Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-04 / 2. szám

A gyógyítás jó kezekben van Három jelenet a gyömrői egészségházból A napokban egy órát tartóz­kodtam a gyömrői orvosi ren­delőintézetben. E rövid idő alatt három kedves jelenetnek voltam szemtanúja. Szívesen teszem közzé mind a hármat. A laboratóriumból egy idős asszonyt vezettek ki. A nővér megmagyarázta a néninek, hogy ezután a másik oldalon, a röntgenvizsgálaton kell részt vennie. Az asszony azonban nem értette meg, nyomban le­ült egy közeli székre. Az ápoló­nő türelmesen karon fogta a nénit, átvezette a röntgenosz­tályra egy másik nővérhez. Később izgatott kismama lé­pett be az előcsarnokba. Ké­zen fogva vezette sápadt arcú kislányát. — Az udvar felőli rendelő­től jövök — mondta a vára­kozó betegeknek —, de sajnos elkéstem. Ezután a fiatalasszony hal­kan bekopogott az orvosi szo­bába. Egy szigorú tekintetű hölgy jelent meg az ajtóban, az orvosasszony volt. Arcvo­násai azonban nyomban kisi- , múltak, amint meglátta a fia­tal anyát és a feltűnően sápadt I lánykáját, s. kedvesen moso­lyogva szélesre tárta előttük az ajtót... Végül a röntgenszobából jött ki a nővér, és három felvételt nyújtott át egy idősebb em­bernek. — Siet a bácsi? — kérdezte, s igenlő válasz után így foly­tatta kedvesen. — Nos, ezeket a felvételeket nem szabad zsebre tenni. Jó ideig vigyázva kell vinni, míg meg nem szá­radnak. A férfi tanácstalanul kérdezte: — Most... most én ezeket a képeket kinyújtott karral vigyem Sülysápig? — Tessék csak visszaadni — mondta a nővér —, majd én megszárítom benn a kályha mellett, hiszen van ideje a bá­csinak, csak egy óra múlva indul a vonat Sülysápra. így is lett. Húsz perc múlva ismét megjelent a nővér, és egy borítékban átnyújtotta a röntgenfelvételeket. Jó volt látni, s most jólesik közhírré tenni: a gyömrői ren­delőintézetben a betegek gyó- I gyítása, ellátása igen jó ke­zekben van. I (—ky) KISIPAROSOK SÜLYSÁPON MOHMMnnfn XIV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1972. JANUÄR 4., KEDD 4 MÁV FIGYELMÉBE Omladozik a sülysáp! állomás fala A szőlőstelepi sötét és huzatos Nemrégen a sülysápi vasút­állomás épülete mellett az uta­sokat kellemetlen meglepetés érte. Az IBUSZ-pavilon szom­szédságában hirtelen téglatör­melék zuhant le a magasból. Sérülés szerencsére nem tör­tént, mert a várakozó embe­rek idejében szétrebbentek. Pillanatok leforgása alatt mintegy mázsányi faltör­melék zúdult a földre. Többen elmondták, hogy elő­ző napon az állomás homlok­zata előtt, a korhadt tetőről két cserepet sodort le a szál a váróterem ajtaja elé; Szeren­csére ezen a helyen ekkor épp nem tartózkodott senki. Lapunk hasábjain nem elő­ször tesszük szóvá a sülysápi állomás állapotát. Megírtuk: várog. Más. 1 Az állomás 400 méteres peronján az éjszaka folyamán nincsenek biztonság­ban az utasok, mivel csaknem sötétben kénytelenek közle­kedni. A hosszú peron 84 vil­lanykörtéjéből ugyanis jelen­leg alig több, mint 20 pislákol. Habár épp most múlt két éve, hogy az állomást átadták a forgalomnak, ennek ellenére a mai na­pig senki sem tartotta kar­ban a külső villanyvilágí­tást. A jegykiadók többször is írás­ban jelentették a szőlőstelepi állomás hibáit, azonban ered­ménytelenül, mert eddig nem történt intézkedés. Mi is ezt tesszük most — a gyors orvoslás reményé­ben. . K. L. Monot, ABC áruház SORBANÁLLÁS A közelmúltban szóvá tet­tük lapunkban azt, hogy az igen szép és bőséges áruvá­lasztékkal rendelkező monori ABC-áruházban különösen a délutáni órákban lassú a ki­szolgálás, mert csak egy pénz­tár működik. Ez különösen azok számára nehezíti meg a vásárlást, akiknek buszcsatla­kozásuk van. Azóta beszélgettünk az áru­ház vezetőjével. Elmondta, egyetért a panasszal, sajnos, a megoldás azonban nem az ABC-áruház dolgozóin múlik. Az áruház pénztárgépei ugyan­is finoman kifejezve „nem tö­kéletesek”. ö, már mint az üz­letvezető, még az áruház be­rendezésének idején javasolta a Nációnál típusú gépek vá­sárlását. A bolt gazdája — a Pilis és Vidéke ÁFÉSZ — azonban ennél jóval olcsóbb és gyengébb minőségű gépeket vásárolt, amelyeknél igen gyakori a hiba. Hogy mi a megoldás? Azt hiszem, ezen már a pilisi ÁFÉSZ vezetőinek kell tömi a fejüket. (Sz.) A járási szociális otthon építésének története EGY NEB-VIZSGÁLAT TANULSÁGAI Sülysápon jelenleg ötvenhőt kisiparos űzi a mesterségét. Az egyik tanácsülésen kiderült azonban, hogy közülük jó- néhányról a lakosság nem tud. Így például az egyik háztulaj­donos a napokban szobájának parkettázásához egy szakem­bert Pestről hívott ki, s mi­után jóval drágábban megcsi­náltatta, akkor jutott fcudomá- íága, hogy a községben is van ilyen szakember. A kisiparosokról a tanács­házán természetesen részletes és pontos nyilvántartást vezet­nek. Érdemes egy kissé belete­kinteni. Nem kevesebb, mint 1 laikatos működik a község­ben. A fuvarosok száma 7, a kőműveseké pedig 6. Dolgozik azonban egy »pár ritkább fog­lalkozású kisiparos is. így léte­zik, mint már fentebb említet­tem, egy parkettacsiszoló, egy üveges, sőt egy koszorúkészítő fe. Szőlősnyaralón pedig egy kihalófélben levő szakma kép­viselőjével: egy valódi kovács- mesterrel is találkozhatunk. Végül az eléggé ritka foglal­kozású mesteremberről: egy késes-köszörűs kisiparosról is hírt kell adni. Érdekes történet fűződik hozzá. Az egyik napon egy hetyke legény vetődött be a késes-köszörűs kisiparos mű­helyébe. Zsebéből előrántott egy jókora bicskát és a mes­ter orra elé tartatta. „Aztán csuda éles legyen ez a bicska!” A mester megtekintette a rozádás, s barázdás kést. „Hol­nap jöhet érte” — szólt kész­ségesen. Másnap ez a neveze­tes férfiú hóna alatt egy vekni száraz kenyérrel ismét beállí­tott a műhelybe. Bicskája úgy fónylett, mint a tükör, kézbe­vette és egy nagyot kanyarí- tott vele a száraz kenyérből. A kés azonban nemcsak a ke­nyeret szelte el egy szempil­lantás alatt, hanem belesza­ladt a tenyerébe is. Rögtön kiserkent belőle a vér. Hősünk azonban fel sem szisszent. ,Elég éles!” — mondta nyu­godtan és azonnal kifizette a köszörülés árát. ötvenkét kisiparos valóban tekintélyes létszám. Hogy le­het közöttük eligazodni? A sülysápi vb-titkár elmondotta, hogy a legutóbbi' tanácsülésen felvetett javaslat nyomán nem­sokára hirdetőtáblát helyez­nek el a legforgalmasabb he­lyen, a vasútállomáson és a tanácsháza folyosóján. A táb­lákon feltüntetik a kisiparo­sok nevét, lakcímét, s azt, mi­lyen szolgáltatással állnak a lakosság rendelkezésére. K. L. Három műszakban — a közösségért Ma, amikor az emberi kö­zönyről egyre több szó esik, különösen jó érzés olyan em­berekkel találkozni, akik éle­süket, munkájukat a közössé­gért, a társadalomért végzik. Bicskei János, a Hazafias Népfront pilisi titkára elfog­lalt ember. Hogy mit jelent Budapesten három műszakban dolgozni, azt csak az tudja iga­zán, aki maga is végzi ezt a sokszor nyomasztó ingát. Még­sem lehet Pilisen úgy társa­dalmi munkáról hallani, az emberek közös megmozdulá­sairól beszélni, hogy ne legyen benne szervezőmunkája, lelke­sedése. Aki három műszakban dol­gozik, annak három műszak­ban kell a társadalmi munkát is végeznie. Amikor a szabad ideje engedi. Sokszor éppen hogy hazaérkezik, máris sza­lad a köz ügyeit intézni. Há­lás feladat ez? Valljuk be, sokszor nem az. Bizony, a gaz­dasági szervek sem állnak egy­formán hozzá a társadalmi megmozdulásokhoz, és a szer­vezés igen nehéz munka. — Mindenhol olyan segítő­társakat kívánok magamnak, mint az Üj Élet Tsz-ben. Akár­milyen problémával állítok be, Sedró János, az elnök, vagy Csömör Sándorné párttitkár azonnal a segítségemre siet. Amikor gyors léptekkel el­hagyja a pártházat, akkor tu­dom meg mástól, hogy Bicskei János éppen a szabadságát töl­ti. És szabadsága alatt mivel is foglalkozhatna? A Hazafias Népfront másnapi megbeszé­lését szervezte... Sz. A. még a legidősebb embe­rek sem tudnak visszaem­lékezni, hogy mikor tata­rozták legutóbb az épüle­tet ... Most aztán bebizonyosodott, hogy az állomás omladozó fa­la nemcsak csúnya, hanem életveszélyes is. A hosszú év­tizedek alatt mind a négy oldalát ugyancsak megcsap­kodta az eső, megszaggatta a vihar. A vakolat mindenütt teljesen átázott, s ma már ott tartunk: elég egy gyenge fu­vallat és hull az „áldás” a szegény utas fejére. A sülysápi állomásról uta­zó több ezer utas jogosan bosszankodik és kíváncsi arra, hogy a MÁV a bal­esetek megelőzése érdeké­ben a szükséges lépéseket mikor óhajtja megtenni. Szőiőstelep utazóközönsége örömmel vette tudomásul, hogy a vasútállomás vízellátá­sa végre megjavult, s a szom­jazok kitűnő ivóvizet találnak. Bosszantó viszont: a váróterem ajtaja alatt tenyérnyi rés tá­tong, a szél csak úgy süvölt. Ez nemcsak az utasokat, ha­nem a közelben dolgozó jegy­kiadó munkáját is zavarja. A viharos szél ugyanis már nem­egyszer elrepítette a vasúti je­gyet a pénztár ablakából, s többször kitépte a pénzt az utasok kezéből... Baj van a fűtéssel is. Mind a váróterem, mind a szolgá­lati szoba cserépkályhájának sarkain rések nyíltak, s befűtés után olyan nagy széngáz keletkezik, hogy egyik helyiségben sem ta­nácsos tartózkodni. Már tavaly is javították a kályhákat, de a füst mégis szi­Ez év novemberében átad­ták rendeltetésének az új já­rási szociális otthont. Hatvan­hat idős embernek biztosíthat­tak helyet benne, érthető, hogy nagy volt az öröm az otthon felavatásakor, s most utólag is elégedettek a járás vezetői, mindazok, akik kezdettől fi­gyelemmel kísérték az építke­zés sorsát. Mikor is volt a kezdet? 1966- ban a járási tanács határoza­tot hozott az igény felmérésé­re: hány személy kérné fel­vételét a szociális otthonba — ha lenne — a monori járás­ban. Hatvan helyre lenne szükség, tudatták a felméréssel megbízottak. Ezután elkészült az előzetes terv és a költség- vetés. Következett ennek alapján a vázlatterv és egy előmérési költségvetés. Esze­rint 4,5 millió forint körüli összegbe került volna a szociá­lis otthon. Ha azonban Gyöm- rőre, a már meglevő felekeze­ti szociális otthon mellé épí­tik, mondták a tervezők, elma­radhatnak a járulékos beruhá­zások, s akkor egymillióval olcsóbb lehet az építkezés. Ezt a javaslatot 1967. egyik járási tanácsülésén elfogadták. Voltak ugyan, akik fölvetet­ték: Monori-erdőn alkalma­sabb lenne egy szociális ott­hont építeni, szép és nyugod- tabb a környezet, mint Gyom­ron, de a költségmegtakarítás lehetősége meggyőzte őket. Mivel a pénzösszeget társa­dalmi összefogással teremtet­ték elő, nem lehetett azonnal elkezdeni az építkezést. Maga az előkészítés 1968-ig tartott. Kétségtelen, hogy a tervezők gazdaságos megoldásra töre­kedtek, mégis: mire minden előkészület megtörtént az épít­kezés megkezdéséhez, már több mint ötmillió forintnál járt a költségvetés. Időközben ugyanis kiderült, hogy a felvo­nulási épületeket mégis fel kell építeni, a víz bevezetésé­hez új kutat kellett fúratni stb. Az építkezésnél nem le­hetett új technikai megoldáso­kat alkalmazni, mert kicsi volt á telek. Az 1968-as év az anyagi fel­tételek biztosításával, a kivite­li tervek társadalmi munkában való előkészítésével telt el. A következő évben részben elké­szültek a tervek, majd egy másik tervező csoport vette kézbe a munkát és 1970. ápri­lisában fejezte be. 1969. októberében * nagy nehezen elkezdődött az építkezés, mivel a szint alatti munkák kiviteli tervei addig már elkészültek. 1970 júniusában végleg lezárult az előkészítés, kezdődhetett az építkezés. Innen már meggyor­sul az ütem, s egy év alatt el­készült a járási szociális ott­hon. Közben a Gyömrői Nagy­községi Tanács kérésére a konyhablokkot kibővítették, mivel Gyömrőn évek óta gon­dot okozott az iskola napközi konyhája. A tanács hozzájá­Délibáb és füstfelhő — Boldog új évet! — így köszönt, hiszen úgy tartja, ez évszázados „kötelessége”. Mert ha valáki bekormozhatja ma­gát a kéményseprő ruhájától szilveszter éjszakáján, és még ha újév napján a kéményseprő mond jó reggelt neki, az bi­zony nagy szerencsét várhat abban az esztendőben. — Hiszi ezt a kéményseprő is? — Sok babonát hisz, hitt a puszták embere, köztük van a szilveszteri babona is ... — mondja, miközben kézfogásra nyújtja erős, kérges, kormos kezét. — Nem voltam én min­dig „Szent Flóriáné” (a tűz vé­dőszentje), csak I960 óta, ak­kor vettem magamra a ké­ményseprők szerencsét hozó ruháját. Akkor lettem hűtlen a pusztához ... Harminc esz­tendőt „nyaraltam” a Horto­bágyon. Úgy hatesztendős le­hettem, mikor apán magával vitt, öregapámtól örököltem a puszták szeretetét meg a ne­vét, Ancsán István, úgy hív­ták. Számadó juhász volt. Mel­lette két juhász, három nagy és négy kis bojtár volt. Bejár­tuk vele az egész Hortobágyot, a nagy pusztát, ahol csak imitt-amott volt egy-egy kis akácerdő. — Büszke, gangos juhász volt, apám sem különben, ol­vasott a csillagokból, a széljá­rásból. A betűt azt ugyan nem ismerte, de a számadójuhász­nak számolni tudni kellett, tu­dott is. A neve helyére meg csak egy keresztét írt. Mikor a fakeresztre felírták a nevét: Ancsán Mihály, 89 esztendős volt. öt lánya, négy fia ma­radt, a legkisebb volt köztük Ancsán István, volt hát kiktől átvenni a juhászat tudomá­nyát. — Tudomány a juhászat, s ha úgy marad apáról fiúra, annál többet ér. Nem volt könnyű a juhászok élete. A Fiátfy bárónét szolgáltuk leg­utóbb. A nyáj akkora volt, hogy három pulival alig győz­tük összetartani. Nagy segítő volt a kutya, Büszke, a Bogár meg a Bojtár, nem is felej­tem ... Ott élt a juhász mesz- sze az otthonától, ha kiörege­dett a puli, hazavitték a ta­nyára. Ö vigyázta a családot. Az asszonynép csak nyíráskor jött a pusztára, várta a dolog meg az ölelés ... Nehéz volt aztán elválni, de ez volt a sors ... Tudta, aki juhászhoz kötötte az életét, hogy sokat lesz egyedül. Panaszolta azt a régi világ asszonya, az enyém is; Addig-addig, míg hajlottam a szóra... útra keltünk. Nincs már a múltból, csak a hagya­ték, amit öregapám testált még apámra, az meg rám, a nagy szőrű, fekete galléros, fe­hér suba, a szép hangú furu­lya meg egy juhászkampó. Nagy becsű az a jószág, Bal- mazújváron készítette egy régi nagy mester. — Mikor apám szegre akasz­totta a subát utoljára, s én magamra vettem, azt hittem, holtomig viselem. De győzött az asszonyi szó. A szép ju- hászné. Háromszáz négyszögöl Monoron a kert a ház mellett, megterem ott minden, dolgot ad a szőlő eleget. — Bort is? — Bort is, de attól is csak a régi nóták jönnek elő, hogy „Amoda a hegyek oldalába ül két juhász fekete subába...” Fekete suba? ... Felváltotta azt a kéményseprő fekete ru­hája. Szép foglalkozás ez is, meg is szerettem, de a délibáb, azt nem pótolja semmi... Az visszajön az ember álmába is, a nappalába is... A délibáb, a furulya, a ménes, a nyáj, ahogy benne lebeg... A gye­rekeimnek csak mesének tű­nik. Ök már Monoron vannak otthon. Jó eszű gyerekek! Né­gyesnél rosszabbul sohasem ta_ nulnak. A kisebbik orvosi pá­lyára készül — mondja. — Hogy mi a nótám? Az, hogy „Cifra szűröm szegre van akasztva...” Ezt dalolom én, ha nótás kedvem támad ég és föld között, mert fordult ve­lem az idő, fehér bárányok helyett kormos kéményeket számolgatok, a délibáb meg fekete füstfelhő. És nem hi­szek a babonában, de azért hadd kívánjon a monori kor­mos kéményseprő elsőként boldog új évet! Fekete Gizella I rult 500 ezer forinttal a szo­ciális otthon építkezéséhez, s ezáltal a korszerűtlen napkö­zis konyhát megszüntették, a gyerekek ebédjét is a szociális otthon konyhájában főzik. Összegezve: a járási szociá­lis otthon építésének átfutási időszaka rendkívül hosszú volt. Az épület azonban szép lett, minden igényt kielégít, je­lenleg 66 idős embernek ad otthont. Igaz ugyan, hogy a teljes költség hatmillió lett a végén, s ennyiért szebb kör­nyezetben, Monori-erdőn is felépülhetett volna — a kor­szerűbb technológiai eljáráso­kat is alkalmazva esetleg előbb is elkészült volna. Ezeket a tanulságokat von­ta le a közelmúltban a járá­si népi ellenőrzési bizottság, amikor megvizsgálta a járási szociális otthon építkezésének körülményeit. F. O. CPORT Ki a felelős? Az NB Ill-ban az őszi idény csak a pályákon fejeződött be. A zöld asztalnál néhány mér­kőzésnek folytatása követke­zett. Sajnos, ennek egyik szen­vedő alanya a vecsési VIZÉP. Az MLSZ a Vecsési VIZÉP— Dunaújvárosi Építők (1:1) mér­kőzés eredményét Takács Ká­roly jogosulatlan játéka miatt megsemmisítette és a két pon­tot 0:0-ás gólaránnyal a duna­újvárosi csapat számára iga­zolta. Elrendelte, hogy a ve­csési együttes évi összpontjai- ból két büntetőpontot levon­janak. Eddig a hír. A vecsési együt­tes így 11 pontos összteljesít­ménnyel a kieső zónába ke­rült, nagyon nehéz tavaszi idény előtt áll. Nem tudni, ki felelős Takács átigazolásáért, de tény, hogy júniustól—novemberig lett vol­na elég alkalom, hogy az át­igazolás lehetőségét alaposan tanulmányozzák. Persze, a szervezettség és az alapos tá­jékozódás sohasem volt a ve­csési labdarúgó-szakosztály erőssége. Ideje volna már a sportkör vezetőségének alaposan felül­vizsgálni a labdarúgó-szakosz­tály munkáját, és ha kell, ala­posan megerősíteni. A kiesés szélére sodort ve­csési labdarúgó-együttes jö­vője ezt feltétlenül megkí­vánja. Sz. A. M \ I M r S O R MOZIK Gyömrő: A halál erődje. Mag­lód: Nincs jobb. a rossz időnél. Mende: Jó estét, Mrs. Campbell. Monor: Csipkerózsika. Nyáregyhá­za: Van aki , megteszi, van aki nem. Üllő: A csendőr nyugdíjba megy. Vecsés: Szindbád.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom