Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
8 1972.'MÁRCIUS 26., VASÄRNAP r*«t wewi '%-JCírlap ÖTSZÁZ ÉV kW/z/mmmo' A jogtudó ember Janus Pannonius halálának évfordulójára 1972. március 27-én a | Zágráb melletti j Medvevárban meghalt az európai humanista ] költészet egyik legnagyobb j alakja, Janus Pannonius, j Mindössze harmincnyolc évet i élt. Egy kivételes kor kivéte- ! les embere volt. Százada — a i XV. század — az európai mű- ; vészét újjászületésének nagy j korszaka. Kortársai között nem j kisebb neveket említhetünk, j mint Villon, akinél három év- ] vei később született, és Leo- ! nardo da Vinci, aki húszéves, ! amikor Janus meghal. A ma- i gyár irodalom vgle lép beelő- i szőr a világirodalom nagy : áramlatába, ő az első költőnk, i aki világirodalmi szinten köz- \ vetíti számunkra az európai lí- j ra nagy értékeit. 1434-ben született a Duna és i a Dráva összefolyása táján, i azon a vidéken, „merre a Drá- \ va — Átszeli lágyan a zsíros j szántóföldeket, és már — Ár- ' ^sss/ssssssssssssss/ssssssssssssirsssssssssssssssss/ssssssssssssss/sssssss/ss/ss/s/ss JANUS PANNONIUS Luciára Nincs igazad, ha megorroltál rám. Lucia, lelkem, mert — úgymond — ügyeid szétsusorogta a szám. Nem susorogta, bizony! Hogy honnan tudja a szomszéd? Hogy s mint terjedt cl, s hangzik a városon át? Mondd, aki semmit meg nem hall, van olyan süket ember? Azt se, ha ágyú szól, azt se, ha dördül az ég? Luciához — És gyilkosságért la! — kiáltottam, és emeltem a lapátomat. — Ha kiemeli a lapátot, boruk A KŐVETKEZŐ PERCBEN valóban elborult az elmém és emeltem a lapátomat. Arra tértem magamhoz, hogy ott berreg mellettünk a rendőri motoros Aztán a csónakom fara kicsit megemelkedett, az őrmester kérdezte, vigyenek-e engem is. Mondtam, nem, csak a léggömböt, de minél messzebb. Jó óra hosszat kínlódtam, amíg visszavergődtem árral szemben, széllel szemben a csónakházhoz. Aztán pihentem egy újabb órát, majd felöltöztem. Kiértem az útra, akkor állított le egy taxit a jogtudó ember. KÉSZÜLÖK A SZÖVEGRE, fűtöm magam. Ö valóban megszólal: — Uram — mondja — nyugodjék meg, én fátylat borítok a történtekre, mert nem vagyok bosszúálló ember! Mire megnyugodtam, a taxi már messze füstölt. Sólyom László toztat, békét köt a szultánnal, és érdeklődése nyugat felé fordul. Vitéz János helyteleníti a fordulatot, és rokonával, Janus Pannoniusszal és másokkal politikai összeesküvést sző Mátyás ellen. A király leleplezi a vállalkozást. Mátyás haragjától félve, Janust menekülés közben éri utol a halál. Amire Janus Pannonius halála félezredik évfordulóján emlékezünk, az elsősorban költészetének értéke. Korán kiszakadt ugyan az itáliai humanista környezetből, de nem vesztette el kapcsolatát a művészetekkel. Az itthoni sűrű politikai tevékenység nem fojtotta el benne a költőt. Ellenkezőleg. Költészete itthon teljesedett ki. Igazi költővé a hazai föld, a hazai táj és a magyar történelem érlelte. Verseit a kor szokása szerint latin nyelven írta, de költészetének mondandója a magyar valósághoz tapadt. S ha egyetlen sora sem maradt ránk magyarul, édesanyjával, akit magához vett pécsi udvarába, bizonyára anyanyelvén beszélt. — csípős epigrammák, hízelgő, dicsőítő énekek, okoskodó tanköltemények — nagy verbális készségről, pompás verselni tudásról árulkodnak, de alig lépik túl a kor átlagos költői színvonalát. Sok bennük az iskolás elem, a feladatszerűség, a példaképekhez való ragaszkodás. Amikor azonban Magyarországra érkezik, amikor bekapcsolódik a magyar szellemi életbe, verseinek száma talán megcsappan, ugyanakkor költészete megtelik személyes mondanivalóval, egyéni érzésekkel, kiérlelt eredeti gondolatokkal. Költészetében magasra csap a jogos emberi öntudat. Méltán hivatkozik műveltségére és arra a szerepre, amit itthon vállalt és betöltött a kultúra terjesztésében. Irodalmunkban korábban nem vallott költő magáról ekkora őszinteséggel legszemélyesebb dolgairól. Központi helyet kap verseiben az emberi tudás és ész ünneplése, a szülő iránti bensőséges szeretet, a békevágy, az élet- és természetszeretet kimondása, a betegség és a testi szenvedés miatti panasz. Verseinek összegyűjtéséről maga Mátyás gondoskodott. Utasította Váradi Péter kalocsai érseket, hogy Janus költeményeit a király híres könyvtárában, a Bibliotheca Corvi- nianában helyezzék el. Versei nyomtatásban először a XVI. század elején jelennek meg. Korai népszerűségére jellemző, hogy tíz év leforgása alatt, 1512 és 1522 között hat különféle Janus-kiadás lát napvilágot Európa nagyvárosaiban. Bécsben, Bolognában, Bázelben és Krakkóban. Janus költeményeinek első hazai — budai — latin nyelvű kiadása 1754-ből származik.-----------p a műveltség, az isI Amíg kola és a hivató------------- nyelve a latin volt am íg az értelmiség a latin nyelv természetes használatáItáliai versei Nagy László: Halász visszhangoznak a folyosó végén cipőjének koppanásai. Ha látnák a munkatársai... Megbolondultál, te Eszter? — biztosan ezt mondanák neki. Dehogy, bolondult ő meg, igazán tudja, mit csinál, tudta mindig is. Egyedül nevelte fel a gyerekét, Editet, de nem akárhogy. Megadott Editnek mindent. Megad most is. Nincs még Editnek sok fizetése, kezdő. Egyszer a mama is látta Editet azzal a Csernyeföldy nevű mémökfiúval. De nem ^\\\\\\\\\\\\\NNVC^\\\\\\VVVV\\\\\\V^\\\\V^^^ | VÉGH ANTAL: I | | Szégyenszemre \ y////////////////////> fSSSSSSSSSS/SSSSSSSSA tudta jól megnézn odatekinteni, ahol pedig szeretett volna. Este megkérdezte Editkét. A lánya szívesen beszélt arról a fiúról. Ebből Tóth néni már sok mindent megtudott. Nem is abból, amit Edit mondott, hanem inkább, ahogy elmondta. Később arról beszélgettek, hogy Edit mostanában sose jön le a műhelybe, pedig Tóth néni társai mindig kérdezik Editkét: Kenyeres bácsi piros- bélű körtét is hozott, ebből félre tett kettőt, be az asztalfiókba. hogy az az Editkéé. Ott fent az irodában rengeteg a munka. És fárasztó. Nincs olyan nap, hogy Editék ne túlóráznának. Szoktak a mamáék is, de ő már fel se veszi az ilyesmit. Edit még fiatal, hamar fárad, kímélni kell. Meg aztán mindig is olyan kis gyenge, fáradékony volt... Este, ahogy beszélgettek, a mama nem is szólt rá semmit, amikor Edit azt mondta, hogy mit járjon ő folyton le abba a rohadt műhelybe, talán azt hiszi valaki, hogy olyan nagy öröm az neki? Ki az, aki szívesen látja viszont a gyermekkori nyomorúságát? Ezt mondta. A mama meg akarta kérdezni, hogy miféle nyomorúság volt az, hiszen meleg volt a műhelyben mindig, meg kényelmes az asztal, Igazán tanulhatott, olvashatott volna Editke az asztal mellett mindig, és várta is a műhelyben mindenki, hogy mikor jön már Edit. Most már, holnaptól kezdve, ha minden jól megy, ide fog járni az új helyre. Elég hosszú sor áll ott a folyosó végén, az lesz a személyzeti szobája, egész biztos. No, mindegy, ha sorba kell állni, hát áll, ezt a napot úgyis erre szánta. Csak azt tudná, mi szorongatja őt most belülről, mintha félne, pedig nincs mitől. Beáll a sor végére, nem telik nehezen az idő, ha van az embernek min gondolkozni. Milyen furcsa egy idő óta Edit. Azelőtt azt mondta, szeret a gyárban dolgozni. Nemrég arról beszélt, hogy miért is volt ilyen hülye, miért ide jött, ment volna máshová. — Dehát akkor vissza kellett volna fizetned az ösztöndíjat! — Na és? Visszafizettem volna! Inkább éheztem volna meg! Egy-egy ilyen beszélgetés után másról Edit nem beszélt, t I k ját s régi nevét a Dunába veszíteni készül” — amint egyik versében írta. Eredeti nevét korábban Csezmiczei Jánosnak mondták; újabb kutatások azt ■ valószínűsítik, hogy a Duna és a Dráva összefolyása közelében fekvő Kesince nevű helységben született.------------------------ amikor ap| Hé téves volt, iát, aki ál- ! ------------------------ lítólag ácsmesterséggel foglalkozott, elvesztette. özvegy édesanyja, Vitéz Borbála gyapjúszövéssel kereste meg a taníttatásához szükséges pénzt. Ennek a Vitéz Borbálának volt a testvére az a Vitéz János püspök, aki Hunyadi János mellett teljesített szolgálatot, és a Hunyadiház politikáját a legkövetkezetesebben támogatta. V i téz János a tehetséges, korán érő, félárva, tizenhárom éves fiút a kor szokása szerint külföldi iskolába küldi tanulni. Előbb a ferrarai, majd a páduai egyetemet látogatja. Fölveszi a Janus Pannonius nevet. Tizenegy évig tanul Itáliában. Megismerkedik a humanista műveltség számos területével, tanul filozófiát, retorikát, poétikát, matematikát, jogot, latin és görög nyelvet Tudása és gondolkodása a kor műveltségének legmagasabb színvonalára emeli.-----------— mindössze huszonI Ekkor négy éves. Itthon------------- Mátyás a király. Vi téz János a király politikájának egyik kulcsembere. Janus is Mátyás szolgálatába áll. A királyi kancellária — ma úgy mondanék: külügyminisztérium — fontos személyisége, majd elnyeri a királyi sze- mélynöki tisztséget. Janus Ponnonius kezdetben Mátyás törökellenes politikájának hűséges támasza. Közügyekben forog, főként Budán él, követekkel érintkezik, a király nevében levelez, a Rómába induló magyar követség ve- vezetője. Amíg azonban II. Pál pápával a törökellenes szövetség létrehozása érdekében tárcrvnl Mátvás nolit.ikát válval rendelkezett, verseit itthon is latinul olvasták. A nemzeti i irodalmak kibontakozásával i nevét — sajnos —, külföldön i jórészt elfeledték, nálunk pe- i dig szükségessé vált műveinek i magyarra fordítása. Janus j Pannonius verseit a XVIII.; században fordították először \ magyarra. Műveinek nagyobb ] számú magyar nyelvű tolmá- ; csolása a XX. század harmin- i cas éveiben kezdődött meg. A Janus Pannonius halála ötszázadik évfordulója alkal- i mából rendezendő országos és pécsi ünnepségek, tudományos: tanácskozások, szoborállítás, i valamint a könyvkiadás tisz-; telgése a költő emléke előtt újból a nagy humanista költő felé fordítják a figyelmet. Az ünnep, az ötszáz éves jubileum jó alkalom, hogy értéket tudatosítson és új értékkel gazdagítson bennünket, hogy fölidézzük ismereteinket és új élményekkel gyarapodjunk. Minden költő csak akkor él, ha nemcsak tisztelik és beszélnek róla, hanem olvassák és szeretik is műveit. Ahogy a költő maga kívánta: „S hogy ne boruljon mély feledés rám néha síromban, — Azt akarom, hogy e vers álljon a sírkövemen: — Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először — Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei.. Tüskés Tibor azután, hogy idehelyezték a TMK-hoz azt a fiatal mérnököt, Csermyeföldyt, még egy hét se telt el, egy délután megvárta a gyárkapuban, aztán együtt indultak el hazafelé. Persze, M tudja, mi minden előzhette már meg ezt az együttes elindulást. Régebben Edit mindennapos volt lent a műhelyben, ahol a mama takarított. Onnan ment iskolába, ha délutá- nos volt, estére oda mentvisz- sza. A fiúk betették az egyik esztergapad mellé egy kis asztalt. az lett az Editkéé. Azon mindig volt valami, ha Edit jött, ha más nem, egy szem dió a Kenyeies bácsi kertjéből. Edit és a mama ketten vannak, nem is tudja itt a gyárban senki, hogy a papa meg- halt-é vagy elmaradt a családtól. Edit és a mama, ők így ketten voltak egy egész család, mintha testvérek lennének, a papájuk meg ez a gyár, a műhely, hosszú évek óta. Ment a folvosókon Tóth néni Vajon ezeket az új, idegen falakat mikor szokja meg? Kis táskájából már a folvosó elején kivette az iratait. Hátha nem lesz a személyzetisnél senki, egy bői őrá kerül a sor; ne kelljen maid ott kotorászni. Ment, és hallotta, hogyan Tóth néninek 'azt mondta a portás a gyárkapuban, hogy menjen csak fel egész nyugodtan, belépőt se ad, mehet anélkül is, dehogy küldik vissza, ; majd meglátja, hogy tárt ka- \ rokkal fogadják. Furcsának és idegennek ér- : zett itt mindent, ahogy belé- i pett a kapun. Harminc évet ; töltött el eddig gyárban, de ; nem ebben. Még jó, hogy itt a ; portás megmutatta, melyik ! lépcsőházból jut el a személy- ! zetishez. I Tegnap, munka végeztével, < Kenyeres bácsi megkínálta egy > pohár musttal Van az öreg> nek otthon egy lugasa a ház ! mellett, arról szüretel. Mindig ! be-behoz egy-egy üveg piros ! szőlőlét — azt kínálgatja kicsi ; poharakból. Mintha csak sej- ; tette volna az öreg, hogy ez ; neki, Tóth néninek amolyan $ búcsúztató pohárkoccintás. De 5 Tóth nénin kívül nem tudta $ senki. Egy szóval sem mond- $ ta, hogy ő ide többet már nem J jön, mindent elrendezett ma- $ gában; ennek vége, odafent az $ irodában tudják, de a munka- 5 társak közül senki. s 5 Mindegy, ennek így kelllen- 5 ni, ahogy van’ S 5 Kenyeres bácsi egy pohár $ mustot félretett, hogy ez meg $ a Tóth néni lányáé, Editkéé. $ Várták, hogy lejön az anyjá- $ hoz munkaidő után, de nem $ jött. ö ugyanabban a gyárban ^ műszaki rajzom, ahol az édes6 anyja takarít. i Vagyis, ahol eddig takarí- ^ tett. | Edit felnőtt szép lány lett i Igazán szép. Nem csodálkozott í rajta senki, hogy nemsokkal önnek, hogy a segítségemre sietett, de ez nem jogosítja föl arra, hogy sértegessen. — És arra följogosít, hogy megidögöljek önnel együtt, maga átkozott hólyag? — Ha rám hallgatna, és csak jobbal húzna ... — Ha nem engeded el a csónakodat, engedd el az enyémet de rögtön! — Csillapodjék, uram! — Azt mondom, engedd él a csónakomat mert fejbe váglak a lapáttal! — Ez igen súlyos következményekkel járna önre nézve: előre megfontolt szándékkal elkövetett.. ! — Már félig van a csónak vízzel, te hülye! — Higgyen nekem, én jogtudó ember vagyok. — Az a jogtudó... (a pontozás sejteti, miket mondtam). — Vegye tudomásul, följelentem a durva becsületsértésért, életveszélyes fenyegetésért! ! A DUNA KELLŐS K3ZE! PÉN hozott össze vele a sors ; vagy húsz évvel ezelőtt, egy ; kora márciusi napon, alko; nyat felé Amikor először 5 megláttam, még nem tudtam, $ hogy jogtudó ember, sőt em- $ bemek sem néztem, inkább $ egy piros léggömbnek, amely ^ a hullámokon hánykolódik, 5 és kétségbeesetten vonít. $ öt perccel előbb estem ki a $ partra a kilbótomból, az évad ^ első evezése után hullafá- ^ radtan. A jeges esőt permete- % ző szélben, vacogva épp fel- $ tört tenyeremet nyaldostam, $ amikor a garázsmester vissza- ^ lökött a csónakba, majd el- $ rúgott a parttól, s amikor már ^ a hullámok hintáztattak, or- ^ dította utánam, hogy igyekez- ^ zem az istenért, mert meg- ^ fullad az a szerencsétlen. ^ Erre tértem magamhoz, és S igyekeztem, esküszöm. A bal S partról mentem, jobbról fújt § a szél, meg délről, fölváltva. ^ Végre elértem őt, a csónak fa- ^ rával szabályosan, ahogy il- ^ lók. A piros léggömb mellett,-, ^ ekkor fölnyúlt egy gémbere- ^ dett, lila kéz. Mondom neki: ^ ^ Fogd meg a farát! Vonyít, ^ 5 nyöszörög, markolja a csónak | S oldalát. ^ Billen a csónak, alig tudom ^ ^ tartaná, mondom hát kedve- ^ § sen: A végibe kapaszkodj, ne ^ ^ az oldaléba, te ütődött! $ SZÉTVÁGOM AZ EVEZŐ-§ ^ KÉT, tartom a balanszot, ésS ^ várom, hogy beessen fejjel, ^ ^ ahogy szoktak ilyenkor, de ő ^ ^ nem mozdul. „Két kézzel ka- ^ « pasakodj, te állat!” — utasí-^ | tóm finoman, de hiába, csak ^ $ imbolyog a léggömb. Akikor^ $ veszem észre, hogy ott van ^ ^ mellette a csónakja, föliborul- s ^ va, abba fogódzkodik. ^ — Engedd é). nyugodtan! § ^ — mondom. ^ — Nem lehet — mondja ő, ^ i igen határozottan. S — Ne félj! ^ ^ — Hogyisne, ez valódi vorv- ^ ^ roo-lovrrr... ^ — Micsoda? ^ $ — Valódi angol farmotor... ^ — Akkor is engedd el, te§ ^ barom — vágtam neveletlenül § ^ a szavába. ^ — Ha elengedem, sohase Iá- ^ ^ tóm többet — feleli a lég- ^ i gömb, jobb kezével a csóna- ^ S kom farán könyökölve, miköz- ^ S ben baljával tartja a valódi ^ ^ angolt, és a víz meg jön be ^ ^ a csónakomba, már ott cső- ^ ^ bog a talpam alatt. ^ — Mi a fontosabb neked, te í S idióta, a farmotorod vagy az $ ^ életed? — Én nagyon hálás vagyok 5 Jól megszurkált engem, Lucia, ostoba nyelved; válni szúnyoggá most épp emiatt akarok. Vissza szeretnélek szurkálni: nyugalmad is éppúgy megkeserüljön, ahogy megkeserült az enyém. Csorba Győző fordításai
