Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

1972. JANUÁR 23., VASÁRNAP •**«» met ei kJüvíisp Munkasvédelem Számon kérik az intézkedéseket í Az SZMT munkásvédelmi bizottságának felhívása alap­ján a vállalatoknak meg kell vizsgálniuk múlt évi munkás- védelmi tevékenységüket: az intézkedési tervek végrehaj­tását, a dolgozók oktatásának színvonalát, a balesetek okai­nak elemzését stb. A Pest megyei Müanyag- , ipari Vállalatnál ez a munka megkezdődött. Tavaly a PEMÜ-ben 54 bal­eset történt, a kiesett munka­napok száma elérte az ezer­egyszázat. a balesetek követ­keztében 25 dolgozó nyújtott be kárigényt, akiknek több mint 24 ezer forintot fizettek ki. A szakszervezeti bizottság a múlt évi tapasztalatokat ele­mezve megállapította, hogy sok hiányosságot kell kikü­szöbölniük ebben az esztendő­ben. Mindenekelőtt a munkás­védelmi szemléket kell eredményessé tenni, a feltárt hibák kijavítása és ellenőrzése a jövőben nem­csak a szakszervezeti bizott­ság, hanem mindenekelőtt a műhelybizottság feladata lese. Tavaly elmaradt a gazdasági vezetők beszámoltatása is. Ezentúl azoktól a vezetőktől, akiknek a munkahelyén leg­több a baleset, a szakszerveze­ti bizottság rendszeresen szá­mon kéri a munkásvédelmi intézkedési tervek végrehaj­tását és az óvórendszabályok betartását. Fakutyázók „Meghízott" a Balaton jege Néhány nap alatt „meghí­zott” a Balaton jege és külö­nösen a partmenti sávokon erős a, jégpáncél, Balatonfüre- dao,;a roóló..köz«iéljen,--csütó1''- tökön, megnyíltnaz Idegenforr galmi Hivatal fakutya-köl­csönzője. A móló környékén előkészített sima pályán ki­váló alkalom nyílik a2 egy­kor divatos, de újabban job­bára csak Balatonfüreden használt téli sport- és szóra­kozóeszköz használatára. MÉRCE. — Ennyit kell nőnöd, fiam! (Zsoldos Sándor rajza) Törvényen kívül? Segítséget kérnek a TERMOSZIG munkásai Hihetetlenül hangzik, hogy egy, az ország legkülönbözőbb tájain működő vállalat hosz- szasan adósa a nagy létszámú fizikai munkásgárdájának — munkaerőhiány idején. Hihe­tetlen, de így van. A szerkesz­tőséget csoportosan fölkereső munkások panaszukat sajtpa- pírnak is elfogadhatatlan, agyonradírozgatott, többször átjavított,, kifürkészhetetlen bérelszámolási lapokkal il­lusztrálják, s mint mondják: fizetési szalagot szinte sosem kapnak, olykor még ilyet sem. Pedig, hogy ezen mi áll, azon sem igazodnak eL Amikor már másodszor je­lentkeztek, a szerkesztőség titkárnője azt niondja: „Van a szomszédunkban egy férfi, aki hónapok óta kölcsönökből él, mert nem kapja meg a járan­dóságát. Az is a TERMOSZIG- nél dolgozik." Utólag levonták Melicher Béla és Lőrincz István lakatosok az egyik munkabrigád nevében el­mondják, hogy a 12 fős bri­Érdröl igen — Érdre nem Milyen lesz az új Pest megyei telefonkönyv? A váci számváltozások miatt csak márciusban jelenik meg Az utóbbi napokban a vidé­ki telefonkönyv közeli meg­jelenéséről és egyes vidéki vá­rosok távválasztásos telefon­berendezéséről többször is szó es^-az újságokban. A váro­sok Közűi Váccal' kapcsolat­ban olyan híradás is napvilá­got látott, mintha Budapest bármelyik telefonállomása egyszerű tárcsázással hívhat­ná akármelyik vácit Erre csak esetleg 1974-ben vagy 1975- ben kerül sor. lány fény, megteremtve a kul­turáltabb élet lehetőségét. Este nem — A kulturáltabb élet igé­nye élő valóság nemcsak a ta­nyákon, itt. a faluban is r— szól bele a beszélgetésbe Tóth Ti­bor, a pedagógus-pártalap- szervezet titkára. — Megfele­lő művelődési házunk van ugyan már egy évtizede, egyetlen baja van csupán: ép­pen a téli főszezonban hasz­nálhatatlan, mivel nagyterme kifűthetetlen. Ezenkívül mind­össze egyetlen presszó kínál némi szórakozást, elsősorban a fiataloknak, bár táncolni itt sem lehet. Biztató viszont, hogy megkezdődött a központi fűtés építése a művelődési házban. Sajnos, hol anyag­hiány, hol emberhiány gátolja a mielőbbi befejezést. Pedig nagyon várják már a karaiak, hogy esténként légyen hol ta­lálkozniuk, szórakozniuk. A fővárostól kilencvenhat kilo­méternyire ez sokkal sürge­tőbb igény, mint Budapest kö­zelében. Igaz ugyan, hogy négy, város — Szolnok, Ceg­léd, Nagykőrös és Kecskemét — szomszédságában élünk, és napközben jó a közlekedés bármerre, este azonban egyik városból sem juthatunk vissza busszal vagy vonattal. Pedig ma már nemcsak a pedagógu­sok igénylik falun a több kul­túrát. A községünkben tötjb mint száz értelmiségi él. Az­tán a fiatalok... és az eljáró csalinem négyszáz munkás kö­zül is sok megnyerhető a kul­túra ügyének szombat-vasár­nap. Ha ebben sikerül előbbre lépni, az tovább erősítheti az emberek jó közérzetét. A jó közérzetet erősíti: ta­valy új kenyérbolt, néhány hét múlva iparcikkbolt, jövőre pe­dig ABC áruház nyílik a falu­ban. Rövidesen elkészül az új orvoslakás és a pedagógus­ikerház. Papíron — senki sem — Hadd emlitsek még egy látszólag apróságot — veszi vissza a szót Szűcs István ta­nácselnök. — Apróság, mert valóban kevés embert . érint, mégse menjünk el szó nélkül mellette. A közös tanács meg­alakítása óta — papíron — sfenki sem születik, senki sem házasodik, senki sem hal meg Kőröstetétlenen, mivel minden ott élő ember — anyakönyvi- lég — jászkarajenői illetőségű. Az emberek, persze, szeretik 'szülőfalujukat, ezért is mon­dogatják sokan magukról to­vábbra is, hogy kőröstetétle- niek. Mondom, mindez látszó­lag apróság, de az emberek közérzete ezekből a látszólagos apróságokból tevődik össze, alakul ki. Márpedig ha így van, megítélésem szerint nem lehet semmi akadálya annak, hogy a hivatalos papírokra ezután is az kerüljön: született, házaso­dott, meghalt — Kőröstetétle­nen. Mondják: Jászkarajenő végvidék. Végvidéken élni pedig mindig nehezebb, mint egy megye centrumában. Több a gond, és pzeket a gondokat elsősorban a maguk erejéből kell megoldaniuk. S megoldják, mert szeretik szülőfalujukat, ragaszkodnak hozzá, mert jó a közérze­tük. Ebből a jó közérzetből fakad, hogy bár falujuk ha­tára már Szolnok megyével határos, mégis Pest me­gyéhez tartozónak érzik magukat, ennek a megyének az eredményeit kívánják a jövőben is gazdagítani. Prukner Pál Vácról azonban, ahol a most befejezett szerelési munkák után a berende­zést még próbálják, talán már. január utolsó vagy február első napjaitól kezdve a központ köz- benjötte nélkül azonnal inter urban kapcsolás lé­tesíthető, de csupán, egyetlen irányban, egyelőre csak Budapesttel. Budapestről viszont változat­lanul a 01-es tárcsázás után jelentkező interurbán köz­ponttól kell kérni a váci kap­csolást. Múlt év óta egymást még csak néhány dunántúli város, Sopron, Győr és Veszprém, és újabban Szombathely hívhat­ja közvetlenül. Nem is a túl távoli jövő­ben, esetleg 10—15 éven belül, viszont az ország valamennyi, egymástól még oly messze eső állo­mása is automatikusan teremthet telefonösszeköt­tetést egymással. Vác egyébként Pest megyé­ben nem az első automatizált távválasztású központ lesz. Múlt év december elseje óta Érdről már egyszerű tárcsá­zással lehet felhívni bármely budapesti telefonszómot. Mindössze a hívószám tárcsá­zása előtt a készülék tárcsá­ján az 1-es számot, vagyis Budapest .körzeti számát kell megforgatni, ami által a ké­szülék vonala a fővárosi köz­ponttal kerül először kapcso­latba, és azon keresztül újabb tárcsázás után, a telefonáló önmagát köti össze a kívánt budapesti állomással. Ha majd az automatizálás teljes lesz, Érdet és a budai járást Buda­pestről, illetve bárhonnan a 26-os, Vácot és a járást pedig a 27-es körzetszám tárcsázá­sával lehet elérni. Vácott a távválasztású au­tomatizált központ megnyitá­sával, az állomások jelenlegi hívószámai megváltoznak. A számváltozások előkészítésé­nek elhúzódása miatt az ere­detileg februárra tervezett vi­déki távbeszélő-előfizetőnév­sor első kötete előrelátható­lag csak március végén jele­nik meg. Szedését azonban az Atheneum Nyomdáiban már megkezdték. Vidéki telefonkönyv utol­jára 1968-ban jelent meg, éspedig az államigazgatási területek felosztásának megfelelően megyénként egy, összesen 19 füzetben. Múlt évben néhány pótfüze­tet kellett kiadni, minthogy több városban új telefonköz­pont létesült, és így sokan kaptak telefont, másrészt a számok megváltoztak. Cegléd is- ezért kapott eoromkívüi iúj telefonkönyvet. Cegléden kü­lönben a távválasztásos rend­szer szerelése megkezdődött, de minden valószínűség sze­rint csak 1974—75-ben kezd működni. A most előkészületben lé­vő új vidéki telefonkönyvet hat kötetne tervezik. Az első kötet, amelynek kézirata nagyrészt már nyomdába került, Fejér, Komárom, Nógrád és Pest megye városaiban, köz­ségeiben levő telefonelő­fizetők névsorát tartal­mazza — előreláthatólag tíz ív, azaz 160 oldal terjedelemben és -60 ezer példányban nyomják. Így azután mintegy 15 ezer­rel több példány kerül forga­lomba, mint ahány állomás­ra vonatkozó adatot a könyv feltüntet, hogy ne csak a négy megye előfizetői, hanem má­sok, akiknek szükségük van rá, szintén megvásárolhas­sák. Oldalainak nagysága ugyan­akkora, mint a múlt évben megjelent budapesti telefon­könyvé, és oldalain szintén négyhasábos beosztásban so­rakoznak a nevek, meg a szá­mok. Pest megyéből 8648 te­lefonelőfizető adatai kerül­nek a könyvbe. Nem szere­pel azonban benne több olyan Pest megyei község, amelynek telefonvonalai a budapesti egységes hálózathoz tartozik. Ilyenek Budakalász, Budake­szi, Budaörs, Csömör, Diósd, Nagykovácsi, Solymár, Török­bálint és Üröm. Előfizetőik megtalálhatók a budapesti közületi vagy egyéni előfize­tők telefomkönyvében. A hatkötetes vidéki telefon- könyv viszont az egyéni és közületi előfizetők számát együtt tartalmazza. Az előfizetőnek, hacsak saját körzetével, illetve megyéjével tart fenn ál­landó telefonkapcsolatot, nem kell tehát egynél több kötetet megvásárol­nia. Az egyes kötetek árát még nem döntötték el, de, mert külön-külön mindegyik lé­nyegesen vékonyabb lesz a budapestinél, 70 forintnál biz­tosan jóval olcsóbb lesz. Sz. E. gád öt hónapja dolgozik a TERMOSZIG-nél, állandó vi­déki munkán. Egyikük, két gyereke után, augusztus óta nem kap családi pótlékot (ez 1200 forint), s esete nem egye­dülálló. November-december­ben azt ígérték: ha szombat- vasárnap is dolgoznak, száz százalékkal többet fizetnek. A beruházó Veszprémi ÁFÉSZ az ott dolgozó TERMOSZIG - eseknek ki is fizette, amit ígért — a TERMOSZIG viszont utólag levonta ezt a pénzt. Az­tán: novemberre se kikülde­tés, sem útiköltségtérítés, csak magyarázatok. „Mindent el­intézünk, ha lesz pénz!” ■— Mi közünk a vállalat pénzzavarához? — fakad ki a szerkesztőségben az egyik la­katos. — Mind messziről já* runk, én például Tápiószecsö- röl. Havi 4—500 forint úti­költséget kölcsönözzünk időt­len-időkig? Ha meg elveszít­jük a türelmünket, azt mond­ják: „Akinek nem tetszik, el­mehet!” De elmenni sem me­rünk, félünk: akkor még úgy­se kapjuk meg a pénzünket. Idejöttünkkor szérződést ír­tunk alá — csak példányt nem adtak belőle máig sem. Egy másik csoport nevében Moharos László, Kóta István, Kovács József, Sebestyén László szerelők kerestek fel — megtelt egy notesz az ő pa­naszaikkal is. Zsebből... — Ügy hallottuk, idekerü- lésünk táján öngyilkos lett a főkönyvelő. Gondoltuk: az ő dolguk. Ha továbbra is mű­ködhetnek, nekünk bajunk nem eshet. Pedig első perctől csupa zűrzavar: augusztus 23- án léptünk be, de a szemé­lyinkbe szeptember elsejét ír­tak. Ezt a bélyegzőt nyom­ták bele: TERMOSZIG, Hő­szigetelő és Építőipari Válla­lat, MNB 350-47 290. Eszerint aZ Építőipari Minisztériumhoz tartozna. Ügy tudjuk, ez sem stimmel. Szeptembertől örö­kös idegeskedés, mászíkálás, otthoni veszekedés. Teljesít­ménybérről volt szó, és' hogy 26-án előleg, 12-én végelszá­molás, ez sem mindig volt így. Százhat fős vegyesipari részlegünknek az egyik 12—i végelszámoláskor zsebből fi­zettek. Ha folyamatos mun­kát akartunk, házalnunk kel­lett. Ha a főnökség a kocsival kiszalad, úgy jön, mintha menne. Problémák megbe­szélésére nincs idő. Ügy mond­ják: önmagukat számolják fel. Lehet. De, hogy velünk mi lesz, úgy látszik, nem fon­tos. November 26-án 500 fo­rintot adtak, a többire egy hétig várhattunk. A december 12-i, karácsony előtti fizetés­kor pedig: „Várják meg, kedd, szerdán lesz pénz!” Kovács József nem az egye­düli, aki szeptembertől hitele­zi a vasúti költséget, neki ez 720 forintot jelent. Nem tőke­pénzes. Van, aki négy hónapja betegállományban van — nem látja a táppénzét. Folyik a fölszámolás Nem könnyű megtalálni Gö­döllőn a TERMOSZIG köz­ponti irodaházát. — Az a vál­lalat, amivel annyi zűr van — mondom végül az ismertetője­let. így már tudják: — Az Isa- szegi úton, a bolttal szembeni kis lakóházakon túli hátsó ud­varban. Emeletes nagy ház. A kapu előtt egy sor sze­mélyautó, a hátsó udvarban seregnyi őgyelgő. Odabenn fo­lyik a felszámolás. Előadom a lapnál jelentkezők panaszát. Az egyik panaszos csoport ágazatvezetője, Szenyéri Lász­ló ezt mondja: — A szombat-vasárnapi pénzt megkapták. Ennyi jár. Az útiköltséggel december el­sejéig elszámoltunk. Aki mást mond, valótlant állít. A fize­tési szalagjuk nálam le van fűzve, de hogy adott-e pél­dányt a részlegvezető a mun­kavállalóknak, azt nem tudha­tom. December 7-től itt műkö­dik a felszámoló bizottság. Jöttek volna ide! November 18-án~dőlt el, hogy felszámo­lunk, akkor behívtam a rész­legvezetőket, hogy közöljék a munkavállalókkal a helyzetet, de volt olyan csoportvezető is, aki erre nyomban kilépett. Va­lóban, 150 százalékban álla­podtunk meg, de a munkavál­lalók az ehhez szükséges érté­ket nem termelték meg. Kiss Sándor, a felszámoló bizottság elnöke: — Jó egy éve, 1970. novem­ber 20-án alakultunk. A sar- kadi Lenin, a kecskeméti Kos­suth tsz és a füzesabonyi ÁFÉSZ közös vállalkozása­ként a „Termoszig” talál­mányra támaszkodva. Valaki megmásította a felterjesztést. (Nevet nem tud, de illusztrá­cióként egy kiismerhetetlen külalakú 'és tartalmú fotókó­piát mutat fel/) Eredetileg 25 fővel induló, mezőgazdasági melléktermék-feldolgozó közös vállalkozásról volt szó. Aztán mégis építőipari profilja lett a vállalatnak. Egy darabig a fővárosban, a Római-parton volt a központi iroda. Aztán egy NEB-vizsgálat pénztár­hiányt, visszásságokat derített ki, az itodát kitiltották a fő­városból, a főkönyvelő öngyil­kos lett. Rendőrségi vizsgálat indult, hűtlen kezelés, jogta­lan haszonszerzés, illegális „gebines” fuvarvállalás és egyéb témákban. Ezután az igazgatótanács önszántából el­határozta: felszámol. Ponto­sabban: a megmaradott tag­szövetkezetek. Az ÁFÉSZ már kezdetben kilépett. Milliós kintlevőségeink és tartozá­saink voltak, de december 13- tól megkezdhettük a dolgozók kifizetését. Ma már senkinek sem lehet munkabérkövetelé­se, legfeljebb szerszámhaszná­lat, útiköltség, ilyesmi restan­ciánk van. Hozzáteszem: két részlegünk vezetői felvették ugyan a munkabért, de nem számoltak el vele, — nem tud­juk, kifizették-e a munkavál­lalóikat. ' Az önökhöz forduló egyik csoport vezetője például rendetlenül adta fel az elszá­molásukat. Elárulom: azért tartottuk az itteni kasszában a fizetéseket, hogy végre ren­des elszámoláshoz jussunk. Hozzájárulás nélkül Vagyis Gödöllőn sem derült ki több a lényegről. A dolgo­zók helyzete, a velük való tel­jes és megnyugtató elszámolás, jövőjük feltárása: nem jutott előbbre. A felszámolást veze­tő Kiss Sándor közlése szerint munka még van. A megkez­dett vállalásokat február— márciusra fejezik be. Én semmiféle garanciát nem lá­tok a munkavállalók ezutáni bérének és járandóságainak megbízható, rendszeres kifize­tésére. Minthogy Gödöllőn számos kérdés homályban maradt, a budapesti, III. ke­rületi Tanács ipari osztályá­hoz fordultam, majd informá­cióik alapján a kerületi NEB vezetőjéhez is. Válaszuk, lerö­vidítve: — A Római-parton, több magánlakásban volt eleinte a TERMOSZIG központja és egyes részlegeinek irodái. Már akkor is munkabér-visszatar­tás miatt kezdtünk vizsgálatot ellenük — mondja 'Patak La­jos kerületi NEB-elnök. — Számos visszásságra derült fény, bűncselekmény gyanúja miatt büntető feljelentést kez­deményeztem. A KNEB meg­tette a lépéseket, majd arról értesített, hogy vizsgálatunk eredménye alapján a Heves megyei Tanács a TERMOSZIG vállalatot felszámolásra szólí­totta fel. Kisregényi téma tar­tozik még ide — öngyilkos fő­könyvelő, letartóztatott válla­lati igazgató — mindez rend­őrségi vizsgálat témája. Az kétségtelen tény, hogy orszá­gos hatáskörű vállalat alapítá­sához kizárólag az illetékes szakminisztérium — ez esetben az EVM vagy a MÉM — ad­hatott volna hozzájárulást. De, bár a TERMOSZIG egységei az ország legkülönbözőbb tá­jain működnek — ezt a hozzá­járulást nem szerezték meg. Mindezek felderítése nemi újságcikk, hanem a rendőrség dolga. A mi dolgunk a kérdés- felvetés: megengedhető-e mindez 1971—72-ben? Pereli Gabriella <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom