Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
I 1972. JANUAR 16., VASÄRNAP rest uecvKi ^Orltsp 5 Sérelmek útvesztőjében Átszervezés Szigefmajorban Vendégek a Csepel Autógyárban A Csepel Autógyár pártbizottsága pénteken baráti beszélgetésen látta vendégül a ráckevei járás azon községeinek vezetőit, melyekből különösen sokan járnak dolgozni az üzembe. A vendégek — közöttük dr. Dobrai Lajos, a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkára és Dékány Sándor, a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöke — megtekintették a munkahelyeket és a járműegység átadás előtt álló új szerelőcsarnokát. A baráti beszélgetés keretében Fröschl Gusztáv vezérigazgató adott tájékoztatót a Csepel Autógyár eredményeiről, terveiről. Virág divat Pécsett újfajta szobanövény jött divatba. A zöldellő kukoricacső ezekben a hideg téli napokban számos pécsi otthont és munkahelyet díszít. Tányérba vagy tálba félbe vágott kukoricacsövet állítottak, s köréje vizet öntöttek majd a helyiség legvilágosabb részén helyezték el. A zöld levelű kukoricacsövek „megszólalásig” hasonlítanak az ananász gyümölcséhez, ezért tréfásan el is Szombaton a pécsi központi temetőben mély részvéttel vettek búcsút hozzátartozói, harcostársai, munkatársai és barátai Egri Gyulától, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagjától, a Baranya megyei Pártbizottság első titkárától, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete. Központi Vezetőségének tagjától, országgyűlési képviselőtől. Sok száz baranyai dolgozó rótta le kegyeletét az elhunyt ravatalánál. A temető főterén felállított ravatal mellett az MSZMP Politikai Bizottságának és Központi Bizottságának több tagja, a megyei pártbizottságok első titkárai, a Minisztertanács, az országos főhatóságok képviselői, társadalmi és tömegszervezeti vezetők álltak díszőrséget. Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője mondott búcsúbeszédet a párt Központi Bizottsága nevében. Az el- huhyt életútjának méltatása során hangsúlyozta, hogy Egri Gyula ízig-vérig a mi korunk, a mi világunk embere volt. Ahhoz a generációhoz tartozott, amelynek élete a felszabadulás után teljesedett ki, amely az új emberi élet, a szocialista rend megteremtéséért vívta legfényesebb csatáit A Baranya megyei párt- és állami szervek nevében Novics János, a megyei pártbizottság titkára vett búcsút az elhunyttól. A beszédek elhangzása iftán elindult a gyászmenet, hogy Egri Gyulát a városi tanács által adományozott díszsírhelyre kísérje. A sírnál Szentist- ványi Gyuláné, Pécs megyei város tanácsának elnöke mondott búcsúbeszédet a munkatársait, a barátok és a tisztelők nevében. A temetés az Internacionálé hangjaival ért véget TÁPIÓSZENTMARTON Egy év eredményei Egy esztendővel ezelőtt köz- művelődési kooperációs bizottság alakult Tápiószent- mártonban, azzal a céllal, hogy koordinálja a közművelődési intézmények — a művelődési ház, a könyvtár, a mozi — munkáját és egyesítse a különböző gazdasági egységek — a községi tanács, a termelő- szövetkezet és az ÁFÉSZ —, addig szétforgácsolt anyagi erejét. Á kezdeményezés rendkívül hasznosnak bizonyult: alig egy év alatt lényegesen fellendült a könyvtár forgalma, a mozi látogatottsága; a művelődési házban létrehozták a magányos, gondozásra szoruló öregek napközi otthonát; fotoklub és kerámiaszakkör alakult. Az anyag művészei az első forduló alkalmából kerámiáid áll ításon mutatják be alkotásaikat. Vezetők; a mikrofon előtt A munkahelyi tájékoztatás új, hasznos módszerét vezették be az idén a szombathelyi cipőgyárban az üzemi pártbizottság kezdeményezésére! Minden héten rendszeresen valamelyik üzemi vezető mikrofon elé áll s tájékoztatja a dolgozókat. Az „adásokra” szignál hívja fel a figyelmet s minden esetben valamely fontos vállalati feladatot, problémát ismertet. Mindig a legilletékesebb Vezető ad tájékoztatásit. Sem térkép, sem községtábla, csupán az elhullajtott kelkáposztalevelek jelzik, hogy itt kell lennie valahol a Kertészeti Egyetem Tangazdasága szigetmajori üzemegységének. A hívó levél r ' Rácz Balázs brigádvezető — alapszervezeti párttitkár — homlokát ráncolva betűzgeti a hozzánk küldött névtelen levelet: ... ’’Szeretnénk, ha lennének szívesek kiküldeni egy újságírót a szigetmajori dolgozók közé ... Nagyon sok panaszunk lenne, csak nincs kinek elmondani, mert senki sem hallgat meg bennünket... Tisztelettel a szigetmajori dolgozók ...’’ — Novemberben írták... Mindjárt az átszervezéssel kapcsolatos gyűlés után — tűnődik hangosan a brigádve- zető. — Milyen átszervezésre készülnek? — Megváltozik a termelés szerkezete. Megszűnik a majorban az öntözéses kertészet, helyette gabonatermesztésbe kezdünk és fejlesztjük a marhahizlalást. — Érinti ez az államdó dolgozók munkakörét? Molnár Gyula gondnok^ a szakszervezeti bizottság titkára válaszol: — Nem is kismértékben! A kertészetben sosem volt elég a kézi munkaerő. Most viszont át kell irányítanunk az embereket más üzemegységekbe: Szigetcsépre, Lakitelekre, Halásztelekre. — Gondolják, hogy ez kavarta fel a kedélyeket? összenéznek: — Hívjuk' be a tanácstagunkat. ö talán többet tud mondani. Behívjuk. A zömök, ötven körüli férfi így mutaltkozik be: — Soós Károly, volt traktoros. — Mit jelent ez a múlt idő? — Azt csak az isten tudja, hogy ezután mi leszek — legyint keserűen. — Itt megszűnik a munka, az már biztos. A névtelen levél láttán azt móndja: — Panasz? Én csak a tej- ügyről tudok, mert azzal hozzám jöttek az asszonyok. Ez viszont nekem újdonság. Miféle tejügy? — A gazdaság dolgozóinak az üzemegység hozatja a tejet teherautóval az alsónéme- di tejüzemből. Minden reggel az üzemi konyhán mérik szét December elején azoknak a családoknak, amelyeknek már egyetlen tagja sem dolgozik a gazdaságban, beszüntették a tej árusítást. Egyik ■ napról' a másikra tej nélkül maradtak a gyerekek. Persze, hogy panaszkodnak az asszonyok, hisz’ még csak nem is szóltak nekik előtte! Rácz Balázsné eddig némán figyelt, most közbeszól: — Az előzményekről is beszéljen, Károly bácsi, úgy kerek az egész! Arról, hogy amióta nincs kitől lefogni a tej árát, mert a férj is, a feleség is kilépett, vannak családok, amelyek három-négy hónapig is adósak maradtak a tejpénzzel és a lakbérrel. Maga .tanácstag, jól tudja,' hogy pénzügyi fegyelem is van a világon. Meddig hitelezzen a gazdaság olyan embereknek, akikkel nem is áll munkaviszonyban? Előfizetni? — Az a legnagyobb baj — toldja meg Molnár Gyula —, hogy a gazdaságnak, kell ilyesmivel foglalkoznia. Miért nem árusít tejet a tőlünk száz méterre lévő étöknSszerbolt? A’ vezetőnő milyen jogon szabhat olyan feltételt: csak akkor árusít tejet, ha a vevők egy hónapra előre kifizetik az árát? Nem tudom, mi oka lehet ekkora bizalmatlanságra, de azt igen, hogy a monopolhelyzettel való visszaélésnek is vannak határai... — Kértem a Szigétszeirt- márton és Vidéke ÁFÉSZ Vezetőit — övóké az élelmiszerbolt —, hogy intézkedjenek. Megígérték, semmi sem történt. Akkor telefonáltam . a Tököl Nagyközségi Tanács VB kereskedelmi előadójának — Szigetmajor közigazgatásilag odatartozik —, azt felelte: másnap kijön és megvizsgálja az ügyet. Ennek három hete múlt, máig sem jött. Soós Károly ismét legyint: — Nem ő az egyetlen, aki csak ígérget! Várkonyi Henrik termelési igazgatóhelyettes is megígérte november elején, hogy december 15-ig minden dolgozóval egyénileg megbeszéli: ki milyen munkán, melyik üzemegységben dolgozik ezután. Azóta sem láttuk. Az asszonyok egyre-más- ra veszik ki a munkakönyvüket. Akar velük beszélni? Természetesen, akarok. Munka nélkül Lenszőke fiatalasszony, Sur- nyák Márkné. Három gyermeke van, eltekintve a szülés utáni megszakításoktól, kislány korától itt dolgozott a kertészetben. Most — november óta — munkanélküli. — Én nem tudok átjárni Halásztelekre a gyerekektől. Csak a legidősebb napközis, a két kisebb otthon ebédel. Ki költse fel őket reggel, ki készítsen nekik reggelit, amikor a legnagyobb is csak tízéves ? A vontató reggel nagyon pontosan elviszi az embereket Szigetcsépre, Halásztelekre, de hazafelé már nem sietős: sokszor este hét órakor kerülnek haza a munkából. Hogyan« hagyjak itt három gyereket egész napra, egyedül? Kértem engedélyezett napokat: ha helyben van munka — dolgozom, ha máshová kell menni, hadd maradjak otthon. Azt felelték: nem lehet; vagy igazolatlan mulasztásnak veszik, vagy kérjem ki a munkakönyvemet. Kiléptem. Most Rácz Balázsnak van hozzáfűzni valója: — Azelőtt megtörtént, hogy nagymosás vagy egyéb ok miatt kértek egy-egy engedélyezett napot az asszonyok. Ha a munka megengedte, meg is adtuk, miért ne? Most azonban tömegesen jöttek, valahányszor. Halásztelekre, Laid telekre kellett volna menni dolgozni. Hát persze, hogy nem tudtuk megadni. A helyi munkalehetőség kimerült: véget ért a kelkáposzta-tisztítás, még előbb a cukorrépa- szedés, ezentúl már csak a szomszédos üzemegységekben tudjuk foglalkoztatni az embereket. Mosópor-kiszereléssel. hűtőházi munkákkal, hogy a téli hónapokban is keressenek. De sem a hűtőházat Halásztelekről, sem a kiszerelőt Szigercsépről nem költöztethetjük át Szigetmajorba. Bármily ridegen hangzik, ez olyan téqy, amit tudomásul kell venni. Az asszonyok azonban nem akarják megérteni. Ki a gyerekeit, ki pedig az idős, beteg édesanyját hozza fel indokul, hogy nem hagyhatja egyedül. Szóba jönnek veit vagy jogos sérelmeik, nyolc-tíz esztendeje elszenvedett méltánytalanságok. Az asszonyokban birkózik az indulat.— a bizonytalansággal: ml lesz azután? — Itt élünk Szigetmajorban. Itt van az otthonunk, ide szerződtünk munkára, tízhúsz évvel ezelőtt, ezután is itt akarunk dolgozni — summázza végül is valamennyiük álláspontjait Sumyákné. Munka van Szigetmaj őrtől Soroksárig fortyog bennem a méreg: miért kellett ennek így történnie? Mire volt jó ez az átszervezést évtizedekig kertészet — most egyszeriben gabonatermesztés? Az embereknek meg sem mondják, mi vár rájuk, csak úgy, egysze- . rűen szélnek eresztik őket? nevezték magyar ananásznak. ÉPÜL A TELEP A makádi Űj Élet Termelőszövetkezetben minden pillanatot kihasználnak, hogy határidő előtt befejezhessék az új, háromszáz férőhelyes, szakosított tehenészeti telep építését. Az épületek többsége már fedél alatt van, így télen is lesz munkájuk az építőknek. Tavasszal már csak vakolni kell a százas istállókat. (Foto: Urban) Kövér arca mintha egy pillanatra keskennyé soványodna,* szeme kifénye- ’sedne, gondozatlan haja ondolálttá göndörödne. Sár, skr, a kutyától nem lehet közelebb menni. Végre kijön egy férfi, el- parancsplja a veszettül csaholó ebet, s betessékel. Bort hozna, csalódottan hallja, hogy nem iszom. így neki sincs indoka rá. Pedig szeretheti. Látszik rajta. — Mióta szomszédok,? — Harmincegyben költöztünk mi ide. Akkor ők már itt voltak. Tavasztól őszig. Télire bementek Ceglédre, ottan is vélt házuk. Faintos ház, most is megnézheti bárki. — Hogyan éltek? — Nem leste az ember, de akkor is látta. Hajtották egymást. Mint a barmok. Semmi munka nem volt elég. Mondtam is, nemegyszer: ott szakadnak meg a földön. Együtt dolgoztak a béreseikkel. — Gazdagok voltak? — Hát, persze, — Beszélgetni, iszogatni összejártak? — Nem. Nem. volt az szokás. Dolgozott az ember. De azt tudom, hogy a családdal nagy haragban álltak. Az asz- szony is, az ember is. Ügy hallottam a faluban, hogy a nász miatt. Nem akar-- ták az esküvőt. Se itt, se ott, azaz egyik család se. Tudja, hogyan volt ez akkor... Tudom? Tudjuk? A faintos ház. Gangos, rangos porta. Imre bácsié. Addig váltogatta i meg a testvéri köteles részeket, míg az övé lett a ház. Büszke rá. Ha megkérdezném, miért, mit mondana? Nem kérdezem. — ... Károly, a testvére ügyében... —- Tönkretette aza ... — Meghalt. • — Ahogy megérdemelte. Már régen kellett volna. Akkor rögtön, amikor rávetette a szemét Károlyra. — De hiszen mindenkinek joga, hogy szíve szerint... — Szíve! A vagyon kellett neki! Ez a ház! Kiabál, öklével az asztalt lapogatja. Vitázik az újra meg újra maga elé citált árnyakkal. — Vagyon? Ügy tudom, hogy több volt neki... — Még többet akart. Abból állt az élete. A szerzésből. Senki nem állhatta. Még Károly sem. — Elvette, s éltek együtt negyvenkét esztendőt! — Mert megbabonázta. " — ön mennyi iskolát végzett? Nem érti, hogyan kerül ez ide, de rögtön rá vág ja: — Négy polgárit. Ahogyan illet. — Öten voltak testvérek, úgy tudom. — Igen.-j- Hányán élnek ma? — Ketten. — Károly bátyja temetésén ott voltak? — Ott. — És az asszonyén? Néz rám, mint a bélpoklosra. Ideges alkatú, csupa csont, csupa ín asszony, tökéletes ellentéte tanyát lakó testvérének. Hárman lettek volna testvérek, de a két lány után érkező öcs már csak holtan került napvilágra. Édesanyjuk szőlőnyitás közben, hetedik hónapban vetélt. . — Ügy tudom, még férjhez menetele előtt otthagyta a tanyát. Miért? — El kellett jönnöm. Nem bírtam. Az ökör vagy a ló, ha megtette a dolgát, utána békén lehetett. Nálunk soha nem volt békesség. Senkinek. Hiába . volt apámnak húsz tehene, huszonegyedik is kellett. Anyámnak meg ilyen ruha,. olyan bútor. Soha nem vette föl a ruhát, soha nem, ült bele egyetlen székbe sem. Csak legyen. Mondhassák: van. — Föllázadt tehát? — Mai szóval. Akkor csak azt éreztem, mennem kell. — És a testvére? — Ö mindig a jó gyerek volt Az engedelmes. Anyám már jóval a halála előtt végrendelkezett. Ráhagyott mindent. — Fáj ez magának? — Ugyan. — Gondolja, hogy a levél miatt... — Sokat töprengtem rajta, sírtam, hiszen ha nem is jó anya, de az 'anyám volt. Fájt, hogy így ... — A föld? A sok föld, hiszen — úgy tudom — apja azzal büszkélkedett, hogy a kuláklistán is az első tíz között állt, hová lett? — Látja, ez az. Hová lett? Az isten mérnöke se szakítaná ki újra. Régen összeszántották, egymás között elcserélték a tsz-ek, én sem találtam meg, amikor egyszer kerestem, talán itt, talán ott, mondogattam, mentem erre, arra, s végül rájöttem, nem tudom. A lakásajtóban, sokáig fogva a kezem, hirtelen azt mondja: — Arra gondolok, hogy azért tehette, mert rájött, semmi értelme nem volt az egésznek ... az életének... És köszönés nélkül becsukja az ajtót. Kútba ugrott egy öregasszony. „Érdekes téma, izgalmas téma, olvasmányos téma.” Téma? A halál? Egy sors? Egy élet? Hatvankét esztendő? • Olvasmány? A földbe ivódott veríték, a napkeltét és napnyugtát egyaránt sóhajtva köszöntő robot... J. Kútba ugrott egy öregasszony. Miért? Mindezért. Mészáros Ottó Vagy megszokik, vagy megszökik?! A tangazdaság központja Soroksár—Péteri majorban székéi. Várkonyi Henrik terr melési igazgató csendesen, számokkal érvel: — Miért van szükség a termelési szerkezet megváltoztatására? Mert Szigetmajor amilyen kicsi — mindössze 470 katasztráliis hold —, olyan sokba kerül nekünk: évi kétmillió forint ráfizetést jelentett az utóbbi három esztendőben1. Az öntözőberendezés elavult — felújítása akkora összeget igényelne, amekkorát a tangazdaság jelenleg képtelen előteremteni —, a talaj humusztartalma, termő- képessége erősen lecsökkent, a kertészet kézi munkaerő-szük- ségletót időszaki dolgozókkal sem tudtuk kielégíteni. Két nyáron át hatvanfős KlSZ-tá- bort kellett szerveznünk 45 hold paradicsom leszedéséhez! A cukorrépáit és az almát Nógrádiból „importált” nyugdíjas bányászok szedték, körülbelül 15 forintos órabérért, s mi gondoskodtunk szállásukról, étkeztetésükről. Ezt nem lehet sokáig így folytatni Nem zárkózunk el a zöldség- termesztés elől, de csak feljavított talajon és gépesített, korszerű nagyüzemi termesztéssel érdemes folytatni. Kisüzemi módszerekkel, örökös munkaerőhiánnyal küszködve — biztos ráfizetés. Ezt meg kell érteniük a szigetmajoriaknak is, hiszen a novemberi gyűlésen erről beszéltünk. — Ügy látszik, nem eleget Várják a megígért egyéni beszélgetést is! — Beismerem, hogy hibáztam, amikor nem tartottam be a december 15-i határidőt Év vége volt, a mérlegbeszámoló — és a termelési tervkészítés időszaka. Teli voltunk és vagyunk munkával, de a közeli näpokban feltétlenül beváltom az ígéretemet. Nyolctíz esztendős sérelmek orvoslását nem ígérhetem; de azt igen, hogy minden munkáskézre szükségünk van és mindenkinek igyekszünk megfelelő munkát biztosítani. Nyíri Éva Eltemették Egri Gyulát
