Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-16 / 64. szám

o 1972. MÁRCIUS 18., CSÜTÖRTÖK i'«*» * f) HU. \ t I vVOriOP FÓKUSZ Bhutto moszkvai útja MOSZKVA hatalmas ország fővárosa, lakossága is, a vi­lág is megszokta, hogy repülő­tereire, pályaudvaraira szinte naponta érkeznek magas rangú külföldi személyiségek. Ezút­tal azonban aligha túlzás azt állítani, hogy annak a vendég­nek a látogatását, akit ma dél­utánra várnak a szovjet fővá­rosba, a szokásosnál is na­gyobb érdeklődés előzi meg. EZ AZ ÉRDEKLŐDÉS, amely napok óta jól tükröző­dik a világsajtó kommentár­jaiban, teljesen érthető. Zulfi- kar Ali Bhutto, Pakisztán 44 éves köztársasági elnöke rend­kívül érdekes időpontban és nagyon fontos problémák meg­tárgyalására érkezik Moszkvá­ba. Személye és útjának körül­ményei eleve biztossá teszik, hogy korántsem valamiféle protokolláris külsőségekben kimerülő látogatásról, hanem egyértelműen munka-utazásról van szó. A LÁTOGATÓ SZEMÉLYÉ­BŐL és a körülményekből az is következik, hogy a megbe­szélések témája és esetleges eredményt messze túlnő a két ország önmagában is jelentős kapcsolatain. Ami Bhutto és a szovjet vezetők között elhang­zik, vitathatatlanul kihat más országok, sőt egy egész neural­gikus térség jelenlegi és jövő­beni viszonylataira is. Moszkva pakisztáni vendége Viszonylag fiatal kora ellenére veterán politikus, akit — töb­bek között — ENSZ-beli sze­repléseiből is már régen jól ismer a nemzetközi közvéle­mény. Elődjével, Jahja Khan- nal számos lényeges kérdésben szemben állt, annak indiai- és bengál-ellenes politikáját vi­szont magas posztokon támo­gatta. UGYANAKKOR — bár ko­rai lenne még bármilyen hosz- szabb távú következtetést le­vonni Bhutto rövid államfői tevékenységéből — bizonyos jelek úgy értelmezhetők, hogy az elnök hajlandó az országa számára kátasztrófával végző­dött politika okainak elemzé­sére és fontos következtetések levonására. Realisztikusnak látszó irányzatát számos belpo­litikai intézkedése mellett a közelmúlt néhány külpolitikai lépése is érzékelteti. Moszkvá­ban helyesléssel nyugtázták, hogy Bhutto megkezdte Pakisz­tán kapcsolatainak helyreállí­tását olyan szocialista orszá­gokkal, amelyekkel — valami furcsa, ázsiai Hallst«J'n-dokt- rina elvetélt kísérleteként — Bangla Desh elismerése miatt megszakította. E FOLYAMATNAK el kell vezetnie a térség realitásainak teljes elismeréséig, beleértve a Bangha Desh diplomáciai elis­merését és az Indiával kiala­kítandó jóviszonyt. Csak így lehet béke Ázsiának ebben a fontos részében és van rá esély, hogy a moszkvai tárgya­lások közelebb hozzák ezt a békét. _________________ DS A Floridai próba A floridai próbaválasztáso­kon a demokratapáirti elnök­jelöltek közül a választókerü­letek 99 százalékának leadott szavazatai alapján — a vára­kozásnak megfelelően —dön­tő győzelmet aratott Wallace, a hírhedt fajgyűlölő alabamai kormányzó. Ez természetesen még nem jelenti, hogy a párt őt fogja jelölni az elnökvá­lasztásokra, hiszen még 22 próbaválasztás van hátra. Wal­lace a szavazatok 41 százalé­kát szerezte meg, míg Humph­rey, aki második lett, csupán 19 százalékot Jackson wa­shingtoni szenátor 14 százalék­kal lett a harmadik, Edmund Muskie, a „nagy vesztes” pe­dig a szavazatoknak csupán 19 százalékát tudta megszerezni. A próbavál-osztásán indulók közül Lindsay, Mogovem és Chisholm négy-hat százalékot kapott, McCarthy, Mills, Hart- ke és Yorty választóinak szá­ma az egy százalékot sem ér­te éL Kusszein-terv - visszhanggal Husszein jordániai uralkodó — amint az várható volt — szerdán bejelentette a Hasemi- ta királyság átszervezésére vo­natkozó terveit A terv a kő­vetkezőkben összegezhető. Az ország neve ezután Egye­sült Arab Királyság lesz; köz­igazgatásilag két tartományra, Jordániára és Palesztinára osz­lik. Palesztinához tartozik a Jordán folyó nyugati partja és mindazok a felszabadított arab területek, melyek lakossága csatlakozni kíván Palesztiná­hoz. Jordániához tartozik a Jordán folyó keleti partja. A két tartomány föderációban egyesülne. A központi főváros — csakúgy, mint Jordánia tar­tomány fővárosa, Amman lesz; Palesztina fővárosa pedig Je­ruzsálem. A tervet a parla­ment elé terjesztik, amely an­nak megfelelően új alkotmányt dolgoz ki az ország számára. Husszein király beszéde mintegy 500 jordániai és cisz- jordániai vezető, előkelőség és újságíró előtt hangzott el. A király kijelentette, hogy a központi végrehajtó hatalom birtokosa továbbra is ő marad, munkáját központi kormány­zat segíti. Egységesek lesznek a fegyveres erők, parancsno­kuk a király. A helyi végre­hajtó hatalmat mindkét tar­tományban onnan származó főkormányzó és a tartomány­ból való minisztertanács gya­korolja. A központi törvény­hozó hatalom továbbra is a nemzetgyűlésé; a helyi tör­vényhozó hatalmat mind Jor­dániában, mind Palesztinában néptanácsok látják el. Ezek­tagjait közvetlen, titkos sza­vazással választják. „Ez a terv — mondotta ma­gabiztosan az uralkodó — szo­rosabbra köti a két párt kö­zötti kapcsolatok szálait, s a mélyebb felelősségérzetre ala­pozza, a lakosság testvériségét és jövendő viszonyát.” A vég­rehajtás oly módon történik, hogy az kifejezze az Egyesült Arab Királyság népeinek nem­zeti törekvéseit anélkül, hogy érintené a palesztin származá­sú polgárok jogait a jordániai tartományban és a jordániai származású polgárokét a pa­lesztin tartományban. A király beszédének elhang­zásával egy időben haragos és vádoló hangú kommentárok hangzottak el az arab rádiók hullámhosszain. Bejrútban, ahol általában a legerősebben csapódnak le a különféle arab fejlemények ál­tal kiváltott érzelmi hullámok, a rendőrség — tüntetőktől tartva — körülvette a jordá­niai nagykövetség és az Alia légitársaság épületét. Az Egyiptommal rokonszenvező lapok — a Szaut al-Vruba és Husszein jordániai király palotájában ismertette ren­dezési tervét. az Al-Moharrer — „árulásról” beszélnek, illetve arról, hogy Husszein „átállt az ellenség táborába”. Az Al-Moharrer szerint a jordániai—izraeli al­ku az alábbiakat foglalja ma­gában : Részleges izraeli kivonulás a nyugati partról. Harminchét félkatonai település stratégiai célokkal megmarad a Jordán folyó mentén. Az izraeli kivo­nulás után az egész térséget fegyvermentesítik. Az izraeli kivonulás után felszámolják a még megmaradt gerillasejte­ket. Hivatalos békeszerződéssel véget vetnek a hadiállapotnak és normális diplomáciai kap­csolatok létesülnek a két or­szág között. A jordániai kormány szóvi­vője erőteljesen cáfolta, hogy megegyezés jött volna létre Iz­raellel. Ennélfogva némely bejrúti megfigyelők úgy vélik, hogy a Husszein-tervet Jordá­nia tárgyalási alapnak szánja az Izraellel folytatandó „hotel­tárgyalásokon”. A Husszein-tervnek egy to­vábbi fejleménye, hogy szélső- jobboldali izraeli pártok — ugyancsak alkut gyanítva, de természetesen az arabokéval merőben ellentétes indítékok­ból — a parlament rendkívüli ülésének összehívását sürget­ték. Golda Meir miniszterel­nök várhatóan csütörtökön nyilatkozik a kormány nevé­ben a Husszein-tervről. MA Folytatódik a vietnami négyes konferencia Indokínai hadijeientések A Vietnamról szóló párizsi négyes konferencia küldöttsé­gei megállapodtak