Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
s 1972. FEBRUAR 13., VASÁRNAP kosok felsorolása és fényképe.«SIMONY7 IMRE: Végül a góllövőlista. Ehhez tudni kell, hogy a hát- ^ véd nem szokott gólt lőni, in- ^ kább az ellenfél lövéseibe ^ igyekszik belenyúlni. A labda § ilyenkor irányt változtat, s el- § suhan a kapu mellett, vagy $ erejét vesztve lepottyan a víz- ^ re. Előfordulhat azonban, tíz eset közül egyszer, hogy ez a közbelépés nem sikerül, s a labda a hátvéd kezéről mégis a hálóba pattan, mégpedig védhetetlenül, hisz a kapus másfelé helyezkedett. így jártam én is: sok sikeres hárításom mellett az egyik — különben könnyű, tíz góllal megnyert — mérkőzésen úgy találtam belenyúlni az ellenfél csatárának lövésébe, hogy az csak kevéssé változtatta meg irányát, s egy kis gellert kapva, mégis a kapunkba csusszant. Az eredményen ez nem sokat változtatott, de ilyenkor a gólt annak nevére jegyzik be, aki utolsónak érintette a labdát, jelen esetben az enyémre. így tehát a góllövőlista következőképp alakult: Brandy 113 Schatz 85 Stephányi 75 stb., stb. Karinthy 1 (öngól) Én jó ideig nem tudtam erről a faliújságról, csak az tűnt tel, hogy a portás nem köszön vissza, csupán morog valamit, a postát rendezgetve, a kapualjban tereferélő művészek hidegen biccentenek, összesúgnak a hátam mögött. A lépcsőházban, a tábla előtt aztán megértettem e kegyvesztés okát: elhűlve olvastam át újra meg újra a góllövőlistát. A jobb érzésűek közül néhányan odajöttek, tapintatosan érdeklődtek, hogyan is történt a sajnálatos eset. Próbáltam megmagyarázni, de ez hosszadalmas, bonyolult história, számos szakkifejezéssel, a közepén otthagytak, hogy jelenésük van. C okáig közelébe se men- tem az Operának, s ha valamely tagjával találkoztam, igyekeztem eltűnni vagy úgy tenni, mintha nem én volnék az, olykor még sántikál- tam is. kedvenc operáimat hosszú ideig csak a rádión át hallgattam. A sportolástól végleg visszavonultam. Három-négy év múltán a földalattin akadtam össze szegény Oláh Gusztávval, Nagyon kedves volt, ő szólított meg, kérdezte, hogy min dolgozom. Mesélni kezdtem a fennkölt, álmodó művésznek készülő drámámról, a jellemek kibontakozásáról, az atmoszféra sűrítéséről, önfeledten, belehevülve. Udvariasan hallgatta, de egyszer csak közbeszólt: — Mondd, kérlek, hogy is volt azzal az öngóllal? A szabadjegyet egyébként nem hosszabbították meg. Ami csodaszép volt XT a tizennyolc éves korom- ban megkérdik tőlem, hogy mi akarok lenni (senki se kérdezte), habozás nélkül azt felelem: kultuszminiszter. Nem mintha a hazai közoktatás reformjára lett volna valami országmentő tervezetem; akkoriban főleg a vízilabda érdekelt. De volt egy új szerelmem, az opera. Két pengőbe került a jegy az oldalsó karzat hátsó soraiba, ahonnan állva is csak a színpad egyik felét lehetett látni. Ennek megfelelően voltak jobb oldali és bal oldali operák, tudniillik a tekintetben, hogy a szín, mely részén játszódott a lényeges cselekmény, a Don Jüanban a kőszobor bejövetele, a Falstaffban a ruháskosár vízbe dobása. Ám ezt a nyakmerevitő helyet is fölöttébb körülményes volt megszerezni. Pénteken jelent meg a hirdetőoszlopon a következő heti műsor, s vasárnap reggel tízkor nyitott az elővételi pénztár. De ilyenkor már hosszú sor várakozott az ablak előtt, a terelőkorlátok közt kígyózva, ki a Dalszínház utcára, néha egészen a szfinxig: az olcsóbb jegyeket egykettőre elkapkodták. Tanácsos volt jókor odaállni, lehetőleg már hajnalban; a szombat estét úgyis barátaimmal töltöttem, nemegyszer le sem feküdtem. Sosem tudtam azonban oly korán érkezni, hogy néhány ásítozó operabarát már ott ne csellengjen. Ezután végtelen ácsorgás, toporgás következett a téli éjszakában, 'g*SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSr/S7SSSSSSSSSSSSSSrSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSA'SSSSSS//-SSSSSSr fSSS*XmSSSfS*SfSSWSSSS*SSSSMSMSSS*fM*SSSSMrSmmSSfSmffMffSSSMS*SSSSSSSSSMSS*SSSSSSSSSfSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMS/S BERNATH AUREL: Te aranyos lélek. A ugusztus húsz Badacsony- ban. IBUSZ-vonatok Pestről, hajók Fonyódról öntik a népet. „Borhét” is van. Szekerek a szomszéd hegyközségből, hordókkal megrakottan, az országút mellett, egy-egy nyárfa tövében álldogálnak. A lovak fél istrángtól szabadítot- tan herselgetik a szénát. A gazdák mérik a bort. Részeg mindenki az úton. Egy házaspár és egy alacsony, könyörgös tekintetű harmonikás ember igyekezett az úton a hajóállomás felé. Az asszony fáradtan vitte a batyut, túl volt már a nap örömein. Most már csak egy gondja lehetett: férjét, ezt a hatalmas szál kövér embert valahogy hazavinni. A férj kegyetlenül el volt ázva, bökdö- sött is szaporán mutatóujjával az ég felé, ahogy a harmonikáinak mondta: — Hát Pistukám, idefigyelj, ;... hogyaszonygya ... Kikelt már a kis gilice... A harmonikás húzta. A férj dülöngélt, s így alig haladtak. — Lemaradunk, az istenért, hogy az a... — szólt hátra urának az asszony, ki pár lépésre előbbre járt a gyorsítás miatt. A mólón nagy tömeg, a hajó dugig volt, és készen az indulásra. Dudált. A matrózok éppen oldani készültek a köteleket. Ahogy az asszony a hajó pallójára ért, és beszólt, a férj búcsúzott a harmonikádtól. Pénzt adott neki. — Köszönöm* édes Pistukám, jól húztad, azanyja... ejh... hogy is volt?... — S megint bökdösött az ég felé — ... kikelt már a kis gilice —... majd rádölt a harmonikásra, és még egyszer mondta: — Köszönöm, édes Pistukám, nagyon köszönöm. — Szálljon már bé, a hét szents... ordított rá a kapitány a parancsnoki hídról. — Jövök már — mondta a férj — egyébként kuss! M. ORBÁN EDIT: LEANYFEJ Karinthy Ferenc: ÖNGÓL nokságot. így is lett, több évi szünet után azt a nyarat még egyszer végigszuszogtam a medencében: szomorú fináléja egy hajdan merészen induló pályának, még a siketek csapatával is szembekerültünk. Ee győztünk minden mérkőzésen, igaz, Brandy, az egykori válogatott aranycsapat hírneves bombázója is közöttünk íür- dőzte utolsó tényleges szezonját, s valóban bajnokok lettünk nagy gólaránnyal a második osztályban. Az Operában hihetetlenül megnőtt a tekintélyem. Érmekkel, plakettekkel ajándékoztak meg, két személyre szóló szabadjeggyel, mellyel bármely üres helyet jogom volt elfoglalni. Ha beléptem a művészbejárón, a portás kibújt üvegkalitkájából, hogylétem felől tudakozódott, az igazgató vállam veregette, és saját páholyát ajánlotta föl, a titkár bekísért, a szünetben feketével kínált. Világhírű énekesek szorongatták a kezem, tüll- szoknyás balerinák küldtek felém jelentős pillantásokat: egy férfi, ez voltam a szemükben, igazi férfi, bajnok, nem festett báb, mint az itteni komédiások. TA icsőségem, sajna, nem tartott soká: az az átok faliújság tépázta meg. Egyébként a dekoráció remeke volt, egy titkos fényforrásokból megvilágított tábla a lépcsőház legforgalmasabb helyén, zászlócskákkal és stilizált babérlevelekkel keretezve. Díszesen rajzolt arasznyi betűk tudatták a tagsággal, hogy a Fáklya-Opera vízilabdacsapata megnyerte a másodosztályú bajnokságot, alatta a tabella az egyes mérkőzéseken elért eredményekkel, majd a győztes együttesben szerepelt játéaz egyes énekesek regiszterének aprólékos megvitatása, a Nemzeti Sport többszöri kiolvasása; olykor még szunyókáltam is az imádott épület kőfalának dőlve. E végigvacogott hajnalokon dolgoztam ki életprogramomat: miként kerülhetnék olyan pozícióba, hogy mind e tortúrák nélkül juthassak be a színházba, jó helyre, ahonnan látni is lehet, s akkor, amikor épp kedvem támad. Ehhez nem elég milliomosnak lennem, mert hiába vásárolhatja meg a milliomos jegyét a harmadik emelet első sorába vagy még ennél is előkelőbb helyre, a pénztárnál azárt neki is sorba kell állnia (akkor még nem tartottam ott a társadalmi ismeretek terén, hogy egy milliomos esetleg az inasát vagy sofőrjét is oda- küldheti). Ehhez legalábbis kultuszminiszterré kell lennem, akinek tudvalevőleg saját páholya van az Operában, akkor jön-megy, amikor akar, a felvonás közepén is, s ha úgy tetszik neki, egy évadban akár tízszer is megnézheti a Fideliót. A vízilabdázást aztán ab- bahagytam, az operából nem tudtam kiöregedni. Az élet olykor különös módon teljesíti vágyainkat. Kultuszminiszter ugyan nem lettem, a jelek szerint már nem is leszek. De az áhított szabadjegyet egy évadra mégis megkaptam. Ez úgy történt, hogy néhány esztendeje a Gellért- ben találkoztam Stephányival, az Operaház jeles rendezőjével, az FTC egykori pólózójá- val, ő mondta, hogy van egy csapatuk, a Fáklya, ő is újra vízbe szállt, szálljak be én is. Kicsit ellubickolunk, oldbc- yok; ha rámegyünk, megnyerhetjük a másodosztályú bajSZAKONYI KAROLY: Tudatom, jól vagyok Mikor aztán xnór mindenhová benyitottam, láttam, senki sincs abban a házban. Nem olyanforma ház volt, mint a mieink, de azért csak volt abban éppen úgy konyha, kamra, szoba kettő is, meg volt veranda is, a verandán virágok, nem tudom, milyenek, a vastag zöld levelükre emlékszem, meg arra is, hogy a szoba falán ketyegett az óra, a térítőn morzsák voltak, így cserép hamutartóban pedig cigarettavégek, olyan hosszú szopókájúak; ahogy úgy el voltak nyomva, arra is emlékszem. Meleg is jött valahonnan, talán a konyha sparheldjé- oől, de ezt nem tudom, nem néztem, mert csak nyitogattam az íjtókat, hogy majd csak találok valakit. Nem találtam sen- íit. Kiáltoztam, hogy jöjjenek elő, de nem jöhettek, ha egyszer nem voltak ott. Fene tudja, hová lettek olyan hamar. Restelltem járkálni abban az üres házban; ahogy betettem egy ajtót, azt lestem, nem nyitnak-e rám mögülem, biz’ nem nyitottak, hát egy idő múltán kimentem az udvarra, onnan meg az utcára. A többiek, a mieink ott jöttek a kerítések mellett vánszorogva, mert igen fáradtak voltunk valamennyien; az egyiknél egy darab kolbász, a másiknál egy fél kenyér, emennél valami itóka, amannál lábasban valami eleség. Csak azt lehetett hallani, ahogy jöttek; a léptüket lehetett hallani, meg a csendes beszédjüket, mert amúgy akkora süketség volt, hogy ahhoz foghatóra nem is emlékszem azelőttről. Nekem még a fülem is csengett belé. Néztem a mieinket, amint ballagdál- tak szerteszét, és lesték a házakat, a kerteket meg a nagyobb épületeket, de még a templomot is, hogy hová lehettek az itteniek? Tekintgettünk ide-oda. Az birizgálta legjobban az embert, hogy figyelnek-e valahonnan? Padlásról? Toronyból? Egyéb menedékről? Pedig nem moccant semmi. Se egy ember, se egy kutya, macska, ló, más marha vagy szárnyas jószág. Tán még légy se volt. Semmi. Amúgy minden a maga rendjében: az ablakok betéve, a vödrök a kutakon; a fákon az őszi levelek, egy kis gyümölcs itt-ott: birsalma, szőlő, dió... Le is csippentettem egy jókora szőlőfürtöt, aztán ballagtam le az utcán a folyóhoz. Fáradt voltam nagyon. Leültem a parton egy víz kivetette fatörzsre, szemeltem a szőlőt, a lábam kinyújtottam; ej, de fájt a lábam! Gondoltam, levetem a bakancsomat, megáztatom a lábam a folyóban, még nem lehet olyan hideg a víz, de aztán csak nem buzdult’am neki, elég volt, hogy jól kinyújtóztam, s lestem a vizet. Szép volt a folyó, lassan hömpölygőit, a fűcsomók belehajoltak, az ár meg dűtötte, ringatta őket, mintha csak játszana velük; meg is feledkeztem mindenről, olyan fáradt voltam, jólesett nézni a lassú sodort, a szemközti partszegély sárga csíkját, odébb a füzest, aztán megint a lusta vizet; hallottam a kis csobbaná- sokat, ahogy a halak fel-feldobták magukat a felszínre, bámultam a szétfutó,^ elmosódó vízgyűrűket, csipegettem a szőlőt. Finom ízű szőlő volt, talán muskotály. Ízlelgettem, szétnyomkodtam a nyelvemen a szemeket, tele volt a szám a szagos szőlő zamatával. Ahogy így iiiük, odajön mellém az egyik fiú, mutatja, hogy leülne a fatörzsre, arrább húzódtam; letelepedett, sóhajtott, s nyomkodta a csuklóját, azt, amelyik annyira fájt neki. Bontogatta rajta a kötést, hogy megnézze, javul-e, még én is néztem, hogy mondom, milyen egy seb úgy harmadnapon, hát elég csúf volt, nem csoda, hogy fájt neki. — Az anyjuk istenit — azt mondja —, oszt mégsem küldenek hátra. — Hát nem olyan az, hogy ne tudnád használni tőle a kezedet — mondom neki. — Kell az ember, na! — Csak azért mondtam, hogy megbékéljen a sorsával, van elég bajunk, minek eméssze magát még ezzel is? Legyintett, aztán a jobbik kezével elővett a zsebéből egy marék olyanféle cigarettát, amilyet abban a házban is szívhattak, ahol azokat a hosszú szopókákat láttam elnyomkodva a hamutartóban. — Az ember! — azt mondja. — Mi az ember? — És megkínált. — No, no! — mondtam, ahogy elvettem egyet a cigarettái közül. — Azért az nem legyintgetni való! — Rápipáltunk, eregettük a füstöt, ültünk ott a parton, mint a horgászok. — Hát — azt mondja egyszer csak az a fiú —, hát, talált már megvan a gyerek. — Miféle gyerek? — Az 'asszonynak — azt mondja. — Irta, hogy ilyen tájt lesz az ideje. Elég fura, mi? — Mi volna fura abban, hogy születik egy gyerek? — kérdeztem. — Rám nézett, aztán előrelökte a sapkáját a szemére, á jobbik kezével meg vakargatta az üstökét. — Hát csak az, hogy olyan, mintha másvalakivel történne. — Mi történne másvalakivel? — kérdem. — Ami történik. Másvalakivel, nem pedig velem. Meg veszívére tette kezét —, búcsúz-; ni akkor senki se jött felém...; ez az igazság, kis komám! \ — Lökjék föl!... — ordított > az asszony. — Rendőr! A tömegből, mely a bogiá- ! ri hajóra várt, páran; próbáltak beavatkozni. — Kuss, ha mondom, lesöp-; rom a vízbe az egész bandát... \ No, hogy is van tovább, Pis- \ tukám? : Megint elfelejtette a folyta-: tást. A harmonikás pislogva, fél-; ve, de adta: Gyere velem, te aranyos lé-; lek. — Jaj! — mondta a férj —,> ez az ... látod ... S ekkor a hajó a férj nélkül! lassan elindult. I ént is már a pallón, fo- gódzkodva vaskorlátjai- >a. S ekkor a harmonikás, hogy i jól fizető vendégnek a hajó- ndulás tényét hűen aláfestő itolsó dallal szolgáljon, meg íztán — gondolhatta — szép íz, ha egy ilyen hajó az ő har- nonikája szavára indul, rá- tendített: Midőn Havannában hajóra •pállottam én... A férj, ahogy hallotta a me- ódiát, mintha égi jelt kapott jolna: — hej, Pistukám, hát átod, ez az! — s fejvesztve | ■ohant vissza a harmonikás-; ioz. Már éppen a palló végé- \ •öl fordult. — Látod, Pistukám, ez az...! nidőn Havannában hajóra! szállottam én... Visongás, hahota a nézők \ cözött. A harmonikás leállt. A; kapitányban pedig eldőlt a \ jorjú: — Indulás! A feleség a hajó farából ki- S tyújtott két karral: — Laci- \ kám ... küldjék fel... ne \ iagyják ott azt a szerencsét- \ ént... nem hallják? ... Lök- $ iék fel a hajóra! A férj nem zavartatta ma-; lát, s így szólt a harmonikás- \ ioz: v | — Kis pajtás... te is éne- S kelj! Hogy is van a folytatás? \ Wem tudom a szöveget! A harmonikás azonban riad- \ tan, hogy baj lesz, vonakodott:\ — Szállj fel, egykomám ...le-\ maradsz... — Ne pofázz, azt mondtam, | énekelj! Hogy is van? No, ^ mondd a szöveget! A harmonikás felmérve az. erőt, nyekeregte, énekelte egy-! ben: Búcsúzni akkor... — Ez az! Állj! — ordít rá a \ férj —, kezdjük elölről és! együtt! No! Kezdték: Midőn Havannában hajóra \ szállottam én, Búcsúzni akkor senki se jött! felém. — Ez az, látod... s itt a! Mert mindig ami csodaszép volt mindig az múlik el — Szentisten! Hát már nem is emlékeztek, ahogy kiszántották egy barbár napon azt a játszóteret a nyargalászó gyermekkor alól? S ahogy abba az egyetlen és örökkévaló ölelésbe szinte beleölelhetett máris a következő? — És nem is egyetlen! S hogy az után a gyönyörű és halni-érden és végérvényes szomorúság után még képesek voltunk arcpirulás nélkül tovább élni és még örülni is? — Am ezt sem végérvényesen. Hát nem szorul ökölbe a markotok: hogy mindig az múlik el ami csodaszép volt? És sose gondoltatok még arra hogy talán nem is mi örülünk barátaim s nem is mi vagyunk tán szomorúak hanem csupán megtörténik velünk az öröm is meg a szomorúság is meg az ami olyan csodaszép? Meg az, hogy elmúlik —
