Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
MST ft ecrei kMítIííP 1972. MÁRCIUS 26., VASÄRNAP 14. VECSÉS Pestről délkeletre haladva, Vecsés határában egy zászlót lengető ifjú szobra mellett visz el az út. Az emlékmű szörnyű gaztettre emlékeztet. Itt gyilkolták meg 1944. december 29-ém ' elvétemült Hitler-fa- siszta orvlövészek a szovjet hadsereg magyar harcosát: Steinmetz Miklós kapitányt és három társát, akik hivatalosan bejelentett pairlamentenkülde- tésben, fehér zászlóval robogtak a körülzárt Budapestet „védelmező” náci csapatok parancsnokságához. Steinmetz Miklós és bajSteinmetz kapitány emlékműve Vecscs határában. Mikus Sándor alkotása Bujtás Ottó felvétele társa a Buda felől Pestre tartó Osztyapenko kapitány a békés kapituláció javaslatát hozták, ám a hitlerista banditák, minden nemzetközi és hadi jogot sárba taposva, lesből golyózáport zúdítottak a békekövetek autójára. Kéthónapos rémuralom, rablás, pusztítás után a nyilas fasiszták akikor már néhány napja elmenekültek Vecsésröl a gyorsan közeledő szovjet hadsereg elől. Két héttel Pest felszabadítása előtt a község újrakezdhette életét, mint ahogy újrakezidte 1786-ban, amikor a környék dúsgazdag hűbérura: Grassalkovich Antal herceg a szamszéd község lakosaiból telepeseket toborzott a törökdúlta vecsési pusztaságra. A XVIII. század végén — a „Magas Uraság” vendégfogadója, a Cifra-csárda körül kialakult feudális kori Vecsés ötven telkének lakói jobbágyok, zsellérek voltak. 1945 első^ napjaiban pedig megkezdődhetett a feudális maradványok és a tőkésrend felszámolása, és a vecsési munkás : n- öerek is megtehették az első kapavágásokat az új,, szocialista társadalom építésére. Vecsés 1961-ben ünnepelte újjáalapítása 175. évfordulóját. E sorok írásakor tehát a jelenlegi község mindössze 186 sztendős. Hogyan lehet egy ludapesttel határos település iyen fiatal? Ez a fiatalság természetesen -sak viszonylagos. Hiszen a Certekalján feltárt ősi _ sir honfoglalás korabeli lakókra mutat, s a közelebbi-távolabbi örnyék helynevei: Üllő (Áriád fia), Taksony (Solt fia) is rra utalnak, hogy e táj a fe- zdelmi törzs szálláshelye volt. Vm, míg néhány szomszédos elepülés neve már XI. szálúi oklevelekben felbukkan. Tecsés őse: Wecherch csak a 1IV. század elején jelenik neg az oklevelek pergamenéin. S mire a pörlekedő tulajdonosok, egymást maró oligarchák között hányódó vecsési birtok faluvá növekedhetett volna, elérkezett a mohácsi vésznap, majd jött Buda elfoglalása — s a Pest környéki falvaik sorában Vecsés is megsemmisült. Egy századon át neve sem szerepel történeti kútfőinkban, s mikor ismét olvasunk felőle — jellege és elnevezése: puszta. Így kerül 1729-ben Grassalkovich Antal tulajdonába, s így kezdődik el immár nyomon követhető, folytatólagos története sok- sok szomszédijánál jóval későbben, A hajdanában ötven telékkel újjáalapított Vecsósnek ma 20 000 lakosa van. Naponta 12 000 ember buszoeák, vonatozik budapesti munkahelyére, az otthonmaradók — vagy talán kétlakiak is — a Zöldmező és az Ezüstkalász mezőgazdasági tsz-ekben, három tevékeny kisipari termelőszövet- kezetíbsn és a Vízügyi Építő Vállalat hatalmas gépjavító. üzemében szorgaákodnak. A főváros közelsége felfrissíti a vecsésiek életét, és Vecsés közelsége főként a főváros Zöldért és Közért boltjait, piacait frissíti fel dinnyével, paradicsommal, burgonyával, zöldséggel — és káposztával. Káposztával, aminek földjéről már a Grassal- kovich-alapítólevél is külön gondoskodott. A vecsési káposzta . i: Régen tudom, hogy a vecsési káposzta híres. Azt ás tudom, hogy igen finom. Csak azt nem tudtam sosem, hogy miiért híres és mitói finom. Pedig káposztában van némi gyakorlatom: gyermekkoromban a szülői háznál hatszor súrolt lábaimra dupla, fehér strimflit húztak, hosszú szárú, alul madzagra kötött gatyába bujtattak, s kivételes kegyként én is taposhattam egy kicsit a hatalmas hordóba savanyításra rakott káposztát Csakhogy én tiszántúli születésű vagyok, és arrafelé aligha tapostunk vecsési termést. Bogyó István főmezőgazdász elvitt a Zöldmező Tsz sava- nyítócsamokába, s kérésemre részletesen kiokosított. Megmagyarázta, hogy a vecsési káposzta hírneve és minősége nem a savanyított káposztánál kezdődik, hanem a saját magfogású, tájjellegű fejes káposztánál. Ez a más vidékek termésénél fehérebb, szálasabb fejes káposzta a múlt század hatvanas éveiben nemcsak a pesti piacoknak volt kedvelt csemegéje, hanem eljutott már Bécsbe is. Az első savanyítómesterek rendszeres tevékenysége századunk első évtizedében kezdődött és ma is a hagyományos „technikával”,^ tshát mesterséges sava- nyítószerek nélkül, csupán só hozzáadásával készül a körösi tölgyfából gyártott 20 hektoliteres kádakban. Mivel az erjedéshez meleg kell, régen a káposztát istállóban savanyították, ilyesmit az egészségügyi hatóságok természetesen ma nem engednek meg. A savanyítócsarnokban azonban az erjesztést központi fűtéssel gyorsítják (új fűtőberendezés, saját generátor), s a kitűnő minőség eléréséhez — a gondos szelektáláson kívül — rendkívül fontos finom szeletelést egy helybeli lakatosfamilia különleges szerkezetű gépével biztosítják. Lehet, hogy a vecsési káposzta hamarosan védjegyet kap. Persze ezzel van még némi bonyodalom. A védjegyhivatal nálam nehezebben győződik meg arról, hogy mitől vecsési a vecsési káposzta. Addig is! a Zöldmező 40 holdas kertészetében 30 holdon szép, finom szálú, fehér káposzta terem. A kádakat ürítik és töltik, sok-sok vagon vecsési savanyú káposzta jut a fővárosiak asztalára. Sok jó vitaminos káposzta a budapestieknek és — reméljük — szép jövedelem a termelőknek. Békés István Kifejleszteni az esztétikai érzéket A kísérletek alapján új tanítási módszert vezetnek be Az idei tanév végén fejeződik be az újfajta esztétikai nevelési kísérlet, amelyet a főváros három iskolájában négy esztendővel ezelőtt indítottak el. Az új oktatási módszer lényege, hogy a tanulók a különböző korok művészeti ágait egységesen, az összefüggések megismerésével tanulják. így nem lexikális tudásmeny- nyiséget halmoznak fel, hanem olyan áttekintést nyernek, amely nagymértékben fejleszti esztétikai érzéküket, érdeklődésüket. A komplex oktatás gerincét az irodalomórák alkotják, de kapcsolódik hozzá az I., II. osztályok ének-zene, valamint rajz-, továbbá a IV. osztályok művészettörténeti tananyaga. Emellett bevonják a témakörbe a filmesztétika oktatását is. A diákok kötetlen formában vitáznak, beszélgetnek az órákon. Az összefüggésekre — például egy kor irodalma és zenei nyelve között — a tanár csupán rávezeti őket, ítéleteiket, véleményüket már maguknak kell megfogalmazniuk. Az oktatás fontos kiegészítője az iskolai könyvtár, amelynek használatát még az első év elején elsajátítják a tanulók. A módszer lényeges jellemzője, hogy először a műveket ismerik meg, és csak azután foglalkoznak a korral és az alkotó személyével. Az idei tanév végén a kísérlet vezetői összefoglalják az új módszer formáit, lehetőségeit. Az eredmények alapján kívánják a későbbiekben az új oktatási formát széles körben bevezetni az iskolákban. Húsvéti ajándék a Fóti Gyermekvárosnak Bensőséges ünnepség színhelye volt szombaton a Fóti Gyermekváros, ahol a Kéziszerszámgyár vezetősége, párt- és szakszervezete nevében Jámbor József igazgató és Varga Istvánná osztályvezető két barkácsgépet adott át dr. Barna Lajosnak, a gyermekváros igazgatójának. A két, feszesen: 15 ezer forint értékű gép sok segítséget nyújt az általános Iskolások politechnikai oktatásában' és a szakipari-tanulóképzésben. A fúrástól az esztergálásig, nyolc különböző műveletet sajátíthatnak el a diákok. A hasznos húsvéti ajándékot a vállalat dolgozói társadalmi munkában készítették. ÁRVÁCSKÁK, NEFELEJCSEK Dunaújvárost joggal nevezik a virágok városának, az utcákat, tereket az idén négyszázezernél több egy- és kétnyaras virág díszíti majd. A legkorábbiak, a krókusz sárga virágai már elvi- rágzottak. Most egymás után nyílnak a forzíciabokrok sárga virágai, valamint a fehér és kék jácintok. A különböző színű rózsákból száz- húszezret gondoznak. Segítséggel, vagy magukra hagyva? Nem növekszik kellően a munkásfiatalok ösztöndíj alapja Mint lapunkban már többször ismer tettüK, a Pest megyei Tanács 1970 januárjában határozatot hozott a fizikai dolgozók tehetséges közép- iskolás gyermekeinek ösztöndíjjal való támogatására, s az elmúlt tanévre 600 ezer Ft-os alapot hozott létre. Az alap növelése, az ügy társadalmi felkarolása érdekében felhívással fordultaik a meigye társadalmi, gazdasági szerveihez. A remélt eredmény azonban elmaradt: csupán 81 ezer' forinttal növekedett az ösztön- díjalap. Süket fülekre talált A megyed tanács erre a tanévre mar 1,2 millió forintot biztosított a célra: utóbb a végrehajtó bizottság ezt az összeget még kétszázkilenc- venezer forinttal növelte. Ugyancsak az idei tanévre, tízezer példányban, sokszorosított felhívással keresték mag — a pártbizottságok és a művelődésügyi hálózat segítségével — a különböző társadalmi, gazdasági szerveket a hozzájárulás emelését kérve. Ezúttal még kevesebb sikerrel, mint egy évvel előbb. Az egész megyéből mindössze 56 ezer forintot ajánlottak fel. Igaz, ezenkívül a fizikai dolgozók legtehetségesebb középiskolás gyermekeit az elmúlt és az idei tanévben is mintegy 75 ezer forinttal segítette több üzem, tanács és szövetkezet. Például az MGM Diós- di Gyára négyezer, a Benta- völgye Termelőszövetkezet 2600 forintot ajánlott fel az érdi gimnáziumnak. A Szentendrei Városi Tanács 20 ezer, a tápiószecsői községi tanács 5500 forinttal, a fóti tanács 3000 forinttal támogatja az ügyet. így összesen 33 tanuló leap ösztöndíjat Pest megyében. Tárcsapróba A Telefongyár nagykátai üzemében naponta több száz modern készülék hagyja el a szalagot. Szigorú próbáknak vetik alá még a tárcsákat is. Foto: Urbán Az ösztöndíjakra nő az igény. Az elmúlt tanévben 692 pályázat érkezett a megyei, központi alap elosztásáról döntő bizottsághoz; 218 tanulónak megítélték a támogatást. Erre a tanévre a pályzatok száma 846-ra emelkedett: ebből már 545 tanulónak juttatnak havonta 200—250 forintot. A társadalmi segítség nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A támogatók között feltűnően kevés az ipari üzem. A tanácsok és szövetkezetek sorában a listán csak elvétve akad üzem, — a tizenhárom legnagyobb megyei vállalatból csupán három, a DKV, a Pestvidéki Gépgyár és a budakalászi Lenfonó. Miért az elzárkózás? Miért kisebb a társadalmi felajánlás mértéke a vártnál? Miért az ipari üzemek karolják fel legkevésbé az ügyet? Több társadalmi szerv, üzem, szövetkezet, iskola megkeresésével kerestünk választ e kérdésre. Első alkalommal egy több ezer dolgozót foglalkoztató, 17 napos nyereségrészesedést fizető nagyvállalatot kerestünk fel — ők sem csatlakoztak az említett támogatáshoz —, a Mechanikai Müveket. A hozzájárulás nem kötelező ~ & témában a nyilatkozat sem lehet az. A gyárban készséggel nyilatkoztak. Polgár Lajos személyzeti főosztályvezető, az üzem pártvégrehajtóbizottság szervező titkára: — Tavaly februárban, a budai pártbizottságon a kerületi oktatási és közművelődési problémákról tájékoztatták az üzemek, termelőszövetkezetek párttitkárait. Ekkor tolmácsolták a felhívást is társadalmi hozzájárulásra. Ismertették, hogy az üzemek, szövetkezetek nem a maguk számára ösztöndíjaznak, s hogy nem jelölhetik meg, ki kapja a támogatást. Több üzemi párttitkár megkérdezte, milyen alapból fizessek, a gyárak a hozzájárulást? A fennálló rendelet, pontosabban a 8/67. GE. határozat szerint ugyanis a vállalatok a részesedési alapból nem fordíthatnak pénzt vissza nem térülő, üzemen. kívüli célra. Javasoltuk, hogy a témában forduljanak a szakszervezetekhez és a vállalati szakszervezeti tanácsokhoz. Nálunk sem a vegyipari dolgozók szakszervezete központját, sem a vállalat szb-tit- kárát nem keresték meg. Pedig mind az ő, mind a gyárbeli szb-titkár véleménye szerint, a vállalati szakszervezeti tanács megszavazta volna a hozzájárulást. De nem mindenki gondolkodik náluk sem így. Mindent az ütemektől várnak A vállalatnál pártfogolják, szorgalmazzák a továbbtanu- I lást. Ipari tanulóik száma 89. J Régebben 20—25 egyetemi hallgatónak fizettek ösztöndíjat. Dolgozóik közül az általános iskolától az egyetemig 115 fő vesz részt az állami oktatásban. Az oktatáshoz kapcsolódó legfőbb gondjuk, hogy az üzemi támogatással tanult szakemberek nagy része, magasabb fizetésért, új munkahelyet választ. A Mechanikai Művek vezér- igazgatója, Sátor János ezeket mondta: — Nem tartom helyesnek, hogy a fizikai munkások tehetséges gyermekeit támogató ösztöndíjra a vállalatoknál gyűjtenek! Üjabban minden! az üzemektől várnak: lakásépítést, hozzájárulást a bölcsődék, óvodák építéséhez é: üzemeltetéséhez. A napokbai felkerestek, hogy adakozzunl az érdi öregek otthonára, tegnap egy érdi asszony kopogtatott be, hogy villamosítsuk t Rekettye utcát... Mindez nem a mi dolgunk! — Igen. De ha nem csak termelőüzemnek tekintjük a vállalatot, hanem közösségnek is akkor már igen. Különösen, hí meggondolja, hogy az ismertetett gondokat az iparosodd: — a vállalatok fejlődése — idézte elő. — Építettünk lakást az üzeír dolgozóinak, orvosi rendelői segítjük tanulásukat. A tá gabb közösségnek, községnek megyének,, országnak évenfcén letesszük a több milliós nyereséget. Az ittmaradó pénzből í húszéves gépparkot kell kicserélni, és fizetni dolgozóinkat — A megyei tanács adott ií az ösztöndíjalapra másfél mii liót. Még több kellene: ezer- fordultak az üzemekhez, hely tanácsokhoz, termelőszövetkezetekhez. Nem a forinton múlik A vállalat vezérigazgatója kifejtette; kételkedik abban, hogy a tehetséges múnkás származású fiatalok továbbtanulása havi 250 forintos támogatáson áll vagy bukik. Rádióra, televízióra, könyvtári hálózatra hivatkozott; az ismeretek hozzáférhetők. A maga példáját említette: szüle munkásemberek voltak, mégi: polgáriba járt, szakmát tanul a felszabadulás előtt. Után: középiskolába iratkozott, ké gyermekkel, albérletben élv: egyetemet végzett — mos szerzi ötödik diplomáját az Agrártudományi Egyetemen. Akiben tehetség mozog, az tanul ösztöndíj nélkül is. A felszabadulás után az ön továbbtanulását is támogattál ... A segítség módja változott de magáról a támogatásró nem mondhat le a munkás- osztály, nem mondhat le az ország, amelynek sok tehetséges emberre van szüksége. — Szerintem nem azokkal van probléma, akik továbt akarnak tanulni, hanem azokkal a rátermett fiatalokkal akik nem törekednek a több tudásra. Abonyi részlegünkbe Ipari tanulókat keresünk, de a fiatalok jó bizonyítvány- r.yal inkább segédmunkásnak jelentkeznek. Magasan kvalifikált szerszámkészítők lépnek ki tőlünk, s mennek rakodómunkásnak több fizetésért. — Ez kétségtelenül létező tendencia. De mit tenne ön. hogy kedvezőbb irányba befolyásolja? — Elsősorban a szakképzett munkást és értelmiségit, a tudást fizetném meg, helyreállítanám az arányokat a bérezésben. S a követelményformálásban kevesebb helyt adnál: az anyagi szemléletnek, a reklámnak, és többet az eszméknek, amelyekért tanulni is érdemes. Sok fontos kérdésben egyetértünk: de ezeken itt és most nem változtathatunk. Amiben pedig „itt és most” segíteni kellene és lehetne, abban nem értünk egyet: az ösztöndíjazásban. Pedig annak céljáról nem mondhatnak le sem az ipari üzemek, sem a munkások, és nem mondhatnak le a munkásságból kiemelkedett vezetők. Padányi Anna * * Pest megyei Lara ngoldáoL
