Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
4 » "\Wviw> 1972. JANUÄR 5., SZERDA „Az év” összesítése Koncz—Szécsi-Omega - Fák, virágok, fény Befejeződött a „Kedvenc lemezem” rovat III. „Az év” pályázatának értékelése. Mielőtt az eredmények ismertetésére rátérnénk, néhány statisztikai adat a beérkezett szavazatokról. 463 olvasónk adta le voksát, amelyek nyolc énekesnőre, tíz énekesre, tizenhárom zenekarra és harminchat tánczenei számra vonatkoztak. Az év énekesnője KONCZ ZSUZSA lett 129 szavazattal. Mögötte Zalatnay Sarolta végzett 107 szavazattal, őt pedig Kovács Kati, a tavalyi győztes követi 60 ponttal. A többi szavazat Harangozó Teréz, Késmárky Marika, Balázs Eszter, Kard a Beáta és Katona Klári között oszlott meg. Érdekes, hogy pályázatunk első hetében Zalatnay Saroltát Koncz Zsuzsától mindössze két szavazat választotta el, s Kovács Kati még messze elmaradt az „élmezőnytől”. Az év énekese SZÉCSI PÄL 117 szavazattal. A második helyre Korda György került 87 ponttal, míg a harmadik helyen az idei táncdalfesztiválon feltűnt fiatalember, Délhúsa Gjon végzett 51 ponttal. Versenyben volt még a harmadik helyért 42—42 szavazattal Máté Péter és Koós János. Lényegesen kevesebb szavazatot kapott Aradszkv László, Kovács József és Poór Péter. Dinnyés József — bár nem tánccíal-, hanem polbeaténekes — szintén kapott, szavazatot, sőt, részt vett a versenyben még Kóbor János is, az Omega énekese. Mindketten több szavazatot kaptak, mint Kovács, Aradszky vagy Poór. Az év együttese az OMEGA 125 szavazattal. A második helyen végző Illés együttes kevés híján fele ennyi voksot kapott, 67-et, ennek a felét, 33-at pedig a Bergendy és a Neoton együttes. E két utóbbi zenekar mögött nem sokkal maradt le az 1971-ben megalakult lokomotív GT, valamint az ugyanebben faz évben feloszlott Metró és Hungária (bár ez utóbbi kettő új felállásban ismét játszik). A többi szavazat az Expressz, a Non Stop, az Echo, a Tolcsvay, a Juventus és a Kaláka együttesre érkezett. Az év slágere — Schöck Ottó és Huszár Erika szerzeménye, amelyet Zalatnay Sarolta értekei — a fák. virágok, fény A táncdalfesztivál-győztes szám 63 szavazattal fölényesen nyert pályázatunkon. A második helyen hármas holtverseny alakult ki, s ebben az is különös, hogy két számnak majdnem ugyanaz a címe. Tehát, 24—24 szavazattal a második a Ne sírj (énekli Korda György), a Ne sírj, kedvesem (énekli Zalatnay Sarolta, illetve Koncz Zsuzsa) és a Boldog vagyok (játssza az LGT). Az ötödik helyre Koncz Zsuzsa száma, a Várj, míg sötét lesz került, ezt követi az őszi levél Del busa Gjon előadásában. Említésre érdemes, hogy szavazatot kapott még a Szomorú történet (Omega), a Kócos ördögök (Metró), a Távoliét (Szécsi). a Napot akarok látni (Bergendy) és két Omega-szám, a tavalyi győztes (!) Gyöngyhajú lány és a Hűtlen barátok. Azok az olvasók, akik szavazatot küldtek be pályázatunkra, részt vesznek a hét végén megrendezendő sorsolásunkon, amelynek eredményét, ígéretünkhöz híven, a jövő szerdai számunkban ismertetjük. Sunyó—Falus KEDVENC L _______... E Wi E--------------------------------z E-----------------------(Vt ÜS