Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

1973. JANTJÄR 16., VASÄRNAP ”“5cfúrlak 7 Magyarország és az Interkozmosz Már az első mesterséges hold felbocsátása óta világos, hogy az űrkutatási tevékenység a tudomány és a technika szinte valamennyi területével igen szoros kapcsolatban áll. Ebből a tényből szinte önként adódik a következtetés: célszerű ezt az új tudományos tevékenységet nemzetközi alapokra helyezni, hiszen a tudomány a maga egészében nemcsak időben, hanem térben, vagyis nemzetközi vónatkozásokban is fejlődött. Közelebbről nézve ez utóbbi megállapítást, arról van szó, hogy a tudomány és a techni­ka jelenlegi épületét a külön­böző népek és nemzetek ki­emelkedő tehetségei, emelték és munkálkodtak is annak to­vábbépítésén. Ezért a tudo­mány eredeténél is, jellegénél fogva is nemzetközi, s ésszerű, hogy így legyen ez az űrkuta­tás tudományának területén is. Kezdetben több tényező ne­hezítette az együttműködést. Mindenek előtt a hordozóraké­ták harcászati-hadászati jelen­tősége. Számos ország, amely valamilyen módon alkotó sze­repet vállalhatott volna az'űr­kutatással kapcsolatos tudomá­nyos tevékenységben, úgy kép­zelte el részvételét ebben a munkában, hogy a hordozóra­kétát majd rendelkezésére bo­csátják, saját felhasználásra. Európa nyugati országai már a hatvanas évek elején elhatá­rozták egy Európai Űrkutatási Szervezet (ESRO) létrehozását, s megalapították az ennek mű­ködéséhez szükséges intézmé­nyek egész sokaságát. Az ered­mény, amit azóta elértek, vaj­mi kevés. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy a nemzeti ipar fejlesztése szem­pontjából jelentős területeket mindenki igyekezett saját ma­gának megszerezni, s így az együttműködés helyett viszály­kodás jellemzi e szervezet munkáját. Az ilyen típusú együttműködés tehát egyelőre zsákutcának bizonyult. Időközben azonban másfajta együttműködések is születtek, s ezek jelentős része lendüle­tes fejlődésnek indult. Már a hatvanas évek közepén sor került például arra, hogy amerikai hordozórakétával olasz, illetve francia mestersé­ges holdat bocsátottak fel. Ugyanebben az időben vette kezdetét a francia—szovjet együttműködési tervezet kidol­gozása. Ennek keretében pél­dául a szovjet *Molnyija—1, il­letve Molnyija—2 típusú hír­közlő holdak segítségével rendszeres távközlési kapcso­lat áll fenn a Szovjetunió és Franciaország között. Ismeretes az is, hogy a vala­mivel több mint egy esztende­je felbocsátott Lunohod—1 holdraszállító egysége, a Luna —17 francia gyártmányú lázét- tükröt vitt a Holdra, s ezzel a mérések a Szovjetunió és Franciaország együttműködés sével folynak. Azt is sokan tudják, hogy az Apollo—11, az első • emberes holdéxpedíció utasai svájci gyártmányú nap­szélmérővel dolgoztak a Hold felszínén. Az amerikai holdex­pedíciók utasai és a szovjet Luna—16 által a Holdról ho­zott talajmintákat a világ szá­mos országában, többek között hazánk tudományos laborató­riumaiban is vizsgálják. A Szovjetunió és az Ameri­kai Egyesült Államok is több egyezmény alapján működik együtt a világűr kutatásában. Rendszeresen kicserélik pél­dául az emberes űrrepülések orvosi és tudományos tapasz­talatait. Egyezmény született a közelmúltban,' hogy az ame­rikai és a szovjet űrhajókat szabványosított, kölcsönös csatlakozásra alkalmas dok­koló berendezésekkel szere­lik fel, hogy az esetleg szük­Háromlépcsős francia rakéta ségessé váló mentések felté­teleit így is javítsák. A vi­lágűrben történt tevékenység után a hazatérés során bajba jutott űrhajósok mentésére már korábban sokoldalú nem­zetközi megállapodás jött lét­re. 1966-ban jelentette be a Szovjetunió, hogy ^ehetőséget kíván nyújtani a szocialista országoknak a kozmosz tudo­mányos tanulmányozásában és békés felhasználásában való konkrét részvételre. 1967-ben megalakultak az egyes or­szágokban az együttműködést koordináló nemzeti bizott­ságok. Hazánkban ennek szer­ve az űrkutatási bizottság. A szocialista országok — közöt­tük a Szovjetunió — nemzeti bizottságai az Interkoz­mosz elnevezésű szervezet keretében működnek együtt. Az együttműködés gyakor­lati és elméleti jellegű terü­letekre egyaránt kiterjed. Itt műszerek szerkesztése és épí­tése, a holdak megfigyelése és adatainak vétele jelenti a gyakorlati, á feladatok terve­zése, a kutatásra érdemes­nek tűnő területek elméleti vizsgálata, a megfigyelési anyag feldolgozása és érté­kelése pedig az elméleti jel­legű területeket. Ezek mind­egyikében bármely szocialista ország részt vehet. Hazánk az ionoszféra, a napfizika és g magnetoszféra területén főként a földfel­színről végezhető mérésekben vesz részt, Sopronban, Buda­pesten, Tihanyban és Debre­cenben működő tudományos intézetek bevonásával, Gyulán pedig rövidesen újabb ob­szervatórium létesül. Részt ve­szünk a kozmikus sugárzás kutatásában és a mesterséges holdak optikai megfigyelésé­ben.' Ez utóbbi kapcsán a felső és középső légkör ál­lapotváltozásainak vizsgálatát és a laser-geodéziai módsze­rek kidolgozását látjuk fon­tosnak. A Vertikál—1 rakéta olyan, részben magyar konst­rukciójú műszert is vitt ma­gával 1970 őszén, amely g bolygóközi térben található mikrométeorok vizsgálatára alkalmas. A következőkben szovjet—csehszlovák—magyar együttműködés keretében ki­dolgozzuk e műszernek mes­terséges holdra szerelhető vál­tozatát is. Elvállaltuk, hogy az Inter- kozmosz-holdak számára ké­szülő adatátviteli — telemet­riái — rendszer ’ két egységét kidolgozzuk. Ezeknek már a laboratóriumi példánya el is készült. Vizsgálatokat folyta­tunk — elméleti téren — arra vonatkozóan, miként le­hetne hatékonyabbá tenni a mesterséges holdak adatgyűjtő rendszerét. Sinka József Elektronmikroszkóp képmagnóval Néhány évvel ezelőtt a tudományos kutatás új távlatokat megnyitó eszközzel gazdagodott: a térhatású elektronmikrosz­kóppal. Kezdetben csak statikus jelenségek megfigyelésére volt alkalmas, a képen látható tökéletesített változata azonban már dinamikus jelenségek és mozgó tárgyak tanulmányozását is lehetővé teszi, pl. az anyagstruktúra átrendeződését terhelés hatására, mikrobiológiai folyamatokat síb. A vizsgált tárgy vagy folyamat képe egy katódsugárcső képernyőjén jelenik meg, amellyel szemben tv-kamerát helyeznek el. Ez utóbbi egy, a képjelek rögzítésére alkalmas készülékkel, ún. képmagnóval áll kapcsolatban. így a nagy fókuszmélységű elektronmikrosz­kóp által szolgáltatott háromdimenziós kép minden részlete rögzítődik a későbbi visszajátszás, részletes tanulmányozás cél­jára. amikor a reprodukált folyamat sebessége tetszés szerint gyorsítható vagy lassítható, illetve meg is állítható, „kimere­víthető” a kép. A számítógép „szeme“ Napjainkban mind több olyan feladat me­rül fel, s ezekre mind több olyan számítógé­pes megoldást dolgoznak ki, amelyek nem­csak megkívánják, hanem lehetővé is teszik, hogy az ember menet közben beavatkozzék a számítógép információ-feldolgozó munkafo­lyamatába. A számítógép többek között min­den olyan munkához is hozzájárulhat, amely­nek elvégzése során nagymennyiségű adat át­tekintésére és kezelésére hosszadalmas szá- mítgatások gyakori ismétlésére vagy más szel­lemi rutinmunkára van szükség. A favágást ilyenkor nyilván a gép végzi, az emberre pe­dig az alkotó, a kezdeményező, illetőleg csak az emberi döntést kívánó fázisok maradnak. Olyan összekötő berendezésre van ilyenkor Automatizálási Kutató Intézete- fejlesztett ki.’ (A grafikus képműre csupán néhány év múl­va kerül sor.) Valamennyi -megoldásnak kö­zös 9jZ őse: a katódsugárcsöves oszcilloszkóp. Az oszcilloszkóp lényeges egysége az elekt­ronágyú, amelynek sugara egy alkalmasan ki­alakított (lumineszkáló) ernyőre esik, és fel­villantja azt. Ha az elektronsugár pályáját elektrosztatikus térrel befolyásolják — eltérí­tik —, a sugár vonalat rajzol a képernyőre. Legyen az eltérés, vízszintes irányú és pe­riodikus. Működjék a berendezésben olyan áramkör, amely az elektronsugarat csak balról jobbra tartó útján engedi a képernyőig, de a visszafutó szakaszon oltsa ki — és működjék ugyanakkor egy függőleges irányú pályavál­tozást okozó eltérítő rendszer is, amelyre va­lamilyen vizsgálandó jelet vezetünk. Ha a vizsgálandó jel frekvenciája megegyezik a vízszintes irányú — rendszerint nagyobb in­tenzitású, úgyneyezett nagyjelű — eltérítés frekvenciájával, vagy ha ez utóbbinak egész számú többszöröse, a képernyőn a vizsgálandó jel időbeli lefutásának képét látjuk.' Programozott betűk Mindén egyes betűnek, írásjelnek külön „programja” van, amelyet mágneses tér rögzít, s amely a beépítés után nem változtatható többé. A program felbontja a betűk, számok, írás­jelek alakjait függőleges és vízszintes összete­vőikre — e jelek kerülnek az eltérítő rend­szerre. Gondoskodik a program arról is, hogy a fény csak akkor villanjon fel a képernyőn, amikor az elektronsugár a betűpálya látható részein fut át. (Bonyolultabb betűformák ese­tében egyszerűbb sugárpályához jutunk, ha nem írunk folytonos vonallal, hanem kioltott pályarövidítéseket iktatunk a sugár útvonalá­ba.) Az írásjelprogramokat rögzítő tér s az azt kiolvasó és felhasználó áramkörök alkotják a berendezés második lényeges egységét, az ún. karaktergenerátort. A párbeszéd A soron következő írásjel kiválasztásáról, generálásáról és megjelenítéséről a kijelző ve­zérlőrendszere gondoskodik. Amíg a felhasználó az írásjelbillentyűkkel dolgozik, nincs kapcsolatban a számítógéppel. A kijelző a géppel akkor lép összeköttetésbe, amikor az üzenet már elkészült, s hibátlanul várakozik a tárban. Ekkor t a külön e célra szolgáló gomblenyomás felszólítja a számító­gépet, hogy az olvassa ki a tárat (vagy más szervezésmód esetén, felkínálja a gépnek, hogy az egy valamivel későbbi időpontban, amikor majd .„ráér”, kiolvashassa: a késleke- dési idő ilyenkor is alig vehető észre.) A kap­csolat akkor szűnik meg, amikor a gép kiol­vasta a tárat. H.ö. Sztereo-tv A Szovjetunióban, a film­fotó kutatóintézetben kísér­letek folynak egy berendezés­sel, amely képernyőn — integ­rál rendszerrel — sztereo- sztatikus ábrázolásra lesz használható. A képernyőn egy­idejűleg kilenc — egymástól alig különböző ábra jelenik meg, amelyek elhelyezésük folytán sztereohatást kelte­nek. A képernyő előtt nem kell keresni a megfelelő né­zőszöget — mint a sztereo- moziban —, hogy a kívánt hatást elérjük. Az intézet egyedülálló si­kert könyvelhet el, megalkot­ták a hexagonális lencsekép­ernyővel történő sztereofoíó- kép létrehozásának integrál­módszerét. Képtelefon Kísérleti képtelefon-össze­köttetést helyeztek üzembe a darmstadti posta és a mün­cheni Siemens Művek között. Ez tökéletesített formája gz 1936-ban Berlin és Lipcse kö­zött létesített képtelefonnak. Akkor csupán két meghatáro­zott pontot lehetett öszekap- csolni, a mostani kísérletben részt vevők viszont kölcsönö­sen saját maguk választhat­ják meg. partnerüket., A szórakoztatás célját szol­gáló televízióval ellentétben, a képtelefonnál a két végpont között kétoldali képátvitelt kell egyidejűleg megoldani. A beszélő kép benyomását a kép­telefon készülékéhez tartozó képernyőbe beépített hangszó­ró kelti. Képfordító tükör se­gítségével írásos anyagot, raj­zot stb. is közvetíteni lehet. „Saját kép” is bekapcsolható. Ezzel a képtelefont haszná­lók ellenőrizhetik a kamerá­juk által felvett képet. A fel- vevőkam'era ki is kapcsolható, úgyhogy mindenki maga döntheti el, megmutatja-e ma­gát partnerének. A darmstadti postánál jelen­leg öten, a müncheni Sie­mens Műveknél tizen kapcso­lódtak be a hálózatba. Tervbe vették a kísérlet kiterjesz­tését: később Bonnt is bekap­csolják a hálózatba- Az álta­lánosan igénybe vehető kép­telefon-hálózat létrehozására azonban 1980 előtt nem ke­rülhet sor. T eSefonüzenet-közvetítő \rű készüléket azonban, amely telefonhívásra — megfelelő kód megadásakor — „beolvas­sa” az addig rögzített üzene­teket, most állítottak elő elő­ször. Az „Ansafone” nevű táv­vezérlésű üzenetközvetítő kód­ját az előfizető bármikor meg­A számítógép „szeme”. szükség, amely rugalmasan kapcsolja össze a: embert és a gépet, ugyanakkor gyors is, átte kinthető is, könnyen kezelhető is. Azt i: mondhatnánk, hogy a számítógépnek „szemet’ kell gyártani, amellyel olvasni tud, illetőiéi amelyben megjelenhet minden, amit a szá mítógép „tud”, akárcsak szemünkben, „a lé lek tükrében”. Ez utóbbi eszközt, az ún. ka tódsugárcsöves megjelenítőt képműnek (dis playnek) is nevezik. változtathatja. A készülék üzenetközvetítő kapacitása egyórás felvételt is lehetővé tesz. Többszöri visszajátszásra is alkalmas. Ha olyan személy hívja a telefonállomást, aki a visszakérdező kódot nem ismeri, annak csak a szokásos jelentkező szöveget mondja be a készülék, felszólítván, hogy vételre állt át az esetleges üzenet rögzítése céljából. X display szíve Az egyszerűbb változat betűk, számok, szö­veges üzenetek követítésére alkalmas. Bonyo­lultabb berendezés, és a számítógépre is na­gyobb terhet ró a vonalas ábrát, a tónusos rajzot megjelenítő grafikus kijelző. Az egyszerűbb változat a szokásos írógép­hez, sornyomtartóhoz hasonló módon csatol­ható az adatátviteli hálózatra.. Működtetése nem veszi erősen igénybe a központi számító­gép idejét és figyelmét; alig kíván többet a géptől, mint hagyományos társai. A szövegmegjelenítő számos változatban készült a világ minden táján. Hazánkban is gyártanak már az Orion Rádió- és Villamos- sági Gyárban szövegkijelzőt, amelyet az MTA veszi az üzeneteket, ma már nem tartozik a műszaki rit­kaságok közé. Olyan rendsze­A telefonhoz kapcsolható , hangrögzítő készülék, amely | az előfizető távollétében is át-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom