Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

«51 él EGY Z/Círlap 1972. JANUÁR 23., VASÁRNAP Tajak, házak Gödöllőtől Szentendréig Képzőművészeti élet Pest megyében A főváros környékének kép­zőművészeti élete mindig ha­gyományosan gazdag, sokrétű és élvonalban haladó volt. Ä hagyományok A megye változatos tája és alkotói lehetőségei vonzották a festőket, szobrászokat. Már 1901-ben megalakult a gödöl­lői művésztelep, amelynek alapító és szellemi vezére Kö- rösfői-Kriesch Aladár, az első időkben a magyar történelmi festészet egyik jeles képvise­lője volt. Később mindenféle műfajban tevékenykedett, a telep tagjaival együtt, akik freskót festettek, mozaikot raktak, szőnyeget és gobelint terveztek, illusztráltak, sőt el­méleteket is gyártottak. Mű­vészetük ősforrását a népi or­namentikában vélték megta­lálni, ezt stilizálták. Jellegzetes képviselői voltak a magyar szecessziónak. Szönyi' István 1923-ban tele­pedett meg Zebegényben, itt találta meg — a dunakanyari vidéken — azt a tájat, amely révén művészi ereje, egyéni stünsa kibontakozhatott. Té­maköre és műveinek szelleme teljesen Zebegényhez idomult, a tájat és embereit festette, a látvány szépségéhez, a színek­hez vonzódott. 1928-ban jött létre a szent­endrei művésztelep, ahol kü­lönböző irányzatok képviselői gyűltek össze. De egyben kö­zösek voltak: élményforrásuk Szentendre városa volt. A vá­ros miliőjének — érintetlen barokk emlékek,' dombra kú­szó mediterrán jellegű város­kép —, a környező tájnak —, a Duna, a Szentendrei-sziget, a hegyek és dombok — művé­szetmeghatározó ereje volt.' Ez az élmény tükröződik Czóbel Béla, Ilosvai Varga István, Mi- háltz Pál gazdagon színes vásznain. De a város lehetősé­get adott tiszta formaképletek stilizálására, elvonatkoztatásá­ra is: kialakult Barcsay Jenő vagy Vajda J*nos, Bálint End­re, Korniss ffezső konstrukti­vizmusa. illetve konstruktív szürrealizmusa. A jelen Az új szentendrei művészte­lep felépülésével, a szerves folytatásra adott lehetőséget és keretet az állam, hogy a szent­endrei iskola tovább éljen, fia­talok telepedhessenek meg a városban, akiknek legjobb kép­viselői rendszeres részvevői a tárlatoknak. Ha a Szőnyi-féle zebegényi festészet nem is szerveződött iskolává, mégis kitűnő bázisát nyújtja a jövő művészgenerá­ciójának fejlődéséhez, az or­szágos hírűvé vált zebegényi Szőnyi István szabadiskola tanfolyamaival. A gödöllői iskolának nem akadt folytatása, helyette azonban más képzőművészeti műhelyek jöttek létre, mint a váci Duna-műhely, amelynek kiállításai bizonyítják ennek a csoportnak a jelentőségét. A megye alföldi vidékein már azelőtt is számos festő al­kotott, bár szétszórva egymás­tól nem alakulhattak jelentő­sebb csoportosulássá. Most ki­bontakozóban a Dél-Pest me­gyei ^képzőművészeti élet Ceg­léd környékén vagy más al­földi területeken — például Dabas környékén —, jelentke­zett a Nagy István képzőmű­vészeti csoport, amely a „nagy­alföldi” piktúra legjobb ha­gyományainak folytatójaként kötelezte el magát, és össze­fogja a monori és ráckevei já­rásban alkotó művészeket is. Új módszerek^ A megye gazdag képzőmű­vészeti hagyományai és a je­len pezsgő élete nem marad­hat hatás nélkül a megye tár­sadalmi és közéletében. A köz­tudatban él szűkebb pátriánk­ban a képzőművészet pártolá­sa, felkarolása. A megye párt­ós állami vezetése nagy fi­gyelmet fordít a képzőművé­szeti életre, amelynek legfőbb bizonyítéka, hogy az elmúlt évi Pest megyei tárlatot a Nem­zeti Galériában rendezték meg — szinte országos jelleggel és Sínvonalon. De új mecénások születnek A Szentendrei Betonárugyár vagy a hernádi Március 15 Tsz művészpár.tolóként lépett fel, segítve a művészi munkát anyagilag és erkölcsileg, lehe­tőséget adva a művészeknek, hogy a gyár vagy tsz életével megismerkedhessenek, és ki- ,aÍíj'tásokat íenffézhess'enélt'. Mas intézmények, városok, községek, üzemek tudatosan és szervezetten kezdik betölteni a támogató, pártfogó szerepet. A tennivalók Amint a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elmúlt év végi beszámolójában megálla­pította, a szentendrei és — az utóbbi időben jelentős fejlő­dést elért — váci képzőművé­szeti éle.t mellett fejleszteni kell a megye többi tájegységé­nek képzőművészetét is. Első­sorban a dél-alföldi és a gö­döllői művészeti életet. A ze­begényi szabadiskolát erősíte­ni kell a technikai, szervezeti feltételek jobb megteremtésé­vel. Javaslat született, hogy a megye tehetséges általános és középiskolás fiataljai szá­mára szervezzenek évente két­hetes bentlakásos tanfolyamót, amelyre a helyi tanácsok, is­kolák, KISZ- és úttörőszerve­zetek küldhetik el az arra rá­termetteket. Az általános iskola 8. osztályát elvégzett IPARI TANULÓKAT VESZÜNK FEL i az 1972/73-as tanévre, az alábbi szakmákra: KŐMŰVES FESTŐ, MÁZOLÓ, TAPÉTÁZÓ VILLANYSZERELŐ PARKETTÁS ÁCS BÁDOGOS TETŐFEDŐ A vidékieknek szólásról, teljes ellátásról gondoskodunk. A tanulmányi eredménytől függően, a rendelet szerinti ösztöndíjat fizetjük. Jelentkezni lehet: Budapest IX., Viola utca 45. szám alatt, a „Prosperitás” Ktsz munkaügyi osztályán. Fejlesztik a szentendrei szo­borkertet, amely hazánkban az egyetlen. Ebben az évben olyan tele­püléseken is rendeznek kiállí­tásokat, amelyeken azelőtt so­hasem volt. A tennivalók, az új módsze­rek bevezetésének segítségével a megye jelenlegi pezsgő és múltbeli hagyományos képző- művészeti kultúrájából sarjad­nak. B. Gy. NÉPSZAVA: 100. évfolyam Századik évfolyamához ér­kezett a Népszava. A jubileum tiszteletére a nagybátonyi Bá­nyász Művelődési Házban do­kumentumkiállítást rendeztek. A kiállítás anyagának összeál­lításához, megrendezéséhez a Népszava szerkesztősége és a Táncsics Könyvkiadó nyújtott segítséget. Különösen érdekes és becses darabjai a tárlatnak a Tanácsköztársaság idején megjelent négy eredeti lap­példány. Eock Jenő, Biszku Béla és Komócsin Zoltán írásai Kötefek a Dózsa- és Petőfi-évfordulóra A KOSSUTH KIADÓ IDEI TERVEI A termelőszövetkezetek és az áj gazdaságirányítás Honismereti és pedagógiai pályázat A Pest megyei Tanárs mű­velődésügyi osztálya honis­mereti és pedagógiai pályáza­tot hirdet pedagógusok és népművelők részére, mégpe­dig két tárgykörben. A hely­történeti témát: „Termelő^ szövetkezetünk helyzete és fej­lődése az új gazdaságirányí­tási rendszerben” címmel a pályázónak a saját községe tsz-éről kell kidolgoznia. A pe­dagógiai pályázat címe: „Az iskola és a társadalom kap­csolata”, ezen belül azonban minden megkötöttség nélkül foglalkozhat dolgozatában a tárgynak megfelelő bármi­lyen kérdéssel. A javasolt témáktól eltérő, de hasonló tárgykörű pálya­művet is figyelembe vesznek. Az 1972. április 20-ig bekül­dendő jeligés pályamunka ter­jedelme 16—50 gépelt oldal lehet, és egy pályázó csak két dolgozattal vehet részt. A legjobbnak talált művek kö­zött odaítélt díjak: egy I. díj 3000, két II. díj 2500, három III. díj 1500 forint. Mindhá­rom kategóriában megfelelő pályaművek esetén több díj is kiosztható. i Kétszázhúsz művet jelentet meg az idén a Kossuth Kiadó, i millió példányban — közöl­te az MTI munkatársával Bé­réi Andor, a kiadó igazgatója. Legfontosabb feladatuknak tartják — a tematika és a mű­fajok sokrétűsége mellett — a párt politikai feladatainak megvilágítását és a marxista- leninista nézetek terjesztését. Három válogatott összeállítás, Fock Jenő: A szocializmus építésének gazdaságpolitikája, Biszku Béla: A párt és az ál­lam a nép védelmében és Ko­mócsin Zoltán: Válogatott cikkek és beszédek gyűjtemé­nye fémjelzi ezt a törekvést. Növelik a külföldi marxista- leninista szerzők műveinek ki­adását; 79, idegen nyelvből át­ültetett mű kiadását irányoz­ták elő. Külön súlyt helyeznek a munkásosztály társadal­munkban elfoglalt helyének és helyzetének megvilágítására. A munkásosztály helyzete Ma­gyarországon című gyűjtemé­nyes kiadvány a munkásosz­tály egészével, s ezen belül a munkásnők és a munkásfiata­lok helyzetével foglalkozik. A pártépités című tankönyv se­gítséget ad a pártoktatásban. Havas Gábor: A beruházások és az optimális gazdasági nö­vekedés című könyve a beru­házások problémáját tárgyal­ja. A Napjaink kérdései soro­zat az ^aktuális ideológiai, po­litikai és gazdasági kérdések iránt érdeklődőknek szól első­sorban. Folytatják a sikeres lexikonkiadásokat és számos rangos művet jelentetnek meg a Dózsa- és a Petőfi-évforduló tiszteletére. Pándi Pál, Sőtér István és Szabolcsi Miklós ta­nulmánykötete Petőfi életmű­vét értékeli. A költő életéről szól Martinkó András: Petőfi nyomában és Hunyady József: Viharmadár című könyve. Ki­adják Nemeskürty István: Krónika Dózsa György tettei­ről Című könyvét és Derkovits Gyula híres fametszetsórozatát is. C t / 1 1 -I . Bizonyára egyedülálló as or­SZeKernODDy Molnár József paksi J pedagógus hobbyja. Paraszt­kocsik kicsinyített mását faragja tökéletes hitelességgel. A ko­csikészítés ötletét az adta, hogy kisdiákjai nem ismerték kel­lőképpen a parasztok régi munkaeszközeit. Azóta — nyolc éve — az országban megtalálható 22 változatból 15-öt már kifara­gott. A kész példányokat sokszor felhasználta szemléltetőtárgy­ként az iskolai foglalkozásokon.' A még hiányzó változatokat is elkészíti, s hamarosan megkezdi más parasztmunkaeszközök faragását is. t Közérzet ’72 Minivizor és petrófény Abonytól Jászkarajenőig hosszú-hosszú kilométere­ken át itt is, ott is gyerekek bandukolnak az ország­úton. A kezükben iskolatáska, az arcuk piros a metsző, jeges széltől. A távolban, az út mindkét oldalán tanyák sejlenek. Fehérre meszelt házak, gémeskutak. Nyuga­lom és csend, amelyet csak olykor tör meg a Cegléd— Vézseny között közlekedő „madzagvasút” minimozdo­nyának pöfékelése. Aztán újra csak a csend, amely a városhoz szokott ember számára a leghatásosabb ideg­nyugtatóval is felér. Ami viszont nehezen illik ebbe az idillikus képbe: a tanyák tetején fel-feltűnő tv-anten- na, bár villanyoszlopnak még nyoma sincs ezen a tájon. A házakban petróleumfény világít, akár száz vagy két­száz évvel ezelőtt, de egyre több tanyában esténként a petrófénnyel már a minivizor .ezüstös képcsöve kon- kurrál. — Igaz, hogy mi végvidéken élünk, nemcsak azért, mert Pest megye legtávolibb telepü­lése vagyunk, hanem azért is, mert a község lakosságának a negyvenöt százaléka ma is ta­nyákon él — mondja beveze­tőként Szűcs István, Jászkara- jenő tanácselnöke —, ennek el­lenére a technika már a ta­nyákra is utat talált. A köz­ség belterületének hétszázöt­ven házából majdnem négy­százban van már televízió. A tanyák közül pedig kerek egy tucatban kísérik figyelemmel nemcsak szóban, képben Is az ország-világ eseményeit. Ez pedig látókört tágít, összeha­sonlítási alapot teremt, igé­nyeket támaszt. Akinek azelőtt annyi volt csupán az igénye, hogy napjában egyszer jóllak­jon, s még halála előtt egy nadrágszíjnyi földdarabot a magáénak mondhasson, az előtt kitárult az egész, világ. S ez arra ösztökél, ha ma még nem is, de holnap már ne csak a képernyőn, hanem a való­ságban is megismerkedhessen vele. És ösztökél arra, hogy előbb-utóbb a primitív tanyai életforma helyett a falusi éle­tet válassza. Oda a függetlenség? Ha valaki, hát Szűcs István mérni tudja a változást. Cse­lédember volt maga is a há­ború előtt. A megváltozott vi­lág adta ki ősi jussát négy hold föld formájában, de csak négy esztendeig élt vele, aztán szövetkezetét szervezett, on­nan szólította szülőfaluja ta­nácselnöknek — ennek február elsején lesz éppen húsz eszten­deje. Most meg már kát kö­zös tanácsú község vezetője, mivel másfél esztendeje Kő- röstetétlen is Jászkarajenőhöz tartozik. — Féltek a tetétleniek a kö- zösködéstől. Negyed százada megszerzett Tüiggetlenségük el­vesztését látták bennük. Meg kell mondani őszintén: fenn­tartással adták le a közös ta­nácsra voksukat. Jól vagy rosszul jártak? Tetétlen évi fejlesztési alapja hatvanhá­romezer forint. Karáé kétszáz­hetvenháromezer. Ezzel az ösz- szeggel gazdálkodhatunk. Hogy mire költjük? Az idén négyszázezer forintot fordí­tunk a tetétleni törpe vízmű megépítésére. Miből? • Az együtt rendelkezésünkre álló háromszázharmincháromezer forintot kipótoljuk a telkek el­adásából származó bevétellel. Hogy így Karára az idén alig néhány ezer forintnyi fejlesz­tés jut? A jó testvérnek köte­lessége kisegítenie a szorul­tabb helyzetben élő öccsét. Ez így természetes. Minden karai ember számára. „Megálltuk a próbát" — És erre pillanatnyilag nagy szükség is van — kap­csolódik a beszélgetésbe Mol­nár Mihály, a községi pártszer­vezet csúcstitkára. — Tetétle- nen az elmúlt esztendőben el­számították magukat a tsz ve­zetői. A pillanatnyi felmérés szerint úgy tűnik, a zárszám­adáskor nem tudják kifizetni tagságuknak a visszatartott húsz százalékot. Ez pedig akarva-akaratlan rányomja bélyegét az emberek pillanat­nyi közérzetére. Ügy érzik, megdolgoztak ezért a pénzért, jár nekik. A nincsből azonban nem lehet fizetni. Tudom, mit jelent ez, hiszen a helyi Lenin Termelőszövetkezetben, amelynek a párttitkára va­gyok, esztendeje szanálásra került sor. Hat és fél millió volt a mérleghiány. Megren­dült az emberek bizalma. Har­mincán kiléptek. Nem szólhat­tunk semmit ellene. A mögöt­tünk levő év a bizalom nagy próbatétele volt. Ügy érzem, megálltuk a próbát. A fenn­tartott kétmilliós hiányt visz- szafizettük. Tizenötezer-két- száz forint volt az átlagkere­set, ugyanennyit megkerestek az elmúlt esztendőben iS. Az emberek közérzete most újra bizakodó. Ha utói még nem is értük a másik helyi gazdasá­got, az Üj Barázda Termelő­szövetkezetet, fölzárkóztunk mögéjük. És ez hitet ad. Bizo­dalmát nemcsak a jelenre, a jövőre is. — Ez a bizalom másban is megmutatkozik — veszi át a szót Jakus Béla iskolaigazgató, a megyei tanács tagja. — Tíz év alatt nyolcszáz fővel csők­éként Jászkarajenő lakossága. Elvándoroltak innen az embe­rek, mert úgy érezték, hogy másutt jobban boldogulnak. Ez a folyamat most végre meg­torpant. A lakosság lélekszáma egy-két év óta állandósult, a változás csak annyi, hogy a tanyákról egyre többen köl­töznek be a faluba. És ezt a fejlődés diktálta folyamatot mindkét helyi termelőszövet­kezet is támogatja: együtt ki­lencven házhelyet osztottak a faluban tagjaik között. És még százharminc hold vár parcel­lázásra, ami újabb négyszáz házhelyet jelent. Évente har­minc-negyven tanya kerül csá­kány alá. Nemcsak a fiatalok, hanem a középkorúak is egyre többen cserélik fel a tanyai életet a falusival. A mintegy hatszáz tanyán ma már el­enyészően • kevés az iskolásko­rú fiatal. A három tanyai is­kolában összesen harminc- nyolc gyereket tanít négy.pe­dagógusunk. Az egyikbe nyol­cán, a másikba tizenegyen, á harmadikba pedig tizenki­lencen járnak. A fejlesztésnek itt már nincs jövője, jóllehet a kisharangosi tanyai iskolá­ban rövidesen kigyúl a vil-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom