Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

MOHOP»vnm XIV. ÉVFOLYAM, 3. SZÄM 1972. JANUAR 5., SZERDA Gyomrői számvetés Megépül a vizvezetékhálózat # Eredmények és gondok — Beszélgetés a nagyközségi takács elnökével Az 1971-es esztendő ered­ményeiről, a közeli jövő ter­veiről, megoldásra váró fel­adatairól beszélgetünk Ga- ramvölgyi Istvánról, Gyömrő nagyközségi tanács vb-elnöké- vel. — Hogyan összegezné rövi­den az elmúlt esztendőt? — Ha nem is látványos, de feltétlenül eredményes évet zártunk. Az elmúlt esztendő egyik nagy eredményének tar­tom a reánk ruházott nagyobb hatáskört, döntési jogot, vagy­is: önállóságot. Jóllehet, nagy­részt még csak ismerkedtünk, nézeteinket tisztáztuk, egyez­tettük ennek gyakorlati mi­kéntjéről. — 1971-ben adtuk át a já­rási szociális otthont, az ABC élelmiszer és ipar­cikk üzletet, az év utolsó napjaiban pedig az ÁFOR kezelésében egy új töltő­állomást a Kossuth téren. Télen fűtőolajat, nyáron — a személygépkocsi-tulajdono­sok örömére — üzemanyagot árusítunk. Hangsúlyozni sze­retném: mindez a társadalmi szervek, különböző intézmé­nyek összefogásának a közös eredménye, akárcsak az óvoda bővítése is, amely újabb 25 gyermek számára biztosít majd elhelyezést. — Ezzel megoldódik az óvo­dagond? — Korántsem! 1971-ben kö­zel 80 gyermeket nem tudtunk felvenni. Megoldást csak — hasonlóan a fentihez —, a töb­bi óvoda bővítésével érhetnénk eb — Várható-e javulás az or­vosi ellátás területén? — Jelenleg Gyomron 3700 lakosra jut egy orvos, s ez rosszabb a megyei átlagnál. Örömmel mondhatom: rövid időn belül kapunk egy körzeti és egy gyer­mekszakorvost, ezzel ki­alakíthatjuk a község ne­gyedik orvosi körzetét. Elképzelésünk szerint a két or­vos számára az úgynevezett „csütörtöki piactéren” épülne fel a rendelő és a két szolgá­lati lakás. Az építkezéshez még ez évben szeretnénk hozzáfog­ni, 1973-ra terveztük az át­adást. Az orvosi rendelő biz­tonságos megközelítése szüksé­gessé teszi a József Attila ut­ca rendbehozatalát. Mintegy 400 ezer forintért az utca egy részét a rendelővel egyidőben meg is építjük. — A páratlan természeti szépségű strandfürdő nemcsak a helyi lakosság, de a környék­beliek, s minden bizonnyal sok budapestinek is kedvelt fürdő- és hétvégi pihenőhelye lehet­ne ... — Nagyon igaz, azt szeret­nénk mi is, hogy így legyen. A IV. ötéves tervidőszak­ban 200 ezer forintot irá­nyoztunk elő a strandnál a legfontosabbakra. Ez ösz- szegből szeretnénk megva­lósítani a fürdővíz-cserét, és megépíteni a kabinsoro­kat. Valójában kétmillió forint is kellene ahhoz, hogy minden igényt kielégítő, kultúrált für­dő-, és pihenőhely legyen ott. — Erzsébet-telepi gondok? — Természetesen a község­nek ezt a részét is szívügyünk­nek tartjuk. S hogy e terület­Gyors- és gépírói tudóssal rendelkező ADMINISZTRÁTORT keres a JÁRÁSI SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZET, GYOMRON nek fejlődése mégis lassúbb, ennek sajátos oka van. Itt volt a legtöbb szabad telek, itt volt lehetőség na­gyobb mérvű telekparcel- 1 ázásra, természetszerűen itt épült a legtöbb családi ház. Csak éppen járdák, üzletek építése maradt el. Itt van a községben egyedül két műszakos tanítás az iskolá­ban. E telep gondjait, fejlesz­tésének szükségességét napi­renden tartjuk. — Hallhatnánk valamit a közművesítésről ? — Egyik legnagyobb vál­lalkozásunknak — a szom­szédos Üllővel összhang­ban — a vízvezetékhálózat kiépítésének gyakorlati szakaszához értünk. Az előzetes tervek szerint a reánk háruló, mintegy 28 mil­liós beruházás anyagi fedeze­tének biztosítása komoly fel­adatot ró számunkra. Ez az összeg csak a felsőbb szervek anyagi támogatásával — amit kapunk is —, szeles körű tár­sadalmi összefogással, no és a lakosság anyagi hozzájárulásá­val teremthető elő. Egyébként a napokban várjuk a Közép Dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság • két szakemberét, akikkel a munkával kapcsolatos konk­rét feladatok megbeszélésére, rögzítésére kerül majd sor. Természetesen, az építési mun­kálatok jócskán belehúzódnak majd a következő tervidőszak­ba is. — Terveznek-e falugyűlést? — Foglalkozunk a gondolat­tal. De egy ilyen gyűlést feltét­lenül jól, alaposan elő kell ké­szíteni, csak akkor lehet ered­ményes. Ami már biztos: még ez év első felében tartunk egy „csonka” falugyűlést, s ezen a közművesítéssel kapcsolatos közös gondjainkat, feladatain­kat beszéljük meg a lakosság­gal. Jandó István NYOMÁSPRÓBA Nyomáspróba alatt a Katalin-csárdai benzinkút első négy tartálya. Ha a próbán megfelelnek, megkezdhetik a tartályok befedését és a tetőzet betonozását. (Péterffy felvétele) HíÓZOIDgék Husssra rtsrrm Fázósan topogunk a momori buszmegállóban, a várakozó utasok idegesen tekingetnek az órájukra. Még nem jön. Teg­nap is késett. Várunk, várunk és megfájdul a fejünk, az itt tanyázó céllövöldás rózsái ün­nepi megvilágításban pompáz­nak (de nem kell senkinek!), a hangszórójába a beatszámok után kísérő szövegként idétlen mondatokat üvölt. Ha a sze­gény utas bemenekül az időjá­rás viszontagságai elől a váró­terembe — ha van bátorsága, mert este nyolc óra után Nekik épült, ők készítették Felavatták a monori Kossuth iskola út tSrőotihonát Ha egy iskolának ezer kö­rül van a tanulólétszáma, ért­hető, hogy minden tanteremre szükség van. A monon Kos­suth Lajos általános iskola évek óta ilyen nagy létszámú, kétműszakos a tanítás, így az úttörő foglalkozásokat vagy a déli órákban sebtében, vagy este tarthatták csak meg. Vagy — mivel telente az esti órák nem jöhettek számításba: fo­lyosón, a gyakorlati foglalko­zások műhelyében, a tornate­rem öltözőjében húzták meg magúkat. Valamit tenni kell, erről beszél hosszú idő óta az igazgatóság, a csapatvezetők, a tanári kar. Szeptemberben az úttörőszövetség különféle ak­ciókat hirdetett meg, köztük a „Nekünk épül, mi készítjük” elnevezésűt. Amikor olvasták, azonnal határoztak: ott a meg­oldás, felépítjük az úttörőott­hont magunk. Megkértek egy szakembert, nézze meg, hd le­hetne az iskola épületénél va­lamilyen toldaléképülettel a bővítést megkezdeni. Az udvar felőli részen, ahol kerékpáro­kat tároltak, találtak helyet az ú ttörőötthonnak. Az iskola meghirdette a tár­sadalmi munkát. Meglepő volt az a segítőkészség, amivel ta­lálkoztak. Segítettek a szülők, a gyerekek, segített a községi tanács, a KISZ-bizottság. A tanács pénz­zel, 96 ezer forinttal, az épí­tő ktsz anyaggal, a szülők be­tonkeverő gépet hoztak, fuvart adtait, salakot szereztek, segí­tettek az alapozásnál, a vil­lanyszerelési munkáknál. A falat a tantestület férfi­tagjai húzták fel az iparita- nuló-iskola fiainak segítségé­vel. A Kossuth iskola testvér KISZ-szervezete: a honvédségi alakulat katonái a vakolást vé­gezték, a kisebb munkákból pedig maguk az úttörők is ki­vették a részüket. És még négy hónap sem telt el, készen volt a csapatotthon egy földszinti és egy emeleti szobával Sor kerülhetett még 1971. utolsó napjaiban a fel­avatásra. Nagyon szép, hangu­latos berendezést vásárolhat­tak — a járási úttörőelnökség és a szülői munkaközösség ajándékából. És hogy az ava­táson, de a későbbiek során bármilyen iskolai ünnepélyen legyen egy megfelelő kis. „szín­háztermük”, kialakítottak: két udvari tanteremből, térelvá- iasztóyal egy színpadot is. A dobogót, a függönyöket, a vi­lágító berendezést, szintén a tantestület készítette. A dobo­gó szétszedhető, ha végeztek a műsorral, újra tanteremmé vá­lik a „színházterem” és a né­zőtér. Itt rendezték meg a csapat­otthon felavatása után az első, nagyon hangulatos műsort, az úttörőélet sok-sok szépségét és kedvességét mutatták be. F. O. A fogászati hónap előadásai A fogászati hónap keretén belül a monori járás fogszak­orvosai is számos előadásit tartottak a járás óvodái, is­kolái, ipari és mezőgazda­sági üzemei számára. így a monori gimnáziumban is fo­gászati nagygyűlést tartot­tak, melynek mintegy 450— 500 főnyi hallgatósága volt. Vecsésen dr. Pallinger Ka­talin fogszakorvosi előadá­sát a vegyes ktsz központi üzemházában mintegy 30-an hallgatták meg. Előadásának tematikája a fogbetegségek megelőzése, a fogszuvasodás okai, a fogápolás és a rend­szeres ellenőrző vizsgálatok fontosságának kérdésével fog­lalkozott. Az egyórás értékes előadást még hosszú, kötet­len beszélgetés követte, ami­kor a feltett kérdésekre a fiatal orvos készséggel adott szakszerű választ. Az előadássorozatnak nincs vége. Dr. Pallinger Katalin a Zöldmező' Tsz-től kapott meg­hívást, s kérték, hogy a so­ron következő küldöttközgyű­lésen tartson fogászati elő­adást. A fiatal doktornő pat­ronálja még a Toldi utcai óvodát, ahol rendszeresítet­te látogatásait, hogy a „já­tékos” korban ismertesse, megszerettesse a gyerekekkel az egész életre kihatóan fon­tos fogápolást. Fekete Gizella gyakran itt található a „vi- háncoló banda” — mondja egy asszony, gyakran belekötne!?: a békésen várakozó utasokba. Ha be is menekül a szegény utas a váróterembe, és lát egy szép barna kályhát, odarohan, hogy felmelegítse meggémberedett ujjait, de hiába, mert a kály­ha hideg marad. Vagy talán nem azért van itt, hogy fűt- senak benne? Itt a tél és ez még újabb mínuszokat jelent. Ezért áldás a váróterem, illet­ve az lenne, ha egy kicsit me­legebb lenne. Na és a szotyola, tökmag, pn pírfecnik stb. a kedves utas bokáig süllyed a szemétben. Manor nagyközség, sok az utas, a gimnazisták nagy része is busszal jár be. Egy kicsit kulturáltabb kör­nyezetet szeretnének, hiszen ez érthető is. Utózöngék: Szombatonként a 13.50-kor Gyömrőre induló buszra alig lehet felférni, az utasok lökdösik, tapossák, né­ha bizony még-trágár szavak­kal is illetik egymást. A diá­kok és a Monoron dolgozó uta­sok ezzel a busszal járnak ha­za, mert ezután csak 17 órakor megy a legközelebbi busz. Akik Rákoskertre, illetve arra­felé akarnak utazni, azok el­jönnek Gyömrőig, ott leszab­nak és várnak körülbelül 15— 20 percet a másik buszra, ami majd a gyömrői állomástól el­viszi őket. Ésszerűbb megoldás lenne, ha Monorról egy busz helyett mindjárt kettőt indíta­nának, s akkor elkerülhető lemre a szombati zsúfoltság. Reméljük, az illetékesek megszívlelik és teljesítik ezt a kérést, amelyet ugyan már többször szóvá tettünk. H. E. Vizet prédikál... A nem túlságosan zsúfolt vonat egyik kocsijában igen-igen „jó hangulat" uralkodott. A MÁV néhány dolgozója pótszilvesztert tartott, sűrűn jártak köz­ben a pilisi és irsai borok­kal töltött demizsonok. A pilisi homok részegítő ter­mése éreztette hatását. Fel­hangzott az „Akácos út” — szépen elnyújtva, ahogy az egy borozgató magyar ha­zánkfiától illik. A kocsiban ültek mások is. . Nem mondhatni, hogy mindenki örült a „nótacso­kornak”. Egy fiatalembernek sem tetszett a rögtönzött „nép­daldélután”, ezt a vélemé nyét hangosan is közölte. Nosza, rögtön megindult a „nemzedéki vita”. Miután a vitát szótöbb­séggel a vasutasok nyerték, a huligánnak titulált fiatal­ember elővette táskájából a rádiót és maximális hang­erőre kapcsolta. A nagy hangzavarban pe dig befutott a vonat a Nyugati pályaudvarra. Tör tént mindez ama híres MÁV csendrendelet megje­lenése után több mint egy évvel... sz. M AI M f S O K MOZIK Maglód: Nincs jobb a rossz időnél. Nyáregyháza: Van aki megteszi, van aki nem. Tá- piósüly: Liliomfi. Űri: Quei- mada. Vecsés: Szindbód. Sportportré: A pilisi „portás" Földvárszki Mihály, a pili­siek kapusa olyan sportem­ber, akihez hasonlót valameny- nyi magyar edző szívesen üd­vözölne csapatában. Pályán A lóvá tett Matyi Tóth Rafael fuvaros nagy családjával Szőlősnyaralón él. Összesen 13-an Laknak a por­tán, s valamennyien szeretik, becézik Matyit. A kisebbek valósággal rajonganak érte. Már most elöljáróban sietek megjegyezni, hogy ez a Ma­tyi, egy igen kedves, pajkos lovacska. Kiváltképpen va­sárnap, ^amikor nem akad a faluban fuvarozni valója, az udvarban szabadon szaladgál, viháncol. Ilyenkor a család apraja-nagyja vele szórako­zik. Az egyik vasárnapon a Tóth-családot nagy hándt ér­te. A család kedvence, a hű­séges Matyi eltűnt. Az éj­szakákat ugyanis a ház mö­götti füves térségen szokta tölteni, mivel nagyon szereti a szabadságot. Eddig azon­ban senki sem veszélyeztette, nem lopta el a kedves álla­tot. Tóthék az esetet azonnal je­lentették, a rendőrség nyom­ban körözést bocsátott ki, Matyiért. Sokáig semmi hír nem érkezett. A minap azon­ban az egyik fuvaros lihegve állított be Tóthék szobájába és elfulladt hangon csak ennyit tudott mondani: meg­van a Matyi. Csakhamar meg­tudták, hogy Vecsésen van a lovacska. Másnap a Tóth-házaspár taxit fogadott és egy rendőr kíséretében Vecsésre robo­gott. Matyi ezt a kis kiadást igazán megérdemli, mondo­gatták. Kiderült, hogy a kó- kai vásárból pityókásan ha­zafelé vonuló gyáli lókupe- cek kötötték el a lovat. Ha­marosan túladtak rajta, s Matyi már ' harmadik gazdá­ját szolgálta. — Eljöttünk Sülysápról a lovunkért — mondta Tóth Rafael. — Odaadom, ha bebizonyít­ják, hogy a maguké — vá­gott vissza az új „gazda”. — Matyi biztosan megismer bennünket — szólt közbe az asszony. — Matyi? Ügy mondta, hogy Matyi? No, akkor ide hiába jöttek, mert azt az ide­gen lovat ott, Csillagnak hív­ják. Mindenki a lóra nézett. Mintegy 30 ‘méternyire két ló a kocsiba befogva, a har­madik a saroglyához kötve. Közülük az egyik bizony Matyi volt! Szegény pára, csontig lesoványodva. — Melyik ló a maguké? — kötekedett a férfi Tóthnéval. — fia ugye, hogy nem tudja? — Nem-é? — szólt élesen az asszony, s egy nagyot kiáltott. — Matyi! — majd utána nyomban lágy, dallamos han­gon: — Édes Matyikám! A ló azonnal felkapta a fe­jét és szomorúan felnyerített. Az új „gazda” csak ámult-bá- mult, majd némán fejet haj­tott az asszony előtt. Oda­ment a kocsihoz, kifogta be­lőle .Matyit és átadta igazi gazdájának. Az asszony és a rendőr ha­marosan visszautazott autón Sülysápra, Tóth Rafael pedig boldogan kocogott hazafelé gyalog, a boldogan viháncoló Matyival otthonába ... Krátky László és az életben egyaránt szor­galmas és megbízható, lelkiis­meretes és sportszerű. A ro­konszenves fiatalember ta­valy érettségizett, egyike a tehetségeket oly bőven osztó pilisi labdarúgósport remény­ségeinek. Pedig a kapus poszt­ja sokszor igen hálátlan. Elég egy hiba, és egy csapat 90 perces erőfeszítése is semmivé válhat. Földvárszki ,.Mitya” a megbízható kapusok egyike. Természetesen — ezt ő is tud­ja, neki is akadnak hibái. A kifutásoknál nem elég hatá­rozott. De számoljuk meg, va­jon hány kapus tud' az NB I- esek között is kifutni. Nem sok. És Földvárszki még fia­tal — fejlődhet. Több mér­kőzésen emlékezetesen kivá­lóan védett. Kartalon a he­lyieket szinte megbabonázta, két méterről sem tudtak gólt lőni. Nagy része volt abban, hogy a pilisi együttes óriási bravúrral megszakította a ha­zaiak veretlenségi sorozatát. Akadtak gyengébb mérkőzé­sek is. Nem szívesen emléke­zik a nagykőrösi találkozóra, ahol, bizony, kicsit benne volt a gólokban, és ráadásul még meg is sérült. A remek őszi szereples után, ha lehet, még többet vár a szurkolótábor a pilisi tizenegytől. Földvárszki Misinek/ ebben nem kis szere­pe lesz. (szatti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom