Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

1 1972. JANTTAR 1., SZOMBAT MEG) ZJurtm* jT Értelmet a munka ad Egy elkeseredett apától hallottam nemrég, fia nem haj­landó tanulni, ott akarja hagyni az iskolát. Hogy mégis mit akar? Mindenáron — dolgozni! Sokan az idősebbek közül a fiataloknak tulajdonítják az olyan véleményt, mint például: „a munka szükséges rossz”. Állítják azt is: a fiatalok kizárólag azokat a munkahelyeket keresik, ahol sokat lehet lógni. Igaz ez? Erre kerestünk választ a Dunakeszi Járműjavító Vál­lalatnál. Brumár György még maga is fiatal. Gépészmérnök, a for- J gácsoióuzem főművezetője, 56 munkás főnöke. Beosztottjai közül elég sokan — körülbelül 3ü-an — a KISZ-korosztályhoz tartoznak, tehát ő igazán il­letékes a fiatalok munkamo­ráljáról nyilatkozni. — Véleménye szerint kor­hoz kötött-e az, hogy valaki a munka jelentőségét és értel­mét felismerje? — Évekhez talán nem köt­ném a felismerést, de az tény, hogy az iskolából kikerülő ifjú szakmunkások hosszabb-rövi- debb ideig nem tudnak kü­lönbséget tenni az iskola és a munkahely közölt. Az iskolá­Rejrvény vág}' rejtély? Nemcsak gyalogolni Jó, vall­ják nagyon sokan az Íróval — gondoljunk csak az egyre nép­szerűbb kocogó-mozgalomra: —, hanem rejtvényt íejieni is. A rejtvény: gondűző játék, amely nemcsak ismereteink felfrissí­tését, hanem dús fantáziát is igényel. Hogy ez mennyire igy van, hadd bizonyítsuk néhány igaz példával. A közelmúltban egyik ke­resztrejtvényünk helyes meg­fejtése így hangzott: „Mennyi nö és mind a másé!” Olvasóink közül sokan helyesen oldották meg a feladatot, bizonyságául annak, hogy ők is többször idézhették már a népszerű mondást, főleg a miniszoknyák divatja Idején. Néhányan azon­ban — nyilván pillanatnyi han­gulatuktól inspirálva — sajátos megoldást küldtek be. Annak a kedves férfi megfejtőnknek bi­zonyára ízetlen volt vasárnapi levese, aki így fejtette meg rejtvényünket: „Mennyi só és mind a másé!”. Az a leány­olvasónk pedig nagyon egyedül érezhette magát, aki az alábbi mondatot küldte be: „Mennyi nős, mind a másé!” Egy másik rejtvényünkben Kölcsey ismert verssorát kel­lett kitalálni, s ez így hang­zott: „Hass, alkoss, gyarapíts!” Bizonyára kissé másnapos le­hetett az az olvasónk, aki az alábbi megfejtést vetette papír­ra: „Hasat mos a gyarapító!” Egy másik olvasónk talán fo­gyókúrát tartott a rejtvényfej­tés időpontjában, mert ezt ír­ta rá a levelezőlapra: „Hassal sose gyarapíts!” Az viszont gyakori felszólaló lehet az ér­tekezleteken, aki így oldotta meg a rejtvényt: „Hasalni jó, gyarapító!” A játékba néha hiba csúszik? Lehetséges, de az is. hogy a játékban mindig őszintébb az ember. F. G. ban például minden következ­mény nélkül megteheti a szakmunkástanuló, hogy szü­lői beleegyezéssel vagy egy­szerű igazolással mulasszon. Akkor esnek tévedésbe, ami­kor a munkahelyen is ugyan­ezt a gyakorlatot követik. Nyilvánvaló, kezdetben nem is gondolnak arra, hogy ez a termelésben fennakadást okoz­hat, ezért másoknak kell he­lyettük is dolgozni. — Milyen ütközési pontok, nézeteltérések lehetnek az idősebb és a fiatal munkásge­neráció között? — A fiatalok értetlenül áll­nak az előtt, hogy „ugyan­azért” a munkáért, kizárólag korukra _ való tekintettel, lé­nyegesen kevesebb bért kap­nak. Ugyanakkor az idősebbek, akik 15—20 éve dolgoznak egyfolytában nálunk, joggal háborodhatnának föl azon, hogy újdonsült, tapasztalatlan munkás velük azonos vagy több fizetésért dolgozik. — Milyen alapvető különb­ségeket lát a fiatalok és az idősebbek munkához való vi­szonyában? — Alapvető különbségről nem beszélhetünk. A fiatalok — legalábbis nálunk — dere­kasan kiveszik részüket a munkából. Egyetlen, nem je­lentéktelen különbséget azért említenék. Ez pedig a lelkiis­meretesség. Amikor egy-egy idősebb munkással előfordul, hogy késve érkezik munkahe­lyére, szégyelli magát, irul-pi- rul, mentegetőzik, és láthatóan sokiág bántja őt a dolog. Ez­zel szemben ha egy fiatallal esik meg ugyanez: félvállról közli, „hát megint elaludtam”. És ezzel elintézettnek véli az ügvet... Balázs István 1965-ben sze­rezte meg a szakmunkás-okle­velet. A járműjavító vállalat­nál tanult, azóta is itt dolgo­zik. — Miért éppen esztergályos lettem? Fogalmam sem volt az általános iskola befejezése után, mihez kezdjek. A have­rok tanácsaira választottam szakmát. Szeretek dolgozni, mellette meg tanulok. Gépipa­ri technikumba járok, máso­dikba. Még nem gondoltam arra, hogy mi lesz, ha befeje­zem a technikumot. Minden­esetre örülnék, ha a vállalat­nál maradhatnék. Brumár György szól közbe: — Balázs István egyik legjobb szakemberünk, Sajnálni fog­juk, ha más munkakörbe ke­rül. A helyzdt azonban az, hogy csak ezen a gyártelepen jelenleg 4—5 technikusra len­ne szükség. Az érettségi után tehát mindenképpen előrelép. Kornyák István csupán hét hónappal ezelőtt tett szak­munkásvizsgát. ö is a válla­latnál tanult: — Nekem nem voltak kétsé­geim, milyen pályát válasszak. Édesapám ugyancsak a vasas szakmában dolgozott, itt a vál­lalatnál. Nagyon szeretem azt, amit csinálok. Lehet, hogy másutt többet keresnék, de nekem mégsem érné meg. Azoknak az iskolatársaimnak, akik távolabbi munkahelyekre járnak, alig marad idejük szó­rakozásra, művelődésre. Nem irigyelem tőlük azt a néhány száz forint többletet, ök pél­dául sohasem tudják kipihen­ni magukat, az utazás sok energiát leköt. Én inkább a szabadságom alatt utazgatok, ez a hobbym. Szórád Imre pár napja tért vissza hosszú távoliét után a vállalathoz, ugyanis katona­idejét töltötte le. — Igaz, nagyon sokan föl­használják ezt az időszakot, hogy más munkahelyre men­jenek. Nekem eszembe sem jutott. Kellemes emlékeim ma­radtak a régi munkahelyről, a munkatársakról. Most emelték a fizetésemet. Miért mennék el innen? Máshol is csak dol­gozni kell. A járműjavító vállalatnál szerzett tapasztalatok tehát pozitívak. Másütt is, minde­nütt így dolgoznak a fiatalok? Soron következő népgazdasá­gi feladataink közül az egyik legfontosabb a munka intenzi­tásának növelése. Ebből a fia­talok — ha serkentik őket, s ha a feltételeket is megteremtik hozzá — nagy részt vállalhat­nak magukra. Árokszállási Éva Továbbképzés Dabason, az első kerületi művelődési otthonban január­ban szakmai továbbképzést szerveznek a gépjárművezetők, traktorosok — elsősorban a Fehér Akác Termelőszövetke­zet dolgozói — részére. A há­rom egymást követő szombat délelőttön — 8-án, 15-én és 22-én — összesen nyolc téma­körben hangzik el előadás. Az előadások felölelik a műszaki ismeretek, a közlekedésrendé­szet és a balesetvédelem téma­körét. Szociálisotthon-vezetők érdekvédelmi bizottsága Év végi munkaértekezletet tartottak a Pest megye terü­letén működő huszonegy szo­ciális otthon vezetői. Korsós Ferencné dr. az egészségügyi osztály szociálpolitikai cso­portjának vezetője beszámolt az értekezleten az 1971-ben be­következett fejlődésről és ki­emelte a gyömrői meg a rác­kevei új szociális otthont. Ez­után az otthonok vezetői szá­moltak be arról, hogyan hajt­ják végre a nemrég kiadott gondozási irányelveket. Végül a szociálisotthon-vezetők meg­alapították érdekvédelmi bi­zottságukat, amelybe soraikból négy vezetőt választottak be. NAGY VOLT AZ ÜNNEP ELŐTTI HAJRA A CEGLÉDI PÉKSÉGBEN. (Faló: Urbán) MINDIG VESZÉLYBEN Egy ritka szakma bátor munkásai A Hőtechnika Építő Szigete­lő Vállalat százhalombattai ki- rendeltségéről, a Kőolajipari Vállalattól Molnár Kálmán gépmester kísér a Hőerőműbe, a kéményépítők építésvezető­ségére. A fiatalember felvilá­gosít a vállalat munkájáról. Gyárkéményeket, kazánokat, kemencéket építenek, javíta­nak, hőszigetelnek, a kőolaj­ipari vállalattól az erőműbe kígyózó felszíni csővezetéken is dolgoztak. A hőerőműbeli, épülő második kémény szintén bizonyítja, munkájuk több ágazatban eléri a világszínvo­nalat. Apák és fiúk Az építésvezetőségi irodában Molnár Kálmán gépmester így mutatja be Molnár István épí­tésvezetőt: az apám. A válla­latnál, s e kémény építői kö­zött is több apa dolgozik együtt a fiával, például a ké­sőbb megismert Trcsz József, fiával,.PéterreL-. „Dolgozóik nagy része . Tolna megyéből, Bátaszékről, Hőgyészről, s más környékbeli falvakból va­ló, ahol nemzedékről nemze­dékre öröklődő hagyomány a kőművesség. Az építésvezető is bátaszéki — az ő apja meg ács volt. (E falvak lakói az el­ső világháború után még Tö­rökországban is építettek.) Az iroda ablakkeretében ép­pen elfér a tőlünk távolabb eső, félig kész kémény. Meg­tudom, átmérője alul 30 méter 60 centi, s azt is, hogy a talaj­szinttől 3 méter 76 centire ala­pozták. A föld szintjétől szá­mított 32 méterig már kész. November 11-én kezdte építé­logolni sem kell mögötte, de az ekét emberkéz irányítja, hogy ki ne vágja a tőkét. Az utónyitást azonban kézi kapá­val kell végezni, ámbár meg­jelent már egy új masina, amit Tájfunnak neveztek el a gaz­daságban. Mit tud ez a Tájfun? Nem pusztít természetesen, miként az így emlegetett szélvihar, el­lenkezőleg, segítségére van a gazdaságnak. Pneumatikus nyitógép ez, amely nagy telje­sítményű ventillátorral fújja el azt a földet, amit eddig ka­pával túrtak odébb. Ráadásul a Tájfun nem sértheti meg a tőkét, a kapa esetleg igen. — Milyen eredménnyel jár­tak a kísérletek? — Volt már olyan szőlősor, hogy a gép munkája 80 száza­lékosnak bizonyult, ami igen jó eredmény. Ha tökéletesíteni tudjuk ezt a gépet, annak óriá­si lesz a jelentősége. Kivált­képpen azért, mert a nyitás idejére jut a metszés munká­ja is. — De mér a metszés aligha gépesíthető! — Valóban nem, bár pró­bálkozunk pneumatikus met­szőollóval. Nagy fizikai erőt takarít meg ez a sűrített leve­gővel működtetett vágószerke­zet, amely azonban inkább szociális segítség, ember nél­kül használhatatlan. Továbbá 100 százalékos minőségi mun­kát nem lehet végezni vele, talán inkább a magasművelé­sű szőlőben. Nagy Mihály szavaihoz fűzi hozzá Várkonyi Henrik, az egyetemi tangazdaság termelé­si igazgatóhelyettese: — A metszés alapozó műve­let, a hozam részben ennek a függvénye. Nem mindegy te­hát, kinek a kezében van az olló, hiszen itt bármi fajta le- zserség megérződik a majdani termésen. — És a szüret vajon gépe- síthető-e? — Nálunk a Gépkísérleti In­tézet foglalkozik ezzel a té­mával, az USÁ-ban már gyár­tanak iparszerűén egy-két tí­pust. Ennek azonban előfelté­tele, hogy a megfelelő művelé­si formákat is kikísérletezzük, így a földtől 40 centire nem lehet termés, csak a fölött. S drága is a szüretelő gép, vagy 25 ezer dollár, ám a teljesít­ménye napi 6—8 hektár. Aranyérmek Kapálás helyett — És a gyomirtás művelete miként fest Szigetcsépen? — Mechanikai és kémiai úton történik a gyomirtás. A sorközi gyomirtáshoz tárcsá­kat, kultivátorokat, talajmaró­kat használunk, amit a sor­vegyszerezés egészít ki. A Hungazinnal, Arezinnel elér- |ük, hogy legalább július 10-ig tiem kell kapálni, de a gyomo- sabb területeken azonban egy­két kapálást később be kell ik­tatni. Csupán Budakesziről mondható el, hogy ott már kézi kapát egyáltalán nem használunk. Most a növényvé­delem gépesítésére költünk majd sokat. — Helikopterrel próbálkoz­tak? — Tavaly és az idén egy- egy permetezésre sikerült he­likoptert kapni. Ismerjük tehát a munkáját, de nekünk önál­lóan kéne egy, s mfvel erre nincs kilátás, a gazdaság ve­zetősége úgy döntött, hogy egyelőre más, korszerű gépe­ket vásárolunk. Malya Ernő főborászt arról faggatom, mennyire gazdasá­gos a homoki szőlőtermesztés? Hiszen köztudott, hogy szám­talan kritika éri a termelők részéről, s az egyik következ­mény: egy év alatt 7600 hek­tárral csökkent az ország sző­lőterülete. Igaz, ez a kisüzemi ültetvények szomorú sorsa, és Szigetcsépen nagyüzemben va­gyunk, mégpedig a javából. — A tiszta nyereség egy li­ter Ezerjó boron pontosan 88 fillér — számítja ki kérésemre ezt a valóban nem túl nagy összeget a főborász. — De át­lagosan 50 fillér és 1 forint között mozog homoki boron a tiszta nyereség. A minőségi és palackozott borok gazdaságos­sága már jobb. A vertikális integráció ré­sze, hogy minden termését ma­ga dolgozza föl, továbbá érté­kesíti is a gazdaság. Az idén például 660 ezer palack bort exportált, főként a Szovjet­unióba. Belföldi értékesítésre vagy 200 ezer palacknyit kül­dött. — Milyen a palackozás ará­nya? — Ma még a 35 százalékát palackozzuk csak a bornak, de terveink szerint 70 százalékra nő majd ez az arány. Most bővítjük egyik előfeltételként a készáru-raktárt, továbbá kell még egy új palackozó üzem is, ahol óránként 2500 palackot töltünk majd meg Szigetcsép, Budakeszi borával. Nem tit­koljuk, hogy némely fajtánk­kal be akarunk törni a világ­piacra. — Melyek ezek a fajták? — Hármat említenék: a Tra­minit, a Rizlingszilvánit és a Chardonnay-t A sárospataki országos borversenyen két arany- és 10 ezüst-, valamint egy bronzérmet nyertünk el, s a megyei borversenyen 8 arany- és 7 ezüstérmet kaptak boraink. Ez tehát a „végtermék”, a vertikum eredményének, ezer­nyi erőfeszítés sommázatának rangja. Keresztényi Nándor sét, két műszakban, egymást váltva a 12—12 órát dolgozó két brigád, 30—30 ember. Fagyban nem dolgozhattak, 22 napra leálltak, december 19-re érték el a jelenlegi ma­gasságot. Most átszerelik a ké­ményt: idáig daru segített, ez­után csörlőrendszer szállítja az anyagot, személyfelvonó a munkásokat. Január végén az­tán nekifognak és 3 hónap alatt felépítik, befejezik a 200 méteres kéményt. Ez lesz a harmadik ilyen magas az or­szágban, s ugyanitt épül fel majd a negyedik. De Leninvá- rosban már terveznek egy 300 méter magasat — ennél na­gyobb nincs is a világon, ekko­ra is csak kevés, a kémény­építő szakmában számontart- ják valamennyit. De a magasságnál még jelen­tősebb a Sveto rendszerű ki­vitelezési technológia. — A Sveto rendszer — Tho- ma Józsefnek, a, Mélyépítő Tervező Vállalat Kossuth-dí- jas mérnökének találmánya — magyar szabadalom. Az eljárás lényege az, hogy egy csúszó­zsaluzó gépezet gyámolítja a betont, mintegy magától ala­kítván a kémény hiperbolikus formáját. A gépet a Svenson svéd cég készítette. Ezzel az eljárással Tatabányán a közel­múltban már felépült egy 160 méter magas kémény — tájé­koztat az építésvezető. Védőövek és láthatatlan szálak A kémény, az irodából néz­ve éppen elfért az ablakkeret­ben. A belsejében látjuk meg valódi méreteit, formáját, íveit, érezzük súlyát, lebegését. Hatalmas betoncsarnok, meny- nyezete az ég kék korongja, oldalához tapadva fenn a ma­gasban kis emberfigurák mun­kálkodnak, hegesztenek. S mert szükségünk van rá, mert a korra jellemző jó anyagból, a legjobb módszerrel épül, mert kifejezi igényünket, képessé­geinket, ismereteinket, de a munka küzdelmeit is' — a ké­mény máris megemelkedett, alkotássá nemesült. Miért jönnek a munkások e vállalathoz, e brigádokba, ép­pen kazánokat, kéményeket építeni? — Jók a kereseti lehetősé­gek. Brigádvezetőink átlago­san havi 4000 forintot késes­nek, a brigádtagok átlag havi 3700 forintot — indokol Adám János művezető. Simonváros Sándor kőmű­ves, megbízott brigádvezető: — A vállalat sok mindent tesz a munkásaiért. A szállá­sunk rendes, az étkezés meg­felelő. Hét végén külön autó­busz visz haza a kapuig He­vesbe, Tolnába. Meg is marad­nak az emberek: a vállalat 4200 dolgozója közül évente csak 800—900 vándorol. Bri­gádtagjaink zöme is régi dol­gozó, a nyugdíjba készülő Peltz József kőműves 19 éves, Gyu- ricza István betanított munkás 14 éves, Molnár István építés- vezető, Menyhei Ferenc bri­gádvezető több mint két évti­zedes törzsgárdatagok. Szeretik a mesterségüket, a munkájukat? Ezt így nem mondják, így maguknak sem fogalmazzák. (Mint ahogy azt sem mondják, szeretik a csa­ládjukat. De ahogy a védőöv a magasban szilárd támpont­hoz köt — csak a legfiatalab­bak virtuskodnak, ki-kikap- csolják —, úgy köti őket lát­hatatlan szál a családjukhoz. Kettőnél, háromnál elszakadt e szál, ők vasárnapra, ünne­pekre is a munkásszálláson maradnak. Ök, szenvedik e szál hiányát.) Szeretik a mun­kájukat? „Gyárkémény-, ka­zán-, kemenceépitő kőműves vagyok. Húsz év alatt sok ka­zánt, 40 kéményt építettem, nem tudnám abbahagyni” — mondja Menyhei Ferenc bri­gádvezető. Szeretik? Akiknek kisfiúk van, azok a gyerekük­nek könnyebb munkát kíván­nak. Ha valaki húsz évet eltölt a szakmában, az a nyugdíjban legtöbbször már nem sokáig él — mondják tárgyilagosan, mintha őket nem érintő tény­ről volna szó. De nem min­denki képes a kéményépítésre. Aki fél, szédül, rögtön abba­hagyja. Akit egyszer baleset ért, az sem megy fel többé. Minden építkezésen bevésődik az emlékezetbe a veszély megélt pillanata. Menyhei mellett egyszer a kéménybe csapott a villám, másfél óra múlva sem mert lemenni a reszketéstől. Itt meg a daru majdnem lesodort egy embert. Valaki rákiáltott: vigyázz! Mert nemcsak önmagukat óv­ják, a többieket is szemmel kell tartani... De a magas­ban el-elfogja őket egy külö­nös érzés. És az is jó. amikor az új kéménynek föláldoznak — nekicsapnak egy üveg pezs­gőt. Igényesség és becsület Ez a munka igényt támaszt, igényt ébreszt. A brigádtagok fele szakmunkás, a többiek be­tanított vagy segédmunkások. De a 8 általánost a középko- rúaktól, fiatalabbaktól megkí­vánják. A továbbképzés rend­szeres: a Menyhei brigádból jelenleg is kőműves szakmun­kás képzésen vesznek részt öten. ketten pedig gépkezelői tanfolyamra járnak. A 19 éves Katona László érettségire ké­szül. Ez ünnep előtti napon már délben befejezik a munkát. Én is, hazafelé tartva, még meg­pillantom Menyhei Ferencet, Peltz Józsefet, Gyuricza Ist­vánt, Katona Lászlót, Tresz Józsefet és a fiát, Pétert, Si­monváros Sándort s a többie­ket az útoh. Elfáradtak a munkában. Most majd ünne­pelnek. Igen, a leglényegesebb dolgokat tekintve valahogy így kell élni. A magasban he- gesztve, íróasztal mellett, vagy a katedrán — de értelmes munkával olyan dolgokat csi­nálni, amelyekre igazán szük­ség van. Ha a veszély, meg­erőltetés lehető legnagyobb kikapcsolásával is, biztonsági övvel és józanul, de embert nevelő nehéz feladatoknak fe­szülve, nem kényelmesen. Hogy súlyos dolgok, megemel­kedjenek. Valahogy így kell élni. Nem csak magunkat fél­teni, hanem a többieket is óv­ni. Láthatatlan szálakkal, amelyek azokkal kötnek össze, akiket a legjobban szeretünk. Ilyen egyszerű ez. Padányi Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom