Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
1972. FEBRUAR 4., PÉNTEK ™'xJCíHap 3 Politizálás, személyre szólóan • • _ _ Ül ést tartott a KISZ Pest megyei Bizottsága A párthatározat «román: . Javult a nők helyzete a gödöllői járásban Csütörtökön a KISZ Pest megyei Bizottsága ülést tartott, amelyen a többi között a bizottság 1972. évi politikai munkatervét vitatták meg a résztvevők. Az elnökségben — a megyei KISZ-bizottság titkárain kívül — dr. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője és Arató András, a megyei pártbizottság osztályvezetője is helyet foglalt. Az ülést Fodor László, a megyei KISZ-bizottság első titkára nyitotta meg, majd Molnár József titkár terjesztette elő az idei politikai-munka tervjavaslatát. Az éves politikai munkaterv elsősorban a KISZ VIII. kongresszusa határozatainak végrehajtását foglalja magába, de foglalkozik azokkal a legfontosabb dokumentumokkal is — a X. pártkongresszus határozatai, a negyedik ötéves terv célkitűzései, az ifjúságpolitikai határozat —, amelyek alapvetően kijelölik a társadalmi, gazdasági fejlődés útját. — Elsődleges feladatunknak kell tekintenünk, hogy az ifjúság minden rétegének, korosztályának folyamatosan értelmezzük, magyarázzuk a KISZ kongresszus célkitűzéseit, mozgósítsunk azok elérésére — mondotta a többi között Molnár József. A feldolgozás során elsősorban, azt kell tudatosítanunk, hogy a kongresszus nem valami teljesen új, az eddigiektől titérő feladatokat fogalmazott meg, hanem eddigi munkánkat kell magasabb szinten to-* vább folytatni. A továbbiakban a tervjavaslat a hogyan kérdésével foglalkozott, azzal, hogy a politikai nevelőmunkában, a gazdasági építőmunkában, a szabad idő hasznos eltöltése' érdekében és a szervezeti élet erősítésében milyen lehetőségeket kell figyelembe venni, mely munkaformákat szükséges fejleszteni. Megkülönböztetett hangsúllyal szerepelt a tervjavaslatban a politikai tömegrendezvények és a kis közösségekben végzett politikai munka helyes aránnyá. Az idei teendők közül a kis csoportokban folytatott, ezen belül is az egyéni, a személyre szóló politizálás, az egészséges vitaszellem kialakítása került az első helyre. Ezek után a kongresszusi jelszó — Jó munkával, nagyobb tudással a szocialista Magyarországért! — értelmezésére tért ki Molnár József előterjesztésében. kiemelt szerepet kell biztosítani a jobb munkára való ösztönzésnek, a negyedik ötéves terv végrehajtásában való cselekvő részvételnek. Kommunistává fejlődni csak kommunista közösségek segítségével lehet. Ezért állítottuk éves munkánk középpontjába a jó alapszervezeti kollektívák kialakításának feladatát — állapította meg végül a szóbeli előterjesztés. A napirendi pont vitájában elsőként Váradi József hon- véd'tiszt kért szót, majd Varga László, a dabasi járási KISZ- bizottság titkára, Kiss Ferenc, az ikladi Ipari Műszergyár KISZ-titkára, Berla Ferenc, a monori járási KISZ-bizottság titkára, Nagy Béla, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-titkára és a gödöllői Agrártudományi Egyetem KISZ- esei nevében Árpási Zoltán szólalt fel. Részt vett a vitában az MSZMP KB alosztályvezetője, dr. Szabó Imre is. Felhívta a résztvevők figyelmét a tervezett munka jelentőségére és arra a fontos momentumra, hogy a konkrét célkitűzéseknél az ifjúsági szervezet mérlegelje erejét, s annak megfelelően vállaljon feladatokat. Inkább kevesebbet, de azt jól — mondotta a többi között dr. Szabó Imre. A vitában ezt követően még Babosán József, a ceglédi járási KISZ-bizottság titkára és Sárközi Sándor, a PÁÉV KISZ-aktivistája kért szót, majd Molnár József ösz- szefoglálta az elhangzottakat. Az ülés végül egyhangúlag elfogadta a KISZ Pest megyei Bizottságának 1972. évi politikai munkatervét. (á. é.) Nagykőrösi Konzervgyár Készülődés a higiéniai napokra Nagykőrösön már elkészült a IV. konzervipari higiéniai napok programja. A higiéniai hetet május 8 és 11 között rendezik' meg. A hagyományokhoz híven ezúttal is kiállításon mutatják be az élelmiszeripari üzemekben használható higiéniai anyagokat. A kiállítás ideje alatt megteremtik a lehetőségeket a gazdasági tárgyalások lebonyolítására, s mód nyílik előre bejelentett előadások megtartására is. Tavaly a nagykőrösi szakembereken kívül több mirít ötszázan — negyven városból, száz intézményből /— vettek részt a higiéniai napokon. Remélik, hogy idén sem lesz kisebb az érdeklődés. Röviddel azután, hogy a Központi Bizottság 1970 februári és a kormány 1013-as határozata a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javítására irányította a párt- és tömegszervezeti, valamint a gazdasági vezetők figyelmét, lényeges változás ment végbe a nőmozgalom szerkezetében. A nőtanácsok megszűntével létrejött a nőbizottság és a nőfelelősök hálózata, azzal a feladattal, hogy még szorosabban együttműködve a párt- és KlSZ-szerve- zetekkel, a szakszervezeti és népfrontbizottságokkal, segítse elő a határozatok végrehajtását. Húsz helyett 24 százalék A gödöllői járás pártszer- veliben 87 nőfelelős, a községi népfrontbizottságok mellett 24 nőibizottság látott munkához; nőfelelősöket választottak a KISZ végrehajtó-bizottságaiban és csúcsvezetőségeiben, és — Domcmyt kivéve — megalakultak a termelőszövetkezeti nőbizottságok. A nőbizottságok, nőfelelősök munkája — természetesen — attól függ: milyen intézkedési tervek végrehajtását szorgalmazhatják és mennyire tekintik őket segítőtársuknak a politikai és gazdasági vezetők. Egy nemrégiben végzett brigádvizsgálat tanulságos válaszokkal szolgált erre vonatkozóan. — A párthatározat idejében hívta fel a figyelmet azokra a szemléleti, anyagi és egyéb problémákra, amelyek sokhelyütt még ma is akadályozzák a nők egyenjogúságának gyakorlati megvalósítását — mondja Dér Jánosné, a járási pártbizottság nőreferense. — A határozat nyomán készült intézkedési tervek sok jó szándékot , tükröznek, sokféle sérelmet igyekeznek orvosolni, ám a tapasztalatok azt mutatják, érdemes időnként számon kérni végrehajtásukat. — Kezdjük például magával a nőmozgalom tekintélyével, helyzetével. Apróság- nak**tűnik, pedig nem az: a vácegresi Kossuth Termelő- szövetkezetben a legritkább esetben Hívják meg a nőbizottság vezetőjét a tsz-vezető- ségi ülésre, holott a tagság túlnyomó részét a nőik teszik ki! Aztán: a nők helyzetének javítására irányuló intézkedési terv itt, és abban a csömöri termelőszövetkezetben készült el a legkésőbben, a legnehezebben, ahol pedig maga a tsz-esLnök Is nő. Néhány községi tanács még ma sem rendelkezik intézkedési tervvel, holott nagyon sokat tehetne a gyermekintézmények, a kereskedelmi ellátás színvonala és a szolgáltató hálózat fejlesztése érdekében. — A párthatározat nagy súlyt helyez a nők politikai közéleti aktivitására, a vezetésbe való bevonásukra. Mit mutatott e j téren a járási felmérés? — Általános javulást az előző évekhez képest. Ma a járásban működő pártvezetőségek tagságának 24 'százaléka nő, a korábbi 20 százalékkal szemben; 12 nő tölt be párttitkári tisztséget. Az előző tanácsi ciklusban, 124 női tanácstagunk volt, most számuk 230; vezető munkakört 15 nő tölt be a tanácsoknál. Növekedett a nők érdeklődése a politikai-ideológiai kérdések iránt. Szakmunkások lettek — — Köztudott, hogy a nők vezető munkakörbe állításának egyik legfőbb akadálya: a megfelelő képzettség hiánya. Mit tartalmaznak erre vonatkozőan az intézkedési tervek? — Sajnos, egy részük csak általános megfogalmazásokat. Megismétlik a párt- és kormányhatározatnak azt a megállapítását, hogy a vezető munltakörök betöltésénél a nők nem kerülhetnek hátrányba a férfiakkal szemben, de csak néhány helyen dolgoztak ki konkrét káderfejlesztési-be- iskolázási tervet a nőkre vonatkozóan. Ilyen alapos tervet láttunk például az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságában. Az Ikladi Ipari Műszergyárban (IMI) különböző intézkedésekkel kívánják javítani a nők 5,2 százalékos arányát a vezetésben; erre elsősorban a galvánüzemben és a szereidében van lehetőség. A kistarcsai Fésűsfonógyár helyzete e téreh egyedülálló a járásban; a gyár legmagasabb vezető munkaköreinek 60 százalékát, a csoportvezetői munkakörök 90 százalékát nők töltik be. Sajnos, a női vezetők egy része azonban nem rendelkezik a munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel. Nem jobb a helyzet szakmai képzettség terén sem: a gyárban dolgozó nők túlnyomó -többsége betanított munkás. Mindössze három szakmunkásnő dolgozik itt, mind a három csoportvezetői munkakörben. Az iparágban van ugyan kétéves, szakmai képzés, ám a szakmunkásoknak ígért ötszázalékos béremelés nem gyakorol semmiféle ösztönző hatást az asszonyokra. Az IMI-ben nagyobb gondot fordítanak a szakmunkásképzésre: itt a 300 szakmunkás tanuló 60 százaléka a fiatal nők közül kerül ki. A mezőgazdasági jellegű munkahelyek közül a tangazdaság után, most már néhány termelőszövetkezet is nagypbb gondot fordít a szakmai képzésre. A párthatározat* megjelenése óta a túrái termelőszövetkezetben az állattenyésztésben 14, a zöldségtermesztésben dolgozó nők közül harminc tett szakmunkás vizsgát. Mi van a borítékon kívül? — Tapasztalható-e még hátrányos megkülönböztetés a nők bérezésében? — Igen, mégpedig az iparban, illetve á termelőszövetkezetek ipari jellegű kiegészítő üzemeiben. Elsősorban olyan munkahelyeken, ahol sok a szakképzetlen női munkaerő. Az IMI-ben például az elmúlt évben 1100 munkásnő kapott béremelést, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét azonban így sem sikerült megvalósítani. A kistarcsai Fésűsfonóban nincs bérfeszültség, rnert a nők és a férfiak nem dolgoznak azonos munkakörökben. Ennek ellenére, a gazdasági vezetés — igen helyesen — az utóbbi két évben kapott bérpreferenciák nagyobb részét a nők bérének javítására fordította. Rendezték a nők bérét az aszódi Vegyesipari Ktsz-ben is, a tsz kiegészítő üzemekben azonban továbbra is fennáll a béregyenlőtlenség. — Azt szokták mondán!: az a lényeg, ami a borítékba» van. £n most mégis azt kérde* zem: mi van a borítékon kívül? Milyen szociális juttatások, kedvezmények könnyítet« ték a dolgozó nők gondjait? — Az ipari üzemek dolgozóinak szociális ellátottsága még ma is kedvezőbb a termelőszövetkezeti tagokénál: jobbak a tisztálkodási lehetőségek, biztosított az üzemi étkeztetés — helyenként az olcsó vacsora beszerzése is —, fejlődik az üzemorvosi szak- rendelés, a szakszervezeti üdültetés, és így tovább. Az is igaz, hogy az utóbbi években a termelőszövetkezetek is mind többet áldoznak szociá- •lis létesítményekre, fürdőre, öltözőre, és — legalább a nyári hónapokban — szervezett közétkeztetésre. A . nagyobb ipari üzemekben pénzjutalmakkal, szociális segélyekkel, tanszerekkel könnyítik a többgyermekes és az egyedülálló anyák anyagi ter- terheit. A termelőszövetkezetekben elsősorban a csökkent munkaképességűek, az idősebb nők és a terhes anyák számára biztosítanak munkát a kiegészítő üzemekben, hogy ők is megszerezhessék a fizetett szabadsághoa és egyéb szociális kedvezményekhez szükséges munkanapokat. Boltok a gyár mellett — Ml történt a háztartást munka, a második műszak megkönnyítése érdekében? — Sok intézkedés, és mégis kevesebb, mint szeretnénk. Még mindig fáradságot, bosz- szúságot okoz a dolgozó nőknek a bevásárlás, noha az üzemek, a gyár mellett nyitott boltokkal, nagybani áron beszerzett zöldség és gyümölcs vásárlásával igyekeznek segíteni a nőknek. Járásszerte sok a panasz a húsellátásra, de a legtöbb talán Pécelen. Ugyanitt későn érkezik a boltokba és erősen kifogásolható a kenyér minősége. A kis községekben alacsony a szolgáltatások színvonala, kevés a női fodrászat, nehézkes a háztartási gépek javítása, a fűtőolaj beszerzése, kevés a gázcseretelep. Sok asszony életét nehezíti meg a gyermekintézmények zsúfoltsága: az ősszel 278 gyermek óvodai felvételi kérelmét kellett visszautasítani helyhiány miatt a járásban; köztük hatvankét olyan apróságét, akinek édesanyja emiatt a hároméves gyermekgondozási szabadság letelte után nem tud ismét munkába állni. Már akad néhány szép példa a községi tanácsok és az üzemek, illetve termelőszövetkezetek anyagi összefogására az óvodák bővítése, korszerűsítése érdekében, de sokkal többre lenne szükség. Támogatni az ilyen kezdeményezéseket és~ minden olyan intézkedést, ami a dolgozó nők életét, munkáját megkönnyíti — a jövőben is legfőbb kötelességünk — mondotta befejezésül Dér Jánosné. Nyíri Éva A jelszó valóraváltilsában A siker élménye A z anyagi és erkölcsi elismerés együttes alkalmazásának szükségességét talán senki sem vitatja. A tapasztalat mégis az, hogy hol az egyik, hol a másik adta lehetőségekkel nem élnek. Leginkább az tapasztalható, hogy az erkölcsi ösztönzést lebecsülik és szinte egyoldalúan csak az anyagi elismerésnek tulajdonítanak jelentőséget. Igaz, a jobb, a több munkának magasabb bérrel, jutalommal való nyugtázása sokkal népszerűbb, mint a szóbeli. Ám az egyoldalú anyagi ösztönzésnek az is serkentője, hogy a gyári és mezőgazdasági munkás, a mérnök és agro- nómus, a kereskedelmi és pénzügyi dolgozó sokkal inkább szóvá teszi az anyagi, mint az erkölcsi elismerés elmaradását. A vastagabb borítékkal, több pénzzél be lehet menni az üzletbe, de mondogatják: pusztán dicsérettel áruházakban, boltokban semmire se megyünk. A teljesítménybérezés is az anyagi elismerésnek kedvez. A minőség javulásáért és á mennyiség növekedéséért előre meghatározott módon biztosítható a magasabb jövedelem. Nem mondható ez el az erkölcsi elismerésről. A munkának puszta elismerése a nehezebb, hiszen ilyen vonatkozásban nem lehet szabványokat kialakítani. Darabszám növelésre, nagyobb teljesítmény elérésére egymagában nehéz meghatározni az erkölcsi elismerés mérvét. Azt sem lehet előre megszabni, hogy mikor a legcélszerűbb a szóbeli elismerés. A szocialista eszmeiségtől áthatott vezetés azonban igyekszik mindig a kellő időben alkalmazni az. erkölcsi elismerést is, akármennyire is az a látszat, hogy a jó szót kevésbé várják a dolgozók, mint a vastagabb borítékot. A valóságban az erkölcsi elismerés is rendkívül nagy jelentőségű. Az ember olyan, szubjektív lény, akinek az anyagiak biztosítása mellett is jól esik éreznie, hallania annak elismerését, hogy társadalmunknak ő is hasznos tagja, fontos láncszeme. Ez még akkor is és talán éppen azért is így van, mert ezt az ember nem hangoztatja, ritkábban teszi szóvá. Ám a szocialista módon, korszerűen irányító vezetőnek önmagából kiindulva is látnia kell, hogy a felszín alatt a munkás, a paraszt és az értelmiségi méltán várja sikeres, jó munkájáért nemcsak a magasabb bért, hanem vele együtt a méltató, elismerő szavakat is. A dicséret értékét minden vezető saját magán is lemérheti. Hiszen a magasabb beosztású tisztségviselőknek is van elöljárója vagy olyan felsőbb szerve, aki, illetve amely munkáját, tevékenységét értékeli. Tény az, hogy a vezetőt is ösztönzi, biztonságérzetét növeli, ha időnként nemcsak az esetlegesen elkövetett hibáit veszik észre, hanem sikereit is elismerik. A korszerű, szocialista vezetés hatásfokát növeli az erkölcsi elismerés megfontolt alkalmazása. A városi és falusi emberek között egyaránt sokan vannak, akiket az anyagi elismerésnél is jobban ösztönöz a dicsérő, méltató szó. Az érdemes munkának jól időzített méltánylása megsokszorozza az erőt, a lelkesedést. A leghatásosabb természetesen az, ha az anyagi juttatás és az erkölcsi elismerés együtt jár. Ám erre nincs mindig lehetőség, hiszen béremelést, pénzjutalmat a legeredményesebben dolgozó gyár és intézmény vezetője sem tud bármikor adni. A jó szóval fukarkodni azonban, amikor éppen az Kellene, nem okos dolog. Amelyik vezető bízik az emberekben, az törekszik arra, hogy beosztottjai megérdemelten, ■«minél többször éljék át ne csak az anyagi, hanem az erkölcsi elismerés után jelentkező sikerérzés élményét is. Lányai Sándor ÜVEGES PANELEK I960 óta 7000 üvegszálas polyester szendvicspanelt gyártottak az ISV (Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása) gyáli panelüzemében. Az elemekből tetszés szerinti hosszúságú 12 méter széles épületek alakíthatók ki, amelyek nemcsak istállók, de raktárak, műhelycsarnokok, fedett uszodák, hű tőtárolók, téli futófolyosók, gyakorló sporttermék megépítésére is alkalmasak. Foto: Gárdos
