Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
1972. ÁPRILIS 19., SZERDA ""K/Cirlap 3 Hogyan dolgoznak a szakmaközi bizottságok? Napirenden: A törvényesség Ülést tartott tegnap dr. Zalka Károly elnökletével a Pest megyei Tanács jogi és igazgatási bizottsága. Meghallgatták dr. Bozóki István megyei főügyész tájékoztatóját a megye törvényességi helyzetéről. Ezt követően a bizottság tagjai észrevételeket tettek, és javaslataikkal egészítették ki a tájékoztatót, majd felhatalmazták a bizottság elnökét, hogy a vitában elhangzottakat a Pest megyei Tanács legközelebbi ülésén ismertesse. Megkezdődött a KGST belkereskedelmi munkacsoportjának ülése A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK, a román és a szovjet kereskedelmi minisztérium képviselőinek részvételével kedden délelőtt a Budapest szállóban megkezdődött a KGST belkereskedelmi miniszteri értekezlet közgazdasági munkacsoportjának negyedik ülése. A tanácskozást dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese, a munkacsoport elnöke nyitotta meg. (A DCM-nek csak a nevében szerepel a mészmü, Vácott még nagyon kevés meszet égettek. A mész- mü felépítését 1959. december 29-én a Gazdasági Bizottság határozata írta elő, e programban gene- rátorgáz-tüzelésű aknakemencéket terveztek. A cementgyár eldöntött olajtüzelése viszont megkövetelte, hogy a mészmű is ezzel a tüzelőanyaggal dolgozzon. Az új elképzeléseket 1962 júniusára az IPARTERV öntötte formába, s a beruházási költségeket 113 millió 805 ezer forintban kalkulálták.) Gáztüzeléssel Koltai Imre íőmérnök a mészműről: — Egy évet késett a beruházás, csak 1968 nyarán készült el a mű. A próbaüzem azonban sem minőségi, sem mennyiségi elvárásainkat nem elégítette ki. Ügy találtuk, hogy az olajtüzelésen bukott meg minden, ezért később szabadalmi pert is kezdeményeztünk. Ez az érem egyik oldala, a másik: a kőbánya a cementgyár alapanyagigényét is alig tudta biztosítani, s cementre nagyobb szükség volt, mint égetett mészre. A fizikai létszám pedig fokozatosan csökkent. Ezért a mészmű állt. 1971 nyarán újra befűtöttük a kemencéket, ekkor 7000 tonna meszet égettünk. De még az egy kemence termelésére sem volt piac. Újra leálltunk a művel. Aztán hozzáfogtunk a gáztüzelésre való átalakításhoz, reméljük, hogy így első osztályú égetett meszet adhatunk az építőiparnak. — Igaz, a piaci problémák ma is léteznek, sőt talán még súlyosabbak. De hát kétszáz- milliós beruházás áll, ősrégi kemencékben meg dolgoznak. Ez politikai kérdés! Egyébként a vállalat vezetői biztosították, hogy idén a DCM- nek lesz megrendelése. (A 126 ezer tonna évi kapacitású hat aknake- mencés mészmű üzembe A SZAKSZERVEZETEK megyei tanácsai a szakszervezeti mozgalom középszervej, s mint ilyenek, ellenőrzik és meghatározott kérdésekben irányítják a megyei szakszervezeti mozgalmakat, felelnek azok egész tevékenységéért. A SZOT és a központi vezetőségek határozatainak végrehajtásában összehangolják a megyékben működő szakszervezeti középszervek és alapszervezetek tevékenységét. A magyar szakszervezetek alapszabálya kimondja, hogy a városok és a községek szervezett dolgozóinak területi összefogására, az üzemen kívüli szakszervezeti munka hatékonyabbá tételére, a problémák helyben történő és gyorsabb intézésére szakmaközi bizottságok alakíthatók. Ezek a szakmaközi bizottságok a szak- szervezetek megyei tanácsai irányításával, ellenőrzésével működnek. Az 1971. február 10-én hatályba lépett új tanácstörvény is a mozgalom szakmaközi tevékenységének fejlesztésére serkent. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa mindezekből kiindulva felmérte a megyében működő szakmaközi bizottságok tevékenységét, s az elemzés alapján megjelölte azok főbb tennivalóit. Az elemzésnél a társadalmi elvárásokból, igényekből indultunk ki. REÄLIS IGÉNY, hogy vegyenek részt a szocializmus teljes felépítésére mozgósító munkában, erősítsék a munhelyezésél 1966, illetve 1968. július 4-ében jelölték meg. Ez az engedély kétszer is módosult, mivel a tüzelőberendezések importját nem rendezték. Végül a hazai exportérdekekre tekintettel miniszterhelyettesi megállapodás született a Perédi-féle magyar olajtüzelő-berendezé- sek alkalmazásáról. Csakhogy így nagyobb kéményre volt szükség, nőtt a teljesítmény: az új program 1967. július 31-én készült el. a beruházási költségek 158 millió 690 ezer forintra emelkedtek.) Csak másodosztályú Csővári Ervin jogtanácsosa szabadalmi perről: — A KGM és az ÉVM miniszterhelyettesei megegyeztek: azért, hogy exportképes mészégető berendezést mutathassunk be, a DCM építse be a kemencékbe a Perédi- féle, 1960-ban szabadalmazott égőket. 1969-ben a próbaüzemeléskor a kemence hozta a minőséget, de elmaradt a mennyiségi követelményektől. 1971-ben már a kívánt mennyiséget termelhettük, de az égetett mész csak másod- osztályú volt. — Per kezdődött a fővállalkozó, a KGM Gépexport Vállalat és dr. Perédi között. A feltaláló arra hivatkozott, hogy égői jól működnek külföldön, az itthoni kudarc a DCM nemtörődöm üzemeltetésének következménye, s a gyár nem tett meg mindent, hogy a berendezéseket kipróbálja. A Fővárosi Bíróság 1970-ben 300 ezer forint szabadalmi díjat ítélt meg Peré- dinek. Mi meg hozzáláttunk, hogy gázégőkre cseréljük ki az olajégőket... (1968. január elsejével a beruházás vállalati hatáskörbe került. 1968 áprilisában a cementipar vezér- igazgatója jóváhagyta az átdolgozott programot, de előrehozta az üzembe helyezés időpontját 1969 januárra. A fejlesztési költ- j ségek összegét 175 millió I 663 ezer forintban rögzí-I kásosztály vezető szerepét. Fokozzák tevékenységüket a sajátos szakszervezeti feladatok végzésében, a dolgozók között végzendő szervező, felvilágosító politikai nevelőmunkában, az élet- és munkakörülmények javításában. A gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása része a szakmaközi bizottságok munkájának is. Feladatuk, hogy a helyi párt-, tanácsi, társadalmi és tömegszervezétekkel együttműködve részt vegyenek a községfejlesztésben, a helyi politika kialakításában, a közvélemény formálásában, a lakosság kulturális és szociális igényeinek kielégítésében. A községekben, városokban, egyszóval: a lakóhelyeken végzett szakszervezeti munka folytatása és kiegészítője az üzemekben végzett szakszervezeti munkának, s egyben elősegíti a szakszervezeti demokrácia fejlődését, a munkás-paraszt szövetség megerősítését is. Az új tanácstörvény szellemében a döntési jogkörök jelentős része a helyi tanácsok hatáskörébe került. Megyei szinten az együttműködés kérdése tisztázott, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa közös tevékenységét együttműködési tervben rögzítette. A tanácsok működési szabályzata szerint a helyi tanácsok a szakmaközi bizottságokkal kötnek ilyen megállapodást. tették. A műszaki átadásátvételi eljárást 1970 elején lehetett befejezni, anélkül, hogy a garantáH teljesítményt igazolták volna.) % kemencében Ecsödi András műszaki tanácsadó és Kapos Mihály beruházási osztályvezető társaságában megnéztem a mész- művet, ahol március közepén nagy esemény volt: egy kemencében fellobbant a gázláng. — Idén 50 ezer tonna meszet kell égetni. A kőbánya bírja majd ezt a tempót? — Valószínű, hogy rendkívüli nehézségek árán, ha egyáltalán sikerül. Ugyanis a mészmű nagyobb kalciumkarbonát tartalmú alapanyagot igényel, mint a cementsor. A mészkő peddig eddig sem volt kifogástalan. — A cement gyártásához sincs meg az elegendő munkás. Ki dolgozik majd a mész- műben? — Egy kemence kezelőszemélyzete összegyűlt, ha őket sem foglalkoztatjuk, sosem lesz munkaerőnk. — Miért égetnek meszet, ha nincs rá piaci igény? — A mészmű csaknem 200 millió forintot evett meg, 20 millió forint az amortizáció, másfél millió csak a falazat. Nem kophat, rozsdásodhat itt elhagyatottan. — Legalább olcsóbb, lesz az itt égetett mész, mint az öreg kemencékből kikerülő? — Nem, drágább. Viszont a korszerűtlen kemencéknél az emberek trógerolnak, a munka megkönnyítése is sokat jelent. Az a fontos, hogy ne másodosztályú égetett mész jöjjön ki a kemencékből, mert az ráfizetéses, s a kutya sem veszi meg. (1970 áprilisában a Cement- és Mészművek vezérigazgatósága az üzembe helyezési határidőt 1970. április 30-ra, a fejlesztési költségeket 197 millió 350 ezer forintra módosította, miután a kritikussá vált munkaerőhelyzet miatt a dolgozókat a IV-es cementkemencékhez irányították át és a köeilátási nehézségek fokozódtak, a nészmű termelésével leálltak és megkezdték a gáztüzelésre való átalakítást.) Fóti Péter (Folytatjuk) j PEST MEGYÉBEN a szakmaközi tevékenységnek gazdag múltja van. Tény azonban, hogy ha a szakmaközi bizottságok a jelen igényeinek eleget akarnak tenni, javítani kell a választott tisztségviselők felkészültségét, a követelményekhez kell igazítani a bizottságok munkastílusát. Pest megyében Százhalombatta kivételével valamennyi városban, a 48 nagyközségből 37-ben, a 103 községből 27-ben működik szakmaközi bizottság, Százhalombattán jelenleg szervezik. Megállapítható, hogy a szakmaközi bizottságok egyre inkább politikai tényezővé válnak, a párt- és állami szervek számítanak segítségükre. Joggal, ezt bizonyítja az elmúlt időszak: részt vettek és kiemelkedő eredményeket értek el például a képviselői és tanácstagi választások szervezésében, lebonyolításában, a szervezett munkások mozgósításában. A községfejlesztésben együttműködnek a Hazafias Népfront bizottságaival. Részt vállalnak utak, járdák építésében, ivóvíztársulások létrehozásában, társadalmi akciók szervezésében. Kiemelkedő, jó munkát végeztek ezen a téren a nagykátai, a ceglédberceli és a szigetújfalusi bizottságok. EREDMÉNYESEN segítenek a szakmaközi bizottságok az egészségügyi hálózat fejlesztésében, szorgalmazzák a lakosság megfelelő áruellátását, több száz aktivista a kereskedelem társadalmi ellenőrzésében tevékenykedik. A bizottságok feladata segíteni a bejáró dolgozók gondjain, s feladata a községekben, városokban élő nyugdíjasok összefogása is. Szorgalmazzák és segítik az öregek napközi otthonainak létrehozását, gyakran eljárnak a törzsvállalatnál a nyugdíjasok segélyezési ügyeiben. Sokat fejlődött a bizottságok sport- és kulturális tevékenysége is, s részt vállalnak a tömegpölitikai oktatásban. Az 1971—72-es évben például 23 szakmaközi akadémiát szerveztek. Segítik a néphagyományok felkutatását, a nemzetiségi kultúra ápolását. E téren különösen jelentős eredményeket értek el Kemencén, Nagykátán, Tápiószecsőn és Ceglédbercelen. Egy rendkívül hasznos kezdeményezés nyer egyre inkább teret: a szakmaközi bizottságok kapcsolatot alakítanak ki egyes budapesti üzemekkel, együttműködnek azokkal. Az eredmény? Az üzemek vezetői közelebb kerülnek bejáró dolgozóik lakóhelyi gondjaihoz, problémáihoz. A TERÜLETPOLITIKAI munka a szakszervezeti mozgalom fontos területe. Ezt indokolja a többi között az új tanácstörvény, a nagyközségek kialakítása, a helyi tanácsok hatáskörének bővülése, új városok létrejötte. Indokolja a területpolitikával való fokozottabb foglalkozást Pest megye sajátos helyzete, kulturális, szociális, kommunális és közegészségügyi állapotainak viszonylagos elmaradottsága, a megye területéről a fővárosba bejáró jelentős számú dolgozó. A munka hatékonyságának fokozott javítása megköveteli, hogy jobban bekapcsolódjanak ebbe a megyebizottságoktól az alapszervezetekig az összes szakszervezeti szervek, különösen a HVDSZ, a MEDOSZ, Valamint a közalkalmazottak, az orvosok, a pedagógusok és a postások szakszervezeti szervei. A szakmaközi bizottságokra vonatkozó határozatok kiállták a próbát, eredményes végrehajtásuk a továbbfejlődés záloga. Kovács István, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára DCM 6. Kétszázmillió forint Nemet mondani N agy vita kezdődött a másodállások, mellékfoglalkozások felülvizsgálata körül. Egy vállalati igazgató jóhiszeműen, de elég határozottan hozzányúlt a rendelet végrehajtásához. Környezetében kezdte vizsgálni, hogy hányán vannak olyanok, akik még máshol is dolgoznak. Szószerinti csak vizsgálódni kezdett és az összegyűjtött adatokat az érdekeltekkel együtt kezdte vitatni. Először csak füleltek az érintettek: hová akar kilyukadni a főnök? S amikor rájöttek, hogy a rendeleteket komolyan veszi, szeretné végrehajtani, akkor az ellenérvek tengere zúdult rá. Ezekből néhányat: „Igaz, én kommunista vagyok, de ez nem jelenthet hátrányt, ellátom jól a munkámat, miért ne lehetnék továbbra is tanácsadói” Az igazgató: „Lehetsz, de nem a felügyeleted alatt álló szervnél.” Az előbbi: „Nem látok benne semmi kivetnivalót, mert ezáltal nem válók részrehajlóvá”. A másik érintett: „Nem munka nélkül vettem fel a pénzt, megdolgoztam érte.” Az igazgató: „De a te munkád oly sokoldalú és nehéz, hogy ennek az elvégzése egész embert kíván itt is.” Válasz: „Majd megerőltetem magamat, s akkor elbírom.” A harmadik érintett: „En kiharcoltam egy életszintet, gyerekeim vannak, szükségem van a mellékesre.” Igazgató: „De az itteni munkád sínyli meg.” Válasz: „Es eddig nem sínylette meg?”... így vitatkoztak egész délelőtt, s az igazgató semmire sem ment. Végül befejezte a céltalan szócséplést. Mit tegyen? Amíg arról az elvről volt szó, hogy a sok összevissza pénzkeresést vagy pénzhajszolást — ami ugyan nem mondott ellent törvényeknek, rendeleteknek — szükséges fékezni, meggátolni, addig mindenki fennhangon mondta helyeslő érveit. S most, amikor ugyancsak törvényes alappal, végre rendezni kellene a dolgot, a leghangosabb helyeslők utasítják vissza. Azért, mert róluk, személyükről van szó. De miféle ember, vélemény az, amely minden tisztességes ügyet, minden erkölcsös ügyet fennhangon támogat — amíg másokról van szó, vagy amíg csak elvileg kell helyeselni? Es aztán, ha az igazgató végül valamilyen jogi alibivel meghagyja a pénzkereseti forrásukat, akkor alázatosan megköszönik, de magukban vigyorognak; ha pedig nemet mond és jogos rendelkezéssel beszünteti, akkor megromlik a légkör. A zt gondolja az olvasó, hogy valamilyen mondvacsinált problémáról van szó? Egyáltalán nem. Hanem erkölcsi megalapozottságot, személyes felelősséget, a korrekt és az azonos tetteket számonkérő gyakorlatról, amely naponta ezrével jelentkezik. S e számonkérésnél bizony, igencsak megbicsaklik a morális érzék, s a szilárd jellem is. Hát ez az, ahol az apró, kis napi ütközetekben vizsgáznak emberek: önmaguk előtt, a többiek előtt. S ezen a kis napi vizsgán bizony erkölcsi bizonyítvány tekintetében könnyű elbukni. Az igazgató maga is válaszút elé került. Hivatali és erkölcsi kötelessége — az indokolt eseteknél — a nem kimondása! Nem törődve a következményekkel, a körülötte kialakuló haragszomrádosdi- val. De vajon minden igazgató kimondja-e a nemet? Sajnos, alig! S itt kezdődik az újabb dilemma: ha az egyik kimondja, a másik nem mondja ki, akkor a megkülönböztetés egyszerű: az előző eset embere „kegyetlen” és „gyáva”, „szolgalelkű”, a második esetben: „humánus” és még „bátor” is. Lámcsak, így alakulnak ki jelzők, minősítő mondatok, amelyekkel éppen az ellenkezőt állítják az emberről! Kell-e vállalni az ilyesmit? Igen! Aki bárhol, bármilyen beosztásban vezetői munkakört tölt be, az nem térhet ki a nehéz helyzetek' megoldása elől. Már csak azért sem, mert az egészséges és tiszta közszellemet értő, becsülő emberek tábora mindenütt nagyobb, mint a sunyi, képmutató, kis güzüké. A feszültséget úgy lehet feloldani, hogy a becsületes többség elé kell állni és nyíltan elmondani, hogy mirői is van szó. Ugyanis, ahol a többség nem érintett erkölcsileg semmilyen támadható kérdésben, ott a sunyiság vereséget szenved. Az sem baj, ha egyre több ilyen ember szenved vereséget, mert ez erőnket növeli. N em lejárt politikai lemez: jobb, ha kevesebben vagyunk, de egyet akarunk. Ez ma is érvényes. De nagyobb mértékben azokra érvényes, akiknek ki kell mondaniuk a nemet, mert helyette nem mondhatnak igent! Ugyanis ezt rövid távon sem bírja el a mai élet — büntetlenül. Az idő a legjobb káderes: kifürkészi az emberi jellemet. S. L. A Pest megyei 1. sz. Szolgáltató és Gyártó Vállalat sziget- szentmiklósi Ramovill-szcrvi- zében az elektromos kisgépek javítása mellett havonta 150 rádió- és televíziókészüléket is rendbe hoznak. Foto: Urbán Alkatrészdzsungel * A
