Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
2 1972. ÁPRILIS 16., VASÁRNAP A HÉT KRÓNIKÁJA DNFF-hadpnrancs „Leterített bombaszőnyegek” — Vádlottak padja Santi agában — Mans holtmemorandum — Francia kampány — Egy árnyékkormány válsága Az „árnyékkormány” fogalmát talán néhány mondattal fel kell frissítenünk emlékezetünkben: az őfelsége ellenzéja, ugyanakkor azonban az Egyesült Államokkal szembeni fellépésnek, az antiimperia- lista magatartásnak a lehetőségeit is magában rejti. Valószínű, hogy az UNCTAD santiagói világértekezlete elsősorban az USA és a latin-amerikai államok vitájának jegyében zajlik le. Arra, hogy milyen cinikusan elemzik tőkés körökben a harmadik világ és általában a Föld lakosságának mai és holnapi gondjait, beszédes példát szolgáltatott Sicco Mansholt holland szociáldemokrata politikus, a Közös Piac elnöke. Most nyilvánosságra került, de eredetileg bizalmasnak szánt memorandumában Mansholt a népszaporodás megállítását ajánlja. Szerinte a Közös Piac országainak „példát kell mutatniok”: meg kell szüntetni a sokgyermekes családoknak nyújtott szociális segítséget, az adópolitikában úgy kell eljárni, hogy az adóteher egyformán sújtson mindenkit, a sokgyermekes munkavállalót is... A Közös Piac első embere szerint „az európai politika” egyik célja legyen éppen „az egy főre eső anyagi jólét egyértelmű visszaszorítása”. Mindez persze nem a „szegény országok” népeinek javára történnék, itt csak arról van szó, hogy a Közös Piac mai hat, holnapi tíz országának tőkései csökkenteni akarják a termelésüket drágító, a profiljukat érintő szociális terheket! A Közös Piac ma elsősorban Franciaországban és Angliában a fő beszédtéma. Párizsban már megkezdődött a nép- szavazási kampány: április 23-án szavaznak „igen”-nel vagy „nem”-mel a franciáik a Pompidou-kormány „európai politikájáról” és arról, hogy Anglia meg a másik három csatlakozó ország (Írország, Norvégia, Dánia) szívesen látott-e a Közös Piac határain belül? A népszavazás furcsa dolog, általában mindig a „igen”-mek van többsége minden „referendum”, illetve „plebiscitum” (ez utóbbi az egy személyre szóló népszavazás) esetében. A francia forradalom utáni első népszavazáson, 1793-ban, egy és háromnegyed millió „igen”-nel szemben csak 12 000 volt a „nem” szavazat, amikor a második alkotmányról dönthettek a polgárok. Azóta is majd mindig az „igen” diadalmaskodott: a legnagyobb arányban 1958-ban, amikor a gaulle-ista alkotmányt 17 és fél millió francia igenlette, 4 és fél millió „nem”-szavazattal szemben. A francia közvélemónykuta- tások azt jelzik, hogy most is fölényesen győz az „igen” ... Angliában nem lenne ilyen biztos a csatlakozásról megrendezendő népszavazás sikere, ezért aztán a Heath-kor- mány letudta a dolgot azzal, hogy a parlamentben egyszer már keresztülvitte az erről szóló törvényjavaslatot. Néhány képviselő még a kormányfő saját pártjában is ellene szavazott a Közös Piacnak, ezek most népszavazást kezdenek sürgetni. A Munkáspárt is csatlakozott az ötlethez. (Igaz, a Labour honatyái alaposan megoszlanak, amikor most erről szavaztak, 129-en voltak a népszavazás gondolata mellett, 96-an ellene.) A Közös Piac ellen most csak taktikai okokból fordul Harold Wilson pártja, mégis elég volt ez arra, hogy néhány ismert vezető személyiség megsértődjék és a párton belül ellenzékbe vonuljon. Ezt tette Roy Jenkins, a párt,élvezőre”, a munkáspárti „árnyékkormányban” a gazdasági ügyek felelőse, példáját többen követték. Párizsban a DIFK képviselője, Livan Sau sajtókonferencián leplezte le a washingtoni —salgoni manővereket és követelte a párizsi tanácskozások újrakezdését. Aboud Jumbe veterán zan- zibári politikust nevezte ki Nyerere elnök a meggyilkolt Karúmé utódává, azaz Tanzánia első elnökhelyettesévé, a Zanzibári Forradalmi Tanács elnökévé. <$> TÖKÉLETESEN, GYORSAN TISZTÍT AZ ÚJ SZTÁR: A TOMI SZTÁR! Szerdán este és csütörtökre virradó éjjel ismét akcióba lépett az ír Köztársasági Hadsereg. Hírügynökségi jelentések robbanásokról és fegyveres összecsapásokról számolnak be. Londonderryben bombarobbanás következtében kigyulladt egy teaház... Változatlanul a vietnami háború hírei kívánkoznak a beszámoló élére. A dél-vietnami Felszabadulás-rádió a héten közvetítette a Nemzeti Felsza- baditási Front főparancsnokságának felhívását: „Mindenütt lendüljenek támadásba a DNFF harcosai!” A szabadság- harcosoknak ez a válasza a washingtoni diplomácia szabotázsakciójára, hogy tudniillik Nixon képviselője távolmarad a párizsi tárgyalóasztaltól. Sokasodnak a vélemények világszerte, hogy az USA-nak vissza kell térnie a párizsi Kiéber sugárúti palota konferencia-termébe: svédek vagy japánok éppúgy nyilatkozzék és írják, mint például a Vietnam- konferecia vendéglátó kormánya, a francia. A héten a minisztertanács ülésén Schumann külügyminiszter kifejezte a hivatalos francia véleményt: a tárgyalások hozhatnak csupán megoldást a vietnami válságban. Elnöki parancsra az amerikai hadvezetés az összeomlással fenyegető dél-vietnami frontszakaszok tehermentesítésére a Vietnami Demokratikus Köztársaság, valamint a délvietnami felszabadított területek ellen fokozza a légi agressziót. Tény, hogy a B— 52-esek által „leterített bombaszőnyegek” sok pusztítást okoznak emberéletben és anyagi javakban. De nem tudják megtörni a vietnami nép hősi ellenállását, nem tudják megmásítani szilárd elhatározását az ország függetlenségének, egységének kivívására. A Santiagóban összeült világértekezlet, az UNCTAD betűi azt jelentik: az egyesült nemzetek konferenciája" a kereskedelem és a fejlesztés kérdéseinek megvitatására. Tehát az ENSZ égisze alatt ülnek össze a világ országainak külkereskedelmi, pénzügy- és gazdaságügyi miniszterei, közgazdászai, bankszakemberei. A fejlődőnek mondott, valójában fejletlen országok próbálják itt a vádlottak padjára ültetni a kapitalista nagyhatalmakat. Az egykori gyarmatosítókat, a mai neokolonialista politikát alkalmazó kormányokat, monopóliumokat és bankokat... Persze túlzott egyszerűsítés, ha „szegények és gazdagok” összecsapását látnok Saigonban. Kétségtelen, hogy a legtöbb fejlődő ország nagyon szegény és — ha nem történik semmi helyzetük megváltoztatására, a világkereskedelemben a kapitalista „cápák” mohóságának megfékezésére — szegények is maradnak ... Egyetlen szám-pár is képes megmagyarázni az elmaradott országok népeinek elkeseredettségét: míg a 60-as esztendők végére a fejlett tőkésországokban az egy főre eső nemzeti jövedelem elérte már az évi 1650 dollárt, a fejlődő 144 óra Hétfő: Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírták a bak - teriológiai fegyvereket betiltó nemzetközi egyezményt. — Koszigin hazaérkezett Irakból. Kedd: Bukarestben befejeződött a Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése. — Pompidou beszédével megkezdődött a francia népszavazási kampány. Szerda: Szovjet—török államfői tárgyalások Ankarában. — Az angol munkáspárti ellentétek miatt átszervezték az „árnyékkormányt”. Csütörtök: Az amerikaiak továbbra is szabotálják a párizsi Viet- nam-konferenciát. — Tokiói leleplezés amerikai—japán fegyverkezési tervekről. Péntek: Az UNCTAD Santiagóban megkezdte az érdemi vitát. — A dél-vietnami hadszíntereken előretörnek a hazafias erők. Szombat: Nixon befejezte kanadai látogatását. országokban éppen hogy csak túljutott az évi 70 dolláron! Az egyik korábbi UNCTAD- konferencián, Algírban, 77 fejlődő ország foglalt el közös álláspontot, fogalmazott meg közösen követeléseket. Innen volt a nevük: a „77-ek”... Most már 96-an vannak a „77-ek”, akik Santiagóban is megkísérlik a tőkés nagyhatalmakkal szembeni vádjaik, panaszaik előterjesztését. Latinamerikai országok is vannak a „77-ek” között, akik például most azt vetik fel — és joggal —, hogy a dollár devalválása őket sújtotta a legjobban. Minden latin-amerikai ország devizatartaléka — bármily csekély is — dollárban van, hiszen elsősorban az USA-ba exportálnak. Az Európából vagy Japánból importált árukért most nagyobb árat kell fízetniök. Államadósságaik a 60-as években megduplázódtak, meghaladják már a 20 milliárd dollárt: kamat és törlesztés fejében például 1968-ban 4 milliárd dollárt gomboltak le róluk a tőkés nagyhatalmak... Ez a szomorú helyzet cselekvésük korlátáit is megadA Saigontól északi irányban 45 mérföldre, a 13. sz. út környékén folyó harcokban a szabadságharcosok rakétalövedékkel eltaláltak egy tankot. A Kremlben Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára fogadta Heinz Kühnt, az NSZK Bundesrat elnökét, Északra jna- Vesztfália miniszterelnökét. Santiago de Chilében megnyílt az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének (UNCTAD) 3. konferenciája: Clodomlro Almey- da, chilei külügyminiszter (balról a harmadik), mellette Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára és Salvador AUende chilei államelnök. Az Irakban tartózkodó Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök Bagdadban megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját. Az ankarai elnöki palotában folytak tárgyalások Nyikolaj Pod- gomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Cevdet Sunay török államfő között. Dzsemal Bije- dics jugoszláv kormányfő négynapos hivatalos látogatásra Becsbe érkezett. Képünkön: a magas rangú vendég (baloldalt) Kreisky osztrák kancellárral. két alkotó Munkáspárt, mint Angliában az ellenzék mindig is teszi, felkészül arra, hogy ha a következő választásokon győz, kész kormánnyal kezdhesse a hatalom gyakorlását. Az „árnyékkormány” tagjai éppen hogy nem akarnak az árnyékban maradni, majdnem annyit szerepelnek, mint az igazi kabinet tagjai. Szerepük azonban csak a pártpropaganda szempontjából érhet valamit, no meg az egyéni hiúságéból. Pálfy József Az amerikai külügyminisztérium dísztermében hétfőn Nixon (balról) jelenlétében, Moszkvával és Londonnal párhuzamosan, az Egyesült Államokban Is aláírták a baktériumfegyverek tilalmáról szóló egyezményt. Amerikai részről Rogers külügyminiszter, szovjet, illetve brit részről pedig Dobrinyin (jobbról) és Lord Cromer nagykövet (középen) látta kézjegyével megállapodást. el a
