Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
» 1972. MÁRCIUS 1., SZERDA pen HECrtl Dédes Gyula köszöntése és kitüntetése Dédes Gyulát, a munkás- mozgalom kiemelkedő harcosát, 90. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága kedden köszöntötte. A Központi Bizottság üdvözlő levelét és ajándékát Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára adta át. Jelen volt Sándor József, a Központi Bizottság tagja és Kimmel Emil, a Nyomda-, Papír- és Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára. Az Elnöki Tanács Dédes Gyulát hét évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül 90. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. EGY GOMBNYOMÁSSAL A ceglédi Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet 50 ezer négyzetméteres üvegházában egy gombnyomással állítják be a kívánt híVnérséklctet. A korszerű növényház fűtése teljesen automatizált. Foto: Urbán Katonás fegyelem, bírálattal Tapasztalatok a MÁV Budapesti Igazgatóságánál Magas, katonásan szigorú épület a Keleti pályaudvar érkezési oldalán, a Kerepesi út elején: a MÁV Budapesti Igazgatósága. Nevét bizonyára onnan kapta, hogy Budapesten székéi, mert hatásköre jóval nagyobb: csaknem a fél országra kiterjed, Hegyeshalomtól Kecskemétig. Innen ellenőrzik, irányítják több megye vasúti vérkeringését, 38 ezer dolgozó munkáját. Hatáskörhatárok — Szakmailag — szögezi le nyomatékosan Bódis János, az igazgatóság pártbizottságának megbízott titkára. — És politikailag? — Ugyanaz a területi elv érvényesül, mint általában a pártszervezetekben. Minden kommunista vasutas a munkahelyén párttag, fölöttes párt- szerve tehát a területileg illetékes községi, városi, kerületi vagy járási pártbizottság. Példákkal illusztrálva, így fest a helyzet: a budapesti pályaudvarok szakmai irányítás szempontjából a Budapesti Igazgatósághoz tartoznak, poétikai irányítás tekintetében pedig a Keleti Pályaudvar a VIII. kerületi pártbizottsághoz, a Nyugati a VI. kerületihez és így tovább. Ugyanez áll a vidéki állomásokra, vasúti csomópontokra. — Tegyük fel, hogy elérkezik a vidéki állomásfőnökök minősítésének ideje. Ismeretes, hogy a vezető beosztásúak esetében három követelményt kell mérlegelni: a politikai megbízhatóságot, a szakmai képzettséget és a vezetőkészséget. Az igazgatóság személyzeti osztálya állástfoglal az utóbbi két kérdésben; ám a politikai minősítésre — mondjuk a váci állomásfőnök esetében — a váci városi pártbizottság jogosult. A földszinttől az emeletig ? — Ezek szerint meddig terjed az igazgatóság pártbizottságának hatásköre? — A földszinttől — a legfelső emeletig — tréfálkozik Bó- tíis János. — Elvileg. A gyakorlatban a pártbizottság munkájának hatása kisugárzik az igazgatósághoz tartozó egész területre. Egyrészt azáltal, hogy az itt dolgozó szakemberek mindegyike egy-egy fontos gazdasági-műszaki ágazat vezetője vagy beosztott irányítója, 'aki olyan politikai-világnézeti elveket képvisel, amilyet az itteni pártszervek alakítottak ki benne; ítélőképessége, emberi magatartása, vezetőkészsége aszerint alakul, hogyan hatott — vagy nem hatott — rá a mi politikai nevelőmunkánk. Másrészt, a vidéki munkahelyekről ugyanúgy megkeresnek bennünket sérelmeikkel, családi-emberi problémáikkal a kommunisták, jó szót, tanácsot vagy segítséget remélve, mintha mi lennénk a felsőbb pártszervük. Végül, az „elszigetelődés” veszélye azért sem fenyeget bennünket, mert munkánkban már jó ideje a koordinálás került előtérbe. Együttműködünk a legkülönbözőbb fővárosi és vidéki pártszervekkel, tömegszervezetekkel. Nem is olyan „kényes" — „Kényes kérdés” következik: a vasútnál uralkodó, az emberéletek és anyági javak védelmét szolgáló katonás fegyelem s az ezen alapuló szigorú hierarchia hogyan egyeztethető össze a párt ellenőrző tevékenységével, a bírálat szabadságával? — Vártam ezt a kérdést, s azt válaszolhatom: ma már kevésbé „kényes”, mint a korábbi években. Kétségtelen, hogy nálunk a pártellenőrzés áttételesebben érvényesül, mint a civil pártszervezeteknél. A gazdasági vezetők beszámoltatását általában a konzultációk helyettesítik: az igazgatóság vezetői a párt-végrehajtóbizottsággal, az osztály- és csoportvezetők az alapszervezeti vezetőségekkel vitatnak meg minden fontos szakmai-műszaki kérdést. Ehhez persze olyan, szakmailag és politikailag jó felkészültségű párt-végrehajtóbizottsági tagok kellettek, akik vitaképes partnerei, hasznos segítőtársai a gazdasági vezetésnek. — A pártellenőrzés gyakorlásának másik módja — 'amit a gazdasági vezetés mindig tiszteletben tart — a pártbizottság véleményezési-döntési joga a hatásköri listán szereplő beosztások betöltésénél. Igazgatóhelyettestől lefelé egyetlen munkakört sem töltenek be nálunk a pártbizottság egyetértése nélkül. A jutalmazásokra, kitüntetésekre az alapszervezetek tesznek javaslatot,- s ezeket együttesen bírálja el a gazdasági, a pártós a szakszervezeti vezetés. A bírálat szabadsága a pártszervezetekben teljeS. Ä kommunisták alá- és fölérendeltségi viszonyra való tekintet nélkül tehetik szóvá egymás mulasztásait, hibáit. És akik „lógnak" — Milyen az ideológiai élet, a politikai oktatómunka az alapszervezetekben ? — Erre joggal lehetünk büszkék: az igazgatóság minden dolgozója részt vesz valamilyen politikai — párt-, KISZ- vagy szakszervezeti — oktatásban! A magasabb politikai előképzettséggel rendelkezők a kerületi pártbizottság marxista esti egyetemén tanulnak, a többiek pedig speciális tanfolyanAn. — Mitől speciális az a tanfolyam? — Attól, hogy — a kerületi pártbizottság egyetértésével — Á tSagos nyereség- részesedés nap SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A KOHÓ- ÉS GÉPIPARRÓL Kedden délelőtt a Parlamentben a kohó- és gépipari miniszter, dr. Horgos Gyula a tárca múlt évi teljesítményéről és idei feladatairól tájékoztatta a sajtó munkatársait. Bevezetőben rámutatott, hogy mindkét főáguzat 1971- ben megfelelően fejlődött, bár a kohászat esetében a nyereség összességében csökkent. Az eredmények alakulásában erőteljesen közrejátszottak a bel- és a külföldi1 piac hatásai. így a többi között belföldön a kereskedelmi vállalatok az elmúlt év folyamán jelentős értékű rendelést mondtak le, míg a tőkés piacokon a konjunktúra lanyhulása érthető értékesítési nehézségeket okozott. A továbbiakban a miniszter rámutatott, hogy a munkaerőgondok kedvezőtlenül éreztették hatásukat a kohászat munkájában, s bár a termelésnövekedés egésze a termelékenység emelkedéséből származott, jónéhány üzemben a munkáshiány a kapacitások megfelelő kihasználását is akadályozta. Tájékoztatójában dr. Horgos Gyula elmondotta, hogy mind a kohászatban, mind a gépiparban átlagosan 11 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést tudnak kifizetni a vállalatok, de jónéhány üzem tevékenysége alapján nem volt képes részesedési alap képzésére, ezeken a helyeken tehát hiába várják a dolgozók a „tizenharmadik hónapi” fizetséget. Ezt követően a miniszter részletesen szólott a gépipar teljesítményéről és megállapította, hogy annak teljes termelése 1971-ben az ipari átlagot jóval meghaladó mértékben, 8,7 százalékkal emelkedett. Az elmúlt esztendőben is a legerőteljesebben a közúti járműipar, a híradás- és a műszeripar termelése növekedett, s ez egyben hozzájárult a termékszerkezet korszerűsítéséhez is. A közúti járműprogramban részvevő vállalatok lényegében teljesítették az 1971-re jutó feladatokat, így például az Ikarus 6360 autóbuszt készített el. Annak ellenére, hogy a gépiparban a részesedési alap összege csökkent — mutatott rá a többi között dr. Horgos Gyula —, a dolgozók személyi jövedelme jelentősen, körülbelül hat százalékkal emelkedett. Mindkét fő területen azonban — azaz a kohászatban és a gépiparban — kedvezőtlenül alakult a készlet- állomány, növekedése meghaladta az árbevétel emelkedését. A minisztérium álláspontja szerint ez a tendencia megengedhetetlen és 1972- ben erélyes intézkedések serkentik a vállalatokat a készletek mérséklésére. A -tárca tevékenységének áttekintését az export főbb jellemzőinek elemzésével folytatta a miniszter. A többi között rámutatott, hogy a kohászati vállalatok szocialista viszonylatú exportja jelentősen, mintegy 23 százalékkal nőtt, a tőkés kivitel viszont majdnem hasonló mértékben csökkent. A gépipar külföldön minden tekintetben több árut értékesített, mint 1970- ben. A szocialista országokba irányuló gépexport 6 százalékkal, a tőkés piacokon lebonyolított értékesítés pedig 13 százalékkal volt nagyobb, mint egy esztendővel korábban. Ezt követően dr. Horgos Gyula, a tárca idei .feladatairól szólva, elmondotta, hogy a kohászatban *5,8 százalékkal, a gépiparban 8,4 százalékkal szükséges bővíteni a termelést. Elsődleges feladat a kohászat esetében a belföldi szükségletek kielégítése, különös tekintettel a kiemelt kormányprogramokhoz, valamint a nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges alapanyagokra. A gépiparban folytatni kell a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítását. Ebben az esztendőben is a közúti járműipar, a híradás- és a műszeripar termelése emelkedik a legnagyobb mértékben. Szükséges, hogy a múlt évit jóval meghaladó mértékben bővüljön az export. A kohászat és a gépipar külföldi értékesítése 16—17 százalékkal kell hogy növekedjék és ehhez a megfelelő alapok rendelkezésre állnak — amint azt a miniszter megállapította. Áttekintése befejezéseként dr. Horgos Gyula a belföldi értékesítés tapasztalatairól, illetve a tárca vállalatainál előállított termékek minőségéről szólt. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a termékek túlnyomó többségének minősége javult, így például a tévé-vevőkészülékeknél az egy darabra jutó összes javítások száma több mint a felére, a mosógépek esetében a harmadára csökkent. Végezetül a munka- és üzemszervezésben rejlő nagy lehetőségeket, valamint a szocialista munkaverseny jelentőségét méltatta dr. Horgos Gyula, majd az újságírók kérdéseire válaszolt. M. O. ÉLNEK-E A LEHETŐSÉGGEL? Jövedelmezőbb az üdítőital árusítása PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK A FOGYASZTÓK ÉRDEKÉBEN Az év elején néhány olyan, a kereskedelmet és a vendéglátóipart érintő pénzügyi ORAMUPONTOSSAGGAL I tán vagy megszokja, vagy el- I köszön. A megszokás alatt azt értem, hogy megtanul postásnak lenni. Egy esztendő alatt azonban senkiből nem lesz postás. Hosszú idő kell ehhez. Lehet, hogy csúnyán hangzik, de én mindig azt mondom: a postás kitenyésztett fajta. Előtte, az íróasztalon halomban állnak a különböző iratok, dossziék, újságok, folyóiratok. Dolgos rend ez, a vezetőnek mindenre figyelnie, mindenről tudnia kell. Mindig másik asztalról — Azt vallom, hogy minden dolgozónak hasznos, ha megismeri a másik munkakörét. Közbejöhet létszámhiány, hiányozhat egy fontos munkaerő. Mindig tudok helyükre ültetni valakit. — Milyen gyakorlattal lehet ezt elérni? — Ha látom, hogy valaki már jól ismeri azt, amit csinál, átültetem egy másik asztalhoz, másik munkakörbe. Mondanom sem kell, egyáltalán nem örülnek ennek. Ez a hivatal évek óta gyakorló hely. Tavaly öt, az idén már kilenc tanuló jár ki ide gyakorlatra a Postaforgalmi Szakközépiskolából. Tanulják a munkát, a szaktársi együttműködést. Azután mi jöhet? Mondtam, vagy örök életre kiábrándulnak a postából, vagy megszeretik. Sok mindenről beszél még. Említi a múltat, a székesfehérvári pályakezdést, amikor ki kellett maradnia a gimnáziumból, mert a családnak kenyérkeresőre volt szüksége. Hirdetésben olvasta, hogy a posta embert keres. Jelentkezett. A gimnáziumot estin fejezte be. A szakma minden „posztján” megfordult. Megtanulta, mit jelent: óramű- pontosság. Az a hirdetés — A pontosság, a precizitás elengedhetetlen. Egy példát. Most például még nem érkezett meg az Esti Hírlap. Még nem tudom, hol akadt el, de meglehet, hogy annak a hibája, akinek ki kellett volna mennie a HÉV-állo- másra, átvenni a csomagot a motorvezetőtől. Ha nem ér ki pontosan, a HÉV-esek képesek visszavinni az újságköte- get Budapestre. Ez pedig csak egy apróság, vannak ennél fontosabb dolgok, ahol még jelentősebb a pontosság. Annál is inkább, mert az embereket szolgáljuk. Egy dolgozót elbocsátott, mert szolgálati idő alatt elhagyta a helyét... Abonyi Sándorné szívesen gondol vissza arra a napra, amikor a hirdetésre jelentkezve bekopogott a székesfehérvári főpostára. (Fehér) rendelkezés jelent meg, amelytől egyes alapvető élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalmában kedvező eltolódás várható. így például a korábbi 7,5 százalékról 13 százalékra növelték a baromfiáruk kiskereskedelmi árrését. Az élelmiszer-kereskedelmi vállalatoknál február elején bevezették a 2 százalékos Haladót. A vendéglátóiparban a korábbi 4 százalékról 5 százalékra emelték az iltalforgalmi adót, amely alól viszont teljesen mentesítették az üdítő italokat. A baromfitenyésztés kedvező alakulása, a mezőgazdasági üzemek jó eredményei nyomán a kínálat lényegesen megnövekedett. Az elavult kiskereskedelmi hálózat — főleg a vágott, mélyhűtött baromfi árusításához szükséges hűtőberendezések, pultok hiánya — azonban mind inkább akadálya a baromfihús-forgalom fokozásának. Az új rendelkezésben meghatározott nagyobb árrés növelte a vállalati érdekeltséget, bővíti a kiskereskedelem anyagi eszközeit, s ez lehetőséget nyújt például a sok helyütt hiányzó hűtőpultok beszerzésére. A forgalmi adó bevezetése, illetve megemelése következtében a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari vállalatok kevésbé érdekeltek a szeszes italok forgalmának növelésében, s érdemesebb lesz több üdítő italt tartaniok. magunk állítottuk össze a tematikáját. Észrevettük ugyanis, hogy a gazdasági vezetők és a fiatal diplomások „lógnak”: nyolc-tíz éve türelmesen végigülik a tömegpolitikai szemináriumokat, holott képzettségük alapján sokkal magasabb színvonalon kellene foglalkozniuk a marxizmussal. Ezért hoztuk létre a speciális tanfolyamokat — egyet a legfőbb gazdasági vezetők, egyet pedig a fiatal diplomások számára —, amelyen az előadásokat maguk a hallgatók tartják, a propagandisták szerepe csak a vitavezetés. A témákat pedig úgy osztottuk el a hallgatók között, hogy meg kelljen küzdeniük az anyaggal a felkészülés során, ne „a kisujjuk- ból rázzák ki” az előadást. Tehát közgazdásznak társadalomtudományi, műszaki szakembernek gazdaságpolitikai témát adtunk. — Az eredmény? — Bennünket igazol: úgy látjuk, ez az oktatási forma jól bevált. Nyíri Éva Szőke haja kicsit előrebu- kiik, amikor maga elé néz. Kintről beszéd zaja, telefonok csörgése hallatszik, megszokott hangok ezek egy posta- hivatalban. Abonyi Sándorné, a szentendrei postahivatal vezetője, 1967 óta dolgozik a városban. Nem ült be azonnal az otthonos kis irodába, hiszen nem vezetőként helyezték át Székesfehérvárról, hanem helyi ellenőrnek. Az is olyan beosztás volt, hogy mindenhez értenie kellett. Egy esztendő kevés — Vezető beosztásban nem élhet meg az, aki nem tud mindent, ami ebben a szakmában előfordulhat. Tudnia, ismernie kell minden munkakört. Ha új ember jön, hamar elkeseredik. Azt mondják, annyi papír van itt, hogy ki sem ismerik magukat közöttük. Ügy látszik, azt gon- dplják, még most is annyira egyszerű a postai munka, mint valamikor: egy lehelet, egy a párna? Mást már nem is kell tudni? Nem hangsúlyoz erőteljesen, gém beszél nyomatékkai, picit felemeli a hangját, ha a szakma szeretetéről mond valamit. Szakmát szeretni... sokan példát vehetnek róla! A napokban lett kiváló dolgozó. — Mi történik akkor, ha az új ember elkeseredik? — Semmi. Telik az idő. Az„Egy lehelet, egy a párna?"
