Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-15 / 88. szám

7 F@KUSZ MA MINDENFELÉ EURÓ­PÁBAN összegyűlnek az egy­kori ellenállók, a hajdani frontharcosok, antifasiszták és a háborús áldozatok képvise­lői. Sokatmondó jelkép alatt rendezik majd a megemléke­zéseket: Európa térképe előtt kinyújtott, egymáshoz közelí­tő kezeket ábrázol, annak je­léül, hogy akik a szimbólum jegyében összejönnek, sokfe­löl érkeznek. A MÜLT ÉV NOVEMBERE­BEN az olasz főváros volt a színhelye annak az értekezlet­nek, amelyen döntés született az idei áprilisi megemlékezés­ről. Különleges jelentőséget adott a római konferenciának az a körülmény, hogy ott 19 országból mintegy háromszá­zan jöttek össze. Hősök és ál­dozatok — valamennyien meg­járták a második világháború poklát. Szép számban akadtak köztük olyanok is, akik egy­mással szembenálló frontokon küzdöttek. Azon a novemberi értekezleten azonban nem azt firtatták, ki melyik fronton küzdött, hanem a közös fel­adatok, az egységes fellépés feltételeit munkálták ki. NAPJAINK KÖZÖS TEEN­DŐJE, az európai népek — társadalmi rendszerüktől füg­getlen — azonos érdeke a kon­tinens békéjének és biztonsá­gának megőrzése. Európa — a görög mitológia szerint — egyet jelent a messzire tekin­tővei, az éleslátóval. Nos, a kontinens népeinek együttmű­ködésére tett lépések éppen abból a felismerésből fakad­nak, hogy Európa jövője akkor látszik békésnek, biztonságos­nak, konfliktusoktól és súlyos viszályoktól mentesnek, ha va­lamennyi országban az éleslá­tó, messzire tekintő politika győzedelmeskedik, meghátrá­lásra kényszerítve mindenne­mű soviniszta rövidlátást, mondva csinált érdekellenté­tet. EZ VOLT AZ ALAPGON­DOLATA a római találkozó felhívásának, amelyet most — az ott elfogadott határozat ér­telmében — eljuttatnak az egyes európai országok veze­tőihez, törvényhozó szervei­hez. NEM KÉTSÉGES, hogy ez az áprilisi akció újabb fejeze­tet nyit az európai békéért és biztonságért már esztendők óta folytatott erőfeszítések törté­netében. IGAZ, NAPJAINK EURÓ­PÁJÁBAN hallgatnak a fegy­verek. Helyzetünk nem hason­lítható sem a háború sújtotta, súlyos agresszió ellen küzdő Indokínához, vagy a robbaná­sig feszült közel-keleti állapo­tokhoz. De azért fokozott és megkülönböztetett figyelmet érdemel minden olyan kezde­ményezés, amely a kontinens országainak együttműködését, a népek egymásratalálását hi­vatott elősegíteni. BÜSZKÉN MONDHATJUK, hogy a szocialista országok — köztük hazánk is — kezdettől fogva mindent elkövettek az európai biztonsági rendszer megteremtéséért. Nemcsak a hivatásos politikusok konzul­tációi váltak mindennapos gyakorlattá, hanem megélén­kült az úgynevezett népi dip­lomácia is, amely a társadalmi erők bevonásával keresi-kutat- ja az együttműködés feltételed­nek megteremtését. AZ UTÓBBIAK SORÁBAN rendkívül jelentős esemény az április 15-i akció. A római fel­hívás újabb lendületet ad a kontinens békéjéért és bizton­ságáért kezdeményezett küzde­lemnek, amelyben a hajdani frontharcosok és ellenállók, győzők és legyőzőitek mellett már az azóta felnőtt ifjú nem­zedék képviselői is ott találha­tók. Jelképéül az európai kontinens jövőjéért érzett fe­lelősségnek, - ami népeket és generációkat szólít közös cse­lekvésre. ee V» /Cirkw 1972. ÁPRILIS 15., SZOMBAT K'm 9r Szén köszöntése Koszigin üzenete Általános UN BUDAPEST Megnyílt a magyar—NDK együttműködési bizottság XI. ülésszaka Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája har­madik ülésszakának általános vitája pénteken kezdődött Santiagóban, Chile fővárosá­ban. A szószék ezen a napon elsősorban a vezető tőkésálla­mok — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és Japán — képvi­selőié volt. A hat hétig tartó UNCTAD- ülésszak általános vitájára tíz napot szánnak. Ez alatt kö­rülbelül száz delegátus felszó­lalására lehet számítani. Tíz nap múltán szakosított mun­kacsoportokban, regionális bi­zottságokban folyik tovább a munka. Csütörtökön megválasztot­ták az ülésszak tisztségviselőit. Az alelnökök egyike dr. Bíró József, hazánk külkereskedel­mi minisztere, az értekezleten részt vevő magyar delegáció vezetője lett. A pénteki ülésen Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter felolvasta Alekszej Ko­szigin szovjet kormányfő üze­netét, aki többek között kije­lentette, hogy a Szovjetunió a jövőben is kész síkraszállni a nemzetközi gazdasági együtt­működés szilárdítása és fej­lesztése, a gazdasági megkü­lönböztetések megszüntetése mellett és síkraszáll azért is, hogy a világkereskedelem problémáinak eldöntésénél kellőképpen vegyék számítás­ba az államok minden cso­portjának érdekeit. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Fock Jenő, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke táviratban köszöntötte Kim ír Szén elvtársat, a Ko­reai Munkapárt Központi Bi­zottsága főtitkárát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa elnökét 60. születésnapja alkalmából. Szívből kívánunk önnek jó egészséget, hosszú életet és a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mánya élén végzett munká­jában további nagy eredmé­nyeket. Kívánjuk, hogy a KNDK testvéri népe újabb nagy sikereket érjen el a szo­cializmus építésében és Korea békés egyesítéséért vívott harcában — hangzik egyebek közt a távirat. Budapesten, a Parlament delegációs termében tegnap délelőtt plenáris üléssel megr kezdődött a magyar—német gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság XI. ülésszaka. A magyar, illetve az NDK- delegációt dr. Tímár Mátyás és Wolfgang Rauchfass miniszter­elnök-helyettesek, a bizottság elnökei vezetik. A pénzügyminiszter otthon maradt Nixon és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke háromnapos hivatalos látogatásra Kanadá­ba érkezett. Tulajdonképpen az lenne a logikus, hogy ez az út afféle kötelező szomszédo­lás legyen, olyan esemény, amelyet a protokollnaptárban előjegyeztek és most elérke­zett az ideje. Mosolyokban és kézfogásokban valószínűleg nem lesz hiány, udvarias ki­szólás is nyilván bőségesen akad majd. Mégis biztosra ve­hető, hogy abban a pillanat­ban, amikor Pierre Elliot Tru­deau kanadai kormányfő kí­váncsi kamerák nélkül négy­vagy többszemközt marad ma­gas rangú vendégével, eltűnik a mosolyok és a szívélyes ud­variaskodások jelentős része. „Az Egyesült Államok és Kanada vezetői — írja az Ot­tawa Journal című lap — még sohasem találkoztak ilyen ne­héz körülmények között.” Az észak-amerikai kontinens min­den ismerője egyetért abban, hogy ez a megállapítás ko­rántsem túlzás. A két nagy or­szág között növekvő feszültség jelentkezik a gazdasági és po­litikai élet számos területén. Az egyik dilemma földrajzi tényezőkből ered, a különös, kettős szomszédságból. Kettős szomszédságot mondtunk, mert nemcsak arról van szó, hogy Kanada egész déli határán az USÁ-val érintkezik, hanem ar­ról is, hogy messze fent, egész északnyugati határa is közös a hatalmas déli szomszéd egyik államával, Alaszkával. A múltban több példa akadt arra, hogy az Alaszkában te­vékenykedő amerikai polgári és katonai személyiségek átjá­róháznak tekintették a sarkvi­dék kanadai felségterületét és Ottawa emiatt nemegyszer til­takozott — igaz, nem sok ered­ménnyel. De a sarkvidék csak az egyik és nem is legfontosab­bak közé tartozó feszültségfor­rás. A kanadai ipar több mint a felét, 58 százalékát az ame­rikai nagytőke ellenőrzi. Ez a tény az egyik oka annak, hogy Kanadában a munkanélküliség aránya elérte a felnőtt lakos­ság nyolc százalékát. A hatal­mas déli szomszéd azonos nyelvű és szinte korlátlan eszközökkel rendelkező sajtó­ja, rádiója, televíziója szinte elsorvasztja a kanadai hírköz­lő szerveket és vállalkozáso­Trudeau kát, és ennek az anyagi vonat­kozásokon túl — politikai je­lentősége is van. Trudeau tavalyi washingtoni látogatásakor Conally pénz­ügyminiszter orvoslást ígért néhány ilyen gazdasági sére­lemre, ehelyett nem sokkal ké­sőbb nem enyhítések, hanem Kanadát sújtó szigorítások kö­vetkeztek be. Most a megfi­gyelők nem minden irónia nél­kül nyugtázzák, hogy Conally kimaradt a delegációból... Igaz, helyette ott van Henry Kissinger, akinek a jelenléte viszont arra emlékeztet, hogy Ottawa sem a vietnami hábo­rút, sem a NATO-t tekintve nem problémamentes partner Washington számára. Líbia hazahívta bagdadi nagykövetét... Csütörtökön este 24 órás látogatásra Tripoliba érkezett Murad Ghaleb egyiptomi kül­ügyminiszter, hogy a líbiai il­letékesekkel a közel-keleti válság legújabb fejleményei­ről, illetve Algériában és Tu­néziában tett látogatása ered­ményeiről tárgyaljon. Időközben Kadhafi ezredes rendszere meglepő lépésre határozta el magát: mint nyugati hírügynökségek az egyiptomi hírszolgálati irodá­ra hivatkozva jelentik, a szovjet—iraki szerződés alá­írása feletti rosszallásának ki­fejezést adva, a líbiai kor­mány hazahívta nagykövetét Bagdadból, és hasonló intéz­kedésre kérte fel az iraki kormányt is. Az intézkedés nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok megszakítását. Kadhafi ezredes, mint is­meretes, következetlenül egyenlőségjelet tesz a tőkés és a szocialista hatalmak közé; hevesen ellenzi a velük való Szerződéses kapcsolat bármi­lyen formáját. Ugyanakkor Egyiptom, Libia elsőszámú szövetségese, 1971 májusában az irakihoz hasonló barátsági és együttműködési szerződést írt alá a Szovjetunióval, s egy Moszkvában járt líbiai kül­döttség hetekkel ezelőtt je­lentős gazdasági együttműkö­désről kötött megállapodást. 60 éve történt A Titanic tragédiája Nagy tragédia volt és világbotrány. Évekig foglalkoztak vele a leghíresebb napilapok. Felderítették másfél ezer ember pusz­tulásának hátterét, kiteregették az üzleti számítás aljasságait, s megörökítették az egyéni drámák egész sorát. Akkoriban Anglia és Németország hajóstársaságai dühödten versenyeztek: melyik tud több utast, nagyobb gyorsasággal, maximális ké­nyelemmel átszállítani Európából Amerikába és vissza? Ezért hát a White Star Line brit cég megépítette a Titanic nevű lu­xusgőzösét, amely a maga korában technikai csoda volt, és a nagysága olyan, mintha megvalósult volna Verne Gyula fan­tasztikus regénye, Az úszó város. Amikor a Titanic útra kelt Angliából, a mólón szólt a zene, röpködtek a szerpentinek, és hullott a virágeső. Aztán négy na­pon át büszkén és gyorsan úszott az óceánon a büszke hajó 2206 utassal a fedélzetén. 1912. április 14-én este még bál volt a hajón. Finom mámorban táncoltak az első osztály gazdag és hírneves utasai, mágnások, pénzfejedelmek, az életet hab­zsoló világpolgárok. Ott volt köztük a White Star Line elnöke: Ismay, továbbá az amerikai milliomos: Astor és az ugyancsak milliomos Wiedener bankár. Ezen a hajón — persze az első osztályon — hivalkodott a gazdagság. Ámde egy váratlan, heves szélvihar déli irányba sodorta a gőzöst. Smith kapitánynak, a tapasztalt öreg rókának tudnia kellett, hogy az 1912-es enyhe tél következtében hatalmas jég­hegyek kerültek olyan délibb tájakra, ahol igen ritkán jelen­tek meg, de számolni kellett velük. A kapitány azonban félre­tett minden óvatosságot, és a hirtelen támadt köd ellenére „teljes gőzt" parancsolt, mert a White Star elnöke, Ismay — rekordot akart. Smith másodtisztje aggódott ugyan, félt az alat­tomos jéghegyektől, amelyeket különösen a nem látható, víz alatti talpazatuk tett veszélyessé. Senki sem hallgatott rá. A Titanic rohant a végzete felé. Teljes gőzzel. Már lezajlott a bál, kiürültek a pezsgőspalackok, pihenőre tértek a zenészek, az elit publikum pedig visszavonult káprá­zatos luxussal berendezett lakosztályaiba. Éjfél jóval elmúlt, amikor rettenetes lökés, az acéllemezek döbbenetes ropogása, a berendezés elképesztő recsegése riasztotta fel az alvókat. A Ti­tanic a ködben egy óriási jéghegynek ütközött. Minden képze­letet felülmúló pánik tört ki, nők, gyermekek, férfiak igyekez­tek a fedélzetre jutni. Sokan félig meztelenül, futás közben kapkodva magukra a ruhájukat, vagy takaróba burkolódzva. A fedélzet közelében levő luxuskabinok utasai előnyben vol­tak, mert a második és a harmadik osztály tömegét a matró­zok egy darabig visszaszorították. De a pánik ereje hamarosan felborított minden rendet. Smith kapitány szócsöveken igyekezett megnyugtatni a két­ségbeesett embereket: „Nincs baj. Sok hajó fogta az SOS jelét, s közeledik! Fel a mentőövet! Mindenki megmenekül!” Csak­hogy a hajó orra gyorsan levált, a légkamrák képtelenek vol­tak a víz színén tartani a hajót. Kialudt a villany. Iszonyatos harc kezdődött az életért. A férfiak vadálattá vedlettek, s le­gázolták a gyerekeket, nőket, öregeket. Butts őrnagy egy tu­cat férfit lőtt le, a tisztek mind használták a revolverüket, de végül őket is leterítették. Ismay elnök elsőként mentette meg a bőrét egy félig telt mentőcsónakban, miközben más csónakok a túlzsúfoltságtól felborultak. Smith kapitány a szájába lőtt. Akik a vízbe ugrottak, a jeges árban gyorsan elmerültek. A Ti­tanic rádiósa az utolsó pillanatig adta a vészjeleket. A hajó el­merült. Elsőnek a Carpathia ért a helyszínre. Ennek magyar legény­sége 645 személyt halászott ki a tengerből, és dr. Lengyel Ár­pád hajóorvos azonnal hozzálátott a rászorulók kezeléséhez. A később érkező Mauretánia és még három hajó már csak össze­sen 58 hajótöröttet menthetett meg. A Titanic 2206 utasából 1503 a tengerbe veszett. Szívettépő jelenetek zajlottak le New York kikötőjében, amikor a Carpathia fedélzetéről partra tet­ték az idegileg összeroppant, kimerült, átfázott, belázasodott és magatehetetlen nőket és gyermekeket. Kiderült aztán, hogy az előkelő utasok 63%-a megmenekült. De már a másodosztályúak közül csupán 43%, a harmadosztályúak közül pedig mindössze 25% élte túl a tragédiát. A világsajtó Ismay fejét követelte, a túlélő előkelő férfiakat kizárták klubjaikból, a White Star Line-t egy darabig bojkottálták. Hivatalosan is megállapítot­ták, hogy a katasztrófa elmaradt volna a hajóstársaságok ver­senye nélkül s ha Ismay elnök nem hajszolja üzleti érdekből a rekordot ... Földes Mihály Egymillió dollár vérdíjat tűztek ki a bangkoki hatósá­gok egy volt thaiföldi szép­ségkirálynő, a 19 éves „Miss Pratsiri” fejére. Az ifjú höl­gyet „élve vagy halva”, de mindenáron el akarják fog­ni. A szépségkirálynő ugyanis az ország Malaysiával szom­szédos déli részében tevé­kenykedő gerillák propagan­dafőnöke. Legalábbis ezt ál­lítják róla a bangkoki kato­nai szervek. ÉPÍTKEZŐK! VÁCOTT, a Budapest- Vác 2-es főútvonal gödöllői elágazásától ' Gödöllő felé egy kilométerre MEGNYÍLT a DTTTV Útépítési Iroda SÓDERBA,NYÁJA Értékesítést fuvarral is vállalunk. Váci iparvállalat FELVÉTELRE sssssss/sssssssssssssssssssssss/sssss* KERES •sssssssssssssssss/sssssssssssssssssss. jogtanácsos mellé egy gyors- és gépirónöt és egy mérlegképes könyvelői végzettséggel rendelkező belső revizort. „Rutinosság 390541" jeligére, a Váci Hirdetőbe. MEGVÉTELRE AJÁNLUNK EGY ZIL TÍPUSÚ SZEMÉLYGÉPKOCSIT légkondicionálható utastérrel és pótalkatrésszel, valamint tartalék motorral. HÍRADÁSTECHNIKAI ANYAGOK GYÁRA Igazgatási Osztály Vác, Zrínyi u. 17. 4 r Egymáshoz közelítő kezek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom