Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-11 / 60. szám
1972. MÄRCIUS 11, SZOMBAT 3 Méltatlan alkudozás A púrib*• iff cg nemi árucikk 1 „A Magyar Szocialista Munkáspárt tagja lehet az, aki 18. életévét betöltötte ... rendszeresen részt vesz a párt valamelyik alapszervezetének mukájában, fizeti a tagsági dijat; a szocialista erkölcs szabályai szerint él és munkája, magatartása alapján megbecsülést élvez”. (Az MSZMP Szervezeti Szabályzatából.) Az első és a második hiba Hajdú József, a majosházi pártalapszervezet titkára megfontoltan, s kicsit restelkedve mondja el az esetet: — Esztendeje kezdődött, 1971 elején. A Központi Bizottság Titkársága 1970 decemberi határozatának megfelelően, januárban felülvizsgáltuk a párttagok tagdíjfizetési-besorolását. Megállapítottuk, hogy három elvtárs jóval kevesebbet fizet, , mint amennyit keresete után kellene ... A három fiatalember — mintakészítők — 1970 júniusában kezdett dolgozni a majosházi Űj Élet Tsz kiegészítő üzemében. Fővárosi lakosok lévén, a jó kereset reményében vállalták a naponkénti ingázást ebbe, a főközlekedési útvonaltól távol eső, eldugott kis faluba. Reményeikben nem csalatkoztak: havi keresetük már az első hónapokban meghaladta a 6500 forintot. — Korábbi munkahelyükön bizonyára nem vették szigorúan a tagdíjbesorolás előírásait, mert — noha ott is jól kerestek — mindössze 30 forintos tagdíjat fizettek. Mi hatvanat kentünk tőlük, meg is fizették, szó nélkül. Aztán jött az új esztendő; elkészítettük az új besorolást, és taggyűlésen ismertettük. A három elvtáns — havi átlagkén resete alapján — 300 forintos kategóriába került. A taggyű-, lésen nem tettek ellenvetést. Annál inkább utána: Miért kellett ezt taggyűlés elé yin-i ni? Mit tartozik az másra, hogy ők mennyit keresnek?, — kérdezték. Aztán „egyezség get” ajánlottak: hadd fizessenek az alapórabérük szerint. Csakhogy nálunk ilyen nincs, százalékos teljesítménybérben kapják a fizetésüket. Akkor vegyük figyelembe, hogy csupán fél éve tagjai a termelő- szövetkezetnek. Figyelembe vettük, s a vezetőségi ülésen úgy döntöttünk: fizessenek 200 forint tagdíjat. Azt is so- kallották... „A tagdíjfizetés alapjául szolgáló keresetet a párttaggal egyetértésben kell megállapítani”. (A KB Titkárság 1970 decemberi határozatából.) A pártvezetőség akkor követte el az első hibát, amikor elmulasztotta az egyéni beszélgetést a párttagokkal az új besorolás előtt. A másodikat pedig, amikor hosszadalmas alkudozásokba kezdett a három fiatalemberrel. A pártbélyeg nem árucikk, amelynek árát aszerint srófoljuk lejjebb vagy feljebb, ki mennyit ad érte! Ök mindenesetre továbbra is csak hatvan forintot fizettek ... „A taggyűlésnek törölnie kell a párttagok sorából azokat, akik felszólítás ellenére 3 hónapig saját hibájukból nem vesznek részt az alapszervezet munkájában vagy nem fizetik a tagsági díjat”. (Az MSZMP Szervezeti Szabályzatából.) Az „elvi” ok nem Igazolódik Magabiztos fellépésű, nyílt arcú fiatalok. Szemmel láthatóan nem örülnek a beszélgetésnek, nem kívánnak „riportalanyok” lenni. Már az elején leszögezik, hármójuk ügyét nem lehet „egy kalap alá venni”, mindegyiküknél más-más — elvi — oka van az ellenkezésnek. Sajnos, ez később nem igazolódik. F. Lénárd ment a legmesz- szebb: tavaly nyáron beadványt írt a pártvezetőségnek. — Arra kértem a vezetőséget, hogy töröljön a párttagok sorából. — Inkább kilépne a pártból, minthogy megfizesse a 300 forintos tagdíjat? — Nem azért! Megírtam, hogy házat építek, minden szabad időmet az építkezésen töltöm, emiatt még taggyűlésre sem tudtam járni, hónapokig. — A Szervezeti Szabályzat értelmében ezért nem törlés jár, hanem kizárás. — Megvolt rá a lehetőség, miért nem zártak ki? — Ennyire „ragaszkodik” a párthoz? — Ezek után ez a véleményem — szögezi le konokul. — Mi után? — Amikor három hónapig tagdíjat sem fizettem, hallgattak, mint a sír. Most jutott eszükbe újra elővenni bennünket, hogy fizessünk többet? Különben is, mi azt a pénzt nem nyolc órai munkával keressük, tíz-tizenegy órát dolgozunk naponta! A tagdíjat miért nem a nyolc órai törvényes munkaidő utáni keresethez szabják meg? — A termelőszövetkezetekben tízórás a napi munkaidő — vetem ellene. Vádaskodás Sz. Sándor veszi át a szót. Hármuk közül ő a legidősebb — ámbár még ő sem lehet harmincéves — és a legképzettebb: másodéves a marxista—leninista esti egyetemen. — A mi keresetünkből miért nem számítják le a 30 százalékot, mint a többi tsz- tagnál? — kezdi. Bárkit kérdeztem — illetékeseket —, azóta sem tudtam kideríteni: miféle 30 százalékról beszélt. — önt ez a pártszervezet javasolta továbbtanulásra az esti egyetemen. A termelőszövetkezet évente 21 nap tanulmányi szabadságot biztosít önnek. Szokatlan módon hálálja m eg... — A pártszervezet is jól jár, ha tagjai politikailag képzettek. A szövetkezetnek pedig a munkámmal hálálom meg, ami ellen sosem volt kifogás. Különben, itt a gazdasági vezetés úgy tekinti a pártot, mint szükséges rosz- szat/ Súlyos vád, de semmiféle magyarázat, bizonyítás nem követi. — Mennyi tagdíjat fizetnek végül is? — Százhúsz forintot. — Ezt K. József mondja, aki eddig csak figyelte a vitát. — Én egy darabig többet fizettem, de amikor megláttam egy okiraton, hogy rajtunk kívül más is van, akinek háromszázat kellene, de kevesebbet fizet, akkor azt mondtam: majd, ha mindenkitől megkövetelik! — Kire céloz? — Tudja azt a titkár elvtárs, nagyon jól... „Mindig tartsuk szemünk előtt: az ifjúság a párt, a nép, a szocialista haza ígérete és jövője!” (Kádár Jánosnak, az MSZMP X. kongresszusán elmondott beszámolójából.) Ism3ijék cl ők is a hibáikat — F. Lénárd három hónapig nem fizetett tagdíjat, hónapokig nem járt taggyűlésre; mindhárman egy éve vitatkoznak, alkudoznak a tagdíj összege körül. Mi lesz ennek a vége? Hajdú József párttitkár csendesen válaszol: — Lehet, hogy rosszul tettük, amikor belementünk az alkudozásba. Az vezetett bennünket, hogy megtartsuk ezt a három fiatalt a pártnak. Alapszervazetünk kis létszámú — alig tizenkilencen vagyunk —, a tsz-pártcsoport tagjainak átlagéletkora elég magas, kevés a szakmailag- politikailag képzett párttagunk, szükségünk van erre a három jó eszű, fejlődőképes fiatalra. Ugyanakkor mi is röstelljük, pártunk forradalmi hagyományaihoz méltatlannak tartjuk ezt a magatartást, ezt a huzavonát. Én beismerem, amiben hibáztam, a fiatalokat is erre kérem. Beszéljünk egymással higgadtan, indulatok nélkül. Mi nem mondunk le könnyen róluk. Remélem, ők sem — a pártról. Nyíri Éva Szovjet lapok főszerkesztőinek látogatása A Külügyminisztérium sajtófőosztályának meghívására március 1—10 között szovjet lapok főszerkesztőinek négytagú csoportja tartózkodott hazánkban, Izak Bagajev- nek, a Szocialisztik Kazahsztán főszerkesztőjének vezetésével. A szovjet vendégek a magyar gazdasági és kulturális élet időszerű kérdéseivel ismerkedtek. 1000 TÉMÁBAN Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium részletesen felmérte a nemzetközi építésügyi műszaki-tudományos együttműködés keretében kötött két- és sokoldalú ágazati, vállalati és intézeti megállapodásokat, munkaterveket. Megállapították, hogy mintegy ezer témában folytatnak együttműködést a különböző országokkal, nemzetközi szervezetekkel, kutató intézetekkel és nagyvállalatokkal. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának keretében a magyar építésügyi szakemberek aktívan bekapcsolódtak a lakásügyi, építési és tervezési bizottság, az építőipari és a lakáspolitikai munkacsoport együttműködési témáinak megoldásába. Működik a felelteSégép Székesfehérvárott, a Ságvá- ri Endre Ipari Technikumban üzembe helyezték az intézet saját készítésű, elektronikus feleltetőgépét. Az iskola két műszaki tanára: Pesti István és Zentai Ferenc irányításával a tanulók készítették el a szerkezetet, amely előadást tart, s az óra második felében egyszerre negyvenkét tanuló feleletét értékeli. Automaták — két emberrel Tizennégymillió forintos beruházással új kazánházat adnak át a ceglédi hűsgyárban. Az automata vezérlésű kazánokat földgáz fűti. Irányításukhoz csupán két ember szükséges. Foto: Urban Ujj bútortípusok, több kötöttáru* javufó mur.kükärü’mer«yek A k'ónnyiíipm miniszter sajlótáfékozlatója A kormány elnöke felszólalt az MRT tiszíújíió közgyűlésén Az elméleti és a gyakorlati közgazdászok széles táborát egyesítő Magyar Közgazdasági Társaság pénteken az Akadémia dísztermében Bognár József akadémikus elnöklásével tartotta tisztújító közgyűlését. Részt vettek a közgyűlésen és az elnökségben foglalt helyet Fock Jenő, a kormány elnöke és Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Bognár József elnöki megnyitója után Fock Jenő tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Az elnökség beszámolóját dr. Garamvölgyi Károly főtitkár terjesztette elő, majd az elnöklő Bognár József átadta az idei Száchenyi-emlékérme- ket a közgazdaságtudomány több kiváló művelőjének. A tisztújítás során az elnök újból dr. Csikós Nagy Béla államtitkát, az Anyag- és Ar- hivatal elnöke, főtitkár, dr. Garamvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese lett. Nincs jelentkező A múlt évben a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára 400 ezer forintot ajánlott fel a fiataloknak lakásgondjaik megoldásához. Ez azt jelenti, hogy fejenként kb. 45 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaphattak volna lakás- építkezéshez. A 400 ezer forint azonban a rpúlt évben hiánytalanul megmaradt, senki nem igényelte a kölcsönt. Ezért a gyár KISZ-esei — a gazdasági vezetők felkérésére — felmérést készítenek arról, hogy a fiatalok milyen módon kívánják megoldani lakásproblémáikat. (Folytatás az 1. oldalról.) Keserű Jánosáé a továbbiakban a könnyűipar külkereskedelmi tevékenységével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a könnyűipari termékek aránya például a tőkés exportban 12— 13 százalékot tesz ki, s erről a devizaforrásról a népgazdaság nem mondhat le. A piacok megtartásához, illetve bővítéséhez azonban elengedhetetlen a termékek korszerűségének, versenyképességének fokozása, s éppen ezért a külkereskedelem szempontjából is nagy jelentősége van a rekonstrukciós programoknak, amelyek megteremtik a követelmények teljesítésének technikai, technológiai feltételeit. A tárca erőfeszítéseit bizonyítja, hogy 1968 és 1971 között a rubelelszámolású exportnál 40 százalékkal, a dollár viszonylatban pedig 50 százalékkal sikerült csökkenteni az állami támogatást. Ez azt igazolja, hogy javult a termékösszetétel, a korszerűbb, értékesebb áruért több pénzt sikerül kapni. A külkereskedelem és a belkereskedelem szoros kapcsolatára utalva, a miniszterasszony a többi között rámutatott, hogy a növekedést a legszemléletesebben a textil- és a ruházati ipar rekonstrukcióján lehet lemérni. A korszerűsödés eredményeként a textiliparban a mesterséges szálak fel- használása az 1970. évi 48 ezer tonnáról 1975-ig 72 ezer tonnára növekszik. A divatos és nagyon keresett kötött kelmék mennyisége — ami 1955-ben még alig haladta meg a 20 millió négyzetmétert — az 1970-es 70 millió négyzetméteres produktumról 1975-re 140 millió négyzetméterre emelkedik. Ugyancsak nagymértékben bővül a nem szövött eljárással készült anyagok mennyisége és választéka is. Az új alapanyagok és technológiák előtérbe kerülése sokat könnyít a nők munkáján, mert az új textíliák jó része nem igényel különösebb kezelést. A könnyűipari miniszter ezt követően néhány ágazat eredményeivel és problémáival foglalkozott. A többi között rámutatott, hogy már az év második felében új bútortípusok kerülnek forgalomba, s ezeken belül növekszik a házgyári lakások méreteihez igazodó bútorok választéka. Előadása befejező részében a miniszterasszony részletesen elemezte a munka- és üzem- szervezés rendkívüli jelentőségét, az adott eszközállomány jobb kihasználásának fontosságát s azt, hogy a rekonstrukciók megvalósítása együtt jár a könnyűiparban dolgozók munka- körülményeinek javításával. Ezzel párhuzamosan a kormány továbbra is preferált bérfejlesztésre ad lehetőséget, elsősorban a textiliparban, s a minisztérium ezt az összeget főként a fonók és szövők, valamint az éjszakai műszakban dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére kívánja fordítani. Végezetül Keserű Jánosné a tárca ez évi feladataival foglalkozott, rámutatva, hogy minden iparterületen a múlt évinél dinamikusabb fejlődésre van szükség, majd az újr ságírók kérdéseire válaszolt. M. O. Tsz-szövetségi küldöttválasztás „h megye szükségesnek tartja a kiegészítő tevékenységet” Pénteken Vácott tartotta küldöttválasztó közgyűlését az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége. A tanácskozáson megjelent dr. K. Nagy Sándor, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára, dr. Pénzes János, a megyei tanács általános elnökhelyettese, dr. Szűcs Kálmán, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője, dr. Nyemcsok János, a megyei pártbizottság munkatársa, valamint a két társszövetség képviseletében Vimola Károly és Hubner Róbert. Kovács László, a TOT-tagja, a valkói termelőszövetkezet elnökhelyettes-főmezőgazdá- sza nyitotta meg a közgyűlést, majd Jakus László, a szövetség elnöke — egyben a püspökhatvani tsz elnöke — mondta el a több mint négyéves működést felölelő beszámolót. Szólt azokról a feladatokról, amelyek megoldatlanok maradtak az elmúlt években, s így a következő ciklusban várnak megvalósításra. így például elmondta, hogy nem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni az egyenjogúság elvének, a tsz-ék és a vállalatok kapcsolataiban. Ugyanis erőfeszítéseket követel, hogy erősödjék a tsz-ek közötti ágazati együttműködés. A szövetséghez tartozó tagszövetkezetek földrajzi elhelyezkedése olyan, hogy a több mint 120 kilométeren elnyúló területen két elütő tájkörzet található. Hozzávetőleg 16 ezer tsz-tag dolgozik ezekben a gazdaságokban. Többségükben a személyes jövedelmek kedvezően fejlődtek, jóllehet a különféle alapok képzése nem olyan mértékű, hogy csökkenthetné a termelés kockázatát. A szövetkezetek termőhelyi adottságai, közgazdasági környezetük indokolttá tették a kiegészítő tevékenység megszervezését. A történelem tanúsága szerint a paraszti gazdálkodásnak egyik jellemzője, hogy a mezőgazdasági munkát valamilyen más tevékenységgel egészítik ki. Ezt követeli a foglalkoztatás éppúgy, miként a napjainkban kibontakozó műszaki-technikai átalakulás, nem szólván arról, hogy a mezőgazdasági termelés bővítése érdekében is elengedhetetlen. Az agglomerációs övezetet sújtó, megkülönböztető elvonások indokolatlanul hátrányos helyzetet teremtenek, gátolván e tsz-ek gazdálkodását, így a városellátó övezetben levő tsz-ekben a zöldságprogram megvalósítását. Jakus László természetesen foglalkozott beszámolójában azokkal az eredményekkel is, amelyek az elmúlt négy évet jellemezték, így szólt a tagság erkölcsi-politikai fejlődéséről, gazdasági-társadalmi aktivitásáról. Végül a szövetség elnöke köszönetét mondott a megyei tanács végrehajtó bizottságának és a járási hivataloknak az eddigi támoga- gatásért, s további segítő szándékot kért. Ezután a hozzászólásokra került sor. A többi között fölszólalt dr. K. Nagy Sándor, a TOT főtitkára is, méltatván a most négy és fél éves tsz- szövetságek munkáját, elismervén a termelőszövetkezeteket foglalkoztató gondokat. Mint mondotta, némely esetben — így a zöldségtermesztésben a jövedelem-növek- r.‘ ;ny adó — a kormányzati törekvéseket keresztezik a közgazdasági szabályozók. Válaszolva az egyik küldött észrevételére, kifejtette: a MÉK-ek átalakítása nem lehet egyenlő pusztán a cédula átfestésével! Törekedni kell arra, hogy a sajátszámlás kereskedésről az úgynevezett diszpozíciós rendszerre térjenek át, egyszersmind csakis a termékforgalmazással arányos létszámot tartsanak meg ezek a szövetkezeti vállalatok, ám ehhez az szükséges, hogy a tag tsz-ek maguk is többet törődjenek ezzel a folyamattal. Dr. Pénzes János elnökhelyettes a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében üdvözölte a tanácskozást, hangsúlyozva, hogy a bizottság véleménye: a tsz-szövetség eredményesen dolgozott. Fölhívta a figyelmet arra, hogy a külső tényezőkön kívül a belsőkre is fordítsanak nagyobb figyelmet a tsz-ek, hogy a gondok megoldódjanak. Ugyancsak leszögezte: a megyei vezetés a kiegészítő tevékenység szükségességét hangsúlyozza nagyon egyértelműen. Pest megye mezőgazdasága feleannyira sem fejlődött volna e tevékenység nélkül. Dr. Szűcs Kálmán, a MÉM főosztályvezetője a többi közölt a női munkaerő szakmai felkészültségének növeléséről szólt, majd Jakus László válaszolt a felszólalóknak. Az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségét — titkos szavazás eredményeként — a következő hat küldött képviseli a termelőszövetkezetek II. kongresszusán: Jakus László, a püspökhatvani tsz elnöke, Boros Károly, a kartali tsz elnöke, Kovács László, a valkói tsz elnökhelyettese, Bagyánszki Istvánná, a csömöri Haladás Tsz elnöke, Pásztor Imre, a kemencei tsz főmezőgazdásza és M. Tóth Pál né, a gödi tsz .növénytermesztő fizikai dolgozója. K. N. 1
