Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám
rfisr 0ECYBM ^Mírlap 1972. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK Ceglédi győztes Verseny-orosz nyelven A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a KISZ központi bizottsága és a Művelődés- ügyi Minisztérium idén is meghirdette a középfokú tanintézetek diákjainak az orosz nyelvi versenyt. A szakközép- iskolások szóbeli orosz versenyének megyei döntőjére február végén került sor a mo- nori József Attila Gimnáziumban és Szakközépiskolában. A megye 13 szakközépiskolája közül kilencből érkezett nevezés: összesen 11 harmad-, illetve negyedéves diák mérte össze tudását. Monorról az országos döntőbe — amelyre április elején az MSZBT budapesti székházában kerül sor — Molnár Ágnes, a ceglédi közgazdasági technikum tanulója jutott tovább. Egy óra a művelődési házban Kultúra Solymáron A solymári művelődési ház céljairól, problémáiról beszélgetünk Bardócz Gyula igazgatóval. — Milyen előnyöket nyújt és sajátos következményeket jelent az 'Apáczai Csere János Művelődési Háznak Budapest közelsége? — Műsoraink, foglalkozásaink kialakításánál figyelembe kell vennünk, hogy a művelődni, színházba járni akarók ilyen irányú igényeiket Pesten is kielégíthetik. Ezért a kiscsoportos foglalkozások jelentik munkánk lényegét. Dalos község — Milyen csoportjaik van- nc^k? — Mondják, hogy Solymár dalos község. Ezt a meghatározást mi örömmel vállaljuk, rangosnak érezzük, és mindent megteszünk, hogy valóDiákpolitikai vetélkedő ff „Őseinknek akarata...’1 A KISZ központi bizottsága középiskolai és szakmunkás- tanuló osztálya a forradalmi ifjúsági napok idei programjának keretében megrendezi az „őseinknek akarata jár teveled” elnevezésű diákpolitikai vetélkedőt. A fiatalok öt témakörben mérhetik össze tudásukat: belpolitika, külpolitika, ifjúsági törvény—KISZ VIII. kongresszus, mozgalmi élet, Dózsa György alakja a történelemben. Az iskolai versenyek első helyezettjei — minden iskolatípusból — a megyei vetélkedőre jutnak, ahonnan az ugyancsak első helyezést elértek vehetnek részt az országos döntőn. A nevezési határidő 1972. április 1. Jelentkezni a KISZ Pest megyei bizottságán lehet. A Pest megyei versenyt április 23-án rendezik meg. A középiskolások döntője május 14-én, a szakmunkásoké pedig május 21-én lesz, a verseny helyét később jelölik ki. Az országos vetélkedő valamennyi részvevője emléklapot kap, az első helyezették jutalma: külföldi út. KÖZÉPKORI ÜZENET A budai Várban a Hilton Szálló alapozási előkészületei •órán érdekes középkori tárgyakra bukkantak. Tizennégy méterrel a felszín alatt két sáklaüregben korsókat, kályhaszemeket, poharakat és tégelyeket találtak. Mintegy ötszáz évvel ezelőtt ezen a helyen két ötvösmester lakott, ezért feltételezik, hogy a tégelyeket az ötvösök használták. A poharak és kancsók, korsók nagy mennyisége arra enged következtetni, hogy valamelyik házban borkimérés működött. Az értékes leletek a Budapesti Történelmi Múzeumba kerültek. A képen látható finom vonalú korsó szinte sértetlenül került elő. A kőedény mintái porcelán tányéron HOLLÓHÁZI RENESZÁNSZ Az elmúlt évben érdekes ipartörténeti emlékre bukkantak a hollóházi porcelán- gyárban. Előkerült az üzem elődjének, a hajdani kőedénygyárnak a század elejéről származó mintakönyve. A füzet az egykori népi művészek élénk színű rózsákból, stilizált szegfűkből, regéci mezei virágokból, szőlő- és petrezselyemlevelekből variált motívumait tartalmazza. Ezeket kézzel festették a kőedénytányérokra, kulacsokra és pá- iinkásbutykosokra. A gyár két régi dolgozója, Vanek István és Steiner Béla még festette ezeket a motívumokat. Segítségükkel és a régi minták fel- használásával kísérletképpen falra akasztható porcelán dísztányérokat készítettek, s ezek elnyerték a kereskedelem tetszését. A mezei virágokkal és rózsákkal díszített hollóházi tányérok iránt külföldön is nagy kereslet mutatkozik. A gyár az idén tizenötezer kézzel festett tányért szállít folyamatosan Svájcba, Svédországba és Jugoszláviába. ban éneklő falu legyünk. Egyre nagyobb sikerrel működik férfikarunk, Kelemen Istvánná vezetése alatt, s a közeljövőben a rádió egyik népzenei műsorában lép fel. Nemrég szerveztük meg női karunkat is, amelynek szintén Kelemen tanárnő a vezetője. — Van valami alapvető különbség a két együttes programja, munkája között? — Annak ellenére, hogy a vezető ugyanaz a személy, mindkét kórus sajátos stílusú és különleges műsor ki alakítására töreksiziik. A férfikarban kevesebb a fiatal énekes, a lányoknál többségükben tizennyolc-húsz évesek a tagok. Zenei alapképzettségük is eltérő. A fiatalok ugyanis már az általános iskolában komoly elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek. Az idősebbek ilyesmiről annak idején nem is álmodhattak. A férfikarnál a kórusélet alapja a természetes muzikalitás, a jó hallás és hanganyag, valamint az a lelkesedés és szorgalom, amivel a munkában részt vesznek. Nem ezt várták — A többi csoportról is hallunk valamit? — Egészen érdekes körülmények között alakult meg ifjúsági klubunk. Általában az indításnál sokan jelentkeznek, azután pedig elmaradoznak. Nálunk éppen fordítva történt. Százötven meghívót küldtünk szét, és az alapításon ketten jelentek meg. Lassan, de biztosan fejlődött a tagság létszáma harminc főre. Ma már nemzetközi kapcsolatokkal is büszkélkedhetnek. A hazánkban tanuló kubai diákok egy csoportjával a napokban rendezték meg első összejövetelüket. A jövőben meghatározott időközönként látogatnak majd hozzánk kubai barátaink. — Milyen, politikával kapcsolatos rendezvényeket terveznek? — A községbeliek számára havonta egyszer kül- és belpolitikai összefoglalókat szeretnénk tartani. Gondoltunk egy olyan sorozatra is, amely az aktuális művészeti, társadalmi, filozófiai problémákról tájékoztatná a közönséget. A kérdésekre az előadó azonnal válaszolna. Fontos helyet foglal el még közeli programunkban a községi krónika társadalmi bázisának megteremtése. Terveink között szerepel egy kamarazenekar megalakítása, irodalmi színpadunk továbbfejlesztése, a bélyeggyűjtő szakkör és ifjúsági tagozatának támogatása. Az anyagi lehetőségeinktől függő időpontban létrehozunk egy napilap- és folyóirattárat, ezáltal kívánunk lehetőséget nyújtani napjaink eseményeinek jobb megértéséhez. A maguk erejéből — Miből fedezi a művelődési ház ennek a sokrétű, hasznos, érdekes tervnek a költségeit? — A helyi tanács csak tizenöt százalékát fedezi kiadásainknak. Ezért csaknem kétszázezer forintot kell saját erőnkből előteremtenünk. Többnyire a táncnendezvénye- iinik képezik anyagi bázisunk javát. Mégsem a pénzszerzés a fő mozgató rugó. A szünetekben sok érdekes ismeret- terjesztő filmet vetítünk, amelyek iránt nagy az érdeklődés. Ezen a módon hatókörünkbe vonhatunk olyanokat is, akik különbéi} sohasem keresnék fel művelődési házunkat. Láng Tamás ESZPERANTÓ REGÉNY A szegedi születésű eszpe- rantista írónak, Baghy Gyulának két regényét jelentették meg Dániában. „Az áldozatok” című írásának ez a második eszperantó nyelvű kiadása. A két regény együtt, díszes külsővel 504 oldalas kötetben látott napvilágot. A hazánkba eljuttatott példány a magyar- országi eszperantó múzeumba kerül, amelynek gyarapodó állományát a szegedi Somogyi Könyvtárban gondozzák. Szórakozzunk? Ismerkedjünk?. Megoldás a pincében Egyre-músra épülnek az új lakótelepek, otthont adva akár több ezer embernek is. A lakók beköltöznek, örülnek a beépített szekrénynek, a kényelmes fürdőszobának, csak egymásnak nem. Egészen egyszerűen azért, mert nem tudnak a másikról semmit. Ez eleinte természetes, azonban a- gyakorlat azt mutatja, hogy később sem sokat változik ez az állapot, ami a fiatalok számára a legnagyobb baj. ök barátkozni, ismerkedni, szórakozni szeretnének. • Az ötletet — amely elősegíti a gond megoldását — a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál hallottam, ahol meggyőztek arról, hogy a lakótelepi KISZ-klubok létrehozásának nincs semmi akadálya. Az alábbiakat tehát akár felhívásul és figyelmeztetőül is ajánljuk a már épülő gödöllői, váci, szentendrei lakótelepek jövendő birtokosainak. A dolog ott kezdődik, hogy a modem házakban már nincsen szükség fáskamrákra, lévén korszerű fűtőberendezése mindegyiknek; a fa és a szén tárolása feleslegessé vált. A lakóházak viszont változatlanul alápincézettek, hiszen ott van a hőközpont, a gyerekkocsi tároló, a szárító, a lomtár, s egyéb raktáraik, és más — sokszor a tervezők által is bevallott — felesleges helyiségek. A lakótelepeken a fiatalok joggal igényelnek valamiféle klubhelyiséget, ahol összeülhetnének vitatkozni, beszélgetni, zenét hallgatná, táncolni. Nos, ha a fiatalok kicsit élelmesebbek lennének, összefognának, ma már lehetőség van arra, hogy akár minden harmadik új épületben létrehozhatnának maguknak egy klubot, kihasználva az alagsori helyiségeket, amelyek között akad 25—30 négyzetméteres is. Mindez a fiatalokon múlik, akiknek lehetőségük van arra, hagy a KISZ-bizottság segítségével felkeressék a házak tervezőit, kivitelezőit. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál továbbfejlesztve a dolgot, elmondták, ha a fiatalok brigádba szerveződve részt vennének az építkezésben, földmunkát vagy takarítást végezve, ösz- saegyűjthetnének annyi pénzt, amennyiből minden nehézség nélkül berendezhetik a klubot, A „teljesítésre”, a fűtésre sincs gond, hiszen a pincékben ott vannak a lakások melegét hordozó csőkötegek. A kiindulópont adott, azaz az összefogáson, szervezésen múlik a többi. Az ötletből akár mozgalom is kerekedhetnék. F. B. Heti filmjegyzet Mouret abbé vétke Francis Huster, a Mouret abbé vétke címszereplője. Émile Zola, a francia naturalizmus atyja és legjelentősebb írója, mélységesen gyűlölte a klérust és a képmutató, bigott vallásosságot. Antikle- rikalizmusának alapja tulajdonképpen nem más, mint hite az emberi észben s az a meggyőződése, hogy az ember boldogságra született, s mindent gyűlölni kell, ami ebben a természetes törekvésében meggátolja. Egyik legszebb regénye, a Mouret abbé vétke, a Zolától megszokott végletes szituációban, nem minden túlzás és elfogultság nélkül, de mégis hiteles lélekrajzzal és mély humánummal átitatva éppen arról szól, miképpen öli meg az egyház, a dogmák, a vakhit, az eszelős, már-már perverz vallásosság két tiszta, egymásnak termett ember boldogságát. A fiatal pap, Mouret abbé vétke éppen az, hogy engedni mer a szív, a vér, a természetes emberi ösztönök szavának. Ember és férfi mer lenni egy időre — és ez olyan megbocsáthatatlan vétek a bigott klérus, a merev dogmák védelmezői szemében, hogy az abbé állandó, öngyötrő, megalázó vezeklése sem tudja jóvátenni. A George Franju rendezésében, francia—olasz koprodukcióban készült film érdekes válfaja a regénymegfilmesítésnek. Az eredeti Zola-mű, • szerzőtől kissé szokatlan módon, tele van lírai részekkel, amelyek a legnaturálisabb fejezetekkel keverednek. Franju ezt az állandó egymásba játszást elhagyja, s elsősorban a történet lírájára figyel. Ezzel eléri, hogy Mouret és szerelme jeleneteiben — nem utolsósorban a szép operatőri munka jóvoltából — a poézis uralkodik, sőt még némi misztikumot is belekever ezekbe a megindító tisztaságú képsorokba Ugyanakkor lényegesen kevésbé hagyja érvényesülni Zola harcos antiklerikalizmu- sát, mint az a regény alapján elvárható lenne. (Lehet, hogy ebben közrejátszik a francia és az olasz klérus a regénnyel szembeni ellenszenve is, amely megírásától máig kíséri ezt a Zola-művet?) Mindenesetre kevésbé sugárzik a filmből az a fajta vérforraló bigottság és álszentség, ami ellen Zola küzdött, mint magából a könyvből, s bár általában nem szerencsés egy-egy prózai mű filmváltozatától számon kérni az eredeti alkotás minden részletét, ez esetben mégis kifogásolható Franju kissé enyhébb optikájú rendezése. A film értéke a költőd képsorok mellett a két főszereplő, Francis Huster és Gillian Hills finom, érzékeny, megrendítően átélt játéka. A világ szégyene A világ szégyene, hogy naponta mintegy tízezer ember hal éhen a földön. Igen, a szám nem elírás, és a felmérések szerint inkább alábecsülték a statisztikusok ezt az adatot, mintsem eltúlozták. Iszonyatos gondolat: évente három és fél millióan pusztulnak el az elégtelen táplálkozás miatt. És akik még éppen annyi élelemhez jutnak, hogy az éhhalál napról napra elodázott veszedelem legyen? Azoknak az úgynevezett alultáplált embereknek a száma, akik a lét- fenntartáshoz szükséges minimális kalóriát képesek csak elfogyasztani, százmilliókra tehető. Giuseppe Scotese olasz do- kumentumfilm-rendező évekig járta a világot, hogy feltérképezze a nyomor legszörnyűségesebb vidékeit, az éhezők legdöbbenetesebb körülményeit. Filmje mérhetetlenül több leftt, mint valamiféle hűvös precizitással és kínosan objektív hozzáállással „megcsinált” dokumentum a választott témáról. A világ szégyene a néző arcába kergeti a szégyen, a lel- kiismeretfurdalás és a tehetetlenségérzet miatt a vért, és úgy jön ki a moziból, mint aki a maga személyében s pusztán azzal, hogy naponta többször is eszik, felelős azokért az iszoSivák család nő Borsod megye híres népdalénekese volt a nemrég elhunyt Sivák Barnabás cekehá- zai juhász. Legszebb dalait — melynek összegyűjtését még Kodály Zoltán javasolta — a miskolci Herman Ottó Múzeum most könyv alakban kiadja. A gyűjtőmunka során a hajdani pásztorember és családja által ismert több mint százhetven régi — ma már az abaúji tájakon is feledésbe merülő népdal szövegét és kottáját jegyezték le, amelyet „Sivák család nótafája” címmel előreláthatólag májusban jelentetnek meg. nyatos tényékért, amelyeket a film bemutat. Scotese célja éppen ez: addig fokozni a szégyent és lelkifurdalást, amíg az emberiség nem éhező fele hajlandó odafigyelni az éhezőkre. A film néhány képsora döbbenetességében is nagyszerű munka: az ausztrál bennszülött gyíkvadászata, a leprásokról készült felvételek, a ganajtúró rákokat fogyasztó afrikaiak, a hongkongi nyomornegyed embersilónak nevezhető házai — megannyi félelmetes híradás arról, ami valóban a világ szégyene. Scotese jóformán sehol sem alkalmaz direkt képi vagy szöveges utalásokat ennek az élénk fantáziánkat is túllépő nyomorúságnak az ellenponto- zására. ítélete, véleménye a film egészéből sugárzik. Míg nézzük a filmet, felbukkannak bennünk a háborús kiadásokról, a fegyverkezésre költött összegekről olvasott adatok, s nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy az emberpusztításra költött pénz töredéke is elegendő lenne ahhoz, hogy rövid idő alatt megszűnjön az éhínség a földön. A világ szégyene éppen ezt a gondolatot igyekszik elplántálni minden nézőjében. Jelentős alkotás. Osceola Indián film, a nálunk már számos hasonló filmben szerepelt Gojko Mitic főszereplésével. A történet nem nélkülözi az izgalmas fordulatokat, a nagy harci jeleneteket, s a műfaj szabályaihoz igazodva, szerelem is van benne. Az ifjabb korosztály bizonyára szívesen nézi majd ezt a látványos és nem is minden tanulság nélküli kalandfilmet. Takács István