Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-14 / 62. szám
1973. MÁRCIUS 14., KEDD rtíT MEcrEi ''üMírfatp Vizsgálatok a tó mélyén Néhány napja könnyűbúvárok kutatják a hévízi tavat. Az Egészségügyi Minisztérium, a Hévízi, Állami Gyógyfürdőkórház, a szombathelyi Vízügyi Igazgatóság és az Általános Épülettervező Vállalat közös programot dolgozott ki a gyógytó mélyének, felderítésére. A különféle vizsgálatok tapasztalatait felhasználják a tó állagának megvédésénél és a tervezett beruházások megvalósításánál. Az orvosok választ várnak arra, is, mennyiben számíthatnak a tó természetes gyógyté- nyezőire, s főként milyen az iszapképződés. A tó kráteréből naponta 50—55 ezer köbméter 38,8 fokos meleg gyógyvíz tör fel, tehát az elapadás veszélye nem fenyeget. Regisztráló műszerekkel is megvizsgálják azonban a vízhozamot, a hőmérséklet esetleges változásait és az áramlást. A tó állagának megóvása érdekében beható geodéziai felmérésre is sor kerül. A búvárok megvizsgálták azt a 300 barovi vörösfenyő- oszlopot, amelyek már több mint másfél százada tartják a tavi palotát. A közeljövőben építendő új tavi épületeknél a cölöprendszer tartóerejét is figyelembe veszik. „Visszavárom...” Harminc évvel a háború után A budakalászi tanácsháza folyosóján öles plakátok, adófizetési felhívások között egy géppel kitöltött szabványnyomtatvány. . a Szentendrei Járásbíróság megindítja a holtnak nyilvánítást... Neve: Scholl János. Születési helye és ideje: Budakalász, 1907. március 23. Utolsó lakcíme: Budakalász, Iskola utca 14. Az eltűnés körülményei: 1942. április 28-án behívták katonának, 1943. május 20-án eltűnt... Aki tud róla, jelentkezzék...” JOGILAG ÉL Az eljárás megindítását Scholl Jánosné kérte. Nincs ott a neve előtt, hogy özvegy. Amíg a bíróság hivatalosan holttá nem nyilvánítja, addig Scholl János jogilag él. Az Iskola utca? Ott van a szerb templom mögött. Enyhén emelkedik a hegynek. Amikor azt mondom, a férje ügyében jöttem, nem csillan fel reménykedve Schollné szeme. Nem hiszi, hogy hírt hoztam.- Nem is hiheti. Gyermekkori emlékem: a falu utcáin menetelnek a katonák. A sor elején parancsszó hangzik: ének! Énekelve menetelnek a katonák. A harctérre. * Lehet, hogy Scholl János is közöttük volt? Telkek — négyzetméterben Mozgás - ha nem is adásvételi kedvben A telekrendelet közismerten határt szab az ingatlan- tulajdon mértékének, és határidőt a mértéken felüli ingatlanok elidegenítésének. Ez az 1972. december 31-t határidő arra készteti a fölös ingatlannal rendelkezőket, hogy telkeiken, házas ingatlanaikon, házhelyeiken még időben túladjanak. A napilapok ingatlanrovatait böngészve nem tapasztalható feltűnő változás. Akárcsak néhány esztendő óta, most is megszámlálhatatlan ingatlant kínálnak-keresnek is, s az „irányárak” sem csökr kennek. Vajon mégnőtt-e a forgalom az egyre közkedveltebb Dunakanyarban? — Erről érdeklődöm a szentendrei járási telekkönyvi hivatalban és földhivatalban. A telekkönyvi hivatal kimutatása némileg csalóka. Eszerint 1971. januárjában 547, — 1972. januárjában 538 telekkönyvi átírási kérelem érkezett a hivatalhoz, ez azt mutatja: nincs mozgás. Mást olvashatnánk ki a telekkönyvi szemlék mennyiségét feltüntető kimutatásból: ebből 1972. januárjában 473-at tartottak nyilván, szemben az 1971. januári 316-tal. Csakhogy ez sem annyira az át- írnivaló gyarapodását, mint inkább az átírást végzők megcsappanását jelzi. Minden összejött: júliusban áthelyezték az addigi hivatalvezetőt, továbbá anyasági ' segély és egyéb sorozatos hiányzások okozzák, hogy 900 körüli a restanciájuk. Ha ilyenről telekkönyvnél szó lehet: mi a feldolgozás időnormája? (gyakorlott munkaerő havonta kétszáz sima ügyet is elintéz, de sok a bonyolultabb munka, ilyenek például a nagy állami parcellázások. Nem észlel a szokásost meghaladó adás-vételi mozgást a szentendrei földhivatal sem. Más mozgást annál inkább. Először is: a január elsejei, országos hatályú rendelet értelmében a bíróságoktól hozzájuk csatolták a telekkönyvet. Másodszor: át kell állni a négyszögöl- számításról a négyzetméterre. Harmadszor: gépi adatfeldolgozással könnyítettek a munkán. 1980. végéig kell áttérni országosan a négyzetméter-nyilvántartásra. A szentendrei járási földhivatal jóval előbb tart: Dunabogdány, Kisoroszi, Visegrád kivételével a járás összes községeinek külterületi földkönyveit négyzet- méteres alapon összesítve tették át a telekkönyvhöz — gépi adatfeldolgozás segítségével. Most a belterületek birtokvalósításának munkái folynak; az első ütemben Szentendre város, majd Pomáz község kerül sorra. Csak december—januárban háromezer ingatlantulajdonost értesítettek, a birtokvalósításhoz ugyanis a helyszínen hallgatnak meg minden érdekeltet, s a telekkönyvben azonosítják: a jelenlegi tulajdonos sze- repel-e benne. A háromezer szentendrei ingatlan birtokvalósításának határideje^ nyár közepe. Pereli Gabriella A MŰSZAKIAKAT ÉRDEKLI Kiállítás mérnöki eszközökből Bel- és külföldi rajzeszközökből, rajzasztalokból, precíziós körzőkből, másolóasztalokból és színes kihúzókból rendezett közös kiállítást a budapesti Geodéziai és Térképészeti Intézet, valamint a Papíripari Vállalat. Budapesten a Bosnyák tér 5. szám alatti kiállítóhelyiségben jól áttekinthetően csoportosították a műszaki emberek érdeklődésére igényt tartó árutömeget. Tavaly mintegy 227 millió forint értékű műszaki árut bocsátottak a nagyüzemek, a tervezőintézetek és az oktatási intézmények rendelkezésére. Ez a rrtennyiség lényegesen meghaladta az előző évek keretét, az ellátás mégsem volt zavartalan. A technika robbanásszerű fejlődése itt különösen érezteti hatását. Szinte minden nap hoz valami újdonságot — pauszpapír helyett például fóliát —, aminek a segítségével precízebb, jobb kivitelű, hatékonyabb tervező- mérnöki munkát végezhetnek. Barátságos, nyugodt otthon a lakás. Rend, tisztaság mindenütt, a konyhában, a szobában. A falakon két fénykép, mindkettő lányáról, Annáról. Nem kerül elő fényképalbum, később sem, és emléktárgyakat rejtő doboz. Kávéval kínál. — Eddig nem volt lelkierőm megindíttatni az eljárást, de telnek az évek. Nem akarom, hogy a lányom is hozzam hasonlóan járjon. Ez a ház, amiben lakom, sokunké, testvéteké. Egy részük külföldön él. Hosszadalmas dolog rendezni a tulajdonjogot, sok gondot, utánjárást igényel. A lányo- mék dolgát akarom megköny- nyíteni. Amiben laknak, a kis ház a Magyar utcában, kettőnk nevén van, az enyémen és1 a férjemén. Azt akarom, legyen a lányomé, hogy aztán eladhassák. A vöm bontásból téglát kapott, ide szeretnének felhúzni egy szép kis házat. A Magyar utcai egészségtelen, a lányom is, négyéves unokám is betegeskedik, nem való az nekik. Lehet vagy százéves. Olyan volt, mint egy istálló, szükségmegoldásként vettük. Terveztük, építünk egy nagyobbat. Nem került rá sor. 30 ÉV A GYÁRBAN Amikor Scholl Jánost elvitték a háborúba, harmincöt éves volt. Tizenkét évet éltek le boldogságban, megértésben. Lányuk, Anna, tizedik évébe lépett. Scholl János az utolsó lapot, 219/06-os tábori számmal, 1942. december 7-én írta. „Karácsonyra tán végleg hazajövök, úgy hírlik, leváltanak .. — Filmnyomó munkás volt a lenfonóban. Én a Textilben dolgoztam, először több mint egy évtizedig, de beteg' lettem, itthon maradtam. Ahogy férjemet behívták, munka után kellett néznem, a segély nem volt elég kettőnknek a gyerekkel; kesztyűket varrtam kincstári megrendelésre, még a kislányom is Segített. Á háború után visszamentem a gyárba. Harminc évet töltöttem ott, ugyanazon a helyen. Sokáig a csomagolóban, az utolsó években mint meós csoportvezető. Egészen 1963-ig, a nyugdíjazásomig. — Mindig nagyon be kellett osztanom a pénzt, hiszen egyedül neveltem a gyermekemet. Taníttatni már nem tudtam, pedig jó tanuló volt. Szeretett volna továbbtanulni, egyedül nem bírtam. És soha senki nem kérdezte meg — a testvéreim közül sem —, hogy te, Irén, van-e annak a lánynak télikabátja, nincs-e szükségetek valamire? — Becsületes, rendes ember lett belőle. Szövőnőként dolgozott 1957-ig, akkor otthon maradt. Három szép gyermekük van, a legnagyobb, Jancsi, tizenöt éves, a Bolyai János Szakközépiskolába jár. Nagyon hasonlít a nagyapjára. Akik ismerték a férjemet, mindig mondják, te, Irén, ez a Jancsi tiszta na'gyapja... ELKÉSETT ÉRTESÍTÉS — Negyvenöt után jöttek sorra haza a férfiak a faluba, hozták a legkülönbözőbb híreket Valaki azt mondta, a férjemmel volt a fronton, s amikor visszavonultak, eltűnt, gondolja, ott pusztult. A másik azt mondta, hallotta, elindult haza ... Minden lehetséges módot megragadtam, hogy megtudjak róla valamit. Még 1947-ben is bejártam Pestre, a Vöröskereszthez, néztem a plakátokat, az eltűntek, a sebesültek, a meghaltak névsorát A mevét sehol nem találtam. KÜsőbb megint jött valaki, hallotta, elindult a férjem. Rémhírnek bizonyult. Volt itt a faluban egy vöröskeresztes nővér, ő is érdeklődött mindenfelé, hiába. Egy fogódzkodóm van, ez a papír. „M. kir. 17/1. gyalogzászlóalj parancsnokság ... 1-es számú név szerinti veszteségkimutatásból .. Elesett, meghalt, megsebesült, hadifogságba esett: mindegyik mellett egy vízszintes vonalacska. Az eltűnt bejegyzés mellett ez áll: 1943. V. 20. A lap alján két dátum is van. Kiderül belőlük, hogy az eredeti veszteségkimutatást 1943. szeptember 17-én állították ki Nagykanizsán. A sárguló másolatot — 1948. június 14-én Budakalászon. Akkor, 1948-ban kézbesítették ki Schollnének. Közben befejeződött a II. világháború. — Budakalászról ily módon tizenhárom férfi tűnt el a háborúban. Ma is hiányzanak. Az unokáim gyakran emlegetik, de jó volna, ha itt lenne közöttünk a nagypapa! — Eddig nem volt lelkierőm holtnak nyilvánítását kérni, most összeszedtem magam. Meg kellett tennem, ez az ésszerű megoldás. A reményről azonban nem mondhatok le, ma is várom a férjem. Bízom benne, hogy jönni fog. Deregán Gábor Óváros az új városban Vízműtársulat — alakulás előtt Sajátos százhalorhbattai helyzet: amíg az új lakótelep lakásaiban a vízcsapokból hideg-meleg víz folyik, az óvárosban, Dunafüreden, vagy éppen a kis családi házakból álló újtelepen, ásott kutakból nyeri a lakosság a vizet. A helyzet legkedvezőtlenebb az óvárosban, egyetlenegy jó ivóvizű kút sincs, illetve egy van, a téglagyárban. — Nem új keletű a szándék: változtatni kell ezen az állapoton — mondja Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes — s a megoldás útja vízműtársulat létrehozása. A szervezés elindult. Tanácstagi körzetenként i háromtagú csoportok alakultak, a körzetek tanácstagjaiból, két-két népfront- aktívából, és sorban fölvették a kapcsolatot a lakókkal. Sokan vannak az érdekeltek, közel ötszázan, s nyolcvan százalékuk igent mondott a társulásra. > Dísztárgyak — milliókért A budapesti Kerámia Ktsz ízléses termékeit az ország minden részén ismerik. A szövetkezet ez évi termelési terve 16 millió forint. — Százhálombatta régi részeinek vízellátását az előzetes tervek szerint két ütemben valósítják meg. Első ütemben az óváros és az újtelep jutna vízhez, második ütemben Dunafüred. A társulat alakuló közgyűlése e hónap folyamán ül össze, s az óvárosban az építést még ebben az évben szeretnék megkezdeni. Ha ott végzünk — várhatóan jövőre —, következik újtelep, s ha minden elképzelésünk rendes ütemben megvalósul, 1976 végéig Dunafüred is hozzájut az egészséges, vezetékes vízhez. A vízvezeték kiépítése után a társulat új célt tűz maga elé, a csatornahálózat megépítését. — A helyi népfrontbizottság már a szervezésben is sokat segített. A vízvezeték építéséhez nagyarányú társadalmi munkaakciót akarunk szervezni, ezáltal tetemesen tudnánk csökkenteni az építés költségeit. Számítunk üzemeink dolgozóira, a szocialista brigádokra, és természetesen a város lakóira. Az a célunk, hogy minél előbb megszűnjön a különböző városrészek között a színvonal- különbség. ÖHV-verseny Törökbálinton A budai járásban hat KISZ- alapszervezet részvételével március elején összetett honvédelmi versenyt rendeztek. A verseny lövészettel kezdődött a törökbálinti labdarúgópályán, majd innen indult a KXSZ-esek csapata a szanatórium mögötti hegyre, és végül a törökbálinti művelődési házban találkoztak. Az első helyezett a néphadsereg egyik alakulatának csapata lett, de szép eredménnyel büszkélkedhetnek az ÖHV- verseny kezdeményezői is, a Törökbálinti Orvosi Műszer Ktsz KISZ-fiataljai. A nyertesek értékes tárgyjutalmakat kaptak. VINCZE GYÖRGY: Ut a pokolból 1. A rendőr ment elől, mögötte Korompai lépdelt. A rendőr körülnézett a folyosón. Az orvos szobáját kereste. Aztán intett Korompainak, hogy üljön a padra, s várjon, amíg visszajön. Korompai tekintete egy tükörbe ütközött. Végignézett önmagán, bizonyára öltözékét vette szemügyre, amely meglehetősen vékony, ebben a december közepi télben. A rendőr kilépett az orvos szobájából, és beszólította Ko- rompait, aki hamarosan ápoló kíséretében indult a folyosó vége felé. A raktárhoz értek. A felnőtt férfiban különös érzések csaptak össze. Remegett és mint gyermeknek — aki elrontja játékát — sűrű könnycseppek gurultak elő szeméből. Az ápoló nézte ezt a nagydarab könnyező embert, s csak gondolta, hogy mi történt vele. — Nyugodjon meg, barátom. Sokan lecsillapodtak már nálunk ... Jó lesz ez a pizsama? tjj! Vegye fel a köntöst is. Korompai átöltözködött. Ezzel egyidőben kissé alábbhagyott belső vergődése. Ügy érezte magát, mint az üldözött, ha hosszú, kínos menekülés után végre megpihenhet. — Gyerünk — szólt az ápoló. — Megmutatom a szobáját, az ágyát. Lábaik alatt kopogott a betonfolyosó. Az utolsó ajtón benyitottak. Tágas kórteremig - léntek, benne nyolc ágy. — Ez lesz a helye — mutatott az egyetlen üres ágyra az ápoló. Aztán oktatólag hozzátette: — de most már ne legyen úgy elkeseredve, látja emberek vannak itt is. Ha szépen megkéri a plébános urat — intett az egyik beteg felé —, még egy jó viccet is hallhat. Hogy is volt az, amikor a sekrestyés megitta a misebort és szentelt vízzel öntötte fel a kelyhet? ... A kérdezett pizsamás ember zavarában elpirult. — No — folytatta az ápoló — mutatkozzanak be, aztán — fordult ismét Korompaihoz — pihenjen le, mindjárt hozok gyógyszert. Az ápoló kiment a kórteremből és az ajtó csapódását úgy érezte Korompai, mint amikor a foglár kattintottá be ■a cella zárját. Akkor is éppen nyolcán voltak együtt. Nyolcán, különböző bűnökért. Amíg ezt végiggondolta, hideg verejték csapódott ki homlokára. Ráfeküdt az ágyra, és mereven nézte a plafont. Senki sem törte meg a csendet. Mintha a többiek is érezték volna, hogy egyikük most vajúdik — valamennyien hállgattak.'Volt ebben a csendben bizonyos részvét és ok az önvizsgálódásra. A gondolatok, ahány an voltak, annyiféleképpen, de valamennyiüknél szárnyra keltek és csapongtak, mint részeg madár. Aztán megállapodtak végül egy képnél: kezükben pohár, s a pohárban szesz. Szesz és szesz. Ez a fő vádlott, amely kipuhítja az emberi akaratot, olyan gyengévé és hajlíthatóvá teszi, mint azt az anyagot, amelyből könnyűszerrel lehet formálni bármilyen alakot. Percekig tartott ez a szárnyaló kábulat. Az ápoló jött ismét — Vegye be ezt a gyógyszert, Korompai úr és hozzátette: — két andaxyn. Ha bevette jöjjön a vizsgálóba, a doktor úr, Fenyves doktor úr kéreti. Korompai igent biccentett és a vízcsaphoz ment. Néhány korttyal lenyelte a gyógyszert, utána a kezelőbe indult. Az orvos hellyel kínálta. Az írógépbe kórlapot csavart, és kopogni kezdett: Korompai Pál, született... 1925. — Mióta fogyaszt rendszeresen szeszt? — Egy hete. — Es azelőtt? — Azelőtt egy hétig nem ittam, azelőtt pedig szabadság- vesztésen voltam. — Mit ivott? — Mindent. — Hogy értsem ezt? — Ittam bort is, de főleg sört és pálinkát. — Meg akar gyógyulni? — Igen. Az orvos Korompai karjára csavarta a vérnyomásmérő gumitömlőjét, és figyelte az érverés játékát. Azután ref- lexkalapícsával térdét és könyökét ütögette, majd újból kérdezett. — Szülei hol laknak? — Miskolcon. — A felesége? — Egyedül ól. — Es a gyerekek? — Gyerekotthonban vannak. — Nem lenne jó helyreállítani a család normális életét? — Én is ezt akarom, doktor úr... — No igen, a puszta akarat kevés. Eltökélt szándék kelt Vagy könnyű ezt mondani, : ez? ... Az orvos hosszasan beszélt Korompaihoz, aki lehorgasz- tott fővel hallgatott. (Folytatjuk) I
