Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

1972. MÁRCIUS IS., SZERDA :"V/€(r!eip A lakossági sz helyzetéről, fejlesztéséről Terv szerinti ütemben - A szolgálta'óházak fontos szerepe Számos új beruházás a lakosság ellátására rét, a gödöllői üzemeket, új üzemet létesítenek Érden, va­lamint Nagykőrösön a megye alföldi részének ellátására. Kiemelten A sziemélygépkocsi-áüomány a jelek szerint ebben az öt­éves tervben háromszorosára nő Pest megyében, az orszá­gos két és félszeres növeke­déssel szemben. Ez fokozottan szükségessé teszi megfelelő, korszerű gépkocsi szervizhá­lózat kiépítését. Ennél számí­tani kell Pest megye ismere­tesen nagy idegenforgalmára, a nyári turizmus megnöveke­dett koesiforgalmára, ezért az új szervizhálózat egyhxrmada a Dunakanyarban, egyharma­da pedig a 4. főközlekedési út mentén a helyi és az átmenő­forgalom ellátására épül. Űgyisaintén kiemelt feladat a lakáskarbamtartásl szolgál­tatások fejlesztése. A megye lakásállománya többségében elöregedett épületekben van, ezért az elkövetkező 15 évben huszonnégyezer lakás meg­szűnésével számolhatunk. Üj lakás 136 ezer épül, amely igen nagy építőipari kapaci­tást köt le, ugyanakkor biz­tosítani kell a felújítási és karbantartási igény kielégíté­sét is. Az elektromos és elektro­akusztikai készülékek javítá­sában, karbantartásában nagy fejlődés mutatkozik: a szocia­lista szektor 58 javító egység­gel rendelkezik, s öt új szer­vizállomás létesül, hármat pe­dig bővítenék, korszerűsíte­nek. Az idén Nagykátán, Mo- noron, Nagykőrösön adnak át ilyen jellegű beruházást. Egyetértett a tegnapi közös tanácskozás azzal, hogy a szolgáltatások fejlesztésének egyik alapvető módja a szol­gáltatóházak hálózatának ki­építése. Ezért is fontos a ter­vezett 12 szolgáltatóház mi­előbbi felépítése mintegy 6600 négyzetméter alapterülettel. Már folyik az aszódi, nagyká- tai, érdi szolgáltatóház építése (ez utóbbi kettőt az idén át is adják), és hozzákezdenek a dabasihoz, az isaszegihez is. Az előirányzatoknak megfelelően A megyei párt- és tanáos- végrehajtóbizottsági ülés meg­állapította, hogy a lakossági szolgáltatások fejlesztésének jelenlegi üteme megfelel a kormány célkitűzéseinek és a megyei előirányzatoknak. In­dokolt lenne azonban a ter­vezettnél nagyobb ütemű fej­lesztés a textiltisztításban, kü­lönösen a felvevőhálózat bő­vítésével, valamint a szolgál- ta’tóházak építésében. Az együttes ülésen elhang­zottak szellemében felhívják az érdekelt tanácsi szerveket, hogy a célkitűzéseknek meg­felelően biztosítsák a lakossá­gi szolgáltatások további di­namikus fejlesztését. Városszépítés - társadalmi munkában A tanács tervosztályának és ipari osztályának a megyei párt- és tanácsi végrehajtó bi­zottság tegnapi együttes ülése elé terjesztett közös je­lentése, majd az ezt követő vi­ta egyértelműen megállapítot­ta, hogy a megfelelő határoza­tok, intézkedések kedvező le­hetőségeket teremtettek a la­kossági szolgáltatások fejlesz­téséhez. Az országoshoz képest azonban Pest megyében ked­vezőtlen az ellátottság bizo­nyos adottságok miatt. Így például a népesség növekedése a megyék között itt a leggyor­sabb, főként az ismeretes nagy bevándorlása tendencia követ­keztében. S ez a helyzet a jö­vőben sem változik, hiszen a KSH felmérése szerint 1976-ig a lakosság száma előrelátha­tóan nyolc százalékkal növek­szik. Igények és körülmények Számottevő tényező az ur­banizációs folyamat is, amely új szükségleteket teremt. Ezekben megfelelő ipari és ke­reskedelmi szervezetet kell létrehozni. Ezzel egyidőben gyorsan nő a vidéki lakosság életszínvonala. Gyorsabban, mint a szolgáltatások színvo­nala, s így napról napra nö­vekvő feszültség alakul ki a lakosság igényei, valamint a szolgáltatóipar között. Termé­szetesen állandóan növekszik 02 egy főre jutó ipari szolgál­tatás is, de az emelkedés vi­szonylag lassú. A megyében az egy főre jutó szolgáltatás ösz- szege 1965-től 1970-ig 119,2 százalékos emelkedést mutat az országos 137 százalékos át­laggal szemben. Ebben a helyzetben a mi­nisztériumi, tanácsi vállalatok, szövetkezetek mellett tovább­ra is jelentős szerep jut a ma­gánkisiparnak, amely, különö­sen a kis települések, perem- kerületek ellátásában nélkü­lözhetetlen. Magánkisiparosok látják el Pest megyében a szolgáltatások 65 százalékát, s ez 1975-ig is előreláthatóan csak 55,5 százalékra csökken. A többségük munkájukkal arányos jövedelmet élveznek, s csak szűkebb réteg az, amely főként árutermeléssel foglal­kozik, s igen kiemelkedő jöve­delemmel rendelkezik. Szakembergondok, utánpótlás A megyei — noha nem el­szigetelt — gondok közé tarto­zik az is — amint azzal az együttes ülés foglalkozott —, hogy kevés a javításokat, kar­bantartásokat szakszerűen el­látó szakember, s nem meg­nyugtatóan megoldott a szak­munkás-utánpótlás sem. Mind­ezeknek a problémáknak a megoldását folyamatosan fi­gyelemmel kísérik az illetékes szakigazgatási szervek, megfe­lelően intézkednek is, de az ér­dekelt vállalatoknak kellene még jobban kihasználniok az e célra rendelkezésre álló lehe­tőségeiket. Az állam egyébként a vál­lalati saját erő kiegészítése­ként is jelentős támogatást nyújt a szolgáltatások fejlesz­téséhez. A végrehajtó bizottság Pest megyében a szolgáltatás fejlesztését elősegítő 55 beru­házást támogat. Ezek közül öt szolgálja majd a textiltisztítási hálózat fejlesztését, hét a la­káskarbantartási gondok csök­kentését, 19 a gépjavítás, ki­lenc az elektromos készülékek javítását, három pedig az egyéb lakossági szolgáltatáso­kat segíti elő, ezenkívül pedig 12 szolgáltatóház is épül támo­gatással. Mindezeken felül eb­ben az ötéves tervben kíván­ják tető alá hozni a váci, a ceglédi, a gödöllői gépkocsi­szervizt, valamint még az idén az ÁFOR fejlesztése keretében 15 töltőállomást. (Tavaly ki­lenc töltőállomást adtak át.) Számos szolgáltatást kezel­nek kiemelten a megyében. Így a textiltisztítást, amely­nek érdekében az idén kor­szerűsítik a váci, a szentend­Gödöllőn tizenkét évvel ez­előtt alakult meg az ivóvíz­társulat. Akkoriban a Zrínyi és Báthory utca lakói csat­lakoztak elsőként a kezdemé­nyezéshez, hogy a város köz­művesítését e társulással tá­mogassák. Minap a Mátyás király utcai iskolában idő­szerű terveiket vitatták meg a lakók. Általános Igény, hogy a városi rangra emelkedett Gödöllőt tisztává, virá­gossá kell tenni, s ebben a lakosság is segít­séget nyújthat. Például úgy, hogy rendszeresen tisztán tartják házuk környékén az utcát, virágosítják a házak elejét. A 22-es választókerület — a Zrínyi és Báthory utca lakói — felhívással fordul­tak a város lakosságához, és versenyre hívták őket: te­gyék szebbé Gödöllőt! Egyben kérték a tanács vég­rehajtó bizottságát, értékelje munkájukat. Csiba József A Petőfí-emlékbízottság felhívása etőfi Sándor emléke előtt tiszteleg ’a P magyar nép a halhatatlan költő szü­letésének százötvenedik évfordulóján. Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg­nek szerte a világon azok a magya­rok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit, és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt merít­hetnek a szabadságharcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront által létrehívott Petőfi- emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a vi­lág, a „népek hazája” népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adósai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsába be­leszólt valamikor Petőfi műve, Petőfi áldo­zata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot, „Petőfi nemzedékét”, ünnepelni hívjuk mindazokat, akik felelősnek érezvén magukat a haza, a nép, a népek sorsáért, felelőséget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az irodalom sorsáért. P etőfi Sándort ünnepeljük, aki a ma­gyar nép történelmi mélységekből fa­kadó törekvéseit és legmagasabb ér­dekeit kifejezve emelt halhatatlan köl­tői szót az elnyomás, a feudalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői ér­telemben már akkor felszabadította a ma­gyar népet, az elnyomott jobbágyot, a meg­alázott értelmiségieket, a kisemberek töme­geit, amikor hazánkban még hűbériség ural­kodott, amikor botozták a parasztot, és a ne­mesi kutyabőrnek nagyobb volt a becsülete, mint a szellem emberének. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki népe társa­dalmi szabadságáért küzdve az elsők közé emelkedett 'a magyar nemzeti függetlensé­gért harcolók sorában. A plebejus demokratát ünnepeljük, a népi forradalmárt, aki nem kérte, de messzehangzó költői szóval követel­te a kizsákmányolás megszüntetését; áld már akkor hitet tett Magyarország önállósága és függetlensége mellett, amikor még a haladó szellemű középnemesi politika képviselői sem tették meg az elhatározó lépést ebben az irányban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész em­beriség szabadságában jelölte meg az ember­hez és a költészethez méltó küzdelem végső célját. A magyar plebejus a világ népeit ölel­te át forradalmas szabadságszeretetével, Hei­ne, Victor Hugo, Dickens, az orosz forradalmi demokraták kortársaként, a korai szocialista és kommunista eszmék európai és amerikai széthullámzásának időszakában, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet-európai népek felesz- mélésének, Marx és Engels első küzdelmei­nek éveiben. Következetesség a társadalom dolgainak elrendezésében, következetesség az igazi nemzeti érdekek kimondásában és követ­kezetesség a forradalmi demokratizmus prog­ramjának nemzetközivé, világméretűvé téte­lében; e közös gyökerű törekvések egységét példázza elmúlhatatlanul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át ver­seivel, bizonyságot téve a költészet hatalmá­ról. A költők — hirdette Petőfi — ......világot / Al kotnak az ember elé”, a költészet ezért „... olyan épület, / Mely nyitva van boldog­boldogtalannak, / Mindkinek, ki imádkozni vágy, / Szóval: szentegyház, ahová belépni, / Bocskorban sőt mezítláb is szabad”. Ezért a költői parancs: „Előre hát mind, aki költő,/A néppel tűzön-vizén át!”, az ekként értelmezett költészet magaslatáról látta és ítélte el Petőfi az ország nemesurait, patópáljait és óhitű táb- labíráit, akik saját kiváltságaikat féltették a szellem napvilágától, az irodalomtól is. A népért, nemzetért, emberiségért felelős költészet eszménye és gyakorlata Petőfi szá­mára az élet gazdaságának irodalomba emelé­sét jelentette. Annak a világnak a költészetbe fogadását, amelynek középpontjában a sza­badsághoz, az igazi élethez méltó, a teljes életre vágyó ember áll: a népet megtestesítő ember, a nép fia. Petőfi a plebejus fellépés költői feszültségével telíti a tájat, a magyar Alföld képét. Népdalaiban, szülőket ölelő köl­teményeiben és szerelmes verseiben a nép érzelmi világának gazdagsága, lelki kincseinek szépsége, emberségének meleg fénye tükröző­dik, emelkedik egyetemes érvényre. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emel­te a költészetbe, s a népi jellem mértéke sze­rint kívánt új természetet adni a nemzet job­bik felének, mindenkinek, aki részt vállalt a haza felemelésének nagy munkájában. Petőfi mandátum nélkül is a magyar falu népének küldötte volt a közéletben, s a városi forra­dalmas rétegek szószólója a parasztság előtt. Otthona volt a falu és a város, mert tudta, hogy nem a falu és a város állnak egymással szemben a magyar társadalom történelmi út­ján, hanem a falusi szegények az elnyomóik­kal, s a városi szegények a kizsákmányolóik- kal. A nép: Petőfi számára a falu és a város szegényeit jelentette, s a feléjük közeledő, ve­lük szövetségre lépő kisembereket, értelmisé­gieket, honoráciorokat. Petőfinek nem voltak illúziói afelől, mintha a népfiak, a János vité­zek és a maradi-nemes patópálok együtt me­netelhetnének a népi és nemzeti felszabadulás útján. Petőfi jól tudta, hogy a János vitézek és Szilveszterek csak a patópálokkal szembe­fordulva teljesíthetik történelmi küldetésüket. De tudta azt is, hogy ez elkerülhetetlen harc, nem cél, hanem elháríthatatlan, eszköz,-feladat a nép boldogulása, a nemzet függetlensége, a világszabadság felé vezető úton. Petőfit ünnepeljük, akinek tett volt a szava is, de aki — ha ezt követelte a népszabadság ügye — vállalta a szavak folytatását: a köz­életi, a politikai, a katonai cselekvést. Hősi halálát a következetesség erkölcsi fénye ra­gyogja be. rv* , , Ü nnepeljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevét, hanem a szelle­mét idézzük meg ezen az évfor­dulón. Azzal a nem hivalkodó, ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. Annyi görögtüzes ün­neplés, annyi úri Petőfi-hamisítás után, a köl­tő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó ér­tékes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rend­szer ünnepli a halhatatlan költőt. Harminc éve - a Peiőíkzobornái Harminc évvel ezelőtt a Kommunisták Magyarországi Pártjának kezdeményezésére megalakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság, amely vállalta az 1848-as szabadságharc évfordulóján, 1942. március 15-én rendezendő antifasiszta, há ború ellenes tüntetés szervezését. Március 15-én csaknem tízezer em bér tüntetett a Petőfi-szobornál a háború ellen, független, szabad Ma gyarországot követelve. A Bajza utcai műteremben Pátzay Pál, kétszeres Kossuth- díjas kiváló művész, a fény fe­lé fordítja a sárgásbarna pla­kettet, az eredetit. E plakett nyomán készült 1942. márciu­sában több mint 30 ezer Pe- tőfi-jelvény. — A harmincadik évfordu­lóra most nagj méretben is elkészült, s március 15-én he­lyezik el a Petőfi téren — mondja. Pátzay Pál maga is tagja volt a Magyar Történelmi Em­lékbizottságnak. Huszonnyol- cadmagával —■ különböző pártállású és pártomkívüli politikus, író és művész, kö­zöttük Bajos y-Zsilinszky End­re, Illyés Gyula, Kállai Gyula, Somogyi Miklós, Szönyi Ist­ván — írta alá a magyar nem­zethez szóló felhívást. Az im­már történelemmé vált ese­ményekre Pátzay Pál így em­lékezik: — A felhívás kibocsátása után jól halad* a március 15-4 tüntetés szervezése. Több lap is közölte a felhívást, az üze­mekben — hallottam — gyűj­töttek a koszorúkra. Ezekben a napokban telefonált Mihály- fi Ernő: kérte, sürgősen for­mázzak meg egy Petőfi-pla- kettet, a költő fejét, alatta az 1848-as évszámmal. A munká­ra mindössze két órám ma­radt, máris jelentkezett az emlékbizottság elnöke a gipszbe öntött mintáért, s vit­te az éremkészítő Ludvig-cég- hez. A rákövetkező napokban háromszor kellett újabb ren­delést adni az üzemnek, alig győzték a jelvények nyomását. A plakett fényképét több lap szintén közölte, azzal a fel­hívással, hogy a március 15-i tüntetésen mindenki gomb­lyukában legyen ott a Petőfi- jelvény. Akkoriban a Ganz- gyár mögött laktam, s reggel örömmel láttam, hogy sok munkás kabátján a jelvény­nyel ment be a gyárkapun. Szeles vasárnap volt akkor, március 15-én. Az emlékbi­zottság tagjaival a Modern kávéházban találkoztunk, on-, nét kettes sorokban mentünk az Erzsébet-hídhoz, ott vára­koztunk. Három óra előtt csendes, majdnem kihalt volt a tér, néhányan már kétkedve arra gondoltunk, talán nem Is lesznek többen, hatott az el­lenpropaganda. öt koszorút vittünk, az egyiket mellettem, Bernáth Aurél tartotta kezé­ben. A szalagon ez állt: „Pe­tőfinek, a magyar értelmiség”. Amikor az emlékbizottság koszorúival elindultunk a szo­bor ,felé, hirtelen megeleve­nedtek, megmozdultak a tér körüli utcák. Rendezett sorok­ban áradt a tömeg a térre. Jöttek az építőmunkások, a munkások képviselői koszo­rúikkal, fiatalok, idősebbek. Csendben helyeztük el koszo­rúinkat. Közben jelszavas táb­lák emelkedtek a tömeg feje fölé, Kossuth- és Petőfi-arc- képek. Eleinte elszórtan, az­tán már kórusban zengett: „Különbékét1'' ,,Szabad, de­mokratikus Magyarországot!" „Le a háborúval!” A mostani Apáczai Csere János utcán indultunk meg a Kossuth-szob.vr felé. Valaki rá­kezdett a Kossuth-nótára, amelytől hamarosan zengett a Belváros. Ekkor már mögöt­tünk jöttek riadóautóikkal a rendőrök, s a Lánchídnál a főkapitányságról kirohanó rendőrökkel együtt gumibot­tal kezdték szétszórni a töme­get. N. T. Ünnepeljük Petőfit a magyar irodalom nagy hagyományaihoz méltón! Tudatosítsuk a fel­növő új nemzedékben, hogy Petőfi műve nem véletlen csoda, hanem sok évszázados népi küzdelem, s egy nagyszerű irodalmi fejlődés megkoronázása. Petőfi nem állott egyedül az irodalomban — Vörösmarty, Eötvös, Arany János kortársi és elvbaráti körében nőtt nagy- gyá a lírája. S halálával nem szakadt meg művének hatása a magyar irodalomra. Szel­lemének folytatói a legnagyobbak: Vajda Já­nos, Ady Endre, József Attila. Petőfit ünne­pelve állítsuk műveit az emlékezés fénysuga­rába, jusson el minél többekhez, százezrek­hez, milliókhoz Petőfi szava, a haza határain belül és a nagyvilágban. Műveit terjesztve eszméit terjesztjük, s ettől a nagyszerű fel­adattól tartsuk távol az ünneprontó fráziso­kat, a hangoskodást és a tartalmatlan tisz­telgést. Ünnepeljük Petőfit a szocializmust építő magyar nép történelmetfordító negyedszáza­dos küzdelmeihez méltón! Azok ünnepük most a minden elnyomás ellen szót emelő, a szabadságért életét áldozó költőt, akik megte­remtették a független, szabad Magyarorszá­got, akik megszüntettek minden osztályelnyo­mást, elvették a földet a földbirtokosoktól, a gyárakat a gyárosoktól, a bankokat a banká­roktól, s mindezt a nép tulajdonává tették. Azok ünnepük most Petőfit, akik megküzdöt- tek az úri osztályok ellenállásával, a reakció különféle osztagaival, akik megnyitották a fel- emelkedés útját a dolgozó emberek előtt az élet minden területén. Azok ünnepük most Petőfit — munkások, parasztok, értelmiségiek milliói —, akik történelmi lépéseket tettek és tesznek a kultúra, a művészet, az irodalom meghódításáért, a kultúra és a nép közé vá­gott szakadék megszüntetéséért. Azok ünnep­ük most Petőfit, akik jelenüket vállalva, jö- vőjükben bízva a szocialista népek testvéri szövetségében fáradoznak a Petőfi megálmod­ta világszabadság megvalósításáért. A magyar nép emlékezik halhatatlan köl­tőjére. Budapest, 1972. március 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom