Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

Dunakeszi: \i öltözködés iskolája A dunakeszi József Attila Művelődési Központ nők aka­démiája sorozatában szerdán, 19-én délután fél négykor Kovalikné Vámos Magda di­vattervező tart TIT-előadást, a korszerű öltözködésről. Matematikaosztály a Hlmán Kató iskolában Az általános iskola hatodik osztályát most végző tanulók, akik a matematika iránt foko­zott érdeklődést tanúsítanak — a hetedik osztályt matema­tika tantervű osztályban foly­tathatják a Hámán Kató isko­lában. A tagozatos osztály felada­ta a matematikai gondolkodás intenzívebb fejlesztése, a kor­szerűbb matematikai ismeretek megújításának előkészítése, s mindezekkel a továbbtanulás és az önképzés szilárdabb megalapozása. Heti négy óra helyett hat órában foglalkoz­hatnak majd ebben az osztály­ban a tanulók matematikával. Az érdeklődő szülők és ta­nulók számára április 18-án, kedd délután hat órakor tájé­koztató értekezlet lesz a Há­mán Kató iskolában. Orvosi ügyelet Holnaptól az alábbi orvo­sok tartanak ügy eletet a. váci központi rendelőben (Vác, Köztársaság útja 32. Tel.: 11— 890). Hétfőn: dr. Keriner Lenke, kedden: dr. Pap Miklós, szer­dán: dr. Gulyás Zoltán, csü­törtökön: dr. Értékes Tibor, pénteken: dr. Szorg István, szombaton és vasárnap: Stei­ner Antal. A beosztás hétközben tozhat. vál­VÁC I MAPL0 A PEST MEGYEI HÍRLAP KŰlÖNKfADÁSA «Sa XVI. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1972. APitILIS Ifi., VASÁRNAP KELENDŐ KÖRTEK Növekvő alkatrésztermelés GYÁRAT EXPORTÁL AZ EZZÓ IRAKBA Világszerte bővül az Egye­sült Izzólámpa és Villamossá­gi Rt. fényforrássá iránti ke­reslet, s ezt bizonyítja, hogy csupán az Egyesült Államok­ban 2,5 millió dollárért érté­kesítettek izzólámpákat. A törzsgyár már eddig is csak úgy tudott megfelel­ni a növekvő igényeknek, hogy jelentős anyagi be­fektetéseikkel bővítette a vidéki gyáregységek ka­pacitását és felszereltsé­gét, így az elmúlt évek­ben a váci gyárban is kor­szerűsítésekre került sor. A képcsőgyártás fokozatos megszüntetésével arányban, növekszik a váci gyárban az alikatrésztenmelés jelentősé­ge. Indokolja ezt, hogy az Egyesült Izzó a közel­múltban szerződést írt alá, amelyben vállalta egy olyan gyár exportálását Irakba, amelynek kapa­citása évi 10 millió izzó­lámpa és több mint két­millió fénycső előállítása lesz. A Bagdadiban felépülő gyár alkatrészigényeinek egy ré­szét az Egyesült Izzó elégíti majd ki, így a többi között elektródákat és spirálokat szállítanak az iraki vállalat­nak. A Váci gyárra háruló feladatok bőségesen lekötik a képcsőgyártás megszüntetésé­vel fölszabaduló kapacitáso­kat. A vácdukaiak községük fejlődéséért A Hazafias Népfront köz­ségi bizottságát Vácdukán is falugyűlések keretében válasz­tották meg. Sokan részt vettek ezen a falubeliek közül, s viharos összejövetelként tart­ják számon a községben. A hozzászólók összefogást sür­gettek, azt, hogy a falu min­den épkézláb embere kérjen részt a közös gondok megol­dásából. A falugyűlés óta már eltelt né­hány hét. Az idő bebizonyí­totta: a vácdukaiak szebbet akarása nem hagyott alább. Tömegesen jelentkeztek tár­sadalmi munkára. Ötven-hat- van ember dolgozott szom­baton, vasárnap a propán- bután gáz cseretelep építke­zésénél, melyhez a községi KISZ-szervezet és a sportkör is hozzájárul: tagjai elvállal­ták a vasszerkezet összesze­relését. Mások a temetőhöz vezető bekötő út építéséből veszik ki részüket vagy egy vízelvezető áteresz megépítésében segéd­keznek. A vácdukaiak máris sok ezer forintot érő társadalmi munkájukkal bebizonyították, hogy nemcsak kérni tudnak, hanem tenni is hajlandók érte. b. h. Politikai vitafórum Az építők váci művelődési házában szerdán, 19-én este öt órakor politikai vitafórum keretében Kiss Csabával, a televízió külpolitikai szer­kesztőségének főmunkatársá­val találkoznak az építő szo­cialista brigádvezetők és szak- szervezeti bizalmik. Érdeklő­dőket szívesen látnak. NAPLÓ TARLÁT HÁLÓSZÖVŐ Foto: Néninger Géza Példa a Haláloknak Fél évszázad óta kis padosok Szerda délután kedves ün­nepségre került sor a KIOSZ váci központjában. A vezető­ség tagjainak s a meghívott Tizenegyszer száznyolcvan Egy délután a kemencei jubilálok között KITÜNTETETTEK Ahol kellett — ott segített Rózsa Jenőnét, a Váci Kö- f töltárugyár szaoászatának a vezetőjét meglepte a meghí­vó. A Könnyűipari Minisz­térium Fő utcai épületébe szólt. Pontosan érkezett. Százöt- venketten voltak a nagyte­remben, az ország minden részéből, mind-mind könnyű­ipari üzembői. Váci ismerő­söket keresett. Egyedül ő kapott meghívást a városá­ból. Beszéd. Ünnepi köszöntő. A miniszterasszony üdvözölte a megjelenteket, akik munká­juk elismeréseként magas szintű kitüntetést kaptak, ő nyújtotta át Rózsa Jenőné- nek is a Munka Érdemrend bronz fokozatát s a vele járó igazoló iratot. Azokban a pillanatokban felvillant előtte egy 27 évvel ezelőtti kép, amikor techni­kusként belépett a Sallai ut­cai üzem kapuján. Tervekkel, nagy ambícióval indult el egy érdekes életpályán s ott maradt az első munkahelyen. Csakhamar a szabászat ve­zetője lett. 30—40 dolgozó munkáját irányította. Ök biz­tosították a kiszabott anya­got az üzemrészeknek. Ma százhuszan dolgoznak a sza­bászatban. Nemcsak a váci részlegeket szolgálják ki, nyolc telep számára biztosítják, hogy Vámosmikolán, Kazáron, Rá- don — ahol műhelyek, vagy bedolgozók vannak, időben megkapják az utánpótlást. Sokszor hívták más munka­körbe. Ahol kellett — ott se­gített. Modelleket készített, kidolgozta az újabb terveket, segítette a választék bővíté­sét. Sokszor ott maradt, túl a nyolcórás munkaidőn. Haza­szaladt kis időre, a közeli ott­honba. Ellátta a családot és már sietett vissza, mert tud­ta, hogy szükség van munká­jára, ötleteire. A társadalmi munkában is helytállt. Évekig a szakszer­vezeti bizottság propagandis­tája volt. Ma az üzemi csúcs- pártvezetőségben végzi, szin­tén a propagandamunkát. A Váci Kötöttárugyár veze­tősége értékelte a vállalat­hoz való hűségét, a becsüle­tes, szorgalmas tevékenysé­gét. Kapun belül már több­ször kapott kiváló dalgozó kitüntetést. Három éve a könnyűipar kiváló dolgozója lett. Most pedig családja, mun­katársai együtt osztoztak az örömben, amikor átnyújtot­ták neki a kormánykitüntetést. (P. R.) Kemence a megye legtávo­labbi sarka, nem oly gyakran jut fel az ember odáig. Ami­kor azonban a szíves szóval írt levelet megkaptam, azon­nal indultam. Néhány éve jár­tam először a kisipari szövet­kezetben, s már akkor meg­fogott az az igyekezet, aho­gyan a feltörekvő szövetkezet, saját bázisával együtt, a falu jövőjét építette. Az idei márlegzáró közgyű­lésen, a művelődési ház nagy­termében, több százan szo­rongtak. Az elnökségben hol ez állt fel, hol az. Repültek a számok, a milliók. A főköny­velőnő a falu szülötte, mint ahogy a vezetők és a tagság között sincs máshonnan jött. A sok-sok felolvasott szám­ból számomra csak az mon­dott valamit, hogy mérleg szerinti nyereségük közel há­rommillió és ebből nyereség­osztalékra több mint négy- százezer forintot fordítanak ezen a jubileumi, huszadik évzáró j ukon. A mostani gondok Inkább az arcokat figyel­tem. Olyan volt a közgyűlés légköre, mint amikor a csa­lád összejön egy szép vasár­nap délután és kancsó bor mellett mindenki elmondja a magáét. Dicsértek és bírál­tak. Fiatal nő állt fel, s aho­gyan a mondókáját előadta, szinte összegezte mostani gondjaikat. Néhány éve ki­váltság volt. ha kemencei nő valahová dolgozni eljutott. Ma a ktsz hetvenkét asszo­nya még több munkát kér, mert elbírják. Nyisson koráb­ban az óvoda, öt óra után is legyen jó kenyér az üzletek­ben, és oldja meg az ÁFÉSZ az előrerendelést. A húszéves múlt Aztán gazdát cseréltek a piros szegfűcsokrok, az elnök is kapott belőle, ahogy jó né­hány rigmust is kapott. — No csak: személyi kultusz Ke­mencén? — gondoltam akkor. Aztán, míg fenn a színpadon a lányok csattogó piros pa­pucsban táncot jártak (egyéb­ként az egyetlen ktsz- a me­gyében, amely művelődési csoportot tart fenn), jó néhá­vendégek jelenlétében köszön­töttek három kisiparost. Mindhárman 1922 -ben kaptak iparengedélyt, s öt évtized óta tevékenyked­nek műhelyükben. Németi Ernő, a helyi szerve­zet titkára köszöntötte Nagy János kelmefestő és vegytisz- títót, aki Budapesten már jó hírnevet szerzett, s utána le­telepedett Vácott. Megalaku­lása óta vezetőségi tagja s ma elnöke a KIOSZ-nak. Csiffá- ry Jenő női szabó 1922 óta 33 szakmunkást nevelt. Kovács Sándor deákvári kisiparos tíz gyermeket nevelt a kézműves mesterség jövedelméből. Mind­hárman megkapták a KIOSZ országos központjának a dísz­oklevelét és emlékérmét. Tari Kálmán, a városi ta­nács elnökhelyettese példaké­pül állította a jubilánsokat a fiatal iparosok elé. Munkájukkal a nagykö­zönség szolgálatába álltak, s tudásukat átadták a kö­vetkező nemzedéknek. Dr. Lukács Ferenc tanácsel­nök is gratulált a három tisz- j tes korú iparosnak, tolmácsol­va a város lakosságának elis­merését, megbecsülését. Az ünneplők és az ünnepel­tek még sokáig együttmaracl- [ tak, felelevenítve az eltelt 50 esztendő sok érdekes epizód- I ját. (P-) Rekordidő alatt átalakították az Sí-est Az átalakítás után a közel­múltban nyílt meg Dunake­szin az 51. számú élelmiszer- bolt. A Vác és Környéke Élel- j miszer Kisker. Vállalat kar­bantartói rekordgyorsasággal egy hét alatt átalakították az üzletet, még a szabad szomba- ! tűkön is dolgoztak, hogy mi­nél előbb átadhassák. Nem­csak átfestették, hanem új polcokat is felszereltek, így még több árut tudnak elhe­lyezni a boltban — a vásárlók örömére. ÉPÍTKEZŐK! VÁCOTT, a Budapest— Vác 2-es főútvonal gödöllői elágazásától Gödöllő ffciö egy kilométerre MEGNYÍLT a DTTTV Útépítési Iroda SÓDERBÁNYÁJA Értékesítést fuvarral is vállalunk. nyári leültünk és beszélget­tünk. Arról, hogy amikor húsz éve tizenegy nincstelen össze- ! fogott, nevettek a palócok. Nem gúnyosan, hanem bizal­matlanul, mert hiszen, éppen ők voltak a legszegényebbek, bár a többit sem vetette fel a pénz. Kemencén bizonyára akkor volt utoljára igazán gazdag ember a faluban, ami- 1 kor székhelyként 1700 körül főispánok ítélkeztek az új megyeházán. A bizalmatlan­ságra volt is okuk. Mert mit láttak? Azt, hogy az elnök hajnalok-hajnalán, hátizsák­kal, gyalogosan nekiindult Vácnak, hogy onnan hozzon talpbőrnek valót. A mostani gyerekek már nem is tudják, milyen volt, amikor még cáak üres hordókat görgettek a szövetkezet udvarán. Igaz, a régi szurtos udvart sem ta­lálják, emeletes, központi fű- téses modern épület áll a fa­luközpontban. Nincs már szükség bognárra, szíjgyártó­ra, mert hol vannak már a lovak! Csupán a szövetkezet­nek négy teherautója bonyo­lítja a szállítást. Nincs már kádár, helyette a fiúk majd betörik a tv-rádiószerelő rész­leg ajtaját, úgy lesik, javítás közben mikor húz világoské­ken szikrázó ívet a nagyfe- szíiltségtrafó. Az 1870-es lé­lekszámú faluban csupán te­levízióból több mint 350 van a zsebrádiók ott zenélnek az iskolatáskákban. Hol van már a száznyolc­van forint, amit fejenként alaptőkének összeadtak? Ta­valy 15,5 millió volt a terme­lési értékük. Akkor a megala­kuló községi tanács volt az első megrendelőjük. Azoknak sem volt annyi pénzük, hogy székeket vegyenek. Padokat csináltattak, hogy a gyűlése­ken legyen min ülni. Mert aki egy kicsit is tehetős volt a környéken, az nem velük dolgoztatott, a „.kommunista truppal”. Lassan mégis fel­lendült a munka. Hozták a rissz-rossz bútorokat átala­kítani. Ügy látszott, sosem fogynak ki belőle. Akkoriban ez volt a legerősebb „szolgál­tatásuk”. Most meg akarják venni a két szomszédos há­zat, mert akkor lenne hol gyártani a kiegészítő és kis­bútorokat, az egyedileg rém delt darabokat s az AFÉSZ- szal közösen nyitják- meg-a j bemutatótermet. ' Amire most figyelnek A hajdani tizenegy ember mára másfél százra szaporo­dott, hozzá az ipari tanulók és az alkalmazottak. Az egy főre jutó évi átlagkereset majdnem harmincezer forint. Balassagyarmat és Vác között nem sokan foglalkoznak szol­gáltatással, iparral. Ök ad­nak kenyeret a környék, csök­kent munkaképességű embe­reinek is és odafigyelnek, mit ] kér a lakosság. Hogy a mo- ’ sás nagy gondját levegyék a j nők válláról, kisebbfajta üze- I mi mosodára gondolnak. Arról, hogy a munkaalkal­mon és a szolgáltatáson fe- ; lül mit kap tőlük a falu, a | tanácselnök szólt. A községfej- | lesztésre ugyancsak szerény j összeget fordíthatnak. Nincs j idegenforgalom, nincs víz, nem parcellázhatnak. A rossz utak miatt még a vadregé­nyes tájakat kereső autósok is elkerülik őket. Nagyon sokat számít tehát náluk, amit a két szektor, a tsz és a ktsz nyújt. Ez utóbbi évi 180 ezer ; forint községfejlesztési hoz- i zájárulást fizet, ötéves szer­ződést kötöttek velük a mű­velődési ház fenntartására, ' patronálják az iskolát, részt vésznek a falu villamosításá­ban. Az építőbrigád min­denkor segít a községi munká­latokban. Kicsit kezdem érteni a rig­musokat, a piros szegfűcsok­rot. Tagadhatatlan, hogy a fa­luban bekövetkezett nagy fej­lődésnek, a családi költség- vetések stabilitásának egyik talpköve a tsz, a másik a ktsz. Délután kettőtől este tízig mindössze nyolc óra telt el. Munkában, egy műszak. Ennyit kellett a kis hegyi falu „családi” ünnepségén eltölteni, hol ezt, hol azt meghallgatni, hogy nyugodt szívvel elmond­hassam: a huszadik évfor­dulón megérdemelten, a jól­felfogott egyéni és közérdek adott csokrot Bedros János­nak, a Kemence és Vidéke Vegyes Ktsz elnökének. Komáromi Magda Lenin és a mai világ A Magyar Szocialista Mun­káspárt Vác Városi Bizottsága április 21-én délután 14 óra­kor —* az állami zeneiskola dísztermében — Lenin szüle­tésének 102. évfordulója tisz­teletére emlékülést rendez. Balassi István, a városi párt- bizottság osztályvezetője Le­nin és a mai világ címmel tart előadást, majd egyórás ünnepi hangverseny követke­zik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom