Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
6 ”\Mívtap 1972. FEBRUAR 18., PÉNTEK Halló Da Van, csak nem tudják A zöld táblán még az esőben is rikítanak a piszkos-fehér betűk: Örkény. Kék esőköpenyben fiatal nő siet az útpadkán. — Elnézést. Honnan lehet a faluból telefonálni? — A postáról — válaszolja. — De az már bezárt! Ezen meglepődik. — Hát szóljanak be. Ha sürgős, akkor még beengedik magukat. De megpróbálhatják az Aranyfürt vendéglőben is. „Sok jóakaró" Már látszik az Örkényi postahivatal épülete. Kicsit előbb megállunk, s megkérdezünk két arra sietőt. — A posta bizony már bezárt. Ilyenkor már sehonnan nem lehet telefonálni. Tudják ... kis falu ez. Csak oldalt kellene nézniük, láthatnák a posta kerítésén a vaskos segélykérő telefont. És igaz, hogy régi, szakadozott táblán, de kiírva, hogy mi célt szolgál. Erdős Róbert, a Budapest- vidéki Postaigazgatóság távközlési osztályvezetője leemeli a hatalmas kagylót és megtekeri a mákdaráló hajtókarjához hasonlatos kurtáit. Az egész segélykérő telefon kovácsolt vasból készült, nem árt neki sem az ütés, sem az időjárás. Közben egy idős postás lép ki az épületből. — Működni kell, tegnap szerelték vissza. — Talán elromlott? — Elromlott? Dehogy ... Csak a sok jóakaró! Értik? Végül sikerül azért telefonálni, a dabasi főposta központja jelentkezik. A községi postahivatalok zárása után — és ez nemcsak a dabasi járásban van így — gyors szükség esetén a segélykérő telefonokat lehet használni, éjszakára ezeket a körzeti központba kapcsolják. Kérdés persze, hogy ismerik-e az emberek ezt a lehetőséget? Ötöt kell tekerni Táborfalva. Kucsmás bácsi áll a barna fakerítés előtt. — Telefonálni? Hát kérem lehet az állomásról, a TÜZÉP- ről... ötszáz méterrel arrébb középkorú nő kisgyermeket vezet a sáros árokparton. — A, sehonnan nem lehet. Talán annyira sürgős lenne? Már-már arra gondolunk, hátha nincs is a tanácsháza falán telefon. Szemlátomást semmit nem tudnak róla az emberek. A magányos férfit már így kérdezzük. — A tanácsról lehetne telefonálni? — Lehetni lehet éppen, csak nincs ott már ilyenkor senki. Letelt kérem a munkaidő. A tanácsházát park veszi körül, kis zöld kertikapun lehet belépni. A telefon is ott van a falon, ujjnyi csavarokkal odaerősítve. Kiírást, táblát viszont sehol nem látunk, pedig érdemes lenne jelezni, felhívni a figyelmet a segélykérő telefonra. Kívül, a kerítésen igazán van elég hely. A telefon nagyszerűen működik, négy hónapja szerelték fel. A „halló Dabas” hívásra a központ jól hallhatóan jelentkezik. Hamarosan kivágódik a kiskapu, négyéves szőke kislány rohan be. — Ötöt kell tekejni! — Azt te honnan tudod pici? — Az anyukám üzente. Az utca túloldalán, a kapuban, egy asszony mosolyog. Központ — a tanító bácsi Már szürkül, amikor egy tanyánál állunk meg lnárcs és Dabas között. Félig az úton, félig az udvaron gyerekek fociznak. Kérdésünkre készségesen válaszolnak és eligazításképpen elmagyarázzák, hogyan lehet a dabasi szőlőkhöz jutni, ott van az iskola, ahonnan telefonálhatunk. A tanyaközpontban megszólítunk még egy csapat fiatalt. — A tanár úrhoz tessenek menni! — mondják egyszerre. A telefon a konyhában van, a tanító felesége az idegeneket is szívesen fogadja. — Nem tesszük ki az udvarra a telefont. Jobb ez így, minket éjjel-nappal meg lehet találni, jönnek is gyakran, legtöbbször hajnalban. Meg a csengést is jobban meghalljuk itt bent. A készülék mellett kitöltetlen távirati blankettákat látok. — Táviratokat is felvesz? — Persze. Utána mindjárt kiküldőm a fiammal. És még valami. Az iskola egyik ablakában, az út felől, hatalmas telefonos plakát jelzi, hogy az épületben távbeszélőállomás van... Zöld fény Bementünk a dabasi főposta telefonközpontjába, megnézni, hová is futnak be az éjszakai segélykérések. A „műszerasztal’’ előtt ülve Bánki Istvánnét találtuk, aki már jó néhány éve itt dolgozik. A segélykérő telefonokkal kapcsolatos kérdésünkre kicsit ingerült választ adott. Tegyük hozzá, joggal. — Sokat, nagyon sokat szórakoznak az emberek. Kigyullad a zöld fény, ez jelzi nekem, hogy a segélykérő helyről hívnak. Felveszem a kagylót, s vagy nem szólnak bele, vagy nagyon csúnyákat mondanak és van, amikor ez így megy ötvenszer egymás után. Nekem pedig minden vonalba be kell lépnem, mert ha nem teszem, biztos, hogy az ötvenegyedik a segélykérés. Később Inárcsra mentünk, ahol egy részeg magyarázta el, honnan lehet telefonálni. A készülék működött. Ugyanez nem mondható el viszont az ácsairól. Az ottani egy ösz- szetört, rokkant fülkében búslakodik, segítségével bármilyen beszélgetést lehallgathatunk, csak alapvető hivatásának nem tesz eleget. Esetleges segélykérésre alkalmatlan. Meg kell mondani, hogy a készüléket nem rongálták meg, mindössze mikrofonhibás lehet, mert azt hallottuk, amint Dabas központ beszél valakivel. Megrongált telefont tehát nem találtunk. Ez nem meglepő, mert amíg a városokban, nagyobb településeken válogatás nélkül teszik tönkre az állomásokat, addig vidéken, ahol éjszakára csak egyetlen készülék tartja a kapcsolatot a „külvilággal”, nem bántják. Meg kell azonban akadályozni, hogy játsszanak ezzel a telefonnal. El kell érni, hogy ne csak a rosszindulatú emberek tudják a készülék hollétét, hanem azok is, akiknek valamikor tényleg szükségük lehetne rá. Fehér Béla „Dandy-vonaí" Tasakos ruha Az egyre melegedő napsugáron kívül a divatbemutatók szaporodása is jelzi: közeledik a tavasz. Legújabb modelljeit mutatta be csütörtökön délelőtt a Gundel-étteremben a Fővárosi Kézimüipari Vállalat, az állami helyiipar legnagyobb árutermelő vállalata. Az FKV divatbemutatói arról nevezetesek, hogy a legmerészebb divatvonalak fel- használásával a dolgozó nők részére hordható, elegáns ruhákat gyártanak. Bossányi György igazgató tájékoztatója szerint modelljeik tavaly nagy sikert arattak a nemzetközi bemutatókon is, amelyeken híres ruházati cégekkel kellett megvívniuk. Ennek köszönhető, hogy az idén már 270 millióért exportálhatnak női- és gyermekruhákat, valamint más rúházati cikkeket. A március 16—24. közötti müncheni ruházati szakkiállításon mintegy 40 darabos kollekcióval vesznek részt. A bemutatón látottak alapján elmondható, hogy változatlanul divat a fekete-fehér, a sötétkék-fehér összeállítás, a színek közül a kénsárganarancssárga párosítása, a rozsda és a levélzöld. Új a dandy-stílus. Férfias szabású kabát szoknyával vagy nadrággal, élénk, elütő színű blúzzal. Világszerte kedvelik a nők a kötött ruhákat. Ezt az igényt elégítik ki, amikor megkezdték a „tasakos ruhák” gyártását, amelyeket először e divatmutatókon vonultattak fel. A tasakban előre lekötött, félkész ruharészek vannak, amiből a mellékelt szabásmintarajz szerint otthon mindenki maga állíthatja össze a kiválasztott modellt. Az újítás nagy előnye, hogy a szabályos konfekciómérettől eltérő testalkatúak is kedvezményes áron, elegánsan öltözködhetnek. K. M. Megjelent a Delta A gyógyító tűszúrás, vagyis az akupunktúra ősi keleti módszerét sokfelé művelik a világban és nehezen megmagyarázható eredménye joggal izgatja korunk emberét. Sikeres alkalmazásáról és lassan kibontakozó elméleti kutatásáról bőséges szovjet és nyugati tapasztalatok alapján részletes cikket közöl a Delta MaCsepeli Kavicsbányánkból azonnal szállítunk t. megrendelőinknek a megadott címre, előzetesen megtekintett, 15-40-es és 40-100-as („Kulé”) osztályozott kavicsot Megegyezés szerint Nagy-Budapest határán kívül eső címre, 40 km-es körzetben is szállítunk. vXv.’V A megrendeléseket levélben, a kővetkező címre kérjük: Kavicsbánya Vállalat Anyag- és Áruforgalmi Főosztály Budapest V., Molnár utca 53. gazin új száma. Beszámol a lap a biológia forradalmának legújabb szenzációjáról, a vírussal végzett gén-műtétről és napirendre tűzi az önszervező automatákat, a számítógép „öntudatának” kérdését. A „szirénázó aktatáska és társai’’ címen felsorolt új, magyar biztonsági berendezések ismertetése a krimik hangulatát idézi. A z igazgató hívatta Ábel főosztályvezetőt. Ö jött, kopogott és leült. Az igazgató hátba veregette. Cigaretta. Füst. — Kérlek szépen, öregem, csak azért kértelek, szóval, hogy belevágjak a közepébe, egy örömhírt szeretnék közölni veled. A főosztályvezető mosolyog, de leplezi. Az igazgató folytatja. — Hatnapos tanácskozáson szeretném, ha te képviselnéd a vállalatot, hiszen ... — Örülök, hogy rám gondoltál, igazán megtisztelő, de most az év végi hajrában hat nap munkakiesés... — Nyolc, mert oda Is... — Biztosíthatlak, hogy Grabulák osztály- vezető éppen úgy, mint én, képes a vállalatot... — Nézd, nem bánom, de akit választottatok, küldjétek fel hozzám megbeszélésre. G rabulák osztályvezető jön. Kopog és leül. Cigaretta, hátbaveregetés, és mosoly leplezve, mint fent. — Nézd öregem, bár rám gondolt először az öreg, én azonban javasoltam, említve képességeidet, hogy inkább te képviseld a vállalatot egy nyolcnapos tanácskozáson, addig én viszem az ügyeket. Ugye, te éppen most fejezted be az esti egyetemet. Ragyogó alkalom, hogy bizonyíts. — Igazán hálás vagyok, hogy éppen rám... — Ugyan, hagyd, semmi az egész, én csak... — ... de most, mikor szorongatnak a szállítási határidők, csak nem hagyhatom magára az osztályt, mikor neked amúgyis oly sok felelősségteljes feladatod van, igazán nem kívánhatom, hogy efféle részletkérdések vegyék el az energiádat. De majd intézkedem, legyél nyugodt, Gráber csoportvezető épp a megfelelő ember. — Nem bánom, de akit kiválasztottatok, küldjétek fel az öreghez eligazításra. G ráber jön, kopog, satöbbi. — A, kedves Gráber kartárs. Jó, hogy visszajött a szabadságáról, kipihente magát? — Természetesen, osztályvezető kartárs, ...pont engem...? csak nincs valami baj velem, hogy így tetszik érdeklődni? — Baj, nevetnem keld. Épp ellenkezőleg. A fölső vezetés, de elárulhatom magának, hogy én is külön javasoltam, nyolcnapos tanácskozáson ön képviselje a vállalatot. Jóllehet, ezt a megtiszteltetést először nekem szánták, örül? — Hááát, hogyne! Hogyne örülnék. Ezt a váratlan megtiszteltetést... Hm ... Csak hát az anyagnorma-listát akkor úgy ki fogja elkészíteni? És mi lesz a közös prémiummal, ha én nyolc napon át ülésezek, valami mit- tudoménmilyen témáról. Nekem, osztályvezető kartárs, nem, ezt az én lelkiismeretem nem engedheti meg, de biztosítom, megtalálom a legmegfelelőbb embert. R ohonczi Benő gyakornok, be. Nincs hátbaveregetés, nincs cigaretta. Mosoly sincs. Gráber szigorú, hivatalos: — Ügy döntöttünk, hogy ön képviseli a vállalatot egy nyolcnapos értekezleten. Vegye megtiszteltetésnek és első próbatételnek. Most menjen az igazgató elvtárshoz, a részleteket ott tudja meg. R ohonczi ment. „Nyolc nap ide, vagy oda, igazán mindegy.” Kopog. Igazgató szívélyes. Cigaretta, füst. Mindent elmond. Majd hátbaveregetés. Sok sikert. Ajtó előtt Ábel, Grabulák és Gráber elégedetten somolyognak. Rohonczi felhevülten tárja ki az ajtót. Boldog. — Köszönöm önöknek. Itt aztán tért adnak a fiatal kádereknek. Ígérem, méltó leszek ehhez a bizalomhoz. Hétfőn indulok. — Miért, hol lesz ez a nyolcnapos tanácskozás ? — Csak hatnapos, mert egy oda, s egy nap vissza az út. Még repülőgéppel is elég mesz- sze van Párizs! Regős István
