Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-08 / 6. szám
6 r*“> * lECi K/Úi'htp 1972. JANUÄR 8., SZOMBAT Levél Dobásról Hol „a leprafészek"? „Ha lesz idejük kijönni, és egy kicsit körülnézni, akkor fényképezőgépet szíveskedjenek magukkal hozni, mert nem hiszem, hogy az országban lehet találni még egy ilyen odút. És megéri, hogy lefényképezzék, mert a Rózsa Sándor-féle filmben a Veszel- ka-tanya ehhez képest egészségház’’, mutatta be a géppel írt levél Dabason a III. kerületi Biksza Miklós úti italboltot. Az aláíró Balogh János volt. % A továbbiakban Balogh János megállapítja: „Az italbolthoz tartozó étterem és konyhaépület valóságos „leprafészek’’. Először az italbolt nádtetejét emelte fel a vihar, s utána hosszú ideig nem hozatták rendbe. Most pedig leszakadt a konyha mennyezete, de az ÁFÉSZ a nagy forgalomból annyit sem áldoz, hogy legalább a tetőt megcsináltassa. A dabasi „Balogh Jánosnak” csak ezúton válaszolhatunk, miután a levélről és a borítékról egyaránt elhagyta közelebbi címét. „Kedves” Balogh János! Volt oka, hogy címét elfelejtette a levél végére biggyeszteni. Kiutaztunk Dabasra, a Biksza Miklós úti italbolthoz. A vendéglő nagyon egyszerű, nádfedeles falusi ház, de kifogástalanul rendben tartott, akárcsak a sepert udvar. A fiatal boltvezető — Liska István — éppen kiszolgált, fehér kötényben, amikor kértük, mutassa meg, hol a szakadt tetejű konyha. Nem volt mit mutatnia. Piros cseréptető virít özv. Lomén Istvánná kicsi, de rendben tartott birodalma felett. Lomenné 75 éves, övé a ház, tőle csak bérli az ÁFÉSZ. Előfordul, hogy az olyan régi épületek teteje, mint amilyen ez is, megroggyan. Elkorhad a nád, megemeli a szél. Az ÁFÉSZ megcsináltatta, nem hónapok, hanem hetek múltán, ahogy embert és anyagot talált hozzá. Utána a konyha fedele ment tönkre. Amikor ön a levelét írta, vasárnap volt. A rákövetkező szombaton mi már piros cserepet találtunk a kis konyha felett. Nem gondolja, hogy egy kissé türelmetlen volt? A leveleket megbecsüljük, fontos okmánynak tekintjük őket. Hogy milyen sokan érzik ezt, azt a „Postabontás” című csütörtöki rovatunk mutatja. A bejelentéseket is komolyan vesszük, munkatársaink mindenkor szívesen foglalkoznak velük. Ebben az esetben is — bár a levél pontos címet nem tartalmazott, de mondanivalója komolynak látszott — nagyon gyorsan utánajártunk a leírtaknak. A szörnyű állapotoknak szerencsére nem akadtunk a nyomára. Ha a levél írója igazán aggódik a vendéglő sorsáért, már jóval előbb érdeklődhetett volna a dabasi ÁFÉSZ vezetőinél vagy a nagyközségi tanácsnál. Ök talán a határidőt is közölték volna, mikorra tudják az épületet megcsináltatni. Akkor talán nem is került volna sor erre a különös levélváltásra. Nem az utat és az időt sajnáljuk, amit feleslegesen megtettünk. Az a dolgunk, hogy a megyét járjuk, halljunk és lássunk. De rosszul esett, hogy őszinte segítőszándékunkat meg- j fricskázta. Ne is haragudjon, ha elmarad a megszokott formula, és nem írjuk, hogy szívélyes üdvözlettel Komáromi Magda Az Egyesült Izzó elektroncső gyárát a múlt év novemberében Kaposvárott avatták fel. A jövőben ez az üzem lesz a fővárosi törzsgyár elektron- csőgyártó bázisa. — Klub a pincében. A Szerszámgépipari Művek fejlesztési intézetének KISZ- esei Halásztelken pinceklubot létesítenek. Tért hódít a és a szociológia az építőiparban is Már a vállalatvezetők is tanulják Á hazai építőiparban kibontakozó nagy technológiai váltás, a gyár jellegű, nagyipari építési módszerekre való áttérés a termelésben részt vevő emberek kapcsolatait és a vezetést is jóval bonyolultabbá tette. Ezért kezdték meg az építőiparban a különböző munkatudományi, munkapszichológiai. üzemszociológiai, szervezéstudományi, munkaegészságtani vizsgálatokat. Az első budapesti házgyárnál végeztek először ilyen jellegű felméréseket. Majd az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére a tárca több vállalata alkalmazott alapos szakmai fel- készültséggel rendelkező üzem- és munkapszichológusokat. így most már tíz vállalatnál és Intézménynél dolgozik a munkatudományokban képzett szakember, több mint húsz pszichológus és szociológus. A vállalati vezetők munkáját segítik különféle szociológiai-pszichológiai vizsgálatokkal. Ezenkívül a miskolci egyetem szociológiai tanszéke, az Országos Munkaegészségügyi Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportja és más tudományos intézet is végez felméréseket, vizsgálatokat az építőipari vállalatok megbízásából. Eddig csaknem száz tanulmány kidolgozásával segítették a vállalatok vezetőit döntéseik tudományos megalapozásában. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ; a vállalatok vezetőinek to- ? vábbképzési anyagába is ( besorolta már a pszichológiai és szociológiai tárgyköröket. Az idei továbbképzésen néhány jelentős vizsgálat eredményét, többek között a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál végzett iparszociológiai felmérés alapján hozott döntéseket megvitatják az ágazat igazgatói. A család pénzügyminisztere — Rajkinnak, a nagyszer« színésznek van egy jelenete —• a tv is bemutatta —, hogy bal- ról-jobbra végigvonul a színpadon, maszkkal, arcjátékkal, mozgással, néhány szóval jellemez egy figurát, majd jobbra el, hogy aztán balról ismét, más emberként, új maszkkal, öltözettel és karakterrel térjen vissza. Ezt többször megismétli. A kíváncsi kamera a színfalak mögé is követte, s akkor felfedeztük, hogy e csodával határos produkció nemcsak művészi teljesítmény, hanem egy minden másodperccel és mozdulattal számoló szervezés eredménye is. Rajkin futólépésben érkezik, egy ember letépi róla a ruhát, egy pedig másikba bújtatja. A maszk előkészítve, eltávolítani a régit, feltenni az újat, pillanat művei. S közben a tv-néző átérzi a művész óriási feszültségét, egy kis bi- csaklás, egy apró ügyetlenség és kiesik a ritmusból. A „szerepekről" Nos, aki anya, feleség és kereső nő, annak rengeteg szerepe van, h'a nem is kell mindegyikhez ruhát és arcot váltania. Most tekintsünk el attól, hogy az üzemben kabátot varr és szakszervezeti bizalmi, vagy tsz-ben munkacsapat-vezető és a nőbizottság tagja. Inkább gondoljunk arra, hogy otthonában egy háztartási kisüzemet vezet — ha nem tart állatokat, nincs konyhakertje és háztájija, akkor is —, főz, mos, vasal, takarít, ruhát javít, a gyermeke és férje gondját viseli. Odahaza is termiéket állít elő, szolgáltat, nevel. Mindezeken kívül a nőé — ha demokratikusan meghallgatja is a családtagok véleményét —, általában a végső döntés joga a jövedelem fel- használását illetően. Bizonyos „beruházási” terveket elfogad, másokat elvet, meghatározza az igények kielégítésének a sorrendjét. íme, egy női Rajkinnak való alakítás: a csalód tagjai hazatérnek, s az asszony térden csúszva törli fel utánuk a behordott latyakot, majd leteszi a rongyot, leveszi a kötényt, s kendőt a fejéről, kezet mos és egyenes derékkal bemegy a szobába. Ott férje és nagylánya átnyújtják, amit keresetükből hazaadni TJ állották a legújabb vic- cet? Egészen aktuális, már 1972-ről szól. És nem is olyan vicces, mert nem túlságosan vidám. így hangzik: „1972 átmeneti esztendő lesz." „???” „Átmenet 1971 és 1973 között. Rosszabb lesz, mint 1971 volt, de jobb, mint 1973 lesz!" Nem túlságosan rossz emlékezetű lévén, emlékszem, hogy ha nem is ugyanezt, de majdnem ugyanezt az élcet tavaly is hallottam. Sőt tavalyelőtt meg azelőtt is. Körülbelül már tíz esztendeje terjesztik némelyek mindegyik év elején. Az évszámok természetesen váltakoznak, de a „poén” marad. Benne a vészterhes jóslással: minek nézünk elébe, te jóságos ég, mi minden várhat ránk a következő esztendőben ... Mondom, úgy a hatvanas évek elején tűnt fel ez a „panelvicc". Körülbelül akkor, amikor az élet kezdett egyre jobbá válni. Azelőtt ugyanis senkinek eszébe sem jutott volna tréfálkozni az új esztendővel. Mindenki csak arra szorítkozott, hogy boldog új évet kívánjon a másiknak és főleg saját magának, s sóhajtozva mondja, hogy a következő évnek jobbnak kell lennie, mint az előző volt. És bár nemigen tették hozzá, miért veszik olyan biztosra a dolgok jobbra fordulását, úgyis tudta mindenki. Azért, mert az előző év után minden csak jobb lehet. S amikor aztán valóban jobb lett. jött a vicc. Kissé vagy inkább nagvon cinikus, de azért — szerzőinek szándéka ellenére — bizonyos fokig elismerést takar. Annak az elismerését. hogv bizony, van félt.enivalónk. Nem is olyan nehéz az élet mostanában — vagy ne kiabáljuk el, nem JEGYZET 71-72-73 volt olyan nehéz az elmúlt években —, mint amilyen lehetett volna. Igaz persze, hogy könnyebb, gondtalanabb sorsot is elviselnénk. Sőt ilyet képzeltünk el egyszer. Akkor, amikor még a gyakorlatban nem jöttünk rá, milyen nagyon nehéz új világot teremteni, s rendezni az élet minden dolgát. Egész átmeneti korszakra van szükség, bizony. Átmenet? Csak hát nem mindegy, hogy milyen. Az emberi életnek ugyanis az a kellemetlen sajátossága van, hogy csak egy van belőle, nern úgy, mint a történelmi korszakokból. Következésképpen: az ember, aki egy átmeneti korszakban él, átmenetileg sem szeretne rosszul élni. Pontosabban, szeretné, hogy az átmenet során fokozatosan jobban élhessen, s átmenetileg se romoljon a sorsa. Nos, azt hiszem, a legutóbbi tíz, tizenöt esztendőben nem panaszkodhatunk. Mert akadnak ugyan gondok-bajok bőségesen, s ha valamelyiket sikerül megszüntetni, jönnek a következők. Visszaesésről azonban nincs és minden bizonnyal nem is lehet szó. Akárhogyan is viccelődnek, 1972 biztosan jobb lesz, mint 1971 volt, s 1973 viszont sok tekintetben felülmúlja majd 1972-t. Érre mérget vehetünk meg akkor is, ha nem foglalkozunk jóslással. A szüntelen ígérgetés ugyanis az átmeneti társadalom átmeneti betegségeként már megszűnt. Nem jelentheti azonban ez azt. hogy hirtelen a semmit nem lehet tudni álláspontja kerekedjék felül. S valami olyasféle babonás pesz- szimizmus, amely mindig rosz- szat vár, mert akkor a bajok láttán önigazolóan triumfál- hat, a sikereknél pedig a bajokat emlegetheti. Ráadásul ahhoz, hogy egy év ne csak úgy általában, hanem mindenkinek sikeres legyen, sok minden szükséges. Szükség van például egészségre meg arra, hogy például senkit ne hagyjon ott a menyasszonya. Nem árt, ha nem januárban válik használhatatlanná a központi fűtés kazánja, rettenetes heteket okozva, amíg kijavítják. Az sem rossz, hogy nem akkor zuhog az eső, amikor júliusban kéthetes szabadságát a Balaton mellett tölti az ember. Az is előfordulhat, hogy valakinek kifejezetten balszerencséje van a közéletben is. Kifog egy olyan főnököt, akivel nem tud kijönni. És így tovább, sorolhatnám a kellemetlen eshetőségeket. Ezek azonban semmit sem bizonyítanak, legfeljebb annyit, hogy az élet bajjal jár. És hogy minden esztendő legalább háromszázhatvanöt napból, bár ez az idei háromszázhatvanhatból áll. s mindennap érheti kellemetlenség is az embert. És milyen érdekes: a sok rossz nap ellenére egyre jobbak az esztendők. Olyannyira, hogy már némelyek viccelni is mernek a jövővel. Persze, néhány rossz viccet könnyen elviselünk. Csak rossz évek ne jöjjenek. Pintér István kötelesek, s ő hozzáteszi a magáét. A pénz különböző feliratú borítékokba kerül, egy része pedig a takarék- könyvbe, majd másnap beteszik. „Majd kigazdálkodod" A „kigazdálikodásnak” pedig az a legegyszerűbb módszere, hogy az asszony járja a piacokat, figyeli a kirakatokat, hogy nem jelenik-e meg váratlanul valami, jó ízű étel vagy szép holmi olcsóbb áron. A család pénzügyminisztere a leggyakrabban úgy takarékoskodik, hogy közben kizsákmányolja önmagát. Nem viszi mosodába a ruhát, géppel mos és kézzel vasal, nem vesz kész tésztát, maga gyúrja és így tovább. S ugyanő, aki kétszer is körbejárja a piacot, hogy 50 fillérrel olcsóbban vehesse meg az alma kilóját, egy kirakat előtt megszédül, az áru bűvöletébe esik, belép oda, vásárol, túllépi a keretet vagy felborítja a költségvetést, amit egy valódi pénzügyminiszter nem tehet meg. S közben vigasztalja magát, majd valahol vagy valamin behozza, valamin megtakarítja, s helyreállítja a költségvetési egyensúlyt Mentségére mondva, a család pénzügyminiszteri tisztét ellátni egyre bonyolultabb. Bizonyítsuk egy példával: a nagylány kislány kora óta használt pamlaga bizony rozzant már; új fekhely kellene, olyan, amit ha férjhez megy, is magával vihet. Anya és lánya napokig, hetekig járja az ösz- szes, számbajöhető üzletet. Addig mennek, mendegélnek, míg meglátnak egy heverőt, és belészeretnek. Csak egy a gondjuk: megszerezni, mielőtt elfogy. Az üzletben megtudják, hogy az ő heverőjük egyik huzattal 600 forinttal többe kerül, mint a másikkal, mert az anyaga „szabadáras”. Hát persze, hogy a drágább tetszik! De honnan teremtsék elő a 600 forintot? Választani lehet: vagy az egészet OTP hitellevélre veszik meg, vagy ha nem szeretik az adósságot, akkor egy másik borítékból, amiben a pénz az előre nem látható kiadásokra van félretéve. A boríték mellett döntenek. Hazafelé menet pedig halkan megszólal a leányzó: „Ugye, azért megkapom a csizmát, amit ígértél? Hiszen olyan rendesen hazaadom a pénzem.” „Miből?” — siránkozik az anya. — „Hiszen a fiú cipős korcsolyát kér.” „Majd kigazdálkodod.” X-ék és Y-ék A család pénzügyminisztere számol: a férj hazaad kerek háromezret, ő maga kétezernégyszázat, a lány 1800 forintos fizetéséből egy ezrest. Ennek fejében kosztra, lakásra és ruházkodásra tart igényt. Többe kerül, mint amennyivel hozzájárul a háztartáshoz. A fiú iskolás még. A család összjövedelméből egy személyre 1600 forint jut. Szép pénz, ha az egyik szomszéd család, X-ék anyagi helyzetét nézzük, „nyomor", ha a másikét, Y-ékét. Nos, a család pénzügyminiszterének a dolga nem csupán azért nehezebb, mert ha 600 forinttal többet ad ki he- verőre, azt nem tudja ellensúlyozni a nylonharisnyával, ami olcsóbb lett, mert 600 forintot a lányával együtt sem költ évente harisnyára. S különben is, amit a harisnyán megtakarított, azt már a férje ingpulóverére fordította. Az ő fogyasztásuk, vagy igényeik összetétele nem olyan, ami olcsóbb lett, az kiegyenlítette azt, ami megdrágult. Persze, ha zöldséget termelne és a piacra vinné, bizonyára másképp ítélné meg az árakat. Hogy miért vette meg mégis a 600 forinttal drágább heverőt, amikor a másik is szép volt? Mert Y-néra gondolt, aki bizonyára szintén azt választaná. Y-éknál a férj főmérnök és másodállásban egy ktsz-ben tanácsadó, az asszony az állami gazdaság boltját vezeti. Nem kell a piacon körbesza- ladgálnia, házhoz (üzlethez) hozzák az élelmiszert, persze, a legszebb, a legjobb neki jut belőle. Autójuk van és az asz- szony felékszerezve jár be az üzletbe is. A mi pénzügyminiszterünk néhány esztendővel ezelőtt még egyformán gazdálkodott „a határos országokéval”, helyesebben a szomszédaival. Azóta azonban megváltozott a helyzet. X-nének megszületett a harmadik gyereke, s otthon maradt mellette három esztendőre. így X-né költségvetésében a megcsappant bevételekhez kell igazítania a kiadásokat. Az ő helyzetük szerencsére javult. Férje és az ő fizetése emelkedett, s lányuk belépett a keresők közé. De az igényeik gyorsabban nőttek, mint a jövedelmük. Ezért az asszony egy „közepesen fejlett” háztartás pénzügyeit látja el, nem úgy, mint az egykét nevelő Y-né, aki tetemes összegek fölött rendelkezhet. A család pénzügyminisztere tehát egyrészt vonzó árukat lát a kirakatban és nagylábon élő embereket a szomszédban. Mert a terjeszkedő Y-nék felé tekint és nem X-ék felé, akik összehúzzák magukat. Ezért, ha nem elég bölcs, a „kigazdálkodás” új útjait választja: a férjét noszogatja, hogy ne legyen már olyan tutyi-mutyi, vállaljon el néhány autót gondozásra, hiszen olyan kitűnő szerelő, ha egy főmérnöknek lehet másodállása, ő se vesse meg a mellékest. Végül az ember kötélnek áll. Az minden percét az udvaron tölti, a gépkocsikkal. S örökkön maszatos. De nemcsak ő, a fiú is, aki segít neki. Minduntalan melegíteni kell a vizet a mosdáshoz, a mosáshoz. Hogy férj és gyerek segítsen odahaza? Azt igazán nem lehet megkívánni tőlük. A gyerek még csak elmegy a moziba barátaival, de a férjét nem lehet rávenni, hogy kimozduljon otthonról. S a fia leckéjével törődni sincs ideje. Minek az? Ügyes gyerek, jó szerelő lesz. „Hisz úgy gondoltuk, hogy mérnök” — vitatkozik az asszony. „Hogyisne, így hamarább keresek” — jelenti ki a fiú, a család és az iskola büszkesége, a kitűnő tanuló. Vastagabb boríték A pénzügyminiszter borítékjai vastagabbak, a takarék- könyvben is gyűlik a pénz. De a fiú már nem korcsolyát, hanem motorbiciklit kér, megdolgozott érte, és a lány a különleges heverőhöz illő berendezést. Már a pénzügyminiszternek is van aranykarkötője, mosogatáshoz ugyan nem használja, de megcsillogtatta a munkahelyén és állítólag azért nem kapott béremelést, „mert minek a Szaharába homokot vinni, van azoknak elég pénzük” — mondta a főnöke. Nos, eddig arról beszéltünk, hogy miként viselkedik a család pénzügyminisztere, ha elveszíti a fejét. De miként cselekszik, ha bölcs? Nem engedi, hogy a dolgok, tárgyak uralkodjanak rajta. Nem akarja utolérni azokat, akiknek behozhatatlan az előnyük. Először a család érzelmi életével törődik. Mert nem úgy, mint más pénzügyminiszterek, akik a rovatok egymáshoz való viszonyát figyelik, neki az emberi kapcsolatokra kell elsősorban ügyelnie. A dolgok, a tárgyak csak addig játszanak pozitív szerepet a család, a társadalom életében, ha azok megszerzéséért, elsősorban a „munkaidőn belül” dolgoznak többet, jobban. Ez esetben anyagi ösztönző szerepük van. S nem akkor, ha hajszolják őket, ha elidegenednek miatta a családtól, barátoktól, ha lemondanak a közéletről, s az emberek csak abból a szempontból nézik, hogy hol állnak, s miként tudják lehagyni őket a beszerzési versenyben. Az előbb elmondtam, hogy miben különbözik a család pénzügyminiszterének szerepe a kormányétól. Most arra figyelmeztetnék, hogy miben azonos: csak addig nyújtózkodhat, ameddig a költségvetés ér. . Kovács Judit Elekíroncsőiizem
