Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

1972. FEBRUÁR 24., CSÜTÖRTÖK ™&CíHap IKLADI MUNKÁSOK KÖZÖTT Siele „kísérletea zuglói iskola Beszélgetés a tisztességről Könnyűszerkezetes fellegvár Ikladon, az Ipari Műszer- gyár műanyagüzemében há­rom évvel ezelőtt fegyelmit kapott egy beállítólakatos. Az illető elment a gyárból, de volt munkatársai között ma is beszédtéma az ügy, nem az akkor, hanem az azóta történ­tek miatt. — Miért? Király Lajosné, a műhely­bizottság titkára válaszol: — Volt kollegánk a legjob­ban fizetett beállítólakatos volt az üzemben. Amikor kel- j Iemetlensége támadt — jogta- \ lanul felvett bér miatt —, ki-' lépett. Először a feleségének segített az eszpresszóban, majd az egyik klub büféjét vezette Aszódon. Ügy hallot­tam, leltárhiány miatt fel­mondtak nekik. Tavaly mégis emeletes házat építettek. Jog­gal mondják az emberek, hiá­ba ütötte meg a bokáját, még­is előbbrp tart, mint aki be­csülettel dolgozik. *,Sokan vannak hasonlók" Nagy József közvetlen kol­legája volt a lakatosnak, szin­tén lakatos, így vélekedik: — Jelenleg 2200—2500 forint között keresek. De nem tud­nék magasabb bérért havonta munkahelyet változtatni. Bez­zeg az italboltvezetők nem csinálnak lelkiismereti kérdést maguknak, sokuknak villa­szerű háza, autója van. A volt kollegám most valami ipar- engedélyt váltott, maszek. Gé­peket vásárolt, építkezett. Kérdem én, miből? A háza még nincs egészen kész, de már így megér 300 ezer forin­tot. Az a baj, hogy nem ő az egyedüli, nagyon sokan van­nak hasonlók. A téma hallatára többen bejönnek az üzemirodába. — Az ilyen esetek rossz hangulatot keltenek. Nem csoda, ha beszélik — mondja Ondrik Jánosné raktárvezető. — A mi üzemünkben három műszakban dolgoznak a csalá­dos anyák is, többségiík törzs- gárdiataig. A legjobb esetben 1700—2000 forint a pénzük havonta. — A kollégáim azzal dicse­kedett — folytatja a műhely-, bizottság titkára —, hogy ha1 valamennyien dolgoznak, megkeresik a napi 2000 fo­rintot. Nem mondom, négy­tagú család, felnőttek, de azért ez akkor is sok. — Nem értem — szól ismét Ondrikné —, hogyan lehet | megengedni, hogy ennyit ke­ressen, aki az államot min­dig megkárosította, a jogtala­nul felvett bérrel is, a leltár- hiánnyal is. Mi évekig várunk 20—30 fillér órabéremelésre, aztán ha megkapjuk, jó ideig hallgatunk. — Szinte arra késztetik az embert, hogy kilépjen — mondja Matyóka Pálné. — Dehát arra se képes minden­ki. Az előkészítőben dolgozom, 7,70-es órabérem van 13 év I után. Ha jön egy új, az is kap I ennyit, mégse tudok elmenni, ! mert jól érzem magam az üzemben, jó a kollektíva. „Megszenvedtünk" — Mi belátjuk 'azt — ma­gyarázza Ondrikné —, hogy a vállalat nem fizethet többet, csak azt nem tudjuk, hogy né- hányan miért szerezhetnek tisztességtelenül magas jöve­delmet. A műanyagüzeimben dolgo­zók többsége betanított mun­kásnő. Amikor megkérdem, miért nem tesznek szakmun­kásvizsgát, hiszen akkor töb­bet kereshetnének; azt vála­szolják: ez a munka nem igé­nyel szakképzettséget. Meg aztán nehéz tanulni az asszo­nyoknak. A három műszakot is csak azért vállalják, mert jól jön a 25 százalék éjszakai pótlék. Juhász Istvánná a férjével dolgozik itt. A család havi ke­resete négy-négy és fél ezer forint között van. Három gye­rekük iskolás. — A nagyobbik lányom nyolcadikos — mondja Ju- hászné. — Szeretném tanít­tat^ de nem megy a pénz miatt. Tavaly építkeztünk, de nem olyan könnyen, mint azok a lakatosék. Havi ezer forintot törlesztek az OTP- nek, 16 ezer forint egyéb adós­ságunk maradt. Megszenved­tünk azért, hogy saját ottho­nunk legyen. Másfél évig épí­tettük a házat, dolgozott a családban kicsi és nagy. Sok­szor estére olyan fáradtak vol­tunk, enni se tudtunk, meg az is előfordult, hogy nem volt mit. Dehát változtatni kellett mindenképpen, öten laktunk egy kis szobában ... Az ember elgondolkodik: be-' csületesen dolgozunk, küszkö­dünk, hogy valamit elérjünk, egyeseknek meg könnyen jön a pénz. Az üzemben sokan építkez­nek. Nemrégen készült el Ki­rály Jánosék háza. Az sem volt egyszerű, a férj leszázalé­kolt beteg. Idén tavasszal kezd a saját otthon megteremtésé­hez Sehian József lakatos. — Most, amikor tudom, mi­lyen sokba kerül az építkezés s mi mindenről kellett évekig lemondanunk, hogy egy kis pénzt összegyűjtsünk, hajlok arra, hogy elhiggyem: volt kollegánk nem tisztességes úton szerezte, amije van. Ügy hírlik, OTP nélkül épített, csak amikor kezdték firtatni, honnan van ennyi pénze, ak­kor kért gyorsan kölcsönt. — Biztos .volt valami össze­köttetése — szögezi le Nagy József —, különben nem úsz-. hatott volna meg mindent si­mán: Egy házépítés teljes anyagi leégés, neki pedig még arra is maradt pénze, hogy drága gépeket vásároljon. Ko­csit azért nem vesz, mert nenj akar. Egyébként nem ő dolgo­zik, hanem dolgoztat. „Szeretnénk mi is jobban élni" — Meg kellene akadályozni a mi társadalmunkban, hogy ilyen nagy jövedelemkülönb­ségek legyenek — állapítja meg. Királyné. — Jobban utána kellene nézni az ügyes­kedőknek __ — Melyikük cserélne vele? Az asszonyok még a kérdés ellen is tiltakoznak, a férfiak pedig kijelentik: szeretnek nyugodt lelki ismerettel aludni. Sebian József úgy érzi, hogy meg kell magyaráznia: — Ne értsen félre. Nem Iri­gyeljük őt és a hozzá hason­lókat. Csak szeretnénk mi is jobban élni — a becsületes munkánk után. Soós Ibolya ÚJ HÁZAK, HÁZHELYEK Családi házak építésére al­kalmas telkek kialakítása kez­dődik rövidesen Visegrád Dö- mos felé eső részén. Ezenkívül felkutatják a hegyek közt eset­leg még fellelhető, víkendtel- kek céljára alkalmas területe­ket. A Táborhegyen néhány éve bekövetkezett földcsuszamlás miatt veszélyeztetett lakók ré­szére eddig 30 új lakás épült. £ rőtlenül süt a nap, és hű­vös szél jár a platánok pő­re ágai között. Üres a sé­tány. Lehorgasztott fejjel, mé­lázva bandukolok, amikor fel­riaszt a kiáltás: — Bácsi! Apa! Egy pöttöm kislány kiáltott, és most vadul fut felém. Na­gyon szilaj és nagyon bizony­talan ez a vágta. Nem néz a lába elé, minden pillanatban várni lehet, hogy orra bukik. A kezét kitárja, mintha repül­ne. Meg kell állnom, és eléje nypjtott karommal erejét ven­ni a futás lendületének. A kis­lány átkulcsolja kezét a lába­mon, és bajosan tudok kibújni az ölelésből. Egyre hajtogatja: — Apa, apa. , Húszlépésnyire volt az any­ja, sietve jön felénk. Mi isme- gyünk, kézen fogva a barna, dundi kislánnyal. — Hogy hívnak? — Jutkának — mondja az anyja. — Mondd szépen. Rossz 'atkának. Gyere csak, hagyd bácsit. — Hány éves? t— Kettő. — Szép kislány. — De rossz. Nagyon rossz. — Csak barátságos. Nem. baj az. A Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat (KEVITERV) VÁLLALJ A MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS, KÖZMŰVES-VÍZELLÁTÁS, CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZ- TISZTÍTÁS, valamint az ezekkel kapcsolatos agrárhasznosítás, meliorációs, magas- és mélyépítés - gépész- és elektromos szakterületeken TANULMÁNYTERVEK, BERUHÁZÁSI PROGRAMOK ÉS KIVITELI TERVEK KÉSZÍTÉSÉT KELET-MAGYARORSZÁGI Vízügyi Tervező Vállalat Szolnok, Tiszaliget, Pf. 99. Telefon: 12-735 és 13-170. CSAK MEGHÚZNI A CSA VAROKA T... A monstrum a Dunai Vasmű öntő tornyának szerkezete, illetve annak is csak egy része. Foto: Urban A volt gépállomáson 1968- ban kezdtek acélmonstrumo­kat gyártani. Tavaly már 82 millió forintért készítettek kü­lönböző acélszerkezeteket Tá- piószelén, a Kohászati Gyár­építő Vállalat gyáregységé­ben. — Nálunk készül az ózdi folyamatos öntőmű össze­sen 1200 tonna súlyú acél- szerkezete, melyet idén augusztusig elkészítünk, Dunai Vasmű öntőtornyá­nak szerkezete, mely 2600 ton­na, ennek gyártását nyáron fe­jezzük be — s különböző épü­letszerkezetekre is kaptunk megrendelést, ezekkel ebben a félévben végzünk. A könnyű- szerkezetes építési program el­ső szelei „kísérlete” is meg­kezdődött: a 310 tonna acél- szerkezetű zuglói iskolát is mi gyártjuk, melyben szeptem­berben megkezdődhet már a tanítás —■ mondja a gyáregy­ségvezető, Varadi Imre. Paár Béla, a Kohászati Gyárépítő Vállalat gyártásfej­lesztési és beruházási főosz­tályvezetője is a könnyűszer­kezetes építési programról be­szél: — Célja, hogy a hagyomá­nyos „nedves” építési módról áttérhessünk az acélszerkeze­tesre, melynek előnye a hal­latlan gyorsaság, hiszen a „vázat” a helyszínen csakösz- szeszerelni kell. A program ke­retében a negyedik ötéves terv időszakában Magyarországon összesen 2 millió négyzetméter területen épül üzemcsarnok... A program végrehajtására ki­írt pályázaton mi is indultunk az IPARTERV-vei, a Magyar Alumíniumipari Tröszttel és négy állami építőipari válla­lattal közösen. Bent marad­tunk a legjobbak között, s így a negyedik ötéves terv végére Tápiószelén évi 20 ezer tonna acél- szerkezetet és 8 ezer tonna rácsos tartót gyártunk, az eddigi 5 ezer tonna mellett. Természetesen ehhez gépek szükségesek, a gépekhez pedig csarnokok. A negyedik ötéves tervben 300 millió fo­rintos álló- és 70 millió forin­tos forgóeszköz-fejlesztést ter­vezünk, 1975-re a szelei 2600 négyzetméteres csarnokterület 14 ezer 500-ra nőtt, s egy tonna acélszerkezet előállítása az ed­digi 40—80 óráról 20 órára csökken. Olyan termelőberen­dezéseket helyezünk üzembe, melyeket eddig még Magyar- országon nem is ismertek, hi­szen a gyártásnál annyira pon­tos méretű acélszerkezetekre van szükség, amelyeknél a helyszínen csak a csavarok be­illesztését és meghúzását kell elvégezni. Automata tartóliegesztö gépek érkeznek — ezek 14 ember nehéz fizikai munkáját helyettesítik — vágó-fúró automatákat ve­szünk lyukszalagos vezér­léssel. Ha a hitelkérelem kedvező el­bírálást nyer, idén már 30 millió forintot „beépítünk”, jövőre pedig már 2,5 ezer ton­na könnyűszerkezetet gyár­tunk Tápiószelén, amire bi­zony már nagyon várnak dol­gozóink ... T. E. Jól teleltek a vadak Február végével megkez­dődött a már hagyományos vadszámlálás a Duna—Tisza közén. A vadászok, az egy­más között felosztott területen, egy hétig figyelik, jegyzik a „vadforgalmat”. Az enyhe, hó nélküli tél végén rendkívül élénk a vadállomány. Megőriz­ték jó kondíciójukat. Legsű­rűbb a fácánállomány — amelynek szaporítását mes­terségesen is segítik —, de a nyulaknak, foglyoknak is gya­rapodott a száma. A vadászok már most felhívják-a" "mező-: gazdasági üzemek figyelmét, hogy az ellés idején teremtse­nek menekülési lehetőséget a kisnyulaknak. Az apróvadállo- mány mellett sok az őz a me­zőgazdasági vadászterülete­ken. Számukat gyéríteni kell, mert sok kárt tesznek a szán­tóföldeken, kertészetekben. Idei terv — jó ötlettel Törpevízmű-társulás Sóskúton Sóskúton a lakosság igényli a vezetékes vizet, sürgeti a törpevízmű-társulás megala­kítását — így összegezte Pe- resztegi Ferencné tanácselnök a héten megtartott tanácsülés tapasztalatait. A tanácsülésen a tanács­tagi beszámolókon elhang­zott javaslatokat értékel­ték, s a javaslatok jelen­A mama láthatóan zavarban van.. Sápadt, nyúzott arcú asz- szony, a szeme kialvatlan, ka­rikás, és halvány ráncok gyü­lekeznek a szeme sarkában. Jutka viszont fáradhatatlanul eleven, úgy futkározik, mint egy rakoncátlan csikó a friss, májusi gyepen. Amikor vissza­tér, az anyja megköti a cipő­fűzőjét, és megigazítja sapká­ját. — Hova mentek, Jutka? — Mondd, hogy apához. Apa elé. De Jutka nem mond sem­mit, Foszladozó, barna faleve­let vesz fel a földről, azt bab­rálja. Meggyorsítom lépteimet, és szó nélkül, búcsú nélkül magam mögött hagyom őket. Nem nézek hátra. Üjra hallom Jutka vad, eszeveszett futását a hátam mögött. — Apa, apa — kiáltozza. — Jutka, hova szaladsz?! Állj meg! — ripakodik rá az anyja. tős része a vízzel foglalko­zott. Sóskút talán csak fekvésé­ben különbözik annyi máskis- kazségtársótól — mészkőszik­lák közé tapad a hegyoldalba —, a gondokiban nem. Ásott kútjai általában rossz minősé­gű vizet adnak. Az egy artézi kút, valamint a Kertészeti Ku­tató Intézettől az iskolákig, a Megállók és megfordulok, mielőtt beérne. lAtom, majd­nem eltörik a mécses. A kis­lány szája legörbült, a szeme firtató és vádoló. Dacos és morcos most Jutka. — Hagyd a bácsit, nem meg­mondtam — korholja az any­ja. — Kikapsz, meglátod. — Apa — motyogja Jutka. — Ez nem apa. Nincs apa. Elment. Nem érted, nincs apa. Miközben az asszony ezt magyarázza, az előbbinél fa­kóbb és vastagabb hangon, kapkodó, ideges mozdulatokkal megint igazítja Jutka fején a félrecsúszott sapkát, azután meg az ölébe veszi a gyereket, hogy észrevétlen eltűnhessek. Jó darabon elsétáltam már, amikor visszanéztem. Az óriá­si szürke platánok között alig lehetett felfedezni Jutka pa­rányi alakját. Láttam még, hogy hirtelen nekiiramodik, és kalimpáló lábbal fut egy férfi felé. Mert Jutka rossz. Nagyon rossz... I klubkönyvtágig elvezetett víz­vezeték vize jószerivel csak I arra elegendő, hogy felvesse nap mint naip a lehetőséget: lehetne jó, vezetékes víz az egész községben. Lehetne, ha lenne rá — pénz. A lakosság a maga részé­ről szívesen hozzájárulna a szokásos költségekkel, de bizonyos összeggel a ta­nács is kell rendelkezzen. Mit mond erre a tanács? Azt, hogy egész évi fejlesztési ke­rete 240 ezer forint, s ez nem sok. De van egy elképzelés! Nem véletlenül hivatkoz­tunk Sóskút szép fekvésére. A tanács jelentős területű zárt­kertiéi rendelkezik, parcelláz­ni szeretnék, s eladni azt ju­tányos áron. Sok kicsi sokra megy, ez szerény számítások szerint is két-három milliós bevételt jelenthetne. Járha­tó útnak ígérkezik, megpró­bálják. A tervek szerint még az idén megalakítják a törpe- vízmű-társulást, s ha minden sikerül, jövőre elkezdenék a vízmű építését. Az óvodai helygondon is ilyenformán tudnának segíte­ni. Jelenleg az óvqga két ki­csi, korszerűtlen épület­ben működik, és a hetven­egy helyen nyolcvanöt gyerek zsúfolódik össze. És akkor még húsz-huszonöt kérelmet el kellett legutóbb is utasítani. Egy százszemélyes, új óvoda a tervük, a község központjában. Keresik-kutat- ják a lehetőségeket, miként tudnák megvalósítani, i D. G. ROSSZ JUTKA Paládi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom