Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

) ”s&€írBap 1972. FEBRUAR 1„ KEDD Fejlődő alaptevékenység Érdekegyeztetés Pátyon Az egyetemek szolgálatában és főis Az egyetemi számítóközpont az egyetemeknek főiskoláknak nyújt segítséget oktatási és tu­dományos programjuk kidolgozásában. A Razdan 3 típusú komputer egy másodperc alatt tízjegyű számokkal 10—15 ezer műveletet vé­gezhet. A számítóközpontban naponta átlag 30 egyetemi hallgató programjával dolgoznak. A gép „tudását” jól kamatoztatják a diplomamunkák kidolgozásánál s más bonyolult feladatok meg­oldásánál. Váratlan vendégek nz üzemi étteremben Nyersen kilenc, párolva négy deka — Taríaíékrukiár a konyhában! Nem vénül a gumi A borsodi vegyi'kombinát- ban olyan különleges vegyü- leteket is előállítanak, ame­lyekkel a különböző iparágak­ban készülő termékek minősé­gét javítjak. Ilyen speciális stabilizátort készítenek a ha­zai gumiipar részére is. Ezt a vegyületet a gumi alapanya­gába dolgozzák be és hatására a gépkocsik gumiabroncsai lassabban öregednek, jobban elviselik a nagy súrlódást és ezáltal nő élettartamuk. A borsodi vegyikombinát a kü­lönleges anyagból az elmúlt évben már tízezer kilogram­mot értékesített és ezt a mennyiséget az idén a kétsze­resére emeli. A kétezerháromszáz lakosú i Diósd a budai járás egyik I legkisebb, ugyanakkor legdi­namikusabban fejlődő közsé­ge. Köszönheti ezt részben a csapágygyárnak, részben a ta­nácsi vezetők lendületének, részben a lakosság áldozat- készségének. Amikor a falu­ról beszélgettünk, Racskó Ist­ván, a járási hivatal helyettes elnöke nevetve mondta, hogy felkészültségét tekintve ez a falu érdemelné meg leg­előbb, hogy város legyen. Persze, ez csak tréfa, ilyenre a diósdiak nem vágynak. De arra igen — és mindent meg­tesznek érte —, hogy kényel­mesen, kultúráltan lakjanak. Ennek köszönhető a csatorna- hálózat is. Á falunak az autóút felé eső részén az OTP két évvel ezelőtt nagyarányú lakótelep­építkezésbe kezdett. A 374 lakásból tavaly nyolcvanba már be is költöztek, a többi íolyamatosan készül. Itt még azt kell elmondani, hogy a ta­nácsok általában nem lelke­sednek az ilyen építkezése­kért, mert jelentős összeggel kell hozzájárulniuk a terep­előkészítéshez, a közművesí­téshez. Utána ezek a befek­tetések általában nem az ős­lakosságnak, hanem csak az újonnan települteknek kedvez­nek. A diósdiak másképpen vélekednek. A közös hozzá­járulás itt sem több a csa­tornázási költségek negyven százalékánál, a többit nekik kell pótolni, de viszont évek múltán a most ké­A pátyi Petőfi Termelőszö­vetkezetben csak február 12- én tartják a zárszámadó köz­gyűlést, de az elmúlt évi ered­mények értékelése mellett már a januárt is a soron levő mun­kák előkészítésének szentelték. A 3500 katasztrális hold terü­letű gazdaság terve iskolapél­dája annak, hogyan lehet a termelőszövetkezeti és a nép- gazdasági érdekeket össze­egyeztetni. szülő fővezetékre kap­csolják az egész falut. Akkor aztán már nemcsak az út-járda, a villany-, vízellá­tás oldódik meg, hanem a szennyvízelvezetés is. A csatornaépítkezés a múlt év tavaszán kezdődött, kilenc­millió forint értékben. Az első szakasz és a szennyvíztisztító- telep már működik. A vizet tulajdonképpen algák tisztít­ják, s teljesítőképessége 130 köbméter naponta. Az első csatornarész szin­tén társadalmi összefogás eredménye. A szakvállalatok a munkálatokat hároméves határidőre vállalták! Hiába készültek volna el az OTP- lakások, amíg nincs szenny­víztelep és csatorna, nem köl­tözhettek volna be a lakók. Ekkor a járási pártbizottság felkérésére a Lenin Tsz épí­tőrészlege ígéretet tett: az idevezető csatornaszakaszt időre elkészítik. Állták sza­vukat, 3,6 millió forint érték­ben kitűnő munkát végeztek. A községi tanács végrehajtó bizottsága külön köszönetét fejezte ki Lovas Géza tsz- elnöknek és az építőbrigád­nak. A negyedik ötéves terv végére elkészül a teljes csatornagerinc. Ezután — úgy tervezik — a lakosság közműtársulatot ala­kít s akkor a teljes komp­lett levezetőrendszert is meg­építhetik, mindenki saját la­kását is bekötheti a csator­nahálózatba. Ugyanakkorra készül el a község teljes föld­gázvezeték-rendszere is. Nemrég született meg a ren­delkezés a cukorrépa-termesz­tés és a kertészeti ágazat fej­lesztése érdekében. A pátyiak — mint ezt elnöküktől, Lő- rincz Miklóstól megtudtuk — idén száz katasztrális hold cu­korrépát ültetnek, melynek gé­pi művelése az NDK-ból vá­sárolt gépsorral megoldott. Növelik borsóteniletüket is. Kétszer annyit vetnek belőle, mint amennyi az elmúlt esztendőben volt. Ennek érdekében vásárolnak egy új betakarító gépet a je­lenlegi mellé. A budai járásban a pátyiak- nak van a legnagyobb szarvas­marha-állományuk. Kilencszáz állat áll istállóikban, s nem kis büszkeséggel beszélnek ar­ról, hogy teheneik átlagosan 3800 liter tejet adnak évente, a hízómarhák pedig naponta 130 dekával lesznek súlyosab­bak. Még ilyen kimagasló eredmények mellett is a be­vétel éppen hogy fedezi a rá­fordítás összegét, és idei ter­veik között szerepel, hogy ál­latállományukat mentesítsék a brucellától és a tbc-től. Az egészséges jószágoknak több élelmet szeretnének adni, ezért lucernatermő területeiket tíz százalékkal, a kukoricást pedig 15 százalékkal növelik. Űj építkezéseket nem ter­veznek, hanem a gazdaság műszaki színvonalát sze­retnék emelni a fejlesztés­re szánt összegből. Céljuk, hogy egészséges mun­kakörülményeket teremtsenek dolgozóik számára, s olyan ter­melési szerkezetet alakítsanak ki, amely alapján a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek kategóriájába tartozhatnak: alaptevékenységük az ossz ár­bevételük több mint hetven százalékát adja. Miskolc volt az első vidéki város, ahol Budapest után, 1897. július 13-án megindult a normál nyomtávú villamos- vasúti forgalom. Az első napon tizenhárom szerelvény nyolcezer utast szállított. Az önkiszolgáló üzemi ét­kezde ételosztó ablakán egy kéz műanyagtálkában papri­káskrumplit és egy szelet húst nyújt ki egy másik kéznek, de mielőtt az megfoghatná, hirte­len harmadik kéz nyúl át a válla fölött és elragadja előle a tál ételkét. Aztán mindjárt a következő tálkát is ételestül. Bocsánat, ellenőrzés! Sorozatos panaszok Karalábéleves, serpenyő« burgonya párolt sertéshússal és céklával — ez az ebédmenü a Telefongyár bugyi gyárának A villamosvasúti hálózat bő­vítésére a századforduló után került sor, majd a felszabadu­lás után korszerűsítették a vo­nalakat. i A miskolci villamosvasút az idén ünnepli fennállásának hetvenötödik évfordulóját. Az eltelt háromnegyed század fejlődésére jellemző, hogy a hajdani tizenhárom villa­mosszerelvény helyett jelen­leg kilencvenkilenc közle­kedik. Még mindig forga­lomban vannak / olyan kocsik, amelyeket a századfordulón vásároltak. Ezek a szokásos­nál nagyobb nyitott pero­nokról ismerhetők fel. Kezdetben ugyanis ezeket még gőzerővel hajtották, s a kazánt a peronokon helyezték el. Később e kazánokat leszerel­ték és a kocsikat villamos vontatásra állították át. A jubileumi évben a mis­kolci közlekedési vállalat ti­zennégy autóbusszal, valamint tíz új, négyajtós, csuklós vil­lamossal bővíti járműparkját, így lehetővé válik, hogy a „műemlék” szerelvényeket — az egykori kalauzfelszerelés­sel együtt — az épülő új for­galmi telepen mint muzeális tárgyakat mutassák be. Di belikus tészta Diabetikus száraztésztát gyárt a Fejér megyei Tabajd községben az Aranykalász Tsz. A téli hónapokban a mellék­üzem napi hat mázsa cérna­metéltet és kockatésztát ké­szít cukorbetegek számára. Ja­nuártól negyedkilós csomago­lásban hozzák forgalomba a tabajdi diabetikus száraztész­tát. üzemi étkezdéjében, azaz a Pestvidéki Üzemi Vendéglátó­ipari Vállalat 2112 számú ét­termében és a mintának szol­gáló két menüadag most a konyhai raktár mérlegére, on­nan légmentesen zárt üvegek­be, majd a Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési In­tézet élelmiszervegyészeti és baikteriológiaii laboratóriumá­ba kerül. Az üzemi étkezde több vendége sorozatos pana­szára indult ez a vizsgálat, amelyben a laboratórium és a KÖJÁL, meg a megyei Ke­reskedelmi Felügyelőség is részt vesz. A KÖJÁL munkatársa nem találja a konyhát éppen a leg­tisztábbnak, de jegyzőkönyvbe veszi azt is, hogy a falán a másfél méter magas fehér csempeburkolat itt-ott hiá­nyos, afelett pedig már régen meszelni kellett volna. Az ét­terem falára is nagyon ráférne a „felújítás”, hogy a felhólya- gosodott, lepattogzott és hulló vakolat meg festékréteg eltűn­jön róla, és a több helyen is kiütköző penészvirágot ki­gyomlálják. A konyha naponta mintegy háromszáz emberre főz. A gyárban kilencszázan dolgoz­nak, mégsem veszik igénybe többen az ebédet. Kérdezget­jük az asztaloknál, ízlik-e a konyha f őzt je? Némelyek jó­nak tartják, mások nem, vi­szont arra a kérdésre, hogy az adag nagyságával elégedet­tek-e, egybehangzóan nemmel válaszolnak. Azaz, miután a vizsgálat már jó fél órája tart, a később megkérdezettek kö­zül, egyre többen így felel­nek: — Ma mintha kicsit többet adnának, mint máskor — és csodálkozás ül az arcukon. Bő lé, mini hús A serpenyős burgonya azon­ban, mintha az eltelt idő alatt túlságosan meghígult volna, rendkívül bő lett a leve. A szakácsnő szerint, mert közben elfőtt. Csakhogy a hatalmas fazék, amiből osztják, nem a tűzhelyen, hanem a tálalóasz­talon áll és tartalma önmagát tartja melegen. Az elfővéstől meg csak sűrűbb lett volna, így hát még egy minta kerül belőle üvegbe, majd a vegy- vizsgálat kideríti, mitől lett levesszerű. A dolgozók a menüért 5 fo­rint 30 fillért fizetnek, a gyár hozzájárulása pedig 3 forint 34 fillér. Általában 140 ember fogyaszt ilyen ebédet, 150—180 pedig á Iá carte étkezik. Több­féle különböző árú ételből vá­laszthatnak, a gyár azonban fejenként csak 2 forint 20 fil­lérrel járul hozzá. Kapható er­délyi fatányéros 18 forint 80 fillérért, a rakott kel ára 7,50, a borsostokányé 6,60, a ká­posztás kockáé 4,30, hogy csak néhány példát említsünk. Kétségtelen, hogy ilyen össze­gekért lucullusi lakoma nem állítható elő és az adagok sem lehetnek nagyok. Különösen, ha számításba vesszük, hogy a menüadaghoz felhasználható nyersanyag értéke mindössze 6 forint 31 fillér lehet. A Kereskedelmi Felügyelő­ség munkatársa áttanulmá­nyozza a kalkulációs és a nyersanyag-felvételezésről ké­szült iveket. A serpenyős bur­gonya feltétjéhez adagonként 9 deka nyers színhúst vett át a szakácsnő, éspedig összesen 12 kiló 60 dekát. Persze, meg- főzve-megsütve minden hús veszít a súlyából, de legfel- 25—30 százalékot. A lemért mintának tehát legalább 6 de­kát kellene nyomnia, ehelyett mindegyik pontosan 4 deka. Nyilván valami különös sertés húsa lehet, erre vall az is, hogy az erdélyi fatányéros rántott szelete mellett levő sült hús, bár 8 deka volt nyers állapotban, ugyancsak 4 de- kásra fonnyadt össze. Égj kis tartalék Nyeső Ferencné, az étterem vezetője jelen van a mérlege­lésnél, nem tesz megjegyzést a súlyra. A mérleg különben is ugyanaz, amelyen a nyers­anyagot ő mérte meg reggel. Miután a kereskedelmi fel­ügyelő valamennyi helyiség­ben alaposan körülnéz, egy kisebb szobában szép, tiszta törlőruhákkal letakart valósá­gos raktárt talált. Csak a na­gyobb tételeket soroljuk fel: 80 deka zsír, másfél kiló ba­rackíz, 14 tojás, 5 kiló liszt, 8 kiló cukor, fél kiló szalonna, 3 liter tejföl. Ez utóbbit teljes egészében ezen a napon vette fel a konyha. Papírforma sze­rint egy részét a karalábéle­vesbe szánták, került-e bele, annak is csak a vegyelemzés a megmondhatója. De a talált élelmicikkek értékét a fel­ügyelő egyszerűbb módszerrel kiszámítja: összesen 239 forint és 89 fillér. — Kell egy kis tartalék — mondja jegyzőkönyvbe Koutny Károlyné, a szakácsnő. — Amit egyik nap nem haszná­lok fel, mert kevesebb is elég, arra másnap szükség lehet. Ezt a mennyiséget ma, tegnap és tegnapelőtt gyűjtöttem ösz- sze erre a célra. Nagy erénye a takarékosság! Ez kétségtelen, amint az is, hogy az üzemi konyhák ki­csiny ételadagjai miatt úgy­szólván mindenütt általános a panasz. A konyhákat fenntar­tó vállalatok ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy amió­ta a felhasználható nyers­anyag értékét meghatározták, többféle élelmiszer ára meg­változott. Igaz. Am a bugyi Telefongyár üzemi konyháján . tapasztaltakból arra is lehet következtetni, hogy néhol nemcsak az árváltozás az oka a mennyiség csökkenésének. És a minőség csökkenésének sem. Szokoly Endre k. m. Nyolcadik osztályos fiúk jelentkezhetnek szahmnnkástanuSónak épületlakatos esztergályos, marós víz- és gázvezetékszerelő kőműves épületasztalos korszerű építőipari és házgyári szakmákra. Ezek a következők: 9 villanyszerelő • központifűtés-szerelő $ szobafestő—mázoló 9 vasbetonkészítő 9 ács-állványozó A szerelőipari szakmákban emeltszintű képzést nyújtunk. (Szakmai vizsga után felvételi lehetőség a középiskola 3. osztályába.) A képzés Kecskeméten, Cegléden, Nagykőrösön, Kiskunfélegyházán és Baján történik, a jelentkezés helyétől, , v illetve a választott szakmától függően. Indokolt esetben kollégiumi elhelyezést, teljes ellátást nyújtunk. A helybeli és a bejáró tanulók is kapnak munkaruhát, védőöltözetet és ebédet. Szakmunkásvizsga után minden ifjú szakmunkás részére állandó munkáról gondoskodunk vállalatunk építkezésein, továbbá a kecskeméti Házgyárban. Szülők és tanulók részére mindennap ügyeletet tartunk vállalatunk központi irodájában 8-tól 16 óráig, szombaton és vasárnap 8-tól 12 óráig. (Szerződéseket is ekkor kötünk.) Vidékiek levelezőlapon is kérhetnek részletes tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka utca 34. Városi fokon Csatornáznak Diósdon m. k. a. Gőzkocsitól — csuklósig Kazán a peronon — Emlékként múzeumban

Next

/
Oldalképek
Tartalom