S SÜSSE] Mint már korábban is közöltük, megváltozik a slágerlista megjelenésének időpontja. A jövőben minden hónap első szerdáján közöljük a listát, tehát legközelebb február 2-án. Olvasóink továbbra is hetente szavazhatnak, a voksokat január 31-ig kell beküldeni. A szavazólapra írják rá a legkedvesebb vokális, illetve zenekari műnek a címét, valamint a kedvenc tánczenei számukat. Ezután borítékban vagy levelezőlapon küldjék el szerkesztőségünkbe (Pest megyei Hírlap, Bp. VIII., Somogyi B. I u. 6.), a borítékra ne feledjék felírni „Kedvenc lemezem”. Szavazóink közö tt minden hóna óban egy nagy és 12 kis lemezt, valamint á PEVDI ajándékát sorsoljuk ki. MOZI MŰSOR JANUAR 6 -TÓ L 1 3-I G CEGLÉD, *rl -én: Vesztesek és győztesek í74RAn<:ír 8—9-én: Asszony a bantditák ellen 10-12-én: ... És hamarosan a sötétség** NAGYKŐRÖS 6-9-én: ...És hamarosan a sötétség** GÖDÖLLŐ 10-12-én: Asszony a banditák ellen 6— 7-én: Hangyaboly 8—9-én: Napsugaras szemek 10-12-én: Szindbád*** SZENTENDRE 6-9-én: Szindbád*** 10-12-én: Vesztesek és győztesek ABONY 6—7-én: Betyárkapitány 8—9-én: Ezópus 10-11-én: A dél csilaga BUDAÖRS 6-9-én: Baleset a tengerparton 10-12-én: Forró éjszakában DUNA- 6—7-én: Koronatanú UAPAC7TI 8-9-én: Asszony a banditák ellen nHitHOZN 10-12-én: Napsugaras szemek MONOR 6-7-én: Asszony a banditák ellen 9-én: Betyárkapitány 10—11-én: Egymillió Lauráért NABVKÍTA 6-án: Szemben az igazsággal 7- 9-én: A csendőr nyugdíjba megy 10-12-én: Salud, Marija! I—II. VECSÉS 6-9-én: Szenzáciávadászok 10-12-én: Hangyaboly **16 éven felülieknek ***18 éven felülieknek iá szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIUZEMI VALLALAT Múzeumba került ' ai utolsó miskolci paszományosés gombköíőmcsíer gyűjteménye Az új esztendő első „szerzeményeként” a miskolci Herman Ottó Múzeumba került az utolsó miskolci paszomá- nyos- és gömbkötőmester, Tóth Karol in több mint félszáz darabból álló mintagyűjteménye. A gombkötők- és paszománykészítők a többi céheskisiparoshoz képest későn, az 1800-as években telepedtek meg Miskolcon. A mesterség: céhládája 1828-ból maradt fenn, s ebből az időből való a városi levéltárban őrzött árjegyzék is, amely készítményeiket is felsorolja. Az egykori mesterek készítettek többek között sujtásokat, mentekötőket, női ruhára alkalmazott „borítást”, különböző zsinórozást és „vitézkötéseket”, öveket, gomblyuknak való sodrott zsinórozást. Az utolsó miskolci paszomá- nyos és gombkötő kisiparos, akinek családja évtizedekre visszamenőleg ezt az ipart űzte, most becsukta kis műhelyét. Az utóbbi években szinte megszűnt a kereslet a régi mesterség termékei iránt. Napjainkban inkább csak lakásdíszeket, bojtokat, textil- szegéseket, elvétve zsinórból gombkötéseket rendeltek az idős Tóth Karóimnál. A mesterség múlt század elejétől kialakult mintadarabjai mostantól a miskolci múzeum gyűjteményét gazdagítják. Január filmjei a televízióban Változatos, színes filmműsorral jelentkezik az év első hónapjában a televízió. A mű-, sorra tűzött csaknem húsz _ produkció közül különösen érdekesnek ígérkezik a Doszto* jevszkij kisregénye alapján forgatott Az örök férj című NSZK-film, a főszerepben Józef Krónerrel, s ugyancsak népes nézőtáborra számíthat az NDK nálunk is közkedvelt rendezőjének, Kurt Jung-Al- sennek legújabb háromrészes alkotása, a Génuai hölgy. A komoly eszmei tartalmú, igényes filmek kedvelőinek a Doni elbeszélés című szovjet produkció jelent majd élményt. A jog és zűrzavar című amerikai filmét Charles Crichton rendezte, főszereplője a világhírű angol művészsztár, Michael Redgrave. A vígjáték egy megrögzött bűnöző apáról szól, aki fiát tisztességben akarja felnevelni, úgy, hogy az ne szerezzen tudomást apja mesterségéről. Két ismert filmcsillag, Sylva Koscina és Gérard Blain szerepel az olasz Mauro Bolognini produkciójában, a Fiatal férjekben. A történet azt mutatja be, hogy bomlik fel néhány fiatal barátsága házasságuk következtében. Jorge Semprun nálunk is népszerű regénye nyomán készült a Nagy utazás című francia film, Jean Prat adaptációjában és rendezésében. Nem hiányoznak január tv- műsorából a vígjátékok, kalandos történetek és krimik sem. Shakespeare Makrancos hölgyének zenés, táncos filmváltozata a Csókolj meg, Katám! című amerikai produkció. Tommy Steel a főszereplője a Minden megtörténhet című angol zenés produkciónak. A Maigret-sorozat Az amatőrök című epizóddal jelentkezik újra, míg a Különleges ügyosztály újabb folytatása a Sosem volt műszak címet viseli. Otthon és pásztorbot Ó, hogy elözönlötte otthonomat a technika! Kéziratpapíromra villanyfény vetül: a meleget távfűtés szolgáltatja, a vendég elektromos csöngővel jelzi jöttét; kávéját villany házi presszóval főzöm; a fürdőszobában mosógép áll; most, hogy írok, .itt döngicsél körülöttem egy zsebrádió muzsikaszava. És megvallom, egyik csodaszerkezet működését sem értem teljességgel. Viszont ha rápillantok a falamra függesztett faragott pásztorbotra. annak nincs titka előttem. Tudom, somfából faragta a juhászember, akitől vettem. Szinte személyes ismerőseim a reá faragott tölgylevelek, madarak, mókusok, őzek, szarvasok. Ismerem a pásztornak azt a mozdulatát, ahogyan felemeli az ilyen alkalmatosságot, ahogy reátámaszkodik, még azt is, ahogyan az engedetlen puli után hajítja. A hasonló tárgyaknak valaha a parasztok életében az volt a rendeltetésük, hogy a mindennaoi élet szolgálatában álljanak, felmagasítsák, szebbé tegyék életét. És milyen messzi vidékről fölkeresték a múlt század elején teszem azt Blázsik Pál csongrádi szűcsöt, akinek rajzkönyvében oly szép stilizált rózsák várták, hogy ködmönre hímezzék őket... Napjainkban a falu alig ismeri a népi iparművészeket. Legfeljebb a saját községében élő mesterről tud, jobbára róla is csak a rokonság okán, vagy mert sokszor keresik a híres fazekast vagy pingálóasszonyt a városiak. A falu még nem telt be annak örömével, hogy a vidék embere számára is beszerezhető mindaz, ami sokak szemében nemrég még a városiasság jelképe volt. Ezért találunk a falusi hajlékokban oly rengeteg világító rekamiét, damaszttal bevont díszpárnát, bazári nippet, a falakon pedig unalomig ismert giccsfestményt, valamint a „mód és modernség” megannyi hamis jelét! Városon pedig? Talán a technika szüntelen jelenléte váltja ki az emberekből a szomjat; talán mert sokan falun élt gyermekéveik emlékeibe fogódznak; talán mert a formák naiv szépsége ragadja meg őket — mind többen gyűjtenek nép- művészeti tárgyakat. Van, aki csak egy műanyag bevonatú fotel merevségét oldja fel egy-egy népi hímzésű párna lágy színeivel. Más a kalocsai kötények tűzvarázsát használja fel arra, hogy egész falfelületet ízléssel beragyogtasson. Meglepő az a természetesség, mellyel a legmodernebb vonalú ipari készítmények és a népművészet formahagyományát őrző darabok alkalmazkodnak egymáshoz. A modern ipari formatervezés csakúgy, mint a mai iparművészet, szüntelenül visszanyúl ,a népi hagyományokhoz. Részint mert évezredek alkotói logikája alakított ki bizonyos formákat — ezt jómagam a cserepesek munkáin tapasztaltam legszembetűnőbben —, részint mert a világ minden táján növekszik mindannak a becse, ami népi. A nép művészete mindjobban átszínezi mindennapjainkat. Még olyan helyekre is utat tör magának, ahol — városon legalábbis — azelőtt nem volt helye. A gellérthegyi Búsuló juhász vendéglő bárját Vankóné Dudás Júlia galgamácsai népművész falfestményei díszítik, sok híres étteremben népi cserépedényekben tálalnak a vendégnek, a ruhatervezők mind több női ruhán alkalmaznak már népi fogantatású hímzést... Vajon mikor tárja ki otthonait előttük a falu, ahol ez a művészet annak idején kivirágzott? B. N. E. PETltOVÁCZ ISTVÁN Zsák a foltját 2, KÖZBEN a kis hadnagy elbiUegett. Délig vissza se jött Ültek az árnyékban, a fák alatt, fűszálat rágcsáltak, s csizmájuk sarkával gödröket lyuggattak a homokban. — Srácok! Ezek összetévesztették a tábort a szanatóriummal! — nyerített fel félóra után a nyiszlett P. Kovács. — Hiányzik valami? — horkant P. Kovácsra gorombán Készéi. — Tavaly ilyenkor már harmadszor számtatták fel velünk Böhönyét! — Várd ki a végét! — Tavaly egy hónapra jöttél, az idén háromra. Van1 idő! — avatkozott közbe Bakos. — Akkor is! Valami történt katonáéknál! — erősködött P. Kovács. — Velünk történt, édesapám! — vette le sapkáját s akasztotta egy fa ágára a választékos modorú Körmendi. — Egy éve még senki egyetemista voltál. Most tanár. Akivel nem lehet... — Tanár úr! — javították ki Körmendit egyszerre többen. — Havi kilencszázért... — hallatszott a fák alól. — Ezer nulla négyért! — És a gyerektelenségi? A békekölcsön? — Csiklandozzatok meg!Tanár úr! Ki veszi azt itt észre? — kiabált túl mindenkit Készéi. * — NEM AZ A LÉNYEG, észreveszik-e, hanem, hogy én tudom magamról! — ugrott fel % szélről a szemüveges Fekete, aki nevével ellentétben, hir- telensEőke volt, s az orráig se látott szemüveg nélküL Előbb jobb kezét a magasba lendítette. mintha jelentkezne. így is állt fel, jobb kezét a levegőbe fúrva, a ballal támasztva ki magát. A kajla Fedor hangosan röhögött. — És akkor? Mi van, hogy tudod? Semmi! — Kibírom, érted, kibírom! — hadonászott szenvedélyesen Fekete. — Három hónapot ki lehet bírni. Köpök rá, és kibírom! — Eddig is köphettél! Nem köptél? öregem, akkor te él vagy maradva legalább három köpéssel! A köpésben még az államvizsga utáni banketten megállapodtak. Spiccesek voltak már mind. Juhász az asztal alatt ült, előrehajolva, térdben felhúzott lábakkal, s az első évfolyam első lexika órája leckéjét mondta. Ha a végére ért, újra kezdte. Nem lehetett lelőni. Körmendi egy felfordított széket szorongatott az ölében, s az ülődeszka alján dobolt. Fekete sírt. Szabályosan. Potyogtak a köny- nyei. S egyre azt hajtogatta: — Gyerekek! Vége! Vége! Akkor nyögte be Bakos a három hónapot. Ettől a három hónaptól mindenki fázott. Ügy hiányzik nekik, mint púp a hátról. Négyévi zaklatott hajtás, mindenről lemondás, csóró pénztelenség után, diplomával a zsebükben, végre nagykorúnak érezhetnek magukat. Független, kereső embernek. Es akkor Bakos benyögi a három hónapot. — Kibírjuk! — zokogott a hirtelen támadt csendben Fekete. — Köpünk rá. Csák kibírjuk — mondta később Készéi is. — Köpünk mindenre. Ebben maradták. MÄR TÖBB MINT EGY ÓRÁJA ücsörögtek a kézilabdapálya szélén, a fák alatt.' A nap közben feljebb mászott az égen, s az árnyék iekúszolt róluk. Beljebb húzódtak az erdőbe. A kajla Fedor sapkáját szemére húzva hanyattvágta magát, s úgy tett. mint aki alszik. Varsányi kezdett ideges lenni. Kiállt az első fához. A szája szélét rágta. — Csinálni kellene valamit! — jött vissza. — Csinálj. — Osszuk be a rajokat! — Oszd! Te vagy a góré! — intézték el kurtán. Varsányi papirost kerített s felírta a három raj névsorát, beosztását. Nagyjából, ahogy tavaly volt. Laczkó távolabb ült a bolytól, egy fa törzsének támaszkodva. Unatkozott. Ez is rohadt ügy, gondolta, hogy nem csinálnak semmit. Tálán még rohadtabb, mintha ugráltatnák őket. Ügy legalább múlik az idő. Körmendi telepedett melléje. Előbb tíz ujjával kifésülte a füvet, ahová ülni készült, s csak azután ereszkedett le. — Te érted ezt? — fordult Laczkóhoz. De mert Laczkó nem felelt, más témába kezdett. — Nem nagy a csizmád? Nem lötyög? — Az nem. Hanem a köpenyem elcserélném. — Gyerekek! Ki ad negyvenegyes csizmáért negyvenkettest? — hordta körbe a tekintetét Körmendi. — Ha még valamit kínálsz mellé — szólt ki a sapkája alól Fedor. — Kuss! — mordult rájuk Készéi. — Bezsongtál, apa? — emelkedett félkönyökre a kajla. — Hagyjuk a témát, Megegyeztünk! — Miről beszélsz? — Mindenről, ami kato- náékkal kaocsolatos. — Srácok! Ez berágott! — nyihogta P. Kovács. — Megfogadtuk, hogy a kiképzésről senki nem ugát! — De a csizmáról? Már vagy öten magyarázkodtak, egyszerre, hadonászva, egvmás szavába vágva. Hülyeség, nézett végig rajtuk Laczkó. PEDIG MEGFOGADTAK. A banketten. Hogy senki, se behívásig, sem a három hónap alatt egyetlen szóval sem említi a kiképzést. Ha kérdezik, válaszol. Foglalkozásokon, gyakorlaton csinálja, amit kell. S ezzel befejezte. Egymás közt nem lehet téma a katonaság. A fogadalmat megpecsételték. Vörös borral. Bakos kezet szorított Készeivel, s mindenki odadugta a kezükhöz az öklét. És Fedor, ballal, felülről az ökölkupacra löttyintett egy kancsó vörös bort. Laczkó a zakójára Is kaoott a borból. Egyetlen valamirevaló öltönye volt rajta. Tisztítóba vinni már nem maradt ideje. Pénze se. Ezért vonult be’ a viseltes szürkében. Szerencséjére. az ázott ronggyá... (Folytatjuk)
