Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám

FCS1 HEGYEI KhfCíriap 1972. JANUÁR 19., SZERDA KÖNYVESPOLC Három kötet kisregény Három szerző szerepel kis­regényekkel az Európa Kiadó e hetekben megjelent új ki­adványai között. ■Kettőjüket A világirodalom, remekei sorozat ismerteti, vagy inkább újra fölfedeztéti az olvasóval. E két szerző (a főként A kis her­ceg című művével világhírne­vet szerzett): Saint-Exupéry és az 1954-ben elhunyt Colette között azonban számos hason­lóságot is észrevehetőnk. Mindketten egyetlen dallamot variálnak műveikben, egyetlen húrt rengetnek. .......... — ................ AN TOINE DE SAINT- EXUPÉRV inkább költő, mint író. Nem fellegekben járó költészet az övé, pedig repülőgépével igen sokszor a fellegek közé emel­kedett. írásainak minden sza­vát a valóság, az élet szerel­me, a mindennapok hősiessé­gének megbecsülése hatja át. Saint-Exupéry — mint tár­sai, azok a pilóták, akikről ír — a húszas években futárszol­gálatot' teljesítettek Dél-Ame- rika, Európa és Afrika légi út­jain. S ami még ennél is több: ézeket az éjszakai légi utakat ők törték fel, mint sötét és szűz ugart az akkor még meg­bízhatatlan, minduntalan vá­ratlan, elő nem írt leszállá­sokra kényszerítő motorokkal. A csillagos éggel, a hömpöly­gő felhőtengerrel, az eget és földet elzáró ciklonnal ke­rült szembe a gépet vezető pi­lóta, s az egyhangú postaút sokszor vált olyan küzdelem­mé, amelyben az ősi magá­nyosságba visszazuhant, ma­gára hagyatott ember egyedül viaskodott a végtelennel, a föidtől-égtői eltépve. Saint-Exupéry az emberi munka, leleményesség, lelki nagyság és a közösség megtar­tó erejéről beszél nekünk. Csodálatos mondatokat talál, miközben leírja a felhők fö­lött repülő, a csillagok csend­jét, suttogását figyelő pilpta érzéseit a levegőnek abban a világában, ami egészen az övé, s a halálra is elszánt, de az életért, a hétköznapok sok kis öröméért, a családért küzdő szárnyra kelt ember gondola­tait. És azt a rémületet, azt a hallgatást, amivel a , levegő vándorai — pilóták, mérnökök, technikusok, szerelők — a semmiben örökre elmerült baj- társ rádiójának némaságát hallgatják. De éppen ilyen szuggesztíven és költőien áb­rázolja azt az erőfeszítést is, amellyel a légitársaság dolgo­zói a világ minden tájáról fel­repítik kereső távirataikat, rá­dióüzeneteiket és gépeiket, hogy rátaláljanak az elveszett társra a sötétségben, a végte­lenség térségein. Fölemelő könyv az Éjsza­kai repülés. Talán egyetlen disszonancia, ami az első kis­regény hatását lerontja: sze­relmeseinek már-már paro- disztikusan szenvelgő hangja. De a másik kettőben — akár­csak Saint-Exupérynek, a re­pülőnek közelről ismert, fé­nyes csillagai közt — teljes a harmónia. Rónay György, valamint az utószót is írt Pór Judit kiválóan tolmácsolja — finom hangula­tait, színárnyalatait páratlan hűséggel visszaadva — az ere­deti szöveget. COLETTE is egyetlen témáról ír a Kő­bőreiéi címmel kiadott kötet négy kisregényében. A szere­lemről. S még ott is önvallo- másos felhanggal, ahol látszó­lag elkülöníti magát hőseitől. A hajdani pantomimtáncosnő­ből érett, letisztult író lett. Igen, mint annyi más gyen­gébb vagy nagyszerű könyvé­ben, Colette ezekben a gazdag hangszerelésű műveiben is a szerelemről ír. Ez égyben azt is jelenti, hogy érdeklődésé- ftek sugara szűk világot kerít be. De ezen a viszonylagosan szűk átmérőjű területen ásója, amellyel termőföldjét megfor­gatja, meglepő mélységekig hatol, és ritka értékeket hoz felszínre. Ez az asszony életé­nek tapasztalatait az emléke­zés érzelmessége nélkül építi bele hősei sorsába. Még a Kó­borélet című kisregényében is biztos érzékkel kerüli el az alacsonyabb szintű hátáskel- tést. Pedig a megalázó házas­ság nehéz emlékétől sebzett és a második szerelem elől a csalódás félelmében Dél-Ame- rikába menekülő Colette-Re- née (az azonosság kétségtelen), a vaní eté-tán c oisn ő története ezer alkalmat kínál erre. S ha egy kissé sok is benne a szá­zad eleji, érzékeny francia lektűrökből ismerj/ elem — bőséges kárpótlást kapunk ér­te. Mert Colette nemcsak ér­zelmeinkre hat. Stílusa gazdag indázatokból fonódott átlátszó­egyszerűvé anélkül, hogy bo­nyolult sokrétűségét elrejtené. Colette pompás emberisme­rő. Nem kíméli hőseit, szinte a bőrükből fordítja ki vala­mennyit, kegyetlenül kiszol­gáltatva titkaikat. Nemcsak a szerelem elemzésének képessé­gében, de józan, világos okos­ságában is ízig-vérig francia. És .szellemes is. Nagy kedv­vel és ugyancsak örökletesen francia tehetséggel ironikus aforizmákban sommázza meg­állapításait. Például egy fér­firől szólva a kötet legerőtel­jesebb írásában, a Hotelszoba című kisregényben, akit kor­látolt embernek tart, s aki mellesleg bosszantó közöny­nyel néz át a történet egyik szereplőjén: „Mert egy asz­szony szívesen tekinti a gyengeelméjűség jelének, ha valaki közönyös iránta". Mégis bizonyos fülledt lég­kört, s elteltséget teremt a bonyolult, s itt-ott bizarr erő-' tikájú szerelmek bősége. Ké­pességei révén milyen tágas­sá és teljessé növeszthette vol­na írói világát Colette, ha a szerelem mellett az emberi lét más harcait is ábrázolja! Gyergyai Albertnek a kö­tetbeli nagyszerű tanulihánya megerősíti Colette hitelét és jogát A világirodalom reme­kei sorozatban való részvétel­re. A fordítók — Dániel Anna, Brodszky Erzsébet éis Rayman Katalin — elismerésre méltó munkát végezitek. Teljesen más, de sokkal drá­maibb világot nyit meg az olvasók előtt-■ 11 ................. .......... ' —r­VIK TOR ASZTAFJEV i i i -......in.. ■ -■ i ■ i «r sz ovjet író. Kötetének címe — Nagyanyó ünnepe — azonban nem a legszerencsésebb. Ez a cím ugyanis gyermekregényt, vagy régimódi történeteket sejtet, holott Asztafjev erő­teljes, az élet sűrűjébe hatoló lírai termésretlátdsa, poétikus hangulatképei csak aláhúzzák, hogy ízig-vérig realista író. Történeteinek színhelye a hol virágzó fákkal, bokrokkal ékes, hol vastag hótakaróval borított, jégtorlaszos folyók­kal átszelt Szibéria. Hősei a zord természettel küzdő, ke­ménykötésű, dolgos, sokszor fékezhetetlen szibériai embe­rek, akik szomorúsággal, tu­datlansággal, vakhittel, a messzi, sötét múlt nyomasztó örökségével terhelten nyitot­ták szemüket az új, szaba­dabb, világosabb világra. A huszadik század első évtize­deire, amikor már a komor, veszedelmes „Szibir” is a szov­jetföld része lett, s amikor a szeles, kopár sztyeppék, taj- gák helyén modern városok nyújtották toronyházaikat a hófelhök felé. Asztafjev négy kisregénye közül a legkiemelkedőbb, s mintegy alapja, elindítója a többinek, az Öregtölgy című, száztizenöt oldalas írás. Az erős indulati töltésű elbeszé­lés olyan szibériai falu éle­tét mutatja be, melyet az ül­dözés elől menedéket kereső szektások, óhitűek alapítottak. Kitűnően érzékelteti félelmü­ket, elvakultságukat, babonás hitüket s e hit védelmében megnyilatkozó kegyetlenségü­ket. Nagy erővel ábrázolja nehéz életük szenvedéseit, s azt is, hogyan veszekedtek, harcoltak egymással és a vad, könyörtelen természettel, ho­gyan pusztultak és pusztítot­tak a fagy, s az éhség farkas­törvényének súlyos paran­csára. „... ezek az emlékek szomo­rúságot keltenek” — írja a szerző — „a múlt hamvának, porának azonban van egy jótulajdonsága: nem lepi be az ember Szemét, hanem se­gíti abban, hogy jobban lássa a mát.” A mai életet, a közelmúlt küzdelmeit ábrázolja drá­maian Asztafjev, a Hegyszoros kisfiúhősén keresztül is. A félárva gyerek viaskodása a nem rossz, mégis nehéz sor­sát, asszony! csalódásait ve­szekedésekbe fullasztó mos­tohával, növekvő magányá­val, s azzal a megaláztatással, amit az iskolába járó pajtá­sok jelentenek számára, hi­szen őelőle iszákos apja el­zárta a tanulás útját. Fino­man és kedvesen mutatja meg viszonyát a bölcsőben rugdalózó kistestvérhez, akit ringatnia kell, s az elhalt anyához, akinek emléke min­dig a szamóca illatán keresz­tül jelentkezik. Szökésének útját, szabadulási harcát iz­gatottan és együttérzéssel kí­sérjük. Kár, hogy a kötet más írá­sai — az első, kitűnően szer­kesztett kisregény kivételé­vel — nem olyan feszesen drámaiak, mint az Öregtölgy. Am így is Viktor Asztafjev személyében nagy tehetségű prózaírót és sokoldalú elbe­szélőt ismertünk meg Gellért György, Szabó Mária és Enyedy György színes fordítá­sában. Barát Endre Napirenden: a tantestületi demokratizmus Csökken az iskolai adminisztráció A Művelődésügyi Mimiszité- ] — E feladatok megoldását rium közoktatási főosztálya az három bizottság segíti — idén kiemelt feladatként fog- szakemberek széles körének lalfeozáik a tantestületi demok- I bevonásávaL ratizmus továbbfejlesztésével,, új, korszerűbb, hatékonyabb felügyeleti rendszer kidolgo­zásával és az iskolai admi­nisztráció, illetve az ebből fa­kadó túlterhelés csökkentésé­vel. Az oktató-nevelő munka színvonalának alakulása szem­pontjából ■ nagy jelentőségű feladatról elmondták az MÍT munkatársának: — A tantestületi demok­ratizmus fejlesztésének célja: az iskola belső élete olyan le­gyen, ami segíti az igazgatót abban, hogy helyesen, jól tud­jon élni megnövekedett hatás­körével, ugyanakkor megaka­dályozza, hogy a hatáskör- növekedéssel bárki is vissza­élhessen. — Álláspontunk az, hogy nem kell gyámkodni az isko­lák felett. Az igazgató sze­mélye legyen biztosítéka a pe­dagógiai célok elérésének, a korszerűbb, a mostaninál ha­tékonyabb, eredményesebb felügyeleti rendszer kialakí­tása érdekében széles körű vizsgálódást folytaltnak az Or­szágos Pedagógiai Intézet munkatársaival. Kikérik a pártbizottságok és a megyei művelődési osztályok, a fel­ügyelők és az igazgatók véle­ményét is. — Ügy véljük, elengedhetet­len a tanügyigazgatás! admi­nisztráció csökkentése is. Feltétlenül szükségesek te­hát olyan intézkedésiek, ame­lyek nyomán kiiktatják pél­dául a felesleges nyomtatvá­nyokat, egyszerűsítik az isko­láztatással kapcsolatos adat­szolgáltatás, a nyilvántartás jelenlegi rendszerét. Millenniumra Mából a múltba A székesfehérvári István ki-* rály Múzeum megkezdte a vá­ros alapításának ezredéves év­fordulójára készülő millenniu­mi kiállítás rendezését. A mú­zeum első emeleti helyiségei­ben „Székesfehérvár ezer éve” címmel megrendezendő tárlat a város történelmét és fejlődé­sét mutatja be gazdag kép- és emlékanyaggal. roprrfwr •wwwpr»:* A kis furulyások A galgahévízí II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskolában a múlt évben alakult meg a 15 tagú furulyazenekar Virág János nevelő vezetésével. A kis együttes máris szép sikereket ért el. Jó eredménnyel szerepel­tek az úttörők járási seregszemléjén, és két alkalommal Gö­döllőre kaptak meghívást. A képen: a IV. osztályosok ének­óráján (innen kerültek ki a haladó csoport tagjai) a furulyások előjátsszák a dallamot. Diákköltők, diákírók Szombathelyen irodalmi pá­lyázatot írták ki a második országos diákköltő és diákíró találkozóra. A pályázaton az ország valamennyi középisko­lás és szakmunkás tanulója részt vehetett, legfeljebb öt verssel, illetve 10 gépeit qldal- nyii novellával, riporttal. Á pá­lyamunkákat három gépelt példányban — a pályázó isko­lája címének feltüntetésével — 1972. március 1-iig kell el­küldeni Szombathelyre, a KISZ Vas megyei bizottságá­hoz. Az írások tükrözzék szo­cialista hazánk fejlődésének eredményiéit, ifjúságunk örö­meit, gondjait. A legsikeresebb versek és prózák alkotóit díjazzák, s meghívják a Sárvárott április 28-án és 29-én lezajló második országos diákköltő és diákíró találkozóra. A Budapesti Kőolajipari AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta, Fényeslitke) külszolgálatos munkakörbe: lakatos, vízvezetékszerelő, bádogos, esztergályos, asztalos, lemezlakatos, ív- lánghegesztő, motorszerelő, csőszerelő, kazánfűtő szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat. SZÁZHALOMBATTÁN MINDEN SZOMBAT SZABAD, Algyőn és Fényeslitkén dekádmunkarend van. MAGAS KERESETI LEHETŐSÉG! MUNKÁSSZÁLLÁS, ÜZEMI KONYHA VAN. A MUNKÁSSZÁLLÁS VIDÉKEN INGYENES. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83. vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. Zenekarok jönnek, zeneka­rok mennek. Van köztük, ame­lyik többször, fordul: berobban a „tinédzser-köztudatba”, majd váratlanul eltűnik — újjáala­kul — s aztán ismét a félho­mály. A csőd Kexék a második kör ele­jén tartanak. Egy éve még erőben versenyben voltak a „Legtöbbet falra firkált beat- név” címért, őszre azonban meglegyintette őket az elmú­lás, szele. Szólóénekesük, Bak- sa Sós János, kivált az együt­tesből. Amikorra ismét talpra- álltak, már jócskán elmúlt a szezonkezdet, s csak két-három koncertnyire volt az új év. Az új Kex vezetője — az egyik régi tag — Doleviczényi Miklós. Az újjászervezéssel és a helyiségkereséssel járó ne­hézségek mit sem vettek el op­timizmusából: — Törvényszerű volt a ta­valyi csőd, akárcsak a többi együttesnél. Kialakulnak és megerősödnek az egyéni el­képzelések, eldől, ki bírja az iramot, s ki találtatik könnyű­nek. A félre tett személyi el­lentétek a felszínre kerülnek. A zene — Ezek szerint az új csapat évei is meg vannak számlálva? — Itemélem, hogy mi le­szünk a szabályt erősítő kivé­telek. Jól együtt vagyunk, job­ban, mint bármikor. Az éle­tünk — s főként ebben egye­zünk meg — o zene. Próba, próba, próba és fellépés, ami­kor csak lehet. Eddig három koncertünk volt és mind a há­rom esetén — siker. — A régi Kex-et főleg egyé­ni, meghökkentően sajátos szá­mai miatt szerette a közönség. ' — Most ennél többet aka­runk; nem a külsőségekkel, hanem a „csak” jó zenével. Ez az út nem járhatatlan. — A „csak” jó zene? — Egy-két külföldi siker­szám mellett inkább új, saját szerzemények. A fiúk A Kex-fiúk egytől egyig ru­tinos zenészek, profik. Amit magukról mondanak, többé- kevésbé a zenéhez kötődik. Baracs János 19 éves, basszus- gitáros. Hat éve zenél, hobby­ja minden, ami Indiával kap­csolatos, a keleti zene, a szitár, és Rave SKankarVB'óleviczényi' Miklós 23 éves, zongorán, or­gonán, fuvolán és basszuskla­rinéton játszik. A Kex együt­tes alapító tagja és fő szerve­zője. Horváth Péter 23 éves, hangszere a saxofon, a fuvola és a klarinét, a zalaegerszegi Cyklon együttest hagyta ott a Kex kedvéért. Hobbyja a hangszer. Kevesli, hogy egye­lőre csak az együttes rendelke­zésére álló két fuvolán, egy zongorán, tíz furulyán, basz- szusgitáron, vibrafonon és or­gonán játszhat. Kisfaludy András 22 éves, dobos. A nyolcórás próbák híve. Hobby­ja a lexikonok böngészése. Tóth János Rudolf 23 éves, szólógitáron és vibrafonon ját­szik, valamint énekel. Most a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskola dzsessztanszakán ta­nul, ő is a zalaegerszegi Cyk­lon extagja. Hobbyja a ritmus. — Mit kívánnak maguknak ez évre. — Állandó helyiséget, állan­dó jó közönséget, állandó si* kert, hogy újra és újra játsz­hassunk. Tolmár Klára KEDVENC L .. _ E M E--------------------------------- z e-----------------M ÜS EHaSB Slágerlistánk minden hónap első szerdáján jelenik meg, legköze­lebb február 2-án. Olvasóink to­vábbra is hetente szavazhatnak, a voksokat január 31-ig kell bekül­deni. a szavazólapra írják le a legkedvesebb vokális, illetve zene­kari műnek a címét, valamint a kedvenc tánczenei számukat. Ez­után borítékban, vagy levelezőla­pon küldjék el szerkesztőségünk­nek (Bp. VIII., Somogyi B. u. 6.), s a borítékra ne feledjék felírni: „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között minden hónapban egy nagy- és 12 kislemezt, valamint a PEVDI ajándékát sorsoljak ki. Hullámhegyre tart? AZ ÚJ KEX

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom