Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám
15. évforduló A munkásőrség 15 éves megalakulását ünnepli Üllőn, január 17-én a művelődési otthonban a községi KlSZ-szer- vezet, ahol elhangzik majd a jókívánság: Jó egészséget bajtársak, a negyedszázados jubileumig. Lehetne egy kicsit halkabban Üj zenekar muzsikál január l-től a gyömrői Halászkert Étteremben. A régiek — különböző okok miatt — szétváltak. Pedig, munkájukkal, zenéjükkel az idejáró vendégek nagyon is elégedettek voltak. Az új zenekar ismét beat- felállású. Klavizett, gitár és dob a zenekar összetétele. Már az első napokban is feltűnt a vendégeknek, hogy az új zenekar túl hangosan játszik. Hét közben bizony — a fiatalokon kívül — az idősebbek inkább a söntésben foglalnak helyet. A vendégek nagy részének kívánságát tolmácsoljuk, amikor ideírjuk: játsszon halkabban a halászkerti zenekar. A produkció így még jobb lenne, s egyetlen vendég sem távozna zúgó fejjel az étteremből. <—é—) Cigánydal, magyarnóta 1 Búcsút int az ősz a nyárnak, címen tartja Üllőn, a művelődési otthonban ma- gyarnóta-estjét, január 25-én este, Kovács Apollónia, Urbán Kati, Horváth István, Bojtor Imre, Orosz András és Lakatos Ferenc népizenekara. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Gramigna szeretője. Nyáregyháza: Ragyogj, ragyogj csillagom. Pilis: A skarlátruhás nő. Vecsés: A kalóz menyasszonya. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Üt- törőház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig, ugyanitt tart nyitva az úri Zrínyi Ilona úttörőcsapat honismereti szakkörének vándorkiállítása. MOHOMIDÍB A P E S_T --'M E G ,Y El Hl RLA P K Ü.LÖN K I.A DAS A' XIV. ÉVFOLYAM, II. SZÁM 1972. JANUAR 14., PÉNTEK Elkészüi -e idejében? A monori párt-végrehajlóbizottság meglátogatta a helyi épilkezéseket Az MSZMP monori nagyközségi párt-végrehajtóbizottságának tagjai legutóbb ülésezés helyett megnézték, hogyan állnak a nagyközség területén azok a munkálatok, amelyek még a múlt évben kezdődtek. Először a Liliom utcai útépítést keresték fel. A Monori Állami Gazdaság útépítő brigádja jól oldotta meg feladatát, az útszakasz elkészült, egészen a keverőüzemig. Ezzel a község helyi autóbuszjáratának második útvonalát is el lehet indítani. A keverőüzem mellett lesz az ÁFOR benzin- és olajkútja. A helyszínen vannak a tartályok, így az ÁFOR-on múlik, hogy a jó időt kihasználva ez év első, vagy a második negyedévében elkészüljenek a benzin- és olajkúttal. Innen a vb tagjai az északi övcsatornához menték. Megállapították, hogy sürgősen el kell kezdeni a kitisztítását. Az övcsatorna felújítási terve elkészült azóta. Közben a keverőüzem és az Űj Élet tanya- központja közötti parlagterület hasznosításáról is szó esett. Régóta vitatott téma ez Mo- noron: mi legyen ezen a területen. A célszerű az lenne — állapították meg —, ha parcelláznának, telkeket alakítanának ki ezen a helyen. Ezután a Finommechanikai Vállalat kihelyezett részlegébe látogattak. Gól Benjámin diszpécser tájékoztatta őket arról, hogy miág ebben a hónapban elkezdik a munkát, KÁVÁI KE PÉK Autóbuszmegálló. A váróhelyiség ablakai — a környékbeli falvak szokásainak megfelelően — betörve. Előtte kis betonozott tér, oldalt azonban sár, sár és egy rakás törmelék. Nagyon csúnya kép. Ki törődik vele? ★ Elhagyott futballpálya, árválkodom kapufák. A szakosztály megszűnt, az öltöző épülete úgy maradt, félig készen. Kevés fiatal van Káván, nekik épp elég lenne klubhelyiségnek. Most néha az ütött- kopott, düledező művelődési otthonban táncolnak, ami már nem is az övék. Az öltöző átalakításához kevés társadalmi munka kellene. No, meg persze az igaz akaratot kamatoztatni tudó, jó KISZ-szervezet. ★ Tsz-iroda. Az elnök