Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA . XIV. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1972. MÁRCIUS 2.^ CSÜTÖRTÖK _____________________________L Nő tt a közös vagyon Zárszámadás a sülyi Virágzó Termelőszövetkezetben Megtartotta zárszámadó közgyűlését a sülysápi Virágzó Tsz is. Benkó József elnök beszéde elején megemlítette, hogy a tsz két boltja a község sülyi részén biztosította a zöldáruellátást. A háztáji bizottság eredményesen működött. A tavaly decemberi közgyűlésen mindössze négyen jelentkeztek kisebb panasszal. Mind a négy tag kívánságát a vezetőség megelégedésre teljesítette. A nőbizottság igen aktív volt: javaslatukra bevezették a szabad szombatot is. A tsz vezetősége elhatározta, hogy a nők arányát a vezető munkakörökben emeli. Az ellenőrző bizottságban Németh Benedek kiemelkedő munkát végzett. A hiányosságokat mindenkor bátran feltárta. Sok esetben öntevékenyen eredményes megoldásokat hajtott végre. Élen jártak a munkában a tsz traktorosai. Az aratást 800 holdon már július 28-án befejezték, sőt ezenkívül még más tsz-ben is eredményesen közreműködtek. Jó munkát végeztek a javító- műhely dolgozói, a gépkocsivezetők és kétkezi munkát végző tagok is. A növénytermesztésben két kiváló eredmény született. A búza átlag hozama egy holdon a tervezett 12 mázsával szemben 17-re, a repce pedig 9-ről 12 mázsára szökött fel. A rossz időjárás miatt a szabadföldi kertészet 700 ezer forint veszteséggel zárt. Ráfizettek a baromfigazdálkodásra is. Ezt az üzemágat a vezetőség teljesen megszüntette. A tsz-nek fizetési nehézségei nem voltak. Egy munkaegység értéke az idén 56 forint. A tsz közös vagyona két és fél millió forinttal növekedett. A nyereség kétmillió 400 ezer forint. Ez az összeg a múlt évhez képest tizenöt százalékkal nőtt A nyereségből csak azok a dolgozók részesülnek, akik munkájukat egész évesn át átlagon felül teljesítették. Guba Pál, a Monori Járási Pártbizottság első titkára, felszólalásában megemlítette: szorgalmas emberek laknak Sülyben, ez a titka a Virágzó Tsz jó eredményeinek. A vezetőség összekovácsolódott. Ez az együttes képes még nagyobb feladatok elvégzésére is. Szabó János tanácselnök megköszönte a vezetőségnek a központi iskola építéséhez nyújtott értékes társadalmi munkáját, amely már a 300 ezer forintot is meghaladja. Kérte a felsőbb szervek vezetőit és a tsz tagjait: továbbra is vegyenek részt az iskola építésében, hogy a lakosság két évtizedes kívánsága minél hamarább teljesüljön. K. L. Vöröskeresztes értekezlet Monoron "*7 Uj csúcstitkári ■ választottak Közös vezetőségi értekezletet tartott a minap a monori járási Vöröskereszt és Monor nagyközség vöröskeresztes csúcsvezetősége. Az elhunyt Antal József községi csúcstitkár helyett Fekete József járási főgyógyszerészt bízták meg Monor területén a vöröskeresztes munka továbbvitelével és irányításával. Az értekezleten részt vett Speng er István, Monor nagyközség pártbizottságának titkára is. A közös vezetőségi ülés meghatározta a további feladatokat, és jóváhagyta az 1972. évi fejlesztési tervet. A község vöröskeresztes tagsága nyilván megadja majd a segítséget Fekete József csúcstitkámak munkája eredményes elvégzéséhez. A monori járásban elsőként Pedagógusklub alakult Gyomron A szülő és iskola kapcsolata — Közös programok A gyömrői úttörőházban hétfőn este találkozóra jöttek össze a gyömrői pedagógusok. Ekkor tartotta meg a pedagógusklub első foglalkozását. Megjelent Tamasy Endre, a megyei pártbizottság munkatársa, Jámbor Ottó, a községi pártbizottság titkára, Kiss Béláné, a Pedagógusok Szak- szervezetének megyei titkára, Magócsi Károly, a járási hivatal művelődésügyi osztályvezetője és Radványi Barna, a Ludas Matyi munkatársa. Kiss Béláné bevezetőjében javasolta: legyen a klub a pedagógusok olyan fóruma, ahol bátran elmondhatják véleményeiket, javaslataikat. Örömmel üdvözölte a klub létrehozását, s ünnepélyesen megnyitotta a pedagógusklubot. Tamasy Endre, az úttörő- mozgalom múltjáról tartott előadást. Megemlékezett arról, hogy 1957-ben az országban Üllő felfedi titkait Római kő az udvarban - Hazalátogató amerikások - Magnótekercseken a múlt VILLÁMINTERJÚ Lesz-e útmesterség Momoron? szállítják a zúzott követ A KPM Budapesti Közúti Útfenntartó Igazgatóságának monori kirendeltségén érdeklődtünk Sándor Józseftől, fölkészülték -e a tavaszra a ki- rendeltségen? — Igen. A télen nem volt sok munkánk. Csupán kezdetben. kellett a síkos úttesteket felszómd. Hét dolgozó a 300 tonnányi sóshomok-keveréket igazgatta, zúzta szét. — Útjavítás? — A pilisi vasútállomásról folyamatosan szállítjuk a zúzott követ a Monor—Vasad— Csévharaszt—Nyáregyháza— Dánszentmik1 ós út mellé. Tavaszra megkezdjük ennek az útszakasznak a felújítását. — Lesz-e útmesterség Monoron? — Tervbe vették az illetékesék. Nagyon elkelne, mert jelenleg a járás útjait a dafoa- si és a nagykátad útmesterség tartja karban. Reméljük, megvalósul az útmesterség létrehozása. <gér> MAI MŰSOR Mozik * Gomba: Fehér farkasok. Monor: Lányok, pórázon. Úri: Homoikáák az uborkafán. Ve- csés: Heint je. Kiállítás Gyömrő, Ságvári Endre Úttör öház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig. Tűnőben vannak néprajzi emlékeink, hagyományaink. Kihalt egy falu is, bedeszká- zott ablakok, gazfelverte udvarok őrzik múltját, tegnapjait. A jelen, a technika, a városiasodás könyörtelen. Menteni kell előle, ami még menthető. És mentik is. Szabadtéri múzeumok, országos akciók, helytörténeti kutatások bizonyítják ezt. Üllőn ez a kezdeményezés, a község felszabadulásának 20. évfordulójára vezethető vissza. Egy éve sürgetik, hat hónapja tesznek is valamit. Kovács György tanácselnök, hivatala mellett amatőr néprajzkutató, egyszemélyben irányít, gyűjt, szervez. Bejáratos az országos és a Pest megyei levéltárakba, ismeri a helyi egyházi levéltárat is. A dokumentumok között „leás” a legmélyebb, legrégibb rétegekig. Javaslata alapján készítették el például Üllő néprajzi térképét. — Annak ellenére teszem ezt, hogy nem vagyok üllői, vagy ha úgy tetszik: lokál- patrióta — magyarázza. — Nem kis nehézséggel kell naponta megküzdenem... A városiasod ás „határán” áll ez a község, évtizedek óta Budapest vonzókörében él. A bejárás, piacozás hatására sorra koptatja, veszti el értékeit. Volt időszak — nem is olyan régen —, amikor a még paraszti sorban levők dühösen semmisítették meg azt is, ami még megmaradt. Szűrök, subák, kabátbélések, házilag szőtt vásznak mosórongyok lettek. És" ma is mintha menekülne a lakosság a múlt emlékeitől... Évek óta járom a falut, de egy köcsögöt, egy vajköpülőt Is alig-alig siA MAGUNK HÁZA TAJA kerül szereznem. Ha itt-ott valami előkerül, azt megveszi a bizományi, a műkereskedés, mert — divat a régiség ... — Marad tehát a szájhagyomány. Ez a fajta gyűjtés kétségkívül már nagyobb eredménnyel jár. Annak ellenére, hogy itt-ott eléggé furcsa tartózkodással, I gyanakvással fogadnak. Egyesek gazdasági, adminisztrációs intézkedést sejtenek 'érdeklődésem mögött, mások „csodabogárnak” vélnek. Megint mások különböző kikötéssel nyilatkoznak csak. — Érdekes volt egy 94 éves asszony esete. Tőle (nem a korára való tekintettel) boszorkánytörténetek iránt érdeklődtem, kérdezősködtem. Nagysokára, akkor is vonakodva szólt, percig sem véve le rólam gyanakvó, már-már riadt tekintetét. Ahogy elmentem, nyomban elsuttogta a szomszédasszonynak: — A tanácselnök pártember is, és mégis boszorkányos dolgok érdeklik. Micsoda elmaradott eihber az ilyen. — Akik meg „csoda*- bogámak” vélnek, egyben azt is hiszik, hogy mindent „bemesélhetnek”. — Vagy a tudatlanság, túlzott lelkesedés? A 48-as események kapcsán például egy öreg az üllői telefon bevezetését, Kossuth Lajosnak tulajdonította. Egy másik csak azzal a beleegyezéssel volt hajlandó magnószalagra mondani visszaemlékezéseit, ha azt csak halála • után játsszuk le. A népviselet után kutatva, ez idáig mindössze egyetlen ember vallotta be, hogy ő bizony fiatal korában még bő gatyában járt. A hagyományok, néphiedelmek közül ma már egy sem él. Pedig volt ilyen! Egy idős asszony ma is pironkodva emlékezik vissza, hogy valamikor a 20-as években egy „nem kívánatos” halott után, homokkal szórta fel a ház udvarát. Hogy vissza ne térjen a halott szelleme! A legrégibb korok emlékeit egy római kő őrzi. Egy gazda udvarában találtam rá. A régi tanácsháza romjaiból való. Kitűnt, hogy ennek az épületnek alapjait még a rómaiak rakták le. Üllő ugyanis, az átvonuló légióknak pihenő-, lóváltó helye volt abban az időben. Amire pedig e gyűjtőmunkát tekintve a legbüszkébb vagyok: a határon túlról is jönnek érdeklődők. Nemrégen járt nálam egy Üllőről elszármazott amerikás csoport, közöttük a kanadai magyarok hivatalos lapjának, az Új Szónak egyik munkatársa is. Tőle tudtam meg, hogy a fel- szabadulás után néhányan visszatértek, s letelepedtek a községben. Gépeket is hoztak magukkal, „maszek” szövetkezetét alakítottak. Később ismét elszármaztak a községből, ma Budakeszin élnek. Üllő, ha lassan is, nehezen is, mégis csak felfedi titkait. Sokat belőlük már magnótekercs őriz. Kovács György munkaidő után, ha teheti, felül robogójára, és járja a községet, hogyha Monöron (reméljük, rövidesen) megnyílik a járási múzeum, Üllő méltó helyet foglaljon el benne. Baky László két gyömrői úttörőcsapat is az elsők között alakult meg: a 2. sz. Rákóczi Ferenc és a 4. sz. Jelky András úttörőcsapat. Az előadás után a megjelent 50 gyömrői pedagógus kötetlen beszélgetéssel folytatta a klub terveiről a vitát. Palotai Sándor, a klub vezetője elmondotta, havonta tartanak majd foglalkozást. A tervek tközött szerepel: közös kirándulások szervezése. Felveszi a klub a kapcsolatot a szülői munkaközösségek vezetőivel is. A cél: a szülő és az iskola kapcsolatát még szorosabbá tenni. Leiter Lászióné, a községi tanács főelőadója az iskolán kívüli nevelés fontosságát hangsúlyozta. A gyömrői úttörőház adott otthont a klubnak. Bizonyára a pedagógusokat érdeklik a politikai, a nemzetközi események is. Erről is elhangzik majd előadás. Bővíteni kell a szakmai, gazdasági, és technikai tájékozottságot — vetette fel az egyik klubtag. Nem közömbös a pedagógusok és a szülők számára sem, hogy mi lesz a gyerekből, milyen pályát választ. Még a tanév vége előtt a klub meghívja a végzős nyolcadikosok szüleit, beszélgetnek velük gyermekeik pályaválasztásáról. Az eszperantó nyelv iránt is érdeklődnek a klubtagok. Tervbe vették, hogy egy klub- foglalkozásra meghívják a tv Humoristák Klubjának néhány tagját is. Magócsi Károly elmondotta, a monori járásban elsőként alakult meg a pedagógusklub. Bizonyára más községekben is tervezik majd létrehozását, a gyömrői példa nyomán. Dabason, a Pest megyei pedagógusok képzőművészeti kiállítását a.múlt héten nyitották meg. A tervek szerint a gyömrői úttörőházban is bemutatják majd ezt a tarlatot Gér József Kosárlabda híradó Monori győzelem az országos középiskolai kupa visszavágó mérkőzésén A legjobb 12 között Kedden, Monoron játszották a középiskolai kupa visszavágó mérkőzését, 150 néző előtt. A mérkőzést Zsíros és Both vezette. Monori József Attila Gimnázium—Egri Gárdonyi Géza Gimnázium férfi 76:67 (39:35). A monori kezdő ötös: Anted, Gulyás, Fekete, Nagyági, Fehérvári, csere: Hernádi, Tanács. Nagy várakozás előzte meg a két csapat találkozását, annak ellenére, hogy a monoriak 30 pontos hátránnyal kezdték a visszavágó mérkőzést. „Hajrá, Monor!" buzdítással indult a játék, s az első félidő 20. percéig fej-fej mellett haladt a két csapat. A szép számú közönség tapssal jutalmazta a kosarakat. A félidő utolsó tíz percében a monoriak nagy iramat diktáltak, különösen jól játszott Gulyás, Fekete, s egymás után dobták a kosarakat, így négy ponttal nyerték a félidőt. A szünetben Zátiok Károly edző, testnevelő tanár nyugodt játékra és gyors indításokra kérte fiait, annál is inkább, mert az ellenfél kezdett idegesen játszani. Szünet után is monori kosarakkal kezdődött a játék, Antal, Fehérvári, Nagyági tovább növelték az előnyt. Az egri csapat most már szoros emberfogást alkalmazott, s két kitűnő ifjúsági válogatott játékosa, Sipeki és Buzók, egymásután dobták a kosarakat. Igyekeztek mérsékelni a monori csapat lendületét, de a végig erős iramú mérkőzésen Monor megérdemelten nyert. Kosárdobók: Fekete (24), Antal (18), Gulyás (18), Nagyági (10), Fehérvári (6). Az egész monori csapat jól játszott. Vélemények Zsíros játékvezető, a férfi kosárlabda-válogatott edzője: — Mindkét csapat igen jól és szépen játszott, nagyon ösz- szetart a mór őri csapat. Fekete, Antal és Gulyás ügyes játékosak, még hallani fogunk róluk. Both játékvezető: — Nem értem, hogy ez a csapat miként kaphatott 105 kosarat Egerben? A monori fiúk dobás százaléka nagyon jó, érzik, mikor kell kosárra dobni a labdát. Nekem tetszett Fehérvári és Nagyági játéka. \ Zátrok Károly testnevelőtanár: — Bánkódom is és örülök is. Bánkódom azért, mert Egerben csak tartalékosán tudtunk kiállni, Gulyás kéztöréssel, Antal lábsérüléssel nem állhatott a csapat rendelkezésére. Velük talán más lett volna az eredmény, örülök azért, mert nem vallott szégyent iskolánk, az országos 12-be jutás szép teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy az egri csapatban több NB II-es és két ifjúsági játékos is játszott. Vitéz Imre AZ EGYIK, szokatlanul enyhének mondható február végi este néhány, egymásba kapaszkodott fiatalember énekelte az ismert régi nótát a vasútállomástól hazafelé: „Söprik a pápai utcát...” Vajon ez gúny, avagy figyelmeztetés akart lenni tán a pilisi háztulajdonosokat illetően? Ki tudná ... Tény az, hogy községünkben az úttestei történetesen sohasem söprik, de még a gyalogjárdát sem — kivéve, ha éppenséggel hóesés van! És mivel nem söprik sem az egyiket, sem a másikat, gyakran előfordulnak itt is, ott is törött üvegpalackok a cipők és a gumikerekű jármüvek veszedelmére. A BOROS, a sörös, a rumos és egyéb üvegek „földi” maradványai leginkább a Rákóczi utcai két italbolt körzetében lelhetők fel — hajnaltól naplementéig. És pedig azért e két napszak közötti időben, mert a gyér esti és éjjeli világítás nem derít elég fényt a felelőtlen italozók hátrahagyott emlékeire. Nappal azonban egyéb érdekes látnivaló gyönyörködteti a MÁV-ál lomás felé igyekvő járókelőket. UGYANIS az utca elején — jobbról és balról — terjeszkedik a helyi földművesszövetkezet fa- és széntelepe. Egyik megrakott szekér gördül innét tova, a másik után. Rajtuk a drága tüzelő, a dolgozó kisemberek megvásárolt szene, brikettje. A minap is megfigyeltem: a púpozva feltöltött és a szolid trappból a szilaj vágtatásba átcsapó „bumirádlis” kocsiról száz- meg százszámra potyogott az úti porba a mázsán- kénti 50—60 forintos brikett. Arra haladván, figyelmeztettem erre a bakon ülő két ifjú fuvarost, mire azok fölényes mosollyal csupán ennyit válaszoltak: — Nem a magáé, mit törődik vele! EZEN A hangon kicsit meghökkentem, s elgondolkoztam. Tehát e szomorú tapasztalat szerint ha szót emelünk elfoglaltsága miatt jelen nem ■levő embertársaink értékeinek védelmében, akkor megkapjuk a magunkét! Ebből bizony komoly tanulságokat vonhatunk le, és pedig azt, hogy: nem mindenkire bízhatjuk rá becsületes munkával szerzett javainkat. Rakovszky József
