Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

1972 MÁRCIUS 19., VASÄRNAP v. A lakosság igénye: az összehangolt területfejlesztés-----------------------------------; N A legnagyobb költség j M inden esztendőben a megyebeli gyárak némelyikében, így a váci képcsőgyárban, a Me­chanikai Művekben — nemrég éppen abonyi új telepükön tették meg — olyan kiállítást rendeznek, amilyet ritkán látni; a sze­relésre kerülő alkatrészeket sorakoztatják fel szemlél­tető elrendezésben, s arcé* dulák kíséretében. Beszédes agitáció ez arról, hogy az anyag pénzbe kerül. Az csak természetes, vágja rá az olvasó, semmit nem ad­nak ingyen. Az áruért fi­zet a vásárló az üzletben, az alapanyagért, félkész­termékért meg a gyár rója le a vételárat. Az anyag emberi munkát sűrít ma­gába; minél több munkát, annál értékesebb. Elemi igazságok ezek. Mégis, ami­kor a föntebb említett kiál­lításokat megrendezik, sor­ra hallani a meghökkenés­ről árulkodó szavakat; en­nek darabja négyszázöt fo­rint lenne? Azé száztizen­hat? Ami olykor kiborul a műhelypadlóra, annak kiló­ja ötvennyolc forint? Az anyag pénzbe kerüL Tud­juk. Csak éppen ritkán gon­dolunk rá, számolunk vele. Az úgynevezett összes termelési költséget hétféle tényező alkotja: az anyag-, a bérköltség, a társadalom- biztosítási járulék, az illet­mény adó, az eszközlekötési járulék, az értékcsökkenési leírás s az egyéb költség. E hét tényező közül a legje­lentősebb összeg az, amiért az anyagot veszik, adják. Csupán érzékeltetésül: a népgazdaságban 1960-ban 1,5 millió tonna cementet használtak fel, 1970-ben már 3,7 millió tonnát. Hor­ganyzott acéllemezből 13 ezer, illetve 27 ezer tonnát, polietilénből 836 tonnát 1960-ban, de már 24,1 ezer tonnát 1970-ben, s hogy szakmánknál maradjunk: újságnyomó papírból 24,3 ezer tonnát tíz esztendeje, s 40.4 ezer tonnát évtized múltával. Az anyagfelhasz­nálás a gazdaság valameny- nyi területén évről évre bő­vül. mindenből több kell. Sűrűn azonban a több anyag nem jelentéktelen része pocsékba megy, elszó­ródik, kidobják, selejtté vá­lik. Pedig pénzbe kerül. Sok pénzbe. E gy év alatt a textil­iparban 22,3 milliárd forintra rúgnak a ter­melési költségek. Ebből csak az anyagár 15,1 mil­liárd. A közlekedési eszkö­zök gyártásában a 23,9 mil­liárd forint termelési költ­ségből 15,9, a fémtömeg­cikk iparban 11,1 milliárd- ból 7.3 milliárd forint az anyagért kifizetett összeg. Nagy summa! A szocialista ipar egészében az összes költségek 66,1 százalékát teszi ki az anyag értéke. A vegyiparban száz forint ter­melési költségből 69 jut az anyagra, az élelmiszeripar­ban 79,8 forint, de még olyan élőmunka-igényes iparterületen is, mint a műszeripar, 51,9 forint. Az­az mindenütt a költségek­nek legalább a fele, de in­kább a kétharmada, három­negyede. Ha valahol, akkor itt érdemes a forintot meg­fogni! f Volt idő, amikor az anyagtakarékosság leegy­szerűsítése inkább ellen­szenvet, mintsem egyetér­tést keltett. A jó helyébe silány került, a túlbuzgók az anyaghányadot úgy vél­ték mérsékelni, hogy egész egyszerűen az értékesebb matériákat kispórolták a termékből. Aki így cselek- i szik, nemcsak másoknak, magának is árt. Ám az ész­szerű anyagtakarékosság, a rendszeres költségelemzés, az anyagigény pontos kö­rülhatárolása az anyagnor­mák betartatásával, a szigo­rú bizonylati rendszer — a kivételezés és elszámolta­tás lazaságainak megszün­tetése — elengedhetetlen feltétele annak, hogy az anyagnak, a félkész-ter­méknek becsülete, a szó szoros értelmében értéke legyen. Ami ma a legtöbb helyen nincs meg. Nincs, mert drága színes fémek tonnái kerülnek fölösen hulladékba. Acélöntvények ezer tonnáit forgácsolják le, csupán azért, mert nincs kellő méretválaszték. Építő­anyagok hevernek szerte­szét, alkatrészeket dobál­nak selejtbe, a tárolás, a szállítás tovább növeli a' veszteségeket... a legóva­tosabb becslések szerint is évente milliárdbk mennek veszendőbe. Két részre bontható e veszteség. Az. egyik: a gaz­daság egészét átfogó anyag- ellátás akadozása, a belőle következő kényszerű anyag­helyettesítés, a méretsza­batosság elengedése, a szál­lítási egyenetlenségek, az árrendszer ellentmondásos­sága stb. A másik: a gyá­rakban, vállalatoknál ta­pasztalható, s olykor már megdöbbentő lazaságok. Termékek ezrei kerülnek úgy gyártásra, hogy nem dolgoztak ki anyagnormát, a műhely, az üzem szinte tetszése szerint vételez ki a raktárból mindent, amit csak gondol — nem egy bűnügy eredete vezethető eddig vissza! —, s a gyár­tás befejezésekor sem ,kéEÍ-~. . számon senki, mi mire ment el. A gazdasági reform tá­masztotta nagyobb követel­mények mindenütt érezhe­tők, de érdekes módon e nagyon fontos kérdésnek, az anyagköltségnek jut a legkisebb figyelem. Mintha a nagy anyaghányad, a ma­gas költség valami átok lenne, mit viselni kell. S közben lehetőségek soka­sága marad kihasználatla­nul. Az ötvözött alumínium sűrűn célszerűbb, mint a színes fém, a műanyag cső fölöslegessé tenné a savak­tól mart vezetékek rend­szeres cseréjét, a korrózió- védelemre költött százezrek milliókat kamatoztatnának, s az áttekinthető bizonyla­ti rendszer, az anyagnyil­vántartás gépesítése elejét venné a pocsékolásnak, s a fölös készlethalmozásnak... Csak éppen törődni kellene mindezzel, figyelni rá, kap­ni a lehetőségek után. S ók a panasz a termelő üzemekben: emelked­nek a költségek, szi­gorúbb az adózási rendszer, nehezebb a nyereségterv teljesítése. Igaz. Am e pa­naszok enyhítésének mód­ját sűrűn ott keresik, ahol legkisebb a haszon: az adó­terhek könnyítéséért való rimánkodásban, az eszköz­lekötési járulék alóli men­tesítés kérvényezésében... a legfőbb tétel, az anyag- költség megmarad, sőt, emelkedik. Erre még papír ceruza is ritkán jut, nem­hogy alapos elemzés, piaci helyzetmegítélés, összetétel változtatásra serkentő okos műszaki javaslat; a szó szo­ros értelmében vett anyag- gazdálkodás. Holott az anyag pénzbe kerül. Mindannyiunk pénzébe. Mészáros Ottó Februárban a parlamentben a fővárosi, a megyei és a me­gyei jogú városi tanácsok el­nökei megvizsgálták a terü­letfejlesztés alakulását és az időszerű feladatokat. Ezek közé tartoznak a munkaerő­ellátás, a foglalkoztatási szín­vonal, a tanácsi önállóság nö­vekedése és a területfejlesztés összefüggései. Ez utóbbi téma különösen érzékenyen érinti a ráckevei járást, tekintettel természeti és közgazdasági adottságaira. S mivel a terü­letfejlesztés nemcsak gazdasá­gi, hanem mindenkor politi­kai és társadalmi célok eléré­sét is szolgálja, fontos feltár­ni, megismerni és alkalmazni azokat az összefüggéseket és törvényszerűségeket, amelyek e térség hasznosításában ér­vényesülnek. Ma már, éppen a helyi ta­nácsok önállóságának növe­kedése következtében, ki­munkálandó, s programként megfogalmazandó a népgaz­dasági és a helyi érdekek ösz- ezefüggáse. A szocialista társadalom építése óriási távlatokat nyújt, amelyek helyes kihasználása segíti a biztos jövőt. Az MSZMP X. kongresszusa a szocializmus építésének ma­gasabb szinten történő meg­határozásával kifejezi mai és jövőbeni feladatainkat, így többek között az ország anya­gi eszközeinek, életszínvona­lának területi arányosítását. Változó tudat Egyes megyékben az aláb­bi főbb problémák mutatkoz­nak: a népesség csökkenése, a teljes fogi 9. koz tato ttság bizto­sítása, a foglalkoztatási szer­kezet ipari irányba való elto­lása, a korszerűtlen lakossági elhelyezkedés megváltoztatá­sa (városiasodás), a terrhészeti adottságoknak megfelelő me­zőgazdasági és üdülőterületi fejlesztés, a lakosság maga­sabb színvonalú ellátásának segítése, a szolgáltatások javí­tása, a jó közlekedés megte­remtése. Járásunkban az utóbbi négy témakör a gond, egyben fel­adat, hiszen a társadalmilag indokolt főbb tömegmozgások befejeződtek. Viszont a tele­pülések rangjának, az ellátási színvonalnak a fejlesztése a közeljövő egyik célkitűzése. A népfrontválasztással kap­csolatos falugyűléseken csak­nem 4000 résztvevő volt és a 142 felszólaló közvetlen lakó­helyi problémákkal foglalko­zott, hangsúlyozva, hogy ma már nem a kenyér, a munka- lehetőség, a létbizonytalanság, hanem a jobb, kulturált, egészséges és színvonalas élet- körülmények biztosításának kérdései érdeklik őket. A leg­több helyen az óvoda-, böl­csőde-, iskolaellátás, az ifjú­sági ház, a művelődési ház, a zöld liget, a park, a közle­kedés, az út, a járda került szóba, és kivétel nélkül min­denhol érdeklődtek a ráckevei Duna-ág fejlesztése, a jó mi­nőségű vezetékes víz felől. Jó volt hallani a „mi”, a „miénk”, a „nekünk”, a „ké­résünk” kifejezések előtérbe kerülését, ami fontos tudati változást tükröz. Ez a tudat- változás eredményezi — re­mélhetőleg egyre nagyobb ha­tékonysággal — a lakosság bekapcsolódását a szociális, a kulturális és a közműfejlesz­tési feladatok megoldásába. (Nem lehet véletlen, hogy 4 év alatt megtízszereződött a társadalmi munka, amelynek értéke már meghaladja az évi 10 millió forintot.) A helyi források Az emberek mérlegelik, hogy anyagi, fizikai hozzájá­rulásukkal milyen mértékben áldozzanak, mit érdemes ten­ni saját házuk, lakásuk kul­turáltsága érdekében? Milyen számottevő változások várha­tók lakhelyükön a közeljövő­ben, vagy a későbbiekben? A területfejlesztés, ezen belül a településfejlesztés közép- és hosszú távú célkitűzései nagy befolyással lehetnek az egyé­nek lokálpatriotizmusára. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az egyén értelmét lássa a tartós berendezkedésnek; fokozot­tabban feltárulnak így a he­lyi források, az emberek tár­sadalmi aktivitása növekszik. Igaz, hogy az egészséges lo­kálpatriotizmus többek között a hosszú távú fejlesztési cé­lok alapján fejlődik ki, ami­kor az országos területfej­lesztési elhatározások, az ál­lami célok, valamint a helyi adottságok és elhatározások, e társadalmi igények kellő összhangban vannak. De köz­ben sohasem hanyagolható el a helyi erők érdekeltsége. A lakosság nagy érdeklődés­sel várja, hogy a járásunk te­rületén levő ráckevei Duna- ág jó természeti és kedvező közgazdasági adottságai, vala­mint a társadalmi igényként fellépő üdülés, pihenés milyen változásokat eredményezhet környezetében. E tájegység a délegyházi és a szigetszent- miklósi kavicsbányatavakkal együtt, hétvégi jelleggel mint­egy 130—150 ezer, hat hóna­pon át pedig folyamatosan 30—60 ezer ember üdülését, pihenését képes szolgálni. A helyi lakosság, mint há­zigazda szempontjából az üdü­lők ilyen nagy tömege nem­csak művelődési fellendülést, s a termelőknek helyi piacot eredményezhet (s így hozzá­járul a fejlesztésekhez), ha­nem kihat a környezet rend­jére. a közlekedésre, az utak túlterheltségére, az árucik­kek mennyiségére, az egész­ségre, a közrendre, és így to­vább. Mindez tagadhatatlanul sok gondot okoz a községi, vala­mint járási politikai és ál­lami szerveknek, mivel a helyi lakossággal meg kell ér­tetnünk a társadalmi és nép-, gazdasági érdekek minden­kori elsőbbségét is. Éppen eb­ből fakad, hogy a fejlesztés összehangoltságon alapul, ami a már ma is érezhető fe­szültségnek v feloldását ered­ményezheti. ' Az országos át­fogó tervek ismerete nélkül azonban nem lehet kialakíta­ni helyi terveket, sőt a lakos­ság pontos tájékoztatására sincs mód. Környezeti hatások A járási vezetésnek az a törekvése, hogy az átfogó tervek alapján, az adottságok feltárása után meghatározza a fejlesztés tervszerű kere­teit, és ilymódon egyidejű­leg biztosítsa a helyi lakos­ság érdekéit és az üdülni, pihenni vágyó városiak igé­nyeit is. Ez annál fontosabb, mivel az emberek hangulata, közérzete nem lehet közöm­bös számunkra. Ezenkívül a községi vezetőknek is köte­lessége foglalkozni az üdülés­fejlesztéssel, hiszen ebben a járás községei kivétel nél­kül érdekeltek. Lakosságunknak elegendő tapasztalata van ahhoz, hogy indokoltnak lássa a tervszerű, a szabályszerű fejlesztést, és tudja, hogy környezetének adottságai miatt szélesebb kör­ből várhat hatásokat lakóte­rületén. A jövőben pedig a lakosság egyre inkább aktív szereplője lesz a lakóterületi, a környezeti fejlesztéseknek. Az átgondolt, a lehetőségek­kel jól számoló, megfelelő üte­mekre bontott területfejlesz­tési terv bizonyára sok kér­désre választ ad és örömére szolgál majd a lakosságnak. E táj sok irányban képes gaz­dagítani szocialista társadal­munkat. Dr. Dobrai Lajos, az MSZMP Ráckevei Bi­zottságának első titkára Komló szép hagyományai közé tartozik, hogy minden ta­vasszal — a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója al­kalmából — Kun Béla emlék­napokat rendez a KISZ. Áz idei tavaszon a bányászváros ifjúsága négynapos esemény- sorozattal adózik a proletár- diktatúra és vezetője emléké­nek. Az ünnepi program szom­baton kezdődött, amikor a Kun Béla nevét viselő gimnázium­ban megemlékeztek a KISZ újjászervezésének 15. évfordu­lójáról, ifjúsági plakátkiállítást és történelmi vetélkedőt, vala­mint ifjúsági bált rendeztek. A következő napokban KISZ fogadalomtételre, mozgalmi dalversenyre, szellemi vetélke­dőre, az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos ankétra, szavaló­versenyre, zenei műsorra, sporttalálkozóra kerül sor. Az emléknapok záróeseménye március 21-én, a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 53. év­fordulóján lesz. Akkor Komló ifjúsága megkoszorúzza Kun Béla szobrát. A dabasi járásban ma ren­dezik a forradalmi ifjúsági napok megnyitóját. A járási ünnepség Örkényben lesz, ahol ifjúsági nagygyűlést tartanak. Varga László, a dabasi járási A népfront tiltakozása Március 19-e, az amerikái imperializmus elleni harc nem­zetközi napja alkalmából a Hazafias Népfront országos ta­nácsa nyilatkozatban ítélte el a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni amerikai bom­bázásokat, az USA indokínai agresszióját. A bombázások felújításával — hangzik á nyilatkozat — a délkelet-ázsiai háború ma újra ott tart, mint a bukott Johnson idején: a légi eszkaláció tető­pontján. Eközben az amerikai elnökválasztási kampány so­rán Washingtonban mind gyakrabban beszélnek békéről, a háborúnak tárgyalások útján történő befejezéséről. Nixon elnök látványos nemzetközi utazásait ugyancsak ennek a belső propagandakampánynak a szolgálatába állította. A Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa— hangsúlyozzák a nyi­latkozatban — a magyar nép nevében őszinte szolidaritását fejezi ki a VDK népivel, a dél­vietnami szabadságharcosok­kal, Indokína valamennyi ha­zafiával. KISZ-bizottság titkára köszön­ti a megjelenteket, többek kö­zött azokat a KISZ-tagökait, akik a közelmúltban kérték felvé­telüket az ifjúsági szövetségbe, és az ünnepség után tesznek fogadalmat. Délután labdarúgó villám-' torna, majd este munkásőr— KISZ-találkozó lesz az Örkényi ktsz nemrég megnyílt pince­klubjában. Kistarcsán a KlSZ-alapszer- vezetek — a fésűsfonó, a VIL- LÉRT-raktár, a tsz és a terü­leti KISZ-szervezet — fiataljai közösen rendezik meg az idei forradalmi ifjúsági napokat. A mintegy kétszáz KISZ-fiatal egyhetes rendezvénysorozattal emlékezik meg a történelmi évfordulókról. Fáklyás felvo­nulással kezdődik a színes program hétfőn, március 20-án este. Ezt egész napos sportver­seny követi, amelynek kereté­ben sakk- és asztalitenisz-baj­nokságra kerül sor. A további programok között szellemi vetélkedő, író-olvasó találkozó és nem utolsósorban a kisdiákok, az úttörők önálló műsoros estje szerepel. Kistar­csán március 25-én, szombaton zenés-táncos összejövetellel zárják az idei FIN rendezvény- sorozatát. Nagyszabású ünnepségen emlékeznek meg Vácott a KISZ megalakulásának 15. év­fordulójáról. A Madách Imre Művelődési Ház színházter­mében március 21-én ifjúsá­gi nagygyűlést rendez a me­gyei KISZ-bizottság. Az ün­nepi megemlékezést Nagy Sándor, a KISZ városi bizott­ságának titkára mondja el, majd emléklapokat, jelvé­nyeket és kitüntetéseket ad­nak át az ifjúsági mozgalom „veterán j ainak”. Ezek után a fiatalok a Ta­nácsköztársasági emlékműhöz vonulnak, ahol Tari Kálmán, tanácselnök-helyettes mond beszédet a koszorúzási ünnep­ség előtt. Este 8 órakor zenés irodal­mi műsort mutatnak be ugyancsak a Madách Műve­lődési Házban „Másfél óra Latin-Amerikában” címmel, Jose Arzamendia és a Los ‘ Pachunges együttes közremű­ködésével. Dunakeszin ugyancsak már­cius 21-én kedden emlékeznek a Tanácsköztársaság kikiál­tásának 53. és a KISZ zászló- bontásának 15. évfordulójára. Az ünnepség során felavatják a Münnich Ferenc ifjúsági par­kot. Ünnepi beszédet Erdős Ernő, a nagyközségi pártbi­zottság titkára mond. Vándorzászló A forgalom zavartalan lebo­nyolításával, a tehergépkocsi­gazdálkodás hatékonyságának növelésével az elmúlt évben 108,2 százalékra teljesítette tervét a Debreceni Vasútigaz- gatóság. A 18 ezer embert 1 foglalkoztató igazgatóság kép­- jutalommal viselői, a dolgozók munkájá­nak elismeréseként, a szomba­ti ünnepségen az országban el­sőként vették át a KPM és a vasutas-szakszervezet vándor­zászlaját és a velejáró 700 ezer forintot. Napi ötezer tekercs Naponta ötezer különféle nagyságú tekercs készül a zsám- béki Vegyes Ktsz tekercselőrészlegében. Harmincegy asszony dolgozik itt két műszakban, s három vállalatnak gyártják a fontos elektromos alkatrészeket. Foto: Urbán Három tavaszra emlékezve Tizenöt esztendeje bontott zászlót a KISZ Kun Béla napok Komlón — Ifjúsági nagygyűlés Vácott — Fáklyás felvonulás Kistarcsán 4 i A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom