Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-16 / 39. szám

res» cserei *Mírlap 1972. FEBRUAR 16., SZERDA KÖNYVESPOLC Három album - három művészeti ág Három érdekes album je­lent meg a Corvina Kiadó szép kiállítású kiadványaként. Bennük három különböző, egymáshoz csupán nemességé­ben hasonlító művészetről be­szélnek a szerzők. Olyan mű­vészetekről, melyekről a szo­kottnál kevesebb tájékoztatást kap az olvasó. S éppen ezért örvendetes a megjelenésük. Az első a tánc világát tárja fel BUDAPESTI BALETT címmel, s Operaházunk nagy­szerűen összehangolt balett­együttesének fejlődését tárja elénk, Aczél Ferenc ízléses szerkesztésében. A kötet alap­hangját Lőrinc György beve­zetője adja meg. Röviden és tömören szól arról, milyen hagyományok, hatások táplál­ják az együttest, s hogyan vált az a nagy nemzeti halettmű- vészetek egyik legjelentősebb balettkarává. S ezzel egyide­jűleg — a nemzeti sajátossá­gok és az új iránti szüntelen fogékonyság egymást segítő gazdagsága révén — hogyan tett szert nemzetközi hírnév­re. Az érdekes és tartalmas be­vezető után a szerzők, Lőrincz György és Körtvélyes Géza a „látványt” bontják alkotó­elemeire. Az a kísérletük, hogy „az illékony, a pillanatban élő művészet” lényegét megmu­tassák, hogy feltárják költé­szetét, belső tartalmát — si­kerrel járt, párosulva Féner Tamás, Horváth Tamás, Jár­mai Béla, Keleti Éva, Korniss Péter, Mezei Béla, Seidner Zoltán, Tormai Andor felvéte­leivel. A színpadi látvány azok számára, akik könyvüket elolvassák és végignézik a mondanivalót még inkább át­világító kitűnő fotográfiákat, több lesz a szép és kifejező mozdulatuk, a ragyogó kosz­tümök varázsánál. Közelebb kerülnek a táncművészet lé­nyegéhez. Fokozottabban rríél- tányolják a hagyományt őrző, érvényesítő és az újat kereső tudatosság folytonos, építő akaratát. S megértik: párat­lan odaadás, fáradságos mun­ka, s leküzdött testi-lelki ne­hézség eredménye az a kifeje­ző erő, röppenő könnyedség, emberábrázoló képesség, amit a nagy múltú és nagy jelenű együttes produkcióiban meg­tapsol. A BUDAPESTI VÁLTOZATOK című album Reismann János művészi fotóinak gyűjtemé­nye. A főváros arcát, a mind­annyiunk életéhez nőtt, ve­lünk korosodó, s fejlődő, ben­nünk tükröződő vonásait mu­tatja meg, rögzítve a pillanat szoros fegyelmébe, a jelenidő „sose volt — sose lesz” villa­násába. Ez a Budapest va­rázslatosan ismerős, s tegyük hozzá — még ha ez ellent­mond is az előbbinek —, va­rázslatosan ismeretlen. Az ut­cán siető, szemközt jövő, hát­tal forduló, a lépés, a mozgás ezernyi variációjában megörö­kített járókelők sok helyütt mintha egy már valaha lá­tott, de idegen város házai tövében torlódtak volna ösz- sze. Svéd, holland, francia vá­rosképek emlékei rímelnek rá ezekre az impressziókra. Nyil­ván azért ötlik ez fel ben­nünk, mert tudatos figyelem­mel soha nem néztük meg ezeket az épületeket, sarkokat, utcarészleteket. Másutt meg szíven üt a felismerés, hiszen én annyiszor jártam már er­re, szinte bennem él ez az ut­ca, ez a tér, ennek a sarok­háznak, eszpresszó-terasznak, szobornak, színházépületnek a képe! Útvonalak, útkereszteződé­sek, átkelőhelyek, sugárutak. Tiszta geometriai vonalaikkal; s az emberek, járművek eset­legesen, mégis mértani pontos­sággal a térbe illeszkedő for­máikkal már ismét másféle, így még soha nem látott vál­tozatát mutatják a szeretett város arculatának. Lám, ilyen nagyszabású, modern, szerke­zetében ennyire világos Buda­pest! Csak szem kell hozzá, magasból lepillantó, élesen lá­tó szem, amelyik ezt a sajátos­ságát is felmutatja. A függőfolyosók, erkélyek, loggiák, s méginkább az udva­rok sorát, a belterjes élet, a gyors barátkozások, jóízű vagy rosszindulatú megjegyzések, hirtelen kirobbanó veszekedé­sek színhelyeit már nem felül­ről, hanem testközelből láttat­ja velünk a fotóművész. Megragadóan örökítette meg a Budapestet annyira szerető Reismann János a bontásra ítélt, és a felszökő toronyépü­letekkel újjászülető, annyiszor megénekelt, de az irodalom­ban széppé nemesült, hajdani j valóságában oly nyomorúságos és szegény Óbudát. És a szá­zadok történelmét elbeszélő, nemes homlokzatú épületeivel, lombok gyönyörű keretében históriás alakok szobraival, autósorok glédája fölött tor­nyát a magasság csendjébe emelő templomával, a Vár vi­lágát. Más oldalakon a Pasarét árnyas és a Duna-part meleg, szinte családias költészete, a görnyedt és csendes horgá­szokkal, a még csendesebb pá­rocskákat cinkosan rejtegető bokraival. A téli parkok, hegy­oldalak, tetők, a csupasz ágú fák, s az itt-ott felbukkanó emberi alakok szabálytalan, fekete foltjaival megtört, fehé­ren vakító, absztrakt felülete — ez mind-mind az ismert és ismeretlen Budapest. Ez utób­bit Reismann most felfedezte számunkra — azaz meggyőz bennünket arról, hogy az is­meretlen város is nagyon mé­lyen ismerős! Nem kell hozzá egyéb, minthogy ne csak az egészet lássuk, hanem apró részleteit is. Ezeket még köze­lebb hozza hozzánk azzal, hogy a jellegzetes pesti embertípu­sokat is bemutatja. Kedvéből még arra is telik, hogy a kö­tet végén, egy szép ház hom­lokzatán nyíló ablak segítségé­vel egy kis szerelmi történetet játsszon le nekünk... A Kass János tervezte szép album képeihez Csurka István írt vallomásos-kedves-tréfás­filozofikus szöveget, amelyet a budapesti változatok sokféle­sége, árnyalatos hangulata ins­pirált. ÓNMÜVESSÉG a harmadik album címe, mely­ben a régi Magyarországon „szegények ezüst”-jének neve­zett ón, az emberi történet egyik legrégebben ismert fém­jének művészi felhasználásá­val ismerkedhetünk. Weiner Mihályné könyvének tárgya: miként használták fel, legin­kább ólommal vagy rézzel öt­vözte hazánkban s a keleti or­szágokban a mindennapi szük­ségleti tárgyak, művészi díszí­tésű edények, kupák készítésé­re ezt az „engedelmes”, való­ban az ezüsthöz hasonlatos fé­met. Megismerjük e gondos, ala­pos felkészültségről tanúskodó tanulmányból az ónedények készítési technikáját, díszítési módjait, domborműves kikép­zését, s általában az ón művé­szi felhasználásának lehetősé­geit, az ókori ívelt körvonalú, díszítő motívumoktól a rene­szánsz ornamentikáig, a ba­rokk ónedények csavart-gerez- des típusaitól a reformáció pu­ritán egyszerűségéig. Híres ma­gyar ónöntő mesterekről, jel­zéseikről, Európa ónművessé- gének szerepéről, művészettör­téneti jelentőségéről pontos tá­jékoztatást ad a szerző tanul­mánya, melynek méltó kiegé­szítője a négy színes és negy­venhárom fekete-fehér repro­dukció, szemléltetően is bemu­tatva a hazai ónművességet. A könyv külön érdeme, hogy elsőül foglalja rendszerbe a Magyarországon használt ón­jegyeket, melyek nélkülözhe­tetlen segítői, útmutatói az ón­edény gyűjtők magyar táborá­nak. Barát Endre Matematika mindenkinek A Séta a matematika biro­dalmában című, 160 oldalas ! nagy albumalakú és végig színesen illusztrált könyvet eredetileg az NDK gyermek- könyvkiadója, a Kinderbuch­verlag jelentette meg, a ma­gyar kiadás gondozója a Mű­szaki Kiadó. De a kiadvány, j a szó igazi értelmében, nem- | csak gyerekkönyv, s nem is szakkönyv. Szemléletes olvasmány in kább, hozzávetőlegesen fél ezer ábrával, grafikonnal, mér­tani és játékos rajzzal. Mate- j matika, mindenkinek! Feloldhatatlannak látszó el­lentmondás, hogy amíg egy­részt a matematika a termé­szettudományok alapja, isme­rete, alkalmazása nélkül nem j lehet elképzelni az ipart, a kereskedelmet, sőt, a képző­művészeteket sem, másrészt — népszerűbb nevén — a ma­tek a kisdiák réme, az egyik legrettegettebb — ha nem a legrettegettebb — tantárgy. Ezt az ellentmondást pró­bálja feloldani — de legalább oldani — a „Séta a matemati­ka birodalmában” című ki­tűnő könyv. Abból indul ki, ami a ma­tematika lényege: az elvonat­koztatásból. A matematika éppen azért válhatott sok tudományág, iparág alapjává, mert törvényei pusztán mennyiségi viszonyokat fejez­nek ki. A gyerek viszont konkrét ismeretekkel, képekkel ren­delkezik, az őt környező vi­lág jelenségeit látja, érzékeli. E jelenségek közül szinte ket- ; tő sem azonos, mind külön­böző. Hosszú az út, amíg a gyerek a jelenségekben felfedezi a lényeget az elvona tkoz tatha­tót. Amit, sok esetben, bizo­nyos matematikai összefüg­gésekkel, képletekkel, törvé­nyekkel is ki lehet fejezni. E tudós könyv a „halmaz” foglamával kezdi a beavatást a matematika tudományába. „Van egy halom új tantár- j gyünk!” — mondja az ötödi­kes Gizi év elején. Mennyi ez a „halom”? | Sok, kevés? A tanulókajt, óv elejéin, bizo­nyos rend — vezetéknevük rendje — szerint írják be az osztálykönyvbe. A matematika egyik jel­lemzője a rend. A matematika rendbe szedi, rendszerezi a dolgokat. Sok-sok alapfogalom játé­kos-szórakoztató felfedezése után kezd el számolni taníta­ni a könyv. Aki végigsétál a matemati­ka birodalmán, rádöbben, hogy például a hanglemez ba­rázdái és a napraforgó tá­nyérjában a magocskák elhe­lyezkedési görbéi egyfor­mán spirál alakúak, aikár a tengeri állatkák kagylóján a karima... És ha még a Megoldásokra is jut ideje, bizony ráébred, hogy szégyen, nem szégyen, azelőtt kettőig sem tudott szá­molni. Most viszont... Nos, nem lesz belőle tudós matematikus. Csak éppen ez­után könnyebben mozog a matematika végeláthatatlan birodalmában. Haszonnal forgathatja az ajándéknak is rangos könyvet minden kilencévesnél idősebb olvasó. P. I. A Vanemiijne vendégjátéka Magyarországi vendégsze­replésre márciusban hazánkba látogat 'az észt Vanemujne Színház társulata. Az együttes két művet mutat be Budapes­ten a Thália Színházban, Szé­kesfehérvárott és Veszprém­ben pedig összesen hat elő­adást tart. Magyarországi re­pertoárjukon szerepel észt nyelven Madách Imre „Az em­ber tragédiája” című drámai költeménye, valamint Smuul „A vad kapitány” című műve. A Thália színházi bemutatko­zásra Madách színművével várhatóan március 21-én ke­rül sor. Kiállítási pavilon a gyermekvárosban Néhány évvel ezelőtt jelent meg hazánkban Nika Waltari finn író két regénye. Az író műveiért járó szerzői jogdíjat a Fóti Gyermekvárosnak ado­mányozta. A fótiak úgy dön­töttek, hogy a tekintélyes ösz- szegből kiállítási pavilont épí­tenek, s itt mutatják be a gyermekek képzőművészeti munkáit. A pavilon terve már elkészült, s építéséhez, a gyer­mekváros bejárata közelében, még ebben az évben hozzá­látnak. Az elgondolások sze­rint az itt kiállított tárgyakat megvásárolhatják majd a láto­gatók. * Állattani tanszék A vadgazdálkodás fejleszté­sének komplex kutatási prog­ramjából az apróvadtenyésztés témakörét a gödöllői Agrártu­dományi Egyetem állattani tanszéke kapta meg. Most a legfontosabb feladatuk a me- zeinyúl-állomány csökkenésé­nek megakadályozása. Az or­szág különböző vidékeiről Gö­döllőre szállított vadnyulakat a tanszéken minősítik. A nyu- lak korát a boncolásnál egy­szerűbb módszerrel, röntgene- zéssel állapítják meg. KEMENCEI FOLKLÓR „Röpülj, páva!“ A volt szobi járás egyik leg­északibb községe, Kemence az utóbbi időben többször is hal­latott magáról a már sok he­lyen sikerrel bemutatott folk- műsorával, a Tulipános ládá­val. A kitűnő népi együttes le­hetőségei ebben az esztendő­ben lényegesen javultak, mi­vel a helyi tanács mellett a termelőszövetkezet, valamint a ktsz is ad különböző értékű támogatást. Kétségtelen, hogy még így, a megnövekedett anyagiak mellett is elsősorban az együttes lelkesedésére kell számítani — szerencsére lehet is. A Tulipános láda egyik ve­zetője, Kalácska Lászlóné el­mondta, hogy a népi együttes tagjai ingyen dolgoznak, az előadásokért nem kapnak pénzt; számukra a legfonto­sabb a község becsülete, Ke­mence jó hírének öregbítése. Az alapítók az új tagokkal együtt ma is olyan lelkesedés­sel vesznek részt a műsorok­ban, mint a kezdetkor, pedig sokan közülük az egész heti fárasztó munka, utazgatás utá­ni pihenőnapot áldozzák a mű­sorok sikeréért. A kemence! népi együttes a közeljövőben „Röpülj, páva!"- körré alakul, ennek lényege, hogy a már jól ismert műsort továbbfejlesztik, s az ének kapja a legnagyobb szerepet, ez alkotja a műsor gerincét. A közeljövő tervei között szere­pel, hogy találkoznak a megye legismertebb népi együttesé­vel, a tápiószecsőivel, majd május 1-én, a falunapon be­mutatják a már újjá alakított műsorukat. m. s. Koncert az Erkelben Egyévi szünet után „Az év” pályázatunkon győztes Óme­ga-együttes március 10-ig is­mét az országot járja. Ezután külföldre utazik a zenekar. El­látogat Csehszlovákiába, Finn­országba, s lemezfelvételre Pá­rizsba. A francia fővárosban készülő kislemezre két szám kerül, a Varázslatos fehér kő és a Törékeny lendület. A nyári program középpontjá­ban a 18 napos balatoni mű­sor áll. Hétfőn este idei első fővá­rosi koncertjét tartotta az Ómega-együttes, zsúfolt néző­tér előtt az Erkel Színház­ban. Jó partnereket is kap­tak az Ausztráliából nemrég hazatért Syrius-zenekar és a táncdalfesztiválon feltűnt Dél­húsa Gjon személyében. A ta­valyival ellentétben, már a műsor első fele is könnyű­zenei élményt jelentett. A'Sy- rius-együttes zenéje jó volt. Az Omega gyertyákkal és fényjátékkal, háttér díszletek­kel és a két Debreczeni-test- vér dobszólójával kezdődő műsora nagy sikert aratott. Károly Éva ceglédi, Joó Mária monori, Kiss Attila vá­ci és több olvasónk kérésére FEBRUÁR 17-TOL 2 3 -I G CEGLÉD, SZABADSÁG (A filmszínház a Kossuth Művelődési Központban tartja előadásait) 17-18: Lefelé az úton 19-20: Sípoló macskakő 21-23: Mr. Tibbs nyomoz NAGYKÖRÖS 17-18: Sípoló macskakő 19-20: Lefelé az úton 21-22: Heintje 23-24: Susanne és Christian GÖDÖLLŐ 17-20: Nyulak a ruhatárban 21-22: Ralu hercegnő hozománya 23-24: A félszemű seriff SZENTENDRE 17-20: Láoyok pórázon 21-23: Nyulak a ruhatárban ABONY 17-18: Mr. Tibbs nyomoz 19-20: Csermen 21-22: Lefelé az úton BUDAKESZI (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 20-21: Harc a sátánnal BUDAÖRS 17-18: Harc a fellegvárban 19-20: Hogyan fogtam el az őrnagyomat 21-23: Belorusz pályaudvar MONOR (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 17-18: Csermen 20: Felszabadítás III. 21-22: Sípoló macskakő NAGYKÁTA 17-20: A kaktusz virága 21-22: Asszony a banditák ellen 23: Az „Angyal" vérbosszúja VECSÉS 17-20: Ordögcsapat 21-23: Fogd a pénzt és fuss! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIUZEMI VÁLLALAT arról írunk, hogy valóban milliomosok-e a beatzenészek? A kérdésre Kóbor János, az Ómega-együttes énekese vá­laszol. — Nem vagyunk milliomo­sok, de nem is panaszkodha­tunk. Jól csak 1969 óta kere­sünk, előtte a zenélés inkább hobby volt, elsősorban az ott­honiakra, szüléinkre támasz­kodhattunk. Keresetünk most változó, attól függ, hogy kon­certre vagy próbára fordí­tunk-e több időt. A tiszta jö­vedelmünk eléri a 3—4 ezer forintot. — Mit értsünk „rezsi” alatt? — A hangszerek, az erősí­tők, s a többi felszerelés, a mikrofon, a vibrafon, a vissz- hangosító, a tavaly vásárolt világítóberendezés és a többi pok, pénzbe kerül. Az egész ér­téke mintegy 700—800 ezer fo­rint/ többnyire kölcsönök­ből vásároltunk, a részlete­ket még ma is fizetjük. — Es a jövő? — A tavalyi változások fel­frissülést jelentettek, ezért még jó ideig nem gondolunk a visszavonulásra. Valameny- nyiünknek van szakmája — én tavaly végeztem a Műegye­temen. Öt éve készült el az első magyar számunk, öt éve az első nagylemezünk, idén jelenik meg karácsonyra az ötödik. Ezek után következzék Kó­bor János slágerlistája, ter­mészetesen Ómega-számok nélkül: 1. Tudathasadás (Sy- rius), 2. Dal azokért, akik nin­csenek itt (LGT), 3. Jelszó: Lo­ve, szeretet (Bergendy), 4. Hu­szonnégy óra (Juventus), 5. Légy egy napra a kedvesem (Illés), 6. Hej, így szólok hoz­zád (LGT), 7. Vannak olyan napok (Non Stop), 8. Napot akarok látni (Bergendy), 9. Ö volt a kedvesem (Non Stop), 10. Ha volna szíved (LGT). Jövő szerdai számunkban Csengery Adrienne operaéne­kesnő válaszol munkatársaink kérdéseire. B3EEEVHNS L M M Februar Vágja ki, írja rá legkedvesebb vokális hangszere és könnyűzenei számának címét, úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Bp. VIII., So­mogyi Béla út 6.), legkésőbb feb­ruár 28-ig. Legközelebbi, olvasóink által összeállított slágerlistánk március elsején jelenik meg. Sza­vazóink között havonta egy nagy- és 12 kislemezt sorsolunk ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom