Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

4 1972. FEBRDÄR 10., CSÜTÖRTÖK Ülést tartott a Radnóti-emlékbizottság A Győrött csaknem két éve megalakult Radnóti-emlékbi- zottság szerdán jóváhagyta 1972. évi programját. Az ülésen elhatározták: el beli érni, hogy a Radnóti- emlékbizottság munkája ne csak a két évenként sorra ke­rülő biennálé megrendezésére korlátozódjék, hanem a közbe­eső időszakban is aktív tevé­kenységet fejtsen ki. Darvas József köszöntése Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, a KB titkára és Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter köszöntötték Darvas József kétszeres Kossuth-dí­jas írót, az írószövetség el­nökét 60. születésnapja alkal­mából és átadták a Központi Bizottság üdvözlő levelét és a Művelődésügyi Minisztérium ajándékát. A CEGLÉDI MŰVELŐDÉSI HAZBAN Klubok, művészeti csoportok — a pénz A Kossuth Lajos Művelődési Ház nem éppen a legszebb épületben található Cegléden: régi, korszerűtlen a kultúra helyi várának otthona. — Amíg az emberek saját otthonukban szebb, kényelme­sebb, modernebb környezetben lehetnek, addig nagyon nehéz őket hozzánk becsalogatni — mondja Lür István, a nemré­giben kinevezett igazgató. Fia­tal ember, tanár, biológia­rajz szakos. Tanított tanyán is, szakmunkástanuló intézet­ben is. Közben már a művelő­dési ház ifjúsági klubját ve­zette. — Sok-sok klubot szeretnék szervezni, szerintem ez ma az alapja egy művelődési ház éleiének — magyarázza. Alap lehetne A ceglédi ifjúsági klub ki­váló klub, nemrégiben sugár­zott innen műsort a rádió is. — Huszonöt éves korban már úgy érzik a fiatalok, hogy kiöregedtek a klubból — mondja Lür István —, ezért aztán elmaradnak, de a klub helyett nincs más hely ahová rendszeresen járhassanak és jól érezzék magukat. Ezért is szeretnénk értelmiségi klubot alakítani, ahová legalább a „kiöregedett” fiatalok egy ré­sze eljárna. Az értelmiségi klubnak szé­les bázisa lehetne a városban, hiszen rengeteg a pedagógus — négyszáz —, sok az orvos, egyre több a műszaki értelmi­ségi, szép számmal található közgazdász és jogász, vala­mint katonatiszt is a város­ban. Volt már értelmiséget, il­letve csupán a pedagógusokat tömörítő klub, de felbomlott. Most azt tervezik, hogy fel­élesztik, s minden értelmisé­git bevonnak. Ez a klub egyik alapja lehetne — főleg szelle­mileg — a város művelődés- ügyének. A klubok sorában érdekes helyet vívott ki magának a képzőművészeti klub, amely a Dél-Pest megyei képzőművé­szeket tömöríti, hiszen ennek a tájegységnek Cegléd a köz­pontja. Először képzőművésze­ti stúdió alakult, aztán meg­változott. Most a klubban két­hetenként gyűlnek össze a mű­vészek, a művelődési ház he­lyiséget és modellt biztosít. Cegléd kiemelkedő helyet foglal el e téren a megyében. Nemcsak központi klubjai vannak, hanem vállalatok, üzemek, iskolák is alapítottak klubokat, vagy próbálkoznak létesítésükkel. Négy ifjúsági klub van a városban, ezenkí­vül minden középiskolában KISZ-klub is. Tsz-ekben, üze­mekben indul most virágzás­nak a klubmozgalom. Mindez feladatot is ad a népművelés szakembereinek. Csak jól képzett klubvezetők irányíthatnak ugyanis eredmé­nyesen. Ezért is szeretnék lét­rehozni a Dél-Pest megyei klubvezetők klubját, amely szakmai központja lenne a klubmozgalomnak. Ezenkívül meg akarják ala­pítani e tájegység népműve­lőinek klubját is, a programját már ki is dolgozták. Szimfonikus zenekar? Űjabb virágzásnak indul sok helyen az öntevékeny művé­szeti mozgalom is. — Nálunk már megalakult a néptánccsoport — mondja Lür István —, szeretnénk a színjátszócsoportot is végre létrehozni, de nem találunk megfelelő vezetőt A művészeti csoportokhoz természetesen pénz is kell. A néptánccsoport évi költ­ségvetése például 11 ezer fo­rint, ezenkívül utaztatását az állami tangazdaság vállalja, erre annál is inkább szükség lenne, mivel az említett ösz- szeg arra elég, hogy a tánc­csoport vezetőjének tisztelet­díját kifizessük. Még ruhák kölcsönzésére is kellene öt­hatezer forint Szeretnék megalakítani a városi szimfonikus zenekart is, ezt egy vb-határozat is támo­gatja: 44 ezer forintot irá­nyoztak elő a zenekarra. — A pénz első pillantásra szép összegnek tűnik. Csak­hogy ez nagyon kevés — mondja a művelődési ház mű­vészeti előadója. — Egy húsz­tagú zenekarhoz legalább 400 ezer forintra lenne szükség. Tervezik, hogy létrehoznak egy városi munkás irodalmi SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TÍPUSÚ SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 8.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Tormás, Németh u. 3. Szolgáltatóház) MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) garanciális és egyéb javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsi színpadot is, erre 30 ezer fo­rint áll rendelkezésre. Ez sem sok. Ha modern, kényelmes A pénzügyi helyzet nem a legrózsásabb, mert minden pénzbe kerül, sőt évről évre egyre többe. Például drágák az ORI-rendezvények, sokba kerül a tüzelő — a színházte­rem felfűtéséhez öt mázsa koksz kell —, bútorok, sző­nyegek kellenének. S máris odajutottunk ahonnan elin­dultunk, hogy akkor lehet az embereket a kultúra hajlékába becsalogatni, ha az modem, kellemes, kényelmes, barátsá­gos. S ez nem megy kevés ösz- szegből. ___________B. Gy. Fe lvétel a képzőművészetire A Magyar Képzőművészeti Főiskola közli, hogy az 1972— 73-as tanév felvételi vizsgáit június 26-tól július 8-ig tartja. A felvételi vizsgára írásban a 105/1967 (mk. 3.) M. M. számú utasításban előirt módon kell jelentkezni. Az idén érettségi­zők vagy az 1971-ben érettsé­gizettek az érettségiztető kö­zépiskolánál március 1. és 15. között, az 1970-ben vagy annál korábban érettségizettek mun­kahelyük útján a főiskolán május 1-ig nyújthatják be je­lentkezési lapjukat. A főisko­la rektori hivatala a felvétel­lel kapcsolatosan részletes fel­világosítást ad. Faragott kövek a gépkocsiban Földgyalu túrta szét a római villa alapjait A Balaton partján az utób­bi bét évtizedben sok millió forintot áldoztak a múlt kul- túnkincseinek és építészeti emlékeinek megmentésére. Mégis ezt az értéket, amely­nek az idegenforgalomban is jelentős szerepelt szántak, gyakran jóvátehetetlen káro­sodások érik. Szerte a Ralaton-felvidé- ken számos restaurált műemlék gazdátlan, om­ladoznak a nemrég hely­reállított falak. Ezenkívül a „magángyűjtők” is gyakran eltulajdonítják a műemlékek egy-egy szép fa­ragott kövét. A korábban helyreállított ecséri templom­ból például a turisták egy két mázsányi faragott követ szál­lítottak el gépkocsin. Köves- kálón eltűnt a hajdani román kori templom két faragott kö­ve. Néhány esetben a hivata­los szervek is figyelmen kívül hagyják a régészeti értékeket. A balatoni úttörőváros terü­letén, Zánka közelében, a part­vidék egyik legszebb, 40x40 méteres római villájának alap- falait földgyaluval túrták szét. Hasonlóan veszélyben volt a balatongyörki Szép-kilátó alatti római fürdő is. Nem lehetett viszont meg­menteni a pusztulástól a kék­kúti római villát, amelyet traktorok fordítottak ki. Zán­ka és Monoszáó között a He­gyestő csúcsán álló IX. szá­zadbeli várrom északi felekő- bányászésnaik esett áldozatul. Elpusztították a zalavári cölöpút maradványait is, amely az egykori Pribina- féle szláv tartomány vá­rához vezetett. A Veszprém megyei műem­lékvédelem illetékesei pana­szolják azt is, hogy a Balato­ni Intéző Bizottság és az épí­tési hatóságok gyakran adnak ki a feltárt lelőhelyek terüle­tére vonatkozó építési enge­délyeket. HETI FILMJEGYZET A sípoló macskakő ÍRÓ-ÍRÓ TALÁLKOZÓ A Pokolról jelentem „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” — így fordította Babits Dante Isteni Színjátékának pokolfeliratát. „Belépő, ne reménykedj, soha többé...” — így ültette át magyarra Weöres Sándor. A költő-műfordító Weöres nem Babitsot akarja túlszárnyalni — mondta a bevezetőjében Kardos Tibor —, hanem új szemlélettel kívánja tolmá­csolni Dantét, korszerűbbé tenni s közelebb hozni a ma emberéhez. A rendezvény, amelyen meg­ismerkedhettünk Weöres mun­kájával, a Fészek Klubban zajlott le, a PEN Klub rende­zésében. Az egyik utóbbi el­nökségi ülésen határozták el, hogy ezentúl az írók készülő műveikből szűkkörű baráti kö­zönség előtt részleteket olvas­hatnak fel. E szerencsés kez­deményezést legtalálóbban „író és író találkozónak” le­hetne nevezni. Elsőként Weö­res vállalkozott Dante-műfor- dításából ízelítőt nyújtani en­nek a rendkívül igényes, tárgyismeretben túlon-túl bő­velkedő kis közönségnek, mely a Fészek Klubban ösz- szegyűlt. Mesterségbeli szak­tudással, szigorú szemmel, metrikára végtelenül érzékeny füllel, de baráti szeretettel és Igaz művészi rajongással fi­gyelte a hallgatóság az új for­dítás minden szavát. A mai költő-műfordító Weöres a ma­gyar nyelv gazdag fejlődését felhasználva frissebbé, közvet­lenebbé kívánta tenni az óriá­si eposzt, a Dante-trilógiát. Míg Babits fordítása líraibb, és főképp zenéje, rímtechniká- , ja ragadja magával az olvasót, Weöres inkább az árnyalatok visszaadását, a drámai részek [ mind tökéletesebb megérzékel- ] tetését tartja elsőrendű fel- j adatának. E cél érdekében I nem ritkán engedményeket kell hogy tegyen a tercinák, rímek pontos lefordításánál. Mint ahogy Babitsnak is a rí­mek visszaadásának kedvéért a gondolati finomságokat kel­lett némiképp „áthangszerel­nie”. A két fordítás egymás mellé helyezve és egybevetve az eredetivel fogja az igazi ha­tást elérni az olvasóban és a hű Dante-képet nyújtani. És Dante eposza, amely egy régi kor elmúlásakor és egy új vi­lág küszöbén keletkezett, min­den árnyalatában, súlyában és jelentőségében így tárulkozha- tik ki erőteljesebben a magyar olvasó előtt. (láng) Jelenet A sípoló macskakő című filmből. A Sípoló macskakő egy kis gumikocka, az 1968-as nyári francia diáktüntetések emléke, amely külsejében hasonlít az ódon utcák úttestének jól is­mert kövezetét alkotó úgyne­vezett macskakőre, de belőle nem lehet Párizsban barikádo­kat építeni, s francia rendőr- sisakokkal szemben sem meg­felelő eszköz — ugyanis ha le­ejtjük vagy odavágjuk vala­mihez, furcsa, panaszos, nyi- vákoló hangot ad. A tárgy te­hát, amelyről az új magyar film. Gazdag Gyula, a hazai játékfilmrendezők oenjámin- jának első, egész estét betöltő alkotása a címét nyerte, a maga furcsa-groteszk jelképi- ségével akár arra is alkalmas lenne, hogy egy gúnyoros, csipkelődő, szatirikus filmko­média kerekedjen köré.. Volt már erre példa a filmművé­szetben : Chaplin keményka­lapja, rücskös nádpálcája, or­mótlan cipője éppúgy betölt- hette a történet fordulatait irányító, a humor forrásául szolgáló eszközök szerepét, mint egy ma már klasszikus­nak számító cseh filmkomé­dia, a Senki nem tud semmit nagybőgőtokja. Csakhogy ... Csakhogy Gazdag Gyula és Győrffy Miklós, akik ezt a fil­met írták, mást akartak, mint a filmszatíra jól ismert pat-' ronjai szerint megcsinált „mo- zi”-t. A sípoló macskakő jel­képe mögé fel dkarták vázolni a mai tizenéves nemzedék arc­vonásait, legalábbis annak né­hány fontos jellemzőjét. Ezen­kívül azzal a szándékkal fog­tak a film elkészítéséhez, hogy annak puszta története — mi történik egy nyári diák-építő­táborban, ha kiderül: nincs munka, s ezt a tábor vezetői nem merik bevallani a gyere­keknek — valamiféle jelképes­séget, példabeszédet (a Jancsó- filmekre kitalált kritikai zsar­gont alkalmazva: parabolát) is hordozzon. Nevezetesen azt, hogy adva van egy tábor, ahol dolgozni kellene, de a vezetők tehetetlensége folytán a jó energiák füstbe mennek — s valahogy a dol­gozók se nagyon találják meg a munka igazi útjait, meg nem is túlzottan keresik. Szó­val nem kisebb igénnyel ké­szült A sípoló macskakő, mint hogy amolyan társadalmi sza­tíra kerekedjen ki belőle, a tizenévesek elfogult, ám még­is figyelemre méltó szemléle­tén át nézve, s kicsit az ő kri­tikájukat is beépítve a filmbe. Szatíra, parabola — ám le­gyen. Valóban nem olyan könnyű a mai fiatalok helyze­te a felnőtt-társadalomban, va­lóban van még mit tenni a jobb önismeret terén tizenéve­sen éppúgy, mint negyven­vagy ötvenévesen. Ám ehhez a tiszteletre méltó szándékhoz maga az elhatározás nem ele­gendő. Gazdag Gyula filmje ottmarad saját elképzelései alatt, ahol úfjy véli: a doku­mentumfilmek módszerével egymás mellé rakott, önma­gukban hiteles valóságdara­bok puszta egymásmellettisé- gükkel valami más minőséggé emelkednek, műalkotássá vál­nak. Ez, sajnos, nem történik meg a filmben. Az igaz, hogy kitűnően megfigyeltek a diák- figurák, beszéltetésük is arra vall, hogy a rendező alaposan ismeri a világukat, az is igaz, hogy néhány kitűnően megol­dott részlet található a film­ben (az éjszaka jódlizó tanár­pár, a számolást lelkesen kez­dő, majd abbahagyó gyerekek, a határátlépés jelenete), de a mondanivaló egészével tulaj­donképpen nem tud mit kez­deni Gazdag. Általános tünet ez: sokan hajlandók arra a véleményre, hogy mindennél fontosabb a részek igazsága, s ha ebben valamely film, könyv, színmű helytáll, akkor már nincs semmi baj. Kár len­ne itt és most esztétikai fejte­getésekbe bocsátkozni, de annyit mégis meg kell monda­ni, hogy ezt a kérdést Arany János a Vojtina-versekben éppúgy eldöntötte, mint a marxista esztétika. Csak ma­gyarázat, de nem mentség, ha bizonyos alapismereteket egy- egy film alkotói „átlépnek” — s ez akkor is úgy van, ha a filmkészítés szakmai-manuális ismereteit jól megtanulták. Gazdag Gyula fiatal rende­ző, s talán túlságosan hamar jutott nagy játékfilm rendezé­séhez, talán túlságosan bele­gyökerezett alkotói módszerei­be és nézeteibe a dokumen­tumfilm, ahonnan elindult. Bizonyára megtanulja majd, hogy a játékfilm más műfaj, s azon belül is a szatíra (avagy a parabola) külön világ, amelyben még a legjobbak is csak nehezen tájékozódnak, s amelyben nem mindig elegen­dő iránytűnek a kissé borzas és manapság divatos ifjonti nonkonformizmus. Ismét átugrom a pocsolyákat Szerencsétlen cím — szeren­csére a film sokkal jobb a címénél. Alan Marsh szép és megható gyerektörténetét (En is versenyt futok a széllel) szé­pen és meghatóan vitte filmre Karel Kachyna cseh rendező. Adam, a sorvadást kapott kis­fiú gyógyulásának, hatalmas lelkierőt mutató fizikai újjá­A kiállítások éve Székesfehérvárott A kiállítások esztendeje lesz az idei, a fennállásának ezre­dik évfordulóját ünneplő Szé­kesfehérvárott. A kiállítások sorozata március 26-án a Csók István képtárban megnyíló magyar helytörténeti szakiro­dalmat bemutató kiállítással kezdődik. Május 25-én a hor- vát képzőművészek mutatkoz­nak be az István király Mú­zeumban. A Csók István kép­tár lesz a színhelye „A ma­gyar népművészet évszázadai" című kiállítássorozat harma­dik részének, amely a népi építészetet mutatja be a tár­latlátogatóknak. Az év ki­emelkedő eseménye a Székes­fehérvár ezer éve” című kiál­lítás, amely a város jelenét és múltját ismerteti a közönség­gel. Augusztusban nagyará­nyú érdeklődésre számot tartó tárlat színhelye lesz az István király Múzeum. „Székesfehér­vár történeti forrásokban” címmel bemutatják a legfon­tosabb történelmi forrásanya­gokat, a város múltjára vo­natkozó eredeti dokumentu­mokat. A millenniumi ünnep­ségek egyik záróeseménye lesz a Fejér megyei képzőművé­szek kiállítása, ahol a millen­niumi képzőművészeti pályá­zatra beküldött alkotásokat mutatják be. születésének históriája nem lesz hatás nélkül az érzéke­nyebb szívűekre. A film érde­me, hogy sehol sem csúszik át az érzelgősségbe, s ez egy ilyen témánál nem is olyan könnyű dolog. Élményszámba megy a főszereplő kisfiú, Vladimir Dlouhy játéka. Funny Girl Ezúttal nem baj, hogy a vi­lágsikerű film címét nem ma­gyarították; így vált ismertté, így tanultuk meg mi is. Az e heti bemutató tulajdonképpen már csak felújítás: a panorá­maváltozat Corvin filmszín­házbeli sikerszériája után most a kisebb mozik is játsszák a színes, szélesvásznú, kétrészes amerikai filmet. William Wy­ler fölényes biztonságú, ruti­nos rendezői munkája, a nagy­vonalú kiállítás és mindenek­előtt a fanyar bájú, elsöprően tehetséges Barbra Streisand játéka minden bizonnyal a szélesebb körű nézőközönség előtt is tetszést arat. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom