Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-28 / 74. szám

2 ^T^írtop 1972. MÁRCIUS 28., KEDD FÓKUSZ Cionista provokátorok BORISZ SUMILIN szovjet belügyminiszter-helyettes az APN sajtóügynökségnek adott nyilatkozatában visszautasítot­ta azt a Szovjetunióval szem­beni ellenséges propagandát, amelyet nyugati imperialista és cionista körökben indítot­tak el a zsidó nemzetiségű szovjet állampolgárok izraeli kivándorlásának kérdése kö­rül. A provokátorok — mondot­ta a belügyminiszter-helyet­tes — mindenekelőtt azt állít­ják, hogy a Szovjetunióban legalábbis 100 000-re tehető az Izraelbe kivándorolni óhajtó személyek szama. Igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy az emigráció tömegjelleget öltött, és közvetlenül növeli az izrae­li katonai potenciált, noha köztudott, hogy ennek semmi köze a valósághoz. Érdekes — mondotta —, hogy az utóbbi időben a maoista propaganda- szervek is különféle koholmá­nyokhoz folyamodnak e kér­déssel kapcsolatban. A RÁGALMAZÓK a hiteles­ség érdekében azt a tényt használják fel, hogy a Szov­jetunióban valóban vannak zsidó nemzetiségű személyek, akik illetékes szovjet szervek­től izraeli luvándorlási enge­délyt kémek. Ezek a szemé­lyek ugyanolyan alapon hagy­hatják el a Szovjetunióit, mint bármely más szovjet állampol­gár, nemzetiségre, nemre vagy korra való tekintet nélkül. Kérelmüket az érvényben levő törvényeknek megfelelően bí­rálják el, és a kérelmeknek rendszerint eleget is tesznek. A KIVÁNDORLÁSI ÓHAJ főbb indokai rendszerint a kö­vetkezők: vallási szemlédet, hozzátartozókkal való össze- kölitözés, a múlt csökevémyei, önző magántulajdonosi érde­kek. Az egyes ingatag elemek­re ható cionista propaganda is bizonyos mértékig közrejátszik ebben. A felsorolt indokok alapján 1971-ben hozzávetőle­gesen. 10 000 személy távozott el a Szovjetunióból; ezek két­harmada nő vagy idős korú férfi volt. A valóság tehát az, hogy nem a szovjet zsidók képezik az izraeli bevándorlók alapvető tömegeit, hiszen a második világháború óta a Szovjetunióból körülbelül 21 000-en vándoroltak ki Iz­raelbe, míg az összes áttelepül­tek száma eléri a 2 milliót. Csupán az arab országokból mintegy 800 000 zsidó emig­rált Izraelbe. A KÉRELMEK ELBÍRÁLÁ­SÁNÁL a hatóságok figyelem­be veszik a Közel-Keleten ki­alakult helyzetet. A szovjet állampolgárok egyes kategó­riáinál — például a bizonyos katonai képzettséggel rendel­kező, vagy állami érdekeket érintő munkakört betöltő sze­mélyeknél —, kénytelenek bi­zonyos megszorításokat alkal­mazni. A provokátorok ugyanakkor mélyen hallgatnak arról, hogy növekszik azoknak a szá­ma is, akik viszont Izraelből szeretnének kivándorolni. Sok volt szovjet állampolgárságú személy kéri a szovjet hatósá­gokat, hogy engedélyezzék szá­mukra a hazatelepülést, de akadnak olyanok is, akik mi­után kézhezvették a kiutazásd engedélyt, lemondanak annak felhasználásáról. A BELÜGYMINISZTER- HELYETTES az elmondottak illusztrálására közölte, hogy a mai napig Moszkvában 285 személytől, Lendngrádban 50 személytől, Kijevben 119 sze­mélytől, Moldvában pedig 124 személytől érkezett kiutazás! kérelem a szovjet hatóságok­hoz. A nemzetközi cionizmus koholmányai és az egyes szen­zációéhes nyugati lapok hí­resztelései tehát ellentétben állnak a valódi helyzettel. A kampány célja nyilvánvalóan az, hogy aláássák az arab or­szágok és a Szovjetunió sok­oldalú barátságát. A hetedik SALT-forduló A Venus szovjet vendégei Giri Thaiföldön Szemjonov, a szovjet delegáció vezetője Helsinkibe érke­zett a SALT-tárgyalások hetedik fordulójára. A SALT-tárgyalásokra va­sárnap Helsinkibe érkezett a szovjet küldöttség. A delegáció vezetője Szem- jonov szovjet külügyminiszter­helyettes, tagjai Truszov, Ple- sakov, Scsukin és Grinyevsz- kij. A küldöttséget tanácsadók és szakértők kísérik. Szemjonov az érkezéskor tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a szovjet küldöttség ne­gyedik alkalommal érkezik Helsinkibe. Tudjuk — mon­dotta a szovjet diplomata —, hogy jó barátaink és jó szom­szédaink országában vagyunk. Ezt az új lehetőséget felhasz­nálva szívélyesen üdvözöljük és jókívánságainkat tolmácsol­juk a finn népnek és kormá­nyának, valamint a főváros lakosságának. — Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára — folytat­ta Szemjonov —, a szovjet szakszervezetek XV. kongresz- szusán mondott beszédében vi­lágosan kifejtette a Szovjet­uniónak a szovjet—amerikai SALT-tárgyalásokkal kapcso­latos álláspontját. A Szovjet­unió komoly jelentőséget tu­lajdonít a tárgyalásoknak és amellett van, hogy az egyenlő biztonság elve alapján kölcsö­nösen elfogadható megállapo­dásra jussunk. Ez megfelelne mind a szovjet, mindpedig az amerikai nép érdekeinek, va­lamint a nemzetközi biztonság érdekeinek. A hetedik SALT-forduló amerikai küldöttségének veze­tője, Gerard C. Smith szomba­ton érkezett a finn fővárosba. Urho Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke pénteken fo­gadta a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsé­gét, amely a stratégiai fegy­verzet korlátozásával foglalko­zó tárgyalásokra érkezett a finn fővárosba. Brit-máltai katonai egyezmény Mintoff máltai miniszterel­nök és Carrington brit had­ügyminiszter Luns^NATO-fő- titkár jelenlétében aláírta az új brit—máltai katonai egyez­ményt, amely további hét évre meghosszabbítja a máltai tá­maszpontok angol bérletét. Az egyezmény szerdán ke­rül a brit parlament elé — szövegét addig nem hozzák nyilvánosságra, és részleteiről Carrington sem volt hajlandó nyilatkozni az aláírási ceremó­niát követő sajtóértekezleten. A brit hadügyminiszter ugyan­akkor tudtul adta, hogy a megállapodás értelmében Nagy-Britannia és a NATO együttesen évi 14 millió fontot fog fizetni a támaszpontok bérletéért. Mintoff elmondotta: Nagy- Britanniától biztosítékokat ka­pott arra vonatkozóan, hogy „a máltai támaszpontokat nem használják fel egyetlen arab ország ellen sem". Amennyi­ben ezt a „rendkívül fontos elvet megsértenék, a megálla­podás érvényét veszti” — mondotta. A máltai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy hét év múlva, a vasárnap aláírt egyezmény lejárta után, Málta gazdaságilag elég független lesz ahhoz, hogy felszámolja a szigeten levő külföldi támasz­pontokat, összhangban el nem kötelezettségi törekvéseivel. A Venus a Nap és a Hold után a legragyogóbb égitest. 108 millió kilométer távolság­ban kering a Nap körül. A Venus és a Föld közötti távol­ság 40 millió kilométertől 260 millió kilométer között válta­kozik. A bolygó sűrű felhőta­karója miatt a kozmikus be­rendezések bolygóközi útjai előtt a tudomány nem rendel­kezett megbízható adatokkal a Venusra vonatkozólag. A Venus irányába a Szovjet­unióból 1961. február 12-én bo­csátották fel az első űrállo­mást. öt évvel később a Venus —3 űrállomás elérte a bolygót, és eljuttatta oda a Szovjetunió zászlaját és címerét. A Venus —i 1967. október 18-án beha­tolt a bolygó légterébe, és első ízben vizsgálta közvetlenül an­nak fizikai-kémiai sajátossá­gait. A tudósok véleménye sze­rint ez a kísérlet volt a tudo­mány és technika egyik legna­gyobb eredménye. 1969 januárjában útnak in­dították a Venus—5 és a Venus —6 automatikus űrállomást. Május 16-án és 17-én e két űr­állomás leereszkedő részei komplex vizsgálatsorozatot vé­geztek, hogy adatokat szolgál­tassanak a bolygó légkörére vonatkozólag. A két űrállomás együttes munkája nagy meny- nyiségű adattal gazdagította a tudományt. 1970 augusztusában útnak indult a Venus—7 űrállomás, amely 120 napi száguldás után elérte a V enus-bolygót. A leereszkedő rész jelzéseit több mint 20 percen át vették a Venus-bolygó felszínéről. A most felbocsátott automa­tikus űrállomás súlya 1180 ki­logramm. A Venus—8 a cél­bolygó felé a fellövés után 1 óra 27 perccel indult el Föld körüli közbenső pályáról. A műveletnél a hordozórakéta utolsó fokozatának hajtómű­vei 243 másodpercig működtek és a második kozmikus sebes­ségnél valamivel nagyobb, 11,5 krp/sec sebességgel indí­tották útnak az űrállomást. A ballisztikus mérések adatai szerint 1 a pálya paraméterei közeliek az előre tervezett­hez. A Venus—8 1972 júliusá­ban, miután 312 millió kilo­méter hosszú pályán halad végig, a tervek szerint eléri a Venus-bolygó körzetét. Prog­ram szerint válik el majd az űrállomástól a leszálló szer­kezet, amely simán leereszke­dik a bolygó légkörében, s tu­dományos kutatásokat végez. A telemetrikus információ adatai szerint a Venus—8 bolygóközi űrállomás fedélze­ti rendszerei normálisan mű­ködnek. A rádiókapcsolatot és a tudományos információk felfogását 928.4 megaiherzen tartják, illetve folytatják. Március 27-én, magyar idő szerint 10 órakor a Venus—8 65 ezer kilométerre távolodott el a Földtől, mégpedig a földfelületnek az alábbi koor­dinátáktól meghatározott pontját tekintve: az északi szélesség nulla fok 33 perce, a keleti hosszúság 78 fok, 25 perce. A Venus—8 repülését nagy hatósugarú kozmikus távirá­nyítási központ szabályozza. A koordinációs számítóközpont feldolgozza az űrállomásról kapott információkat. Girl indiai elnök Thaiföldre érkezett. Képünkön: Bhumibol király (jobbról) fogadja az in­diai elnököt a bangkoki repü­lőtéren. ULSTER Protestánssztrájk Tűzszünetcáfolat: bombákkal Athén —151 Görögország 151 éve szaba­dult fel a török uralom alól. Képünkön: Papado­pulosz miniszterelnök Athénben katonai díszszemlét tekint meg. Hétfőn megkez- ! dődött az észak- |írországi protes­tánsok szervezett I harca a brit kor­mány belső hata­lomátvétele ellen. „Az ulsteri élcsa­pat mozgalom”, William Craig volt önkormányzati belügyminiszter szélsőséges protes­táns szervezete j kétnapos általános [ sztrájkra szólítot­ta fel az egymil- | lió protestáns la­kost. A sztrájk hétfőn délelőtt megbénította Észak-Irországot. A közlekedés aka­dozott, a katolikus munkások sem tudtak munkahe­lyükre utazni. Craigék azt állí­tották, hogy a munkaképes protestáns lakos­ság száz százalékig részt vett a sztrájkban, tehát 250 000 mun­kaviszonyban álló ember en­gedelmeskedett a felhívásnak. A sztrájk nem utolsósorban azért sikerült, mert a protes­táns ultrák meg is félemlítet­ték az unionista lakosság egy részét. Hétfőn délben meglepő for­dulat történt: az ír Köztársa­sági Hadsereg úgynevezett J ideiglenes szárnya Dublinban j cáfolta azokat a híreket, ame­lyek szerint a szervezet lon- donderryi parancsnoksága I Ulsterben ismét bombák robbannak. Ké­pünkön egy nagy belfasti buszgarázs a detonáció után. részleges tűzszünetet rendelt volna el. Az IRA szóvivője közölte, hogy fogalmuk sincs hogy honnan származhatnak a hamis értesülések, minden­esetre máris lépéseket tettek, hogy kiderítsék a tűzszüneti felhívás szerzőjének kilétét. Mintha egyenesen a cáfolat alátámasztására történt volna: a délelőtti órákban három bomba robbant Belfast protes­táns negyedében, egy parkoló­helyen. Sebesülés nem történt, csupán kisebb anyagi kár ke­letkezett. Vasrács San Jóséban A kaliforniai San Jóséban megkezdődött Angela Davis perének érdembeni tárgyalása. Nem újdonság, hogy lassan őrölnek az ame­rikai igazságszolgáltatás malmai. Mégis fan­tasztikusnak tűnik, ha arra gondolunk, hogy a karcsú, törékeny filozófiai tanárnőt immár tizennyolc hónapja, teljes másfél esztendeje hurcolják meg ítélet és tárgyalás nélkül ab­ban az országban, amelynek politikusai és szónokai oly szívesen oktatnak ki másokat ta­gokról, igazságról, törvényességről. Alighanem sokan lesznek, akik arra a hír­re, hogy megkezdődött Angela Davis pere, fel­kapják a fejüket. Ezt a hírt ugyanis csak­nem egy hónapja már hallották, olvasták. Csakhogy az a több mint három hete kelt jelentés még a tárgyalás fontos, de mégis csak formai részének kezdetéről adott hírt, a ti­zenkét tagú esküdtszék kiválasztásáról. Az amerikai eljárási tempóra ez önmagában is jellemző: húsz-egynéhány nap kellett „a ti­zenkét dühös ember” kiválasztásához. Ez az akció bővelkedett furcsa közjátékokban. Még az Angela iránti szimpátiával aligha gyanúsít­ható, ismert jobboldali kommentátorok is kü­lönösnek tartották, hogy az esküdtek közül az eljárás során kiszűrték az egyetlen színesbő­rűt. Így most színfehér testület dönt majd arról, ami az egész per során a legfontosabb: bűnösnek találják-e a vádlottat vagy nem. Az USA igazságszolgáltatási rendszere ugyanis olyan, hogy maga a bíró csak az es­küdtszéki verdikt alapján hozhatja meg az ítéletét. Bármi lesz is az esküdtszék döntése, afelől már régen nem lehet kétsége senkinek, hogy ez tömény politikai per, amelyet nagy nehe­zen bűnügyi köntösbe öltöztettek. Valószínű­leg az sem véletlen, hogy a tárgyalás végül is egybeesik majd az idei elnökválasztási kampány nekilendülésével. Most, amikor még a politikával különben nem foglalkozó töme­gek is jobban odafigyelnek, nem árt reflek­torfényben tartani egy olyan pert, amelynek vádlottja egyszerre néger és kommunista. A szín áték már külsőségeiben is erre utal. A bírósági épületet három és fél méter ma­gas vaskerítéssel vették körül, különleges be­rendezések vizsgálják a belépőket, és detek­tívek serege ül a rejtett kamerák előtt. Mind­ezt azért tervezték így, hogy a közvélemény­nek azt sugallják: valamiféle veszélyes vád­lottról van szó, akivel kapcsolatban nem árt az óvatosság. A választási kampány dobpergésében élő hi­vatalos Amerika annyit már elért, hogy a sza­vazók odafigyeljenek a perre. De mi lesz, ha az eredmény éppen az ellenkezője lesz an­nak, amit a szervezők akartak? A PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT FELVESZ 14-17 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat IPARI TANULÓNAK az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVÁNYOZO, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS. ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLOZO ÉS MŰANYAG-BURKOLÓ, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, ÉPÜLETBURKOLÓ (hideg), MÜKÖKÉSZITÖ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Az ács-ánványozó, a kőműves, a tetőfedő, a vasbetonszerelő és a vízszigetelő tanulóknak a jelenlegi ösztöndíjon felül 200 forint kiegészítő ösztöndijat tizet az iskola, illetve a vállalat. A szerkezetlakatos, a hidegburkoló és a műköves tanulóknak - közös megegyezés alapján — társadalmi ösztöndíjat fizet a vállalat. A központifűtés-szerelő, a víz- és gázvezeték-szerelő és a szobafestő és -mázoló (tapétázó) szakmákra csak budapesti, vagy a főváros környékéről bejáró fiatalok jelentkezhetnek. Jelentkezés - írásban vagy személyesen - az alábbi címen: Budapest XXI. Csepel, Kiss János altábornagy u. 19-21. k I

Next

/
Oldalképek
Tartalom