szobája előtti helyiségben iratok, akták fölé hajló női fejek. Lázas munka folyik. Az elnök is csak pár szóra ér rá: — Az idén jutottunk el odáig, hogy megfelelő vetésforgót alakíthattunk ki. Aggaszt ez a furcsa időjárás. Ki kell mennem megnézni, nem bújt-e ki a mák, mert ha rájön a fagy, oda az egész. — Pedig jó lenne olyan termés, mint a tavalyi — jegyzi meg Sárossy István jogtanácsos. — Furcsa emberek vannak — mérgelődik Méhész Sándor elnök. — Tízforintos órabérért járnak el dolgozni, utaznak, kiadásaik vannak, de haza már csak tizenkettőért jönnének. A várható eredményekről, a zárszámadásig, nem nyilatkozik. Ez a legkényesebb időszak. Autóbuszmegálló, visszafelé. Két csöppség, mindegyik édesanyjával. Méregetik egymást. Azután totyogva, bizonytalanul elindulnak egymás felé. Ismerkednek. A pirosmackós meglöki a kékruhást. Az billeg, topog és beleül a sárba. A pirosmackós a sálát is megrángatja. Vereszki János jelenleg a gépeket szerelik. A százfős munkáslétszám — néhány esztergályos kivételével megvan. A negyedik ötéves terv végére 3—400 főre szeretnék emelni a létszámot, közöttük munikásnőket is tudnak foglalkoztatni. Innen a telepen felépítendő új óvoda területére mentek. A telket már bekerített Ék, a téglát társadalmi munkában odaszállították, a homok is a helyszínen van, csupán a sóder hiányzik. A végrehajtó bizottság ezért úgy döntött a szemle alkalmával, hogy a társadalmi óvodaépítés munkálatait előbbre hozzák. Almikor a felajánlást tevő vállalatok a sódert ide tudják szállítani, hozzáfoghat az Űj Élet Tsz építőbrigád ja — ugyancsak társadalmi munkában — az építkezéshez. A párt-végrehajtóbizottság ezért a helyszíni szemle után felkérte a község üzemeinek néhány szocialista brigádját, segítsenek a tégla összerakásában. Ez azóta meg is történt. Megtekintették még az üllői ÁFÉSZ által építendő vásártéri kisáruház építkezését is. Mivél az ÁFÉSZ jelentős társadalmi munkát végzett, az épület már tető alatt van, jelenleg a belső munkálatokat végzik. A végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki az építtető ÁFÉSZ vezetőinek, mivel Monor egyik ellátatlan területén gyorsan cselekedtek s a tervek szerint — ez év első negyedében megnyitják a kisaru házat. Utoljára a monori-erdei vegyi ktsz-be látogattak. A termelés már megkezdődött. Több milliós beruházással építették át a volt napközi otthont, a nagy műhelycsarnokok most épülnek. Monori- erdőn is teljes a létszám, a helyi lakosság örült a munkaalkalomnak, sokan szívesen felcserélték a bejárással. A Filmtechnikai Vállalat Monorra kihelyezendő részlegénél az építkezést még nem kezdték meg — valószínű azonban, hogy rövidesen erre is sor kerül. A párt vb tagjai a látottakkal elégedettek voltak, s megállapították: a kedvező időjárást ki kell használni, s minél előbb tető alá kell hozni a telepi óvodát is. F. O. A kelta vándorlásoktól — napjainkig Helytörténeti kutatások Pilisen Pilis nem szűkölködik történeti emlékekben. Mindmáig hiányzott azonban a céltudatos gyűjtő- és értékelő munka. Egyéni törekvések nem helyettesítik a megalapozott, tervszerű gyűjtő- és értékelő tevékenységet. A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága a minap határozott ebben a kérdésben is: jóváhagyta egy helytörténeti munkacsoport megalakítását. Megfelelő társadalmi támogatás nélkül már eddig is tevékenykedett a munkacsoport. A koordinálás nagy hozzáértést igénylő feladatát a tanácstitkár és az 1. számú iskola igazgatója látják el. A helytörténeti munkacsoport széles társadalmi alapokon nyugszik. Részt vesznek benne tanítók, tanárok, lelkészek és bekapcsolódnak a munkába az Iskolák felsőtagozato? tanulói is. A kutató-, gyűjtőmunka lehetősége tehát most már megvan. Hátravan a szerkesztés munkája. A munkabizottság ugyanis Pilis monográfiáját még 1972-ben szeretné közreadni. Értékes segítség érkezett már eddig is társkutatóktól, a Hadtörténeti Múzeumtól, magánszemélyektől. Bármily tárgyi emlék, adat, levél, sajtótermék, kép, hasznos segítséget jelent a kutatási anyag rendszerezésénél. Az időszámításunk előtti első évezred második felétől, a nagy kelta vándorlások idejétől lesz Pilisről elmondani való. A munkacsoport tevékenységének célja: bemutatni Pilis gazdag történeti múltját — a jelen tükrében. Munkájuk megérdemli a figyelmet. Gruber Géza A többség igent mondott Válás — úri módon Horinka József, az úri Béke Tsz elnöke ott jártunkkor nem ért rá velünk foglalkozni. Nem is meglepő ez, hiszen nem akármikor érkeztünk: a válás pillanatában. A termelőszövetkezet vezetősége ugyanis úgy döntött: megválik egyetlen ipari melléküzemétől, a szövődétől. Eddig bérmunkát végeztek a Pamutnyomóipari Vállalat Kelenföldi Textilgyára részére. Vásznat, lepedőt, könnyű textíliákat készítettek itt Úriban, zömmel asszonyok. Negyven- nyolc géppel kezdtek, és 30— 32 helyben és a környéken lakó lány, asszony és néhány férfi talált az üzemben munkaalkalmat. A szövődé tavaly két és fél millió forint értékű textilanyagot gyártott, ebből a tsz-nek 500—600 ezer forint tiszta haszna szármázott. Az asszonyoknak meg havonta 1800— 2000 forint, ennyi itt ugyanis az átlagkereset. Igaz, fárasztó munkával keresték meg ezt a pénzt, hiszen az új „szakma” kezdetben talán kétszeresen is nehéz volt. Meg a gépek is sokukat zavarták, zajuk megközelítette a 80 decibelt, s ez tartósain már halláskárosodást idézhet elő. Jó néhányan emiatt váltak ismét ingázóvá. A KELTEX — mint ilyenkor ez sajnos szokás — több évtizedes gépeit adta át a szövetkezetnek. A termelés jól haladt, ám a fővárosi vállalat még több vásznat akart itt gyártani, érthetően, hiszen munkaerőhelyzete ezt odafönt nem tette lehetővé. A Béke Tsz-ben ezért tavaly új üzemLevelek a nagyvilágból Harmincnégy gyermek anyja f\zvegy Monori Sándornét sokan ismerik, nemcsak Monoron, a Fiumei utca táján. Három aranyoklevél beszél az állami megbecsülésről, mellyel megtisztelték rendkívüli szolgálatait. Harmincnégy gyermeket nevelt fel. Csodálatos ez a szám mindenképpen. Különösen, ha hozzátesz- szük, nem a sajátjait. Neki egy sem volt. Mégis vállalt harmincnégyet. Állami gondozásból vette őket magához, eldobott árva életeket, otthontalanokat. önzetlen szeretet- ből, egykori fogadalma teljesítésében. Ez életének titka. — Mindig úgy tudtam, hogy apám meghalt. Így hát árvaként nőttem fel. Tizenhat éves voltam, amikor megtudtam, hogy apám él. Egy véletlen találkozás a vasadi határban, hozta meg életem legboldogabb, de egyben legborzasztóbb napját. Akkor megfogadtam, ahány árva csak utamba kerül, azt én mind magamhoz veszem. Anyjuk leszek. otthont adok nekik, sze- retetet, amit semmi nem pótolhat. — Így lett nekem az évtizedek folyamán ennyi gyermekem. Hetvenkét éves öregasszony vagyok, de nem bántam meg. Szeretnek, megbecsülnek gyerekeim. Nagy ünnepek alkalmával 18—20 levelet kapok a világ minden tájáról. Bécsből, Párizsból és Amerikából is. Nem hiszem, hogy az édes gyermekek jobbak lehetnének, fasendes büszkeséggel vall Monori néni. Megigazítja kuszáit, ősz hajtincseit a félrecsúszott kendő alatt. A Tibi gyerek most is vele van. Segít hazavinni a kenyeret, meg miegyebet, mert nem lehet olyan könnyen „beszaladni” a városba. A község szélén van háromszobás, kedves otthonuk. Az ősz óta már a villany is világít. Két szomszéd összefogott, hogy legyen. Még erre is futotta ereje. Szólhat már a három éve néma rádió, melyet ugyancsak egyik gyerekétől kapott. Mondja, s nem nehéz elhinni, hogy gondja is volt elég. Meg van is. Ez a Gyuri sok bajt csinál, de mégis a szívéhez nőtt. Hol a rendőrségre kell rohannia, hová lett, hol a pénze, igyekszik rendbehozni a bajt, a kárt, amit okozott. A legényfia meg nősülni készül. Ez öröm is, gond is. Álig elsorolható emlékek özöne rajzik elő, ha az elmúlt évtizedekre gondol. Minden gyermek sorsa egykori fájdalma, de ma már sze- retetében kitisztult öröme. Soha nem kérdezte érdemes-e? Ahogy csalódott szülök teszik fel néha a kérdést. Üresen csengnek ott szép szavak, ahol a tények mást beszélnek. Társadalmunk egyenértékű, megbecsült emberekké emelte a kis „menhelyieket”, s ő anyai gondoskodást, szívet adott harmincnégynek. Még veszedelmet is vállalt: a meglevő három mellé még hármat, a legnehezebb időkben. Sárga csillaggal bélyegzett üldözött gyermekek voltak. Nem kérte, de legyen a mi megbecsülésünk ez a róla való megemlékezés. F. J. Pörgő gépek és orsók között az „új” vállalati dolgozó. Foto: Péterfíy csarnok építéséhez kezdtek hozzá. A 144 gép befogadására alkalmas — már sokkal korszerűbb — csarnok hárommillió forintba került, s némi zavart is okozott a tsz pénztárcája körül. Időközben a Minisztertanács határozata is megjelent a melléküzemekről, s döntöttek: átadják a szövődét a KELTEX-nek. Ezentúl nem bérmunkát végeznek, hanem bérbeadják — megnyugtató anyagi megegyezés után — az épületet. — Ez a megoldás jónak ígérkezik, hiszen a szövetkezetnek így is ugyanannyi lesz a haszna, mint korábban — mondta Tuza János főkönyvelő. — Ezentúl nekünk csak a fűtésről, az épület karbantartásáról és a szállításról kell gondoskodnunk. — S mi lesz az asszonyok-* kai? — Ipari munkásokká válnak, egyesek szerint — akiket kissé ugyan értetlenül zavart a tsz-tagsági mivoltjuk — előlépnek. Éppen most kezdődik a tárgyalás a KELTEX vezetői és a szövődé dolgozói között, ahol mindenkinek nyilatkoznia kell, belép-e a vállalathoz... A munka könyveket, miután persze a többség igent mondott, felvitték a munkaügyi osztályra, s bejegyezték: áthelyezéssel belépett. — Persze, nem engedtük el akárhogy őket. Kikötöttük, nem csökkenhet a keresetük az „új” munkahelyen. Az úri Béke Tsz szövödéje tehát — január elsejével visz- szamenőleg — megszűnt. Jól jár a tsz is, a KELTEX is. Megtörtént a válás — úri módon. (szabó) Két panasz nyomában A monori ügy... Az egyik furcsa eset Monoron történt. Még 1971. november 11-én elromlott Konczék rádiója. El is vitték a járási szolgáltató ktsz monori rádió- tv javító részlegébe, ahol azt a felvilágosítást kapták, a rádióért meghatározott időn belül el lehet menni. A megadott időpontban el is hozták, annak rendje-módja szerint ki is fizették a 127 forint javítási költséget. Ám, úgy látszik, a rádió csak a helyszínen bizonyította be, hogy jó. Otthon, amikor bekapcsolták, recsegett, ropogott, csak ébpen nem szólt. Azóta számtalanszor jártak már a kirendeltségben, ahol megígérték, kimennek a házhoz, megjavítják a készüléket. Ám Konczék azóta is várnak. A rádió továbbra is rossz, elúszott a 127 forint is. Vajon meddig kell még várniuk? ...és o maglóéi Még ennél is furcsább Asztalos József maglódi lakos motorkerékpár-históriája. Riga motorját Ceglédre vitte javítani a Körösi út 3. szám alatti szervizbe. Nemegyszer járt ott, míg végre kiadták a motort. A végszámla csaknem 1300 forint volt, amely a motor árának pontosan egyharmada. Ám alig ért haza Maglódra, a motor felmondta a szolgálatot, megmakacsolta magát. A legkisebb emelkedőn sem tud felkapaszkodni .., Elvitte újból, de szóba sem álltak vele, sőt még durván sértegették is. Hát igen, két példa a szólj gáltatásról. Egyik'sem valami szívderítő. De vajon mit szólnak mindehhez az illetékesek? G. J.
