Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

1972, FEBRUÄR 5., SZOMBAT "‘‘^MirSap 3 Séta a virágpalotában „Sok kicsi sokra megy” > .: l ... ■:{ — ...a­Őszinte szavak a hétzászlós gyárban Pullai Árpád cmléksorokat ír szocialistabrigád-naplóba. .Ameddig a szem ellát, min­denütt szegfű. S mindez tél közepén, Cegléd határában, öt óriás üvegház sorakozik egy­más mellett példás rendben a ceglédi Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet te­lepén. Az építkezés 120 mil­lió forintba került, s rekord­idő, 16 hónap alatt készült el az 5 hektáros növénypalota. Az ország harmadik legna­gyobb gazdaságának elnöke, Skultéty József, méltán elé­gedett és büszke, amikor ka­lauzol bennünket. Mikor van Abigél? — Nem hittem volna, hogy ezt is megérjük — mondja mosolyogva. — Sok álmatlan éjszakába került, és rengeteg energiába, míg elkészült ez a telep. De azt hiszem megérte, jó befektetés volt. Saját épí­tőbrigádunk végezte a kivi­telezést, mondhatom, szívvel- lélekkel. Jó gárda, többségük volt bányász. Ha kijöttem megnézni a munkát, bizony csak elvétve hallottam „jó napot” köszöntést, inkább a „jó szerencsét” járta. S ami­kor már azt hittük, minden rendben van, felrobbant a ka­zán. Ez még nem lett volna baj, de hazárdíroztunk. Még tartott az építkezés, de már termeltünk. Képzeljék, el, ha nem sikerül gyorsan tenni valamit; elfagy csaknem öt hektár virág és/saláta. 15 mil­lió forintos kár. A főkertész, Gráf Antal csatlakozik hozzánk, ö mesé­li, hogy ma már naponta 10—15 ezer szál szegfűt szállí­tanak az ország különböző tá­jaira. — A kereslettől függően. Különösen a gyakori nevek ünnepe a jó bolt nekünk: Éva, Ágnes, Katalin, Zsuzsa — ma­gyarázza. — Tudják, mikor van Abigél napja? — kérdi az elnök. Csodálkozva, értetlenül né­zünk rá. A főkertész kacsint. — Egy ideig én sem tud­tam. Valahogy az ismerőseim között ilyen nevű nem szere­pelt. Most megtanultam, feb­• ruár kilencedikén. 100 kilométeres tsz Az üvegpalota utolsó ter­mébe érkeAink. Itt már nem szegfűtövek sorakoznak, ha­nem szépen fejlett saláták. Ebből naponta 10 ezer fejet adnak el. — Primőrt érdemes termel­ni, de a palántahajtatás nem nagy üzlet a jelenlegi árak mellett. Azért arról sem fe­ledkeztünk meg. A nagykő­rösi . Szabadság Termelőszö­vetkezetnek 200 ezer tő pa­lántát adunk, s újabb megren­delések is érkeznek. Valószí­nű, hogy egymillió palánta „készül” az üvegházban — ma­gyarázzák. Egy átlag termelőszövetke­zetben összecsapnák örö­mükben a kezüket, ha ilyen beruházással büszkélkedhet­nének. A Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-ben azonban ez csak része a gazdaságnak. S & vendég nem tudja, mire vál­• íalkozik, amikor arra kéri az ilnököt, mutassa be a gazda- lágot. A nyolcezerötszáz hol­las terület, s a város bejárása óbb napot is igénybe venne. V távolságok is nagyok: a tér- . melöszövetkezet földjeinek két vége közel 100 kilomé­terre van egymástól, s nem pusztán vezet az út. A hús­üzemben saját hizlaldájuk sertéseit vágják — évente 5 ezer darabot — saját boltjaik számára. A tejüzemben pe­dig palackgépek csomagol­ják a szakosított tehenészet tejét, hogy reggelre a kiflik­kel; kenyérrel együtt házhoz szállíthassák. 120 vagonos hű­tőházukban a saját boltháló­zatukba szánt termékeket tá­rolják. f Az iroda ráér Hatvan kilométer autózás, gyaloglás után fáradtan ros- kadunk le az elnök irodájá-. ban. Régi,- kimustrált épü­letben, ahol az íróasztalok egymást érik. ‘ — Nem ártana egy új iroda sem — kockáztatom meg. — Minek? — kérdez most az elnök. Amennyit -én itt vagyok, arra jó. A gazdaság­ban pedig nem iroda kell, ha­nem termelőüzem, jó géppark, boltok. Az irodaépítéssel még ráérünk. Cegléd sematikus rajzát teríti az asztalra: kis nyilak ágaznak ki belőle, amelyek jelzik, hogy a váro­son kívül hová szállítanak még termékeikből. A másik térképen huszonkét község neve szerepel. Gyáltól Kecske­métig, Szentmártonkátától Kő- röstetétlenig. — Ezekbe a községekbe jut el Kőröstetétlenből a tej. S hamarosan nemcsak a bol­tokba, hanem az iskolákba is. Néhány napon belül megkezd­jük az iskolatej szállítását. — Megéri?-r- Ügy gondoljuk, az új gaz­dasági mechanizmusban nem arra ösztönöznek, hogy egy- egy üzleten milliókat nyer­jünk, hanem a sok kicsi sok­ra megy elvre. Ezért vállalkoz­tunk arra, hogy az élelmi­szer-gazdaság szinte vala­mennyi ágazatával foglalkoz­zunk. Beszélgetésünk a gazdaság életéről a sokat vitatott „Ba­rátság” pincében ért véget, ahol nyomát sem találtuk a mulatozásnak. Mindössze né­hány elkésett diák, s a gazda­ság dolgozói fogyasztották íz­letes előfizetéses menűjü­A negyedik ötéves terv idő­szakában sokat fejlődik a nagymarosi Vas- és Műszer­ipari Ktsz. A szövetkezet hoz­zákezdett a gyártástechnoló­gia átszervezéséhez és a mun­kahelyek korszerűsítéséhez. Szobon már modern, jól fel­szerelt műszerrészlegük műkö­dik. A nagymarosi központ épületeit egyelőre azért nem renoválják, mert lehetséges, hogy a község határában új telephelyet építenek a szövetkezetiek. A nagymarosi szövetkezet tavaly hároméves együttmű­ködési szerződést kötött az Elektronikus , Mérőműszerek Gyárával, ami szerint részt A gyakorlatban jelentkező munkás-paraszt szövetség egy fontos bázisán érzi magát a látogató, amikor a Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalat munkatermeibe lép. A MEZŐGÉP-trö§zt e Pest megyei irányítás aló tar­tozó budapesti gyára ugyan­is a mezőgazdasági gépekhez szükséges tartalék alkatrészek előállításának legnagyobb ha­zai központja. A termelés csaknem teljes egészében a mezőgazdaság, a termelőszö­vetkezeti parasztság igényeit hivatott kielégíteni. S hogy milyen jól, azt mutatja az a tény is, hogy az elmúlt évek során — egymás után — hét alkalommal nyerte el a vál­lalat a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, és 1967-től minden évben a Szocialista Munka Vállalata címet. Több mint ezren Erre utalt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, amikor tegnapi látogatása alkalmával így kezdte tájékoztató beszédét: — Mindig megtisztelő szá­momra, ha ilyen munkáskol­lektíva előtt megjelenhetek. Ez alkalommal külön öröm, hogy a népgazdaságnak e rend­kívül fontos területén kima­gasló eredményekkel dolgozó munkásokkal találkozhatom. A gyár nagytermében több mint ezer ember hallgatta igen nagy figyelemmel e sza­vakat. A budai járás számos községéből, üzeméből is jöttek pártaktivisták, hogy az itt dol­gozó munkásokkal együtt meg­hallgassák a Központi Bizott­ság titkárát. Az időszerű belpolitikai és gazdasági kérdésekről szóló mintegy másfél órás tájékozta­tó olyan őszinte és közvetlen hangnemű volt, mint amennyi­re Pullai Árpád egész napos látogatására, az üzemcsarno­kokban, munkahelyeken foly­tatott személyes beszélgeté­seire is légióként ez az őszin­te, nyílt légkör nyomta rá a bélyegét. Csakis így vált lehetővé, hogy ez a nagy létszámú mun­kásgyűlés mégis olyan legyen, vettek volna a számi tógép­programban. A KGM döntése szerint á számítógépgyártást a székesfehérvári VIDEO­TON kapta meg, így módosítottak a terven. Több orvosi műszert, átv'tel- techndkai berendezést, táp­adaptereket, kábelkorbácso­kat készítenek Nagymaroson, önálló gyártmányokkal is igyekeznek betörni a hazai piacra. Elektronikus ponthe­gesztőjükre évente 100 dara­bos megrendelést várnak, hi­szen eddig ezt a berendezést importból szerezték be a ma­gyar gyárak, üzemek. Idén a marosiak 25 millió forintos értékben termelnek. mint valami családi tanácsko­zás. Mert hiszen a szóba ke­rült problémák is olyanok — csak szélesebb, tágabb érte­lemben —, mint amilyenek egy-egy családban szoktak adódni. ' Fölemlítette Pullai Árpád egyebek között azt, hogy tavaly a nemzeti jövede­lem mintegy 7—a százalékkal növekedett, emelkedett az ipa­ri termelés, méghozzá teljes egészében a termelékenység emelkedéséből. Ami igen nagy szó. — Alapvetően a munkásem­berekkel függ ugyanis ez ösz- sze — jelentette ki. — Mert jobban, körültekintőbben szer­vezték meg a munkát. Folya­matosabbá vált a munka a legtöbb helyen. Ezért érhettük el ezt az eredményt, amelyet nem lehet eléggé méltatni. Ám arra is mutat ez, hogy a mi népgazdaságunkban vannak még belső tartalékok, amelyek föltárása, hasznosítása a kö­vetkező idők feladata. Hol kezdődik a íeleiősség ? Az életszínvonalról, jelent­kező gondjainkról szólva is a dolgozó emberre irányította a figyelmet. Arról szólt, hogy az ország életéért nemcsak a párt Központi Bizottsága és a kor­mány felelős, hanem ez a fele­lősség ott kezdődik, az üze­mekben, ahol egy-egy termé­ket előállítanak. A vállalatok vezetőinek, a munkásemberek­nek igen nagy a felelősségük abban, hogy a társadalmi ér­dekekkel összhangban dolgoz­zanak a szűkebb közösség ér­dekeiért. Ez sokszor nem íe olyan egyszerű, mégis elen­gedhetetlen. Nem vezet semmi jóra az, ha valaki csak a vál­lalati nyereséget tartja szem előtt. Mert ha minden vállalat így tenne, akkor az egész kö­zösség, s maga az a vállalat is pórul járna. Hiszen egy-egy üzem dolgozói abban, hogy termékeik árát emeljék, csak addig érdekeltekf amíg az üzemben vannak. Amint az utcára lépnek, már ők maguk is fogyasztók, akiknek nem érdeke, hogy magasabb legyen Kétharmadát lakásépítésre Kaposvárott az állami támo­gatásból, saját bevételekből, a lakosság társadalmi munkájá­ból és egyéb forrásokból ren­delkezésre álló 87,6 millió fo­rint idei költségvetési összeg­nek mintegy a felét kulturális célokra költik. Őszig az óvo­dák befogadóképessége 350- nel növekszik a városban. Je­lentős összeget fordítanak mű­velődési, népművelési felada­tokra és a sport támogatására is. A 169,8 millió forintos fej­lesztési alap csaknem kéthar­madát lakásépítésre . irányoz­ták elő. a termékek ára. Ebben a kör­forgásban tehát mindenki csak rosszul járhat, ha a saját nye­reségét hajhássza. A kormány számos dologban intézkedett és intézkedik is, de vannak olyan részletek, amelyekben elsősorban nem ott kell fellép­ni, határozni, hanem a mun­kahelyeken, magában a társa­dalomban. Maguknak a dolgo­zó embereknek. Mindezek kapcsán beszélt Pullai Árpád arról is, hogy társadalmunkban elterjedt a „kaparj kurta, neked is lesz” szemlélet:, aminek az a lénye­ge: minél kevesebb munkával, minél több pénzt. Nem lehet ezt elnéző megbocsátással ke­zelni. Vannak, akik kihasznál­ják a munkaerőgondokat és munka helyett a munkahely változtatásával igyekeznek előnyt szerezni, s még sok más hasonló jelenséggel - ta­lálkozunk napjainkban. — Nyilvánvalóan nem arról van szó — mondotta —, hogy ne legyen autója, telke, kis hétvégi háza is valakinek, ha­nem arról: mindezekhez csak úgy juthasson bárki is hozzá, ha a ráválót munkával keres­te meg. Elszomorító, hogy a Minisztertanács kénytelen volt olyan rendeletét kiadni, amely megtiltja a vállalatoknak szál­lító eszközök, anyagok igény- bevételét magáncélra; csakis a közös célokat szolgáló üdü­lők építésére lehet ezeket igénybe venni. Nem kormányzati r kérdés Igen megkapóan, és a hall­gatóság érezhető egyetértése mellett fejtette ki ennek kap­csán, hogy elsősorban nem rendeleti szabályozástól, ha­nem a társadalom egységes fellépésétől várhatjuk a töké­letes megoldást a munka nél­kül boldogulni akarókkal szemben. A kormányzat segít ebben, de alapvetően nem kormányzati kérdésekről van itt szó, hanem a munkahelye­ken kell megtalálni a helyes1 megoldásokat. A beszéd végén felcsattanó, s percekig tartó taps a mun­kásgyűlés egyetértéséről ta­núskodott a fölvetett más problémákban is, mint például az életszínvonal, a lakosság áruellátásának, ár- és bérpoli­tikánknak számos kérdésében. Mindezek kifejtéséből, az in­tézkedések okainak indokolá­sából ugyanis az a megértés tükröződött, amely az ország vezetőinek minden döntését alapvetően megszabja a szigo­rú gazdasági törvényszerűsé­gek mellett is. Mennyire jól látják ezt a legvilágosabban gondolkodó munkások, arra nyomban a gyűlést követően frappánsan mutatott rá a szűkebb körben lezajlott beszélgetés. A tröszt Pest megyei üzemeinek, s a helyi gyár szocialista brigád- vezetőinek és más élenjáró dolgozóinak egy csoportjával folytatott jó kétórás kötetlen beszélgetést Pullai Árpád. Munkások és adminisztratív beosztású dolgozók, megyei • pártvezetők és esztergályosok, gazdasági posztok irányítói és technikusok ültek egymás mel­lett, s zavartalanul tették föl a kérdéseket, mondták el a vé­leményüket. Helyeseltek és bí­ráltak. őszintén. „Megnyugtató... ” Itt hangzott el — CsarnÓ György, a fogazó műhely szo­cialista brigádvezető munkása mondotta —, hogy milyen jól­eső érzéssel hallgatták a gyű­lésen a mindennapi munkás­élet problémáit. „Megnyugta­tó nekünk, hogy a párt köz­ponti vezetői ilyen jól ismerik a munkásokat foglalkoztató kérdéseket...” Ennek a kölcsönös bizalom­nak a légkörében nem is volt csoda, hogy a jelenlevők közül tizennégyen is felszólaltak, a legkülönfélébb munkakörnek, s a legkülönfélébb üzemré­szekből, irodákból és ugyan­csak a legkülönfélébb idősze­rű problémákra utalva. A köz­lekedésről, a nyugdíjasok meg­élhetéséről, a sokgyermekes családok gondjairól, a gyer­mekruhák minőségéről vagy a fiatal házasok lakásproblémái­ról éppolyan elfogódás nélküli közvetlenséggel került szó, mint arról, hogy mit tapasz­talt Pullai elvtárs a közel­múltbeli chilei látogatása al­kalmával. Fodor János laka­tos, Gál Imre előadó,' Ignác Boldizsár, Szuhovszki Lajos esztergályosok, Csongor Lászióné, Szabó Jánosné, Va- lentyikné és mások szólaltak föl egymásután, vagyis nem is fölszólalások voltak ezek, ha­nem beszélgettek a nagy asz­tal körül olyan emberrel, aki­hez bizalommal fordulhatna!:. Egy fiatalember még azt is megkérdezte, hogy miért kel­lett fölemelni a sör árát, hi­szen azt olyan sokan szereti!:. S nem kell elhallgatni a nevét sem Hamza Antalnak, hiszen ha mértékkel meg is issza a sört, meg is érdemli: kiváló esztergályos, négyszeres szo­cialista brigád vezetője és KISZ-vezetőségi tag. A sok-sok kérdésre, véle­ményre adott részletes felelet­tel fejeződött be ez a .tartalmas nap: Pullai Árpád látogatása. A nyílt kérdésekre adóit nyílt — a hibákat, nehézségeket sem palástoló — feleletek bizonyá­ra még ezután is beszédtéma­ként gyűrűznek tovább, a me­zőgazdasági gépgyártó dolgo­zói között. L. Z. két... M. Kovács Í-'b.'iÁÜ* Napi örömökről, gondokról — beszélgetés a gépek között.' (Gábor Viktor felvételei) Marosi ponthegesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalom