Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

1972. Április i6., vasárnap “vÄ’/rtoP 5 Váci plüss, budakalászi len A Divattervező Vállalat be­mutatói mindig eseményei a divattal foglalkozó szalonok­nak, kereskedelmi vállalatok­nak. A Margitszigeten tartott legutóbbi nyári szezonnyitó bemutató ismét igazolta a vá­rakozásokat. Nádor Vera mű­vészeti vezető ismertette, hogy a nyári hazai divat — alkal­mazkodva a világszerte kiala­kult ízléshez —, továbbra is a klubstílust és a safarinak ne­vezett vonalat követi, ami nem más, mint a farmernek egy elegánsabb változata, vala­mint a tengerész vonalat. A bemutatott sokféle fazon és termék között gyakran hall­hattuk a Váci Kötöttárugyár nevét. Különösen egyik termé­kült, a rugalmas plüss, alkal­mas sokféle feldolgozásra, bi­kinitől, a köpenyig mindenre alkalmas. Ugyanígy a huszon­öt év előtti divatot idéző nyá­ri ruhák is Pest megyei gyár termékei. A nagyon kedvelt virágmintás és pettyes len­vásznak a Budakalászi Lenfo­nó gépsorain készülnek. Több millió Az Állami Pénzverő tápió- «zelei jelvényüzemében éven­te több millió különféle jel­vény készül. A zománcot mo­dern, elektromos kemencében égetik rá az alapra. Foto: Urbán A magyar mezőgazdaság egyik legfőbb feladata éveken át ez volt: megtermelni az or­szág kenyerét. Most már, ugyancsak esztendők óta, meg­szűnt a korábbi import, sőt, gabonaexportra is sor kerülhe­tett: tavaly minden idők leg­jobb hozamait produkálták a termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok. Végül is azonban az üzletekben derül ki, hogy milyen kenyeret vá­sárolhatunk: a kiváló minősé­gű gabonából és lisztből is süt­hetnek az étkezést megkeserítő cipóit Vagyis, az élelmiszer-gazda­ság keretén belül immár a sü­tőipar lett az az érzékeny lánc­szem, amely több figyelmet igényelt, az erők jobb összefo­gását kívánta. A kormány még a múlt év decemberében olyan határozatot hozott, amely fon­tos változást eredményez a sü­tőipari vállalatok gazdasági helyzetében. Mi indokolja ezt? Sajátos helyzet Igaz, már a korábbi években is volt arra törekvés, hogy megkülönböztetett módon ke­zeljék a sütőipart, hiszen sajá­tossága ezt szükségessé teszi. A gazdasági reform bevezeté­sekor a kenyér és a péksüte­mény árát rögzítették, jóllehet a fogyasztói ár nem fedezi az előállítás költségeit. Az árki­egészítéssel azonban 1968—70 között sikerült jövedelmezősé­get biztosítani, csakhogy 1971 januárjában oly módon vál­toztattak a közgazdasági sza­bályozókon, hogy a nyereség nagyobb részét vonták el. A dinamikusan fejlődő iparágak­ban mindez nem vetett fel jö­vedelmezőségi gondokat, ám a sütőiparban igen. Itt ugyanis a termelőeszközök állományá­nak és értékének növekedésé­vel együttjáró költségemelke­dés — amortizáció, eszközlekö­tési járulék — épp úgy nem térül meg, mint a bérfejlesztés, illetve az önköltség egyéb nö­vekedése. Mindez csökkenti a vállalatok eredményét, aminek velejárója, hogy a műszaki és a bérfejlesztés lehetősége egy­aránt megtorpan. Ha tehát, mondjuk, egy új kenyérgyárat építenek, ez nem okvetlenül jelenti a termelés bővülését, lévén a lakosság igénye meghatározott. Vagyis az említett szabályozómódosí­tás végső soron hátrányosan érintette a sütőipart. Kedvezményes bérnövelés Melyek az új kormányhatá­rozat főbb jellemzői? Az egyik legfontosabb intézkedés az, hogy az állóeszközök növelé­séből, a bérek emeléséből, az árak és díjak változásából származó többletköltségek ter­melési dotációként megtérül­nek a vállalatok számára. A sütőmunkások tavaly három, de 1972-ben öt, 1973-tól pedig évi háromszázalékos kedvez­ményes béremelésben része­sülnek. A nagyobb pénzügyi lehetőséget bizonyítja továbbá, hogy az úgynevezett amortizá­ció teljes egészében visszama­rad, ezt az összeget a vállala­tok fejlesztési alapjukba he­lyezhetik. (Korábban az amorti­záció 40 százalékát a tanácsok­nak fizették be a sütőipari vállalatok; az igazsághoz tar­tozik azonban, hogy a Pest megyei tanács ezt a pénzt is a sütőipar fejlesztésére használ­ta fel.) A sütőipar hangsúlyozottan sajátos helyzetének következ­ménye volt, hogy új kenyér­gyár építése miatt veszteséges­sé vált néhány vállalat. Me­gyénkben az új váci kenyér­gyár építése idézett elő ilyen gondokat: 1970-ben kétmillió 268 ezer forintos veszteség ke­letkezett oly módon, hogy az amortizációs alap és az esz­közlekötési járulék rótt elvi­selhetetlenül nagy terhet a vállalatra. (Az azonban már cseppet sem tűnik így utólag elkerülhetetlennek, hogy a ke­mence tervezése és kivitelezé­se hibásnak bizonyult, 'ami szintén megdrágította a költsé­geket.) 1971-ben ezt a váci székhelyű, 1-es sz. Sütőipari Vállalatot szanálták, s a gaz­dasági segítség lehetővé tette, hogy ismét normális kerékvá­gásba j üssem. Növekvő fogyasztás — A megyében négy sütő­ipari vállalat működik — mondja Pancsovai Nándor, a adhatott át megbízóinak dr. Görgen, amelyeket, házkörüli besúgók révén, azok nem tud­hattak volna meg? — Széchenyi Jósikával az esti órákban, teljes nyíltság­gal beszélt titkos naplójáról és Blick című művéről, amely Bach magyarirtó működését tárgyalta. Ez utóbbi írását Béla fia vitte Londonba, és ott névtelenül, sárga táblás füzetben ki is adta. A napló­ban Széchenyi sátáni lelkü­letű gonosztevőnek állította be Bachot. A fiatal császárról pedig azt írta, hogy magyar­gyűlölő anyjának befolyása alatt áll. A magyar honvéd­tiszteket közlegényekké lefo­kozva Lombardiába vezé­nyelte, és ha valami szolgá­lati vétséget követtek el, azért társaikkal együtt életük el­vesztésével bűnhődtek. Néró nem csinált ilyet! — állítja végül. Ezt a nagyon veszélyes, felségsértő írást Széchenyi éj­jelre sohasem tartotta magá­nál, hanem rábízta Kiss Már­ton titkárára, hogy vigye a saját lakásába... Dr. Görgen másik értékes értesülése a következő: Ez időiben kezdő­dött Lombardiában a szabad­ságiharc, amelybe a magyar emigráns bizottság is bekap­csolódott, s amely az olasz unió megteremtésére vezetett. Teleki László, a magyar for­radalom párizsi nagykövete, kieszközölte III. Napóleon francia császárnál, hogy fo­gadja Kossuth látogatását. A megbeszélésen megállapodtak abban, hogy a franciák hát- batámadják az osztrák had­sereget, a győzelem utón pe­dig Türr István és Garibaldi vezetésével, a horvát—szerb vidéken át, betörnek magyar területre. Ezt a tervet Szé­chenyi és Jósika ismerte, tár­gyalta. Bosszú Solferinóért — S miért vonta volna ma­ga után a dr. Görgen által szerzett értesülés Széchenyi meggyilkolását ? — Egyfelől bebizonyoso­dott Széchenyi veszélyessé­ge, és Széchenyi, Kossuth, Türr, Teleki aktív működé­sének híre a romló osztrák hadihelyzetben ébreszthette a magyar reményeket, és el­lenállást. Ide kell számítani még Ferenc József haragját és bosszúvágyát. Ö a veszély ismeretében lement a harc­térre, hogy átvegye a főve­zérletet. Amikor a solferinói ütközetben Benedek altábor­nagy súlyos vereséget szenve­dett, az ifjú király titkon át­ment a francia császár tábo­rába, és Villafrancában meg­egyezett vele, hogy az olasz Riviera átengedése ellenében azonnal kilép a háborúból. Ferenc József így is egész Lombardia elvesztésével fi­zette meg a solferinói veresé­get. Az osztrák császár ha­zaérkezése után azonnal hoz­zálátott dühe kitöltéséhez. Bachot ugyan leváltotta, de meghagyta, hogy Széchenyit át kell szállítani állami el­megyógyintézetbe. Széchenyi­nél ekkor házkutatást is tar­tottak: megszállták lakosztá­lyát, a legparányibb iratot is kiszedték íróasztalából, ö karszékében ült. és szótlanul nézte a pusztulást Csak ak­kor döbbent meg, amikor hí­rül vette, hogy a titkáránál elrejtett súlyos naplót is el­vitték. — Milyen tények engednek arra következtetni, hogy Szé­chenyi Istvánt meggyilkolták? A napló megmaradt — A házkutatás után Gör- gen főorvos felesége, aki a be­tegek élelmezéséről gondosko­dott, egy este szarvasgombát tett az asztalra, amelyből csak Jósika Samu evett. Jósika ötödnapra mérgezésben meg­halt. Széchenyi azontúl le sem feküdt ágyába, karosszékében ült étlen-szomjan ... Hűsvét- vasárnap reggel a szanató­riummal szemben fekvő ház lakója, a magyar Chorin Zsig- mond arra ébredt, hogy han­gosan kiabáló tömeg áramlik a szanatórium felé: „Gyilkosság történt!” Az intézetet körül­vették katonasággal, s hirdet­ményt ragasztottak a ház fa­lára: „Gróf Széchenyi István agyonlőtte magát. Aki ezzel el­lenkező híresztelést terjeszt, azonnal letartóztatandó” ... Széchenyi személyzetének több tagja — állítólag — megőrült, illetve meghalt. A szanatórium dúsgazdag igazgatóját pedig két hónappal a temetés után szobájában holtan találták meg, torka át volt metszve ... Végül Széchenyi meggyilkolá­sára mutat, hogy elkobzott és később Károlyi Árpád, a csá­szári ház levéltárának őre ál­tal kinyomatott naplóját nem semmisítették meg: bizonyí­téknak kellhetett a király sze­mélye elleni kifakadása, a fel­ségsértés ténye. — S milyen bizonyítékok tá­masztják alá a gyilkosság le­hetőségét? — Később ellátogatott Döb- lingbe Pázmándy Dénes, régi függetlenségi képviselő, a 48-as képviselőház elnökének fia. Ö beszélt Chorin Zsig- monddal Széchenyi halálának körülményeiről, dr. Görgen sorsának beteljesedéséről. — Mi a célja a Teleki Lász­ló halálának körülményeivel, a .48-as emigrációval, az ab­szolutizmus ismeretlen áldoza­taival és Széchenyi István ha­lálával kapcsolatos vizsgálódá­sainak? — kérdeztük végül dr. Domokos Lászlótól. — Hogy felhívjam történé­szeink figyelmét újabb, alapo­sabb tudományos kutatást ér­demlő tényekre, mozzanatok­ra, hogy történetíróink lelkiis­meretét ébresztgessem. P. A. megyei tanács élelmezésügyi csoportjának vezetője. — 1970- ben 411 millió, tavaly már 431 millió forint volt teljes ter­melési értékük, vagyis az emelkedés 4,9 százalékos. Ezen belül a kenyér 3,9, a 1 péksütemény 5,8 százalékkal lett több egy esztendő alatt. Javult a minőség is, ami ösz- szefüggött a technológiai fe­gyelem megszilárdulásával éppúgy, miként a liszt jobb minőségével. Sajnálatos azon­ban, hogy a szakmunkáshely­zet nem javul... — Hány sütőmunkás dol­gozik a megyében? — összesen 637; közülük 432 a képesített szakmunkás, a többi anélkül dolgozik. — És a kiemelt bérezés? — Az idén átlagosan 3 szá­zalék a bérek növekedése, s ezen felül 2 százalékot diffe­renciált módon osztunk el. A tanulók a harmadik évben már teljesítménybérben dol­goznak — voltaképpen ez is ösztönözne arra, hogy többen jelentkezzenek erre a szak­mára. _ S a munkakörülmények! __ Persze, a pékek a lakos­ság érdekében szokatlan idő­ben kénytelenek dolgozni, de Pest megyében legalább is elmondható, hogy o kettős ün­nepeken is jól ellátják áruval az üzleteket. Tagadhatatlan azonban, hogy a munkakörül­mények sokhelyütt rosszak, ezért az idén is jelentős pénzt költenek a munka- és életkö­rülmények megjavítására, a munkavédelmi előírások meg­tartására. Nem kevesebb, mint kétmillió forint a me­gyében ez az összeg. További kétmillió forint jut a beren­dezések megóvására, de min­dent egybevetvén hatmillió forintra rúg az úgynevezett szinttartó beruházások idei értéke. A c eglédi példa. .... íg y, vagy úgy, de a sütőipar országos és megyei irányítói főként az említett bérprefe­renciák következményeként remélik, hogy sok szakmun­kás visszatér a sütödékbe. An­nál is inkább fontos ez, mert ember nélkül vajmi kevésre jutnánk azokkal az új beru­házásokkal, amelyek meglehe­tősen szép számban épülnek Pest megyében is. Tavaly fe­jeződött be a vámosmikolai sütőüzem rekonstrukciója, el­készült a ceglédi sütőüzem- bővítés, újonnan épült fel a kocséri Űj Élet Tsz, a túrái termelőszövetkezet sütőüzeme — mindkettőhöz anyagi tá­mogatást adott a tanács. Az idei éy produktuma már a püspökhatvani Űj Barázda Tsz napi 1,25 tonna teljesítő- képességű sütödéje, amelyhez hasonlót épít az acsai Arany­kalász Tsz, s ennél nagyobb lesz az új vecsési sütőüzem, amely szintén elkészül az idén. Pomázon rekonstrukció, Tahiban, Pilisvörösváron, Tá- piószecsőn új sütöde — sorol­ni is nehéz. S talán a legfon­tosabb, de legalábbis a legna­gyobb: Gödöllő 11,4 tonna na­pi teljesítményű kenyérgyá­rat kap még ebben az 5 éves tervben. — A negyedik ötéves terv célkitűzései az előirányzatnak megfelelően teljesülnek — mondja Pancsovai Nándor, de rögtön hozzáteszi: mind az építőipar, mind a technológiai gépek árának emelkedése fo­kozza a beruházási gondokat. — Tavaly Cegléden megho­nosítottak egy korántsem új találmányt, a péksütemény házhozszállítását. Miért nem csinálják ezt több helyen? — A kezdeményezést a me­gye városaiban meggyőződé­sem szerint követik majd. Gö­döllőn például a Gálgatej termelőszövetkezeti vállalko­zás foghat össze a sütőiparral, Vácott viszont az új tejüzem megépültével érnek meg a házhozszállítás feltételei. A kettőt együtt célszerű ugyanis házhoz vinni. És a jó minőség példái? A teljesség igénye nélkül: Du- naharaszti, Pilisvörösvár, Pi- liscsaba sütödéje előtt meg- megáll némely pesti autós — viszi haza a jó kenyeret. Keresztényi Nándor GYÖTÖRJÜK EGYMÁST------------------------ slend­I A parkettás I riánul le az új lakás: parkettáját, a csempéző hanyagul rakta föl a fürdőszobában és a konyhá­ban a csempét, a vízvezeték­szerelő is összecsapta a mun­káját, noha, mindehhez neki is elegendő időt adtak, az asztalos is éppen csak össze­bütykölte az ajtókat, ablako­kat, mint valami pancser kon­tár, mert lehetett, mert a cso­portvezetők, művezetők, az üzemvezetők, építésvezetők mindezt