Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

Hol játsszanak? Bevallom, némi nosztalgiá­val olvasok a régi gyerekek életéről. Grundok, játszóterek. Gyerekeinknek ma ebből nem sok jut. Az ember azt hiszi, hogy a vidéki gyerekek bizo­nyára kedvezőbb helyzetben vannak a pestieknél. Nos, jó- néhány községet keresztül- kasul járhat az érdeklődő, míg egy játszóteret talál. Az üres telkeket a tanácsok beépítik, eladják — így kényelmesebb, s a házhoz is jön valami. Hogy hol játsszanak a gyerekek? És húsz év múlva hol játszhatnak majd? Tegyük a szívünkre a kezünket: hány tanácsülés, hány vb foglalkozott ezzel. Azt hiszem, egy kisgyerek is köny- nyen összeadhatná. így aztán fejlődünk, épülünk, szépülünk, csak éppen mosolyt nem adunk a gyerekek arcára... (szatti) M0N0MIDÉ3 A P É: S_T M É G Y E I HÍ RLAP K ÜLÖNKIA D.Á SVA“ XIV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1972. JANUÁR 7., PÉNTEK GOMBA — BENYE — KAVA Tervszerűen fejlődő kisközségek Villanyt Farkaséinak - Mi épül 1372-ben? Gomba a monori járás egyik legdinamikusabban fejlődő községe. Nincsenek itt nagy horderejű változások — hi­szen kisközségről van szó —, de valami mindig változik, épül. Kása Károllyal, Gomba közös tanácsának elnökével az elmúlt esztendőről beszélget­Még egyszer a gázszállításról Huszonkét dühös ember. Hu­szonegy társammal vártuk ugyanis kedden délelőtt Mo- nori-erdőn az üllői ÁFÉSZ ko­csiját. Hátha megszívlelték a múlt heti intelmet. Tévedtünk. Az üllőiek hűek maradtak ön­magukhoz — ezúttal sem jöt­tek. Telefonon felhívtam az ÁFÉSZ-irodát, azt a választ kaptam: lássarnbe az objektív nehézségeket, fis még hozzá­tették: „Gáz most van a rak­tárunkon, de nem tudjuk, hol tartózkodik a kocsi.” Ez az, amit a monori-erdedek sem tudnak. Egyébként — ezt már az ül­lőieknek is javasoltam és most nyilvánosságra hozom —, ha már annyira léteznek ezek az objektív nehézségek — emel­jük fel azt a telefonkagylót Üllőn és szóljunk, ne várjanak Monori-erdőn. Ugyanazt a telefonkagylót meg lehet emelni akkor is, amikor az ÁFÉSZ kocsijai minden előzetes bejelentés helyett szerdán futnak be a gázzal. Mivel ilyenkor senki sem várja őket, gondolom, azt jelentik az elnöknek: ugye mondtuk, hogy nem érdemes Erdőre gázt szállítani. Alig fo­gyott. Ha a továbbiakban is ilyen szervezetlen lesz ez az igen fontos szolgáltatás, akkor való­ban nem érdemes! A lakosság érdekeit sem képviseli és az ÁFÉSZ hírnevén sem javít. Érdemes lenne ezen az illeté­keseknek gondolkozni. Az „ob­jektív nehézségek” leküzdése után... Sz. A. tünk. Mit hozott az 1971-es esztendő? — Mindent — amit tervez­tünk. A három községben — Gombán, Bényén és Ká­ván — kétezer méter jár­da készült el. Két buszvárót építettünk Gombán, és a hidat rendbe hoztuk, megépítettük a gyalog­járót, az iskolában a már na- gyon-nagyon fontos nevelőszo­bát. Káván nemrég adtuk át a törpe vízmüvet, ami az óvoda, az orvosi lakás, a rendelő, a tanácskirendeltség vízellátását biztosítja s üzemeltet egy köz­kutat is. Lehet sorolni, érdemes: fel­újították a kávai iskolát, Far- kasdon ravatalozót építettek, Gombán az óvodától a Rózsa­dombig — nem kis távolság! — elkészült a betonjárda, ta­tarozták a tanácskirendeltség épületét. És sok mindenhez hozzákezdtek, ami idén nyer befejezést. A gombai törpe vízmű már csak a tömítési munkákra vár, s nemsokára ellátja vízzel a Rózsadombot. Még az idén befejezik a tűz- oltószertár építését, amelynek felső szintjén szolgálati lakás lesz. Elkészül a gombai sport­pálya is, folytatják a járda­építést, -felújítást, tízezer fo­rintot terveztek a költségve­tésben parkosításra — itt főleg a művelődési otthon régi szép parkjának rendbe hozására gondoltak. Üj terv is van jó néhány: szeretnék végre megolda­ni Farkasd villamosítását. Ezen a kis településen 254 ember él villany nélkül. A beruházás másfél milliós lenne, csak állami támogatás­sal valósítható meg, de ége­tően fontos feladat. A nagyobb feladatok mel­lett a kisebbekről sem felejt­keznek el: számon tartják azokat a kéréseket, amelyeket a lakosság vetett fel a ta- • nácstagi beszámolókon, s igyekeznek orvosolni a gondokat. Káván és Bényén a jövő hé­ten tanácstagi csopoi'tmegbe- J széléseket tartanak, s az itt el­hangzó közérdekű bejelenté­sek alapján az apróbb-na- gyobb teendőket is betervezik a. jövő évi költségvetésbe a megvalósítandók közé. (k. zs.) Ä monori kérdés HOL A Ezt mostanában ne kérdez­zük Monoron, ipert nincs ember, aki választ tudna rá adni. A filmszínház épületét jó ideje tatarozzák. Amikor elkezdték a munkát, lapunk­ban meg jelent a hír: a mozi ezentúl a művelődési otthon­ban lesz. De a mozi — sehol nincs. a Az elmúlt héten — mint a moziműsor jelzi — a Szindbád című film ment volna. Sokan szerették volna megnézni, jó nchányan stafé- táztunk a művelődési ház és a mozi épülete között, hogy hátha valahol megjelenik va­laki és útbaigazít... De sen­ki sem jött. Aztán elmentünk a községi tanácsterembe, hogy hátha ott vetítenek, elég nagy a terem, mit lehes­sen tudni, talán éppen oda­költözött a mozi. Dőre ötlet volt. Megnéztük 3 sportszék- háza nagytermét is: lakat ló­gott az ajtón. Később kide­rült, hogy a művelődési ház termeit is festik, villanyt sze­relnek, ott tehát egyelőre semmiképp nem lesz vetítés. De honnan kellene ezt tud­niuk a mozilátogatóknak? Sehol egyetlen plakát, egyet­len jel, ami arra utalna, hogy lesz-e filmvetítés, van-e film­vetítés valahol? Az emberek csalódottan hazaballagnak, dühöngenek is kissé, és azt mondják: „a Monor és Vidé­kében is olvastuk, hogy ma ezt vetítik”. Olvashatták. Ugyanis hozzánk sem érke­zett jelentés, hogy nincs ve­títés. Csak moziműsor érke­zett. Mintha mi sem történt volna. Ezek után csak arra len­nénk kíváncsiak, milyen meggondolás alapján megy ilyen szervezetten ez a do­log? Bár nekem van egy sej­tésem: talán azért van így, hogy hosszas szünet után ki­törő örömmel üdvözöljük az újra kezdődő filmvetítéseket, hogy na végre, már alig vár­tuk! Vagy ki tudja. A bosszús csalódásokat ugyanis nem követi mindig megbocsátás— (koblencz) Négy országos vásár Sülysápon A monori járási hivatal ke­reskedelmi osztályának javas­latára a megyei kereskedelmi osztály Sülysáp község részé­re ebben az évben négy orszá-. gos vásár megrendezésére adott engedélyt. A szakembe­rek szerint vásárok lebonyolí­tására a község központi fek­vése, jó megközelíthetősége miatt igen alkalmas. A község vezetői ügyeltek arra, hogy az engedélyezett négy vásár időpontja a' kör­nyékbeli községek hagyomá­nyos vásárainak időpontjával ne ütközzön. A vásárok nap­jai: március 14., május 9., szeptember 12. és december 12. Arany lakodalom Vecsés, Jókai együttes ­Ismét az élvonalban Nem lett igazuk azoknak, akik az egy-két évig stagnáló vecsósi Jókai együttest leír­ták a számottevő művészeti csoportok listájáról. Az együt­tes vezetői úrrá tudtak lenni a nehézségeken és a csoportért élő-haló néhány fiatal segít­ségével újjászervezték a nagy múltú együttest. A kétszeres „Szocialista kultúráért” kitüntetéssel büsz­kélkedő csoport vezetői nagy fába vágták fejszéjüket. Egy gyakorlatilag teljesen új ösz- szetételű, fiatal gárdával kel­lett a múlt hagyományaihoz méltóan szerepelni. Óriási vérveszteséget kellett pótol­niuk: a Hrachovina család, Endrei Marika, Tamási Pál, Geringer János, Szabó Lajos és a többiek az amatőr szín­játszás kitűnőségei voltak. Kiás Istvánnak, az együttes művészeti vezetőjének, a ve­csósi kultúra „apostolának” — nyugodtan nevezhetjük így —, volt bátorsága ahhoz, hogy a nagy feladatra vállalkozzék. Hogy milyen sikerrel? Sánta Ferenc: Bíró Juli című keret­játékával indultak a Rádió „Szóljatok szép szavak” fesz­tiválján. A Pest megyei döntő megnyerése után az ország több mint 600 művészeti cso­portja közül a legjobb 20 közé kerültek. A szentesi elődöntőn a zsűri vitatható ítélete után a harmadik helyen végeztek. Vecsésen megtekintette az előadást Sánta Ferenc, a darab szerzője. „Kimagasló művészi élményben volt részem. Csak elismeréssel adózhatok a cso­port tagjainak. Büszke lehet az a község, ahol ilyen kima­gasló művészi munkát végez­nek” — nyilatkozta a sorok szerzőjének. . Az ember azt gondolná, hogy ilyen kitűnő együttes rende­zett, nyugodt körülmények kö­zött dolgozhatnak. Tévedés. Egyáltalán nem kapnak sem anyagilag, sem erkölcsileg olyan megbecsülést, amit meg­érdemelnének. Meg kell emlékeznünk még az immár évek óta hagyomá­nyos vecsósi. szavalóverseny­ről. Olyan, rendezvénye az együttesnek, amelyben ' évről évre több száz vecsósi fiatal szaval, szenteli szabad idejét a SjZép szónak. Nem sikerült megoldani még a szabadtéri színpad ki­használásának gondját. A re­mek környezetben levő szín­pad Vecsés nyári kulturális, szórakozási centruma lehetne. Idén két rendezvényt tartot­tak. Kevés. Remek fiatalok al­kotják a Jókai együttest. Aka­ratuk, tehetségük az együttest ismét élvonalba juttatta. Meg­érdemlik a figyelmet! Sz. A. Jobb körülmények között A monori járási népi ellen­őrzési bizottság legutóbb azt vizsgálta, hogy a járásban le­vő vállalatok, szövetkezetek saját hatáskörükben hozott in­tézkedéseikkel miként segítik a dolgozó nők gazdasági és szociális helyzetének megjaví­tását. A vizsgálat során felke­resték a Maglódi Vasipari Vál­lalatot, a Monori Kefegyárat, a Maglódi Vas- és Fémipari Ktsz-t, á Gyömrői Ruhaipari Szövetkezetei, a Gyömrői Vas- és Fémipari Ktsz-t, a Vecsés és Környéke Háziipari Szövet­kezetét, valamint a Vecsési Fehérneműkészítő Ktsz-t. Milyen tapasztalatokkal zá­rult a'NEB vizsgálata? A vizs­gált üzemekben 44 órát dol­goznak hetente, minden má­sodik szombat szabad. A hét felsorolt helyen 927 nő dolgo­zik, közülük 501 a családos anya. S mivel a szabad szom­bat egyelőre a hét közben fölgyülemlett házimunka elvégzésére ad csupán lehető­séget, ezért a családos anyák JEGYZET A zárszámadási mulatságokról Nemsokára megkezdődik a zárszámadási idény. Ügy hal­lottuk, hogy a monori járás néhány közös gazdaságában elmaradnak a megalakulás óta szokásos zárszámadási va­csorák. Egy vezető ezt így in­dokolta: „Mire fel mulatnánk, s csinálnánk a cécót, hisz épp, hogy mérleghiány nélkül zár­tuk az évet.” Valóban igaz. Csak a jó eredményeket lehet ünnepel­ni. A gyengébbeket pedig ja­vítani keli. A gazdasági , év első percétől az utolsóig cél­tudatos munkával. Van azonban valami az érem túlsó oldalán is. Az emberek, a dolgozók véleménye. A leg­gyengébb tsz-ben is megszok­ták már ezeket a mulatságo­kat. Voltak az ideinél rosz- szabb évek is, s mégis ünne­peltek. Nem voltak megelé­gedve az eredménnyel, s nem­csak annak a szinte jelképes összegnek örültek, amit egész évi nehéz munkájukért kap­tak. Talán nagy szavak: ün­nepelték, hogy újból békében telt el egy év, volt és lesz mit enni, s talán azokon a bálo­kon rázták csontjaikból, ina­ikból a kapa, kasza okozta görcsöket. Ha egy tsz-ben elmaradna a szokásos ünnepség, s a szom­széd községben nem, a dolgo­zók arra gondolnának: „Talán mi alacsonyabb rangúak va­gyunk, mint ők?” Sajnos, a legtöbb járásbeli gazdaságban még ma is 55— 65 év a dolgozók átlagéletkora. Qk korábban életmódjuknál fogva megszokták a szórako­zás hiányát, s úgy érzik, a kö­zös zárszámadási összejövete­leket is ettől Sz új rendtől kapták. Kár lenne elvenni tő­lük, mert ők ebben is megbe­csülést és tiszteletet éreznek. Vereszki János gondjain úgy próbálnak enyhí­teni, hogy amennyiben 14 éven aluli gyermekeik vannak, fi­zetés nélküli „háztartási sza­badnapot” kaphatnak. Ezt azonban igen kevesen veszik igénybe. Akik azönban bölcső­dében helyezik el naponta gyermeküket, igen hálásak az állandó egy műszakért. Az említett üzemekben a gyermekgondozási segély be­vezetése óta 136 volt a szülő­anyák száma. Közülük 122-en vették igénybe a segélyt, s 1971. június 30-ig 41 kismama érkezett vissza közülük az üzembe. A gyermekek óvodai elhelyezése érdekében a vál­lalatok, ktsz-ek a községükben folyamatban levő óvodaépítés­be bekapcsolódtak: összesen 150 ezer forintot fizettek be a tanácsoknak. Ennek megfele­lően, helyet biztosítanak dol­gozóik gyermekei részére. Na­gyobb baj csupán a Monori Kefegyár esetében van: 74 gyereket kellene óvodába segíteniük, de a ke­fegyár jelenlegi nehéz gazda­sági helyzete következtében nem tudott pénzzel segíteni. A kefegyár dolgozói azonban föl­ajánlották társadalmi munká­jukat: az épülő óvoda minden lakatosipari munkáját elvég­zik, s ezzel a kefegyár is segít­séget nyújt a termelésbe visz- szatérő anyák gyermekeinek elhelyezéséhez. Milyenek a munkahelyi kö­rülmények a vizsgált helye­ken? A tapasztalatok nem rosszak, kevés kivétellel kor­szerűbbek lettek. A Maglódi Vasipari Vállalat és a Gyöm­rői Ruhaipari Szövetkezet új öltözőt, fürdőt épít, ezek a kö­zeljövőben el is készülnek. A Maglódi Vas- és Fémipari Ktsz-ben a szociális helyiségek a IV. ötéves terv végére lesz­nek készen. Egészségre ártalmas munka­helyeken nagyobb létszámban csak a maglódi vasas ktsz-ben és a vasipari vállalatnál dol­goznak nők. Mindkét helyen megfelelő védőberendezéseket alkalmaznak, csökkentett idő­vel dolgoznak, védőruhát és védőitalt kapnak. Ami a béreket illeti: a vizs­gált üzemekben a béremelése­ket saját keretükön belül haj­tották végre, s ez általában az alacsony bérek emelését jelen­tette. Mivel a legtöbb nő alacsony bérkategóriába volt előzőleg besorolva, ez az in­tézkedés mindenütt megelége­dést váltott ki. Meg kell még említeni: a Vecsési Fehérneműkészítő Ktsz-ben a nők munkájának könnyítése érdekében 400 ezer forint értékben modern var­rógépeket vásároltak. A házi­ipari szövetkezet a bedolgozói számára 1,5 százalékos havi keresetkiegészítést ad, gépko­pás címen. Ugyanitt azt is be­vezették, hogy a hosszabb ide­je betegállományban levő dol­gozókat 300 forintos segélyben részesítik. összességében a NEB-vizs- gálat megállapította: a kor­mányhatározat alapján tett in­tézkedések nyomán a monori járás üzemeiben javultak a nők munkakörülményei. F. O. Megható családi ünnepség színhelye volt az elmúlt ün­nepeken Monoron a Sípos család otthona. A 76 éves Sípos Bélát és feleségét népes vendégsereg köszöntötte. A fél évszázados házasság gyümölcse 3 leánygyermek, 8 unoka és 4 dédunoka. Sípos Béla mint női szabó tavaly ünnepelte ugyancsak 50-ik szakmai jubi­leumát. Péterffy felvétele Sportportré: AZ ÉV LEGJOBBJA Szűcs Attilával, a vecsésiek kitűnő labdarúgójával utaz­tam újév után a vonaton. — Bajkai Gabi megérde­melte az év legjobbja címet. Ragyogóan játszott — ezt mondta, és ez nagy dicséret egy sportember szájából. Bajkainak valóban kitű­nően sikerült az 1971-es év. Gyömrőn a tavaszi idényben remekül játszott. A sokáig feljutásra esélyes gyömrői együttes legjobbja volt, és ez sem kis szó, hiszen olyan ki­tűnő játékosok között ját­szott, mint Szemőlt, Tóth J., Dohnál. Leszerelése után visszatért anyaegyesületéhez Monorra. Tudták róla, hogy jó labda­rúgó, de magatartásáról már megoszlottak a vélemények. Nos, az eltelt évekkel Bajkai viselkedése is megváltozott, olyan játékos lett, aki mun­kabírásával, tudásával egy csapat játékának jelleget tud adni. Az évad nagy részében a baj­noki címre törő monori kék­fehérek karmestere volt. A monori együttesről szóló tudó­sításokban, riportokban gyak­ran szerepelt neve a jók kö­zött, sőt többször a mezőny legjobbja volt. Bajkai Gábor megérdemel­ten lett a monori járás 1971. évi legjobb sportolója. Sz. A. MAI MŰSOR MOZIK Nyáregyháza: Hahó, öcsi* Pilis: Olsen bandája. Vecsés1 Szenzációvadászok. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Űt- törőház: Rákóczi kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom