Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

1972. FEBRUAR 6.. VASÄRNAP nst tltCVEI JÖVEDELEM, SZANÁLÁS, BERUHÁZÁS Tíz százalékkal nőtt a megye tsz-einek termelése Kerekasztal-beszéigetés a zárszámadások előzetes tükréről módosultak. Sóskúton még 1968-ban elhatározták egy szakosított sertéstelep építését, de akkor még Pesten működ­hetett egy brigádjuk, amely kétmillió forint bevételt pro­dukált. Később ezt a brigá­dot kitiltották a fővárosból — egy jelentős forrás tehát, amelyből az alaptevékenységet finanszírozhatták volna, el­A termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlések he­teit éljük — mit mutat a gazdálkodás előzetes tükre? Kíváncsi erre a tsz-tag és -alkalmazott, hiszen jöven­dőjük formálódik e közgyűléseken. De a városon élőt természetszerűen szintén foglalkoztatja az élelmiszere­ket előállító mezőgazdaság, annak jövedelmi helyzete, a beruházások alakulása és így tovább. A Pest megyei Hírlap szerkesztősége és a megye illetékes vezetői kö­zött kerekasztal-beszélgetésen került a héten terítékre ez a — mondhatni — kifogyhatatlan témakör. Dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára és Kiss Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, vala­mint dr. Pénzes János, a megyei tanács általános el­nökhelyettese, Kusza Béla, a tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője és dr. Kecskeméti Lajos, a Budapest környéki Tsz-szövetség titkára vet­tek részt a megbeszélésen egyfelől, míg lapunk képvi­seletében dr. Lőkös Zoltán főszerkesztő, Mészáros Ottó gazdaságpolitikai rovatvezető, Keresztényi Nándor ro­vatvezető-helyettes és M. Kovács Attila, a rovat mun­katársa jelent meg. mén, addig 1971-ben 210 mil­lió forintra, vagyis 56 száza­lékkal növekedett ez az ösz- szeg. Forgalmi adó címén 1970-ben 310 millió forint ju­ft három tsz-szövetség kedvező hatása Dr. Bíró Ferenc a beszélge­tés bevezetőjeként elmondta, hogy a tsz-ek zárszámadása minden évben úgyszólván po­litikai próbatételnek is tekint­hető. Ilyenkor a helytelen né­zetek sokasága merül fel mind a tsz-tagok, mind a kívülállók körében; s abban, hogy leg­alábbis megközelítően megfe­lelő szemlélet alakuljon ki, nagy szerepet játszik a sajtó. A megyei pártbizottság titká­ra ezután megkérte Kusza Bé­lát, ismertessen néhány alap­vető adatot. ftdaiok a gazdálkodásról A megyei tanács osztályve- zetője elmondta, hogy Pest megyében 159 mezőgazdasági és egy halászati termelőszö­vetkezet készít zárszámadást az idén, továbbá 30 szakszö­vetkezet és 30 mezőgazdasági szövetkezeti társulás is. Min­dent összevéve, a szövetkeze­tek 322 ezer holdon gazdál­kodnak. Ami a növényter­mesztést illeti, 1971-ben a cél­kitűzéseknek megfelelő volt a termelés, javult az eszközellá­tottság, a főbb növények ho­zamai kedvezőek voltak. Így ez volt az első év, hogy ke­nyérgabonából a szövetkezetek 17 mázsás holdankénti termés­átlagot értek el, ami hozzáve­tőleg 30 mázsás hektáronkénti hozamnak felel meg. Növeke­dett a kukorica vetésterülete, mégpedig a kenyérgabona ro­vására. Mindez azonban össz­hangban van az állattenyész­tés kívánatos fejlődésével. A kukoricaátlag: 18,3—18,5 má­zsa holdanként, illetve 32,5 mázsa hektáronként. Az orszá­gosan támadt feszültségek a megye mezőgazdaságában is föllelhetők, a cukorrépa vetés- területe például 700 holddal csökkent egy év alatt, míg a zöldségé 300—350 holddal. Ezen belül is tovább mérsék­lődött a kézimunka-igényes növények aránya, így a para­dicsomé, az uborkáé, míg a gépesíthető zöldborsóé nem esett vissza, sőt növekedett. A terméseredmények viszont jobbak az 1970. évinél: para­dicsomból például 30 mázsás holdankénti növekedést értek el a termelőszövetkezetek át­lagosan, s zöldpaprikából 12 mázsa volt a holdankénti nö­vekedés. (A két adat hektár­ban; 52, illetve 21 mázsa.) Kusza Béla az állattenyész­tésről szólván a többi között elmondta, hogy a sertéstartás bizonyult tavaly a legdinami­kusabb ágazatnak; mind a háztájiban — és főleg ott —, mind a közös gazdaságokban emelkedett az állomány. Tíz szakosított sertéstelep épül a megyében, pontosabban közü­lük négy részlegesen már mű­ködik is. Évente 67 ezer hízott sertés kerülhet ki ezekről a telepekről. A szarvasmarha- állomány csökkent a háztáji­ban, viszont a közös tehénállo­mányban nincs apadás. 1968- tól a megyében 42 termelő- szövetkezet határozta el sza­kosított szarvasmarhatelep építését — ezekben 14 600 ál­latnak van helye. Eddig 22 te­lep készült el, benépesítésük, feltöltöttségük mértéke azon­ban csak 76 százalékosnak mondható. A gazdálkodás megközelítő, előzetes adatai, de a társulá­sok nélkül számolva: a hal­mozott termelési érték 8—10 százalékos növekedést mutat, a szövetkezeti bruttó jövede­lem hozzávetőleg ezzel ará­nyosan alakul. Az élelmiszer­gazdasági vertikumon kívüli munkákból eredő bevételek aránya 25—28 százalék között van. 1970-hez képest a mérleg szerinti veszteség és alaphiány összege valamivel nagyobb. Tavaly nyolc termelőszövetke­zetet szanáltak a megyében, az idén várhatóan szintén ennyi lesz a számuk. A tavaly szanált tsz-ek közül háromnál ismételten sor kerül erre az eljárásra, mégpedig a ráckevei Árpád, a tápiószelei Tápió- menti. valamint a kosdi Na- szályhegyalja termelőszövet­kezetnél. A többi öt tsz meg­erősödött, kikerült ebből a körből. Adózás és a jövedelmek Ezután a szerkesztőség képviselői tettek föl kérdé­seket. Az első a termelő­szövetkezeti személyes jö­vedelmeket firtatta. Dr. Pénzes János: — Bár általánosságban a szövetkeze­tek jövedelme a termelési ér­ték növekedésének arányában emelkedett, ezen belül a tsz- ek 50 százalékában ennél las­súbb a személyes jövedel­mek változása. Jó néhány tsz- ben a közösből származó jö­vedelem még mindig nem éri el a kívánatos mértéket, má­sutt viszont magas a jövede­lemnívó, sőt néhol megala­pozatlanul magas. Az alkal­mazottaké valamivel nagyobb, mint a tagoké. Igen komoly gondot okoz hogy a szóródás változatlanul jelentős, így a tsz-tagság 42 százaléka 12 ezer forint alatti jövedelem­hez jutott az 1970-es év alap­ján. Ez a szám ugyan most, tehát az 1971-es gazdálkodás lezárásakor módosult, de azért az említett adat így is sokat­mondó. Dr. Bíró Ferenc: — A nö­vekedés ellenére a közösből származó jövedelem most is 8—10 százalékkal marad el a bérből és fizetésből élők színvonalától. A háztájiból származó bevétel természe­tesen hozzászámítandó. A dif­ferenciáltság mindenesetre sokkal nagyobb, mint az ipar­ban, hivatalokban. Dr. Kecskeméti Lajos: — Ebben a közgazdasági köamye­Helyreállt a beruházási egyensúly És a kedvezőtlen adottságú tsz-ek? A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága 1971-ben 21 szövetkezetei talált annak, ezeknek megkülönböztetett ál­lami támogatás jutott. E támo­gatás összege azonban jelentő­sen csökkent; az előző három évben még 40 millió, 1971- ben 26 millió forint volt ez az összeg. A kép teljességéhez tartozik, hogy a megye terme­lőszövetkezetei is nagyobb mértékben veszik ki részüket a költségvetés egyensúlyának erősítéséből. Amíg ugyanis 1970-ben a megye mezőgaz­dasági szövetkezetei 135 millió forintot fizettek be föld-, jö­vedelem- és gépjárműadó cí­A kerekasztal-beszéigetés következő témája a tsz-ek beruházási tevékenysége volt, így fölmerült a kérdés: akad-e felelőtlen beruhá­zás? Kusza Béla: — A beruházá­sok egy év alatt csökkentek, ezen belül az építési beruhá­zások terhére mintegy 8—10 százalékkal emelkedett a gép­vásárlók aránya, ami helyén­való irányzat. Gond, hogy a befejezetlen beruházásod mér­téke az idén is magas, s hogy a fejlesztési forrásokat lekö­tötte az építkezés. Az áremel­kedések, tervmódosítások miatt csökkentett fejlesztési alap áll rendelkezésre forgó­eszközök céljára. Különösen érződik ez a szarvasmarha­tenyésztésben, ahol a leglas­súbb a forgóeszközök forgási sebessége. Dr. Pénzes János: — A me­gyei tsz-beruházások tenden­ciái nem különböznek az or­szágos képtől. A szövetkezeti vezetők lelkesen foglalkoztak a fejlesztési tennivalókkal; rá­kényszerültek erre a kispa­raszti termelőeszközök pótlása miatt, de erre sarkallta őket az érvényben lévő támogatá­si rendszer is. Előfordult azon­ban, hogy néhol a lehetősége­ket nem elemezték kellően. A szándékot tekintve mégsem lehet elmarasztalni ezeket a szövetkezeti vezetőket. Mert mi is történt? Jó néhány ága­zat fejlesztése központi pályá­zati elvekre épült, például, ami arra késztetett egyeseket, hogy irreálisan magasnak tün­tessék fel saját erejüket, to­vábbá hitelt is többet vállal­tak, mint amit megfelelő mér­legelés lehetővé tett volna. Az a tsz kapott hitelt, amely — mondjuk — két évre vállalta négy év helyett a visszafize­tést, s ez a hitelversenyeztetés jó néhány gazdaságot proble­matikus irányba késztetett. Akadt, persze, vezetői mu­apadt. Az állami támogatás aránya is csökkent, a beruhá­zási költségek pedig nőttek. Amikor tehát a felelőtlenséget firtatjuk, ezt mindenképpen látni kell. Hallatlan kár, hogy a befektetett tőke nem termi a kívánt hasznot. Jövőre, mivel kevesebb az új beruházás, feltöltödhetnek a forgóeszköz­készletek. Heterogén a géppark tott a költségvetésnek, s ennek a mértéke is nőtt 1971-ben. Együttesen tehát több, mint félmilliárd forint a tsz-ek által befizetett adó. zetben a munkaerő követi a kereseti arányokat; ha tehát mondjuk, az ipari keresetek elérik a 2000 forintot, s a me­zőgazdaságban csökken a jö­vedelem, akkor a munkaerő átmegy az iparba. Dr. Pénzes János: — Hét éve nagy gond volt, hogy a me­gyében a termelőszövetkezeti tagság jövedelme jóval ala­csonyabb volt, mint az orszá­gos átlag. Csak három küzdel­mes év után, részben a tevé­kenységi kör bővülésének eredményeként, 1967-re érték el termelőszövetkezeteink az országos színvonalat Dr. Kecskeméti Lajos: — De a társadalmi juttatások még ma is 27 százalékkal ma­radnak el az iparhoz képest... Különbség van a nyugdíj-kor­határban, a családi pótlék­ban, az üdültetésben, üzemi étkezésben, bolthálózatban, szociális-kulturális ellátásban és így tovább. Dr. Pénzes János: — Ha a tsz-ek 1971. évi munkáját ér­tékeljük, megítélésem szerint külön hangsúlyozandó: a me­gyében érződött a három tsz- szövetség munkájának hatása, vagyis erősödött a szövetkeze­ti demokrácia, a tsz-ek belső élete, általában maga a szö­vetkezeti mozgalom. Jelentő­sen. nőtt a tsz-ek élelmiszer- feldolgozó és kiskereskedelmi tevékenysége: egy év alatt 196-ról 252-ne emelkedett a tsz-ek boltjainak száma. A szerkesztőség a gépesí­tés színvonala felől érdek­lődött ezután. Dr. Pénzes János: — Két esztendeje a gépesítésben ked­vező tendenciának lehetünk tanúi, ezt bizonyítja az építé­si beruházások arányának csökkenése is. Dr. Kecskeméti Lajos: — De lehetne rugalmasabb a géphi­telezés, ne az AGROKER-tele- pen álljon az a traktor. Nyil­vánvaló, hogy a forgóalapok feltöltésén kívül most a gépe­sítés kerül előtérbe a termelő- szövetkezetekben, hiszen az élőmunka drágul. Sajnos, nem csökken a paraszti munkával szembeni előítélet, a gyermek ipari munkás akar lenni, nem marad meg a szövetkezetben. Ezt látjuk a szakszövetkeze­tekben is. Dr. Pénzes János: — Egy év alatt 14 százalékos volt a gép­vásárlások növekedése, az ál­lomány elhasználtságához ké­pest persze nem jelentős ez az arány. Dr. Bíró Ferenc: — Túlságo­san heterogén a géppark, ezért a tsz-ek sem mindig kapják meg azt, amit éppen keresnek. Ráadásul szinte képtelenség az ehhez szükséges alkatrész-» arzenált fenntartani. Több szakember a vezetésben lasztás, hozzá nem értés is, ám ez korántsem általános. Inkább azt találom bajnak, hogy a már elkészült beruhá­zások kihasználásának képes­sége hiányzik egyes vezetők­ből. Mert ki a jó tsz-elnök? Aki gazdaságos termelést tud folytatni. Mégegyszer hang­súlyozom azonban, hogy, ha annak idején nincsen kedv a fejlesztésekre, továbbá megfe­lelő forrás például a kiegészí­tő tevékenységből is, altkor a megye nem tart itt a mező- gazdasági nagyüzemek alap­jainak megteremtésében. Dr. Bíró Ferenc: — Néhány eset kivételével felelőtlen be­ruházás nem volt, még akkor sem, ha a forgóalapra már ke­vés pénz jutott. Ezért azonban a tsz-eket elmarasztalni nem lehet. Ugyanis nem számíthat­tak például a beruházási ár­emelkedésekre, márpedig ép­pen ez az összeg hiányzik rendszerint az új istállók be­népesítéséhez. De a beruházá­sok kihasználása már valóban nem olyan jól megszervezett, mint ahogy az kívánatos len­ne. Itt van például az öntöző- berendezéseké; a tavalyi hosz- szú szárazságban a bexende- zett öntözőterületek 38 száza­léka volt csak kihasználva a megyében — itt is sok a tar­talék. A második ötéves terv­ben telepített szőlők és gyü­mölcsösök egy részének ki­használása mintaszerű — így van ez a kiskunlacházi Petőfi­ben, a dánszentmiklósi Micsu­rinban és másutt. Sajnos, jó néhány példa akad a szaksze­rűtlen gazdálkodásra. Bár a dánszentmiklósi homok aligha jobb a csemőinél, a hozamok­ban mégis nagy a különbség. Végül is azonban 1971-ben a beruházási egyensúly helyre­állt, nagyobb építkezést nem kezdtek a tsz-ek. Dr. Kecskeméti Lajos: — A beruházások elhatározásakor meglevő források időközben A termelőszövetkezeti vezetők megítélése is szóba került a kerekasztal-beszél­getésen. Ezzel függ össze a szövetkezeti demokrácia már érintett témája is. Dr. Bíró Ferenc: — A veze­tők munkája tovább erősödött 1971-ben, így jobban felké­szült szakemberek kerültek a közvetlen vezetésbe is. A ros­tán egyre inkább kihullanak a rosszabbak. A szanált tsz-ek egy részében új vezetők van­nak — ez is minőségi szelek­ció. Az országban Pest megye szakember-ellátottsága a leg­jobb, de lehetőségeinkhez, il­letve a jobb állami gazdasá­gok színvonalához képest nem vagyunk megelégedve teljesen. Dr. Pénzes János: — Mind a tsz-elnökök, mind a mi ta­pasztalatunk, hogy most főleg a számviteli, kimondottan a könyvelésben, dolgozók okoz­zák a legtöbb gondot. A fő­könyvelőknek például csupán tízegynéhány százaléka végzett egyetemet. Külön gond, hogy a gyenge termelőszövetkeze­tekben vannak a iegikisebb képzettségűek. Dr. Biró Ferenc: — Igén, a leggyengébb láncszem most a számvitel. Ami a szövetkezeti demokráciát illeti, jónak íté­lem a helyzetet megyénkben. A szövetkezeti vezetők igye­keznék eleget tenni a követel­ményeknek, persze a főbb kérdéseket nem a közgyűlése­ken, hanem előzetes tanácsko­zásokon vitatják meg a tagság­gal. Kiss Lajos: — A közgyűlés túl nagy fórum ahhoz, hogy érdemben képes legyen bele­szólni a vitás ügyekbe. Kusza Béla: — És a szövet­kezeti demokrácia hiányát nem lehet pénzzel megváltam! Annak idején a ráckevei Ár­pád elnökét éppen akkor vál­tották le, amikor a legtöbbet fizettek a tagoknak. Az elnök azonban durván bánt velük. Dr. Pénzes János: — A rác­kevei Árpádot sajnos, a ve­zetők vitték a bajba, s tavaly nem sikerült rendezni sorait. Kiss Lajos: — Korábban ez a szövetkezet szépen fejlődött, tavaly roppan! ossza; az T57Ö. évi zárszámadás alapján vált olyanná, amilyen. Persze, a rendezésre vonatkozó megyei határozat végrehajtása is von­tatott volt. Dr. Pénzes János: — A me­gye az óvadékot biztosítja a termelőszövetkezetek mérték­tartó gazdálkodásához most is. Hogy mi az óvadék? A tanács kezességet vállal azért a pénzügyi középlejáratú hite­lért, amit majd a tsz-nek egyébként vissza kell fizetnie. A szanálási források rendezése tehát megoldottnak tekinthető. ft „gyenge” tsz-ek sorsa Végül szóba került az úgynevezett „gyenge” tsz-ek sorsa, jövendője. Ál­talános volt az egyetértés abban, hogy a melléküzem- ágak adta bevételi forrás elapadása nagy gondot okozna. Kiss Lajos: — Az a 21 szö­vetkezet, amely tavaly ebbe a körbe soroltatott, már felette állt gazdálkodási színvonal dolgában az 1965. évi megyei átlagnak! Dr. Bíró Ferenc: — Átgon­dolt fejlesztésre, kitartó mun­kára, a veszteséges ágazatók visszaszorítására van szükség. Vagy úgy, hogy melléküze­met, helyi ipart viszünk ezek­re a tájakra, vagy az embere­ket visszük máshová, de szo­ciális kötelezettség is fennáll itt. Elmaradt termelési viszo­nyokat konzerválni azonban nem szabad. Csomón például két kultúrának lehetne nagy jövője: :az öntözéses lucerná­nak és a paradicsomnak. Ha a most megkezdődő műszaki fejlesztés erőteljesebb lesz itt, a Nagykőrösi Konzervgyár kö­zelében ez mindenképpen megvalósítható. Dr. Kecskeméti Lajos: — Meddig kell még segíteni, tá­mogatni ezeket a „gyenge” szövetkezeteket? — kérdi az ipari munkás. Egyet ne feled­jünk: :a mezőgazdaságból tör­ténő elvonások bőven lehetővé teszik az effajta támogatáso­kat. Dr. Pénzes János: — A köz­gazdasági és természeti adott­ságok megvi zs gál an d ók. Ha azonban a közepesnél rosszabb feltételekkel dolgozó szövetke­zetekben is szükség van élelem előállítására, akkor az állam­nak támogatást kell nyújtania. A Pest megyei Hírlap képviselői a kerekasztal-be­széigetés befejeztével megköszönték a megyei vezetők tájékoztatását. A kérdésekből és válaszokból kiderült, hogy a megye termelőszövetkezetei egészében jól gaz­dálkodnak, egyszersmind azonban vannak változatlan, sőt újabb keletű gondok is. Végül egy adalék: 1970-ben hatmiUiárd forint volt a szövetkezetek és társulásaik felhalmozott termelési értéke — 1971-ben várhatóan 6,6 milliárd forint. Pest megye mezőgazdasága az állami gazdaságokkal egyetemben 8,5 milliárd forint termelési értéket produkáltak, a legnagyobbat az ország megyéi közül. Keresztényi Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom