Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
MST Mccrsi '™$PSw 1972. ÁPRILIS 1., SZOMBAT FÄJKUS2 Védőbeszéd és paradoxon A SAN JOstí-I bírósági el- . járás szerdai tárgyalási napján zvngeia Davis szemeiyesen mondotta el vedoüeszéaet, s eoben visszautasította, a vád aiiitasait. hangsúlyozta: a Harris ügyész által beterjesztett vádirat nyilvánvaló célkitűzése, hogy a politikai ügyet egy érzelmei fölött uraLKodm nem tudó nő eseteve minősítse le. „A vádirat íeltéteiezesewe, hipotézisekre és spekulációkra épül” — mondotta Angela. Miután kijelentette, hogy a vádiratban foglalt összes vádpontokban ártatlan, részletesen és egyeniKént megcáfolta a vád feltételezéseit. „Az egész világ tudja, hogy politikai megtorlás áldozata vagyok, Harris ügyész azonban figyelmen kívül hagyva a politikai foglyok életkörülményeinek meg- ■ javítását célzó tevékenységemet, mindenáron azt a tényt próbálja kihasználni, hogy nő vagyok.” „Ez a férfísoviniz- musról hitet tevő feltételezés azt sugallja, hogy egy nő csak érzelmei parancsára, képes a társadalom eseményeire reagálni” — jelentette ki Angela. Elmondotta, hogy Jacksont valóban nagyon szerette, de ez az érzelem csak saját bebörtönzése után mélyült el valóban, s nem különbözött attól az együttérzéstől és szeretettől, amelyet a másik két „Soledad fivérrel” szemben táplált. AZ 1970 AUGUSZTUSÁBAN San Rafaelben lezajlott halálos végű összecsapással kapcsolatban határozottén visszautasította azt a feltételezést, hogy részt vett volna az akcióban, ugyanakkor nem tagadta, hogy több fegyvert is vásárolt, s ezeket, mint ahogy-, más személyes holmijait — ha szükség volt rá: orvosságot,. élelmistaert és pénzt is — rendszeresen barátai és harcostársai rendelkezésére bocsátott Az, hogy egy déli államban született néger fiatal fegyvert vásárol, teljesen természetes országunkban — mondotta —, s hozzátette, hogy a címére érkezett „száz és ezer életveszélyes fenyegetés után” ez egyszerűen létszükségletté vált sízámára. Visszautasította azonban azt az állítást, hogy valaha is bűncselekmény elkövetésének szándékával vásárolt volna fegyvert. A San Rafael-i akció után — mondotta — nemcsak hogy nem menekült, hanem nevére szóló repülőjegyet váltott. Védőbeszédének végeztével Angela az esküdtszék felé fordulva kijelentette, meggyőződése, hogy a tények ismeretében az esküdtszék megbizonyosodik arról, hogy ártatlan az ellene felhozott vádakban, CSÜTÖRTÖKÖN a vád három tanújának kihallgatásával folytatódott a per. A három tanú vallomása furcsa paradoxként a védelem álláspontját látszik megerősíteni. Elsőnek az 50 éves Marta Graham asszony lépett a tanúk emelvényére, hogy beszámoljon a San Rafael-i bíróság épületében 1970. augusztus 7- én lezajlott eseményekről. Graham asszony, akit az akció során Jonathan Jackson és tánsai túszként magukkal akartak vinni, vallomása első részében azt állította, hogy Jackson többször azt kiáltotta: „Szabadságot a Soledad fivéreknek”. Howard Moore ügyvéd kérdéseire azonban megingott és elismerte, hogy a lövöldözés által támadt zajban és rémületben már nemigen tudta, ml történik, s tulajdonképpen nem mert határozottan állítani, hogy a fentebb idézett szavak elhangzottak volna. A másik két tanú, Doris Wittmer és Norene Morris vallomásukban tagadták, hogy hallották volna a Soledad fivérek kiszabadítását követelő kiáltásokat, s elmondották azt is, hogy a támadás végrehajtói emberségesen viselkedtek tú- fczaikkal szemben. A következő tanúk kihallgatására a húsvéti ünnepek után kerül sor. Szadat-nyilatkozat Fokozódik az arab térségre nehezedé amerikai-izraeli nyomás Anvar Szádot egyiptomi elnök csütörtökön fontos politikai kérdésekről nyilatkozott egy Alexandria közelében levő légitámaszpont tisztjei és katonái előtt „Nagyon bonyolultnak” mondotta a mostani helyzetet, de hozzátette, ez nem jelenti, hogy Egyiptom „ölbe tett kézzel szemléli a fejleményeket”. Megerősítette azt a korábbi megállapítását, hogy a megszállt területek csak fegyveres harccal szerezhetők vissza. Elmondotta ezután, hogy Egyiptom saját kezébe akarja venni a modem fegyverek gyártását. Közölte, hogy a Szíriái és líbiai vezetőkkel megállapodás.! írt alá erre vonatkozóan. Nixon május végére tervezett moszkvai látogatása előtt fokozódik az arab térségre nehezedő amerikai—izraeli nyomás — jelentette ki Szadat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai fegyverszállítások eszkalációja az egyiptomi nép megfélemlítését szolgálja. Az elnök utalt arra, hogy az Egyesült Államok négy-öt nappal ezelőtt úgy határozott, rakétahordozó gyorsnaszádokat ad Izraelnek. Az Egyesült Államok további Phantom és Skyhawk típusú vadászbombázókat is szállít Izraelnek, s lehetővé teszi, hogy Izrael amerikai fegyverek hazai gyártására rendezkedjék be. A hazug és rosszhiszemű amerikai magatartást leleplezve Szadat rámutatott: a közel- keleti válság részleges rendezésére vonatkozó egyiptomi kezdeményezést úgy értelmezték, hogy az nem az egész probléma megoldására, hanem csupán a Szuezi-csatorna újra megnyitására irányul. „Azt hitték, hogy engem kielégít a csatorna megnyitása, miközben az izraeliek a Sinai- félszpgeten vannak — mondotta. — Nem a csatorna megnyitása probléma. Nyomban megnyithatjuk és kitisztíthatjuk a csatornát, mihelyt az izraeliek visszavonulnak. Ehhez nincs szükség megállapodásra vagy tárgyalásra, ezért felesleges New Yorkba, vagy máshova menni”. Husszein jordániai király tervéről szólva Szadat annak a véleményének adott kifejezést, hogy ez a terv amerikai kezdeményezés a közel- keleti térségben. Szadat ismételten hangsúlyozta, hogy a felszabadító háború elkerülhetetlen. A belső frontnak azonban még időre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a naponta várható 1200—1300 légitámadásra. „Nem tűrök el semmiféle repedést a belső fronton” — szögezte le az államfő, majd kijelentette, hogy Egyiptomot két alapvető cél vezeti: nem mond le egyetlen talpalatnyi saját vagy arab területről, nem bocsátkozik alkuba a palesztínai nép jogairól, amelyeket most Husz- szein király — kész helyzet elé állítva az arabokat — szabotálni akar. Sikertelen hatalomátvételi kísérlet után Letartóztatták V. Niari burundi exkirályt A bujumburai rádió bejelentése szerint pénteken letartóztatták V. Ntari volt burundi uralkodót, aki fehér zsoldosok élén betört az országba, hogy átvegye a hatalmat. A burundi kormány pénteken reggel rendkívüli ülésen vitatta meg a kialakult helyzetet. Az exlcirály a szomszédos Ugandában élt, egészen a legutóbbi időkig. A rádiójelentésből nem derül ki, milyen körülmények között vették őrizetbe. Tornádó a Xennedy-fokon Tornádó száguldott el pénteken a Kenned'y Űrhajózási Központ északi területei fölött, de az Apollo—16 kilövőhelyének berendezéseiben nem tett kárt. Az Apolló—16 visz- szaszámolási próbája zökkenőmentesen folytatódhatott Az Apollo—16 három űrhajóssal a fedélzetén, április 16- án, közép-európai idő szerint 18.54 perckor kezdi meg Holdra vezető útját. Húsvét az „ulsteri provinciában' A helytartó megérkezett Észak-írországban algha lesz békés a húsvét. Képünkön: húsvéti tojásokkal hazafelé tartó kisfiú egy belfasti utcán — mögötte komor tekintetű brit katona lövésre kész fegyverrel. A régi római birodalomban mindig nagy esemény volt, ha egy-egy provinciába megérkezett a központi kormányzat gyakorlatilag teljhatalmú képviselője, a helytartó. Sok függött tőle, rengetegen találgatták, vajon az erős kéz híve vagy inkább olyan politikus, aki lazábbra hagyja a gyeplőt. A huszadik században természetesen nem ennyire izgalmas a helytartó személye, hiszen a távolságok kisebbek lettek és hála a korszerű távközlési eszközöknek, minden lényeges ügyben meg lehet kérdezni a központot. Mégsem túlzás azt állítani: az, amit Eszak-trországban mostanában éreznek az emberek, vaBanzer-at trakció Száztizenkilenc mínusz huszonhét ^ v. #./►.■■■ -tv*.-■ *■*■■■i-.v¥'v %£& v •V ' - ■;*» v Mintoff Pekingire repült felszáll az olasz kormány különgépére, amelyen Pekingbe indult. Mintoff máltai miniszterelnök A Szovjetunió La Paz-i nagykövete csütörtökön kijelentette, érthetetlennek tartja a bolíviai kormány' döntését, amely 119 szovjet állampolgárt szólított fel az ország elhagyására. A nagykövet rámutatott a bolíviai követelés képtelenségére is: ugyanis az országban összesen mintegy negyven szovjet követségi alkalmazott tartózkodik. Mint újságírókkal közölte, a kiutasítottak listája az egyik dolgozó négyéves kislányának nevével kezdődik és számos olyan szovjet állampolgár szerepel rajta, akik valamikor ugyan jártak Bolíviában, de már évekkel ezelőtt elhagyták az országot. A kiutasítottak listáján szerepel például Jevgenyij Jevtusenko, a neves szovjet költő, aki a múlt évben rövid ideig tartózkodott csupán Bolíviában. A nagykövetség aligha teljesítheti a kormány követelését, mi vei ha valamennyi alkalmazottja, a nagykövettől a sofőrökig valamennyi családtagjával együtt elhagyja az országot, még mindig huszonhéttel kevesebben lesznek, mint ahányat távozásra szólított fel Banzer szélsőjobboldali kormánya. A nagykövet rámutatott arra, hogy a bolíviai kormány döntésében súlyos felelősség terheli a fanatikusan kommunistaellenes újságírókat, akik már hosszabb ideje szovjetellenes kampányt folytattak. A jövő előkészítése A Moszkvából, a szovjet párt és kormány vezetőivel folytatott megbeszélésekről hazaérkezett Fock Jenő miniszterelnök repülőtéri nyilatkozatában újra és újra 1980-ról és 1985-ről szólt. A mai, illetve a holnapi napot illetően egyenesen ezt mondta: „Áttekinthettük a most folyamatban levő ötéves terv keretében megkötött egyezmények végrehajtását. Ezzel kapcsolatban kölcsönösen az volt a véleményünk, hogy ez a munka rendben folyik.” Vagyis ami a két felet érdekli, az már elsősorban a jövő. S ennél beszédesebben nem is igen lehetne a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok jelentőségét és távlatait jellemezni. Kapcsolataink szilárdak, rájuk hosszabb idő perspektívájában lehet építeni, sőt — csak erre alapozhatjuk terveinket. Mindenekelőtt a nyersanyagokról, s ezen belül is a legértékesebb energiahordozókról — az olajról, gázról — van szó. Ha nem tudjuk, hogy ezekből, az iparunk számára oly döntő nyersanyagokból, milyen mennyiségekre számíthatunk a jövőben, nem tudjuk a magyar nép távlati munkaprogramját, és különösen a népgazdaságnak kapcsolódó láncszemeit sem meghatározni. Hiszen elég arra emlékeztetni, hogy a behozott kőolaj 91, a nyers vasérc 96 százaléka érkezik a Szovjetunióból, az előbbi a Barátság olajvezetéken át az Ural vidékéről, Baskíriából, az utóbbi elsősorban Krivoj Bogból. Kohókoksz-be- hozatalunk 45, a fenyő fűrészáru 92, a papír 64, a gyapot 50 százaléka származik a Szovjetunióból. Növekvő mennyiségben kapunk távvezetéken át villamos energiát is Ukrajnából. Ha abból indulunk ki, hogy ha a mennyiség növekedése mellett ezek az arányok a következő másfél évtizedben sem változnak meg lényegesen — s ez a valóság, hiszen nyersanyagban ez idő alatt sem válunk gazdagabbakká, a máshol, a kapitalista piacokon való beszerzés pedig elviselhetetlen terheket róna külföldi fizetési mérlegünkre (nem is beszélve arról, hogy a szállítási költség alaposan megnövelné az árakat) — akkor világos, milyen nagy feladat, amit az előzetes tárgyalásokkal kormányküldöttségünk magára vállalt. Érthető is, hogy — amint Fock Jenő nyilatkozatában elmondotta — egyelőre csupán az előzetes igényfelvázolásról, a lehetséges megoldások fontolgatásáról, és nem konkrét megállapodásokról volt szó a szovjet kormány vezetőivel folytatott megbeszéléseken. A kérdés megoldása bonyolult, és még sok fejtörést okoz nemcsak a magyar, hanem talán méginkább a szovjet félnek. A Szovjetunióban a nyersanyag-kitermelő ágak erőltetett fejlesztése elengedhetetlen; ugrásszerűen nő a Szovjetunió termelése, ennek megfelelően saját nyersanyagigénye is. Emellett a legtöbb európai ország, a legtöbb KGST-tagállam nyersanyagban, különösen energiahordozókban, meglehetősen szegény, vagyis mindnyájan elsősorban a szovjet szállításokra számítanak. Az is közismert, hogy ezekben az ágazatokban igen nagy befektetések szükségesek, és azok viszonylag lassan térülnek meg. Ilyen körülmények között a nyersanyag-kitermelő iparágakhoz szükséges berendezések: műszerek, automatikák, a szállítást szolgáló vezetékrendszerek létrehozásában való magyar közreműködési készség kifejezése, és azután majd itthon az ilyen irányban gondolkodás, kutatás, szakosítás kövezi az utat kívánságaink, igényeink szovjet részről való teljesítéséhez. A nyersanyagokért mi nagyrészt feldolgozott késztermékekkel fizetünk. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok helyét, a szovjet piac jelentőségét számunkra mutatja, hogy miközben gépipari termékeinknek körülbelül fele készül exportra, ennek a mennyiségnek több mint felét a Szovjetunió vásárolja. Vagyis, durván számítva: a jelen pillanatban — s ez az arány jelentősen nem fog változni a jövőben sem — gépiparunk mintegy negyede szovjet megrendelésre termel. És most, amikor a gazdaságosabb és a korszerűbb termelés szempontjából annyira fontos számunkra, hogy iparunk szerkezetét a magyar népgazdaság adottságainak jobban megfelelő irányban fejlesszük, a távlati egy-másfél évtizedre szóló terveink realitása megint- csak nagymértékben a Szovjetunióval való megállapodáson múlik. A mostani kormányfői szintű magyar—szovjet gazdasági megbeszélések tehát lényegében egy egész történelmi szakasz gazdaságpolitikája, kooperációja, sokoldalúbb együttműködésének előkészítését szolgálták. Nemes János lami olyasmi lehet, mint amikor Róma valamelyik le- igázott, de szüntelenül nyugtalan tartománya várta a helytartót. William Whitelaw, a londoni kabinet teljhatalmú megbízottja, valamivel kellemesebben hangzó protokoll-el- nevezéssel az északír ügyek minisztere, a brit királyi légierők egyik különgépén megérkezett Belfastba. Érkezését eredetileg későbbre tervezték, de Londonban úgy látták, nem árt, ha a helytartó már a legkülönbözőbb érzelmeket felkorbácsoló húsvéti ünnepeken a provinciában tartózkodik. Az előzmények közismertek. Anglia sem katonailag, sem politikailag nem volt képes pacifikálni az elméletben az ország szerves részét képező, de önkormányzattal bíró Ulstert. Egymást követték az IRA, az ír Köztársasági Hadsereg évtizedes harcokban megedzett illegális katonáinak rajtaütései, robbantásai és számos nyugati lap már „Anglia Vietnamjának” nevezte Eszak-lrországot. London bizonyos értelemben kétségtelenül két tűz közé került. A katolikus tömegek a problémák gyökerének orvoslását követelték, a protestáns szélsőségesek pedig még kegyetlenebb leszámolást az IRA-val és általában a katolikusokkal. Ebben a helyzetben született meg a Downing Street döntése, amely eltörli Ulster eddigi autonómiáját és közvetlenül London kezébe adja Észak-lrország irányítását. De mit old meg ez a döntés? Egyelőre csak annyi biztos, hogy a helytartóit mind a protestánsok, mind a katolikusok — bár homlokegyenest ellentétes okokból — haraggal fogadták ... Ünnepi nyitvatartás A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat felhívja a vásárlóközönség figyelmét boltjainak ünnepek előtti és alatti nyitvatartási rendjére. Április i1-én, szombaton: valamennyi bolt nyitva (a megszokott időig, de legalább 17 óráig). ÁPRILIS 2-AN, VASÁRNAP: valamennyi üzlet zárva. ÁPRILIS 3-AN, HÉTFŐN: az alább felsorolt boltok reggel 7 órától 10 óráig tartanak nyitva: Szob, 9 sz. bolt, Kismaros, 95. sz. bolt, Szödliget, 85. sz. bolt, Dunakeszi, 60., 107, ás 140. sz. bolt, Kisalag, 68. sz. bolt, Nagymaros, 69. és 137. sz. boti, Vác, 54. sz. tejbolt, 144. piac, 72. sz. alsóvárosi és 200. sz. ABC kisáruház. Alsógöd, 87. sz. bolt, Felsőgöd, 62. sz. és 70. sz. bolt. Április 4-én, kedden: valamennyi bolt zárva. f i