megengedték. Szótla­nul elnézték nekik, mert ná­lunk ugyebár, munkaerőhiány van (ezzel mentegetik magu­kat, és a kialakult helyzetet sokan), nem szólhatnak tehát a munkavezetők, mert akit figyelmeztetnek, hogy a fize­tésért tessék már szíves' lenni tisztességes-becsületes, jó munkát végezni, fogja —fog­hatja! — magát, és odébbáll egy házzal. Magasabb óra­bérért, fizetésért, hiszen ná­lunk (milyen nagy áldása ez is a szocializmusnak!) nincs munkanélküliség sem. Így történik aztán, hogy a mind- annyiunk drága pénzén meg­épült új lakóházak majd mindegyikét csak késve, több­ször meghosszabbított határ­időre, és csak hosszú, olykor több száz, több ezer tételes hiba- és hiány jegyzékkel le­het átadni. Az új lakás bol­dog tulajdonosainak öröme pedig gyorsan megkeseredik, megmérgeződik, mert a par­ketta feipúpasodik, a csapok csepegnek, a csempék lepe­regnek, az ajtók és ablakok megvetemednek, zárjaik el­romlanák. hanyag munkát végez a az egyik 5-ös autóbuszon), az utas a buszsofőrt küldi el va­lahová. És az erőteljes ifjú sem adja át helyét a buszon, villamoson, sehol a nagyma­mának, a botjára támaszkodó rokkantnak, öregnek, és kö­zépkorúak és idősebbek, fér­fiak és nők sem adják át he­lyüket a hasas kismamának, a karján csecsemőjét szoron­gató anyának, apának. És ha egyre ritkábban valaki mégis átengedi helyét, a másik sok­szor meg sem köszöni ezt a gesztust, mert műveletlen-ér­zéketlen fajankó az illető, annyit sem tud, hogy az ilyen apró segítségért is minden esetben és mindenkinek jár ennyi: „Köszönöm! Hálásan köszönöm!” Így aztán azok kö­zül is mind többen nem ad­ják át helyüket a következő órában, a következő napon, akik még tudják, milyen nél­külözhetetlen alkotóeleme az egyes ember viselkedésének, az együtt élő emberközösség kapcsolatainak a kulturált stí­lus, az udvariasság, előzékeny­ség, figyelmesség, lovaglás se­gítőkészség, türelmes gyöngéd­ség, s hogy ezek mindig is igazi, emberhez egyedül méltó erények maradnak, hiába mi­nősítik őket elavult, konzerva­tív, nevetséges tulajdonságok­nak a kényelmesebb, több ön­zést megengedő, hazug, ember­telen nézetek és szokások di­vatjának engedelmeskedők.- nemde? | Hasonlóan tervező mérnök, aki úgy cse­lekszik, mintha nem tudná, milyen kellemetlen utazni ta­vasztól őszig fővárosunk sok autóbuszán, mert szegénykét (ő nem tehet róla) hatalmas hőtároló dobozzá konstruál-, ták, mert picinyke szellőző ablakokat terveztek rájuk, azokat is nevetségesen, hihe­tetlenül komplikált és költ­séges zárószerkezettel, ame­lyek igen gyorsan elromla­nák, emiatt télen is sok bosz- szúság van velük, mert akkor bezárni nem lehet őket. Hasonlóan végzi el munká­ját cipőgyáraink némelyik munkása, technikusa, igazga­tója, sok selejtes cipőt adnak át tehát a kereskedelemnek, amiatt aztán megkárosodik, és a reklamáció kálváriaút- ján idegrohamokat kap iménti kőművesünk, csempézőnk, asztalosunk és építésveze­tőnk, és trösztigazgatónk, és tervező mérnökünk. Hivatalainkban még min­dig sok hivatalnok dolgozik úgy, hogy a közügyek intézé­sével megbízott ember van megbízóiért, állampolgártár­saiért és nem megfordítva. És, mert lehetséges, mert pi­masz stílusáért, gorombás­kodásáért is kevés ügyinté­zőt penderítenek ki nálunk íróasztala mögül, hogy talán menjen el segédmunkásnak az építőiparba, vagy trakto­rosnak, vagy, mit tudom én minek, ha már emberekkel nem tud, vagy nem óhajt tisz­tességesen bánni, meggyötri, megalázza tehát az eléje ke­rülő állampolgárt, úgy pőzol, mintha nem is egy egyszerű előadó vagy osztályvezető vol­na, hanem feudális kényúr. Ugyanez a pimaszkodó ember azonban kiszalad munkaide­je alatt a Körútra, mert kollé­ganőjétől épp>en most hallot­ta, hogy ebben vagy abban az üzletben egy isteni, cuki kis kardigánt, kabátot, cipőt lehet kapni, vagy munkaideje után bonyolítja le ezt a vá­sárlást, ott azonban a pult mögött álló gorombáskodák, akivel két napp>al e’őbb talán ő pimaszkodott, és még ő van megsértve, és panasz- könyvért kiabál, és este, ott­hon, vagy baráti társaságban csillapíthatatlanul háborog, hogy egyes emberek nálunk már mit meg nem engedhet­nek maguknak. Az autóbuszsofőr sértegeti, káromkodva legorombítja az utast, az anyját is szidja (fül­tanúja voltam ilyen esetnek is I Ördöei kör, I — Tipró­-----------------------dunk, sz envedünk benne mindany- nyan, szemmel láthatóan nap­ról napra komiszabbul gyötör­jük egymást, mintha fogadal­mat tettünk volna, hogy se­lejtes, hanyag, rossz, felelőtlen munkánkkal, pimasz, öntelt, pallérozatlan modorunkkal, gyalázatosán kényelmes önzé­sünkkel, mohóságunkkal pedig könyörtelenül megbüntetjük láthatatlan állampolgártár­sainkat, mintha ellenségeink volnának. *• Ördögi kör, nemde? És biz­tosan megjósolható, hogy lesz még a mainál is sokkal több bosszúsága, kellemetlensége, szenvedése és anyagi kára az imént emlegetett parkettá zó­nák, vízvezeték-szerelőnek, asztalosnak és üzemvezetőnek és tanácsi előadónak és orvos­nak, ha halogatás nélkül nem jutunk közös megegyezésre 'ab­ban, hogy munkáját minden­kinek legjobb tudásával, fele­lősségérzettel, másokra is gon­dolva kell elvégezni, mert ugyanazért a pénzért s ugyan­annyi idp alatt igazán végez­hetünk hibátlan, használható munkát is. És tudomásul kell vennünk mindannyiunknak, hogy senkinek sincs joga em­bertársával gorombáskodni, pimaszkodni, meggyötörni, ne­ki olykor nem csekély anyagi kárt okozni. Hogy naiv elképzelés ilyen óriási változást várni, amikor olyan nagyon belejöttünk már egymás gyötrésébe? Hogy mit sem használnak már a kérlelő, intő, figyelmeztető szavak ott, ahol 'a mindennapi életben, érintkezésben sok embertár­sunk annyira eltorzult elvek­kel és módszerekkel vesz részt, ment a tettel szemben a szó már oly gyönge legény? Ezt is tudom. j—.---------------- azt is, hogy | É s tudom I az intő sza­--------------------- vakat mégis el kell mondanom, mert ben­ne tipródom ebben az ördögi körben magam is, és egyre többet szenvedek tőle. El kell mondanom, mert látom, hogy ha nem emelünk gátat ennek a veszedelmes tendenciának, emberi kapcsolataink tovább romlanak, sokak közérzete még rosszabb lesz, noha egyre több feltétele van annak, hogy el- viselhetően éljünk együtt, egy­más mellett, hogy jobb legyen a közérzetünk. S azt is tudom, ehhez a szükséges változáshoz nem elegendő az egyes embe­rek elhatározása (ilyen elhatá­rozásra egyébként sem köny- nyen nyerhetőek meg az em­berek milliói), tudom tehát, hogy ebben is a társadalom vezető szervezetei, hivatalai, fórumai tehetik meg az ered­ménnyel biztató, kezdeménye­ző-példamutató lépéseket. Gergely Mihály ... és a sütőipar Egy kormányhatározat megyei menetrendje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom