Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

MST Mccrsi '™$PSw 1972. ÁPRILIS 1., SZOMBAT FÄJKUS2 Védőbeszéd és paradoxon A SAN JOstí-I bírósági el- . járás szerdai tárgyalási nap­ján zvngeia Davis szemeiyesen mondotta el vedoüeszéaet, s eoben visszautasította, a vád aiiitasait. hangsúlyozta: a Harris ügyész által beterjesz­tett vádirat nyilvánvaló cél­kitűzése, hogy a politikai ügyet egy érzelmei fölött uraLKodm nem tudó nő ese­teve minősítse le. „A vádirat íeltéteiezesewe, hipotézisekre és spekulációkra épül” — mondotta Angela. Miután kijelentette, hogy a vádiratban foglalt összes vád­pontokban ártatlan, részlete­sen és egyeniKént megcáfolta a vád feltételezéseit. „Az egész világ tudja, hogy politikai meg­torlás áldozata vagyok, Harris ügyész azonban figyelmen kí­vül hagyva a politikai fog­lyok életkörülményeinek meg- ■ javítását célzó tevékenysége­met, mindenáron azt a tényt próbálja kihasználni, hogy nő vagyok.” „Ez a férfísoviniz- musról hitet tevő feltételezés azt sugallja, hogy egy nő csak érzelmei parancsára, képes a társadalom eseményeire rea­gálni” — jelentette ki Ange­la. Elmondotta, hogy Jacksont valóban nagyon szerette, de ez az érzelem csak saját be­börtönzése után mélyült el valóban, s nem különbözött attól az együttérzéstől és sze­retettől, amelyet a másik két „Soledad fivérrel” szemben táplált. AZ 1970 AUGUSZTUSÁ­BAN San Rafaelben lezajlott halálos végű összecsapással kapcsolatban határozottén visszautasította azt a feltéte­lezést, hogy részt vett volna az akcióban, ugyanakkor nem tagadta, hogy több fegyvert is vásárolt, s ezeket, mint ahogy-, más személyes holmijait — ha szükség volt rá: orvossá­got,. élelmistaert és pénzt is — rendszeresen barátai és har­costársai rendelkezésére bo­csátott Az, hogy egy déli ál­lamban született néger fiatal fegyvert vásárol, teljesen ter­mészetes országunkban — mondotta —, s hozzátette, hogy a címére érkezett „száz és ezer életveszélyes fenyege­tés után” ez egyszerűen lét­szükségletté vált sízámára. Visszautasította azonban azt az állítást, hogy valaha is bűncselekmény elkövetésének szándékával vásárolt volna fegyvert. A San Rafael-i ak­ció után — mondotta — nem­csak hogy nem menekült, ha­nem nevére szóló repülője­gyet váltott. Védőbeszédének végeztével Angela az esküdtszék felé fordulva kijelentette, meg­győződése, hogy a tények is­meretében az esküdtszék megbizonyosodik arról, hogy ártatlan az ellene felhozott vádakban, CSÜTÖRTÖKÖN a vád há­rom tanújának kihallgatásával folytatódott a per. A három tanú vallomása furcsa para­doxként a védelem álláspont­ját látszik megerősíteni. Elsőnek az 50 éves Marta Graham asszony lépett a ta­núk emelvényére, hogy beszá­moljon a San Rafael-i bíróság épületében 1970. augusztus 7- én lezajlott eseményekről. Graham asszony, akit az akció során Jonathan Jackson és tánsai túszként magukkal akartak vinni, vallomása első részében azt állította, hogy Jackson többször azt kiáltotta: „Szabadságot a Soledad fivé­reknek”. Howard Moore ügy­véd kérdéseire azonban megin­gott és elismerte, hogy a lö­völdözés által támadt zajban és rémületben már nemigen tudta, ml történik, s tulajdon­képpen nem mert határozot­tan állítani, hogy a fentebb idézett szavak elhangzottak volna. A másik két tanú, Doris Wittmer és Norene Morris val­lomásukban tagadták, hogy hallották volna a Soledad fi­vérek kiszabadítását követelő kiáltásokat, s elmondották azt is, hogy a támadás végrehajtói emberségesen viselkedtek tú- fczaikkal szemben. A következő tanúk kihallga­tására a húsvéti ünnepek után kerül sor. Szadat-nyilatkozat Fokozódik az arab térségre nehezedé amerikai-izraeli nyomás Anvar Szádot egyiptomi el­nök csütörtökön fontos politi­kai kérdésekről nyilatkozott egy Alexandria közelében le­vő légitámaszpont tisztjei és katonái előtt „Nagyon bonyolultnak” mondotta a mostani helyzetet, de hozzátette, ez nem jelenti, hogy Egyiptom „ölbe tett kéz­zel szemléli a fejleményeket”. Megerősítette azt a korábbi megállapítását, hogy a meg­szállt területek csak fegyveres harccal szerezhetők vissza. Elmondotta ezután, hogy Egyiptom saját kezébe akarja venni a modem fegyverek gyártását. Közölte, hogy a Szí­riái és líbiai vezetőkkel meg­állapodás.! írt alá erre vonat­kozóan. Nixon május végére terve­zett moszkvai látogatása előtt fokozódik az arab térségre ne­hezedő amerikai—izraeli nyo­más — jelentette ki Szadat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai fegyverszállítások eszkalációja az egyiptomi nép megfélemlítését szolgálja. Az elnök utalt arra, hogy az Egyesült Államok négy-öt nap­pal ezelőtt úgy határozott, ra­kétahordozó gyorsnaszádokat ad Izraelnek. Az Egyesült Ál­lamok további Phantom és Skyhawk típusú vadászbom­bázókat is szállít Izraelnek, s lehetővé teszi, hogy Izrael amerikai fegyverek hazai gyártására rendezkedjék be. A hazug és rosszhiszemű amerikai magatartást leleplez­ve Szadat rámutatott: a közel- keleti válság részleges rende­zésére vonatkozó egyiptomi kezdeményezést úgy értelmez­ték, hogy az nem az egész probléma megoldására, hanem csupán a Szuezi-csatorna újra megnyitására irányul. „Azt hitték, hogy engem ki­elégít a csatorna megnyitása, miközben az izraeliek a Sinai- félszpgeten vannak — mondot­ta. — Nem a csatorna meg­nyitása probléma. Nyomban megnyithatjuk és kitisztíthat­juk a csatornát, mihelyt az izraeliek visszavonulnak. Eh­hez nincs szükség megállapo­dásra vagy tárgyalásra, ezért felesleges New Yorkba, vagy máshova menni”. Husszein jordániai király tervéről szólva Szadat annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy ez a terv ameri­kai kezdeményezés a közel- keleti térségben. Szadat ismételten hangsú­lyozta, hogy a felszabadító háború elkerülhetetlen. A bel­ső frontnak azonban még idő­re van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a naponta vár­ható 1200—1300 légitámadás­ra. „Nem tűrök el semmiféle repedést a belső fronton” — szögezte le az államfő, majd kijelentette, hogy Egyipto­mot két alapvető cél vezeti: nem mond le egyetlen talpa­latnyi saját vagy arab te­rületről, nem bocsátkozik al­kuba a palesztínai nép jo­gairól, amelyeket most Husz- szein király — kész helyzet elé állítva az arabokat — szabo­tálni akar. Sikertelen hatalomátvételi kísérlet után Letartóztatták V. Niari burundi exkirályt A bujumburai rádió beje­lentése szerint pénteken letar­tóztatták V. Ntari volt burun­di uralkodót, aki fehér zsol­dosok élén betört az országba, hogy átvegye a hatalmat. A burundi kormány pénteken reggel rendkívüli ülésen vitat­ta meg a kialakult helyzetet. Az exlcirály a szomszédos Ugandában élt, egészen a leg­utóbbi időkig. A rádiójelentés­ből nem derül ki, milyen kö­rülmények között vették őri­zetbe. Tornádó a Xennedy-fokon Tornádó száguldott el pén­teken a Kenned'y Űrhajózási Központ északi területei fö­lött, de az Apollo—16 kilövő­helyének berendezéseiben nem tett kárt. Az Apolló—16 visz- szaszámolási próbája zökke­nőmentesen folytatódhatott Az Apollo—16 három űrha­jóssal a fedélzetén, április 16- án, közép-európai idő szerint 18.54 perckor kezdi meg Hold­ra vezető útját. Húsvét az „ulsteri provinciában' A helytartó megérkezett Észak-írországban algha lesz békés a húsvét. Képünkön: húsvéti tojásokkal hazafelé tartó kisfiú egy belfasti utcán — mögötte komor tekintetű brit katona lövésre kész fegyverrel. A régi római birodalomban mindig nagy esemény volt, ha egy-egy provinciába megérke­zett a központi kormányzat gyakorlatilag teljhatalmú kép­viselője, a helytartó. Sok füg­gött tőle, rengetegen talál­gatták, vajon az erős kéz híve vagy inkább olyan poli­tikus, aki lazábbra hagyja a gyeplőt. A huszadik században ter­mészetesen nem ennyire izgal­mas a helytartó személye, hi­szen a távolságok kisebbek lettek és hála a korszerű táv­közlési eszközöknek, minden lényeges ügyben meg lehet kérdezni a központot. Mégsem túlzás azt állítani: az, amit Eszak-trországban mostaná­ban éreznek az emberek, va­Banzer-at trakció Száztizenkilenc mínusz huszonhét ^ v. #./►.■■■ -tv*.-■ *■*■■■i-.v¥'v %£& v •V ' - ■;*» v ­Mintoff Pekingire repült felszáll az olasz kormány különgépére, amelyen Pekingbe in­dult. Mintoff máltai mi­niszterelnök A Szovjetunió La Paz-i nagykövete csütörtökön kije­lentette, érthetetlennek tartja a bolíviai kormány' döntését, amely 119 szovjet állampolgárt szólított fel az ország elhagyá­sára. A nagykövet rámutatott a bolíviai követelés képtelensé­gére is: ugyanis az országban összesen mintegy negyven szovjet követségi alkalmazott tartózkodik. Mint újságírókkal közölte, a kiutasítottak listája az egyik dolgozó négyéves kislányának nevével kez­dődik és számos olyan szovjet ál­lampolgár szerepel rajta, akik valamikor ugyan jártak Bolí­viában, de már évekkel ez­előtt elhagyták az országot. A kiutasítottak listáján szerepel például Jevgenyij Jevtusenko, a neves szovjet költő, aki a múlt évben rövid ideig tartóz­kodott csupán Bolíviában. A nagykövetség aligha teljesíthe­ti a kormány követelését, mi vei ha valamennyi alkalma­zottja, a nagykövettől a sofőrökig valamennyi családtagjával együtt el­hagyja az országot, még mindig huszonhéttel keve­sebben lesznek, mint ahányat távozásra szólí­tott fel Banzer szélsőjobboldali kormánya. A nagykövet rámutatott ar­ra, hogy a bolíviai kormány döntésében súlyos felelősség terheli a fanatikusan kommu­nistaellenes újságírókat, akik már hosszabb ideje szovjetel­lenes kampányt folytattak. A jövő előkészítése A Moszkvából, a szovjet párt és kormány vezetőivel foly­tatott megbeszélésekről hazaérkezett Fock Jenő miniszterelnök repülőtéri nyilatkozatában újra és újra 1980-ról és 1985-ről szólt. A mai, illetve a holnapi napot illetően egyenesen ezt mondta: „Áttekinthettük a most folyamatban levő ötéves terv keretében megkötött egyezmények végrehajtását. Ezzel kap­csolatban kölcsönösen az volt a véleményünk, hogy ez a munka rendben folyik.” Vagyis ami a két felet érdekli, az már első­sorban a jövő. S ennél beszédesebben nem is igen lehetne a magyar—szov­jet gazdasági kapcsolatok jelentőségét és távlatait jellemezni. Kapcsolataink szilárdak, rájuk hosszabb idő perspektívájában lehet építeni, sőt — csak erre alapozhatjuk terveinket. Mindenekelőtt a nyersanyagokról, s ezen belül is a legér­tékesebb energiahordozókról — az olajról, gázról — van szó. Ha nem tudjuk, hogy ezekből, az iparunk számára oly döntő nyersanyagokból, milyen mennyiségekre számíthatunk a jö­vőben, nem tudjuk a magyar nép távlati munkaprogramját, és különösen a népgazdaságnak kapcsolódó láncszemeit sem meg­határozni. Hiszen elég arra emlékeztetni, hogy a behozott kő­olaj 91, a nyers vasérc 96 százaléka érkezik a Szovjetunióból, az előbbi a Barátság olajvezetéken át az Ural vidékéről, Bas­kíriából, az utóbbi elsősorban Krivoj Bogból. Kohókoksz-be- hozatalunk 45, a fenyő fűrészáru 92, a papír 64, a gyapot 50 százaléka származik a Szovjetunióból. Növekvő mennyiségben kapunk távvezetéken át villamos energiát is Ukrajnából. Ha abból indulunk ki, hogy ha a mennyiség növekedése mel­lett ezek az arányok a következő másfél évtizedben sem vál­toznak meg lényegesen — s ez a valóság, hiszen nyersanyagban ez idő alatt sem válunk gazdagabbakká, a máshol, a kapita­lista piacokon való beszerzés pedig elviselhetetlen terheket ró­na külföldi fizetési mérlegünkre (nem is beszélve arról, hogy a szállítási költség alaposan megnövelné az árakat) — akkor világos, milyen nagy feladat, amit az előzetes tárgyalásokkal kormányküldöttségünk magára vállalt. Érthető is, hogy — amint Fock Jenő nyilatkozatában elmondotta — egyelőre csu­pán az előzetes igényfelvázolásról, a lehetséges megoldások fontolgatásáról, és nem konkrét megállapodásokról volt szó a szovjet kormány vezetőivel folytatott megbeszéléseken. A kérdés megoldása bonyolult, és még sok fejtörést okoz nem­csak a magyar, hanem talán méginkább a szovjet félnek. A Szovjetunióban a nyersanyag-kitermelő ágak erőltetett fejlesz­tése elengedhetetlen; ugrásszerűen nő a Szovjetunió termelése, ennek megfelelően saját nyersanyagigénye is. Emellett a leg­több európai ország, a legtöbb KGST-tagállam nyersanyagban, különösen energiahordozókban, meglehetősen szegény, vagyis mindnyájan elsősorban a szovjet szállításokra számítanak. Az is közismert, hogy ezekben az ágazatokban igen nagy befekte­tések szükségesek, és azok viszonylag lassan térülnek meg. Ilyen körülmények között a nyersanyag-kitermelő iparágak­hoz szükséges berendezések: műszerek, automatikák, a szál­lítást szolgáló vezetékrendszerek létrehozásában való magyar közreműködési készség kifejezése, és azután majd itthon az ilyen irányban gondolkodás, kutatás, szakosítás kövezi az utat kívánságaink, igényeink szovjet részről való teljesítéséhez. A nyersanyagokért mi nagyrészt feldolgozott késztermékek­kel fizetünk. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok helyét, a szovjet piac jelentőségét számunkra mutatja, hogy miközben gépipari termékeinknek körülbelül fele készül exportra, ennek a mennyiségnek több mint felét a Szovjetunió vásárolja. Vagy­is, durván számítva: a jelen pillanatban — s ez az arány je­lentősen nem fog változni a jövőben sem — gépiparunk mint­egy negyede szovjet megrendelésre termel. És most, amikor a gazdaságosabb és a korszerűbb termelés szempontjából annyi­ra fontos számunkra, hogy iparunk szerkezetét a magyar nép­gazdaság adottságainak jobban megfelelő irányban fejlesszük, a távlati egy-másfél évtizedre szóló terveink realitása megint- csak nagymértékben a Szovjetunióval való megállapodáson múlik. A mostani kormányfői szintű magyar—szovjet gazdasági meg­beszélések tehát lényegében egy egész történelmi szakasz gaz­daságpolitikája, kooperációja, sokoldalúbb együttműködésének előkészítését szolgálták. Nemes János lami olyasmi lehet, mint amikor Róma valamelyik le- igázott, de szüntelenül nyug­talan tartománya várta a hely­tartót. William Whitelaw, a lon­doni kabinet teljhatalmú meg­bízottja, valamivel kelleme­sebben hangzó protokoll-el- nevezéssel az északír ügyek minisztere, a brit királyi lé­gierők egyik különgépén meg­érkezett Belfastba. Érkezését eredetileg ké­sőbbre tervezték, de Lon­donban úgy látták, nem árt, ha a helytartó már a legkülönbözőbb érzelme­ket felkorbácsoló húsvéti ünnepeken a provinciában tartózkodik. Az előzmények közismertek. Anglia sem katonailag, sem politikailag nem volt képes pacifikálni az elméletben az ország szerves részét képező, de önkormányzattal bíró Ulstert. Egymást követték az IRA, az ír Köztársasági Had­sereg évtizedes harcokban megedzett illegális katonái­nak rajtaütései, robbantásai és számos nyugati lap már „Anglia Vietnamjának” ne­vezte Eszak-lrországot. London bizonyos értelem­ben kétségtelenül két tűz kö­zé került. A katolikus tömegek a problémák gyökerének or­voslását követelték, a pro­testáns szélsőségesek pe­dig még kegyetlenebb le­számolást az IRA-val és általában a katolikusokkal. Ebben a helyzetben szüle­tett meg a Downing Street döntése, amely eltörli Ulster eddigi autonómiáját és köz­vetlenül London kezébe adja Észak-lrország irányítását. De mit old meg ez a dön­tés? Egyelőre csak annyi biztos, hogy a helytartóit mind a pro­testánsok, mind a katolikusok — bár homlokegyenest ellen­tétes okokból — haraggal fo­gadták ... Ünnepi nyitvatartás A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat fel­hívja a vásárlóközönség figyel­mét boltjainak ünnepek előtti és alatti nyitvatartási rendjére. Április i1-én, szombaton: valamennyi bolt nyitva (a meg­szokott időig, de legalább 17 óráig). ÁPRILIS 2-AN, VASÁRNAP: valamennyi üzlet zárva. ÁPRILIS 3-AN, HÉTFŐN: az alább felsorolt boltok reg­gel 7 órától 10 óráig tartanak nyitva: Szob, 9 sz. bolt, Kismaros, 95. sz. bolt, Szödliget, 85. sz. bolt, Dunakeszi, 60., 107, ás 140. sz. bolt, Kisalag, 68. sz. bolt, Nagymaros, 69. és 137. sz. boti, Vác, 54. sz. tejbolt, 144. piac, 72. sz. alsóvárosi és 200. sz. ABC kisáruház. Alsógöd, 87. sz. bolt, Felsőgöd, 62. sz. és 70. sz. bolt. Április 4-én, kedden: valamennyi bolt zárva. f i

Next

/
Oldalképek
Tartalom