Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
van március i., szerda 5 CMt MŰVI kMíHop dunaüjvXros 2000 köbméteres kehely Dunaújvárosban épült fel az ország legmagasabb kehely alakú víztornya. A hatvanhat méter magasban épített víztároló „kelyhet” a próbanyomá- sok elvégzésére teljesen megtöltötték vízzel. Egy héten át azt vizsgálják műszerekkel, hogy különböző körülmények között, kisebb és nagyobb szélnyomásban a torony hogyan viseli a 2000 köbméternyi víz terhelését, valamint azt, hogy a technológiai berendezések, a szivattyúk és csővezetékek hogyan működnek. Egyhetes vizsgálat után kiürítik a ke- helyben levő vizet A tervek szerint a víztornyot áprilisban helyezik üzembe. Ismét eltelt egy esztendő, a termielőszövetkezetekben javában tartanak a zárszámadások. Mit tudnak a tagok a közösről? Mit tudnak a „résztulajdonosok”, akik a többezer hold egy kis darabtóján dolgoznak? Erre kerestünk választ Dömsödön, az Aranykalász Termelőszövetkezetben. Két nemzedék Faragó Imre régi ember a közösben. 1960-ban lépett be, igaz, akkor — ma már maga is bevallja — ímmel-ámmal. Magával hozta kilenc hold földjét. A másik beszélgető partner, Duzmat József szintén tizenkét esztendejét töltötte a gazdaságban, jót, rosz- szat egyaránt, ö nem volt „földbirtokos”, az apja nadrágszíj-parcelláit művelte. — Akkor még nem nagyon hittünk a „kolhozban” — magyarázza nevetve Faragó Imre. Összedörzsöli földtől-szélJÖVŐJÉT IS ÉPÍTI, AKI GONDOSAN SZÁMOL EI5r*látás. gondoskodói: ÉLETBIZTOSÍTÁS Autóvillamossági szerelőt, tmk-villanyszerelőt, toronydaru- és gépkocsiszerelőt, asztalos, kőműves, ács, hidegburkoló, vasbetonszerelő, tetőfedő, épületbádogos, vízszerelőt, villanyszerelő, lakatos, festő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, segéd- és betanított munkásokat (ló. évüket betöltött fiúkat is), raktári segédmunkásokat, rakodókat, kubikosokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: o Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt. tői cserzett tenyerét. Itt a faluban már volt előbb is tsz, de hogy megélhetést adna, arra, azt hiszem, egyikünk sem gondolt. — S azóta? — Legalább annyi a pénz, .mint a maszek világban, kevesebb munkával. S az a baj, hogy kevesebb munkával. Mert több dologgal nagyobb lenne a jövedelem is. Csak hát erről hiába beszélgetünk, az idősebbje már azt mondja, dolgozott eleget, a fiatalok meg rászoktak a kényelmes tempóra. Őket nem érdekli, ml történik a másik telepen, vagy a tanyán. A saját munkájukat elvégzik, aztán mennek a presszóba, moziiba. — Baj ez? — Nem, csak furcsa. Mi azt tartjuk, a szövetkezet a miénk, ők meg csak munkahelynek tekintik. Nekik már nincs sok közük a földtulajdonhoz. — Gyakran emlegetik az idősebbek a határban, hogy „ez az én földem volt”? — Már csak megszokásból. Azt hiszem, senki nincs, aki visszakívánná. Belátnak az irodába is ‘— Azérí tudják, hogy mi történik a gazdaságban? Látszik az arcukon, hogy elgondolkoznak, aztán nem egymondatos választ adnak, hanem a másik szavába vágva, érvekkel győznek meg: a tagság is belát az élmöki irodába, a „fül” ott van a vezetőség megbeszélésein, a hetem kénti munkaértekezleteken. — Ahogy én tudom — kezdi Duzmat József —, a közös bevétel 1971-ben nagyobb volt, mint előzőleg, de többet is kellett költenünk. Igaz, nem sok gépet, meg hasonlót vásároltunk, de a műtrágya, a növényvédő szerek és az adó tisztes pénzt elvitt. A jövedelmet is emelni kell, mert ha nem tartunk lépést az iparral. n4m lesz, aki megműveli a földet. — Persze, mi az átlagosnál több műtrágyát és növényvédő szert használunk. Azt' hiszem, idén már nem növeljük az adagokat, mert az elérhető terméstöbblet nem fizetné ki a befektetést. Gép kell; minél több. annál jobb. A cukorrépához már vettünk egy gépsort, s a kukoricánál is bevált a gépi művelés, de ott még egy ideig tartani kell a részest, mivel sok a háztájiban az állat, azok is esznek. — Milyen volt tavaly a termés? — Panaszra nincs okunk, mert a kertészet holdanként 30 ezer forintot hozott, s 50 hold volt belőle. A zeller jól bejött, a 100 mázsát is elértei A paprika keveset termett ugyan, de jó áron adtuk el. Szálastakarmányunk van az A MAGYAR ÁLLAMVASUTAK BUDAPESTI IGAZGATÓSÁGÁNAK FELHÍVÁSA Budapest és Pest megye területén, a személy- és áruszállítás zavartalan, kulturált lebonyolítása érdekében AZONNALI BELÉPÉSSEL érettségizett, illetve az általános iskola 8 osztályát elvégzett, 18-40 év közötti férfiakat technikailag korszerűen felszerelt budapesti állomásainkra: — a vonatok szét- és összeállításához KOCSIRENDEZŐKET — az egyes vasúti kocsik sebességét, megállítását szabályozó SARUKEZELÖKET — technikusi képzettséget igénylő VÁLTÓ- ÉS JELZŐBERENDEZÉS-KEZELŐKET — TEHERVONATOKHOZ VONATKÍSÉRŐKET Kiemelt bérezés • 55 év nyugdíjkorhatár • Ingyenes bel- és külföldi utazási lehetőség. Jelentkezni lehet bármely budapesti állomás munkaügyi vezetőjénél, illetve a Budapeát- Keleti pályaudvaron levő Központi Munkaerőfelvételi Irodán. A vasutas dolgozók munkája ma már nem nehéz fizikai munka: az erős fizikai igénybevételt jelentő vasúti szolgálatot mindinkább felváltja a korszerű technikát alkalmazó ember szellemi tevékenysége. A felsorolt munkakörök a vasúti szolgálat első lépcsői. A jól dolgozóknak azonban továbbtanulási lehetőséget biztosít a MÁV, s ezzel utat nyit a magasabb szintű, akár vezetői beosztások felé is. 1400 hold legelőről, s a napraforgóból is rekord volt a 12 mázsás holdanként! hozam. — De ez nem egy-két holdon, hanem 250 hold átlagában — egészíti ki a beszélőtárs. — A búza pedig 20 mázsát adott ezen a semmire nem jó homokon. Nem hobby ez — És az elnök hobbyja? Mindketten hangosan felnevetnek. — Nem ártana, ha mindenkinek ilyen hobbyja lenne, mint a lovak... Azt csak a rossz nyelvek mesélik, hogy ez szórakozás. Ebben az évben már egymillió 200 ezer forintot hozott a versenyistállónk, ahol mindössze három lovász dolgozik. A beszélgetés után — ahogy Lilik — bementem az elnökhöz is. Jegyzeteimet lapozgatva, gyorsan elmondtam a hallottákat, s Papp József minden adatra csak bólintott, aztán széttárta a kezét, s mosolyogva mondta: — Nincs mit hozzátenném ... M. Kovács Attila Tavaszra: otthon Nagykáta központjában modem lakóház épül. A 14 lakás tulajdonosai még ebben a félévben beköltözhetnek. Foto: Urbán Nyolcmillió forintnyi exportsegítő kisipari munka A Kisipari Termeltető Vállalat Pest megyei kirendeltsége összegezte múlt évi munkáját. A mérleg sikerekről számol be. A megye 125 kisiparosát foglalkoztatták, akik csaknem nyolcmillió forint értékben végeztek, különböző állami vállalatoknak olyan részfeladatokat, amelyekkel azok jelentős exportszállításokat .teljesíthettek, vagy importpótló termékekkel és alkatrészekkel mozdították elő a termelést. Ezzel egyidejűleg számos — addig hiánycikknek számító — termékkel segítették a belföldi fogyasztók igényeinek kielégítését. Több érdekes példa illusztrálja a KTV Pest megyei ki- rendeltségének sokoldalú tevékenységét. Král Ferenc törökbálinti kisiparos szabadalma a zsebben hordható refraktométer, a különböző kutatási és oktatási intézményeknek nyújt nagy segítséget. A leleményes kisiparos találmánya a KTV segítségével vált sorozatban gyárthatóvá. A gyömrői Bo- kodi Attila ugyancsak a KTV közreműködésével gyárthatja nagy mennyiségben a statikus voltmérőket. A mezőgazdaságban nagy segítséget nyújt a Jendrasics János dunaharaszti műhelyében készülő kukoricamorzsoló- gép-alkatrész s a különböző kisiparosoknál, gyártott traktor-, kombájnalkatrészek. k. a. Jabloneci virágok A divatékszereiről hazánkban is jól ismert csehszlovák Jablonec vállalat új termékeit mutatta be kedden a csehszlovák kereskedelmi képviseleten a magyar külkereskedelmi szakembereknek. A nagy sikert aratott jabloneci bizsuk után ezúttal a gyár a szocialista és a tőkésországokban egyaránt kedvelt termékeiből — a művirágokból, a műgyümölcsökből és kirakatrendezési cikkekből nyitottak kiállítást. A jabloneci gyár 35 ezer fajta művirágot, műgyümölcsöt állít elő a rózsától a fenyőágig. A vállalat az elmúlt évben 1,6 millió rubel értékű árut exportált, ezen belül hazánkba mintegy 150 ezer rubel értékben. B arátom —kedves, csendes modorú, bár kissé lobbanékony természetű férfiú — a minap betért egy körúti csemegeüzletbe. Diabetikus süteményt akart venni — enyhe cukorbaja késztette arra, hogy ilyet ' fogyasszon. A helyiségben rajta kívül éppen nem volt vevő, mégis, vagy talán ezért — senki sem törődött vele. Azok, akik „tisztük szerint” kiszolgálására voltak hivatottak — beszélgettek, nyilván igen fontos téma foglalkoztatta őket. Barátom ezt „bocsánatos bűnnek” tekintette, és ezért Szótlanul várt türelmesen. Pár perc múlva azonban torokköszörüléssel, köhintéssel próbálta felkelteni az egyik női alkalmazott figyelmét. Nem vették észre mégsem. Közelebb nyomult a pulthoz, és némán, de merev, szuggeráló tekintettel igyekezett felhívni magára a figyelmet. Feszült percek következtek. Végre egy kétségbeesett köhögési rohammal mégiscsak sikerült észre- vétetnie jelenlétét. — Hát miért nem kér a kedves vevő? Ez az, enyhén szólva, bosz- szús hangon kiejtett mondat volt az utolsó csepp, ami túl- csordította türelmének, önuralmának poharát. De nem is annyira haragot, mint inkább sértődöttséget érzett, hogy „kedves vevő” létére sem vették észre hosszú percekig. Már-már kimondta a kíván-, ságát, hogy két szelet diabetikus süteményt kér, de mert közben az eladónő még valami halaszthatatlan fontosságú mondanivalót közölt kolléganőivel — elöntötte az indulat. Kezében tartott, vadonatúj szarvasbőr kesztyűjét — akár a párbajhősök — haragos mozdulattal lecsapta a pultra, A KESZTYŰ azután megfordult, és zajgó kebellel, ám felemelt fejjel távozott. De a kesztyű hiánya, amit indulatának csillapodásával tüstént észrevett, visszavezet-, te lépteit az üzletbe. — Kérem, itthagytam az előbb a kesztyűmet'... — Amit a pultra vágott? — Igen, de csak akkor, amikor már... — Nincs semmi baj. A kesztyűjét a pénztárhoz küldtem. Egy vevő vitte oda. — Köszönöm szépen — mondta megkönnyebbülten és hálával a barátom. S a helyiség "túlsó végében kis fülkéjében ülő pénztárosnőhöz ment. — Kérem szépen, a kesztyűmet, amit félórája a pulton felejtettem, idehozták... — A kesztyűjét? — Igen. Egy szürke szarvasbőr kesztyűt. Én hagytam itt. Gyanakvó, vesékig ható pillantás meredt a barátomra: — Egy pár szürke kesztyűt valóban idehoztak. Negyedórája adta át egy fiatal asz- szony. — Igen, igen, az egyik vevő. — Ügy van, kérem. Hanem azért öt perccel ezelőtt jelentkezett a tulajdonosa. — A tulajdonosa? De hát én vagyok az! — Igen ? A kedves vevő lenne az? A gúnyos és gyanakvó tekintettől, de még inkább a „kedves vevő”-től ismét felszaladt a barátom vérnyomása. — Sötétszürke szarvasbőr kesztyű volt... A Belvárosban vásároltam. A diabetikus pult eladónője is igazolhatja, hogy én hagytam itt. — Lehetséges. De az a férfi, aki érte jött és elvitte, az is leírta pontosan. . De én... — Hagyják már abba a csevegést, nem állhatunk itt éjfélig! — zúgtak a barátom háta mögött tömeggé gyűlt vevők. Ellenállhatatlan erő sodorta messze az üvegfülkétől, míg a‘ pénztárosnő szaporán verte a National kassza billentyűit, pénzt számolt, váltott és visszaadott, így azután semmi remény nem volt már arra, hogy még egyszer foglalkozni fog a kesztyű rejtélyes problémájával. Barátom némileg feldúlva távozott. De mert hetenként elfogyasztja a maga krimiadagját, elméje nemsokára megvilágosodott. Maigret felügyelő módszerével bogozta ki a történteket. A diabetikus pult mögött álló kiszolgálónő nyilván kényelmesebbnek találta, hogy a kesztyűt a másik kedves vevő kezére bízza, és azzal küldje a pénztárhoz. Ám az új és tetszetős kesztyű bűnös terv keresztülvitelére csábította az eddig büntetlen előéletű asszonyt. Hazaszaladt, és rábírta férjét, hogy ő, jelentkezzen, amilyen hamar csak lehet a pénztárosnőnél letétbe helyezett értékért. így támadt a kesztyűnek két gazdája, s így esett viszont, hogy nincs egyetlen felelőse sem... Miután mindezt ilyen logikusan, pszichológiai éleslátással végiggondolta — csendes beletörődéssel elindult a Belváros felé. Minden bizonnyal azért, hogy egy újabb pár szürke szarvasbőr kesztyűt vásároljon .., Barát Endre í í Tsz-tagok a közösről A „miénk" vagy csak munkahely
