessége, színészi eszközeinek gazdagsága, arcjátékának, mozgásának, beszédjének tökéletes egysége, egyszóval: egy nagy színész pompás alakítása. Méltó társa ebben a bravúrban Geraldine McEwan, Alice alakítója. David Giles rendező lényegében nem tett mást, mint hogy precízen lekamerázta a színpadi produkciót, sok totállal és viszonylag kevés közelivel, noha Olivier és Geraldine McEwan mimikája, apró, de jellemző gesztusai nagyon is kikövetelték volna a „fil- mibb” képkivágásokat. Valaki az ajtó mögött Lélektani krimi — ezzel a címkével jelölhetnénk Nicolas Gessner rendező színes francia —olasz filmjét. Ennél többet aztán nem is nagyon tudnánk róla mondani. Alapötlete a dr. Hyde—Mr. Jekyll, avagy Ördög az emberben óta nem új, s legfeljebb a környezet mai, meg a jobb sorsa érdemes két kitűnő főszereplő színész: Anthony Perkins és Charles | Bronson. A film iskolapéldája a vulgáris pszichológiai fogásokra építő, mesterkélt cselek- ményű krimiknek — s szinte ikertestvére a néhány hete bemutatott Sátáni ötletnek — ám annak legalább volt valami cselekménye. A Valaki az ajtó mögött ezzel nem dicsekedhet ... Takács István l i