abban, hogy csütörtökön megtartják a 146. ülést. A konferenciasorozat február 24. óta lényegében az amerikaiak szabotálása miatt szünetelt, akik különféle ürü­gyekkel lemondták a heti ta­lálkozókat. Egy ízben a VDK és a DIFK küldöttsége ma­radt távol az üléstől, tiltakozá­sul az amerikai légierő terror- bombázásai miatt Dél-Vietnamban a hazafiak egységei szerdára virradó éj­szaka az év eddig leghevesebb rakéta- és tüzérségi támadását intézték a saigoni bábcsapatok számos támaszpontja ellen a fegyvermentes övezet közelé­ben. A központi fennsíkon folytatódtak a nagyszabású üt­közetek a népi erők és a saigo- niak között. A legkeményebb összecsapások saigoni közlés szerint a három indokínai or­szág határának találkozásánál és Kambodzsa keleti részén folynak. Az amerikai légierő B—52-es óriás bombázói éjszaka négy hullámban hajtottak végre sző­nyegbombázásokat a fegyver­mentes övezettől délre, ott, ahol a saigoni állásokat a he­ves rakétatámadások érték, azonkívül a Shau völgyében. Az indokínai hadszíntér leg­jelentősebb hadművelete ezek­ben a napokban a laoszi fő­várostól mintegy- 125 kilomé­terre folyik, ahol a népi erők vasárnap óta egyre szorosabb­ra vonják az ostromgyűrűt Long Cheng, a Vientiane! kor­mánycsapatok elitalakulatának központi erődítménye körük Az APP szerda reggeli je­lentése szerint a CIA által ki­képzett és irányított zsoldosok már az utolsó védelmi vona­lakban harcolnak. A bázis el­vesztése komoly stratégiai hátrányba hozná a kormány­csapatokat. Ettől fogva ugyan­is nem tudnák veszélyeztetni a stratégiailag fontos Kőedény­síkságot. Az OKPXIII.kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) mus útjának” nevezett —mu­tatott rá Longo. — Fő tartal­mi jellemzői: a reformok, fő eszközei pedig a szövetségi politika, a találkozási pontok felkutatása más politikai erők­kel, amelyekkel együtt létre­hozható a haladásban és a demokrácia fejlesztésében ér­dekelt valamennyi réteg nagy, közös mozgalma. Longo ezt követően élesen támadta a kereszténydemok­rata pártot, amely a konzer­vatív erők szolgálatában minden eszközzel a dolgozó osztályok megosztására tö­rekszik. Longo keményen elítélte az újfasizmus feléledését, és han­goztatta: a köztársaságnak és intézményeinek érvényesíte­niük kell az alkotmány fasisz­taellenes rendelkezéseit. Longo szembeszállt azokkal, akik az OKP szövetségi politi­káját a háború utáni évek „népfrontpolitikájával”, a fron­tizmussal azonosítják. „Ma en­nél messzebbre tekintünk. Et­től nagyobb céljaink vannak” — hangoztatta Longo, megerő­sítve Berlinguemek a hétfői beszámolóban elhangzott kije­lentését, hogy az Olasz KP célja nem a középbal kor­mányzatba való beilleszkedés, hanem annak felváltása egy új, demokratikus kormánnyal. Longo végül súlyosan meg­bélyegezte annak az egység­bontó és kommunistaellenes csoportnak az elhatározását, amely „önálló szervezetként jelentkezik a választásokon, és amelynek a burzsoá sajtó ha­talmas reklámot csinál”. Kife­jezte meggyőződését, hogy ez a próbálkozás vereséget szen­ved. Longo azzal zárta beszédét, hogy a párt vezetését átvevő új nemzedéket méltatta, amely nemzedék a párt életképessé­gének és erejének bizonysága. A szerdai munkanap jelen­tősebb felszólalásai közé tar­tozott még Luciano Lámának, a CGIL főtitkárának és Gian- carlo Pajettának, az OKP Po­litikai Bizottsága tagjának fel­szólalása Lama hangoztatta a szakszervezeti egység megva­lósításának fontosságát. Pajetta rendkívül éles, ke­mény hangon ítélte el a balol­dal megosztására törekvő szél­sőséges csoportok tevékenysé­gét — elsősorban a Manifesto- csoportot. (Ö volt az első a kongresszuson, aki a Maaifes­tóról a név említésével be­szélt.) Pajetta rámutatott, hogy ez a csoport objektiven a jobb­oldali konzervatív erők érde­keit szolgálj au A külföldi pártok képviselői közül szerdán a Francia Kom­munista Párt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front és a Német Szo­cialista Egységpárt képviselője beszélt. Olasz provokáció A Rudé Právo, Csehszlová­kia Kommunista Pártjának központi lapja szerdán kom­mentárt fűz ahhoz, hogy az olasz hatóságok kémkedés vádjával kiutasították Ró­mából Milos Dispivát, a cseh­szlovák nagykövetség első titkárát. Mint a tények tanúsít­ják, mesterségesen összetákolt és teljesen megalapozatlan Vádról van szó. Olaszország bizonyos ’ reakciós köreinek si­kertelen provokációjáról, amelynek célja, hogy a vá­lasztási kampány során elte­reljék a közvélemény figyel­mét az országban dúló éles belpolitikai válságról. A Rudé Právo hozzáteszi, hogy az olasz hatóságok ha­sonló eljáráshoz folyamodtak Lengyelországgal és Bulgá­riával szemben is. A szocialista országok dip­lomatái ellen irányuló pro­vokációk a parlamenti vá­lasztások előtt felszított kom­munistaellenes kampányba kívánnak bekapcsolódni. JAPÁN ÁTÉRTÉKEL Versenyfutás a kínai piacokért első számú tőkés partnere, és a nagy volumenű japán nyers­vas-, acél-, valamint gépexport a kínai iparosítás legfontosabb külföldi forrása. Ezért vélekedtek úgy Tokió vezetői: ha az Egyesült Államok egyszer változtat Kína-politikáján, akkor a játszmában Japán kapja a megtisztelő közvetítő címet. Téved­tek. Nixon — képletesen szólva — a fejük fölött Pekingig ug­rott. És ez még a nixoni gazdaságmentő intézkedéseknél a yennek az amerikaiak által kiikényszerített drasztikus felérté­kelésénél is drámaibb hatással volt Tokióra. Szadal Kha?túmban N'meri az anya-nya megállapodásról Huszonnégy órás hivatalos látogatásra szerdán Khartúm- ba érkezett Anvar Szadat, Egyiptom elnöke. A repülőté­ren Nimeri elnök, a köztársa­ság alelnökei, a kormány tag­jai, a Szudáni Szocialista Unió vezetői fogadták. Szadat Khartúmban vendég­látójával, Nimerivel tárgyal majd. A szudáni tábornok-el­nök egyike volt a Tripoli Charta aláíróinak, de 1971 nyara óta fokozatosan eltávo­lodott az ebben az okmányban meghirdetett föderációs törek­vésektől. Egyébként N.imeri elnök, mi­után visszatért a „megbékített” Dél-Szudánból, kedden egy khartúmi tömeggyűlésen szó­lalt fel. Kijelentette, hogy a dél-szudáni lakosság teljes mértékben elégedett fegyveres szervezete, az anya-nya és a khartúmi kormány nemrég aláírt megállapodásával, amely — mint ismeretes — önkor­mányzatot biztosít a négerlak­ta három déli tartománynak. Az elnök ismertette, hogy a fejlett északi tartományok ho­gyan osztják fel egymás között a déli tartományok megsegí­tését, ki kinek segít. A fő fel­adat most az, hogy a déli me­nekültek visszatérhessenek ott­honukba, utak épüljenek, mun­kaalkalmak jöjjenek létre —, mondotta a szudáni államfő. Amikor Nixon elnök Boeing—247-es különrepülőgépe fel- emelkedett a sanghaji repülőtér betonjáról, s visszaindult Wa­shington felé, „egy házzal odébb”, Tokióban Szato miniszter­elnök sietve, látványosan rúgta fel a japán uralkodó körök hi­vatalos Kína-politikáját. Igaz, egy héttel korábban az ameri­kai elnök pekingi fogadtatásának televíziós közvetítését fi­gyelve Szato még gúnyos rezignáltsággal jegyezte meg:, És még ezt nevezte az évszázad eseményének”. Persze, a rossznyelvek szerint legszívesebben a televízió másik, képzeletbeli csatorná­jára váltott volna át, amelyen saját magának pekingi fogadta­tását nézte volna végig. Mindenesetre ez a hét elég volt ahhoz, hogy az „atyai patrómust” követve, Japán kijelentse: Kína egyedüli törvényes kormányának a pekingi kormányt tekinti, Tajvan pedig a Kínai Népköztársaság része. Al amerikai-japán versenyfutás amelynek körvonalai az el­múlt évben egyre jobban kirajzolódtak, új szakaszához érke­zett Ügy jellemezhetnénk: a „versenyzők” sötét alagútból most reflektorfénybe kerültek. A második világháború óta Nippon az egyoldalú amerikai orientációt követve, az amerikai „nuk­leáris ernyő” alá bújva, a gazdasági virágzásra összpontosít Tokió az amerikai stratégák terveiben a kínai forradalom győ­zelme és az Egyesült Államok koreai agressziója óta az „első számú ázsiai szövetséges” jelzőjét kapta. Az 1960-ban megkö­tött, majd meghatározatlan időre meghosszabbított amerikai— japán biztonsági szerződés lehetővé tette, hogy az Egyesült Ál­lamok megőrizze katonai pozícióit a szigetországban. Az ame­rikai politika iránti hűség tükröződött a Tajvannal megkötött békeszerződésben is. Ugyanakkor az alapvetően exportra épülő japán gazdaság ve­zetői nem hagyhatták figyelmen kívül a szomszédos hatalmas kínai piacot. Japán és Kína politikai viszonya igen rossz. A vi­haros felszín alatt azonban virágzó kereskedelem folyik. En­nek értéke évről évre emelkedik, s tavaly már megközelítette a 900 millió dollárt. Japán négy éve a kínai Népköztársaság Az amerikai—kínai kapcsolatfelvétel már nem is a távoli jö­vőben azzal fenyeget, hogy új, minden eddiginél erősebb gaz­dasági ellenfelek jelennek meg Japán kínai piacán, a Wall Street urai. Nyilván ez a félelem diktálta azt a február végi tokiói döntést, miszerint a magáncégeknek engedélyezik állami hitelek Igénybevételét a Kínával folytatott kereskedelemhez. Sőt Kína bármikor igénybe vehet a tokiói állami export-import banktól hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket is a japáni vásárlások finanszírozására. A „nemes gesztusnak” ugyanakkor van egy másfajta következménye. 1964-ben Josi- da, akkori kormányfő — az úgynevezett Josida-levélben — megígérte Tajvannak, hogy az export-import bank pénzeszkö­zeit nem használják fel a kínai kereskedelemben. A mostani döntés e levelet és ígéretet ad acta tette. A döntéssel Tokióban, nemcsak Kínában bókoltak, hanem Tajvanra is ütöttek. Tokiói üzleti körökben úgy vélekednek, hogy Peking addig nem folya­modik hitelért, amíg a Josida-levelet nem nyilvánítják hivata­losan is semmisnek. De valószínű, ez a lépés sem várat sokáig magára. Ami a legfontosabb kérdést, Tajvant illeti, a japán vezető­ket lényegében felmentette szerződéses kötelezettségeik alól az, hogy Nixon, ha felemás módon is, lemondott a Csang Kai-sek- rezsimről. Japán olyan helyzetbe került, hogy megelőzve az amerikaiakat, bármelyik pillanatban rendezheti államközi kap­csolatait Kínával. Most már csak Pekingen múlik, melyik ve- télytársat részesíti előnyben. Magas rangú japán vezetők min­den eddigi kísérlete sikertelenül végződött. Csou En-laj még tavaly év végén kijelentette: addig nem hajlandók tárgyalni a japán kormánnyal, amíg Szato a miniszterelnök. A politikus megbízatása az idén lejár. S ha valóban ez döntené el a ver­senyfutás kimenetelét, nem valószínű, hogy az oly nagy hatal­mú. k'?-v®‘1“n befolyással bíró japán üzleti világ sokáig késle­kedne feláldozni bizalmi emberét egy megfelelőbbel. Zalai István Marcos felesége Moszkvában Imelda Marcos, A Fülöp-szi- getek elnökének felesége a moszkvai Kreml világhírű műemlékeivel ismerkedett. k k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom